Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

/

könyvtár a múltban f

1 lillli

■■■■■

Kecskeméten, a könyvtár már a századelőn is igen-igen szűkösnek bizonyult. A Magyar Minerva V, kötetének (1912 —13) lapjairól idézek. A magyarországi múzeumok és könyvtárak kézikönyvének 1915-ös kiadásában ez áll az akkori bibliotékáról:

1898 óta a városházán kaptak helyet, de a térszűke miatt a könyvtárnak nincs olvasószobája, a régiségtár és néprajzi gyűjtemény anyaga inkább elraktározva fekszik, mintsem kiállítva, a képek falnak támasztva egymás hátán szoronganak. Emiatt azután a nagyközönség rendszeresen egyik gyűjteményt sem használhatja.”

Kiderül tehát, ha 1985-ben panaszkodunk arra, hogy a városi feladatokat is ellátó megyei könyvtárnak nincs megfelelő helye, nem is újkeletű a gond.

Almok, tervek és a valóság

• Ilyen lesz az új megyei intézmény a Komszoraol tér felöl. A leendő épület makettjét június közepén láthatják az érdeklődők a Tudomány és Technika Házában.

Kalandos sors

Pergessük vissza az éveket. A könyvtárat Kecskeméten 1897-ben .^hozták létre. Persze ez nem azt jelenti, hogy a városnak csak azóta van könyves birodalma. A felgyülemlett kiadványokat korábban is .rendszerezni, tárolni kellett. Nagy szerepet vállalt mindebben Kada Elek, hajdani -polgármester, akinek szívügye volt a kultúra. A sok-sok könyv a városháza földszinti galériás termébe került, az intézmény élére pedig Szilády Károly.

1910-re már tízezerre gyarapodott a könyvállomány, s az intézmény dolgozói ugyanúgy fel- Sóhajtottak, miint, ma: kevés a hely! Az egykori református fő- , gimnázium — újkollégium — tervleírásában felmerült az ötlet: „Kapcsolat a későbben épülő városi kultúrpalotával”. Egymás mellé álmodta Dombi Lajos és Medve Valér mérnök a városi és az iskolai könyvtárat... Álmo3- ía, mert csak álom maradt. 1911- ben megszavazott ugyan a város tanácsa 150 ezer koronát az új létesítményre, de az első Világháború nem engedte felépíteni ...

A könyvtár kalandos sorsa a Tanácsköztársaság .idején is to- lv3Bb b^H^ólÜBötf. Részlétfesf<lté|'- Biró Sander:’s-a *fwíiÍ)ÜárÁífól<lbéh így számoa’be: „Most tesszük meg az első lépéseket azon az úton, amelyen benső lelki kontaktust akarunk teremteni a munkástestvérek és a művelődés legáltalánosabb eszközei, a könyvtár között.”

Az Országos Könyvtárügyi Tanács küldötte, Dienes László ez,t ígérte: „Kecskemét lesz a vidéki városok könyvtárainak építésénél a példa...” Nem lett az. Sőt. a meglévő intézmény a Tanácsköztársaság Ibukása után zárva maradt a nagyközönség előtt.

1945:45 ezer kötet

1945-re azonban már 45 ezer kötet sorakozott a polcokon, s a szegedi Somogyi Könyvtár után ‘ — a vidéki városok között — Kecskemét rendelkezett a legnagyobb kollekcióval. A háborúban a legértékesebb példányok tönkrementek, elvesztek. Nem volt ■lehetőség a könyvek beszerzésére. a megmaradt régieket is kölcsönözni kellett, > így kevesebb remény volt arra, hogy sértetlenek maradnak az ódon, de hasz- nbs kiadványok. Sok kötet forgott közkézen, s .bizony jó néhány pótolhatatlan példány elveszett. A XIX. század közepétől gyűjtött folyóiratok, az irodalmi, a 'nyé’Vi, a történéttudományi alapművek — Szilády Áron és Pesti Frigyes hagyatéka — ma is értékes darabjai a megye bibliotékájának.

A Katona József Megyei Könyvtárat 1952. októbert 20-án létesítették a volt körzeti és városi intézmény összevonásával. Több mint három évtizedes történetében többször gondoltak arra a város vezetői és a szakemberek, hogy kellene egy megfelelő tágas épület.

Felcsillant a remény

Most, 1985-ben a remény is felcsillant, már elbírálták a terveket, a modern épületet megálmodták az ország legjobb szakemberei. Kecskemét következik tehát a sorban: Kaposvár, Miskolc, Szombathely, Nyíregyháza, Szeged után a ,'hírös város” is gazdagodik majd a következő ötéves tervben — könyves „palotával”.

Kovács Pál, a Katona József Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese így nyilatkozott erről: j 77- A hatvanas évek elején az egykori zsinagógában akarták a könyvtárat kialakítani, ám á tervek szerint ez akkor 10—12 millió forintba került volna, ami bizony soknak tűnt, hiszen Kaposváron újat építettek 7—8 millióért. 1975-ben több alternatívát dolgoztak ki mérnökök. Építési programterv készült a Batthyány utca—Dobó .körút—Kisfaludy utca környékére, továbbá az Arany János utca—Luther köz— Komszomol tér (területe és a Csányi utcai malom helye is szoba került. A cél az vollt: úgy építsünk, hogy tevékenységünkkel ne csak a mi .nemzedékünk, hanem az utánunk jövők is elégedettek legyenek. Az első elképzelést kívántuk realizálni, vagyis a DQMUS közelében épült volna a könyvtár, ötezer négyzetméteren. Hiába született határozat, másra kellett a pénz. A tavaly kiírt pályázat már az új helyszínre szólt: az Arany János utcára. Ha majd valaha oda költözhetünk — én már akkor nyugdíjban leszek! — sok elképzelésünk valóra vállbát. Kevesebb külső raktárát kell fenntartanunk, s tágasabban helyezhetjük el a szabadpolcokat. Egy fedél alá kerülünk a gyermekkönyvtárral, így az ő gondjuk is megoldódik végre.

Dr. Mező Mihály, Kecskemét város Tanácsának elnöke:

— Bács-Kiskun az egyedüli megye az országban, ahol nincs megfelelő épülete a könyvtárnak. Most már egy lépéssel előbbre jutottunk. A tervpályázat eredményei nyilvánosságra jutottak. Egy új, korszerű könyvtár létrehozása i nemcsak a városnak és a megyének fontos, az . épület megfelelő tervezésében érdekelt’ az Építésügyi és Városfejlesztési,

valamint a Művelődési Minisztérium is. Függetlenül attól, hogy megyei’ beruházás lesz a könyvtárépítés, elsősorban kecskeméti ügyeket szolgál majd. Szolgáltatásaival ellátja a lakókat. és külső megjelenésével tovább gazdagítja a városképet. A másik funkciójának is maradéktalanul eleget tesz: módszertanilag továbbra is irányítja a megye könyvtárainak munkáját. Sok vita volt a pályázat elbírálása során a két ütemben való felépítéssel kapcsolatban, de végül is emellett döntöttünk. Örök dilemmáit okoz az igény és a lehetőség közötti különbség, lévén az anyagi eszközök végesek...

Az ország legjobb építészeit kérték fel

Borbély Lajos, megyei főépítész:

— Az ország legjobb építészeit hívtuk meg az Arany János utcai új könyvtár tervpályázatára. A kikötésünk az volt, hogy két ütemben tervezzék a' beruházást, de úgy, hogy az első szakaszban is korrekt, zárt egységet alkosson az épületegyüttes, és szervesen illeszkedjen a környezetbe. Feladat volt a Kiskörút északi és déli .térfalainak beépítése is. Fontosnak vélem, hogy a megyei könyvtár végső tervezésénél a humánus, esztétikus építészeti elemeket kell hangsúlyozni. Az első ütemben szeretnénk az általános könyvtári részt átadná, második nekifutásra pedig a szakrészlegeket. Lehetőség nyílik a legkorszerűbb technológia megvalósítására. hogy végre Bács- Kiskun megye és Kecskemét is elmondhassa: a kornak megfelelő igényű könyvtárépülete van. A látott pályázatok alapján joggal mondhatom: így lesz! Sokat vitatkoztak az építészek és a könyvtárosok, főképp szakmai vonatkozású nézetkülönbségek voltak, illetve az, hogy milyen legyen a tömb beépítése? A keretes beépítésnél maradtunk. Azokat a pályázatokat jutalmaztuk, amelyekben van olyan ötlet, ami a végső terv elkészítésiénél hasznosítható lesz...

♦ « *

Amikor a megyei könyvtárról szóló cikkhez gyűjtöttem az anyagot, Lisztes László, a bibliotéka igazgatója a Telkemre kötötte: írjam meg, már az is óriási lehetőség, hogy értékes hagyaték maradt rájuk. De az még nagyobb eredmény lenne, ha a közönség hozzá is juthatna a megsárgult kiadványokhoz! Ha felépül majd az új megyei könyvtár, erre mindenkinek alkalma lesz...

Boraik Tibor

1985. június 3. ♦ PETŐFI NÉPE • 5

A békéért,

népünk boldogulásáért

Kádár János beszédeinek és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete

Az ünnepi könyvhétre jelent meg — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — Kádár János 1981. júliusa és 1985. áprilisa között elhangzott beszédeinek, az ebben az időszakban megjelent cikkeinek, és a vele folytatott interjúknak*új gyűjteményes kötete A békéért, népünk boldogulásáért címmel. A mostani válogatásban Kádár János nyilvános fellépéseiből azokat adták közre, amelyekben az elmúlt csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban foglal állást, kifejtve következtetéseit, javaslatait a párt, a szocializmust építő társadalmunk előtt álló legfontosabb feladatokról.

Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes marxista —leninista politikájának markáns vonásait tükrözi ez a legújabb kötet is, .meggyőzően érzékeltetve, bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dokumentumaként is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érteni csak a marxis- mus—leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciált alkalmazása révén lehet. Kádár János egy alkalommal a tudósok plénuma előtt mutatott rá annak szükségességére, hogy á különböző szintű vezetésben menynyi mindent lőhetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni, s hogy a döntési folyamatoknak mindenütt meg kell gyorsulniok. Tudjuk, hogy ezen a téren az elmúlt években nem kevés történt; ám azt is, hogy .nem elegendő. Még mindig áll az, amit pártunk főtitkára frappánsan így fogalmazott meg: „Hiba nálunk, hogy á jó is megél, és a rossz is; az is, laki dolgozik, és az is, aki csak státusban van. Ezen változtatni kellene, a szóbanforgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében.”

Meggyőző és önkritikus érvek következtek e beszédéber is: nem csupán szocializmus es kapitalizmus mai teljesítményének egybevetése, hanem a szocializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. Így összegzi a legfontosabb következtetéseket : „A szocialista erkölcsi követelmények között én az első helyre teszem: ha vállalkozol eQy munkára, azt végezd Is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzet- len segédmunkásig! Mindent egybevetve: szocialista rendszerünk politikailag szilárd, gazdaságilag megalapozott. A fő követelmény az, hogy jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Az irányítómunkát is, kezdve a Központi Bizottságtól, a kormánytól egészen a művezetőkig, jobban kell végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki nem tud változtatni; csak a nehezebb feltételekhez való' gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodással, az igényesebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyensúlyt, és tarthatjuk fenn az elért életszínvonalat."

„A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai államférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla. az egyik, tőié interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője; majd feltette neki a kérdésit: Hogyan látja az európai enyhülés jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e ítélve most, amikor konzervatív erők vannak ■ hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S íme néhány mondat a válaszból:

„A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem. hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, *az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vagyok jós. de én, mint minden józan, a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, elörevezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Az idő itt is a két évvel ezelőtti válaszadót látszik igazolni, s az ő érvrendszerét.

Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár János. Eny- nyi idő az ország történetében is jelentékeny, nem hogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhatjuk: kora ifjúságától a marxizmus—leninizmus forradalmi eszméinek. népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban j és sikerekben egyaránt bővelkedő

— életútjának értelmét és célját, a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII. pártkongresszuson elmondott emlékezetes vitaösszefoglalójában:

„A marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon. az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az Sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk

— ez világnézetéből is következik

— optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk ez a mi programunk.”

V. L.

PETROV: Trikartov gyógymódja

inéi fényesebben eüt a nap, minél harsányabban énekelnek a madarak, annál pocsékabbtól érzik masukat a hivatalnokok. A zsenge fű éjjelente egy hüvelyknyit nő, a hőmérő higanyszála Oly sebesen emelkedik fölfelé, mintha az emeletre akarna felmászni — a hivatalnokoknak pedig egyre keserűbb az élete.

Szeretnék kezeltetni magukat, gyógyittatni bármi ellen és bárhogyan, csak szanatóriumban és lehetőség szerint délen.

Mihail Alekszandrovics Trikartov — koros, de még jó erőben lévő férfiú , — különösen heves gyógyítási láztól szenvedett.

— Mindenki kezelteti magát — harsogta, két ke- zével a zsíros mellét fogva —nekem pedig el kell pusztulnom! Én is kezeltetni akarom magam!

— Mi baja van? — kérdezték részvéttel a kar- társai.

— Honnan tudjam!? — sivította Mihail. — Hát, szúrás meg hurut. Szívbaj. Nem vagyok orvos, de érzem.

És Mihail elrohant egy professzorhoz. Ügy vélte, csakis professzorral kezeltetheti magát.

A professzor hosszasan Trikartov meztelen testére tapasztotta a fülét, és olyan figyelemmel hhll- gatta a szerveinek működését, ahogyan a mácska figyeli az egér mozdulatait.

A vizsgálat közben a gyáva Mihail Alekszandrovics könnyes szemmel sandított a mellére, amely olyan szőrös volt, mint egy átmeneti kabát.

— Mi az? — bökte ki, s a professzor hátába bámult, aki éppen kezet mosott.

Azt akarta kérdezni: „Van még remény?” — ajka azonban reszketett, és a remény tarkán akadt.

— Maga egészséges — mondta a professzor. — Mint/ a makk.

— Nekem szívbajom van! — jelentette ki Trikartov kihívóan.

A professzor méregbe jött.

— Tudja maga, mi az a szívbaj?

A professzornál tett, látogatás Trikartovnak hét rubeljába került, s ezért 6 is mérges lett.

— Tudom — félelte. — A szívbaj az, amikor kalapál az ember szíve. Nekem pedig azonkívül még szúrásom, hu tiltom ék idegbajom is van.

— Ostoba — felelte a professzor.

Trikartov mégis elhatározta, hogy kezelteti magát. Eleinte az állam számlájára akarta gyógyittat- ni a betegségeit. Az államnak azonban ez nem volt ínyére.

Akkor Mihail rájött, hogy az orvosi bizottságokban ugyanolyan szélhámosok üldögélnek, mint a professzor, és magángyakorlatot is folytatnak. Ismerőseitől megtudakolta, hógy Kiszlovodszkban jól kezelik a betegeket, és ezért ágyat váltott magának az egyik ottani szanatóriumban.

Az időjárás kedvezett Trikartov útjának. A szanatórium rózsáskertjében volt: csodaszép szobát kapott. De ennek sem tudott örülni. Irigykedett.

A szanatóriumban már hajnalban kezdődött a sürgés-forgás. A betegek egy része, mint valami antilopcsorda, a forráshoz tódult, és teleszivta magát gyógyvízzel. Másokat karonfogva vezettek az iszapfürdőbe.,Egyeseket Charcot-zuhanyokkal kínoztak. Akadtak olyanok is, akiket bolyhos törülközőbe csavartak és izzasztóitok. Mindenkivel csináltak valamit, csupán Trikartovval nem csináltak sammit. És ez nagyon fájt neki.

Egyszer azonban olyasmit látott, amit már nem .. tudott elviselni. ■

A szanatóriumban sétálva, betévedt a kerti épületbe. A szoba közepén, hóimé e miéi vényen egy ember ült, és a hajából fürgén ugrándoztak a kék villanyszikéák. Valamilyen gépek búgtak.

— Hát velem miárt nem csinálják ezt? — kérdezte Trikartov az ápolótól. — Én és akarom azokat a szikrákat! Trikartov vagyok.

— A maga neve nincs a listán — válaszolta közömbösem az ápoló.

Trikartov ráeszmélt, hogy ez a gyógymód a legdrágább, és szándékosan rejtik el előle a kertben.

Éste a teraszom — a betegek és a vendégek előtt

— parázs botrányt csapott a főorvossal.

— Kezdjék el a gyógykezelésemet! — kiabált Mihail Alekszandrovics ugrándozva. — Mi lesz a gyógykezelésemmel? Miféle zugkórház ez! Megfizettem érte.

— ön egészséges — mondta zavartan a főorvos.

— őrinek nincs szüksége gyógykezelőre. Pihenjen, kerülje az izgalmat.

Trikartov azonban egész éjjel nem aludt, s elhatározta, hogy sajátkezűleg gyógyítja magát. Hajnalban, ijedten körülnézelődve, a forráshoz inait, és teleitta mtigát gyógyvízzel.

— Megmutatom én nekik — mondta, amikor visszament a szanatóriumba. — Máris jobban érzem magam.

Napközben a szépen gondozott sétányokon jött„ mént, 4s kiabált:

— Hol a hegyi nap?

Mivél nem tudta megszerezni a napot, behatott az elektroterápiái pavilonba, mellére tapasztotta

a zsinóros cinklemezkét, és bekapcsolta az ára- inot. Bstig reszketett a titkos örömtől, mert a réz ize csípte a száját, és a sebes gyógyulás biztos tudatát oltotta belé.

Éjszaka, a holdfényben, újra odalopózott a forráshoz, és tizenhat pohárral hajtott fel a gázos italból.

— ’Megmiutatorrt én itekik! — suttogta, miközben az ablakon keresztül bemászott a szobájába.

A hátralevő időt alaposan kihasználta. Kihúzta ágya alól a suttyomban elcsent kék lámpát, le- keveredett az ágyra, magúba irányította a síri fényt, s egész éjjel kúrálta magát.

Trikartov egészségi állapota szemlátomást javult, de valamiért étvágytalan lett. A Charcot-zu- hanyokat és az iszapfürdőket nagy titokban, javarészt éjjel kellett vennie.

— Valahogy rosszul néz ki — mondta egyszer, az orvos. — Több tojást egyen.

„Hogyisne — gondolta a tapasztalt Mihail. — Ki akarod szúrni a szemem az olcsó tojással, a drága hegyi napot pedig már egy hónapja dug- dasod előlem!”

Közvetlen elutazása előtt sikerült belopóznia a féltve őrzött naphoz. De csupán egy áráig élvezhette.. Az ápolónő elkergette.

Moszkva felé utaztában, Baromfalva állomáson, Mihail rosszul lett. Orvost kellett hívni. Az orvos szívbajt, gyomorhwrutot és ismeretlen gázokkal történt, általános mérgezést állapított meg.

Amikor Trikartov kollégái szeme elé került, ijesztő volt a külseje.

— Mi történt magával? — kérdezték barátai.— Félrekazeltek a gazemberek! — válaszolta Mihail. — Sajnálták tőlem a kvarclámpát. Elégtelen mennyiségben adagolták a hegyi napot. A népbiztosok számára takarékoskodnak vele. Micsoda zugkór ház/

Fordította;,, Gellert György 1