Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

V 1MS5. június 20. 9 PETŐFI NÉPE + 5 .KIVIRÁGZÓT!' A DlOFA” ­Nelli néni mondókái „Egyedem-begyedem karkantyú, Nem vagyok én fényakú, Király lovát patkolom, Fényes szeggel szegezem, ír már, fodor már, Te eriggy ki, te hunyjál!" (Kiszámoló Farkasáról) A Magyar Rádió ifjúsági osztályának pályázatá­val kezdődött 1971-ben. Derera Éva szerkesztő ar­ra kérte hallgatóit, hogy gyűjtsenek mondókákat, gyermekjátékokat. S a hajósi tanítónő, Harmath Lajosné is vette a bátorságot: beküldte az általa ismert, igen változatos, gazdag anyagot. 'Második díjat nyert. Biztatták a szaketnberek: folytassa a gyűjtést... Nem hobbi, nem szenvedély, amit csi­nál, inkább: szívügy. — A Felvidékről települtünk át Hajósra, Gután (ma Kolárovo), ebben a 12 ezer lakosú nagyközség­ben teltek gyermekéveim — mondja Nelli néni. — Ma is elevenen emlékezem arra, hogy édesanyám, aki tanító volt, sokat mesélt nekünk. S nagymamám históriáit szerettem hallgatni. A gyerekekkel bú­jócskát, körjátékokat játszottunk, például a „Pö- röm-pöröm Erzsikét". Amikor ezt a műsoromat su­gározta a rádió, kaptam egy levelet Szlpvákiából, egykori tanárnőmtől. Közölte, hogy az osztálytárs- nőm kisunokájával az ölében figyelte az adást, s amikor vége lett a zenés-verses összeállításnak, fel­kiáltott a kisgyerek: mama, még! Ha hazalátogatok, mindig feljegyzek néhány játékot, mondókát. Uta­zás közben is meghallgatom az embereket. A múlt­kor a buszom dúdoltattam egész úton egy fejken­dős nénit. Vagy emlékezetemre hagyatkozom, s magnóra énekelem a régi kiszámolókat, altatódalo­kat, utána a zongora segítségével pedig lekottázom. — Az 1971-es pályázat után felkeresett Derera Éva és dr. Kovács Ágnes, s magnóra rögzítették az anyagomat. Szerepeitek az adatközlők is, a játéko­kat, a mondókákat gyerekek adták elő. Félórás mű­sor lett belőle. Azzal búcsúztunk el akkor, hogy ha lesz újabb forgatókönyvem, jelentkezzem. Ettől kezdve gyakran megfordultak Hajóson a rádiósok. A következő összeállítás a Hej kismadár, kismadár volt, majd a mesterségekről Kicsi kovács, nagy ko­vács címmel készítettem negyedórás műsort. Ér­sekhalmán tanítottam két évig. A tanyai gyerekek­kel is megszerettettem a népi játékokat. Bábos pro­dukciónkért arany oklevelet kaptunk az úttörő kul­turális szemlén. Haririath Lajosné Hajósról ment nyugdíjba, im­máron három esztendeje. Most talán még nagyobb ambícióval dolgozik. A rádió Szólj, szólj sípom el­nevezésű sorozatának állandó szereplői a hajósi gyerekek. Nemrég két újabb műsort — az egyiket sváb nyelven — vett fel Derera Éva. Nelli néni nemcsak gyermekjátékokat, mondókákat gyűjt; a néprajz is érdekli. A hajósi népviseletet feldolgo­zó, fényképekkel illusztrált pályamunkáját első díjjal jutalmazták egy országos pályázaton. A nép­hitek,' népszokások szintén foglalkoztatják. Szülő- - faluja tájszavait is rendszerezte, ezzel harmadik helyezést ért el az országos nyelvgyűjtő pályázaton. Könyvek kerülnek elő, mindben szerepel Har- mathné. Bújj, bújj zöld ág — népi gyermekjátékok (Móra, 1976), Kivirágzott a diófa (Móra, 1977), • Harmath Lajosné: — Utazás közben is meghall­gatom az embereket. Együtteseink műsora (Népművelési Propaganda Iroda, 1974). Felfedezhető gyűjtése az Óvónők ké­zikönyvében, s a Madách Kiadó által megjelente­tett Rozmaringkoszorú című antológiában, amely a szlovákiai magyar tájak népköltészetét ismerteti meg olvasóival. — Szívesen beszélnek az idős emberek a múltról, kérésemre elmondják játékaikat, mondókák szöve­geit elevenítik fel. Aztán, ha elhangzik a rádióban, mindannyian boldogok. Rámkiáltanak az utcán: — Tanító néni, szeretném magának megköszönni! — Mit? —c kérdezem. — Azt, hogy olyan szépen meg­tanította a gyerekeknek! — Ilyenkor minden fá­radságot elfelejtek... A gyerekek óriási lelkese­déssel készülnek a rádiófelvételekre. Sokat gyako­rolunk. Épp az előbb volt itt az elsős Sár Aranka, hogy mikor lesz a legközelebb próba? Majd szep­temberben újra foglalkozom a kisdiákokkal. Azzal biztatom őket: tanulják meg a szép dalokat, hogy továbbadhassák majd gyermekeiknek ... Amikor tanítottam, az órák anyagába is beépítettem a ta­lálóskérdéseket. A tanítványaimat arra kértem, nagymamáiktól gyűjtsenek sváb mondókákat. Ezt az anyagot tovább bővítem majd. Magnófelvételeket hallgatunk. Harmath Lajosné együtt mondja a gyerekekkel az épp soron lévő ki­számolót. A régi rádiós műsorokat féltve őrzi ka­zettáin. S felcsendül a legkedvesebb hang is: Lilla, Nelli néni kétéves kisunokája szép kiejtéssel, ha­tározottan mesél: „Volt egyszer egy ember, Szakálla volt kender, Fűzfa tarisznyája, Jégerfa csizmája, Megáradt a tenger, Belefúlt az ember ... Kiszáradt a tenger, Kimászott az ember." (Mondóka Bodrogszerdahelyről) Borzák Tibor HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉS Évzáró a nyugdíjasok szabadegyetemén Kecskemét, 1984. szeptember 20-a.' csütörtök. A városi tanács nagyterme zsúfolásig megtelt. Ha körülnézünk, meg kell állapíta­nunk. hoigy a háromszáz jelen­lévő hallgató öregebb annál, sem- högy egyetemista legyen. Elcsen­desedik a záj. Szénáéi Pál, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat helyi titkára lép mikrofon­hoz. Arról beszél, hogy miért, milyen célból rendeziték meg az idősebbek, a harmadik generá­ció egyetemét. A titkár ellső saa. vái általános tetszést váltanak ki. — Senkitől sem várható — mondja —, hogy életének utolsó 20—30 évét karosszéklban töltse el és csupán emlékein mereng­jen. A munkás élettől való el- köszönésnek egyben startnak is kell lennie a harmadik életkor­ba. amelyben új tapasztalatok várnak az emberre. Az idősek, akik érdeklődéssel hallgatják a titkárt, a TIT, a Molnár Erik Szabadegyetem ke­retében működő új' intézmény­nek, a nyugdíjasok szabadegyete­mének a hallgatói. A legidősebb résztvevő 89 éves. a legfiatalabb 54. Akad közöttük volt munkás, szövetkezeti paraszt, értelmiségi, alkalmazott, igazgató, de olyan) K aki nyolc osztályt sem vég­zett. 'Ez a kezdeményezés Bács-Kis- kun megyében arra szolgál, hogy az idős emberek továbbra is ak­tív részesei maradjanak a társa­dalom folyamatainak, s hogy ne csak az öregséggel foglalkozó or­vostudomány egy ága törődjön e számarányaiban is jelentős ré­teggel. Kecskeméten több mint húszezer, Bács-Kiskunban mint­egy százhúszezer nyugdíjas él,- nagyon is elltérő. nemegyszer nvomasztó települési, családi és an vagi viszonyok között. Minde­nekelőtt azonban maguknak az idős embereknek' akar módot nyújtani arra, hogy kifejtsék sa- iá't álláspontjukat. Az egyetem fel adató, hogy nőket és férfiakat iskolai végzettségre, szakmai fel­készültségre való tekintet nélkül készítsen tel az aktív öregségre. Ismét Kecskeméten, a városi tanács dísztermében vagyunk. Időpont: 1985. május 23-a, csü­törtök. A terem ezúttal is zsúfolá­sig megtelt idős „egyetemisták­kal”. Befejezéséhez közeledik az első tanév. Szénási Pál a tanári kar - ülését követően értékeli, elemzi a kezdeményezés átfogó tapasztalatait.1 — Az új oktatási formában bárki részt vehetett — mondja —. csupán helyhiány vetett kor­látokat a jelentkezők elé. Fetté­tel "csak egy void a jelem tkezők- bein legyen kellő érdeklődés és ambíció. Az eltelt hónapok' bizo­nyították, hpgy az idősek régen vártak ilyesféle kezdeményezésre. Sokuk számára mintegy lélektani mentőöv ez az egyetem, amely­nek segítségével boldogulni pró­bálnak életkori gondjaikkal. Nem annyira oktaitásról volt iitt szó, mint inkább a hajlott korúak éle­tének szűkebb és tágabb társa­dalmi környezetéről és a tudo­mányos ismeretek gyakorlati al­kalmazásáról. Egyebek között tisztázni igyekeztek, miként tud­nak bizonyos nyomasztó élethely­zetekben segíteni magukon az öregek. Ha áttekintjük az első és má­sodik félév tantervét és tanmene­tét., iteljesítméfiyét, akkor sokol­dalú, színes és magas színvonalú munka - bontakozik ki előttünk. Felöleli a társadalom- és termé­szettudomány érdeklődésre szá- mottantó fontos területeit. Tár­sadalomtudományból az állam- és jogtudományt, a közgazdaság, tant. a filozófiát, az esztétikát, a lélektant, -a logikát, az irodal­mat. Természettudományból kü­lönösképpen az orvostudományt, annak mind az elméleti, minid a klinikai területeit. Ezeken kívül ötlete- rendezvényeken vehettek részt, pédául divatbemutatókon és kozmetikai tanácsadáson — nemcsak a nők! Továbbá voltak hangversenyek, állatkerti séták, kirándulások, fórumon találkoz­hattak Kecskemét város és a me­gye vezetőivel. Mindezekén túl a délelőtti órákban kon­dicionálótermet vehettek igény­be, egészségnevelő gyógytor­nára járhattak, a mozik­ba; színházba kedvezményes je­gyet kaptak, és kezdő fokon né^ metül tanulhattak. Magas szín­vonalú, ugyanakkor közérthető előadások, vitavezetések hangzot­tak el azok részéről, akik jól is­merik a témát. Több olyan elő­adó vett részt a munkában, aki­nek tudományos művei jelentek meg. Ezeket az alkotásokat a hallgatók a helyszínen megvásá­rolhatták és a szerzővel dedikál- tathatták. Tehát több esetben az egyetem — befejezésül — író— olvasó találkozóvá alakult át. Beszélgettek főiskolás fiatalokkal is — válságos napokról, nyomasz­tó élethelyzetekről, amelyeket ők, az idősek megoldottak. Ily mó­don tapasztalatokat gyűjthetnek a fiatalok, s az egyetem elősegí­tette a főiskolások és az öregek közötti kapcsolat kialakulását. A tanítási év záróünnepségén megtudtuk azt is, hogy elkészült a következő tanév első félévéinek programja, amelyet máris kézhez kaptak az idős egyetemisták. A tanterv gazdag és igényes, látha­tóan bátra®), épít az előző esz­tendő tapasztalataira, figyelembe veszi annak tanulságait. Szénás! Pál azzal fejezte be összefoglalóját, hogy csak a vá­ros társadalmi, állami, gazdlasági, egészségügyi és oktatási intézmé­nyeinek összefogásával lehetett eredményes a kezdeményezés kivitelezése. Ezek a szervezetek jól tudják: az öregkor kérdései nem mások, minit saját jövőnk kérdései. Fontosnak tartom, hogy ezt jól az emlékezetünkbe vés­sük. Gera Sándor Könyvtárak és könyvtárosok Bá’cs-Kiskunban A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga tavaly tárgyalta a köz- gyűjtemények helyzetét, és meghatározta a feladatokat; „Meg kell teremteni a reális lehetőségeket ahhoz, hogy a VII. ötéves tervben a megyei könyvtár új épületben kap­jon elhelyezést.” Építés, szépítés, felújítás Másutt is gondok vannak. Az elmúlt évi 312 négyzetméteres alapterület-növekedés kevés. El­sősorban Kalocsa és Baja körze­tében javult a helyzet. (Például Katymár, Dusnok, Csávoly.) Ugyanakkor csökkent az alapte­rület Tiszakécskén. Nagyon rossz a helyzet Baján, ahol a zsinagó­ga átalakításával igyekeznek ja­vítaná, ám azit követően sem éri el az intézmény alapterülete az előírtnak az ötven százalékát sem. Tervezik a bácsalmási könyvtár bővítését is, jelentős társadalmi munkával. Lakitele­ken hamarosan négyszeresére nö­velik az alapterületet. Javul a helyzet — várhatóan — Solton, K iskunf élegyházán. A berendezések és technikai felszerelések tekintetében kevés változás történt. Leginkább fi­gyelmet érdemel a megyei könyv­tár, ahol több mint félmillió fo­rintot fordíthatnak korszerűsítés­re, a megyei tanács segítségével. (Számítógép, színes televízió, mikrofilm-leolvasó, diktafon stb.) Kiskőrösön korszerű zenei stúdió, Imrehegyen színes tévé és pianí­nó áll rendelkezésre. Módszertani munka A járások megszűnése után a hat város mellett négy nagyköz­ség — Bácsalmás, Kunszentmik. lós, Kiskunmajsa, Tiszakécske — városi jogot kapott, s ezáltal sa­játos profilú vonzáskörzeti köz­ponttá lépett elő. Ám sajnálatos módon — eddig — az új rend­szerű könyvtári igazgatáshoz sem személyi, sem pedig tárgyi fejlesztés, javulás nem társult. Sok ma még a szakképzetlen könyvtáros. (Növeli a gondokat, hogy az átlagosnál nagyobb a fluktuáció aránya egyes intézmé­nyekben. Ez elmondható sajnoá a megyei könyvtárról is. Ezzel szemben tapasztalható az is, hogy egyes helyeken ■ kiemelkedő a könyvtárak módszertani munká­ja. Leginkább Kiskőrösön érde­mel figyelmet az ilyen jellegű tevékenység. A megyében az elmúlt évben sikerült tovább gyarapítani a há­lózati munkát segítő gépkocsik és teherautók számát. Ennek el­lenére a gondok alig enyhültek, amihez hozzájárul az is, hogy több helységben — például Kalo­csán — a művelődési autót sok esetben nem eredeti rendelteté­sének megfelelő célokra használ, ják. A könyvtárosok felkészültsége, előképzettsége ellentmondásos ké­pet mutat. Miközben agyre-másra kerülnek be a hálózatba a szak­képzetlen dolgozók, addig újabb és újabb könyvtárosok fejezik be tanulmányaikat felsőfokú intéz­ményekben. 1984-ben Bács-Kis- kunban hatan végeztek például könyvtárkezelői tanfolyamat. És sikere van a községi könyvtáro­sok nyári olvasótáborainak. Ta­valy az Olvasó Népért mozgalom III. Országos Konferenciájának munkájában sikeresen működött közre a megyei könyvtár. Állománygyarapítás, feltárás A Katona József Könyvtárban egész évben folyamatos és zavar­talan volt a legújabban megje­lent dokumentumok beszerzése. Az antikváriumokkal kialakult jó kapcsolat is hozzájárult ahhoz, hogy felfrissítették, gazdagították a 'helyi gyűjteményt. Eredmény­nek könyvelhető el, hogy a ko­rábbi éveknek megfelelően to­vább folyt az állomány kiegészí­tése a világnyelvek legfontosabb kézikönyveivel. ' Ezzel kapcsolat­ban főleg a művelődéstörténeti és művészeti sorozatok érdemel­nek figyelmet. Ám sajnos a megyei összkép cseppet sem rózsás; mivel meg­lehetősen nagyok az eltérések. Gondot okoz, hogy a könyv és folyóirat áremeléseit nem követi mindenütt a beszerzési keretek, támogatások növelése. A könyvtári jelentésből meg­tudjuk, hogy meglehetősen nehéz megvalósítani a könyvbeszerzési keretből az igényeknek megfelelő állománygyarapítási törekvéseket. Előfordul, hogy egyes intézmé­nyekben csupán háromnegyedét képesek teljesíteni a beszerzési tervnek. Ugyanakkor pozitívum­ként lehet elkönyvelni, hogy né­melyik könyvtárban figyelmet ér­demlően .nőnek a szakirodalom iránti igények. Olvasószolgálat A számokat tekintve a megyei hálózat megtartotta eddigi ered­ményeit, ami az olvasók számá­nak alakulásait illeti. Érdekes adalék, hogy miközben csökkent a tizennégy éven felüli diák ol­vasók száma, jelentősen emelke­dett a szellemi dolgozóké. Ehhez a tényhez nagyban hozzájárult a levelező hallgatók megnövekedett létszáma. Itt említjük meg, hogy Kiskőrösön jóval több munkás olvasót számolnak, mint a koráb­bi években. Gond persze ilyen tekintetben is akad. A megyei könyvtárban például sokan csak késve kaphat­ják meg a könyveket, mivel a külső raktárakból legfeljebb he­tenként két alkalommal szállít­ják a kért műveket. Varga Mihály • Iskolai foglalkozás a kecske­méti ifjú­sági könyv­tárban. (Somos László felvételei Az is időbe telik, amíg * megtalálom a térképen, hová is kell mennünk. Nyüzsgős nagy intézetbe jutunk, annyi a beteg a folyosón, alig juthatunk előbbre. Levelet küldött a ta­nársegéd, avval kellett jelent­keznem. Állítólag azt is beleír­ta, hogy újságíró vagyok, hátha előbb sorra kerülök. Kerültem is azonnal, ahogy fölszabadult a gép. Jól emlékszem rá, egy jobb napokat megért, de időközben apróra összegyűrődött néni jött elő belőle, utána mehettem én. Mi oz a CT? Computer to- mográph. Tessék elképzelni egy keskeny vasalódeszkát, meg egy kemenceszájat, egyetlen asszisz­tenssel. Fölfeküdtem a vasaló- deszkára, a nő betolt a kemen­ce szájáig, és kiment az előszo­bába. Szép, nagy képernyőn fi­gyelhetett, ha akart. Elindította a gépet, recsegett és ropogott minden eresztéke, de működött azért. A kemenceszáj körpályá­ján mozgott valami, ami apró szeletekre vágta föl az agyamat. Ötször toltak beljebb, egy-egy betolás után száznyolcvanszor, vagy száznyolcvanháromszor ke­ringett körbe az a valami, amit közelről nem -lehetett látni. A nő nyilván megszokta már, mert égy szóval se mondta, meddig tart. Kicsit mosolygott csak, aztán ment kifelé. Másért is szidhattam magamban, aki ezt a vasalódeszkás gépet ide tette. En fekszem egyedül rajta, a su­gár nyilván sötétben is lát, még­is telerakták a plafont rezgőfé­nyű neonnal. El nem takarhat­tam a szememet, de a rabvalla­tó lámpa fénye akkor is szik­rát hány. Sen ki nem gondolt arra, aki itt fekszik majd? Vagy csak én irtózom a szembejövő fénytől? Félidő előtt, az is lehet, hogy az első menet után azonnal, be­jött egy férfi, akit tanár úrnak szólított az asszisztens. Sajnos, semmit nem láttam belőle, ha elmennénk egymás mellett, ak­kor se ismerném meg. Lelken­dezve jött, hallotta, hogy újság­író vagyok, ő ugyan két embert ismert csak Szegedről, Mórát és Vaszyt, de ha a betű tisztelete hozzájuk köt, szívesen kiegészí­ti a kört velem is. Nemrégen járt ott, előadást tartott egy konferencián, meg kell monda­nia, egyáltalán nem tetszett ne­ki a város. Az égadta világon semmit nem lehet benne kezde­ni. Az a szerencséje, ráakadt az antikváriumra a Kárász utcá­ban. Érdekes, mi a pesti antik­váriumokat bújjuk, ha időnk és pénzünk is van rá. Talán két olyan könyvet is talált, amiért mégis érdemes volt eljönnie. Ki­húztam volna magamat erre a kis hírre is, ha feszeleghettem volna egy kicsit is, de nem te­hettem. Annyit azért odamo­tyogtam neki, hogy Mórát és Vaszyt meg kellene toldania még legalább százhetvenezerrel, mert most ennyien laknak benne. Látni nem láttam, csak tapasz­taltam, hogy beadta bal karom­ba a kontrasztanyagot, és el­ment. Hiába, nem baráti beszél­getésre váló a vasalódeszka. A gép darált tovább, darabolta kétcentis fecnikre az agysejte­ket Amikor kiszálltam belőle, igen udvariasan meg akartam kérdezni, hol találom a tanár urat, szeretném megköszönni ne­ki a közreműködést, de az asz- sziszte^s elhárította: ne tessék keresr már a sokadik helyen lehet. Ízt is mondta még, ne várjam meg az eredményt, mert postán küldik el. Mindenesetre jól körülnéztem utána a folyosón. Nem változott át gyöngypalotává időközben, maradt, ami volt. Szeged az Szeged, ha eklektikus is. Nem szeretem túlságosan, de ez a benne élőkre vonatkozik. Aki azonban bírálni akarja, annak egy-két látogatás igen kevés. Vagy tündérek fészkéből bírál­jon, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents