Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-17 / 140. szám

I

1985. június IT • PETŐFI NÉPE + S

I MA IS MEGÁLLJA A HELYÉT — PÓDIUMON A JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA

Az utókor tapsa

1985. május 18-án mutatta be Spiró György átdolgozásában Katona József szomorújátékát, a Jeruzsálem pusztulását a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház.

Színháztörténeti esemény volt.

Az akkor 23 éves szerző első ötfelvonásos műve 1814. július 27-én kapta meg a cenzor engedélyét. „SzíHre került-e egyáltalán?’’ —, kérdezte négy évtizede kitűnő monográfiájában Waldapfel József. Mi már tudjuk: 1952-ben előadták kecskeméti gimnazisták. (Állítólag egy hivatásos társulat is játszotta, de egyelőre rejtőznek, ha vannak, a bizonyítékok.)

• Kire hallgat (középütt) Titus (Áron László)? Az öreg Flavius Jo- sephusra (Baracsi Ferenc), vagy az ifjú helytartóra (Nemcsák Károly)? (Kiss Ferenc (elvétele)

Az átdolgozás szükségessége

A legfiatalabb magyar színház joggal használta tehát az ősbemutató megjelölést. Érthetetlen a több mint másfél évszázados késedelem. Egyetértőén idézte Katona-életrajzában Ofosz László Waldapfel József megállapítását: A Jeruzsálem pusztulása „drámai feszültség és vizionárius alak- és jel'lemlátás dolgában helyenként a világirodalom nagy drámai alkotásaival versenye^’. Miért fosztottuk meg magunkat e kiváló mű élményétől? Vad- romantikus jelenései riogatták volna a mindinkább könnyű szórakozást kereső közönséget? A Bank ibán fénye homólyosította el értékeit? A szerző maga is tökéletesíteni akarta kedvelt művét: több jelenetet verses formában újraínt.

A kecskeméti színház felkérésére vette kézbe a vitézi játékot az átdolgozó, de az akkor már a Várszínházban működő Ruszt József biztatására fogott munkához.

Az Új írás 1982. januári számában .jelent meg az új változat. Az átdolgozás szükségességét, elveit így indokolta bevezetőjében: „Drámairodalmi szempontból a mű azért fontos, mert a XIX. században nálunk csak töredékesen létező drámaitípus honosítási kísérlete. A reformkortól kezdődően a magyar szomorújáték természetesen a nemzeti tematikára összpontosított és ez később szinte valamennyi magyar tragédia ideológiáját meghatározta. A Jeruzsálem pusztulása kiesik a sorból, mert nem akar beleszólni az 'ideológiai és politikai csatározásokba [...] ~ Színpadi mű, amelynek bevallott célja, hogy a közönséget minél erősebb, itehát minél szörnyűbb hatásokkal bombázza a színpadról. [...] Annyira nem volt aktuális drámának tekinthető, hogy még a cenzúra sem tiltotta be. [...] A dráma kaotikus, következetlen, voltaképpen nincs központi vonala, szétesik. Egyes jelenetei annyira vadaik, hogy azóta se igen írtak ilyen színpaddá g ha- tá-O', jeleneteket magyarul".

Szerkezet, jellemek

A ..drámai tömbök” túlnyomó többsége — csekély módosítással — átkerült az új változatba.

Spiró összevonta az első két, valamint a harmadik, negyedik és ötödik felvonást. Az eredeti szomorújáték 42, a most látott-hallott 23 jelenebből áll. Teljesen nyom nélkül, csupán néhány rész. (például a második felvonás harmadik, az ötödik felvonás kilencedik jelenése) , maradt ki. Eliazár és csapata öngyilkosságát, az esszénusok gyűlését, a diadalmenetet Katona forrásművéből, Flavius könyvéből írta be az átdolgozó. Általában jó érzékkel kurtította, igazította a mai idő- érzékhez a párbeszédeket, rövi- riitéai szándékának csak elvétve esett áldozatul egy-egy ízes, légkörteremtő mondat. Kimaradtak az átlagnézőnek ma már követhetetlen történeti utalások.

A szereplők közül Titus Ves- pasiiánus kapott egészen új jellemvonásokat. Katona még hitt a „jó király” lehetőségében, vagy tudatosan alkalmazkodott a művészek számára akkor megszabott keretekhez. Spiró szerint Júdea katonái parancsnoka unatkozó, cinikus császári! Ilyen szavakat ad sízájába: „császárként is unni fogom az .életet mindhalálig”, „az egymás kócbelébe vájó bábokat én rángatom, én uszítom merű unalomból”, „szabad folyást engedni a lelki felbuzdulásnak, nem méltó érett emberhez”.

Katonát halljuk

Noha az -átdolgozó érzésem szerint a feltétlenül szükségesnél egy morzsányival' többet — hogyan !is mondjam — modernizált Katona szövegéből (helyszűke miatt el kell tekintenem a bizonyító példáktól), mégis a csaknem kétszáz éve [született drámaírót bálijuk. A mai közönségét is megborzongatják, átjárják tömény, erőteljes, végletes indulatokat és érzelmeket sűrítő megragadó sáfemlléletességel kivető mondatai. „Rá kellett jönnöm — így az átdolgozó —, hogy a nyelvet amennyire lehetséges, meg kell tartanom, ebből következett; át kellett vennem jellemábrázolási technikáját — ami fontosabb —, naiv, romantikus szemléletét is. Kiderült, hogy ez a naiv, ma már mosolyt keltő szemlélet rendkívül nagy dramaturgiai terheket bír el, segítségével sok mindent el lehet mondani a világról, az emberről...”

A világért sem szeretném erőszakolt időszerűsítéssal másítani,

szűkíteni Katona mondandóját, de mégsem hallgathatom el: századunk diktátorainak „a cél szentesíti az eszközt” szemléletét idézi. Hitler kihívóan hangoztatta géngszter-evangéliumában: „Yasöklű emberekre van szükségem, akik nem rágódnak erkölcsi elveken, mielőtt agyoncsapnak valakit. Csinálok az egészre, ha alkalomadtán elcsennek egyet s mást.” A garázdálkodó, minden képzeletet felülmúlóan garázdálkodó jeruzsálemi helytartó sem féllt tettei következményeitől. mert ismerte a zsarnokság mechanizmusát: „hova jutna a birodalom, ha orgyilkos, bűnöző,' vérben és aranyban tobzódó hivatalnokait nem védené meg mindenáron.”

A rendezés

A műhöz illő szellemiséggel, áhítattal, fölkészültséggel rendezte meg Ruszt az átigazított Jeruzsálem pusztulását. Szokatlan színpadkép fogadja a három oldalt elhelyezkedő nézőket. Hatalmas. áttetsző sátorban egy kisebb és nagyobb mozgatható, fordítható emelvény látható a gondosan fölgereblyézett homokon. (Nyilvánvaló”'«-"'Kiváló "Művész munkass$gcWäk ismerői a dobogók nely- és ifányvaitoz- tatásiai, távolságuk csökkentése, növelése a mondandó kifejezését segítik.) A kisebb, időnként fel- szőnyegezett pódiumon dől el a koncentrációs táborokban sínylődő áldozatokra emlékeztető, félholtakkal benépesített romváros. Jeruzsálem sorsa. Itt határozták el: indítanak-e döntő rohamot az ősi város maradványainak fölégetésére.

Űj tartalmakkal töltődve bontakozott ki Csányi Árpád érdemes művész tagolt játékterében a szokásos Rüszt-szertartás. Elhagyták a helyszínekre utaló, látványos külsőségeket: képzeletünk röptetésőt Katona szövegére bízták.

Hála a rövidítéseknek, a rendező atmoszférateremtő képességének —, hibátlan ritmusú, a figyelmet mindvégig felajzó előadást • láthattunk vendégjátékukon, a Petőfi-csarnokban. Pontosan kidolgozott szituációk érzékeltették a drámai csomópontokat.

A szereplők

Áron László italán túlságosan is leegyszerűsítette Titus figuráját. de így is hihetőnek érződött a júdeai rómaiak fő hadi vezérének alakja. Katona művében Gessus Florus emlékeztetett leginkább iá lovagdrámák kozmikus gonoszságú alakjaira. A rendezői szándéknak megfelelően kihívóan cinikus Nemcsák Károly elkerülte a szereppel járó veszélyeket.

A megyénkben i& jól ismert Ba- racsli. Ferenc (Flavius Josephus) erőteljes alakításában a népéért a másik táborban is kiálló, a hálátlan szerepű békítő hangsúlyozódott. Máriáss József és Barid Mária érdemes művészek • (Matathias és felesége) a tudatos, az elkerülhetetlen halálba indulóit békéje, az emberi tisztesség gyönyörű szigete a vad világban kiemeli a pusztítás ■ kegyetlenségé énjbfei“

végveszélyben is egymással acsarkodó, dogmáktól elvakult tiran- nusofc (Katona András. Simén- falvy Lajos. Borhy Gergely) országában. Á Jászai-díjas Fekete Gizi mint Berenice, a nagy He- rcdes dédunokája szerelmes asz- szonyként volt meggyőzőbb.

Katona szerint így jár körbe- körbe a történelem; mindig lesznek gyilkosok és áldozatok, az élei szörnyűbb a halálnál. Az ősbemutató reménységes ceremóniával sugallja a reményt: a tébolyából föleszmélő anya gyönyörű tisztára fényesíti, megszabadítja a harc, a nélkülözés mocskaitól kisfiát.

Köszönjük a biztatást.

Heltai Nándor

iték HORVÁTH

A

V •'

DEZSŐ

r \

HteftWfcJ KLINIKAI

'VJ/ y

ímjfJ FÖLTÁMADÁS

J Diót termett a fejem. ■£ ‘ Vén diófa, ez az egyetlen gyümölcsöd? Arról gondolom,' hogy szép volt. mert orvosok és műtősök lelkesen emlegették később. ök pedig. látták.

A zárójelentés szerint tizenöt éve biztosan van, hogy sétáltatom. Mit lehet erre mondani? Jézusmária! Kit lehet okolni érte? Azt hiszem, senkit.

Megoperáltak, és én föltámadtam. Az ötödik hét kezdődik azóta. Egy hete már itthon vagyok, egy hónap múlva kell visz- szamennem ellenőrző vizsgálatra. Talán Pécsre is elküldenek még egyszer, CT-re. Szívesen elmennék.

De akkor is kérdés marad: mikor kezdődött? Tizenöt évre én nem tudok visszagondolni, hiába erőltetem az agyamat. Hacsak az nem segít, hogy akkortájt jöttem át az újsághoz. Valaminek történnie kellett velem, ha rászántam magamat. Fájdalmat nem éreztem, azt biztosan tudom. Ragasztófüzetem elejét majdnem pontosan el tudom mondani, tehát észnél voltam. Hogy meddig? Nem tudom.

Tavaly ősszel már járni kezdtem az orvosok nyakára. Olyanokat mondtak, majd elmúlik, majd meggyógyulok. Ha jobban erősködtem volna, hogy beteg vagyok, tessék engem meggyógyítani, biztosban kitalálnak valami jó megoldást. Amikor évi rendes vizsgálatra mentem, megemlítettem akkor is, hogy újabban hamar elfáradok, és fájni is szokott a fejem. Föl- írunk egy adag Cavintont, mondja a doktornő. Most gondolok csak bele, mi lenne itt, ha minden fejfájós embernél agydaganatra gyanakodnának? Megbolondulna tőle az egész apparátus. Nem hárítom át tehát a felelősséget senkire, szemrehányást se teszek érte, mert én se tudtam róla, pedia a dió bennem termett, de annyit azért ki kell mondanom, hogy körültekintő orvosi vizsgálatok mellett jutottam el ide.

ősszel tartottuk Eszter lányom eljegyzését. Mit tehet egy gondos ava? Készül az esküvőre, és békén hagyja az orvosokat. Egyre ritkábban mentem én is oda, ahol árthattak volna.

Arra azonban jól emlékszem,

hogy a kertbe ha kimentem, elővettem a nyugágyamat, és belefeküdtem. Felelőtlenül hizlaltam a diót a fejemben. Visszagondolni is jólesik, mekkorákat aludtam én odakint. Istenem, ha akkor tudtam volna, amit azóta tudok! Elmentem volna a világ túlsó felére is egy jó orvos kedvéért. De mi inkább nyaralni is Oberhofba mentünk. Ketten bó- corogtunk a rengeteg erdőkben a feleségemmel. Most először ketten! Repülővel mentünk, és ez is gyanús. Vonattal akartunk, hogy többet lássunk útközben. Odafelé az egyik oldalt láthatjuk. visszafelé a másikat. Mégis hagytam magam meggyőzni, hogy jobb a repülő, mint a oo- nat, hogy élmény volt így is, az biztos. Feleségem most röpült először, én másodszor. Jólesett az utazás is, az ottani bócorgás is. bár soha annyit nem aludtam, mint ott. Reggel is elég későn ébredtünk föl. délben pedig szinte mindig lefeküdtünk, és nagyokat aludtunk. Ha egyedül lettem volna, egész Ober- hofban, talán akkor se tűnik föl belőle semmi, mert új helyen vagyok, és üdülök, de ott volt a feleségem is, és tömve volt a szálloda is,’ de agydaganatot csak én vittem magammal.

Jtílius legvégén megvolt az esküvő, másnap, vagy harmadnap már ott voltam Salgó papánál: doktor úr. lehet, hogy én megbolondulok. Mosolyogva fogadja a bejelentést, mert ő mindig mosolyog. Végighallgatja ősz- szer. panaszomat, és azt mondja, rendben van, akkor fölirok egy adag Cavintont. Mondom neki. inkább valami, erősebbet kérnék,- ha van egyáltalán erősebb párja, mert a Cavintont ősz óta szedem, de nem sokat ér. Jó, akkor fölírjuk az erősebbet,

mondja, és a kezembe nyomja a Stugeron receptjét. Háromszor vegyek be belőle egy-egyet, és húszadika után menjek visz- sza hozzá. Mindig visszahív, ha nagyritkán fölkeresem, de most meg is indokolja: húszadikáig szabadságon lesz. Én pedig szedtem a bogyókat szorgalmasan, azt hiszem, egy hetet még vártam is húszadika után, és visz- szamentem hozzá. A kerti nyugágyamat is most mondtam el neki először.

Van egy hálózata, mindenhonnan a legtöbbet segíteni tudó orvosokat gyűjtötte össze. Benne járunk a szeptemberben, elküld tehát a Pulz utcába. „Kb. fél éve testének egész jobb oldalát zsibbadtnak és szellemi képességeit hanyatlani érzi. Kérem szíves vizsgálatát.” Elteszem a papirost, és azt gondolom közben. hogy ebben a házban se jártam, ahová most küld. Keresem telefonon a professzort, nincsen bent. szabadságon van. Égy hét múlva keresem. Fölhívom jó egy hét múlva ismét. Türelmesen hallgat., csak akkor szól közbe, amikor a tünetekről beszélek. Nem akartam, hogy szimulánsnak higgyen, bár nem tudom, fölkeresik-e szimulánsok ezt az intézetet.

— Azt majd inkább itt!

Meg is értettem, és el is szégyelltem magamat., Minek akarnék én mindent a telefonba mondani? Másnap fél 11-re beszéltünk mea találkozót, természetesen ha iszálpontos vagyok. Inkább, kint sétáltam előtte a magas fal körül, Az is benne volt a tartózkodásomban, hogy addig tényék szabadlábon, amíg lehet. Megeshet, hogy itt tart azonnal Solenn várnak az ajtaja előtt beálltam én is közéjük. Jó félóráig senki se mozdul, megelőzni senkit nem akartam,

SZÉPEN MAGYARUL —

SZÉPEN EMBERÜ

Leánynak —

„Megmetszettem az alma-, a körte-, a barack-, meg a szilvafákat" — mondja a kertészkedő ember. Nem teszi ki mindenütt a „fákat” utótagot, s mégis épkézláb a közlés. „Sokat futkostam kapa, kasza, ásó, gereblye és villa után” — bosszankodik valaki. Nem ismételgeti <az „után” névűtót, s még jobb is így.

Talán épp az összetételtag és a névutó takarékossága lehet a magyarázat arra, hogy napjainkban — helytelenül — e megtakarítás kezd kiterjedni a ragokra 'is. Csakhogy a hasonlóság sántít! Jóllehet a ragok is különféle határozói viszonyokat fejeznek ki, akárcsak a névutók, ez az analógia épp a helyesírás terén bosszulja meg magát. Ahol elhagyjuk az ismétlődő toldalékot, legalább egy kötőjelnek illene állnia: pl.: „a ház-, a kert- és az utcában". Itt következő sajtópéldáink igazolják. hogy a ragtakarékosság hóbortja számos esetben a mondatbeli eligazodást is igen megnehezíti az olvasó számára:

„Termelőszövetkezetek, közü- letek vagy magánosoktól jó állapotban levő alumínium bódét vásárolnék:” „Lakodalom vagy bármilyen utazásija gépkocsival besegítek.” „30 éves, 170 centiméter magas, elvált férfi megismerkedne házasság céljából

mint társbérlő

lány, özvegy vagy elvált asz* szonnyal.” (Tehát lányasszony?) Vagy: „Leánynak — mint társbérlő — szoba kiadó.” Az utolsó példában érdekes módon egy már kitett toldalék után jelentkezik a ragtakarékosság: meglehetősen fura értelmet adva a hirdetés szövegének.

Itt kell azt is megemlítenünk, hogy a birtokos jelzői -nak, -nek rag elhagyása igen értelmetlenné, sutává tehet egy-egy közlést: „A határozat értelmében a továbbiakban az p serdülő vagy ifjúsági labdarúgó, aki a megyei válogatott edzésére vagy mérkőzésére meghívást kap, s ennek nem tesz eleget, annak játékjogát azonnal felfüggesztik." E mondatban feltétlenül rendet kell teremtenünk! Helyesen: „Azonnal felfüggesztik annak a serdülő vagy ifjúsági labdarúgónak a játékjogát, aki... meghívást kap, s ennek nem tesz eleget.”

Mi tehát a teendőnk? Ne csak keressük, gyűjtsük az ilyesfajta nyelvhelyességi hibákat, hanem javítgassuk a magunkéit is! S hogy ne maradjon el munkánk eredménye, tegyük mindezt „figyelem, éberség, türelem és erős akarattal”, bocsánat: figyelemmel. éberséggel, türelemmel és erős akarattal...

Holczer József

KÖNYVESPOLC

Honti Lajos életútja

öt vagy hat évvel ezelőtt glossza, majd. válaszcikk jelent meg a Petőfi Népében arról, hogy Kunszentmiklós egyik újonnan megnyitott utcájának névadóját vajon Honti, vagy Hunti Lajosnak hívták-e. Akkoriban — a vitával összefüggésben — sok emberben fogalmazódott meg egy másik, az iméntinél is fontosabb kérdés: ki is veit valójában ez a bizonyos Honti (vagy Hunti) Lajos? E felvetésre — akkor— jószerével csak a Münkásmozgalmi Lexíuii kon rövid szócikke tádtttr','vá-c‘- Jászt, ám ennél ma már jóval gazdagabbak vagyunk. Áprilisban ugyanis napvilágot látott Galambos Sándor Honti Lajos életútja című tanulmánya.

A szerző a kunszentnriklósi általános iskola igazgatója. Decemberben e hasábokon adtunk ismertetőt Petőfi és Kunszentmiklós című tanulmányáról. Mostani, második munkája pedig a kunszentmiklósfi születésű szobafestő munkás, a kommunista Honti Lajos életét, eszttié- lését, küzdelmeit mutatja be.

A karcsú (70 oldalas) kötet formájában megjelentetett tanulmány három fejezetre tagozódik. s az életraja, helytörtévártam én is. Eszembe jutott, hogy most jött vissza szabadságáról, és lám, végre egy orvos, aki nem sieti el a dolgát. Jön egy kislány, egyetemista lehet, kopog és bemegy. Ja, vagy úgy? Ez a sok ember nem is ide vár? Ahogy a kislány kijött, bementem én. Soha nem láttam addig a professzort, elrebegtem, hogy félreértés ne legyen belőle: sokan vannak kint, azt hittem, valamennyien ide várnak.

Kikérdezett alaposan, és én felelgettem szépen. Nagy krimik felügyelői nem nyomoznak olyan alaposan, mint ő. Le is vetkőz- tetett, csukott szemmel szabad- gyakorlatokhoz hasonlító figurákat csináltatott velem. Arra volt többek között kíváncsi, eltalálom-e jobb kezem mutató ujjúval az orrom hegyét, vagy nem találom el. Megkalapálta lobomat is a reflexkalapáccsal, megnyomkodta a hasamat is.

— Felöltözhet, kérem.

Felöltöztem, és arra gondoltam. nem valami beszédes pillanatban találkoztunk. Pedig ő indított el- a helyes úton akkor is, ha tévedett. Atkísért a másik épületbe, az EEG-hez, meg se várta az eredményt, ment visz- sza a helyére.

— Jöjjön vissza pénteken, likőr!

Furcsa jószág az EEG. evvel is most találkoztam először. Fejembe húzták a kantáros sapkát. alá bújtatták az érzékelőket — sündisznóhoz ' kezdtem talán hasonlítani —. le is fektettek. és bekapcsolták a gépet. Jó sokáig járt én hol becsuktam a szememet, hol meg kimrit- háttarn. közben csak a legszükségesebb iránfl&ó szavakat mondta az asszisztens. Szótalan fővöknek milyen legyen a munkatársa?

(Folytatjuk.)

nett, munkásmozgalom-történeti elemeket egyaránt tartalmazó- írásművet előszó, bevezetés, dokumentum- és képgyűjtemény egészíti ki, teszi teljessé. A bevezetés első mondata máris igen sokat elárul Honti Lajosról. E helyütt így ír a szerző: . ahhoz a kommunista nemzedékhez tartozik, akik híven küzdöttek a f oi radalomért, a szocializmus

győzelméért, de a sikert már nem érték meg." — Íme, előt- - tünk áll egy ember sorsa, hit- s vallása;- ■ >- tragédiája egyetlen "mtilidSÁbá.’ "Sűrítve. Csoda-e, ha mindez felcsigázza az érdeklő- . dósunkét, s tudni szeretnénk, hogyan élt, miként gondolkodott és cselekedett a munkásmozgalom e harcosa, akiinek életútja a kunszentmikiósi szülői háztól a dachaui koncentrációs táborig vezetett?

A tanulmány első íejetetében a származással, a gyermekkorral, a családi név megváltoztatásával foglalkozik a szerző. Megtudjuk: a Honti—Hunti dilemmának vau valóságalapja. Honti Lajost eredetileg Hunlti Lajosnak hívták. Ám a Tanácsköztársaság leverése után a proletár, nincstelen, volt vöröskatona Hunti az üldöztetést elkerülendő^ a Kun- szentmdklóson élő gazdagabb Hontiak nevét viseli. Mindez természetesen jóval azután történik. hogy a 13 éves kisfiú egy szép napon (1913-ban) elindul napszámos édesapjával „a terjengő vizek, nádasok, vízeres legelők, mocsarak és a meddő vakszik egyhangú világából a nagyváros környékére, Erzsébet- falvára. Tizenhét esztendős, amikor már mint önálló szakmunkás. szembetalálkozik a korabeli élet kegyetlen valóságával.” (A második fejezet címe: Találkozás a valósággal.)

A Tanácsköztársaság kikiáltását a 19 éves fiatalember örömmel fogadja, s amikor a prole- >tárállam veszélybe kerül, fegyverrel siet annak védelmére. A tanácskormány bukása után börtönbe zárják, ám kiszabadulását követően egyre fontosabb szerephez juit az illegális kommunista mozgalomban. E megbízatások 'teljesítéséről, a két világháború közötti harcairól, az 1942-ben megalakult Magyar Történelmi Emlékbizottságban vállalt szerepéről, a MÉMOSZ központi vezetőségében végzett munkájáról szól a harmadik fejezet. amely A végleges döntés címet viseli.

Honti Lajosit, aki 1930-ban lépett be a KMP-be, s a pánt egyik küldötte volt a Komintern VII, kongresszusán. 1942-ben letartóztatták, és ötévi börtönre ítélték. 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba hurcolták, ahol meghalt. De: „mártíromsá- ga nem volt hiábavaló — írja a tanulmány előszavában Beiié János, a kunszentmikiósi pártbizottság első titkára —. mert él .a párt. győzött a munkásosztály, és szabad földön épül a szocialista Magyarország.”

. A tanulmányt Elter Bál. a SZOT Központi Iskola történeti tanszékének vezetője lektorálta. Ezer példányban jelent meg. ingyenes kiadványként terjesztik, s. elsősorban pedagógusoknak, propagandistáknak aiánlják.

Sitkéi Béla

6