Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

1985. május 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Pezsgő zenei élet Kalocsán Beszélgetés Fuchs Ferenccel A kisvárosokban, ahol nincsen önálló szín­ház, hangverseny- és kiállítóterem, még na­gyobb a felelősségük és lehetőségük a műve­lődési otthonoknak, iskoláknak, hiszen fel kell vállalniuk a művészetek közvetítését is”. Kalocsa évek óta lüktető zenei élettel büsz­kélkedhet, amelyben kiemelt szerepe van az Állami Zeneiskolának, s a fiatal igazgató­jának, Fuchs Ferencnek is, aki tanulmányai befejezése után Kalocsán kezdte zenepeda­gógusi pályáját. — Mondhatnám úgy is, hogy beleszület.tem a zenébe — vallja. — Anyám nem volt zenetanár, de jól tudott zongorázni:' magánta­nítványokat oktatott. Szentesen, szülővárosom zeneiskolájában kö­teleztem el magam végképp a zene mellett. Kiváló zenetanára­im voltak, akikre) szívesen em­lékszem vissza, szakmai tudásuk­kal, emberi tartásukkal nagy ha­tással voltak rám. Anyám halá­la után Veréb Imre zenetanár egyengette az utamat. A közgaz­dasági technikum elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tanárképző 'ta­gozatának zongoqaszakára jár­tam. Egy véletlen folytán1 kerül­tem Kalocsára 1968-ban, friss dip­lomával. Akkor négy tanár ok­tatott száz növendéket. Mint kez­dő nevelőnek, épp kapóra jatt az iskola „embrionális” állapota. Az egyre bővülő tanári karral már sok mindent el lehetett, indítani. Akkoriban az egyetlen növendék- műsoron kivül nemigen volt más hangverseny a városban. Mint örökösen nyüzsgő fiatal, nagy te­ret kaptam. 1972-ben — alig 25 évesen — bíztak meg az igazgatói feladatok ellátásával. Egyébként .az iskolánk 1966-ban jött létre, eddig kétezer gyermek tanult fa­lai között hosszabb-rövidebb ide­ig. Volt, aki csak egy, volt aki 11 évig. Vitathatatlan tény, hogy a zene sokoldalúan fejleszti a gye­rekek személyiségét. A kottala­pokról zenét kell elővarázsolni, és ennek az absztrakt jelnek a meg­fejtése bonyolultabb, mint pél­dául az irodalmi alkotásoké, azaz a szóé. Előfordult olyan eset is, amikor azért ve'ték ki a növen­dékeket tőlünk, hogy az általá­nos iskolai ismeretek megszerzé­sére több idejük jusson. A szü­lők által féméit eredmény azon­ban általában elmaradt, sőt egyik-másik gyermek tanulmá­nyi eredménye visszaesett... — Mikor kezdett megváltozni a város zenei élete? — 1972-ben még alig volt ko­molyzenei élményben része Ka­locsa felnőttlakosságának. Vagy­is : különösebb hagyományok nélkül indítottuk meg a kollégi­ummal az első hangversenysoro­zatot. Azután sorra léptek fel ne­nén és a gépzenén kívül más ed­dig nemigen jutott el. A „táj­hangversenyek” előkészítése, megszervezése előadásonként egy-egy zenetanár feladata. Ez mindegyik pedagógusnak jó al­kalmat jelent arra, hogy külön­böző korok muzsikájában elmé­lyedjen. — Néhány éve alakult meg Ka­locsán a Liszt Ferenc Társaság helyi csoportja, amelynek ön az ügyvezetője. Tudomásom szerint a legnépesebb vidéki csoport a kalocsai. — A város zeneszerető közön­sége hívta életre ezt a csoportot, amelynek létszáma rövid szerve­zőmunka után nyolcvan főre nőtt. Hogy mit ad a szervezeti keret? Azt, amit a zeneértő, ze­neszerető közönség kíván. Szín­vonalas hangversenyeket, tudo­mányos előadásokat, szakmai vi­ták lehetőségét, a társas együtt- lét sokféle örömét. Jövő évi ter­veink között szerepel például a Liszt-centenárium méltó meg­ünneplése. — Az iskolai feladatokon kívül a felnőttek oktatásából is részt vállal? — Igen, mert fontosnak 'tartom a zenei ismeretterjesztés minden formáját. S ehhez segítségül hív­juk — a szemléletesség érdeké­ben — az irodalmi és képzőmű­vészeti alkotásokat is. Mai, fel­gyorsult világunkban igen fon­tosnak tartóm, hogy gyakorta ta­lálkozzunk, „megmártózzunk” a művészetekben... Tamás László • Fuchs Ferenc tanítványai társaságában. (Kiima Győző felvételei vés művészek, öt éven keresztül szerveztük a bérletes sorozatokat. Közben az Országos Filharmónia vezetősége is felfigyelt Kalocsa változatos, gazdagodó zenei éle­tére, s megnyertük támogatásu­kat. (íz, hogy átvette a Filhar­mónia a felnőtthangversenyek gondozását, óriási dolog volt, hi­szen sok város áll sorban ezért a „kegyért". így szinte ingyen hall­gathatta a város közönsége pél­dául a Liszt Ferenc Kamarakó­rust, a modern rézfú^ós együttest, a Budapesti Madrigálkórust,- a Tátrai vonósnégyest, hogy csak néhány együttest említsek a na­gyok közül. — Égy tudom, komoly erőpró­bát jelent a tanári hangverseny színvonalas megrendezése is. — Valóban, nem könnyű do­log a napi tanítás mellett felké­szülni, pódiumra lépni. Más egy tanteremben megszólaltatni a hangszert és más a színpadon, a közönség soraiban ülő növendé­kek előlit. Egy elismert tanár si­kertelen fellépése sok éves jó hí­rét teheti-tönkre. S ahhoz nem kell más, mint egy olyan nagyfo­kú izgalmi állapot,-.ami görcsössé teszi az előadót. Növendékeink is gyakran közönség elé lépnek, Iskolákban, üzemekben, megem­lékezéseken, kiállítások megnyi­tóján. A tanulást jól motiválja a fellépés. Három év óta szerve­zünk hangversenyeket a helyi művelődési központtal közösen a környező községek tanulóifjúsá­gának. Elvisszük az élő komoly­zenét oda, ahová a lakodalmi ze­ACZÉL GÁBOR: ]\fyáH VCtSämCip A férfi virágot szedett. Ahogy a szárak tövét kereste, nagy keze el-elmerült a zöld­ben. Válogatott. — Gyere, bekenem a hátad' Nem válaszolt. Melegen sü­tött a nap, és — maga sem tudta, miért —? az asszony fel­szólítása idegessé tette. — Jössz? Lement a partra. Az asszony behunyt szemmel feküdt, mint­ha aludt volna. Eléállt, hogy árnyéka rávetődjön. — Na! — mondta az asz- szony —, elveszed a napot. A virágot nem vette észre. — Ezt neked hoztam — mu­tatta a csokrot a férfi- Az as2j- szony felült, elvette a csokrot, rámosolygott a férfira, aztán azt mondta: , — Hasalj már ide. Egészen leégsz. A férfi hagyta, hogy beken­jék a hátát olajjal. Aztán fel­könyökölt. — Valami bajod van? — kérdezte. — Nekem? A férfi úgy nézett körül, mintha keresne valakit. — Igen gt mondta éllel —, tőled kérdeztem. Az asszony nejlonba csoma­golta a napolajat — Mi bajom lehetne? — mondta, és sóhajtott. — Az istenit! Te akartál ki­rándulni. nem? — Tudod, milyen nap volt tegnap? — ... Várj csak ... — A házassági évfordulónk. Az ötödik. — Ne haragudj. — Miért haragudnék? — Az ásszony kipakolt a táskából. Elővette a vajat, kenyeret szelt, felbontott egy kortzervet. —1 Együnk. Ettek. Szemben, vagy száz méterre tőlük, a kis szigeten srácok fe­jeltek. A férfi szívesen nézte volna őket, de nem akarta megbántani a feleségét. Erezte, hogy most beszélgetni kellene, de nem tudott mit mondani. — Légy szíves, a sót. — Tessék. Mire gondolsz? — Mi? Semmire. Ettek tovább. — Szalonnát nem hoztál? — Ilyen melegben? — Tudod, hogy az én melóm­hoz kell a kalória. Hallgattak. A srácok, odaát nagy fröcs,- köléssel belerohantak a vízbe. A férfi becsattintotta a bics­káját és lesöpörte széles mel­léről a morzsákat. — A múlt vasárnap nem vol­tál ilyen szótlan — mondta" az asszony. — Ügy látszik, a bri­gádod jobb társaság mint én. — Gyere — mondta rövid hallgatás után a férfi —, át­úszunk a szigetre. — És ki vigyáz a cuccra? Az órád is itt van a táskában. A férfi legyintett egyet, fel- tápászkodott, majd lassú lép­tekkel a vízbe gázolt. Ahogy mélybe ért, elhagyta magát, a viz átcsapott a feje fölött. Az asszony utána kiabált valamit, de nem hallotta. Vitette magát az árral, élvezte a sodrást. Később, amikor a parton visszafelé baktatott, kátrányba lépett és káromkodott. Szemben a srácok iszappal kenték be egymást A férfi le­ült egy kőre, nézte a fiúkat, aztán kipróbálta, hogy ezen a parton milyen mélyre süpped a lába. Körbepillantott, a fele­sége nem látta őt a bozóttól, más meg nem volt a közelben. Hirtelen lehajolt, belemarkolt az iszapba és magára kente. Aztán még. Bekente a mellét, a lábát, a karját, még a für­dőnadrágját is. Vastagon. Isza­pot kent az arcára és besároz­ta a haját. Megkerülte a bozótot, fel­ment a dombra, hogy hátulról lepje meg az asszonyt. Az asszony ugyanolyan moz­dulatlanul feküdt, mint egész délelőtt. Behunyt szemmel, mintha aludt volna. A férfi mögélopózott. hogy megijessze. Hirtelen megállt- Az asszony sírt. Hangtalanul, de sírt. A férfi részvétet érzett, és ma­gát okolta a könnyekért. Leült a felesége mellé, nyugtatóan súgta: — Kedvesem ... Az asszony felült, nem lepő­dött meg, de a szeme villám- lőtt. — Te teljesen megőrültél! Nézd, milyen lett a takaró! A férfi felugrott és belero­hant a vízbe. Úszott, teljes erő­ből úszotti érezte, ahogy az iszap lemállik a testéről, úszott cél nélkül, de ösztönösen a kis sziget felé, szinte belefúrta magát a hullámokba... Az év lírája? MEGJELENT AZ ÚJ SZABÁLYZAT Mi változott helyesírásunkban ? A Magvető Könyvkiadó úgy­mond kiállította „nyalka ver- bunkjáf’i amikor megjelenítet­te Költői jelenlét című verses antológiáját. A kicsit is értel­mes, az icipicit is odafigyelő a kötet láttán azonnal felkapja a fejét „Híradás az érv lírájá­ról” — hirdeti az alcím. Mire az olvasó felhördül: az év lí­rája? Apr ily Lajos, Babits Mi­hály, Jékely Zoltán, Nagy László versei képezik többek között az „év liráját”? Hogyan, miért? És ha már élőnek „lép­tetjük elő” a holtakat, akkor miért hexn szerepelhet mpnd- juk a kötetben Janus Pdnno- g mius, Balassi Bálint vagy ép­penséggel Ady Endre? De nézzük a kötetet más ol­dalról. A fülszöveg jelzi: „most első ízben" lát napvilá­got ilyen jellegű antológia. (Egyébként Parancs János szerkesztésében, aki természe­tesen a saját verseit is be vá­logatta a kötetbe.! Ez még hagyján. De a fülszöveg pél­dául azt mondja: .kiadásra kerül”, meg hogy a változa­tosságot jj „biztosítják”... Ez|| már bizony nemcsak zavarja a szép magyar nyelvet szerető embert az anyanyelv hete tájékán Mg hanem egyenesen bosszantja. Hát még. amikor ugyanott .azt olvassa, hogy „a költők évente változnak", vagv azt, hogy „élők és klassziku­sok” szerepelnek benne. Élők és klasszikusok? Micsoda cső- * portos!tás ez?! Hiszen ki ne tudná, ha kicsit is értelmes, hogy lehet valaki klasszikus életében, és lehet középszerű halála után is! Nézi az ember ezután a ver­ses antológia tartalmát,- azt remélve, hogy talán őrömét leli végül a versekben. Ami igaz, igaz: tetszik olvasás köz­ben Babits. Aprily, Jékely, Weöres Sándor, és egyebek mellett Raffai Sarolta. Indula­taik, gondolataik, felemelő esz­mél kedésük és jobbító-iszépítő szándékuk megfogja az em­bert. Am mégis marad a kér­dés: leinek kell az ilyen dáké- nyes csoportosítás,. minek ez’ Különösen, ha meggondoljuk, hogy az évente ismétlődő Szép versek általában kielégítik a lírát kedvelő közönség tartós igényét S ennek az antológiá­nak legalább van valamiféle .koncepciója: valóban egy. év versterméséből ad válogatást, folyamatosan. Ide kívánkozik, hogy ha­zánkban —■ a gyakorlat bizo­nyította eddig jó néhányszor -— általában sikere van a2 úgy­nevezett tematikus összeállí­tású antológiáknak. Amikor az anyákról, a tavaszról, a forra­dalomról vagy mondjuk Le­ninről készült válogatás, az ol­vasókra. könyvgyűjtőkre mél­tán lehetett számítani. Nos. elképzelhető, hogy a fi­gyelem ezúttal is felélénkül a könyv láttán. Ám a kétely ak­kor is megmarad: biztos, hogy az ilyesfajta, önkényesen ösz- szeválogatott kötet reprezen­tálja az év(?) liráját? Nem le­hetne logikusabb, ikoncepciózu- sabb — és egyenletesebb szín­vonalú — antológiákkal előáll­ni a jövőben? Varga Mihály A társadalom és a nyelv alaku­lása, fejlődése folytán helyesírá­sunknak is módosulnia kell. Leg­utóbb 1954-ben változott a ma­gyar helyesírás, amikor a Magyar Tudományos Akadémia közrebo­csátotta a helyesírási szabályzat tizedik kiadását. Most, több mint harminc év múltán közzétette a magyar helyesírás szabályai című kézikönyv tizenegyedik kiadását, amelyet tízévi munkával készített el az MTA Helyesírási Bizottsága. Régebben a helyesírási szabály­zatokat a tudósoknak egy arány­lag szűk csoportja állította össze. Most az MTA Helyesírási Bizottsá­gában a szakembereken kívül az Akadémia elnöksége és mind a tíz osztálya részt vett benne, s ezenkívül különféle intézmények és testületek is: a Művelődési Mi­nisztérium, a Magyar Írók Szö­vetsége, a nyomdászok szákszer­vezete, a Magyar Újságírók Or­szágos. Szövetsége stb. Áttekinthetőbb rendszerezés A könyv fejezeteinek és szótá­rának tervezetét a .múlt években — határainkon innen és túl — so­kan megismerhették. Sokan véle­ményt nyilváníthattak róla! „Így lehetett a 11. kiadás — mint az előszóban olvashatjuk — az ed­digi legszélesebb körű demokra­tikus közmegegyezésen nyugvó rendszerezés, a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának a társadalom véleményét tekintetbe vevő állás- foglalása”. Az új szabályozás' nem hoz lé­nyeges változásokat helyesírá­sunkban, de elő fogja segíteni, hogy jobban áttekintsük helyes­írásunk rendszerét, és könnyeb­ben megtalálhassuk a választ he­lyesírási kérdéseinkre. Szám sze­rint kevesebb lett a szabály, (az eddigi 438 szabályzati pont he­lyett csak 299), és világosabb az elrendezésük, a megfogalmazá­suk. A példatáruk is alaposan föl­frissült, gazdagodott. Az egyes szabálypontokban több a magya­rázat és a hasznos információ, s így a szabályzati rész — a kötet első harmada — az . eddigi 74 ol­dalról 115 oldalra növekedett. Fontos változás A dz és a dzs betű, amely eddig hiányzott a mágyar gyerekek ábé­céskönyvéből, most ábécénknek teljes jogú tagjává lépett elő. E fontos változásból következik, hogy ezután a sorvégi szóelvá­lasztáskor mindig egyben kell tartani őket, éppen úgy, mint a többi kétjegyű betűnket (cs, gy, ly, ny, sz. ty, zs). Amint például a kocsi szó elválasztása nem le­het koc-si, csak ko-csi, úgy a bod­za és,a menedzser szóé sem lehet bod-za, és mened-zser, hanem csak bo-dza, és mene-dzser. Aki­nek ez furcsa, gondoljon arra, hogy c hangunknak a dz, a cs-nek pe­dig a dzs a hangtani (zöngés) pár­ja, méltó hát, hogy a betűjük is „egyenjogú” betűje legyen végre a magyar helyesírásnak. A hagyomápyos ly betűnk ter­mészetesen továbbra is megma­radt. Igaz, hogy a neki megfelelő eredeti hang ma már nem él köz­nyelvünkben, de gondoljunk csak arra, milyen különös lenne az írásunk, ha például Vörösmarty Szózatának e mondatát: Ez a föld, mélyen annyiszor / Apáid vére folyt — a két kérdéses he­lyen j-vel imánk át (raejen, fojt). Hasznos újítás, hogy az eddigi­nél sokkal több figyelem fordul a helyesírásban rejlő stilisztikai lehetőségekre. Például az előző szabályzat meg sem említette az igekötőkről szólva, hogy föl, fölül és fönn igekötönk is van. A mos­tani 131. pontból mindenki vilá­gosan láthatja, hogy ezek nem ke­vésbé helyesek, mint e-betűs vál­tozataik: a fel, a felül, és a fenn. Nyugodtan írhatjuk ö-vel: föl­emelni, fölmegy, föltekint, fölül­emelkedik, fönnmaradt stb. (Ha az igekötő utáni szótagban e van, akkor szebb is az ö-ző változat!) Űj fejezet a könyvben „Az egy­szerűsítő írásmód" (ilyen az elő- ző,kiadásban nem volt), s'az eddi­ginél sokkal jobb, sokkal részle­tezőbb lett „A különírás és az egybeírás”, „A tulajdonnevek írá­sa” és „Az írásjelek” című feje­zet. A tulajdonnevek fejezetében a csillagnevek, a márkanevek, a kitüntetések és a díjak neve, ille­tőleg ezeknek a helyesírása — új­donság. Az intézménynevek és a címek írása eddig is szabályozva volt, de ez most egyszerűbb, s így könnyebb lett. Gazdagabb szótári rész Alaposan felfrissült és gazdago­dott a kiadvány szótári része, amely a korábbi 177 oldalról 249 oldal terjedelműre bővült. Kitű­nő újítás, hogy általában nemcsak azt mutatja meg, mit hogyan kell lmunk, hanem többnyire a meg­felelő szabályzati pontra is utal. Egy példa a sok ezer közül: „me­gyei tanács; Hajdú-Bihar Megyei Tanács 187”. Már az itteni Írás­módból is kitűnik, hogy a megyei tanácsok nevét köznévként kis kezdőbetűkkel írjuk, tulajdon­névként pedig most már minden tagjukban nagy kezdőbetűkkel. A szám (187.) a megfelelő szabály­zati pontra utal, s ott részletesebb információt és további példákat is találunk: Vas Megye Tanácsa, illetve Vas Megyei Tanács. A hidak nevét ezután általában ugyanúgy írjuk, mint az utcák, utak nevét, vagyis nem kötőjel­lel, hanem külön: Petőfi híd, Sza­badság híd. Kötőjel csak akkor kell, ha a híd névtelen, és csak azt akarjuk megjelölni, hogy mi­nek a hídja: Duna-híd, Maros- híd. És egy harmadik módon, szo­rosan egybeírjuk a budapesti Lánchíd nevét, mert ebben az esetben a híd típusát jelölő szó­ból lett tulajdonnév. Ez a három- féleség jól érzékelteti, hogy új szabálykönyvünknek mennyire dialektikus a szemléletmódja. Az írásmódunk nem lehet „dogma­tikus”, „szellemellenzős”, hanem mindig függ annak az értelme­zésétől, amiről írunk. A megváltozott helyesírású sza­vakból és szókapcsolatokból most csak néhány példát említek. Ez­után kis kezdőbetűkkel írjuk min­den történelmi esemény, tehát a nagy októberi szocialista forrada­lom és a nagy honvédő háború nevét is. Egybeírjuk: intézőbizott­ság, szerkesztőbizottság. Hosszú magánhangzós lett a hivő és zsűri szó. Különbséget teszünk a Bük község és a Bükk hegység nevé­nek írásában akkor is, ha -vei rag járul hozzájuk: Bükkel, de a Bülkk-ikel. Hasonlóképpen Írjuk az ilyeneket is: Bonn-nal, Bonn- nál, Tallinn-nal, Tallinn-nak.) D. Pásztor Emil RADNÓTI-SZOBOR HATVANBAN • Hatvanban a Szocialista brigádok terén avatták fel Borbás Tibor Munkácsy-dijas szobrászművész alkotását, amely Radnóti Miklós költőnek állít emléket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents