Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-25 / 147. szám

1985. június 25. «I PETŐFI NÉPE • 5 ANKÉT AZ ÚTTÖRŐMOZGALOMRÓL a felnövekvő nemzedékért Az úttörőmozgalom időszerű kérdései 1 kerültek terítékre azon a beszélgetésen, amelyet a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya rendezett úttörővezetők és a gyer­mekmozgalmat valamilyen formában támogatók részvéte­lével. A beszélgetésre meghívták Balogh Jolánt,\ mint régi, Kovács Olgát pedig mint kezdő csapatvezetőt. Az iskolaigaz­gatókat Mészáros Sándor, a megyei úttörőelnökséget Farkas Ferenc, a KISZ-titkárokat Mester Sándor, az úttörőház- igazgatókat Lozsi Márta, a kisdobosvezetőket Szabó Elemér­né, a szülői munkaközösségek vezetőit pedig dr. Hajdú Lászlóné képviselte. A beszélgetésen részt vett Tengeri Pál, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Szabó Sándor me­gyei úttörőelnök. A vitát Kisné dr. Csányi Anikó, a megyei pártbizottság osztályvezetője vezette, aki bevezetőjében egyebek között a napirendre tűzött téma fontosságáról és ak­tualitásáról szólt. Mint mondotta, az úttörővezetőK VIII. országos konferenciáján született az a határozat, mely az úttörőmozgalmat a társadalom gyermekszervezetének minő­sítette. Ez a megállapítás azzal a veszéllyel jár, hogy ha mindenki felelős érte, akkor senki sem. Ez az ankét éppen az ellenkezőjét szeretné bebizonyítani, vagyis azt, hogy a felnőtt társadalom minden egyes tagjának éreznie kell azt a felelősséget, amivel a felnövekvő nemzedéknek tartozik. Szabó Sándor: — Mindenbe le­het politikumot csöpögtetni, le­gyen az kirándulás, számháború, csak a pedagógusnak tisztában kell lenni azzal, mit akar. Azt egyetlen társadalmi rend sem en­gedte meg magának, hogy a pe­dagógusok világnézetét a magán­ügy szférájába helyezze. Magyar- országon áz MSZMP a kormány­zó párt, s egy politikai jellegű gyermekszervezetünk van,' tehát azoknak, akik vezetését ellátják, a párt politikáját kell közvetíte­niük. Ebben nagyon nagy szük­ségünk van a pártszervezetek se­gítségére. Politikai .lesz a gyer­mekszervezet azáltal, hogy neve­lési céljaink szocialista nevelési célok, ezt tudatosítani kell peda­gógus vezetőinkben. Tengeri Pál: — Miként ítélik meg ünnepeink hatását? Inkább külsőségeikkel, vagy tartalmuk­kal fogják meg a gyerekeket?' Mészáros Sándor: — A gyere­kek egy részében nem elég mé­lyen tudatosulnak ünnepeink. Azt Lozsi Márta: — Az úttörőmoz­galom vezetőinek egyik hibája, hogy a gyerekeket nem készítik föl a mégfelelő önállóságra. Na­gyon kevesen képesek arra — a nyolcadik osztályból kikerülve —I hpgy egy közösség életét tel­jesen önállóan szervezzék. Abban látok különös gondot, hogy az úttörővezetők nagy része — be­széltünk itt az életkorukról is — jelenleg nem tevékenykedik a KISZ-ben. Tehát nincs szemé­lyes élménye a KISZ-munkáról. Ha egy úttörővezetőnek ez a fel­adata, akkor a személyes élmény vagy a KISZ-tagok tényleges je­lenléte nélkül hogyan tudja ezt megtenni? És a KISZ-tagok még mindig nincsenek ott. Mester Sándor: — A fölkészí­tés többféle formában történt, beírták az úttörőigazolványba, je­lentkezett vele a gyerek, vagy nem írták be, de ettől függetle­nül, ha jelentkezett a KISZ-be, föl kellett venni, mert a szerve­zeti szabályzat ezt mondta ki... Nyolc évre szóló tennivaló Szabó Elememé: — Amikor a . hatévesek bekerülnek az iskolá­ba, már a csapat első megmoz­dulása, § csapatzászló ünnepe tílyan fórutjnot jelent a kicsiknek, ahol ismerkedhetnek, egyáltalán szem-ügyre vehetik a mozgalmat. Hatévesen még nincsenek tuda­tában annak, hogy egy mozgalmi közösségbe kerültek, de a rész­vétel és hogy látják, miként ké­szülődnek a többiek, már elindí­tanak bennük olyan érzelmeket, hogy jó lenne e közösség tagjá­nak lenni. Az életkori, sajátossá­gok miatt az iskolai és a mozgal­mi munkára jobban odafigyel­nek a szülők, míg hat—tízéve s a gyerek. Sajnos később már ke­vésbé. Tehát jobban lehet szá­mítani a szülőkre a kisdoboskor­osztályban, aktívan részt vállal­nak a munkából, ha a gyerek is kéri. Szabó Sándor: — Az iskola igyekszik az ide vonatkozó ren­delkezéseknek eleget tenni, csak­hogy még saját feladatait is nehezen képes teljesíteni ekkora létszámmal, ekkora tananyag­gal, ötnapos munkarendben. Nem tudja mindenütt az objektív fel­tételeket megteremteni. A zsú­foltság és sok egyéb miatt, kény­telen agyonszabályozni minden­fajta megmozdulást, óhatatlan tehát, -hogy erre a demokratikus gyermekközösségre is a kplelező- ségeit -próbálja ráerőltetni., A dél­előtt, direkten irányító pedagógus­ból sem lesz a legtöbb esetben délutánra egy demokratikus kö­zösség demokratikus vezetője. Ehhez nagyszerű pedagógus al­katnak kellene lennie. A szülők és a' csapat kapcsolatára utalva: a szülőktől gyakran nem kérnek a pedagógusok, hanem ugyan­olyan utasításokkal próbálnak rájuk hatni, mint ahogy a'gye­rekekre a tanórán. Nálunk min­den raj szülői munkaközösségé­ben van egy olyan tag, aki az úttörömunkát ‘segíti, patronálja oly módon, hogy ő szervezi a szülőket * a különböző úttorőmeg- mozdulásokra. A nagy szmk-nak is van egy úttörőfelelőse, aki részt vesz a csapatvezetőségi üléseken és jelen van. amikor az úttörő­vezető a tantestület előtt ismer-, teti a csapat éves programját. A kommunista szülők sokkal kör.y- nyebben jelentkeznek már az el­sős munkaközösségek megalakí­tásakor, mint azok. akik sohasem vettek részt ilyen munkában. Is­merik, tudják milyen feladatokra lehet számítani, ők a legaktívab­bak. Lozsi Márta: — A szülőket ott tudják igazán bevonni, ahol meg­ismertetik velük első osztálytól kezdődően az iskola, az úttörő- csapat elképzeléseit. Ehhez olyan csapatvezetőség kell, amely az iskolavezetőséggel egy,ütt össze­vonja ezeket a szülőket, s tuda­tosul, hogy nyolc évre szóló ten­nivalójuk van. A pártalapszerve- zetekkel jó kapcsolatokat próbál­tunk kiépíteni, elérve azt, hogy számítsák be pártmunkának az iskolában, az úttörőcsapatban, a szülői munkaközösségben vég­zett munkát. Ez az információ- csere azonban pártalap=zerveze- tek és csapatvezetőségek között nincs meg. Szóba került ilt a szü­lők elismerése. Nemcsak köszö­nőlevéllel lehel ezt megoldani, van rá példa, hogv emléklapot', plakettet alapítanak a kiemelke­dő munkát végző szülőknek, s mondjuk azt a gyermeknapi ün­nepségen nyújtják át. Ez a gesz­tus jelenthet olyan húzóerőt, amely további együttdolgozásra ösztökélheti a szülőket. Objektív és szubjektív feltételek Kisné dr. Csányi Anikó: —Hol van ma az úttörőmozgalom he­lye az iskolában? Éveken keresz­tül azt mondogattuk, jó lenne, ha együtt sikerülne tervezni, kiala­kítani, mit akar az iskola és. az úttörőcsapat, ■ tekintettel arra, hogy azonosi célokért más-más eszközökkel dolgozik. Vajon a mai túlzsúfolt iskolában, a inai tantervi követelmények . melleit, amikor elsősorban az oktatáson és nem'a nevelésen van a hang­súly, az úttörőmozgalom mit és mennyit tud fenni? Milyen pozí­ciója van a csapatvezetőnek? Szabó Sándor: — Az előbb azt mondtam, az objektív felté­teleket sem tudj$ ma az iskola a mozgalom működéséhez meg­adni. Miért idegenednek el az úttörőkorosztályok az iskolától? Azt mondtuk valamikor, hogy le­gyen az iskola a mozgalom ott­hona. Mi teszi otthonná az ott­honomat? Van egy hely, ahová leülhetek, ami az enyém, aminek a' berendezésébe, kialakításá­ba az egyéniségemet belevihe­tem. A közösségi nevelés csak közösségi létesítményekben old­ható meg. Ha a tárgyi feltétele­ket nem tudják megteremteni, legalább a szubjektív feltételeket kellene oly módon, hogy a túl­munkában vállalt elfoglaltságot megfelelően finanszírozzák. Visz- szakanyarodva az iskola és az úttörő kapcsolatára, a mozgalom­ban ott van presztízsveszteség, hogy amíg* eddig vezetői pótlékot kapott a csapatvezető, most ezt működési pótléknak nevezik. Ettől függetlenül vezető a csa­patvezető, noha ezt gyakran fél­reértelmezik az igazgatók. Ami­kor kétszer egymás után olyan rossz intézkedés jelent meg. töb­bek között a legutóbbi bérrende­zéskor, hogy a csapatvezetőt ki­hagyták abból a stábból, amelyik­ben a rendtartás értelmében jo­ga lett volna ott lenni, erre idő­ben;, .nepfr^iigyeljiiicik: fel. Hibás voltam személy szerint én is, mentségemtrexzs'Szolgáljon, hogy nem kaptam meg ezt a listát. És amikor jelezték, hogy a csapat­vezetők kimaradtak, akkor már késő volt ahhoz, hogy intézked­ni tudjunk. Ezt most itt kell ren­deznünk, megyei szinten. Készü­lőben van egy állásfoglalásunk, amelyben megpróbáljuk beha­tárolni, mit jelent az igazgató egyszemélyi felelőssége, s ebből adódóan meddig szólhat bele az úttörőmozgalom belügyeibe. Mert érdekeinket védeni kell. Persze, nem a jó igazgatókkal szemben, mert velük az érdekeink azono­sak. Kisné dr. Csányi Anikó: — Tehát az iskolában nincs hely. De akkor ki menjen és hová, ha tegyük fel, egy rajfoglalkozást akarnak tartani? A rajvezető ki­lincseljen helyért a tanácsnál, a pártibizot'ságon, vagy a kultúr- házbarv? Erre .kellene megoldást találni. Mester Sándor: — Ha én egy közművelődési intézmény veze­tője vagy munkatársa vagyok, s odajön hozzám egy úttörőcsapat vezetője vagy képviselője, hogy rendszeresen szeretné igénybe venni az egyik termet, segítenék rajtuk, mert tudom: nagyon fon­tos, hagy a gyerekek ideszokja­nak hozzánk a művelődési ház­ba. hiszen akkor .valószínűleg felnőttként is visszajönnek, A másik dolog: a közművelődési szakemberek helye, szerepe, mun­kakapcsolata a művelődés egé-í szén belül jó néhány helyen kí­vánnivalót hagy mgga után. Az iskolaigazgatói értekezleteken például miért nem tudnak ott ülni a művelődési intézmények igazgatói? Nincsenek kapcsoló­dási pontok, érintkezési felüle­tek ... Melyik korosztály? Tengeri Pál: — Fontos kérdés, hogy a raj vezetők, csapatvezetők között ‘ milyen, arányban vannak fiatal, pályakezdő pedagógusok. Hogy lehet őket bevonni a moz­galmi munkába? Vagy inkább az idősebbekre lehet számítani? Szabó Sándor: — Ma még min­dig az idősebb korosztály adja a mozgalmi munkában a megbíz­hatóbb derékhadat. A fiataloknak ott a család, akiknek már na­gyobb gyerekeik vannak, azok vállalják, de inkább a nyugdíj­hoz közelítők dolgoznak a leg­többet. ök megszoktak ugyanis egy munkatempót. Nem azt ke­resik, hogy ezt vagy azt miért nem lehet megcsinálni. Van vi­szont egy másik dolog: a táboro­zás. Nyáron tapasztaltam, hogy a kezdő tanítók — nem a tanárok — .közül rengetegen vettek Vészt táborozáson. Ügy látszik, hogy Valami megváltozott, a pályakez­dők a mozgalom pártján állnak. Vonzó-e? Kisné dr. Csányi Anikó: — Vonzó-e ma a gyerekek körében az úttörőmozgalom? Kielégíti-e romantika1 iránti igényüket is az úttörőcsapatok programja? Balogh Jolán: — A képzőmű­vészeti, esztétikai nevelés terü­letén közkedveltek a' művész— gyermek találkozók. Vonzóvá tesszük ünnepeinket úgy, hogy tábortüzet gyújtunk az udvaron, hogy ebben az élményben ne csak a táborozóknak legyen ré­szük, hanem a többieknek is. Nagy tömegben sportolnak. Rend­kívül élvezik a gyerekek a különféle versenyeket. Nálunk már hagyomány, hogy egyre több raj alakuló foglalkozását a ter­mészetben tartja. Kértem a kol­légákat, hogy az unalmas rajfog­lalkozásokat hagyják el. Inkább csináljanak csak ötöt, de soha ne kényszerből menjen oda a gye­rek. Még mindig problémák van­nak az őrsi foglalkozások tartal­mával. Azt tervezzük, hogy fél­éves programot dolgozunk ki egy-egy közművelődési játékra, s ezt az őrsvezetők kezébe adjuk, persze nem kötelező jelleggel. A pedagógus is elvárja, hogy óra­terveket adjanak ki, akkor kér­dem én, miért ne várhatná el a gyerek, akinek sokkal nehezebb • egy őrsi foglalkozásra felkészülni. • Lozsi Márta: — Nem az úttörő- mozgalom célkitűzéseivel, ha­nem az adaptációval, az alkal-_ mazással van gond. Vonzó min­den játékosabb, szabadabb, kö­tetlenebb forrná, ami különbözik az iskolai munkától, így például a túrázás, a táborozás, a megfe­lelően adagolt versengés. Nem szeretik a gyűjtőmunkát, bármi­lyen nemes tartalommal indítjuk, s ennek mi vagyunk az okai. mert elcsépeltük. Kovács Olga: — Sok az ismét­lődés a programokban. Egy falu­si iskolának például nem lehet kibújnia a községi ünnepségek alól, most is kétszer ünnepeltük a negyvenéves évfordulót. Nem lehet azt mondani, hogy nem veszünk részt a községi megem­lékezésen, pedig mi csapaton be­lül másképp szerettük volna csi­nálni. Nem ünnepséggel, hanem mezei futóversennyel, akadály- versennyel. A nyári programok sokkal vonzóbbak, főleg a ván­dortábor. Ilyenkor a gyerekek sátorban táborozhatnak, cipelhe­tik az elemózsiát, a hátizsákot hosszú kilométereken keresztül, így érzik, hogy ők most táboroz­nak, s nem úgy, hogy kiszállnak a buszból, bemennek a kőépület­be és ki vannak szolgálva. A gyerekeknek ilyen lehetőségeket kellene adni év közben is. Közéletiségre neveljen Kisné dr. Csányi Anikó: — Azért azt ne feledjük, hogy vé­gül is itt egy politikai gyermek­szervezetről. -van. szó. - ..Azok a programok,,, amiket ,e említettek, összéfüggnek^á' gyermekek hal­latlan mozgásigényével. A szer­vezeti élet azon formái, amelye­ket ha jól hasznosítunk, egyfaj­ta politizálásra, közéletre való felkészülésre szolgálnak, mint elhangzott, kevésbé vonzóak szá­mukra. Vajon miért? Az úttörő- mozgalom miként tudja betölte­ni politikai gyermekszervezet jel­legéből adódó funkcióját? Farkas Ferenc: —; Nem biztos, hogy ennek a feladatnak akkor felelünk meg a legjobban, ha a rajfoglalkozásokon politikai té­mákról tartunk előadást. Most például a negyvenedik évfordu­lón számos olyan lehetőség adó­dott, amelyet ha kiaknáztak vol­na, bármely politikai meggyőzés­nél hatásosabb lett volna. A gye­rekek egyébként a vitákban rendkívül érettek, tanulmányaik, s a kommunikációs eszközök ré­vén véleményt is formálnak. Igaz, ezek sokszor a család véle­kedését tükrözik, viszont a pe­dagógusoknak ez igen fontos in­formációt jelent. tapasztaljuk, hogy gyermekeink felületessé válnak, annyi infor­máció. annyi hatás éri őket, hogy egyszerűen elmennek mellettük. Kérdéseket tettünk fel például a három tavasz ünnepével kap­csolatban, és csak a tanulók 50— 60 százaléka tudott elfogadható válaszokat adni. Hazánk felsza­badulásának 40. évfordulójára ünnepséget rendeztünk az iskolá­ban. Utána a mi tanulóink szov­jet gyerekekkel együtt adtak kö- 1 zös műsort. Állítom, hogy ez a magyar—szovjet barátságnak­többet ért, mintha .hát'feíőádást tartottunk volna: Azóta "mi it vol­tunk a szovjet iskolában. A gye­rekek barátokat szereztek, apró- cseprő dolgokat cseréltek, lelke­sen tanulnak oroszul. „Együttműködés” helyett együtt dolgozás Kisné dr. Csányi Anikó: — Az úttörők tizenkét pontja is meg­fogalmazza, hogy valamennyi te­vékenységi formának, ünnepnek, szabadidős programnak az a cél­ja, hogy fölkészítse a gyerekeket arra, hogy méltó tagjai lehesse­nek a KISZ-nek. Ez igazából ak­kor sikeres, ha a KISZ-esek is ott vannak a fölkészítéskor, fő­leg hetedik-nyolcadikban. Ho­gyan látják a KISZ és az úttö­rőmozgalom kapcsolatát, mennyi­re vesznek részt a munkában az ifjúsági szövetség tagjai? Az elmúlt hónapban tárgyaltuk testületi ülésen a KISZ- és az út­törőmozgalom kapcsolatának tar­talmi kérdéseit. Ahogy ezt ott megfogalmaztuk, az együttmű­ködés helyett inkább az együtt­dolgozásra kellene hangsúlyt fek­tetni. Mert néhány alkalomsze­rű találkozás nemigen lendít a KISZ-életre való fölkészítésen. A legnagyobb gond az, hogy a KISZ-titkár maga megtervezi, miként akar segíteni az úttörő- csapatnak, és ugyanúgy tervez a csapatvezető; csakhogy--egy má­sik asztalnál:, :egy másik' szobá­ban. És még valami: úg,V érzem, a csapatok szívesebben fogadják 'a tanuló, mint a dolgozó ifiveze- tőket, pedig az életet, a minden­napokat kellene behozni az is­kolába. Tengeri Pál: — Zárszóként hadd mondjam el, hogy nagyon jóleső érzéssel tapasztaltam vala­mennyi hozzászólónál a belső hi­tet, amely a mozgalomhoz fűzi. Ez igen fontos, mivel a társada­lomba való beilleszkedésre ké­szítjük föl gyermekeinket, ezért óvakodnunk, kell attól, hogy az első lépéseket elhibázzuk. Mos­tani beszélgetésünk is arról győ­zött meg. hogy ez a munka bo­nyolultabb, sokszínűbb annál, hogy egy-egy helyzetelemzés, mi­nősítés alapján értékelni lehetne. Súlyos problémáink nincsenek, de amint itt is kiderült, vannak fi­gyelmeztető jelek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos dolgokon változtatni kell. Az itt elmondot­tak ehhez adnak segítséget. Kormos Emese ▲ ' t T m msi 1/ JI j Hosszul jósolgattam, el- r Hl • múlt az injekció, ha­tása de utána se fájt. Mi­ből lehet az én fejem? Ki­felejtették belőle az idegeket? Jött a szombat, és eljött a va­sárnap is. és jöttek a ■ látogatók csodát látni. Családom tagjai csak. a többiek még nem nagyon fedezték föl a lehetőséget. Ámul­tak nagyokat: amikor megláttak bekötözött fejjel, és megtudták, hogy meg vagyok fiírva. Nagyo­kat meséltem nekik, én voltam a nap hőse. Tükör nélkül borot­válkoztam. az ábrézatomra nem nagyon emlékszem. ök pedig ügyesen gyakorolták a nagy meglepetések kendözését. Leá­nyaim otthon mondogatták csak, hogy szegény apa. szegény apa, jól elbántak vele. Rendesek vol­tak, mindennap be tudtak■ jutni látogatni, és mindig azzal pij- gasztaltak. most már sokkal job­ban nézek ki. Hétfőn még egyszer levittek a műtőbe, megnézni a lékelés ered­ményét. Talán fényképeztek is megint. Akkor már a profesz- szor dolgozott velem, kérdezget­te. nem érzek-e szédülést köz­ben, vagy nem fáj-e a fejem. Mindig azt feleltem, hogy nem, áe közben kerestem a kezemmel valami fogható alkatrészt, a műtőasztal alatt, és ez volt a szerencsém. Ha ennyire kérde­zi, biztosan fáj majd. Fél szem­mel oldalt pislantva láttam, hogy injekciós tűt tart a kezé­ben, nyilván rá volt csatlakoz­tatva a fejemből kilógó kémény­re, és vagy megszívatta jól, vagy levegőt nyomott bele, mert el­kezdett táncot járni alattam az asztal. Olyan figurákkal táncolt, szegény Berci, ott fönrí az űr­ben ha így szédültél volna an­nak idején, talán menet közben kiszálltál volna. Mire másodszor is végig tudtam mondani, hogy de most már aztán igen-igen szédülök, hirtelen abba is ma­radt, és nem is jött vissza töb­bet. Talán jól emlékszem, mint­ha itt szedték volna ki a csövet is a fejemből. Eddig tartott a csi'vességem. Aki ennyire későn kezdi, !meg is érdemli, hogy megtáncoltassák alatta az asz­talt. Egyszeresük fölbukkan a látó- . gatók között Ágnes és Tibor. Külön engedéllyel jöttek, állító­lag kapcsolatban voltak már a k'inikával. mindent tudtak ró­lam, de eddig nem engedték be őket. Úgy belejöttem a mesélés- be. Háry Jánosnak külön tanfo- luamot tarthattam volna. Ahogy Agnesék kitapasztalták a járást, jöttek a többiek is. A Nikolényi Pista, a Halász Micu, a Domon­kos Laci, a Horváth Kálmán, és váratlanul egyszer a* Nagy Pista. Legjobban talán a Micu élte be­le magát, azonnal kiderült róla is, hogy zsibbadni szokott. Hó­napok múltán is emlegeti még. Aranyos volt a Nagy Pista, vele már kint a folyosón is beszél­gettem. Nem akarta elhinni, hogy a dorozsmai kerti uzsonna után mindiárt beköltöztem a klinikára, ö hívott meg néhány vólooatott ..cigánylegényt'’ kert­nézőbe, egy kis bográcsos pap­rikásra. iszogatásra. és én na­gyon hamar eljöttem. Tudta ró­lam hociy inni nem iszom, azt gondolták, ennvi van csak mö­götte. Most szóltak neki a töb­biek. nem várt senkit. ,azonnal indult is. Vidáman járok-kelek már, van alkalmam körülnézni is. Jénai edényben tálalnak itt, sokkal gusztusosabb, mint a bádogból való. A beteg azonban olyan te­remtmény, aki nemcsak nyögni tud nagyokat, hanem lopni is, ezert pirosra föstik a kis tálacs- kák fülét. Vérpirosra. Sebésze­ten vagyunk, vért látni nem új­donság, régen le is vetkőzte minden idegenkedését vele szemben az ember, de azt nem tudja megszokni, hogy reggeli­nél. ebédnél és vacsoránál vér­piros szárnyú tálakban hozzák az ételt. Egyszerűen megundoro- dik tőle. Azt nem lehet monda­ni, hogy a nővérek nem törőd­nek a betegekkel, de ezt még nem vették észre? Vagy ők könnyebben megszokják, hiszen nem itt kosztolnak? Tizenvalahány éves lehet ez a folyosó, a harmincas évek kli­nikájának a tantermére építet­ték rá. Az előbb azt írtam, hogy Doszkocs György lábánál kezdő­dik a fejem, és ez azt jelenti, hogy négyen vagyunk, de szű­kén. Nyilván a sokat emlegetett kórházi helyhiány szülte a kény rerű helyzetet. A tervező nem ehetett mást, egyszerűen leméi í,e az alapul szolgáló tan­terem hosszát és szélességét, és ahhoz szabta a rárakható két emelet méreteit. A betont azon­ban régen föltalálták már akkor, a falak betonból készültek. A fo­lyosó elején van egy. beöblösö- dés, napközben irodaként szol­gál. Valaki mindig veri a gépet, és aki csak kinyitni tudja is a fülét, mind hallja. Itt van a te­lefon is és a hét elején megállás nélkül csörög. Azt is hallja, mit beszélnek rajta. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents