Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-09 / 107. szám
1985. május 9. • PETŐFI NÉPE • 5 Mibe került a fasizmus szétzúzása? A második világháború 61 államot, összesen 1 milliárd 700 millió embert érintett. Ez a Föld akkori lakosságának 80 százalékát jelentette. Heves harcok folytak 40 állam területén és légterében, valamint a tengeri és az óceáni hadszíntereken. A háború hat éve alatt a harcban' álló országok fegyveres erői több mint 110 millió főt hívtak be soraikba. A halottak száma és a pusztítás mértéke nem hasonlítható egyetlen megelőző háborúéhoz sem. A világégés több mint 50 millió emberi életet kövételt. A legnagyobb áldozatra' a Szovjetunió kényszerült: elvesztette lakosságának 10 százalékát: több mint 20 millió szovjet ember adta életét a győzelemért. Nemcsak az ütközetek jártak hatalmas anyagi és vérvesztesé-' gekkel, mindenütt mérhetetlenül sokat szenvedett a polgári lakosság is. Éhezés és járványok következtében 8—10 millió ember pusztult el, a hátországi bombázások következtében 1—1,5 millió lakos vesztette életét. Civilek millióit és hadifoglyok tízezreit mészárolták le kegyetlen bestiali- tással a megszállt területeken a fasiszták, akik a gyűjtőtáborokat, a munkatáborokat és a haláltáborokat megjárt 18 millió európai közül 11 milliót kínoztak halálra, vagy semmisítettek meg a gázkamrákban és égettek el a krematóriumokban. Az anyagi kár — korabeli árfolyamon számítva — 316,3 milliárd dollárt tett ki. Ennek 40 százaléka — 128 milliárd dollár — a Szovjetuniót terhelte. A történelem mindmáig nem ismer olyan barbárságot, amilyet a hitleristák szovjet földön véghezvittek. Felgyújtottak és leromboltak 6 millió épületet, hajléktalanná tettek 25 millió embert. Földig romboltak 40 ezer egészségügyi intézményt, 84 ezer iskolát, romba döntöttek 32 ezer iparvállalatot és súlyosan megrongáltak 65 ezer kilométernyi vasútvonalat. Különösen sok kár érte a mezőgazdaságot. A megszállt ukrán és belorusz területeken felperzselték a termőföldeket, felégettek csaknem 100 ezer kolhozt és szovhozt, s elpusztítottak mintegy 3 ezer gépállomást. A Szovjetunió a háború és a megszállás következtében nemzeti vagyonának a 30 százalékát vesztette el. A Szovjetunió, amely négy éven át harcolt a Hitler-ellenes koalícióban, döntő szerepet játszott a fasizmus összezúzásában. A szovjet—német front volt a második • „Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!” Lövegekhez készítette a gránátot egy fiatal lány egy moszkvai gyárban. világháború fő arcvonala. Itt összpontosult a fasiszta Németország fegyveres erőinek legnagyobb része. 1944 júliusában már 240 német hadosztály harcolt a keleti fronton; szemben azzal a 80 hadosztállyal, amelyeket a második fronton kétségtelenül jelentős német erőket lekötő angol—amerikai hadsereg ellen vezényelt a náci hadvezetés. A szovjet—német háború 1418 napja alatt a Vörös Hadsereg 9 hadjáratot és több mint 50 hadászati méretű védelmi és támadó hadműveletet indított a fasiszta Wehrmacht ellen, A keleti, fronton -zajlott le, a második világháború három'legnagyobb ' és egyben döntő ütközete: a moszk• A Duna-korzó vai, a sztálingrádi és a kurszki csata. A Wehrmacht ezekben az összecsapásokban 2,5 millió katonát, óriási mennyiségű fegyvert és haditechnikai eszközt veszített. E három történelmi jelentőségű győzetes csata döntötte el a háború kimenetelét, azt, hogy a hadászati kezdeményezés a Hitler-ellenes koalíció kezébe került. A szovjet fegyveres erők — a három Balti, a négy Ukrán és a három Belorusz Front — 1943 és 1945 között több ezer kilométeres frontvonalon küzdötték előre magukat Berlin irányába. Ez a vonal időnként meghaladta a második világháború összes többi frontvonalának együttes hosszát. A nagy honvédő háború utolsó szakaszában, 1944 júniusa és 1945 májusa között olyan fontos katonapolitikai eredményekkel végződő, gigászi méretű hadműveletek zajlottak le, mint a belorusz- sziai, a Lvov—Sandimierz, az lásd— Kisinyov vonalában folyó harcok, a budapesti, az oderai, a kelet-poroszországi, a bécsi, a berlini és a prágai hadmozdulatok. E támadások 10 hónapja során a szovjet csapatok folytonos harcban 1000—1700 kilométernyit nyomultak előre. Felszabadítottak 577 ezer négyzetkilométer megszállt szovjet területet, amelyen a háború előtt mintegy 20 millióan éltek, s részben vagy egészen felszabadítottak 11 eutópai országot 1 millió négyzetkilométeren, összesen 113 millió lakossal. Ugyanezen idő alatt a szövetségesek fele ekkora területen 65 millió embert szabadítottak meg á német megszállóktól. A keleti fronton folyó elkeseredett harcok hihetetlen gyorsasággal őrölték fel a hitleri Wehrmacht és szövetségesei erőit. A front létének négy éve alatt a németek ide dobtak át Nyugatról minden nélkülözhető erőt. 1941-ben 190 hadosztállyal támadtak a Szovjetunióra, s a későbbiek során további 434 hadosztályt irányítottak a keleti frontra. Végül is a Vörös Hadsereg a hitlerista koalíció 607 hadosztályát semmisítette meg, ezekből 507 volt német. A szovjet harcosok napi átlagban 34 ellenséges harckocsit és rohamlöveget, 55 repülőgépet, 118 tábori löveget és 2 hajót semmisítettek meg. A fasizmus leveréséhez az egész szovjet nép hozzájárult. A harcból egyaránt kivették részüket a reguláris hadsereg katonái, a partizánmozgalom harcosai és a hátország dolgozói, köztük idős emberek, asszonyok és a gyermekek is. • Paulus tábornagy a 6. német hadsereg parancsnoka Sztálingrádnál esett fogságba. • Minden évben május 9-én a fasizmus, feletti győzelem napján Szevasztopolban a Szapun-dombon emelt hősi emlékműhöz ellátogatnak azok a veterán harcosok, akik részt vettek a fasizmus elleni harcban, hogy leróják kegyeletüket elhunyt társaik emléke előtt. Nemcsak az idősebbek, de a fiatalok is tisztelegnek a hősök emlékművénél. Szovjet kollégánk ezt a pillanatot örökítette meg. Emlékezés testvérmegyénkben • Egy eredeti dokumentumfotó. Krim felszabadítását sortűzzel ünnepelték a felszabadító szovjet harcosok. • Szimferopolban — Kecskemét testvérvárosában — a Junoszt Klub úttörői a Május 9-e parkban beszélgetnek N. A. Vever repülőezredessel, aki részt vett a fasiszták kiűzésében. • Keres. A nagy honvédő háború gigászi ütközete zajlott le itt, A hősöknek, a fasizmus szétzúzólnak állítottak monumentális emlékművet az utódok. Csillagvárosi üdvözlet Pável Popovlcs vezérőrnagy, a Szovjetunió kétszeres hőse, a szovjet űrhajósközpont parancsnokhelyettese, a győzelem napja alkalmából békét és munkasikereket kíván a Petőfi Népe olvasóinak. ÚTBAN A VÉGSŐ GYŐZELEM FELÉ i. Földerítők az ellenség peremvonala mögött Indulás: a solti vasútállomástól Egy novemberi kora reggelen, még a hajnali szürkületben, a 103-ias számú nyizsnyednyeszt- rovszij gárdaezred éljárőre megkerülte a magaslatot, s kijutott a Kecskemét—Solt és a Kiskőrös—Dunaföldvár utak találkozáséihoz. A törzsalegységek, éjükön az ezredtörzsparancsnokkal, felkapaszkodtak a domb meredek lejtőjén,, amelyet szőlőültetvény borított. A túlérett, haitaimas szőlőfürtökön smaragdként csillogtak az esőcseppek. Nem szüreteltek ezen az őszön. Erre a szépséges vidékre is ránehezedett a háború rideg valósága. A halóm legtetejéről a fák lombjai között egy község házainak sokszínű tetőit lehetett látni. A fák fölé templomok, vagy kápolnák haramgtornyaí magasodtak. Solt volt ez, a Duna bal. partján elhelyezkedő település, A folyó túloldalán Dunaföldvár, a meredek jobb part, a magas kő őrtorony, amely a török időkből maradt meg. A gáirdaezred törzsének parancsnoka, M. A. Bufetov őrnagy, a magaslat délnyugati lejtőjéről a derengésben szemrevételezte Solt környékét. A tanyaépülettől jobbra — az út mentén húzódott meg, kissé a lejtő mögött — feltűnt egy fedett málhás ’ teherautó, amely előbújt a Kecskemét—Solt főútvonalon, és fokozva sebességét, száguldani kezdett a község felé. Nyilvánvaló volt, hogy ellenséges jármű. A törzsparancsnok parancsot adott: „Tűűz!” . összehangolt sortűz ropogott. Az autó már áthaladt a lövészek hadrendjén, aztán hirtelen megrándult, cikk-cakk'ban döcögött, majd hűtőjével belefúródott az út menti árok oldalába, s megállt. A katonák örömteli hurrá kiáltásokkal nyomultak a furgon felé. de ekkor a település szélső házad mögül nehézgéppuskák szólaltak meg. A lövészek földre vágódtak, s viszonozták a tüzet, amely elárulta, hol az ellenség állása. Ez idő alatt a furgon há'tratolatott, előrelendült, és ismét rohanni kezdett a község felé. Ügy látszott, az autó nem sérült meg súlypsabban, és a kezelő személyzet kihasználta a század pillanatnyi zavarát, amelyet a fasiszta géppuska tüze Okozott: sikerült megtennie az utolsó tíz métereket a házakig, és eltűnt egy utca mélyén. Mát néhány napja esős idő járta. Szüntelenül szemerkélt a szomorú őszi eső, reggelenként köd borította a vidéket, nyirkosság és kellemetlen hideg volt. A 34. gárda hadosztály ezredei Budapest felé nyorrtültak. Itt, Soltnál ellenálltak a fasiszták. A lövész hadosztály felfejlődött harci rendbe, de a településre nem sikerült behatolni. A századok csatárlánoaii az ellenség géppuskáinak, géppisztolyainak és tüzérségének pergőtüzével találták magukat szemben. A földhöz lapultak, beásták, magukat. Solt vasútállomását mégis elfoglalták, birtokba vették a vasutat, és a Solt—Dunaföldvár, valamiint a Solt—Budapest főútvonali elágazásokat. Ez jelentős siker volt. Solton a fasiszták hosszabb védekezésre rendezkedtek be, de ez a siker halomra döntötte terveiket. A ftis-Dunán átvezető hidat levegőbe repítették. A hídtól a faluig szőlővel borított dombok sorakoztak. A dombvonulathoz vezető utakat vizenyős, náddal benőtt sáv takarta el. A dombokon a fasiszták Erlikon rendszerű légvédelmi fegyvereket állítottak fel. Ezek a félautomata ágyúkból álló ütegek pusztító tüzet bocsátottak srapnellövedékek sorozataival földi célokra is, ameddig a megfigyelőik, irányzóik elláttak. A halmok magasságából a szovjet zászlóaljak arcvonal mögötti területei 6—8 kilométer mélységben beláthatok voltak. S ők azonnal tüzet nyitottak, valahányszor egyetlen szürke köpenyes alak felbukkant. Nem sajnálták a lőszert A vasútállomás pincéjében helyezkedett el Pusztoszmehov főhadnagy gárda lövészszázadának parancsnoksága. Ott találtak menedéket az utász-felderítők is, a pihenés rövid perceiben, tönkre ázva és átfázva aiz éjszakai bevetésekben. A sötét, esős éjjeleken a műszakiak kis csoportjai, amelyeket Andre jev hadnagy gárdán szakaszának géppisztoly©« harcosai erősítettek, áthatolva a nádtól borított vizenyős területen, felderítéseket hajtottak végre az ellenség peremsávján, keresve az áthaladás lehetőségét az aknamezőn és a drótakadályokon. November 6-án a gárdaezred tűzparancsnoka, Bufetov őrnagy és az ezredmérnök, Litov főhadnagy ezt a harci feladatot adta az utász-felderítő csoportnak: ,,A sötétség beálltával észrevétlenül átlépve a vasútállomás melletti határvonalat, ki kell jutni az ellenség peremvonala mögötti területre, j kiválasztani a front útvonalon egy kedvező helyet a harckocsitámadástól veszélyeztetett irányban, és aláaknázni ezt az utat. Továbbá, megkerülve az ellenséges ütegeket, kijutni a község Duna felöli szélére, felderíteni az utakat, amelyek a dunai átkelőhelytől az ellenség ütegeihez vezetnek, és egyes helyeken tamkeiháritó aknákat telepíteni. November 7-én virradatra visszatérni a saját körletbe, és jelenteni a feladat végrehajtását.” A csoport parancsnokává Vlagyimir Vjacseszlavovics Bondarenko szakaszvezetőt nevezték ki. Vele ment Noszovszkoj tizedes és Paszicsnij őrvezető. A fasiszták védelmének nappali felderítése már néhány nappal korábban elkezdődött optikai eszközökkel. megjelölték a lehetséges útvonalakat a védelem hátában való éjszakai portyázáshoz, éjjel pedig a terv megvalósításának kísérletei folytak. Az este beköszöntésével a csoport elindult a peremsávra. Elkísérte Litov ezredmérnök és Vanyilov gárdahadnagy, az utász szakasz parancsnoka« Megadták az utolsó utasításokat. A solti vasútállomás pincéjében az utász csoportra Andre jev hadnagy várt Ö állította össze a géppisz- tolyosok különítményét, akik az ellenséges állásokig kísérték az utész-felderítőket. Feladatuk a fedezés volt abban az esetben, ha nem sikerül észrevétlenül átjutni az ellenség védelmi vonalán. A géppisztolyosok vezetését Andrej ev hadnagy vállalta magára. Parancsot adott, hogy a különítmény t golyószóróval is erősítsék meg Szinte lábujjhegyen, lassan és óvatosan haladtak át a nádason, nehogy a fasiszták őrei észrevegyék őket Csend volt. A szél játszott a náddal, az eső egyhangúan 'hullott Lövöldözés alig hallatszott. A fasiszták feltehetően vacsoráztak. Végül elérték a kritikus határvonalat. Innen tovább csak az utászók mentek, Andrejev hadnagyék itt várták a virradat előtti visszatérésüket. A hadnagy hosszan fülelt az éjszaka hangjaira, majd így szólt: „No, itt van az ideje!” Az utász-felderítők csoportja hangtalanul eltűnt a sötétben. Ütjük csendes volt, észrevétlenül haladtak. (Folytatjuk.)
