Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

T^ijeßiueknap, 1985 Kitüntetett A DERű nem veszett el úttörőcsapatok A keceli gyermekvers-költő Kulturális munka és vándortábor # Ezeket a plaketteket kapták a pályázat nyertesei. ta föl negyven évre visszame­nően, Hegyi Tamás és Örkényi László alológiai értékelést vég­zett, az 1982-es 'halpusztulás okait Font Gusztáv kutatta, az ebből adódó feladatokat Dudás Csaba és Fekete Zsolt summáz­ta. A lányok — Káposzta Ilona, Ferenczi Tünde, Szénást Krisz­tina, Balázs Krisztina és Kovács Tünde — voltak az „esztétika­felelősök”, vagyis ők öntötték for­mába a dolgozatot. Dudás Csaba és Örkényi még most is izgalomba jön, ami­kor beszámol a bajai vízügyi hi­vatalban végzett kutatásokról. Kiderül, hogy a legérdekfeszí- tőb.b mozzanat az volt, amikor a mikroszkóppal megfigyelhető lényeket azonosították; a nyol­cadikos gyerekek szájából csak úgy röpködnek a latin elneve­zések. A dolgozatírás mellett persze jutott idő másra is az idén. A leg maradandóbb élmények közt tartják számon ■ az élőnyúl-há- lózást, amire a vadásztársaság hívta meg őket, jutalmul az általuk gyűjtött több mázsa vad- gesztenyéért. A fiúk elmondták, hogy eleinte igen nagy remé­nyeket tápláltak a vadászat sike­rét illetően, de sajnos, a lá­nyok élénk visítozás kpzepette jó néhány nyulat kieresztettek a markukból, n legkedveltebb ki­rándulóhely pedig — amelynek most már minden négyzet- és köbcentiméterét ismerik — a Vadkerti tó,' ahová ők nem lu­bickolni. hanem szemlélődni, bóklászni, bogarászni járnak. Ünnep ® Túri Anita nyplcadikos, így látta ha­zánk felszabadulásának megünneplését. ÚT A LEGMAGASABB ELISMERÉSHEZ A KISZ KB Vörös Seiyemzász- lajának Csillagával a bajai József Attila Úttörőcsapatot tüntették ki. A KISZ KB Vörös Selyemzász- lajának Szalagját a kiskunfél­egyházi Batthyány Lajos Úttörő­csapat kapta. A KISZ KB Vörös Selyemzász- iaját a kiskunfélegyházi Dobó Katica Úttörőcsapat érdemelte ki. KIVÁLÓ üttörömunkáért — kitüntetést kapott: a bajai Dózsa György Úttörő- csapat; a lajosmizsei Ady Endre Úttö­rőcsapat; a kecskeméti Vágó Béla Úttörő­csapat (Lánchíd utca); a jánoshalmi Szatmári Sándor Kisdoboscsapat. NÉGY SZEM KRUMPLI ÉS EGY HAGYMA Két esztendővel ezelőtt a hajó­si iskola búcsúzó nyolcadikosai azzal a kéréssel fordultak rajve- zetőjükhöz, hogy a kulturális se­regszemlén valami különleges be­mutatóval akarnak szerepelni! Talán a honfoglalást kellene meg­jeleníteniük ...? A tapasztalt pe­dagógus jó érzékkel vette észre a „valami különleges” kívánság nagyszerűségét. Megkeresték — együtt,! — a szellemesnél is töb­bet jelentő ötletet | a megzenésí­tett Nemzeti, dalt dzsesszbájettel jelenítették meg. Megérdemelt, ko­moly sikerük volt. Azután termé­szetesen szétszéledtek, de maguk­kal vitték az együtt dolgozás, a közös siker nagyszerű élményét! * Sziegl Józsefné, a hajósi úttö­rőcsapat fiatal vezetője mosolyog az emlék hallétén! — Most is örvendetesen sok az önálló rajrendezvény. Jómagam, aki itt jártam iskolába, és ide jöttem vissza tanítani is. nem csodálkozom ezen... Tudatosan szoktattak bennünket az önálló­ságra, az egymás iránt érzett fe­lelősségre, az átlagosnál több munkára, tanulásra. Bizonyára összefügg ez az ered­mény a hosszú évek óta haszná­latos értékelési rendszerünkkel. Ebben a tanulmányi és a mozgal­mi munkát, a fegyelmezettséget pontozzuk rajonként, minden tan­€> 40 Éve szabadult fel Hajós. — A tabló előtt Szeitz Gábor mutatja társainak a dokumentumértékű fotókat. évben két szakaszban. Az idén az első szakaszban a Cziffra Jánosné vezette negyedikes kisdobosok, illetve a Benicz Klára irányította hetedikes • úttörők lettek az elsők. Megszerezték az esélyt, hogy el­nyerjék a „Kiváló raj” címet a tanév végén. Amikor idáig érünk a beszél­getésben, egy tanítónő lép a szo­bába és néhány mondatban közli, hogy a soron következő madarak és fák napján a csapat kisdobo­sai a 10 kilométerre fekvő Für­jes-erdőbe kirándulnak. Lesz kö­zős főzés, jönnek a szülők, segí­tenek. hoznak bográcsot is.. Szeretnék, ha olyan jól sikerülne. mint a nagyon kedvelt vándor­táborok. — És a nyersanyag? — kíván­csiskodom. — Azt már éve)c óta egyszerűen oldjuk meg... — kapom a vá­laszt. — Mindenki hoz négy szem krumplit és egy hagymát... A többi is kikerül otthonról. 'Nevetünk. Tulajdonképpen ilyen egyszerű a dolog, ha kétszázötven gyerek kirándul, és az iskolának nagyon jó a kapcsolata a szülők­kel. — A csapat erőssége a kultu­rális munka. Most mire készül­nek? Mi késztet valakit arra, hogy gyer­mekverseket írjon? Ügy terveztem, ez­zel a kérdéssel fordulok Horváth Im­réhez, a keceli kisegítő Iskola peda­gógusához. Kicsinyekhez szóló költemé­nyei olykor-olykor fölbukkannak a Nők Lapja, a Pajtás, a Dörmögő Dömötör hasábjain, neve szerepel a Körhinta an­tológia szerzői közt, de publikált — éppen egy évtizede — lapunkban is, valamint a Napjainkban. Mit kívánjak nyárra? című versét jól ismerik a má­sodikosok a környezetvédelmi tan­könyvből. Mintegy másfélszáz verset irt. Irt — mert már nyolc éve abba­hagyta. — 1959 óta élek Kecelen. Ko­rábban tanyai iskolában tanítot­tam, a körzetesítés után kerültem ide. Abban az időben a tanítvá­nyaimnak írogattam egy-egy al­kalomra, de sokszor olyan gya­korlati célok vezéreltek, mint például a beszédtechnika javítá­sa. A pedagógus nagyon közel tud férkőzni a gyerekek leikéhez, talán ő ismeri legjobban gondo­latvilágukat, vágyaikat. Amíg a gyermekeim kicsik voltak, az ő szórakoztatásukra is jó néhány vers született, sokszor nem is tud­ták, hogy az apjuk írta. Lélekben megmaradtam gyermekvers-köl­tőnek, de a körülmények úgy hozták, hogy egyre kevesebb, vé­gül semmi időm nem jutott rá. A kisegítőiskolai munka igen küz­delmes és fárasztó, ahogy csepe­redtek a saját gyermekeim, velük is többet kellett foglalkozni. Köz­ben építkezésbe fogtunk, főisko­lára jártam. Hogy abbahagytam az írást, abba belejátszott az is, hogy különböző lapoktól kér­tek ugyan tőlem verseket, de vagy egyáltalán nem jelentek meg, vagy csak egy-kettő közü­lük. Talán egy pártfogó támoga­tása kellett volna. Jól tudom, so­kan írnak gyermekverseket, de azok többsége eltűnik a szerkesz­tőségi fiókokban. A publikálási lehetőség természetesen doppin­golt volna. Mindezek ellenére nem vagyok csalódott ember. Ügy érzem, még sok minden , volna bennem, s a derű sem veszett még el. Talán egyszer még, idő­sebb koromban újra megpróbá­lom ... Kormos Emese Visszanyerték saját plakettjüket A bajai József Attila Általá­nos Iskola úttörőcsapatának munkáját huszonnyolc esztendő­vel ezelőtt a KISZ KB Vörös Selyemzászlajával minősítették. A hajdani éntékelés szerint a csapat erőssége a hagyományőr­zés, az egymásrafigyelés, s a ta­nulmányi feladatok maradékta­lan elvégzése. Az elsők között ismerték fel az ifimunkában rej­lő lehetőségeket — és büszkén emlékeznek: az iskola úttörője volt Fodor Lászióné, a művelő­dési ház, Lozsi Márta, az úttörő­ház igazgatója, Cziglerné Miller Mária főiskolai, tanár, és Nagy László, a kórház gazdasági igaz- gátója is. • ■Éfa. Hadnagy Jánosné igazga- tAlÉVel és Szálát Edittel, a csa­pat vezetőjével az elmúlt évek­ről, évtizedekről beszélgettünk. A csapat nevét a legjobbak kö­zött emlegetik az országos ese­ményeken. Miivel érdemlik ezt ki? — Nagyon sok és folyamatos munkával. Ügy is mondhatnám, csapatmunkával. Együtt a gyere­kekkel, a szülőkkel és a bennün­ket támogató üzemekkel, szövet­kezetekkel, gyárakkal. Mind­azokkal, akik megértették törek­véseinket, és segítették tevékeny­ségünket.-• Tizenhat esztendővel ezelőtt elnyerték a Vörös Selyemzászló Szalagját. Akkor ez. volt a leg­nagyobb kitüntetés. Nyilván ezt is komoly munkával érdemel­ték ki. — ... és sok-sok táborozással, jól sikerült akcióprogramokkal, riadókkal, a végzős osztályok teljes létszámú továbbtanulásá­val. örvendetesen jól szerepel­tek gyermekeink a tanulmányi versenyeken is, Erre különösen azért vagyunk büszkék, mert mi városszéli iskolának számítunk, a gyerekeink közül nem min­Tizenöt éve hirdetik meg a Hazánk mezőgazdasága mák­szemmel elnevezésű pályázatot, s ezen tíz év óta indul a solt- vadkertd általános iskola kerá­miaszakköre. A pályázat történe­tében most fordult elő először, hogy ugyanaz az iskola — neve­zetesen a soltvadkerti — nyerte két egymás utáni évben a fő­igazgatói díjat, amely a plaketten és az oklevélen kívül csinos kis összeggel is jár. ~Kz évtizedes si­kersorozat elismeréseként tavaly jött a múzeum felkérése, hogy tervezzenek kisplasztikákat, ame­lyekkel a díjazottakat jutalmaz­zák majd. Tíz tervükből ötöt el­fogadtak, s ezekből ötszáz dara­bot el is szállítottak a megren­delőnek. így állt elő az a furcsa, de a gyermekek szívét mindenkép­pen megdobogtató helyzet, hogy a díjkiosztáson a saját alkotá­sukkal ismerték el teljesítmé­nyükét. Mint azt Krebsné Tuska Zsu­zsa, a szakkör vezetője elmond­ta, mezőgazdasági témájú, vala­mint régi mesterségéket megörö­kítő kerámiákkal lehetett indul­ni. A gyerekek évente több ha­— Szerencsések vagyunk, mert a művelődési házzal, annak igaz­gatójával. Alföldi Albertiéi is ió az együttműködésünk. A község nyolcvan néptáncosa, közül mint­egy ötvenen iskolások. Hála Cziffra Jánosné kolléganőnknek, aki az ötvenes évek végén, szinte az utolsó pillanatban munkához látott, és megszervezte, életben tartotta a néptánccsoportokat. Most a pincefalu idegenforgalmi programjában is fellépünk! —A- kulturális szemlén, nem akarván lemaradni az elődöktől, árnyjáték­kal szerepeltünk. Arany: Jóka ör­dögét mutattuk be szép sikerrel. sonló felhívásra is jelentkeznek, de a mezőgazdasági múzeum pá­lyázatát különösen kedvelik, ép­pen azért, mert rendszeresen ki­váló eredménnyel szerepelnek. Most főigazgatói, csoportos első és hat egyéni díjat hoztak haza. A pályamunkák pillanatnyilag a kiállításon vannak, de a videos úttörőhíradóban láthattuk vala­mennyit. Ami számomra a leg­furcsább volt; a megörökített ala­kokat, munkamozzanatokat, mes­terségeket szinte mindannyian csak a tévéből, képről, vagy ol­vasmányaikból ismerik,, de — mint azt a zsűri ítélete is bizo­nyítja — igen alaposan. Gáspár Ágnes nagy állatbarát, s mint mondja, alaposan kiveszi részét a ház körüli mezőgazdasági munkából. Á szántás ökörrel cí­mű domborművét viszont úgy formázta, hogy élőben még nem látott ökröt. Krebs Katalinnak édesanyja volt a modellje ko- rongozó-szobrához, amellyel egy kihalóban levő mesterséget örö­kített meg. Örkényi László, a kecskefej ést és a lópatkolást for­mázta agyagba, Berkecz Annie méhésze — ugyancsak a képze­let szüleménye *— hátalmas ka­lapban és álarcban ügyködik a kaptárok között. Keresztes László egy lovasfigurával nyert, másik pályaműve, a tehénellés, úgy látszik, nem nyerte meg á zsűri tetszését. Az Örkényi Lászlóné vezette Búvár klubból tavaly öten pá­lyáztak egyénileg, az idén cso­portmunkált adtak be. Az ered­mény: fg Lakóhelyen környezet- védelmi . gondjai kategóriában egy második díj. A dolgozat té­májául 1 á szakembereknek az utóbbi években oly sok fejtörést okozó Vadkerti-tó múltját, jele­nét és jövőjét választották, ami egyébként nagyszerűen beillesz- "hedrit _éves munkájukba. A ti­zé ről tagot számláló klubban mindenkinek jutott izgalmas fel­adat. Flórián, Cecília és Eiter Krisztina a tó történetét dolgoz­Benézünk az egyik nyolcadik osztályba. Kiss Hajnaltól. Bárdos Emőkétől, Kapitány Ákostól, Dobler Ákostól, Szanter Gabriel­lától, Scherer Zoltántól kérdezem: miért jó' Hajóson úttörőnek leh- ni? A válaszok: mert a csapatban demokratizmus vah, mert a, tanu­lás lényeges része a mozgalmi te­vékenységnek. mert csaknem minr den évben vándortáboroznaK. mert mindenkinek lehetősége van feladatvállalásra, mert németül is tanulhátnak, mert nyolc esztendő alatt életreszóló élményeket gyűjthetnek. • Számítástechnikai klubfoglalkozás. A gépnél Kapocs Anikó, mel­lette Babity László, Nemes Anikó, Apró Mária és Temesvári Edit áll. denkit vár otthon jól megválo­gatott könyvtár. Táborozásain­kat mindig nagyon gondosan szervezzük meg. Évekig Fonyód- ligetre, azután Balatonberénybe mentünk. A gyerekek szeretik a túrázást, rendszeresen járunk Veszprémbe, Sopronba és Mis­kolc környékére. A kisdobosok indulnak a Kárász-túrára, az út­törők pediig a Zengő-túra útjaira. — Az iskola nevezetessége a klubnapközi. Erről mit hallhat­nánk? — Tudomásunk szerint az egész megyében csak nálunk van klubnapközi. A lényege az, hogy a raj tagjait negyediktől hete­dikig három csoportba osztjuk, és tanulószoba helyett a kiscso­portos foglalkozásokon rögzítjük a délelőtt tanultakat. A negyed- évenkénti értékelések után min­den csoport összetétele megváIr­tózik —, az eredményektől füg­gően tanulnak a másik csoport­ban tovább. A klubnapközi beve­zetése óta nincs nálunk bukás! — A csapatot ebben az évben a jelenlegi legmagasabb úttörőki­tüntetéssel, a Vörös Selyemzász­ló Csillagával tüntették ki ■.. — A kitüntetés átvételekor va­lamennyien arra gondoltunk, hogy ezzel nem csupán a most nálunk tanuló gyerekeket és az itt tanító pedagógusokat tüntet­ték ki, hanem az elmúlt évek tanulmányi versenyeinek győzte­seit, a felkészítő tanárokat, a szülőket, akik minden alkalmat megragadnak támogatásunkra, és mindazokat az üzemeket, ahol rendszeresen fogadják gyere­keinket, akiknek pályaválasztási gondjaik vannak. A kitüntetés nagy-nagy öröm valamennyi­ünknek, értékelése eddigi mun­kánknak és előremutatás is: a le­hetőségek szerint még jobban, még többet kell dolgoznunk. Selmeci Katalin A hajósi úttörőcsapat, az idei gyermeknapon az MSZÍVÍP Bács- Kiskun megyei Bizottsága Vörös Vándorzászlaját nyerte el. 4> A Vadkerti tó lelkes kutatói. T. HORVÁTH IMRE: Bújócska Nem vágyódom én a lóra, csak egy táltos űrhajóra — szállni készülök. Holnap este nézz a Holdra, jól figyelj egy szürke foltra — mert én ott ülök. Egy pillanat, most felállók kráter szélén szaladgálok — és nem szédülök. Lekacsintok hát a Földre, Amerika csak egy körte — százig számolok. Ipiapacs hatvan-hetven, bújócskázni volna kedvem — mondd meg, hol vagyok! Hagyomány és újítás Baján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents