Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-15 / 112. szám

1985. május 15. • PETŐFI NÉPE • 5

Nagybaracska 8KMHI — alulnézetben 4EI

A 4. nagybaracskai , fotográfiai alkotótelep kiállítására csalogató plakáton egy fotós guggolva, alulról fényképezi a telepnek otthont adó falu

helységnév- jelző tábláját.

A felvétel jelképes: a képek többsége ugyanilyen

alulnézetből ábrázolja Nagybaracska — a szándék szerint: Az Átlagos Magyar Falu — életét. Ez önmagában természetesen nem baj, de azt sem árt tudatosítani: az elénk táruló kép tendenciózusan torzított. Nagybaracskát — vagy: Az Átlagos Magyar Falut — ebből a kiállításból aligha ismerhetjük meg jobban. Furcsa: a perifériák ábrázolása művészileg sokkal megoldottabb, míg a „hétköznapi" témák megmaradtak szürkének. Ami ebből a lé- . nyeg: a szürke képek nem is rögződnek az emlékezetben, ellenben a kiválóak igen, így eíő- fordulhat,' hogy a Józsefvárosi Kiállítótsrem látogatója Nagybaracska nevét hallva így kiált fel: ott csak cigányok, magatehetetlen öregek élnek, nagy-nagy a szegénység.

Többször is meg-megállva egy- egy felvétel előtt azon tűnődtem, miért nincs — legalább stílusbéli — különbség közöttük? Nagyon úgy fest, mintha az alkotók a legtöbb energiát egymás utánzására fordították volna; s élek a gyanúperrel: egy-egy megörökített személy azért szerepel több fotós képein is, mert szerzőink egymásnak adták a tippeket, hogy kik az „érdekes” em- % berek. A katalógus bevezetőjében dr. Albertini Béla, az alkotó- telep művészeti vezetője utalt arra, hogy mára „kialakult egy fő vonásaiban egységes szemléletmód" — ez épp a mondottakat hangsúlyozza.

Mit tudunk meg Nagybaracs- káról? öreg a biciklijavító mechanikus; sok munkával jár a disznótartás; kemény férfiak a zsákolók, akik (?) szívesen bele- ugranak a vízbe locs-pocsolni (Bahget Iszkander képein). A lányok és a fiúk külön-külön mennek a diszkóba, a lányok (valamivel) csinosabban öltöznek; a tanyán az öregember és az öregasszony rissz-rossz ruhában eteti a tehénkét, vagy egy ZN-es Wartburgjuk és egy szépen festett házuk; akad olyan nagybaracskai fiátalember, aki éjszaka kézenállva közlekedik (Baricz Katalin, felvételei). Nem borotválkozik mindennap a ikissé kancsal szódáslegény, meztelenre vetkőzve egy lavórban mosakodik ' az Albérlő Leány, a Honért 1914—18-ban meghaltak emlékműve mellett egy tábla a lottózásból adódó szerencselehetőségekre hívja fel a figyelmet (Dór- mán László képei).

fis igy tovább, és így tovább — Gyulavári József, Harry Hardenberg, Huszár Tibor, Kudelich Lajos, Liba Taylor felvételein.

A valóság puszta dokumentálásán túl alig néhányan tesznek .kísérletet értelmezésére is. Kulcsár György mondanivalója: három „élelmiszerbolt" közül kettőben a szeszes ital jelenti a legfőbb választékot. Kiss Árpád

Mikrovilág című sorozata egy- egy arcot nagyít ki a társadalmi-gazdasági környezetből, s ezzel mintegy visszafelé is „megmagyarázza” az esküvő, az építkezés, a guberálás gyökereit. Straszer András az 1435-ös folyamkilométer öt pontjáról hoz tudósítást (és értelmezést!), továbbá a művelődési ház valóságának megszépítésére tesz kísérletet. Részletfotói — első pillantásra — véletlenszerű szögből, alkalomszülte kivágásban készültek, ám alaposabban szemügyre véve jóval mélyebb valóságtartalom tűnik elénk, igen tudatos szerkesztésben: nem véletlen, hogy a művelődési ház feliratából csak másfél betű szerepel a fotón — ez jelenti a „valóság megszépítésére tett kísérletet".

Az-atkótói'áisztesség -belső morál — kérdése Dormán László és Fuszeneckér Ferenc képei láttán merül föl. Dormán albérlő- fotóját már említettük, Fusze- neckerét még nem. A bácsborsó- di szociális otthonba ment el, ahol gondozásra szoruló öregemberek és öregasszonyok fürdetését fényképezte meg — nem hogy szenvtelenül, de — a kamera- használatból, a stílusból kiolvashatóan — eleve valamiféle ,,/el- sőbbrendűségi tudatban": a megdöntött, felülről „lövő” nagylátószögű optika nemcsak az öregemberek és öregasszonyok magányos esendőségének kifejezője, alkotói alapállás is. Képei hangosan perlekednek a természetes Emberi (a nagy kezdőbetű nem véletlen) szeméremmel.

Szerencsére ott a másik véglet is a kiállításon, az a sorozat, amiért egymagában érdemes volt Nagybaracskán szociofotós tábort rendezni. Walter Péter Császártöltési esküvő című 13 részes „képregényét” illeti a megkülönböztetett figyelem. Walternek nincs szüksége különleges technikára, ilyen-olyan látószögű ob- jektívre (melynek furcsa látásimódja önmagában megkomponálna, ezáltal értelmezne valamely valóságdarabot), ö ezek nélkül is hitelesen mondja el az egybekelők anyagi és társadalmi viszonyait, a nagyszabású falusi lagzi körülményeit és pontos lefolyását, bemutatva egy olyan közösséget, amelyről sokszor és sokat hallunk, de tudni csak keveset tudunk. Walter nem alkalmaz a szociofotóban kedvelt olyan megoldásokat, mint amilyen a kemény papír, a részletek nélküli „valóság” kontúrja, mert tökéletes teohnikájú felvételeinek tartalma kemény, hiteles, pontos, objektív. Ebből akár az a következtetés is levonható: akinek érvényes mondandója van, nincs rászorulva a trükkökre, mert a tartalom megtalálása — maga a „trükk".

Ball»! József

Egyetemtörténeti kiállítás

Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem alapításának 350. évfordulója alkalmából egyetem- történeti kiállítás nyílt kedden a Budapesti Történeti Múzeumban. A tárlaton több száz dokumentum — fotók és eredeti tárgyak — elevenítik fel a nagy hagyományú intézmény három és fél évszázados történetét. Felidézi a kiállítás az alapító Pázmány Péter ás a névadó, Eötvös Loránd életét és munkásságát, bemutatja a nagyszombati évtizedek, valamint a rövid budai tartózkodás emlékeit. A Magyarországon még nem látható Pázmány-relikviákon, valamint a korabeli oktatóeszközökön kívül megismertet a tárlat a különböző karok tevékenységének legjellemzőbb emlékeivel is. Ízelítőt ad a bemutató a diákok és tanárok munkájából, a kollégiumi élet mindennapjaiból, áz egyetem haladó hagyományaiból, továbbá felvillantja a mai iptézmány tevékenységét és nemzetközi kapcsolatainak sokrétűségét.

A tárlatot Trautmann Rezső, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke nyitotta meg.

HOLNAP MEGNYITÓ

Megyei

kerámiák

Budapesten

Fejlődő kapcsolat

Bács-Kiskun megye és a főváros XI. kerülete között egyre szélesedő együttműködés bontakozott ki aiz utóbbi esztendőkben, társadalmi, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ez utóbbit fémjelzi például az a kiállítás,

amely 35 budapesti képző- és iparművész alkotásait mutatta be a közelmúltban az

Erdei Ferenc Művelődési Központban, s amelynek megnyitásakor dr. Dollenstein István, a XI. kerületi tanács elnöke ugyancsak meleg szavakkal méltatta a Bács-Kis- kunnal való) egyre sokoldalúbb, tartalmasabb együttműködést.

Budapest délnyugati részének e kerületében mintegy 200 ezren élnek. közöttük

több mint kétszáz képző- és

iparművész. Mindenekelőtt ez indokolta a Bartók ’32 Galéria névre keresztelt létesítmény létrehozását, amelyben — a megnyitása óta eltelt nyolc esztendő során- — elsősorban a XX. századi, ezen belül is a kortárs magyar képzőművészet kimagasló alkotásait tárták közszemlére. Közben rendszeresen rendeztek (rendeznek) olyan kollektív tárlatokat, amelyeken a XI. kerületben élő alkotók legjobbjai mutathatják be képeiket, szobraikat. A vizuális ku'túra. a művészeti ízlés fejlesztése érdekében tett törekvéseinek köszönhetően olyan rangot szerzett az elmúlt években — szakmai körökben — ez a galéria, hogy faiiáii mögött kiállítani ma már valóban presztízst jelent a képző- és iparművészeknek.

Holnap a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Sfúdióban készült, alkotásokból nyílik kiállítás a XI. kerületi • Bartók Galériában (Bartók ,B. .út. jl&V] lA», táclajpt — amelyen;, negyven keramikus minte®v -ovotcvafr alkotási, lesz láitlhatn — Sümegi Gunrov művészettörténész nyitja meg délután négy órai- t-or. Két'ée télén: a Bács- Káskun megve és a XI. kerület közötti kapcsolatok, pa vf itt működések sorában — különösen kulturális téren — ez a kiállítás egv újabb jeles ncprrvótovnpk számít. ft a mű- vé<Y’pt«7prptő embereknek — «•crnpiih.c^Aiiny — maradandó ’élményt jelent majd.

K. E.

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET

S

zalkszentmártonban ma 9 Petőfi Sándort ábrázoló szobor található. Tíz lehetne, azonban egy szoborfej —, mely a Lenin utcában a Gaál- ház homlokzatán volt —, még az 1930-as évek végén leesett onnan, és széttört. Most ismerjük meg közelebbről az egyik legrégibb és a látogatók által legismertebb, Petőfit ábrázoló, márványból készült alkotást.

A Petőfi Sándor Emlékmúzeum keletre néző falán, az utcafronton, a falsík jobbról számított harma. dik negyedében van elhelyezve egy emléktábla, azon Petőfit ábrázoló féldombormű, bas-relief. Az emléktábla avatása 1901. március 15-én volt. fényes külsőségek között.

Nézzük meg ezután, hogy ezt az eseményt hogyan tálalja a korabeli sajtó. A Budapest című képes politikai napilap XXV. évfolyamának 75. számában, amely 1901. március 16-án, szombaton jelent meg, ezt írták: „Szalk-Szent-Mártonban a nagy fogadó falába illesztett emléktáblát, mely arról ad tanúságot, hogy Petőfi ott lakott és működött, ma leplezték le fényes ünnepséggel a város és vidékének rendkívüli érdeklődése és lelkesedése mellett. A Petőfi-társaság tagjai közül Bartók Lajos alel- ; nők, Szana Tamás főtitkár, továbbá Jakab Ödön. Ferenczy Zoltán, Prém József, Koroda Pál és Várady Antal rándultak le az ünnepre. Velük utazott gróf Be- nyovszky Sándor országgyűlési képviselő, s két fiatal író: Baróti Lajos és Szentesi Gyula. A vendégeket Kun-Szent-Miklóson az emlékbizottság. 'Tass mezővárosban pedig gyönyörű lovasbandérium fogadta. Zászlós kocsikon

Egykori szoboravatás Szalkszentmártonban

vonultak be az irodalom képviselői a lakosság éljenzése mellett. A házakon mindenütt nemzeti lobogók tarkállottak a március

15-i ünnep emlékére. Szalk-Szent- Mártonban a templom előtti téren Csi'kay Imre főszolgabíró, Rudnyászky László szolgabíró és Fekete Pál. a város jegyzője beszéddel üdvözölték a vendégeket, mire Bartók Lajos felelt; szentnek nevezte a földet, hol Petőfi egykor járt. Az ünnep istentisztelettel kezdődött a templomban, hol Máté Elek református lelkész (Duna-iVecséről) hazafias szónoklatban dicsőítette a szabadság emléknapját és Petőfi emlékét. Azután Dobos László evangélikus lelkész vendégszerető házában villásreggelire gyűltek össze az ünneplők, s innen a nagy fogadó elé vonultak. Ezt a teret Petőfiről nevezték el. a mai nap emlékére. A lepellel borított emléktábla előtti emelvény körül óriási néptömeg foglalt állást, és imponáló volt, amikor ez a közönség a Himnuszt énekelte. Bartók Lajos hatásosan szavalta Várjátok Petőfit! című költeményét, melynek minden strófája után viharos tetszés hangzott fel. Majd Nyáry Pál segédlelkész emlékbeszédet mondott, mire lehullt az emléktábláról a lepel.”

Nekem személy szerint is különösen érdekes ez az esemény, mert a lovasbandériumban Ma- tics nagyapám is részt vett. ki

akkor 26 éves fiatalember volt. És emlékezetes, mert ebben az évben született az apám. ki első gyermekéveit ebben a házban töltötte, mert nagyapám ez idő után bérelte ezt a házat mint nagyvendéglőt, melyben Petőfi két éven keresztül — különböző kisebb megszakításokkal — élt és alkotott.

Az emléktábláról 82 évvel később Szappanos Balázs a következőket írja a Könyvtáros című havi folyóirat 83/5. számának Tájak—emlékek—'könyvtárak rovatában:

„Az 1901. március 15-én leleplezett bas-relief nem túl sikeres alkotás. Mindenekelőtt technikai szempontból, hiszen a falon el helyezett féldombormű a műfai megszabta lehetőségeket a szobor felé akarta tágítani, s készítője a három dimenzió fokozottabb érzékeltetését úgy igyekezett megoldani, hogy ferdén állította be a költő arcmását. Kissé bizony el- torzüinák így a vonások. De a korízlés is hibáztatható, melynek jegyében Petőfiből mindenáron daliát kellett csinálni, magas homlokkal, gyűrűkbe göndörülő hajfürtökkel, dús-férfias bajusszal. A szobor igényével készült féldombormű azonban így is becses kortörténeti emlék, amelyet gyöngéivel együtt is illik megbecsülnünk — főleg a mai nosztalgikus időkben.”

Matics Pál KÉPERNYŐ

A

televízió Tényiképek a szocialista világról alcímű sorozata, az Objektív szigorúan tartja magát címéhez. Következetesen ragaszkodik a valósághoz, kitartóan faggatja a baráti országokat. Nem úgy, az ösz- szehasonlítást, a pontos mérést, a tényszerűséget elfedő, nehezítő általánosságban: nagyon is lényegre törően. Az észlelő, a közvetítő riporterek is a legteljesebb objektivitásra törekszenek. A riporterek a legritkábban elemeznek, méltatnak, hümmögnek, dicsérnek, mentegetnek, magyarázkodnak. Elénk teszik a valóság egy szeletét: ez van, pestiesen szólván. A következtetések, a tennivalók az összehasonlításból adódnak.

A legutóbbi Objektív nem tartozott a legtipikusabbak közé. Módszere, felépítése eltért a megszokottól. De ezúttal is égetően

Objektív

fontos ügyről gondolkoztatta el nézőit. Nyilván ezért — sokkoló közegként — szerepeltették a két tizenegynéhány évesfiúi^/ Érez- ték-'e a nézők milliói', lj/jgJ^/qk, i— elnézést az olcsó szójátékért — más nyelven beszélnek, a mienknél fejlettebb feladatmegoldó képességük, más a kapcsolatuk a matematikával. A jelenlétükkel is felvetett kérdés többsíkú. Azt mondjuk és botladozva ugyan, de arra törekszünk, hogy a mi rendszerünkben bizonyosabban kiteljesedjenek a tehetségek, kifejlődjenek a képességek. Mindez feltételezi a lehetőségek megteremtését. Büszkék lehetünk arra, hogy Európában az elsőik között ismerte fel tanügyünk a számítógép- technika fontosságát.

•MA/IS'TA^LS OLVASMÁNYOSAK HAJNAL JÓZSEF CIKKEI

Egy idegenbe szakadt föl- óink meleg hangú levelet int hozzánk, amelyben arra

Kecskeméti levél

kér bennünket,

hogy írjunk egy kedves levelet a kecskeméti közállapotokróL Kérését teljesítjük, annál is inkább, mert többen vannak olyanok, akik boldogulásukat másuitt keresvén, még sem lesznek egészen hűtelenek Kecskemét városához, hanem szívesen emlékeznek vissza. De a kérés teljesítése nem könnyű feladat, különösen a lap ezen helyén, ahol modern községi politikán keresztül sziltáljuk a kecskeméti homokolt

Egy vezércikk talán nem is lehet alkalmas üvegházul „az emlékezés virágainak”, merít szabad levegőhöz szokott tüdőnk még a „hétszilvafás" . szülői háznak almáriom&zagú levegőjében sem érzi jól magát. De aiz idő és tér eszményesiti a tárgyakat s a reményeket, és az emlékezés egy olyan vonása az érző embermiek. mely őt konzervatívvá teszi hazafelé, bárha másutt forradalmár is. ön is kedves barátunk, emlékeit akarja felfrissíteni. Azt akarja, hogy a maga kedvéért mi is rózsaszínben lássuk a világot, és írjunk kedveset, szépet a közállapotokról, a városiról. Megpróbáljuk! Vétünk a lap iránya ellen, de hát miért van a fér lel ős szerkesztő? Feleljen ő a munkatársak baklövéseiért.

Mikor e sorokat .izzadjuk, utolsó negyed van nálunk. Nem az előfizetésre; a Holdra gondolunk. Talán nem is tudja, hogy Kecskemét, városa a Holdat há- zikezelésbe vette? Eddig csak a szerelmespárok voltak vele hivatalos viszonvban. de most már komolyabb munkára fogta a jókedvű öreget bölcs közigazgatásunk. Ugyanis holdtöltekor az uitcai villanykörtéket megtizedelik (...)

A színházat gyéren látogatják. De annál látogatóttabbak a nyilvános disznótorok, ahol az „egyéniség” a köleskásás hurkával dagad, gömbölyöclik, úgy, hogy mikor a kolbászhoz érünk, már eget ostromolva számolunk be a kulturális haladásiról, a jó egyetértésről stb. Hiába, a magyar ember nem szereti aart a helyet, ahol mindig csak a „komédiás” aratja a babért. Nekünk „egyéni” élet kell. ő nem törpül el senki fia mellett. Így azután 'tél idején nekibuzdul a társasélet, és a jótékony műkedvelők nemcsak a színész orra elöl aratják le a tapsot, és a belépődíjait, hanem még társadalmi kérdésekbe is mélyen beavatkoznak. Maholnap várospolitikát is jótékony műkedvelői előadással csinálunk. Ilyen társasestélyek rendezésével hozzuk életre a halvaszületett eszméket, minő a vízvezeték, közkórház stb. Hadd szégyellje magát az impotens törvényhatóság. (...)

Megemlítjük még, hogy a Nemzeti Szalon jelenleg képkiállítást rendez Kecskeméten. A kiállítás már egy hét óta nyitva van. A helyi sajtóban .agyondicsértük a kiállító művészeket, s a dicséretet meg is érdemelték, de nemigen hallatszik híre, hogy a máskülönben eleg alacsony árú képeket vásárolná műértő közönségünk. Félő,, hogy ezzel is úgy leszünk, mint a helyi sajtóval: előfizető nem születik, hanem csak meghal.

Az egy ideig itt működő Peterdi Andor jól ismerte a vidéki sajtó- viszonyokat és a költőként is becsült forradalmárt. „Hajnal József, ez a világos fejű, éleslátó, mély gondolatokban gazdag észjárású és leheletszerűen finom és fogékony lelkű újságíró”, így jellemezte.

Az olykor Lucifer vagy Vulkán névvel jegyzett írásai a város iparosítását, a közigazgatás korszerűsítését, általában a modernizálást sürgető, szabadelvű közlönyként 1872-ben alapított Kecskemétben jelentek meg. ,

Meglepő tájékozottsággal, a kor ütőerén tartva kezét elemezte 1907. január 13-án a város zárszámadását. Keményen bírálta „a vármegyei szellemű atyafiakat”, helyeselte az ipar támogatását'. „Kecskemét törvényhatósági bizottsága, amikor a magánvállalaton nyugvó konzervgyár fölsegítésére néhány ezer koronát szavazott meg, talán ösztön- szerűleg emelkedett egy kis történelmi magaslatra”. „A jövőben osztályok harcát remélhetjük” a városi közéletben — írta A tisztviselők szervezkedése című írásában. (1907. január 20.) „Pusztulunk, vészünk, de csak ,a szegényebbje’ ”, így sürgette a kórház bővítését. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy: „a szegénység egyúttal műveletlenség is” (Hogyan neveljük a népet? 1907. szept. 20.) „A munkáslakások! című vezércikkben azt „a félig analfabéta-csoportot” ostorozta, amely elvetette Kada'polgármester tervét: építsenek államsegéllyel 50 munkáslakást a Rákóczi útra. (1908. március 1.) Elsiratta F. Nagy Jánost., a Párizsban nagy nyomorban elhunyt fiatal festőt, „aki nem lett a művészet bérmunkása” (1908. augusztus 23.)

Kis válogatásom is érzékelteti, hogy a fiatal, pályakezdő újságíród nak szava volt minden fontosabb kérdésben. (hn)

lözan ésszel senki sem ki- I fogásolhatja, hogy a rá- 1 dió és a televízió zenei műsorában vegyül a búza az ocsúval, az ínyencség a tömegtáplálékkal, a tápláló étel az ebéd utáni jó ízekkel. Egyértelműbben: a. műsorszerkesztőségnek tekintettel kell lennie a klasszikus vagy modern zenét kedvelőkre, sugároznia kell népdalt és dzsesszt, magyar nótát és kupiét. Mindenki a számára legkedvesebbet hallgathatja. Parancsszóval nem rendelhető el. hogy holnaptól mindenki ilyen vagy olyan műfajt, stílust szeressen.

Az értékek összemosása, elkö- dösítése elképzelhetetlen.

Országos felzúdulást váltana ki. ha a televízió meghirdetné — például — a magyar irodalom, a magyar szó ünnepét, és ebben a sorozatban Balassi és Ady, Jókai és Fejes Endre, ritkaszép folklórszövegek és népmesék mellett képernyőre kerülnének egykori filléres krimik, csacska vagy éppen ízléstelen viccek és ,ízy tovább. De ilyen összeállításért senki sem vállalná a felelősséget, ilyenhez senki sem adná a nevét.

Szívesen idézik pártunk főtitkárának kifejező mondását: „ami krumplileves, az legyen krumplileves”. Esetünkben: ne ünnepelje. ne ünnepeltesse a tévé a magyar nótákat, a kuplékat. a slá- -gereket. Miért tesznek egyenlőségjelet óriási mértékben eltérő művek közé? Az a műsor, amely a Psalmus Hungaricust, meg az A csitári hegyek alatt, meg a Hei cicát egyaránt ünneplésre méltónak tartja csak ürügynek véli vállalt címét Hangzatos keret, álságos körítés a sorozat címe!

Igaza volt Vass Lajosnak: távollétével tiltakozik.

Sántít a szerkesztők-' előzetes önigazolása: „Talán lesznek olyanok, akik eretnekségnek tartják, hogy az ünnep műsorába kerülnek magyar nóták, kupiék, táncdalok is. Meggyőződésünk, hogy a ma emberét — zenei műveltségétől, ízlésétől, sőt pillanatnyi hangulatától függően — valamennyi műfai kifejezi, élmeny* nyel gazdagítja, szórakoztatja.”

A vásári giccsek is sok ember képzőművészeti ízlését fejezik ki — különben nerfi vásárolnák az őzikés „életképeket", sokan nézegetik gyönyörűséggel otthonukban az efféle portékákat, de a magyar képzőművészet ünnepén még akkor sem említődnének. ha akadna köztük' elfogadhatóbb ■technikával kidolgozott.

A két műsorközlő közül Rudiik Júlia tetszett jobban. Nemcsak külleme miatt, jobban érezte hogy a vasárnap este hallott remek- művek társaságában az ilyen puritán, csupán a tényék köztesére szorítkozó közlésnek van helye. (Kár, hogy az utóbbi években g is megnyomja a szavak utolsó szótagját.) Baranyi |§gggé gyón szépen szólt a cipősutésrol például. Az ebben emlegetett áhítat hiányzott némely színrelépéséből, .

Heitai Nándor