Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-14 / 111. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. május 14. ff i 1 Hogyan változott a bankrendszer? HELYTÁLLÁS A PÁRTBAN, A MUNKÁBAN A Pongrácz család a bajai Kismotorból 1 Előtérben az üzleti szempontok Az utóbbi hónapokban számos új rendelet, jogszabály, minisztertanácsi határozat látott napvilágot. Ezek között szinte -elvesznek a pénzügyi rendszert átalakító határozatok, pedig jelentőségüket nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár őszintén szólva a paragrafusok szövegét olvasva a laikus szemlélőnek túlságosan „szakmainak”' tűnnek a változások. Ám ezek lehetőséget teremtettek arra, hogy a következő években jelentősen módosuljon a pénzügyi ■ intézményi rendszer, a hitelszféra, s új alapokra helyeződjék a vállalatok és a. bankok kapcsolata. Több pénzintézet A pénzügyi szférában, hasonlóan a gazdaság más területeihez, előtérbe kerültek az üzleti szempontok. Általános elvként fogalmazódott meg, hogy hitelt a jó üzletek kapjanak. Vagyis a bankok olyan vállalkozásokat finanszírozzanak, amelyek megfelelő haszonnal kecsegtetnek. Egy-egy kérelem elbírálásakor mindig föl kell tenniük a kérdést: vajon megéri-e a kért összeget befektetni, vagy sem? Mindezt természetesen sokkal könnyebb és egyszerűbb leírni, mint megvalósítani. Az üzleti hitelezés csak olyan bankrendszer alapelve lehet, amelyben több egyenrangú pénzintézet funkcionál. Éppen ezért számos új bank alakult az elmúlt hónapokban. Igaz, többségük korábban valamiféle vállalkozási alapként már működött, de az új jogszabályok tágabb teret adtak tevékenységüknek. Bizonyos területeken önállóan gyűjthetnek betéteket, adhatnak hitelt, vezethetik a gazdálkodók számláit, s az üzletek • meghatározott körét finanszírozhatják. Maga a Magyar Nemzeti Bank is átalakult. Létrejött két hiteltagozat és elkülönült a jegybanki rész. Ezenkívül három új, kisbank is alakult a korábban az MNB-hez tartozó egységekből: önállósult a Budapesti Hitelintézet,- az Innovációs Alap és Vállalkozási Alap. S megerősödött a jegybanki tevékenység. Irányelvek szerint Minf minden modern pénzügyi szisztémában, így nálunk is e szerveget rendkívül fontos feladatokat hajt végre: érvényesíti a hitelpolitika követelményeit, ennek érdekében mind a pénzintézetek, mind a vállalatok számára fontos kérdésben dönt. Meghatározza a hitelezés egyes feltételeit — a lejáratot, a kamat nagyságát, a finanszírozási kondíciót — felügyel a pénzforgalomra. A minden évben kiadott hitelpolitikai irányelveknek érvényt szerez az ellenőrzése alá tartozó pénzintézetek körében. És végül, de nem utolsósorban közvetíti a gazdaságpolitika követelményeit is. Persze, ha feladatait a közvetlen beavatkozás eszközeivel látja el, akkor nem sokat változott a mostani helyzet — állapíthatja meg bárki is. Csakhogy a pénzügyi irányításban szintén a közvetett eszközök kerültek túlsúlyba, amelyek révén egyértelműen lehet befolyásolni a népgazdasági érdekeknek megfelelően a pénzügyi intézményrendszer egyes tagjainak mozgását, a kapcsolatok alakulását. Az új jogszabályok keretjelle- gűek, nagy teret hagytak a következő években végbemenő változásoknak. Hirtelen , mozgásra nem lehet azonban számítani, hiszen a VI. ötéves tervben elosztható hitelek túlnyomó részét már korábban megkapták a vállalatok. S a jövőre nézve is igaznak tűnik a megállapítás, hogy több pénztárablak nem jelent feltétlenül több pénzt is. Egyenrangú partnerek De már önmagában nagy horderejű lépésnek számít, hogy a vállalatok megkapták a választás lehetőségét: nem egy, hanem számos bankhoz fordulhatnak hitelért. Tehát könnyen előfordulhat; hogy míg az egyik pénzintézet elutasítja, a másik örömmel finanszírozza ugyanazt az üzletet. A vállalatok nem kiszolgáltatott ügyfélként, hanem egyenrangú partnerként tárgyalhatnak majd a különböző hitelt nyújtó intézményekkel. Bár nem árt itt megjegyezni, hogy a hitelmonopólium már régóta nem egy bank joga, de az új szabályok a korábbinál sokkal tágabb lehetőséget adtak a hitelezés mindennapjainak megújhodására, az üzleti szellem kibontakozására. A pénzügyi intézményrendszer átalakítása az -1985-ös jogszabályok megalkotásával még nem ért véget. A gyakorlatban csiszolódnak majd a jegybank módszerei: itt kell próbára tenni az egyes eszközök hatékonyságát és lehetőségeit. A tapasztalatok összegezése után folyhat tovább az átalakítás nagy horderejű, a gazdaság minden területét érintő munkája. L. M. Hosszasan lehetne vitatkozni, jó-e, ha egy család minden tagja azonos munkahelyen dolgozik. Bizonyára sokan nemmel válaszolnának a kérdésre. A bajai Pongrácz család azonban másként döntött. Az idősebb Pongrácz Sándor a Kismotor és Gépgyár 5. számú gyáregységében a villanyszerélők főnöke, művezető, felesége az egyik raktárban csoportvezető; fiuk, ifjabb Pongrácz Sándor erősáramú elektrotechnikus, energetikus, az ő felesége pedig anyagelőkészítő. □ □ □ Az idősebb Pongrácz Sándor először 1959 januárjában lépte át a gyár kapuját, helyesebben a jogelőd Bajai Fémipari Vállalatét. Korábban az akkoriban rohamosan fejlődő országban kalandos utat járt be. Sorsát meghatározta indíttatása is. Édesapja Baján tizenkét évig kőművesként kereste kenyerét, majd az ország felszabadulása már vörösőrként érte. Később rendőrként tevékenykedett. Pongrácz Sándor „ébredésétől” kommunistának vallja magát. 1948-ban, tizenhét évesen lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába. Katonaideje letelte után a Budapesti Ipari Villanyszerelési Vállalathoz ment dolgozni, s mint annyian az akkori fiatalok közül: indult országot építeni. 3 Erről így mesél: — Egyszerűbb, ha azokat az .építkezéseket sorolom fel, ahol nem jártam. Csak Sztálinváros, Komló és Kazincbarcika maradt ki. A feleségemet például a Hajdúsági Iparművek építésekor ismertem meg. Egy ideig ott laktunk, edzett ember számára is mostoha körülmények között. Egy évvel később, amikor a fiunk kéthetes volt, azt mondtam, ebből elég. Irány haza Bajára, és hárman beköltöztünk édesanyám szoba-konyihás lakásába. A család sorsa ezután sem lett sokkal könnyebb. A bajai átlag- kereset akkor csak 700—900 forint volt, ezért az ifjú apa továbbra is vidékre járt dolgozni, így ment ez egészen 1959-ig, ekkor került végre össze a család, s Pongrácz Sándorné is munkát vállalt. Az egyik műhelycsarnoktól üvegfallal elválasztott, kéteme- letnyi magas raktárban Pongrácz Sándorné, Jutka néni, hogy hamarabb megértsem, egy összehajtogatott papírt mutat. Olvasom: teohnológiai utasítás. — Látja, így kérik az egyes alkatrészek gyártásához szükséges szerszámokat. A csoportom feladata, hogy ezeket tálcára rakjuk. Az elmúlt húsz évben volt lehetőségem megismerni a vasas Feladatok a szarvasmarha-tenyésztésben A műszaki hónap rendezvényei között helyet kaptak a mezőgazdasággal foglalkozó előadások Is. A Magyar Agrártudományi Egyesület rendezésében dr. Csomós Zoltán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, a szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről, fejlesztésének szükségszerűségéről és lehetőségeiről tartott előadást a napokban Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. Az utóbbi másfél évtized látványos fejlődése után az állattenyésztés, ezen belül a szarvasmarha-tenyésztés növekedése lelassult. A mérséklődés okai egyrészt az ágazat exportorientáltságában, másrészt a tenyésztés, tartás, takarmányozás hiányosságaiban keresendők. A hazánkban levágott szarvas- marhák felét külföldre szállítjuk, de míg öt évvel ezelőtt több mint 1300 dollárt kaptunk tonnájáért, az idén ez már 830-ra csökkent. Ez azonban nem csupán a szarvasmarha esetében van így, hasonló a vágósertés, a baromfi, a búza, a kukorica és a növényolaj dollárbevételének csökkenése. Ennél is nagyobb gondokat okoz a szállítások ütemtelensége, ugyanis mindig a megrendelő határozza meg az áru fogadásának időpontját, ami bizony termelőknél és exportálóknál egyaránt gondot okoz. A belső — hazánkon belüli és üzemi — tartalékok feltárásának egyaránt alapja az állomány nagyságának fenntartása, illetve fejlesztése. A legutóbbi egy év statisztikája szerint az állami szektorban nem,, a kistermelőknél alig csökkent a tehénlétszám. A termelőszövetkezetekben viszont több helyen akár az egész szarvasmarha-tenyésztési ágazatot felszámolják. Mindegyik ötéves tervidőszak előkészítése során felmerült a kérdés, vajon a gazdaságokban megtermelt takarmányt — búzát, kukoricát — feletessék-e vagy gazdaságosabb esetleg exportálni. Az erről szóló vita a VII. ötéves tervre vonatkoztatva lényegében eldőlt. Az alapelv, hogy ugyanolyan súllyal szerepeljen mindkét módozat. Miután az ágazat jövedelmezősége szempontjából meghatározó a takarmány- termelés, -tárolás, -felhasználás, az üzemeknek mindenképpen e téren szükséges, többek között, jelentősen előbbre lépni. Szintén üzemen belüli lehetőség, hogy változatlan fajtapolitikával, de a helyi szelekcióra jobban odafigyelve, növelhető a végtermék, a tej és a hús mennyisége. Egyetlen érdekes példa, a hazánkban élenjáró és a legkevesebb tejet termelő megye között átlagosan 1000—1500 literes tehenenként tejtermelési különbség van. Ez egyaránt utal technológiai, tartási, takarmányozási és szaporodásbiológiái gondokra. És még egy: nem elhanyagolható probléma — s éz az egyik legnehezebb, de legfontosabb kérdése is az egész állattenyésztésnek, — a szakemberek anyagi, erkölcsi elismerése. Már ennek változtatásával — és az ezzel járó nagyobb odafigyeléssel, gondosabb munkával — is kézzel fogható eredményeket lehetne elérni. JAN KOPROWSKI: Az egyik fontos intézményben volt egy igen fontos ügyem. Az igazgató szívélyesen fogadott, még egy csésze teát is fölszolgált, ami úgy meghatott, hogy egy árva szót sem tudtam kinyögni. Búcsúzáskor az ajtóig kísért, és így szólt: — Nyugodjon meg, minden el lesz Intézve. A közeli napokban fölhívom Ont az irodában vagy otthon. Ahogy önnek megfelel. — Mindkét esetben hálás leszek. Mindennap vártam az értesítést, hiába. Ahogy teltek a napok, elhatároztam, hogy összeszedem a bátorságomat, és magam hívom fel az igazgatót. A titkárnő jelentkezett: — Az igazgató elvtárs szabadságra utazott, és csak egy hónap múlva jön vissza. — Ki a helyettese? — Az igazgatóhelyettes elvtárs, de ő is szabadságra ment. és csak egy hónap múlva lesz bent. — Akkor egy előadót, aki ezekkel az ügyekkel foglalkozik! — Kapcsolom Pacsirtánét. Kisvártatva megszólalt egy hang a kagylóban: — Tessék, hallgatom. Előadtam az ügyemet. — Semmit sem tudok róla — válaszolta Pacsirtáné egy madárka kedvességével. — Szíveskedjék fölhívni Zygadlót, ő végzi az igazgató elvtárs és a helyettese munkáját. fölhívtam a javasolt számot. Zygad- ló, aki az igazgató és a helyettese munkájlát végezte, türelmesen végighallgatott, s végül így válaszolt: — Sajnos, nem tudok önnek segíteni, mivel az ön ügyében nem kaptam utasítást. Meg kell várnia, míg az igazgató elvtárs visszajön. Megvártam. Az igazgató szívélyesen Üdvözölt: Mennyire örülök, hogy látom! Mi újság? — Igazgató elvtárs, bátorkodom emlékeztetni az egy hónappal ezelőtti ügyemre. — Milyen ügyre? — kérdezte az Igazgató egy csodálkozó gyermek ártatlan képével. Elmondtam, mit és hogy. — Hogyhogy, még nincs , elintézve? — Nincs, igazgató elvtárs. fis senki sem tud semmiről. — Skandalum! — kiáltotta az igazgató. — Látja, milyen emberekkel dolgozom? Biztosított, hogy egy héten belül értesít ügyem elintézéséről. Eltelt egy hét. eltelt kettő, de az igazgató nem jelentkezett. Időközben a fontos ügyem megszűnt fontosnak lenni. Ily módon magunk mögött tudjuk az ügyet, az igazgató is, én is. Fordította: Adamecz Kálmán Elintézési mód # Idős Pongrácz Sándor: — Csak azt csináljuk, ami szabályos. • Id. Pongrácz Sándorné: — Volt olyan este, amikor hazajött a párom fáradtan, azt sem tudtam, hogyan szóljak hozzá. • Ifjabb Pongrácz Sándor: — Nagy tervünk, a ház felépítése nemsokára valóra válik... • Ifjabb Pongrácz Sándorné: — Nekünk már nem olyan nehéz az életünk, mint az apósoméké volt. szakmában előforduló összes szerszám nevét. □ □ □ A gyár százhatvan tagot számláló pártalapszervezeti vezetőségének titkárától, Vedelek Jánostól tudom: a Pongrácz név márka, fémjelzi a precizitást, a munkabírást, a fegyelmet és sorolhatnánk tovább mindazt, ami elvárható egy munkáját szerető szakembertől. A fiatalabb Sándor pécsi tanulóéveiről beszél; édesapja homlokán szigorú ráncok rendeződnek. — Volt és van is vita közöttünk — mondja a fiú. — A gépipari technikumban mindazt könyvből, tehát elméletben megtanultam, amit édesapám lassan, évek alatt a gyakorlatban sajátított el. Egyébként szerintem nem túl szerencsés egy munkahelyen dolgozni, mert tőlem is ugyanolyan vehemenciát várnak, mint édesapámtól. Neki nehezebb volt az élete, és nagy rutinra tett szert a hadakozásban ... — Nézze — szól közbe az apa —, a mi szakmánkban nem úgy van mint másutt: megsérti a kezét, begyógyul. Akit megvág a 380 Volt, az ott is marad. Tehát ragaszkodnom kell ahhoz, ami a „nagykönyvben” le van írva. Sokat vitatkozunk a művezetőkkel. de már megszokták, vhogy mi, villanyszerelők csak azt csináljuk, ami szabályos és nem balesetveszélyes. Itt van például az italozás, sok vállalatnál gond a megelőzése. Nálam nem. Munkakezdés előtt nekidőlök az öltözőben az egyik vasszekrénynék. A brigádom tagjai, ahogy jönnek be, jó napot köszönnek. Rögtön megérzem a szeszszagot. Ilyenkor azután, aki bűnös, már indulhat is haza. Hogy erre mikor volt példa, nem emlékszem. Nem vagyok én a mulatság, a szórakozás ellen. Karácsony előtt például megbeszéljük, hogy műszak után bent maradunk. Van itt egy üres helyiség, ott együtt lehetünk. Nyáron meg kimegyünk a vállalati üdülőbe, a Petőfi-szi- getre. Nem esett még szó az ifjabb Sándor feleségéről, Zsuzsáról, ő is a gyárban dolgozik. Itt tanulta ki az esztergályos szakmát, jelenleg anyagelőkészítő. — Anyósomat, apósomat már régen ismertem. Sanyival itt találkoztam először. Két kisgyermekünk van, Krisztina és Erik. Az Újvárosi lakótelepen lakunk — mondja, majd az anyagiakról beszélünk. Az apa fizetése 5800 forint, a feleségé 4150 forint, a gyerekeké 5500, illetve 3500 forint. Ahogy szavaikból kiderül, mindkét család luxusmentes, de rendezett anyagi körülmények között él. Jövedelmüket kiegészítik a vgmk-ban keresett pénzzel, és ifjú Pongrácz Sándor kiváltotta az iparengedélyt, esténként háztartási gépeket javít. A nagy cél, amire gyűjtenek, családi ház a fiataloknak. A telek már megvan. Idén kezdik az építkezést. □ □ □ Az idejüket be kell osztani, hiszen mindkét család elég sok párt- írfoÜ»»!í?z?rvezet* munkát is végez. Idősebb Pongrácz Sándor, az MSZMP bajai bizottsága mellett műiködő fegyelmi bizottság tagja. Korábban a vállalati pártvezetőségnek, a bajai laikáselosztó bízott- sagnak is tagja volt, de orvosa javaslatára könnyíteni kellett a tér- heken. Az elmúlt években nagyot lépett előre a Kismotor és Gépgyár 5. számú gyáregysége. A Győri Vagon és Gépgyár, a Ganz-MÁVAG az Ikarus mellett legújabb partnereik az NSZK-beli KNORR és a francia George Renault-cég. A jó minőségű és pontos munkát követelő termékeket korszerű gépeken, főleg fiatalok gyártják A közöttük járó művezető személyes példamutatásán látják: az ilyen embereknek köszönhetők az elmúlt négy évtized eredményei. Czauner Péter PARADICSOM ÉS DATOLYA Jobb minőség — több export Még 1948- ban kezdte az akkori állami kertészeti telepen, egy év múlva átvette a laboratórium vezetését, azóta is ezen a poszton van Bon- tovics Lajos, a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet Fejlesztő Vállalatánál. Az intézet neve az átszervezések során többször változott. Az alapítók közül csak a laboratórium vezetője aktív dolgozó, a többiek már nyugdíjba mentek, vagy nincsenek az élők sorában. Munkáját többször elismerték. Legutóbb a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából. Az elmúlt 30 év alatt nemzetközi tekintélyt vívott ki. Publikációdt Japántól az Egyesült Államokig közlik a tudományos folyóiratok. Számos országban járt. SzovjetnMoldáviában öt konzervgyár termékeinek minőségét vizsgálta. Segített a kutatómunkában valamennyi szocialista országban. Járt Nigériában, Iránban, Irakban, Szudánban, Indiában, Egyiptomban és még sok helyen. Ezekben az országokban öregbítette a magyar kutatók jó hírnevét. — 1948-bam végeztem az Állami Kertészképző Iskolát, amely később megszűnt. Még az érettségi előtt felvett dr. Mészöly Gyula, az akkori igazgató. A laboratórium abban az időbfen kezdetleges volt, azóta sókat fejlődött, új részlegek épültek, korszerű gépeket szereztünk be — tájékoztat beszélgetésünk elején. A feladatokról szólva elmondja: — Legfontosabb: a kutatási alapfeltételek megteremtésében segíteni a kollégákat. Ugyancsak fontos tennivalónk a konzervgyárak munkájának támogatása, az egyik legjelentősebb élelmezési 'cikkünk! la paradicsom feldolgozásában, az Ú1 technológiák bevezetésében, a minőség javításában. Így tudjuk visszaszerezni és bővíteni piacainkat. Segítjük az élelmiszeripari gépgyártást. Javaslatokat teszünk a gépek korszerűsítésére, ellenőrizzük a termékek minőségét. Mindezeket természetesen a gyártó vállalatok kérésére végezzük. Szeretném azt is megemlíteni, hogy a fejlődő országokba komplett élelmisizerfeldol- gozó gyárakat exportálunk. Nem közömbös számunkra, hogy ezek hogyan vizsgáznak külföldön. Külön témánk a datolya feldolgozási technológiájának további tökéletesítése. önkéntelenül is megkérdezem, hogy miért éppen a datolyával foglalkoznak? — Nemcsak azért, mert az arab országokban a legnépszerűbb gyümölcs. Tudni kell azt is, hogy 'a legtöbb cukrot tartalmazza. Egy hektár cukorrépából világátlagban 45—50 tonna cukor nyerhető, míg ugyanekkora területen termelt datolyából 75 tonna. Kidolgoztuk a folyékony cukorszirup előállítását déligyümölcsből, 1969-től foglalkozunk ezzel’ a témával. Az arab. országokba komplett daitolyafeldol- gozó gyárakat szállítottunk. A legutóbb exportált ilyen üzem 8 tonna datolyát dolgoz fel óránként. A folyékony cukrot' főként a kóla __ üdítő Italokat gyártók valamint az édesipar használja fel'.' Kidolgoztuk az arabok által kedvelt barnaszörp, a Dibisz gyártását, ezenkívül a szeszélesztő készítését. A visz- szamaradó melléktermékből pe- dir> takarmányt kevernek. Visszatérve a hazai termesztésre a paradicsomra terelődik a szó. ' — Sajnos, nálunk sok esetben nem kielégítő a minőség, az exportpiacok egy részéről kiszorultunk. Gondjaink közé - tartozik, hogy a konzervipar az utóbbi években 'nem kapta meg a tervezett mennyiséget a termelőktől. Ugyanakkor a KGST-or- szágokban csaknem duplájára emelkedett a termesztés, világviszonylatban pedig — 1965— 1982-ig — több mint kétszeresére. Ebből következik, hogy kínálati piac alakult ki, emelkedett a minőségi mérce is. Hazai konzervgyáraink kénytelenek korszerűsíteni technológiájukat, s növelni a választékot. Számos új törekvéssel találkozunk, ezek közül' megemlíteném a Békéscsabai Konzervgyárat. Külföldi tapasztalaitokat értékesítve, a gyártmányiiskola bővítése is szerepel programunkban, többek között zúzott, kockára vágott termékek, pizzamártás készítése és így tovább. Ezekből minta- kollekciókat küldünk a gyáraknak. A választékbővítéshez természetesen új gépekre is szükség van, és erre vonatkozóan is megteszik javaslataikat a laboratórium dolgozói. Eredetileg portrét akartam készíteni Bontovies Lajosiről kitüntetése alkalmából. Őt azonban csak ( így lehetett bemutatni, munkájának ismertetésével.' Amikor megkérdezem, hogy mi a hobbija, félig tréfásan mondja: a paradicsom és a datolya.' Még annyit megtudok tőle, hogy négy gyermeke, és három unokája van. Kevés szabad idejében ők jelentik a legtöbb, örömöt számára. Kereskedő Sándor
