Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-09 / 107. szám

1985. május 9. • PETŐFI NÉPE • 1 Utánpótlás és környéke A ki fát ültet, bízik a jövő­ben tartja a mondás. Sportnyelvre fordítva ta­lán az is megállja a helyét hogy aki utánpótlást nevel, bízhat a jövőben. Szerencsére ezt már sok egyesületünkben felismerték. Jó­részt ennek, meg a nevelés szín­vonalának tulajdonítható, hogy megyénk évek óta tartja helyét az országos rangsor élvonalában A KSC is elsősorban annak kö­szönheti • sikereit, hogy néhány sportágban kinevelte saját után­pótlás-bázisát. A röplabda-szakág idén is meg­állta a helyét az országos össze­hasonlításban. A Katona József Gimnázium együttese a Kecske­méten rendezett középiskolás döntőben a legjobb volt. De va­lószínűleg megközelítően hasonló győzelmekre lettek volna képesek a kecskeméti utánpótlás képvise­lői más korosztályokban is. Ez természetes következménye annak a céltudatos (fanatikus) nevelő- munkának, amelynek az alapjait a Dunszt család és Beregszászi Szabolcs rakta le. S amelynek Karagics Mátyás, az egykori ta­nítvány személyében, már testne­velő tanárként folytatója van. Alig kisebbek egy másik sport­ág. a cselgáncs, s a köré tömörülő lelkes edzők, vezetők, érdemei. Női kosárlabdában is csak az utóbbi években kezdtek kimerül, ni az utánpótlás megfelelő tarta­lékai. De nincs olyan tömeg, amely megfelelő pótlás nélkül el ne fogyna. A KSC legutóbbi elnökségi ülé­sén is már csak arra döbbenhet­tek rá a klub vezetői, hogy né­hány sportágban elhanyagolták a nevelést. A vezetőik meg a szá­monkérést. Igaz, némelyik elnök még meg sem melegedett a szé­kében, máris másik követte. Így azután a felelősség is megoszlott a „váltásban”. A jelenlegi testü­let tettrékészségét dicséri, hogy szembe mer nézni a tennivalókkal és alapvetően nem a sportolók „importálását’’ tartja követendő­nek, hanem a nevelést. Annak a rendszernek a kiépítését, amely­ben néhány sportág ma is pél­dát mutat. Élen járhatna ebben a legnépszerűbb, a labdarúgás is. Utánpótlás-edzők most is mű­ködnek. Több-kevesebb sikerrel. Sajnos, a futballban a megyeszék­helyeken az utóbbi meghatározás az ismertebb. Ez — meg ki tudja még. hogy mi minden — szolgál­tatott alapot arra, hogy az évek során százszámra hozzák a fut­ballistákat Kecskemétre. A pénzt sikerült is elkölteni, de a sportág színvonala nem emelkedett a be­fektetés arányában. Hosszának tűnik az az út. amely az utánpótlás-nevelés fon­tosságának felismeréséhez veze­tett. de talán nem lesz haszonta­lan. A drágán szerzett tapaszta­latokból azonban le kell vonni a tanulságot. Mert, ma már egyér­telműen ilyennek értékelhető az a kísérlet is, hogy a KSC Baján, Kiskunhalason, Tiszakécskén és egyéb városokban, községekben kihelyfezett szakosztályokból tölt­se fel utánpótlásbázisát. Ugyan­akkor a kecskeméti általános is­kolának csaknem a felében nin­csenek sportköri foglalkozások. Feltárható belső tartalékok azonban nemcsak a fiatalok szá­mában, hanem a nevelői munka tartalmában is akadnak. Vannak edzők, akik közel egy évtizede felveszik a fizetésüket, de nagy bajban lennének, ha el kellene számolniuk; hány .tehetséget jut­tattak az élvonalba. De lehet, hogy ebben nem is ők az első­számú vétkesek. Az 1960-as években általában az volt a gyakorlat, hogy egy-egy sportágnak előbb — csaknem ön­erőből — bizonyítani kellett, az­után kapott erkölcsi és anyagi segítséget. A nagy egyesületek megalakulása, a klubok anyagi helyzetének rendezése lehetővé tette, hogy megelőlegezzék a sportágaknak az anyagi támoga­tást. Az előlegezett bizalom —. amint ezt a gyakorlat is bizonyít­ja — nem mindenütt váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért járhatóbbnak tűnik az az út. hogy a nevelésben is érvényesüljön az érdekeltségi rendszer, s aki átla­gon felül teljesít, megkülönbözte­tett erkölcsi és anyagi megbe­csülésben részesüljön. Mert a klub is csak az eredmé­nyek által lehet megbecsült cso­portja a társadalomnak. Banczik István PRÁGA—VARSÓ—BERLIN . i. , 'i -• Kerékpárverseny útján Május 8-án rajtolt a világ leg­nagyobb amatőr kerékpáros via­dala, a békeverseny. A győzelem 40. évfordulója alkalmából nem­csak a hagyományos Prága—Var­só—Berlin útvonalat kell teljesí­teniük a résztvevőknek, a teljes mezőny repülővel „átmegy” Moszkvába a hivatalos prágai rajtot követően. Három napot töl­tenek — természetesen verseny­zéssel — a szovjet fővárosban, és onnét repülővel térnek vissza Prágába. A megérkezés után a kerékpárosok a már hagyomá­nyos útvonalon folytatják a ver­senyt. Az első békeversenyt 1948-ban rendezték, és akkor még csak tót országpt — Csehszlovákiát és Lengyelországot — érintette az útvonal. A rendezők nem tudtak megegyezni abban, hogy hol le­érett a rajt, ezért úgy határoz­tak, hogy a mezőny egyik fele Varsóból, a másik Prágából in­dul. Végül találkoztak, és együtt érkeztek a varsói célba. A későbbiek során már nem je­lentett gondot a rajt és a cél színhelye. Először 1952-ben veze­tett az útvonal egyik része az NDK-n keresztül, és azóta a bé­keverseny a három/fovárost — Prágát, Varsót és Berlint — érin­ti. Minden évben máshonnét raj­tolnak, és így természetesen má­sutt van a cél is. Idén a mezőny Prágából indul és Berlinben ér­kezik a célba. A 38. békeversenyre 21 ország küldte el nevezését, köztük Ma­gyarország is. A magyar kerék­párosok immár 36. alkatöfnmal álltak rajthoz az amatőrö* leg­nagyobb yeiséfv^ö. / A&i^eayés országokat hattagú csapatok kép­viselik, a magyar versenyzők a 151—156-os rajtszámokat kap­ták. A magyar csapatban egy újonc található, Zámbori György sze­mélyében. A szekszárdi Halász- testvérek — Zoltán és László — eddig már háromszor, Sajó Pé­ter kétszer, Szántó Lukács és Wei­ler Gábor pedig egyszer állt rajt­hoz ezen a viadalon. A magya­rok az elmúlt évben csapatban a kilencedik helyen végeztek, egyé­niben a legjobban Halász Zol­tán szerepelt, aki huszonnyolca­dikként érkezett célba. Az idén a legjobb tíz közé kerülés a cél a csapatversenyben. A magyar csa­pat szakvezetői egyéniben lega­lább egy sportolónkat a legjobb húsz közé várják. A jelenlegi for­ma alapján erre a legnagyobb esélye az; ^y^k ;i szekszárdinak, Halász Zoltánnak ván. Lázár Lajos Szép pálya sok buktatóval Beszélgetés Weidinger Dezső játékvezetővel Bár a Bács-Kiiskuinit képviselő kosár.Labdacsapatok nem tudtak beleszólni a bajnoki cím el'dönr t és óbe, a féríif máiéban mégis volt megyebeli: Weidinger Dezső játékvezető. — Elismerés, hogy a döntőre játékvezetőnek jelölték... \— Ha szerény akarnék lenini, azt mondhatnám; nem volt más. Két korábbi mérkőzésen már né­gyen vezettek. A tíz nemzetközi játékvezető közül egyik sérült, a másik katona ... — Kivel bíráskodik szívesen? — Nálunk nincs kialakult ket­tős. Nem hagynak összeszokni bennünket. A nemzetközi gya­korlat is az, hogy más nemzet- beliek közül válogatják össze a párokat. Tulajdonképpen a sza­bályok mindenkinek egyfor­mák ... — Mégsem értelmezi, gyako­rolja minden játékvezető egyfor­mán. Mi ennek az oka? — Ézt a játék dönti el. — A játék meghatározhatja a szabályok alkalmazását? A szabályokat nem, de a fel­fogást igen. Azt, hogy mit en­gedhet meg, a játék dönti el. Jugoszláviában például olyan ke­mény kosárlabdát játszanak, hogy nem igénylik a kis testi érintkezések lefújását, amit itt­hon szinte követelnek, 14 éves játékvezetői működésem alatt megismertem a magyar csapato­kat. tudom, melyik mit igényel, és igyekszem a „szájuk íze” sze­rint fúinii a sípot. — Ez azt jelenti, hoav a ma- gjiar játékvezetők „közkívánat­ra” sínolnak? i — Megelégedésre. Akkor mű­ködnek jól, ha a háttérben tud­nak maradni. Ha az edzők és a közönség velük foglalkozik, az a rossz játékvezetés jele. Nálunk az a legnagyobb dicséret ha nem szólnak a játékvezetőkhöz. — Külföldön hogyan fogadják a magyar játékvezetőt? — Előítéletek nélkül, partner­ként. Ügy, hogy jött egy ember, aki a pályán rendet akar tartani. — Nálunk miért más a játék­vezető megítélése? — Ebben közrejátszik a ma­gyar férfikoisárlahda alacsony színvonala, és az 'is, hogy na­gyon kevésszer találkoznak az edzők, a játékvezetők közös fóru­mon. Nincs alkalmuk megbeszél­ni a szabályok helyes értelmezé­sét. Ha mérkőzés előtt külön nem kérem a csapatokat a sportsze­rűségre, azon mesterkednek, hogy becsapjanak. Ha a szabálytalan­ságokra, reklamálásokra fordított energiát a játékban hasznosíta­nák, színvonalasabb lehetne a kosárlabdasport. — A közönség soraiból, néző­ként milyen szemmel figyeli a mérkőzéseket? — Már 15 éve nem 'drukkolok. A nézőtérrőT a játékvezetők mű­ködését nézem. Hossizú idő után idén szurkoltam egy mérkőzé­sen. amelyen a lányom ját­szott ... — A legutóbbi idényben a leg­fog lalkoztatottabb játékvezetők közé tartozott... — Valóban, pedig volt egy hosszú sérülésem ,is. A rájátszá- >v>n az első helyen voltam Ju­hász Sándorral. — Melyik idényre emlékszik vissza szívesen? — Az 1976-os és 1978-as ma­radt meg leginkább az emléke­zetemben. Az 1976-os teljesítmé­nyem alapján szereztem meg a jogot, hogy nemzetközi vizsgát tegyek. Ahhoz viszonyítva, hogy 1972 óta vezettem, elég gyors ki­ugrásnak számított. Mégis csak 1978-ban vizsgázhattam, mert előbb nem kaptam rá lehetősé­get. — Hogyan értékeli nemzetközi szereplését? — Eljutottam a világ néhány országába, ami a kosárlabda-já­tékvezetés 'nélkül aligha sikerül­hetett volna. 1979-ben kerültem a FIBA (nemzetközi szövetség — a szerk.) listájára és rövid időn belül négy küldést kaptam. Ak­kor azt hittem, enyém a világ. Ma már tudom, hogy hiba volt. Ha akXor fokozatosabban kapom a küldést, talán előbbre juthat­tam volna. Valahol megirigyel­ték a sikereimet, és szép csende­sen leépítettek. Két éve ismét foglalkoztatnak. — Sportolói múltja előny volt-e | a játékvezetésben? — Azt hittem, hogy az lesz. Harmincéves koromig játszot­tam, emiatt későn kerültem a játékvezetői pályára. Ha előbb veszek a számiba sípot, taláfif többr? vihettem vűlfla, — Nem hinta meg, hogy já­tékvezető lett? — Örülök, hogy már gimnd- zistaként elvégeztem a játékve­zetői tanfolyamét. Nem szakad- * tam el a sporttól, amikor abba­hagytam az aktív játékot. Most, 47 évesen már azon gondolko­dom. mit csinálok, ha a játék- vezetéstől ts el kell búcsúzni... B. I. KÉREK EGY SZTORIT! Jövő (?) A tanító bácsi elmarasztalja a kisdiákot: — Haszontalan csibész, miért nem voltál tegnap iskolában? — Bajnokit játszottam a kölyökben. — No és? Az fontosabb, mint az iskola? A srác önérzetesen kihúzta magát: — Node, tanító bácsi, ne tessék elfelejteni, hogy nekem a jövőmről kell gondoskodnom. A SAKKOZÓ FIATALEMBER LONDONBÓL: Daniel King A kecskeméti nemzetközi sakkverseny győztese egy hu­szonegy éves londoni fiatal­ember: Daniel King. Kiforrott stílusú, érett .versenyző, pedig a sakkozók között fiatalnak számít. Ez indokolja a szokvá­nyos kérdést: — Mikor kezdte a verseny­zést? — öt- vagy hatéves korom óta sakkozom. Nehéz vissza­emlékezni az első eredmények­re. Meghatározó élményt je­lentett számomra, a tizenhat éven aluliak 1979-ben Dániá­ban megrendezett világba)- rfókságá.’ A" négytagú angol csapatban játszhattam Short. Hodgson, Wells mellett — és győztünk. Tizenegynéhány éve­sen világbajnok lettem. Ez ösztönzést és önbizalmat adott. Szükségem is volt rá, mert so­ha nem voltam igazán elége. dett az eredményeimmel. — Ma milyen helyet foglal el életében a sakk? — Tizennyolc évesen befe­jeztem a középiskolát, és az egyetem előtt sakkozni akar­tam még egy kicsit. Négy hó­napon belül háromszor telje­sítettem túl a nemzetközi mes­teri normát. Ez eldöntötte pá­lyafutásomat: hivatásos sak­kozó lettem. Jelenleg egy nyu­gat-berlini klubcsapatban ját­szom együtt a dán Berggel, aki szintén eljött Kecskemét­re. — IMilyen stílusú verseny­zőnek tartja magát? — Ügy gondolom, inkább taktikus vagyok, mint straté­ga. Jellemző vonásom, hogy nagy erővel tudok összponto­sítani egy-egy játszmában különösen, ha rosszabbul ál­lok. — Hányadik versenye a kecskeméti az idén? — Alig merem kimondani: január óta ez az ötödik tízna­pos torna. Játszottam Genová­ban, Londonban, a svájci Zug­ban, Strassbourgban és most, Kecskeméten. A csúcs a lon­doni brit nemzetközösségi baj­nokság volt. ahol tizenegy játszmából hét pontot értem el. Sikerült legyőznöm az első­számú angol nagymester*. Nunn-t is. Majdnem elrepül­tem a boldogságtól... — Hogyan értékeli a kecs­keméti eredményét? — Kedves embereket és jó sakkozókat ismertem itt meg. Siker számomra elsőnek lenni, de a délelőtti fordulókat nem nagyon kedveltem. — Tervei a következő hóna­pokra? — Hosszú sorozatot zárok ezzel a tornával. Még egy csa­patmérkőzés vár rám az NSZK-ban, azután hazame­gyek Londonba és egy hóna­pig alszom... —■ Érdemes-e a rendezők­nek elküldeni a következő kecskeméti verseny meghívó­ját is? — Természetesén. L. D. Már csak a csoda segíthet UEFA Kupa döntő, Székesfe­hérvár, 35 ezer néző, vezette: Vautrot (francia). Beái Madrid: Miguel Angel — Chendo, Samchis, Stielike, Caman- cho — Gallego, San Jósé, Michel, — Butraqueno, Santillana, Val- damo. Videoton: Disztl P., — Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth — Borsányi, Palkovics, Wittmamn — Burcsa, Novath (Gyenti), Vadász. A 9. percben az első veszélyes hazai roham végén Burcsa ió be­adását Stielike vágta ki Novath elől. A 17. percben Vadász küld­te kapu felé az első Videoton-lö- vést. de az erős rúgás lepattant a védőfalról, öt perc múlva Bur­csa öt madridi védőt is kicsele­zett, de nem jutott közelebb a kapuhoz, s végül felszabadítottak. A hazai támadások közepette a 32. percben egy kipattanó labdát' Gallego mesterien a balösszekötő helyén kiugró Michel elé pörge­tett, aki 14 m-ről kapásból a bal sarokba vágta (1—0). A közönség fergeteges biztatással, a Videoton pedig elkeseredett rohamokkal válaszolt. A 42. percben Wittmann szögletét Vadász küldte a * jobb sarok mellé Változatos támadásokkal foly­tatódott a második félidő. A 77. percben Santillana fejese már a második spanyol gólt jelentette. 2—0. Az utolsó percben Valdano lőt­te a spanyolok harmadik gólját (3—0). s ezzel nemcsak a mérkő­zési, de a kupagyőzelem sorsa is valószínűleg eldőlt. A Videoton már csak abban reménykedhet, hogy a visszavágón valamiféle csoda folytán ledolgozza hátrá­nyát. MAI MŰSOR TV I. MOSOK: 7.50: Tévétoma 7.55: Közvetítés a győzelem 40. év­fordulójára rendezett moszkvai ka­tonai díszszemléről 9.30: Égi postások. Francia tévéfilm­sorozat VI 3. rész: Irány Dél-Ame­rika (ism.) 10.30: Ivan Pirjev. Szovjet dokumen­tumfilm (ism.) 11.05: A CSEMADOK kulturális fesz­tivál (ism.) 12.00: Iskolatévé. Osztályfőnöki óra (ált. iVk. 7—8. oszt. és a közéoisk. I. oszt.) A kamaszkor küszöbén I. (FF) Fiú vagyok ... lány vagyok 12.25: Képújság 15.20: Iskolatévé. Kamera. Kortárs filmművészet: Huszártk: Szindbád (Az iskolatelevízió film- és tévé­esztétikai műsora középiskolások­nak) 15.50: Ha dalod röppen az égnek. Em­lékműsor a Győzelem Napja tiszte­letére (FF) 16.25: Hírek 16.30: Énekesmadarak. NSZK rövid­film 17.05: Perpetuum mobile. Ikrek — II. Környezet, gépek 17.40: Reklám 17.45: Telesport 18.10: Képújság 18.15: A nagy győzelem 40. évforduló­ján. Szovjet dokumentumfijinsoro- zat I1I/2. rész: A hátországban 18.45: Reklám 19.00: Tévétoma 19.05: Esti mese 19.20: A Győzelem Napja. ünnepi beszédet mond: Vlagyimir Nyiko- lajevics Bazovszkij, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott buda­pesti nagykövete 19.30: TV-híradó 20.00: »Népek kiáltják sorsodat, sza­badság** Nápoly négy napja. Olasz film (FF) (Ism.) 21.50: » ... volt egyszer egy ember** Balog Judit, GrigoriJ Ha Ifin és Mata János filmje 22.50: Díszszemle a Vörös téren 23.10: TV-híradó 3. 23.20: Himnusz TV II. MOSOR: 19.00: Képújság 19.05: S. O. S. Gyermekfalu. A Rlc- cardo Fogli műsora 19.30: Balett mindenkinek. Angol filmsorozat Vn/4. rész: Csajkovszkij és az orosz balett (FF) (ism.) 20.00: A barokk világ. Osztrák isme­retterjeszt ő filmsorozat. VI/1. rész: Színpad az egész világ 21.00: Esték Abodyval. IV/1. rész Abody. Legnagyobb szerelméről: önmagáról 21.35: TV-híradó 2. 21.55: Akik nem merik vállalni. An­gol tévéfilm 22.45: Képújság MOSZKVAI TV I. MAGYAR IDŐ SZERINT 6.00: Híradó 6.35: DoOmmentumfilin 7.20: Az ünnepi Moszkva 7.90: Konoert 7.50: Katonai díszszemle a Vörös té­ren a nagy honvédő háborúban aratott győzelem 40. évfordulója al­kalmából 10.00: „Iván Nyilruílln — az orosz mat­róz”. Film 11.90: Szovjet köttök versel a győze­lemről 1 11.55: Frontdalok 12.45: Rajzfilm 12.5S: Béke kerékpárverseny 13.20: Zenés műsör veteránoknak 1420: „A katona és a kert.” Rajzfilm 14.90: Konoert a 40. évforduló tiszte­letére 15.30: Koncertfilm 15.50: Riport a veteránok találkozásá­ról 16.50: Emlékezés a fasizmus elleni harc áldozatairól 17JO: Sz. Rahmanyinov: n. szimfó­nia 9. tétel 17.25: Béke kerékpárverseny 17.45: „Az utolsó ostrom.” Film 19.00: Riportok a nap ünnepi esemé­nyeiről 20.00: Ünnepi zenés műsor ÚJVIDÉKI TV: 9.45: Hírek — magyarul 9 50: Zeneműkor. Katonazenekarok miiycilf álnnlf 10.35: A háború évei — a béke évti­zedei. Dokumentumműsor — magya­rul 10.55: Helyszíni közvetítés a győzelem napja alkalmából -rendezett kato­nai díszfelvonulásról — magyarul 14.10: Műsorbejelentő — szerb-horvá- tul 14.15: Boskó Buha. Játékfilm — szerb- horvátul 16.10: Tv-híradó — szerb-horvátul 16.30: Gyermekműsor 18.00: Szemtől nyembe Nápolyban. Dokrum entumdráma 19.15: Rajzfilm 19.30: Tv-híradó — magyarul 20.00: A győzelemig és a szabadságig. Dokumentumfilm szerb-horvátul 20.40: Helyszíni közvetítés a győze­lem napja alkalmából rendezett ka­tonai díszfelvonulásról — magyarul 21.55: Táborban. Tv-dráma 23.05: Műsorzárás KOSSUTH: 8.20: Beszélgetés Emil Zatopekket 8.40: Sibelius: n. szimfónia 9.22: Cseh népdalok és táncok 9.44: A gyermekeknek írta: J. S. Bach 10.05: Diákfélóra: A dalról 10.35: Labirintus (ism.) 10.50: Sebes László-emlékműsor 11.30: Grabócz Miklós: Nyugat-du­nántúli táncok 11.40: Sírkő pántlikával. Taar Fe­renc regénye. X/6. rész 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Köznapi ügyeink. Tisztelet as embernek 12.55: Népi dallamok nagy mesterek kezében. Muszorgszkij-művek I. rész 13.30: Két filmdal 13.40: Kapcsoljuk a szolnoki stúdiót. Hiánytürő fajták. Riportműsor 14.10: A magyar széppróza századai — Kisfaludy Károly: Tihamér (ism.) 14.25: Magyar csembalóművészek fel­vételeiből 15.00: Olvasókör 15.30: Zenei Tükör 16.05: Révkalauz 17.00: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepén 17.40: Cseh zeneszerzők műveiből 19.15: A győzelem napja. Beszédet mond: Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió rendkívüli és megha­talmazott budapesti nagykövete 19.30: Szólok a szavakról. A Magyar Rádió és a Szovjet Rádió kétnyel­vű Tvardovszkij-műsora a Szovjet Kultúra és Tudomány Házából, fel­vételről 20.26: Michael Rabin hegedül 20.45: Fejezetek a magyar zenei elő­adóművészet négy évtizedéből Vili 6. rész 21.30 : 700 szemeszter. Beszélgetés Sinkovits István egyetemi tanárral 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Rádiószínház: Turbinák vég­napjai. Mihail Bulgakov színműve 23.51: Két Kodály-kórusmű 0.10: Toronyzene PETŐFI: 8.05: Dalok a győzelem napján 8.20: A Szabó család (ism.) 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05— 12.10: Szovjet fúvósindulók 1225: Ütikalauz üdülőknek 12.30: ,»Énekeltem én: Serestély Ist­ván’* 12.45: Furulya, és hárfamuzsika 13.05: Nosztalgiahullám: Lobó 14.00: Népzenei kamarahangverseny 14.15: Idősebbek hullámhosszán (ism.) 15.05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek (ism.) 15.45: Közéleti térkép (ism.) 16.05: Találkozás a stúdióban 17.05: Csehszlovákiai ' dzsesszf el véte­lekből 17.30: Kézfogások 18.30: Slágerlista 19.05: Közvetítés a dr. Hepp Ferenc kosárlabdatorna Magyarország* Szovjetunió 'mérkőzéséről 19.15: Operettkedvelőknek 20.13: A Poptarisznya dalaiból 21.05: Elvis Presley összes felvételei XXXII19. rész 22^1: Ziehrer műveiből 2320: A mai dzsessz: Lew Tabackin felvételeiből 24.00­4.30: Éjféltől hajnalig 3. MOSOR: 9.06: Magyarán szólva (Ism.) 9.23: Operarészletek 10.00: Zenekari muzsika 11.05: Pillanatkép 12.07: Sebestyén Albert (zongora) hangversenye 13.05: Amiről a világ vitatkozik (Ism.) 13.35: Operarészletek 14.25: Lakshmirayana Shankar együt­tese játszik 15.00: Popbullám 16.00: Zenekari muzsika 17.00: Iskolarádlö: Bevezetés a filo­zófiába 17.30: Kovács Kati új nagylemezéről 18.00: Rádióhang verseny ékről 18.30: In limba materna. A Magyar Rádió román nyelvű nemzetiséit műsora Szolnokról 19.05— 19.35: Iskolarádió: Angol társalgás kezdőknek (Ism.) Alapfokú német társalgás (ism.) 19.35: Kamarazene 20.11: A Rádiószínház bemutatójaI Zongoraemlék, Jan UUcny hang- játéka 20.44: Régi magyar táncmuzsika 21,05: Operaest 22.00: Napjaink zenéje. Hangver­senyciklus századunk zenéjéből VI/4. rész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents