Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

GAZDAG ANYAG ZSÚFOLÓDIK • Nap mint nap több gyermekcsoport látogat el a Gyűjtemények Házába. Egy régi, szép épület a város központjában. Korábban a Ha­zafias Népfront, illetve a Vörös- kereszt helyi szervezetének a székháza volt. Nemrég széles kö­rű társadalmi összefogással és új rendeltetésének megfelelően felújították, átalakították. Alig egy hónapja — felszabadulásunk negyvenedik évfordulóján adták át — viseli a kiskunlhajíasd Gyűjtemények Háza nevet. A körülbelül1 160 négyzetméter alapterületű épület négy terme közül kettőben a város munkás- mozgalmi dokumentumait. köz­szemlére táró állandó kiállítás kapott helyet. Fotók, korabeli sajtótermékek, jegyzőkönyvek, zászlók, igazolványok, érmek A tablókon, - vitrinek mögött több száz érdekes, tanulságos iro­mány és tárgy beszél, a múltról. A ritkaságok közül említést ér­demel például a kiskunhalasi földmunkások vezetőségének 1904 'januárjában kelt jegyző­könyve," vagy a szociáldemokra­ta párt hasonló irata ugyancsak a századforduló idejéből. Fekete Dezső helytörténész, a Gyűjtemények Házának vezető­je. ottjártunikkor .elmondta, hogy már az eltelt egy hónap soránis nogvom sok látogatója volt a "háznak. A város iskolásainak gyakran tartanak úttörő-foglal­kozásokat, történelemórákat a munkásmozgalmi dokumentumo­kat bemutató termekben. A helytörténeti, munkásmoz­galmi anyagok gyűjtése — ahogy eddig — kétségtelenül' a jövőben is sok halasit foglalkoztat. A kérdés csak az, hogyan tudják majd elhelyezni a friss gyűjté­seket ebben az egyébként . is zsúfolt két teremben?... A belső helyiségek egyikében Csorba Tibor halasi kötődésű,., é1'’“tizedek óta Lengyelországban élő festőművész harminc akva- reilíie látható. Magyar és lengyel táikének. szorosan eevmás mel­leit. A krakkói Jagelló Egyetem ma már nyugalmazott — het­vennégy éves — nyelvésznro- fesszora Kiskunhalason kezdte tanári pályáját annak idején. Itt születtek első könyvei, s ebben a városban rendezték első ki­állását is. De nemcsak a múlt, az emlékek csábítják haza évr ről évre az idős művész-tanárt Halasra, hanem a munkássága, festészete iránit ma is őszintén érdeklődők szere tete. Mindezt méltányolva 160 festményét ajándékozta a városnak a kö­zelmúltban Csorba Tibor, s ve­lük együtt azokait az érdekes, fi­gyelmet érdemlő dokumentumo­kat, amelyek sokirányú mun­kásságát fémjelzik. Sajnos, hely­szűke miatt, képeinek nagyob­bik hányada a raktárba ke­rült ... A negyedik teremben láthatók a kétszeres aranydíjas könyvkö­tőmester, Váci György remek munkái. Gyönyörű albumokat, nagyméretű és minikönyveket, a könyvkötészet műhelytitkait felvillantó fotósorokat ajándé­kozott szülővárosának. Kiskun­halasnak, e kihaló mesterség ta­lán utolsó, művészi igénnyel dolgozó „mohikánja”. Bevallása szerint a jövőben tovább sze­retné bővíteni e halasi gyűjte­ményét ... Mindamellett, hogy hasznos, tanulságos, avagy érdekes, sze­met gyönyörködtető, gazdag anya­got tár közszemlére a Gyűjtemé­nyek Háza — a fentiekből is kitűnik: — szűk, kicsi három ál­landó kiállításnak, már most, a kezdet kezdetén is. Egynek len­nie ideális, talán még két tárlatnak is úgy-ahogy megfelelne, de há­romnak ... Mi a megoldás? — Ezzel a kérdéssel kerestük fel Simon Gábort, a városi pártbizottság titkárát, aki —r osztva1 vélemé­nyünket — elmondta, hogy mindhárom gyűjtemény igazán méltó arra, hogy állandó kiállí­táson mutassák be. Éppen ezért, a megoldást a Gyűjtemények Házának bővítésében látják a halasiak a jövőben. Addig is, Csorba Tibor raktáron levő fest­ményeit például, a város okta­tási. kulturális intézeteiben tár­ják majd közszemlére. Remél­hetőleg hamarosan... Koloh Elek • SZILÁGYI ZOLTÁN: Május, Május Kilenc (ügy negyvenéves fénykép­részletre; Tűnődve és késel ámulattal.) Csönd van. Zöldben izzik a mező. A szemhatár szélén egy sétáló kisgyerek.' A gránáthüvely sötét legaljáról, néhány tétova bogár, lassan, szépen elindul fölfelé. Nyárra költőhelyet keres a madár. Egy átlőtt sisak alatt reá vár d puhái csönd. Árokpart. A döglött tank mélyén csírázó búzavirág. Hallgatja: valahonnan távolt, gyönyörű éneket hoz a szél... BESZE IMRE: Ha akarom Zöld a fény is, zöld a zápor, zöld magzatot szül a felhő, zöld palackban zöld a mámor zöld volt csókom is. az első. Azt mondjátok, szúr a város, tüdőt kormoz, szívet éget, füstokádó gyárkémények falják föl a népmeséket. Azt mondjátok!, fáj a reggel, fáj a dél és }csillag sincsen, szivárványt csak akkor láttok, ha fény villan a kilincsen. Ha akarom. Hold a társam, szivárvány d feleségem, vendég a Sarkcsillag nálam, rigófütty az eleségem. S ha akarom, eső zenél, ha akarom, szél se lebben — ha akarom, munka vagyok jövőt hozó tenyerekben. KÖNYVESPOLC A második világháború története Antonio Stagnoli festményei és grafikái • Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ kiállító- termében pénteken délután 17 órakor Bálványos Huba nyitotta meg az olasz művész, Antonio Stagnoli kiállítását. A június 3-ig látható festmények és grafikák a témák sokaságát változatos módon dolgozzák föl. Az este. Akik akkor harcoltak, ma már nyugdíjasok; a háború után már a harmadik béke-generáció nö­vekszik — az érdeklődés mégis páratlan a legparányibb tény iránt is, mely a csatákkal kapL csőlátás. Fiúk apjukat, nagyapju­kat faggatják, s a kérdés ugyan­az: hogy volt? A választ több könyvtárnyi értekezés, visszaem­lékezés is próbálja megadni — maga Winston Churchill épp a második világháború történetének megírásáért kapott irodalmi No- bel-díjat (a könyv talán hamaro­san magyarul is megjelenik), Sztálin ekkori beszédei közül több kötelező tananyag. Maga a háború, szerencsére, a ma élők többsége számára felettébb föl- foghatatlan is. Nem a részletei; nem egy-egy ember küzdelme, halála, hanem az egész; az apo­kalipszis e végfoka elképzelhe­tetlen ma már legtöbbünknek; mindazoknak, akik optimisták. A magyarul is olvasható mun­kák között p legújabb egy nem­zetközi alkotóközösség majd’ 800 oldalas könyve: A második világ­háború története. Címe alapján - nem kevesebbet akar a 38-tagú szerzői kollektí­va, mint meginni 61 ország 110 millió fegyveresének 1939-től 1945-ig tartó iszonyatos csatáját, mely 50 .milliónál több életet kö­vetelt. Alcíme szerint a munka „rövid összefoglalás”, s ezzel a népes írógárda, mintha Ránki György i már három kiadásban megjelent — épp ilyen című .— hat és félszáz oldalas könyvének előszavára bólintana: Ránki ki­fejezi aggodalmát, egyáltalán le­hetséges-e egyetlen könyvben összefoglalni a hat évet. Ha nem is mindenben sikerül az alkotók­nak, az olvasó mégis elégedett lehet: jól használható, alapos ké­zikönyvet kap a pénzéért (záró­jelben: a kiadók is „veszik a la­pot”, azaz érzékelik a téma irán­ti keresletet, ennek a jele lehet a 210 forintos ár...), olyan munkát, . ■ amely nem elsősor­ban kiegészíti az ismereteket, hanem összefoglalja a tudott dolgokat. Nem mond ennek ^llent, hogy számos aprónak tűnő részlet köz­zététele segít az egész megérté­sébe!}. Például az ezer kilométer­rel keletebbre telepített hadiipar tettrekészségét jói illusztrálja, hogy, 1943-ban 18 nap (!) alatt készítette el a később világhírű­vé vált 152 mm-es tarackot, s nem egészen másfél hónap alatt megoldotta a sorozatgyártást is. Speciális hengersor híján — aján­lotta a Magnyitogorszki Kohásza­ti Üzem főművezető-helyettese, Rizsenko — készítsenek előnyúj­tó soron páncéllemezt! Tíz nap múlva mindent előkészítettek, s 1941. július 23-án már a gyár­tás kezdődhetett meg. Más eseteikben épp az legész bemutatása ad többletet: Theo­dor Plievier Sztálingrád című könyvéből az olvasó regényesí- tett, de igazi dokumentumok bir­tokában képzelheti. maga elé az elképzelhetetlen szörnyűséget: az ember embertársa még meleg agyvelejét eszi. A leghősiesebb­nek is nevezett 62. hadsereg pa­rancsnoka, Csujkov könyvéből megtudhatjuk, hogy — például — a Mamajev-kurgám minden négy­zetméterére 1250 gránát- és bom- barepesz hullott, a halálhoz egy is elég). A nemzetközi szerzőgárda képes ezt így sűríteni: másfélmil­liós német veszteség, ami negye­de a keleti ifronton harcoló ösz- szes ellenséges erőnek. Aki csak Eisenhower emlékira­tait olvasta, május 8-ra, Reims- re teszi a feltétel nélküli kapitu­láció időpontját és helyszínét, noha — írják e könyvben is a szerzők — a jelzett helyen és idő­ben Dönitz megbízottai csupán az előzetes kapitulációs okmányt írták alá. Május 8-án éjfélkor — tehát május 9-én — Berlinben, a karlshorsti műszaki tiszti isko­la termében játszódott le a tör­ténelmi aktus, amely a második világháború európai befe­jezését jelentette. (Egyelő­re csak papíron, hiszen május 15-ig még folytak el­szórt harcok a mindenáron nyu­gatra kitörni kívánó náci erők­kel). A . csaknem nyolcszáz oldalas kötet nem szenzációt ad, nem kiváló hadvezérek gondolkodás- módjával ismertet meg: tények sorával illusztrálja azt a hat évet, ami a történelemkönyvek­ben a második világháború cím­szónál szerepel. Az alapos, jól kezelhető, olvasmányos munka — melynek ott a helye a tanárok és a diákok, az érdeklődők pol­cán is — húszezer példányban jelent meg. (Zrínyi . Katonai Könyvkiadó — Kossuth Könyv­kiadó —11 1985.) Ballai József ~\Tem tudom már, melyikünk YV lehetett, aki megemelte Picuri csuklóját, és azt mondta neki: „Túl vastag a bo­kád, kincsem”. Arra viszont na­gyon pontosan emlékszem, hogy Picuri ez alkalommal kissé cso­dálkozva megszemlélte fent em­lített testrészét, nézegette jobb- ról-balról, elölről-hátulról, majd egyetértőleg és kissé szégyenkez­ve bólogatott. Meg kell említe­nem, hogy a csülke valóban túlméretezett volt, viszont töké­letesen arányos is, ha figyelembe vesszük, hogy ő maga kilencven­nyolc kilót nyomott, és egy csep­pet sem volt kövér. Figyelemre méltó még, hogy Picuri barátunk nem vette zokon a henye és némiképp sértő ana- topizmust, illetve fel sem ötlött benne, hogy azt állították róla: elöl is hátsó lábakat visel, és hogy tulajdonképpen meg kelle­ne sértődnie. Olyan volt, mint egy újfundlandi kutya: erős, nagy, félelmetes, nagyon jóindulatú, és éppen olyan értelmes is. No meg bájosan műveletlen, amit viszont ki is vett volna zokon egy ilyen tehetséges festőtől? Mert kétség­telenül nagyon tehetséges volt. Ennek ellenkezőjéről még az sem tudott senkit meggyőzni, ha néha elmagyarázta a képeit, vulgo: egetverő marhaságokat mondott valóban csodálatos vásznairól. PALOTÁS DEZSŐ: Tréfa Jámborságával természetesen gyakran visszaéltünk; állandó volt a kísértés, hogy felültessük, falhoz állítsuk, csúfot űzzünk belőle. Eme tevékenységünk sa- vát-borsát az adta, hogy ha ne­talán sikerülne feldühiteni, szét­morzsol bármelyikünket — meg­nyugtató biztonságot pedig abból merítettünk, hogy tudtuk: soha nem bántana senkit egy sületlen viccért. Es — gondoljuk megl ■— közben még szeretni is lehetett, Pálfy Gusztáv kiállítása a fővárosban ^ A napokban nyílt — Szinte Gábor festőművésszel közös ki­állítása Pálfy Gusztáv kecskemé­ti szobrásznak Budapesten, a Dó­zsa György Művelődési Központ­ban. Az alábbiakban dr. Krébesz Károly, a fővárosi XVII. kerületi tanács elnökének megnyitó be­szédéből idézünk fel néhány gon­dolatot: — Az év legszebb hónapjában kerületünk kulturális életének egyik fontos eseményét jelenti ez a nap. A tárlatlátogató kö­zönség, a kortárs művészetek kedvelői két olyan kiváló művész alkotásait ismerhetik meg, akik­nek életében, egész munkásságá­ban meghatározó az indíttatás, a gyermekkor élménye, a szülő­föld, a hazai .táj és 'ember... . — A művészetpártoló Kecske­mét tehetséges szobrásza, Pálfy Gusztáv a szó legnemesebb ér­telmében vett népművelő művész, aki kiállításai melllett arra is szívesen vállalkozik, hogy — pél­dául diavetítő segítségével — el­vigye, bemutassa a kisebb tele­pülések lakóinak is a szépet, az igazat, az értékeset, ily módon , is nevelve, tanítva, érzelmeket gyújtva szívekben. Munkáinak többsége az emberről, az embe­rért szól'. Kedvelt, témája a kör­nyezetvédelem. Szobrait tekintve érződik, hogy gondolkodó alkat, az emberiség sorsáért aggódó művész... Pálfy Gusztáv és Szinte Gábor köfcös tárlatát a héten még meg­tekinthetik az érdeklődők a Dó­zsa György Művelődési Központ­ban. ■­—k— • In memó­riám Madách (Ádám, Lucifer, Éva). • Körtánc. hiszen/ egyszerre nézhettük le és csodálhattuk; lehet-e többet el­várni egy baráttól? Egyszer láttuk csak megvillan- ni a szemét, amikor azt mond­tam neki: „Tudod, mi vagy te? Tudod? Égy heteroszexuális!" Megfeszült az állkapcsa, nyelt néhányat, aztán odavágta: „Te vagy heteroszexuális!” — és meg• bántottan elfordult. Természete­sen ezek után nem hagytuk bé­kén, és addig kínoztuk,„ faggat­tuk, amíg ujjongva felismerhet­tük: Picuri szűz! E felismerésből egyenesen kö­vetkezett gálád tervünk, öntu­datlan eszköz volt a Kiss-lány, óárosunk csodája, gyönyörű sző­keség, megközelíthetetlen, mint Artemisz; egy dobermanje is volt e szerepkörhöz. Magam is pró­bálkoztam nála, és e kísérletem csúfos kudarccal végződött — ideális alanynak tűnt hát a lány. Az ő nevében epedő levelet ír­tunk Picurinak, s találkára invi­táltuk egy szombat délutánra. Valamennyien a diákotthon kö­zös szállójában gyűltünk össze abból az alkalomból, hogy Picu­ri megkapta a billet doux-t. Szemünk sarkúból lestük, amint többször is végigolvassa a • leve­let, aztán az órájára pillant, és rohan mosakodni. Éppen a nyakkendőjét bontotta ki. hogy hetedszerre kösse újra, amikor végre figyelemre méltattuk: — A napra lehet nézni, de rád nem érdemes! Elég lesz már, Picuri. Nem ér meg ennyit az'a nő __ — T öbbet is megér -- állítot­ta ő. Szomorúan és tanácstalanul jött vissza. — Nem értem — mondogatta —, miért hívott, ha ő nem jött el? Ki érti ezt? — Miért nem kérdezed meg tőle? — Már miért né kérdezném meg? Igazatok van. Megyek és megkérdezem. És ment. Mint később meg­tudtuk, becsengetett! a lány előtt meglobogtatta a levélét, és szigo­rúan felelősségre vonta. A Kiss- lány visított a gyönyörűségtől, majd a nyakába borult. Két hónap múltán összeháza­sodtak. Picuri ma két gyermek atyja, és nagyon boldognak vall­ja magát. Ha jól meggondolom, mindent nekünk köszönhet. | í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents