Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

„Kinek kell ez

A városvédő mozgalmak idején furcsa, a szándékkal első hallásra is ellentétes törekvésre hívta fel, a figyelmemet néhány kiskőrösi fiatal. A belvárosban úgy akarnak felújítani egy utcát — panaszolták, hogy a jelenlegi kertes családi házak helyébe — 'a tervrajzok alapján meglehetősen sivár — kétszintes láncházsor épülne. Természetesen olyan ütemben, ahogy a mostani — többségében ép — házak tönkremennek.

— Mi indokolja a Szent István utca hagyományos képéhek megváltoztatását? — kérdezem Ro- hoska Györgytől, a kiskőrösi tanács városgazdálkodási osztályának vezetőjétől.

— Á városfejlesztésben nem vehetünk ' figyelembe minden egyes igényt. Az általános rendezési tervhez kell ragaszkodnunk, ami építésügyi szakembereink közreműködésével, távlati érdékeket szem előtt tartva készült.

— Mikor?

— Tizenkét évvel ezelőtt. 1980- ban felülvizsgáltuk, s a részben módosított elképzeléseket Kiskőrös legfelsőbb fóruma, a tanácsülés is jóváhagyta.

— A magántervezői szakértői bizottság viszont — az első felépítendő ház ,tervrajza, s az ennek folytatásaként kialakuló utcakép vázlata alapján — nem javasolta megvalósításra ezeket a terveket. A kiskőrösi építésügyi hatóság ennek ellenére kiadta az első építési engedélyt.

— A szakértői bizottságnak csak abba van beleszólási joga, hőgy az épület funkcionálisan jó vagy rossz, azaz jelen esetben: lehet-e lakás céljára használni vagy sem. Márpedig ilyen hibákat nem találtak.

! — Mit szólnak a tervekhez az utcabeliek? Úgy tudom, jelentkezett a második építtető is.

— Az első házfelhúzó természetesen előnyöket élvez, az ő épületéhez kell majd a többinek is alkalmazkodnia. De éppen itt van a hatóságnál az a fiatalember, aki az elsőtől pár házzal arrébb vett telket.

Hármasban folytatjuk a beszélgetést. Litauszki Tibor elképzeléseit sorolja:

— Tetőtér-beépítéses családi házat szeretnék, téglakerítéssel.

Terveit több pphton keresztezik a „magasabb szempontok", mégis — láss csodát! — a fiatalember és az osztályvezető percek alatt megegyezik a közbülső megoldásViták

egy kiskőrösi utcában

ban. Igaz, az alku még sok helyen sántít, nem tudni: ki kényszerül majd nagyobb . engedményekre, ha kiteszi a lábát á békét hözó újságíró. ^

# . i

I

Rögtönzött helyszíni szemlét tartunk a Szent István utcában Rohoska Györggyel.

— A házaké az utcavonallal párhuzamosan épülnek majd. De ezen túl mindenki érvényesíttetheti a saját ízlését. Csak az a kikötés, hogy a láncházfohnához tartsák magukat. Az összekötő láncszemet a Saját épülettől a szomszéd házáig terjedő lapostetős építmény jelenti majd, amelyben például garázst, műhelyeket, kazánházat lehet kialakítani.

— S ha valakinek nincs erre szüksége, hanem — mondjuk — ehelyett is kertet szeretne?

— Mondtam már, ha minden igényt figyelembe vennénk...

,Grábics István közeledik hozzánk, az első építtető szomszédja. Belehallgatva beszélgetésünkbe. így fordul az 'osztályvezetőhöz:

— Miért nem lehet szép kis családi házakat építeni ide? A szomszéd háza vége most egy méterre lesz az ablakomtól. Kinek jó ez a íáncház?

— így áll a tervekben — hangzik a válasz. — Másnak meg ez tetszik. De ígérem, végigjárom az utcabelieket és megkérdezem, mi a véleményük.

Megjegyzésemre, hogy talán korábban kellett volna, a már ismert érvet hallom újra: úgyis lehetetlen mindenki kedve szerint tenni.

— Nem mondhatják ránk, hogy rugalmatlanok vagyunk — folytatja Rohoska György. — Az új házakat annyival bentebb kellene építeni, hogy a mostani 25 méter széles utcát a forgalom növekedése miatt 40 méterre bővíthessék. Én, a, „saját szakállamra”, adtam ebből engedményt: így az útszélesítéshez a másik oldal épületei is hátrább kerülnek majd.

Húsz-harminc éven belül ez szintén nem következik be, hiszen a túloldalon — ahol már nem előírás a láncszerű beépítés — a másikhoz hasonlóan, sok jó karban levő ház is áll. De el kell ismerni, előbb-utóbb ezek is lepusztulnak. A szakember szerint: nem kár értük. Csak mellékesen, ezen a soron áll Kiskőrös egyik büszkesége, az idegenforgalmi szem-. ‘pontból is értékes szlovák tájház. Ezt semmiképpen nem lehet majd hátrább tolni”.

*

Nem ért egyet a Szent István utcai tervekkel Borbély Lajos, Bács-Kiskun megye főépítésze sem:

— Való igaz, hogy a rendezési terv „szentírás’’. Egy-egy időszakra. De az előkészítőknek kötelességük folyamatosan ellenőrizni, s hozzáigazítani a megváltozott igényekhez, lehetőségekhez. Ezek a tervek akkoriban születtek, amikor az OTP a családi házakra még megközelítően sem adott annyi kedvezményes kölcsönt, mint például a láncház építésében részt vevőknek. De ez a kényszer ma már nem áll fenn! Más okból is korszerűtlen ez az elképzelés: ebbe a környezetbe földszintes, kertes házak illenének, kár lenne rákényszeríteni az utcára a ikiva- gyi emeletes épületek idejétmúlt divatját. Egyébként a magántervezői szakértői bizottságnak^ fontos feladata* a tervezett lakóépületek környezetbe illesztésének vizsgálata is.

_ De állítólag nem kötelező

eme

letes házat építeni.

— Ha keveredni fog az emeletes a tetőtér-beépítésessel, akkor az még vegyesebb képet fog mutatni — mondjam úgy, hogy csúnyább lesz? — mint a mostani. Nem beszélve arról, hogy előbb- utóbb elismerik: nem ez a terv a legüdvözítőbb. Csak félő, hogy akkor már késő lesz: a mostani elképzelések szerint felépülő házak a hagyományos utcaképet végképp tönkreteszik. Szerintem az első épületet sem szabadna felhúzni a tervek alapos felülvizsgálata előtt.

•

Részlet a tavaszi országgyűlési ülésszak településfejlesztési vitájából: „módot kell adni arra, hogy a közvélemény tovább gazdagíthassa a helyi célokat, a konkrét megvalósulás módozatait... Valószínűleg több alkalommal visz- sza kell térnünk annak áttekintésére: nem kényszerülünk-e céljainkat kiigazítani, s.az adott szakasznak megfelelően változtatni a követelményeket.”

Szabó Klára

• Városiak — tanyán. Érdemes tájékozódni, hogy mit lehet és mit nem hazavinni a természetből. (Máltánk Árpád felvétele)

SZEZON KEZDETÉN

A természet védelméről

• Végre enyhül az idő (?) Tavasz van: kirándulásra, közös természetjárásra hív az újjáéledő természet, Szerencsére ahhoz, hogy élvezzük a táj szépségét, kikapcsolódjunk, felüdüljünk nem kell messzire utaznunk. Megyénkben több — országosan kedvelt — kirándulóhely van, köztük nem egy intézményes, védelem alatt áll: nemzeti park, vagy tájvédelmi körzet.

A kirándulások megszervezése előtt azonban érdemes áttanulmányozni, átböngészni azokat a rendelkezéseket, amelyeket a parlament hozott azért, hogy ne csak a mai, hanem az utánunk jövő generációk is láthassák, él- vfezhessék azt, amit mi: hazánk természeti értékeit. És egyébként is: sok kellemetlenségtől megmenekülhetünk, ha ismerjük a természetvédelmi szabályokat.

Hazánkban a természetvédelmi tevékenységet az 1879-ben alkotott első erdőtörvény alapozta meg, a második törvény 1935- ben született, majd a szabályo- . zást 1961-ben korszerűsítették. Ez alapján több mint húsz éven . át óvták természeti értékeinket, védték vadon élő ritka állatainkat, növényeinket.

A ma embere az urbanizációs stressz miatt egyre inkább a természeti környezetbe kívánkozik. Ma már nem kizárólag az erdőket, hanem a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltésére alkalmas összes tájat, tájegységét is védjük. A természetvédelmi' kerületek 1984-ben meghaladták a hatszázezer hektárt, .s további növekedésre lehet számítani, hiszen a nagyüzemekkel, a mezőgazdaságban is tért hódító iparszerű 'technológiákkal, a vegyi anyagok széles körű alkalmazásával megsokszorozódtak a veszélyek.

A természetvédelem fogalmainak tisztázását,segíti az 1982-es

4. számú törvényerejű rendelet, amely az emberi környezet védelme érdekében, egyes természeti értékek különös oltalmának, megőrzésének és fenntartásának szabályait állapítja meg. Rangsorolása szerint van védett természeti terület (például: a barlang, a nemzeti park, a tájvédelmi körzet, a természetvédelmi terület, illetve, a természeti emlék), de ha a megóváshoz kiemelten fontos társadalmi érdek fűződik, más kisebb vagy nagyobb tájrészlet is fokozottan védetté nyilvánítható.

Az ilyen terület — írja a rendelet — még a mezőgazdasági termelésből is kivonható, s itta vadászat, halászat korlátozható, illetve megtiltható: telekalakítási, építési tilalom szintén elrendelhető. Ezeken a helyeken hivatásos vigyázok működnek, akiknek az egyenruha mellé lőfegyver is jár. Feljelentést tehetnek a szabálysértőik ellen, s a helyszínen bírságolhatnak.

Milyen mértékű lehet a bírság? Ezt is érdemes még idejekorán megtudni. Például: ha a védett természeti területet engedély nélkül átalakítják, száz négyzet- méterenként százezer forint is lehet a bírság. A Védett növényeknél és állatoknál az egyed pénzben kifejezett értéke a mérték. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke nem sokkal az 1982-es törvény- erejű rendelet kibocsátása után nyilvánosságra hozta (Magyar Közlöny 1983. 14. sz.) az „egyedi értékeket”. Csak ízelítőül néhány adat a kiadványból: az erdei ciklámen ezer, a szürke bogáncs háromezer, a magyar vadkörte kétezer, a keselyű, a nyári lúd, a réce tízezer, a kékcsőrű réce és a nyuszt húszezer, a fekete gólya és a holló harminc- .ezer, a környékünkön szerencsére már egyre gyakoribb nagykócsag' ötvenezer forint eszmei értékű, vagyis kiirtóira ennyi bírságot ró ki a törvény szigora.

Persze nagy baj van már, ha a törvény szankcióit kell szem előt,t tartani ahhoz, hogy a természetben ne okozzanak kárt, ne romboljanak vagy ne szemeteljenek. Én úgy hiszem a legfőbb visszatartó erő az lehet., hogy közös erővel mentsük, ami még menthető, őrizzük értékeinket, örökítsük át — most már a hivatalos intézménynek és a tudomány segítségével — a jövőnek. A természetvédelmi szabályozás ,csak segítség ahhoz, hogy valóban a jó úton járjunk.

Farkas P. József

■> n ^

...................... ...................................." - - ---- - ^

19

85. május 13. • PETŐFI NÉPE • S

• A Rákóczi-szabadságharc idejének hangulatát idézte Kiskunhalason a mezőgazda- sági szakközépiskola diákjainak ballagási ünnepsége, ameiyen fáklyás felvonulás és egyenruháslovas-szemle is szerepelt.

• A megyeszékhely Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolájának végzős diákja átadja az iskola zászlaját a harmadikosok képviselőjének.

• Kecskeméten a 607-es Autószerelő Szakközépiskola végzősei közül Rabi Gyula atléta, Deák Ferenc cselgáncsozó. Király Attila és Tasi László vízilabdázók országos és világhírnevet szereztek az iskolának. Felvételünkön: az érmeikből rendezett kiállítás előtt állnak.

• Csaknem minden végzős osztály elbúcsúzik „nem hivatalosan” is az alma matertől, a város polgáraitól. A képünkön látható „takarítónők” a bajai utcákat járták be a „komoly” ballagást megelőző napon. Reméljük, jó hangulatukból maradt valami az írásbeli érettségik idejére is.

„MÉG NEM TUDOM, MELYIKET VÁLASZTOM”

Két jelölt a Nagy Sándor-tanyában

— Édesapámék engem pólyában hoztak ide.

— Mikor?

— 1926-ban.

— Annák 59 éve.

— Igen. Azóta is itt élünk, a Nagy Sándor-tanya III. körzet 57-ben. Tessék beljebb kerülni! — hív a tanya névadója és házigazdája.

A Kunszállással határos városföldi tanya konyhájába a 18-as tanácstagi választókerület jelölőgyűlésére'érkeztem. A megtett út látnivalói villannak az emlékezetembe. Anya, aki kerékpáron ülő kislánya mellett lépked egy keskeny bekötőúton. Buszra váró iskolások egy megállóban. Amerre villanyvezetékek ágaznak el, zöldségeskertek, népes baromfiudvarok a házak környékén. Él a tanya. Csák másképpen, mint Nagy Sándor gyerekkorában. Annak idején az öreg szülők menetek városba lakni, és a fiatalok maradtak kint. Ma. fordítva áll a dolog.

— Tőklés Imre bácsi MÁV- nyugdíjas. Nagy István téeszben dolgozott, akárcsak Virág Pál — kezdi ismerősei bemutatását a házigazda. — Itt van Dósai István és felesége. Eljött Viczinai

Jánosné és Bak Sándor is. Ha jól számolom, vagyunk már huszonnégyen.

— Láttam valakit, kerékpárral tart errefelé — jelzi egy új" belépő.

Zsúfolt a konyha. Itt vannak a kerület* közügyek iránt érdeklődő állampolgárai, hogy jelölteket állítsanak a június 8-i tanácsválasztásra.

Kiket? — ez a kérdés.

Horváth Istvánná népfrontbizottsági elnöknek az új választási rendszerről szóló tájékoztatója után Göblyös Ferencné védőnő tesz ajánlást két személyre.

Szabóné Gyenes Zsuzsa városföldi vb-titkár. 1953-ban született Kecskeméten. Óvónői oklevelet szerzett. Két évig a községi napközi otthonos óvodában dolgozott. 1975-ben. került a tanácshoz. Előbb igazgatási előadó volt, majd wb-titkár lett. Tanácsakadémiát végzett, s tanult ,az Állam- igazgatási Főiskolán. Kétszer választották meg tanácstagnak. Két gyermeke' van. Férje termelőszövetkezeti dolgozó.

Hegedűsné Petényi Mária: 25 éves. 1978-ban a lajosmizsei Népfront Tsz szakcsoportjánál gépírónőként helyezkedett el. Egy

évvel később a Városföldi Községi Tanácshoz került. Igazgatási előadó. Munkája során jó kapcsolatot ^akított ki a lakosokkal és a helyi intézményekkel. Szívesen végez társadalmi’ munkát. Férje s egy gyermeke van.

A jelölőké a szó.

— Úgyis az lesz a tanácstag, akit megválasztanak! — szögezi le özvegy Eszenyi Lászlóné.

— Helyesen mondja — kapcsolódik a beszélgetésbe a házigazda. — Június 8-án nem szavazunk — választunk! Ez » fontos különbség. Én mind a két jelölttel elégedett vagyok. Lelkiismeretesek az ügyintézésben.

— Még nem tudom, melyiket választom — mondja egy asz- szony —, mind a kettő olyan aranyos!

Jó dolog, hogy a tanyák lakói így bizalmukba fogadnak két tanácsi dolgozót. Akik közül ^ az egyik június 8-a után immár kettős szerephez jut. Nem csupán ügyeket intéz — képviseli és magáénak is tekinti a választókerületben élők gondjait, problémáit.

Válaszában a két jelölt <5zt ígérte.

Kohl Antal