Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-23 / 119. szám

1985. május 23. • PETŐFI NÉPE • 5 r EV VÉGÉIG ELKÉSZÜL A TERVEZET Rugalmas iskolakezdés KÖNYVESPOLC Iványi Grünwald Béla Ezekben a hetekben gyakorta téma a családokban, szerbe az prszágban: elkezdheti-e szeptem- bérben az általános iskolát a gye­rek? Megkezdődtek ugyanis az is­kolaérettségi vizsgálatok. Az a gyakorlat, hogy tapaszta­lataik alápján a döntéshez az óvó­nők adnak javaslatot. Megfigye­léseik szerint a nyári születésűek közül kerül ki az általános iskola első osztályával nehezen birkózó, külön segítségre szoruló gyerme­kek többsége. Amennyiben az óvónő nem tud egyértelműen ál­lást foglalni, a gyereket a neve­lési tanácsadóban vizsgálják. De gondoljunk bele: csak egyszeri vizsgálat alapján születik meg a döntés. Ha ettől a ténytől el is tekintenek a szülők, figyelembe kell venni, hogy nem egységes szempontok alapján teszik mér­legre az iskolába készülő kisfiú­kat. kislányokat. így aztán a vi­tatott gyerekek, az úgynevezett ..határesetek”, lehet, hogy az or­szág egyik részében az általános, a másik részében viszont a kise­gítő iskolába kerülnek. Korrekciós osztályok — ellentmondással A tudományos kutatás a mai napig sem tudta kellően tisztáz­ni, hogy milyen arányban oszla­nak meg a szerzett és a magunk­kal hozott tulajdonságok. Min­denesetre azt vallják az óvónők, a tanítók: egyre emelkedik az is­kolaéretlen gyerekek száma. Rendkívül nagy különbségek fi­gyelhetők meg értelmi, fizikai fejlettségben, tűrőképességben, fi­gyelem-összpontosításban, és így tovább. Ellentmondás jellemzi a kor­rekciós osztályokat. Egyfelől azt mondják: több kellene, másfelől nem tartják elegendőnek az egy évet arra, hogy a gyerekek fel­zárkózzanak. és a második tan­évet az úgynevezett normál osz­tályban folytassák. Az iskola­érettség ügyében az is igaz, hogy testileg-szellemileg teljesen egész­séges gyerekek is kerülhetnek ki­segítő iskolába, pusztán azért, mert mondjuk nehezebben kezel­hetők, rosszak. Ennek a tanulás- beli következményei pedig ismer­tek. Jóllehet ez az írás nem hatol­hat a gyökerekig, nem vizsgál­hatja minden oldalról a problé­mát. arra talán mégis elegendő, hogy felhívja a figyelmet: vál­toztatásra kell gondolni az isko- laérettség dolgában. Rajt öt- és hétéves korban is? Elképzelések már vannak. Az Országos Pedagógiai Intézet al­sófokú nevelési osztályának az év végéig ki kell dolgoznia a rugal­mas iskolakezdés tervét. Ennek az a célja, hogy minden gyerek —. káros következmények nélkül — érettségének megfelelő idő­pontban kezdhesse el az általá­nos iskola első osztályát. Ha rendkívüli adottságokkal, fejlett­séggel bír, úgy akár ötévesen is beülhessen az iskolapadba, ha pedig később érik be, hétévesen rajtolhasson. De mindenképpen a későbbi időpont a kedvezőbb. Ezzel egyidejűleg egységes szem­pontokat állítanának fel az isko­laérettség meghatározásához. Hogy mi mindent vegyenek figye­lembe, tegyenek mérlegre, azt most állítja össze az intézet és az Eötvös Loránd Tudományegye­tem pszichológiai tanszéke. Év végén több fővárosi óvodában en­nek alapján döntik el: melyik gyerek iskolaérett, melyik nem. A szakemberek pillanatnyilag úgy vélik, hogy a rugalmas isko­lakezdés csupán egyetlen lépés lenne, mert mellette a korrek­ciós osztályokra továbbra is szük­ség lesz. Aztán fontos kérdés az is: ki és miként fejlessze a gye­reket iskolakezdésig? Legkézen­fekvőbbnek és legjobb megoldás­nak az óvoda látszik. Felvetődött: az ötéves kortól kötelezővé kel­lene tenni az óvodai elhelyezési. Ám, ha a gyerekek alakíthatósá- gát vesszük alapul, kedvezőbb er. re a harmadik életév. Az érvény­ben levő szabályok szerint azon­ban nem kötelező óvodába járni. De, most már lehetőséget kellene teremteni arra, hogy bármelyik gyerek óvodás lehessen, ha szülő­je akarja. Csakhogy, az ötlet megvalósításához az óvodai háló­zatot szélesíteni kellene, mégpe­dig a jelenleginél kisebb létszá­mú csoportok kialakításával. Az óvodától az első osztályig Más megoldással is kísérletez­nek. Például az óvodai nagycso­port és az általános iskola első és második osztálya közötti kapcso­latot próbálják erősíteni, olykép­pen. hogy feloldják az iskola me­revségét. A tanterv ugyanaz, de az óvónő és a tanítónő egyidőben jelen van mindkét iskolatípus­ban. valamiféle állandóságot te­remtve ezzel. Van, aki úgy véli, hogy a két megoldás: a rugalmas iskolakez­dés. és az_.ó,voda—iskola együttes alkalmazása lenne hatékony. Más felfogás szerint a korrekciós éve­ket két évre szükséges növelni. Végleges és hivatalos állásfogla­lás még nincs. 'Nyilván a döntés sem egyszerű, hiszen bármelyik mellett voksolnak az illetékesek, a hatás szerteágazó lesz. Hogv mást ne említsünk; az óvónők és tanítók magasabb szintű képzését is igényli. Mondhatni, ennek elő­futára az úgynevezett diploma­megújító komplex képzés, amely ősszel indul az újabb ismeretek, elvek, gyakorlatok - elsajátíttatása végett. Végül is egyetlen szempont ve­zérelheti a döntéshozókat: meg­közelítően egyenlő eséllyel indul­hassanak a gyerekek az életbe! Olyan módszerre van szükség, amely lehetőleg kiküszöböli a hátrányokat. De bármekkora ki­adással is jár az új út kiépítése, a forintok btisásan megtérülnek az egészséges gyerekekben. És kell-e ennél több? H. T. A kecskemétieknek különösen kedves Iványi Grünwald Béla, hi­szen a műkerti művésztelep Ka- da Elekkel szövetkezett alapító­jaként és tíz évig vezetőjeként sokat tett a városért. A művészet­kedvelő közönség csendéleteiért tiszteli, a „szakma” pgdig az akadémizmustól a naturalizmu­son át a posztimpresszionizmus magyar változatáig ívelő stílusok kiváló művelőjét értékeli szemé­lyében. Ami hozzáférhető róla, nem sok, még a születésének cen­tenáriumára T rendezett kiállítás sem vállalkoz(hat)ott műveinek teljes körű számbavételére. Az ok a lehető legprózaibb: jó néhány alkotásának még életében nyoma veszett, sok a háború alatt pusz­tult el, ráadásul ugyanazzal a képével itthon és külföldön más­más címmel szerepelt a tárlato­kon, s már életében volt olyan munkája, amelyről több hamisít­vány is forgalomban volt. Az összefoglaló elemzés tehát, amely a közelmúltban jelent meg Ivá­nyi Grünwald Béláról, nemhogy „hézagpótló”, de valósággal „fel­fedező”. Mit is illő tudni a Somogy- Somban 1867. május 16-án szüle­tett Grünwald Béláról? Telepy Katalin aprólékos gondossággal adja tudtunkra, hogy a hétgyere­kes családban felnőtt Grünwald Béla (1906-tól használta az Ivá­nyi előnevet) egy öreg juhász ké­pében találkozott a művészettel, oly módon, hogy meséket hallott Zichy Mihályról. 1881-ben 1 fo­Nem először esik szó Kecske­méten az utóbbi hetekben ki- sebb-nagyobb nyilvánosság előtt a magyar—francia kooproduk- cióban készült alkotásról, annak ellenére, hogy a kecskeméti kö­zönség csak ma láthatja először Szabó László új filmjét a mo­ziban. A május eleji VIT-vágta megyei döntőjének egyik részfel­adatát jelentette az a film vita. melyet a csapatok mintegy száz képviselőjének, rendeltek. .a.. ve­títést követően. A második '' ta­lálkozásra péntek délután egy rendhagyó irodalomórán került sor, melyen magam is csak meg­figyelő voltam. Hivatottaßb partnereké, a kecskeméti Zrínyi­iskola — a film főszereplőivel rintért megveszi egy rajzocskáját valamely pesti antikvárium. A Mintarajziskolában Székely Ber­talan és Lotz Károly tanítványa. Münchenben akadémista stílus­ban kénytelen dolgozni, a pári­zsi Julian Akadémián már a na­turalizmushoz hajlik (képe az ekkori időkből: összeesküvők sorsot húznak). A milleneumi történelmi festménypályázatra beadott „IV. Béla király visszaté­rése a tatárjárás után” című munkáját a kritika azért szur- kálja, mert a fő téma kidolgozá­sa meg sem közelíti a természe­ti háttér pazar megfestését. Ezek után következik Iványi Grünwald életében az a hely­szín, amit a művészettörténet csupa-csupa nagybetűvel ír, minthogy új stílus és új forma — a magyarországi plain air — szülőhelye is: NAGYBÁNYA. Hősünk egyike az alapítóknak, s bár az 1897-es első kiállításukon nem egyértelmű a siker — az ak­kori bírálóknak a „nagybányai­ak” színei túl erőteljesek, ráadá­sul „az árnyékok színesek” — Iványi Grünwald és társai to­vább dolgoznak. Az elismeréshez nem is kell sokat várniuk, hama­rosan bekövetkezik. Amint Te­lepy Katalin megállapítja: több kritikus szerint a közönség Ivá­nyi Grünwald képein keresztül szerette meg a nagybányai festé­szetet. Kecskemét. Tíz év Iványi Grün- wald életéből. De milyenek! Már a kezdet, az okok, a célok! Kada nagyjából egykorú — tanulóié, s az osztályban az ankétot sze­mélyesen vezető Szabó Lászlóé volt a szó. Nehéz lenne egyértel­műen kijelenteni, hogy egyik, vagy másik vita vezetett mesz- szebb. azt azonban érdekes volt látni és hallaná, hogy korosztá­lyonként hogyan olvashatók ugyanazok a képsorok, kinek, miként bomlik föl az állatszim­bolika, milyen motívumokon ke­resztül ragadhatja.. meg egy .ál­talános iskolás és egy főiskolai hallgató ugyanazt a rendező ál­tal irányított gondolatot. A — Sortűz egy fekete biva­lyért című film — amely a XIII. játékfilmszemlén a KISZ díját nyerte el — 8—12 éves gyerekek Elek a polgármester, aki a könyv­tár-, a 'kórház-, a' kaszinó- és a filmszínház-építés után művész­telepet is akar városának, olyan helyzetben, amikor az országban „Ellen-Nagybányára” van szük­ség, amikor a világon is minde­nütt művészkolóniák jönnek lét­re. 1910. október 8. alapkőletétel, rá egy évre avatás. A város elő­nyös fizetési feltételekkel alkal­mazza a festőkompániát, sőt, ha­tározattal rendeli el képek vá­sárlását tőlük. A lebontandó vá­rosrészeket — Vásártér, Szolno­ki kapu, Görög temető — a „te­lepiekkel” festeti meg, így ma Kmetty János, Erős András és Szabó József képei — művészeti értékükön túl — forrásmunkák is. Iványi Grünwald — Ferenczyt és a plain airt egyébként meg­unva, Nagybányát otthagyva — a művésztelep vezetőjeként Kecs­keméten sokféle stílusnak enge­dett teret. Az itt készült munká­kon Cezanne, Gauguin hatása éppúgy érződik, mint a kubis­ták vagy a szecesszió befolyása, s ezek együtt alkotják a posztimp­resszionizmus magyar változa­tát. Telepy Katalin monográfiá­jában Iványi Grünwald mun­káinak 38 színes és 70 fekete-fe­hér reprodukciója állít emléket a festőnek. A Kecskeméti Kép­tárban három munkája szerepel kiállításon, a Kecskeméti kofák hóbuckák között, a Kecskeméti részlet és az Első lakásom Nagy­bányán. Mindenképpen sajnála­szemén láttatja közvetlenül a háború utáni időszakot. A kis magyar falu életét az iskola — a gyermekek és a velük érintkező felnőttek — világán keresztül ismerhetjük meg. Valamennyi „nagykorú”, a börtönviselt el­lenálló tanító (Jean Louis Trin- tignant), állandó sakkpartnere: a volt gróf és 'téglagyártulajdonos (Jean Rochefort), a vénkisasz- szony énektanáraó, s a plébános egyaránt azon igyekszik, hogy fe­lejtsen, minél távolabbra vonúl- jék a történelemtől. Az idilli környezetben, finom atmoszférá­ban kibontott konfliktusok sű­rű szűrőjén is folyamatosan át- szivárog a történelem. A jelen­téktelennek tűnő apróságok, ma­gánügyek mögött éppúgy nyo­mon követhető, mint az életve­szélyesen lappangó, közvetlen veszélyt hordozó aknákban, A gyermekek — a film finom kö­tőanyagként — miniden megnyil­vánulásukkal azon igyekeznek, hogy megismerjék múltjával és jelenével az őket körülvevő vi­lágot. Akaratlanul is olyan helyzeteket provokálnak, ame­lyekben a felnőtteknek szavak­kal, vagy tettekkel, de állást kell foglalniuk. A falu mikrovilága a társadalmi valóság egy teljes szelete; olyan emberek gyüleke­zete. amelyben folyamatosan üt­közhet az érdekek több fajtája. Erre azonban a film múltjában került sor, jelenében túl vannak • Ez a kép nem szerepel a rep­rodukciók között, és félő, hogy hamarosan egészen tönkremegy, ha nem tudják restauráltatni. (Fotó: Kiss Béla) tos, hogy Uzsonna című 1911-ben^ az Űri Kaszinó dísztermébe ké­szült pannója méltatlan körül­mények között még csak nem is várhatja a restaurálást, az ezzel kapcsolatos költségek ugyanis jóval meghaladják a múzeum le­hetőségét. Ez azonban már nem a Képző­művészeti Kiadónál megjelent monográfia margójára írandó, bár, összefügg a kérdéssel: becsüljük-e- kellően az olyan művészelődöket, mint Iványi Grünwald Béla? Ballai József már mindenen. Az élvezetes já­tékot nyújtó karakterszí nészek- r.ek. a néhol kissé .túlságosan is gördülő történetnek, a pontosan kimért ihaitáselemeknek, s nem utolsósorban Szabó László for­gatókönyvírói, rendezői munká­jának köszönhetően a film záró- képeiben a hűvös, gátlásokkal telt viszonyokból egyre inkább kiteljesedő emberi kapcsolatok világa lesz. Szabó Lászlót filmszerepeiből ismeri — elsősorban nem is a magyar, hanem a francia közön­ség. Másfél évtizede játszik a legismertebb francia rendezők filmjeiben (Chabrol, Godard, Costa-Gavras, Cassenti), de em­lékezetes alakításaira emlékez­hetünk a Falak, az Ismeri a szandi-mandit?, az örökbefoga­dás, a Kedves szomszéd című filmekből is. Első önállóan ren­dezett filmje Gion Nándor vaj­dasági író regényének alapján készült, de ez alkalommal sem lenne méltányos az irodalom számonkérése. — Saját gyermekkori élmé­nyeimet éreztem megelevenedni Gion Nándor művében, saját em­lékeimet igyekeztem elmondani a filmben is — mondta kecske­méti ankétjének bevezetőjében Szabó László. — Az ember nem választhatja meg, hogy hová esik gyermekkora. Amikor nyolc­éves voltam, a legfiatalabbakat elvitték leventének, aki idősebb, azt a Don-kanyarba. Én nagyon őszintén próbáltam elmondani mindent a saját dolgaimról... Károlyi Júlia FILMJEGYZET Sortűz egy fekete bivalyért 4. „Alkotmányos költségek” Választások Magyarországon Károly Mihály, a századfordu­ló utáni parlamenti történelem kiemelkedő alakja, az Országház átadásának esztendejében, 1902- ben lépett fel először 'képviselő- jelöltnek. A választások előtt Széli Kálmpn miniszterelnök „a választások tisztaságának meg­óvására" törvényt alkotott. A fia­tal Károlyi — ahogyan emlék­irataiban leírja — hitt ebben a törvényben, Zilahon indult, sza­badelvű párti, vagyis kormány- párti programmal. Mégis: „Az én korteseim odalent Zilahon alkot­mányos költségek címén szégyen­telenül nagy összegeket kértek tőlem lélek vásárra. Én nem akar­tam adni, mert hittem a tiszta választásban. Egyik távirat a másik után sürgette az alkotmá­nyos költségeket". Egy ilyen táv­iratot megmutattam Széli Kál­mánnak, és megkérdeztem tőle, mitévő legyek? 1%' Hát fizess! — mondta a választások tisztaságá­ról szóló törvény, ünnepelt szer­zője. Nem sokan lehettünk az or­szágban, akik ezt a törvényt ko­molyan vettük. Én bizony komo­lyan vettem, nem fizettem, és és meg is buktam.” Obstrukcióra házszabályrevízió Károlyi megbukott, de a Sza­badelvű Párt győzött. Az ellen­zék ott ült ugyan a padsorokban, de más eszköze nem volt a kor­mány terveinek akadályozására, mint a híres-nevezetes obstruk- ció. A házszabályokat felhasznál­va, minden alkalmat megragad­tak, hogy elhúzzák a vitát; kés­leltessék a szavazást. Tisza Ist­ván, aki 1903 novemberében lett a kormány elnöke, mindössze egy esztendeig tűrte az ellenzék akadékoskodását. Űj házszabá­lyokat fogalmaztak, amelyek a kormány érdekeit szolgálták. Többek között azt javasolták, hogy a parlament éjszaka is tart­son vitákat. A kormánypártnak megfelelő számú képviselője volt, hogy a maratoni viták idején is tartsák a frontot. Az ellenzékiek viszont az éjjel-nappali tárgya­lásban hamar kimerültek volna. Tiszáék 1904. november 18-án délután, sőt este kilencre is ülést hirdettek. Az esti ülésen elsőként Tisza István kezdett beszélni. A baloldali padokból irtózatos zaj fogadta a miniszterelnök javasla­tát az új házszabályokról. Amikor beszédét befejezve leült, abban a pillanatban, mint egy adott jel­re, az akkori kormánypárt vala­mennyi képviselője talpra ugrott. Háromszáz képviselő. — Szavazzunk! Szavazzunk! Pérczel Dezső elnök szavait csak az elnöki emelvény elé futó gyorsírók hallhatták: — Felteszem a kérdést: elfo­gadja-e a Ház a javaslatot, igen, vagy nem? A kormánypárti képviselőknek most kellett volna megszavazni­uk a javaslatot, de nem hallották, hogy szavazniuk kell. Tiszáék azonbán erre is. gondoltak. Per- czel kirántott egy fehér zsebken­dőt kabátja zsebéből, s a kor­mánypártiak felé lengette. Ékre azok ismét talpra ugrottak és megszavazták a házszabály-reví­ziót. Az ellenzéki képviselők hiá­ba rohantak fel az elnöki emel­vényre, hogy lerángassák Perczelt, az elnök a módosítást elfogadott­nak nyilvánította, a puccs sike­rült. S miközben a képviselők ve­rekedtek, iratok, tintatartók röp­ködtek, a jegyző felolvasta a ki­rályi kéziratot; az uralkodó be- rekesztette az országgyűlés har­madik ülésszakát. Ezek után december 13-án hív­ták ismét össze a képviselőket. Az elnöknek akár karhatalom igénybevételével is joga volt már eltávolítani az ülésteremből a re- nitenskedő képviselőket. A Par­lamentbe érkező honatyákat már a kapuban sorfalt álló, fenyegető megjelenésű őrség fogadta. Az első ütlegeket azonban ők kap­ták. Száz ellenzéki képviselő már a folyosón elkezdte verni a mint­egy negyvenfőnyi őrség tagjait, akik kék foltokkal, véresen me­nekültek. Az ellenzékiek mindent összetörtek az ülésteremben. Az­nap bizony nem lehetett ülést tar­tani. Ferenc József rövidesen jobbnak látta, hogy feloszlassa az országgyűlést. Az 1905-ös válasz­tásokon — a Tisza-féle puccs mi­atti felháborodás nyomán — meg­történt a csoda: a kormány min­den erőszakoskodása, csalása el­lenére az ellenzéki képviselők jutottak többségre. Persze, nem népparlamentet választottak — az ország lakosságának mindössze 2,8 százaléka szavazhatott, még­pedig nyíltan. Az ellenzéki több­ségű parlament 413 képviselőjé­ből 142 földbirtokos, 56 gróf és báró, 114 ügyvéd, 66 nyugalma­zott köztisztviselő, 22 pap. Becsapott százezrek A király azonban nem a több­séget kapott politikusokból alakí­tott kormányt, hanem bizalmi emberét, a darabont-testőrség pa­rancsnokát, báró Fejérváry Gé­zát bízta meg kormányalakítás­sal. Rudnay Béla rendőrfőkapi­tánynak jutott az a remek ötlet az eszébe, hogy ajánljanak a Szo­ciáldemokrata Párt vezetőinek általános és titkos választójogot, s a néptömegekkel fenyegetőzve kényszerítsék meghátrálásra a* el­lenzéki pártszövetséget. Kristóffy József belügyminiszter magához, kérette a szociáldemokraták kép­viselőit, s megígérte nekik az. ál­talános és titkos választójogot. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a szavazati joggal nem ren­delkező Szociáldemokrata Párt, amelynek egyetlen képviselője sem lehetett, támogatta a kor­mánypártot az ellenzékkel szem­ben. A becsapott százezrek követel­ték az általános, titkos szavazást, 1912. május 13-án, a „vérvörös csütörtökön”. 1905-ben a tömeg ellen felvonultatott karhatalom nem használt fegyvert, 1912 má­jusában viszont már vér folyt a választójogért. Tisza és Károlyi párbaja Akkorra már ismét Tiszáék voltak az urak az ülésteremben. Tisza egyelőre még csak a hát­térből irányította az eseménye­ket, de a tüntetést éppen az vál­totta ki, hogy a gyűlölt gróf el­határozta a Ház elnöki tisztének átvételét, hogy letörje a feltá­madt obstrukciót. A Népszava így jelentette be az eseményt: „Tisza, a gazok koronája, a képviselőház elnöke”. Az úgynevezett véderő­törvény, tehát a háborús előké­születek gyorsításának elfogad­tatása érdekében hajtotta végre Tisza parlamenti puccsát: rend­őrökkel vezettette ki ’az üléste­remből az. ellenzéki képviselőket, közöttük elsőként Károlyi Mi­hályt. Ekkor történt, hogy az el­lenzékiek elhatározták: Tiszát a társaságban is bojkottálják. A Nemzeti Kaszinóban Károlyi nem fogadta Tisza köszönését. Még aznap felkeresték Tisza se­gédei, és másnap délután öt óra­kor megvolt a párbaj. A harminc- egyedik összecsapásnál Károlyi kardvágást kapott a könyökére, mire a segédek, a párbajt meg- könnyebülten beszüntették. Egy óránál tovább tartott a küzde­lem, amely után a kibékülés el­maradt. A választójogért vívott hosszú küzdelem, s az akörül folytatott viták nyomán, egy évvel a világ­háború kitöréise előtt, megszüle­tett az 1913. évi XIV. törvénycikk, amely ismét csak a férfiakra ter­jedt ki, még mindig csak a lakos­ság 7,1 százalékát ölelte fel, és megmaradt a nyílt szavazásos rendszer mellett. E szerint a törvény szerint so­ha nem választottak, éppúgy, mint az 1918. XVIII. törvénycik­ket s ~n alkalmazták soha. Ez utóbbii 1918. szeptember 20-án hirdette ki a forradalom előtti utolsó heteit élő Wekerle-kor- mány, ezzel is csillapítani próbál­va a most már nemcsak az álta­lános választójogért, hanem a békéért is harcoló tömegeket. Ez a nőket még mindig kisemmizte, s agyafúrtan összeállított felté­tetekkel gondoskodott róla, hogy az ipari, és főként a falusi mun­kásság tömegei választójoghoz ne juthassanak. Pintér István (Következik: 5. Tiszteletbeli elnök: Lenin.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents