Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-22 / 118. szám

1985. május 22. • PETŐFI NÉPE VÁLASZTÁSI GYŰLÉS JÁSZSZENTLÁSZLÓN PORTUGÁL—MÁGYAR KÖZÖS VÁLLALA Fel van adva a lecke a 10. számú választókerületben Három képviselőjelölt találko­zott hétfőn este a jászszéntlász- lói művelődési házban választási gyűlésen a község és a szomszé­dos Móricgát lakóival, hogy is­mertessék programjukat. Már az induláskor érdekesnek ígérke­zett a vetélkedés, hiszen > a jelöl­tek között van jelenlegi és ko­rábbi képviselő, s ketten közülük azonos munkahelyen, az olajbá­nyászoknál dolgoznak. Hogy kik a 10. számú választókerület je­löltjei? Bemutatkozás Tóth István, a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Tár­sulat igazgató-főmérnöke. Kis- kunmajsán született, s tanulmá­nyai befejezése óta, immár 20 esz­tendeje ott is dolgozik. Agrárgé­pész és vízgazdálkodási szakmér­nök. Párttag, s 1980-tól a válasz­tókerület országgyűlési képvise­lője. Fehér László, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kis­kunsági Üzemének termelési üzemegység-vezetője, olajmér­nök. 1962 óta dolgozik az Alföl­dön, különböző településeken, s kilenc éve Szánk a lakó- és mun­kahelye. Tagja a szanki községi tanács végrehajtó bizottságának, párttag. Fáik Miklós, a KFV Kiskun­sági Üzemének vezetője, olaj­mérnök és bányaipari gazdasági mérnök. Húsz esztendeje szan­ki lakos, 19?I—80 között a vá­lasztókerület országgyűlési kép­viselője volt. Párttag, a MTESZ megyei -'szervezete vb-tagja, a szanki Olajbányász SE elnöke. A községi népfrontelnök, Toldi László rövidre fogta bevezetőjét a helyi tanácstagi jelölőgyűlé­sekről, hogy mielőbb átadhassa a szót a képviselőjelölteknek, mondják el prográmbeszédüket. A közönség feszülten figyelt, s a beszélők hangjából is érződött némi izgalom. Nem véletlen, hi­szen tétje volt minden szónak, hangsúlynak, mozdulatnak. Nem ígérgetek Elsőként Tóth István lépett a mikrofonhoz: — Köszönöm, hogy ilyenkor, dologidőben is itt van­nak, megtiszteltek bizalmukkal. Ezt éreztem öt évvel ezelőtt is, amikor képviselő lettem, s most ismét, hogy újra jelöltté válasz­tottak. öt esztendeje, új képviselő­ként, az indulásnál csak elképze­léseim voltak a munkáról. Ügy érzem: a község vezetői, lakosai elfogadtak', sikerült jól együttdol­goznunk, megkerestek ügyes-ba­jos dolgaikkal. Lemondva a fo­gadóórák kötöttségéről, kapcso­latunk mindennapos volt. Jól is­merem e vidéket, hiszen két év­tizede itt dolgozom, s a vízgazdál- í kodási társulat dolgozóinak 20 százaléka is jászszentlászlói. Ezért többszörösen is kötelessé­gem, hogy támogassam a telepü­lést. Az eddigi eredményeket isme­rik, a VI. ötéves tervidőszak el­képzelései^ többszörösen teljesül­tek — nagy társadalmi összefo­gással, az üzemek, szövetkezetek segítségével. Nem véletlen, hogy háromszor is Nemzeti zászlót nyert a község a településfejlesz­tési versenyben. De a feladatok a VII. ötéves tervre is maradtak, s bárki legyen a képviselő, nem lesz könnyű dolga. Alapvető, hogy az emberek, akik többet és jobban dolgoznak, jobban is éljenek. A mezőgazda­ságban — s itt szinte valamennyi lakos kapcsolatban van ezzel — meg kell teremteni a termelői ér­dekeltséget. Ezt szóvá is tettem parlamenti felszólalásomban. Egyetértek az egészségügyi hely­zet javításának szükségességével, s a négy új tanterem megépítését is szorgalmazom. Ne kerülhesse­nek hátrányos helyzetbe a . falusi fiatalok. De az idősek segítése is a mi napi feladatunk. A községi ABC ügye jó úton halad, nem úgy a telefoné. Folytatni kell a tanyavillamosítást, mert a két szál dróton nemcsak a nagyvilág jön be a tanyára, hanem az élet, a gazdálkodás is könnyebb lesz. Fontosnak tartom a megye egé­szét érintő E5-ÖS autópálya mi­előbbi teljes kiépítését. ígérget­ni nem szoktam, de becsületes munkával mindent megteszek azért, hogy a kitűzött célokat el­érjük. Kettős feladat Fehér László következett: — Nehezebb a dolgom, mint jelölt­társaimnak, mivel én nem tudok beszámolni már elvégzett mun­káról. Nem voltam ugyanis olyan., helyzetben, hogy képvise­lőként -'dolgozzam. így1'csak töp­renghetek azon,, hogy mit is te­hettem, tettem volna, vagy mit tennék, ha megválasztanának, hallva-tudva a települések tervei­ről. Én Szánkon vagyok a helyi tanács vb-tagja, s talán — má­sok mondják, akiknek dolguk ezt megítélni — nem végezhettem rosszul e munkámat, mert ennek alapján jelöltek képviselőnek. Az országgyűlési képviselőnek, úgy vélem, kettős feladata van. Egyrészt a választókerület gond­jait vinni az illetékes fórumok elé, összehangolva az igényeket, a reális lehetőségekkel. E vónat- kozásban — s most magam el­A MAGYAR AUTÓKLUB AKCIÓJA Kilencezer klubtag képviseletében Naponta félmillió parafadugó Munkában az autóklub fényszóró-beállítással foglalkozó szerelői. Hétfőn este Kecskeméten a Tudomány és Technika Házá­ban tartotta k ü Ldött választó közgyűlését a Magyar Autóklub megyei szervezete. A kilencezer klubtagot képviselő majdnem száz küldött előtt Nyúl József titkár számolt be a Magyar Autóklub megyei szervezetének az elmúlt öt évben végzett mun­kájáról, és vázolta a következő esztendők , fejlesztési terveit. Ez­után a klub alapszabályának megfelelően a megjelent klubta­gok megválasztották azokat a küldötteket, akik részt vesznek a mesvei szeryezet_ szeptember 9-én tartandó vezétőségválasztó közgyűlésen. len beszélek — beosztásánál, ta­pasztalatánál fogva mindkét je­lölttársamnak nagyobbak a lehe­tőségei. De megválasztásomkor természetesen én is a tőlem tel­hető legtöbbet nyújtanám. A másik fő teendő a törvény- alkotás. E tevékenység során kell számos feladat megoldásának kereteit megfogalmazni. Egyet­értek jelölttársaimmal, hogy a munka rangját vissza kell sze­rezni. Erősíteni szükséges a csa­ládot, mert az iskola, a pedagó­gusok minden igyekezete mellett mégis ez a meghatározó az ifjú­ság nevelésében. S a család leg­főbb összetartó erejének, az anyának a terheit csökkenteni kell — például a neki megfelelő osztott vagy részmunkaidővel. Nagyobb megbecsülést érdemel a korosabb generáció, amelyik munkájával megteremtette, hogy így élhessünk. De bármilyen kérdés is kerül­jön majd az országgyűlés elé, oda a képviselőnek az egész válasz­tókerület lakóinak véleményét kell vinnie. Biztos, hogy a lelki­ismeretesség, az odaadás egyi- künkből sem hiányzik majd. Hogyan rangsoroljunk? Végezetül Fáik Miklós kapott szót: — Az április 17-i jelölőgyű­lésen kissé zavartan hallgattam, hogy az emberek nem felejtik el azokat, akikkel együtt dolgoztak, vitatkoztak, veszekedtek. Ez jó érzés volt, s egyben felelősségtel­jes is. Magam is jószívvel em­lékezem az itteniekre, s szívesen jövök ide, mert érzem Jászszent- lászlón a belső igényből fakadó közösségi erőt. A képviselő munkáját két cik­lus gyakorlata és elképzeléseim alapján tagolom. Egy település gondjai az ott lakók egyéni gond­jaiból tevődnek össze. Ezeket nem szabad lebecsülni, de hely­ben kell megoldani. A képviselő­nek azt szabad és kell továbbvin­nie, ami általánosítható. A napi feladatok koordinálása folyama­tos munkát igényel, s a képvise­lő segítse azok megvalósítását. A kellő előrelátáshoz . azonban szükséges egy 5—15 évre szóló -elképzelés, valamint az, hogy a képviselő ismerje ezt és az or­szágos, a '■ megyei lehetőségeket, hogy tudja' is támogatni a helyie­ket. Korábbi közös munkánkból hadd emlitsem azt, ami az itteni lakosság életében alapvető válto­zást hozott: a gázprogramot. A Jászszentlászló előtt álló fel­adatokat én a következőképpen csoportosítanám. Legközvetle­nebb a községi áruellátás fejlesz­tése, négy újabb tanterem építé­se, a víz-, gázhálózat, tanyavilla­mosítás folytatása, olcsó telkek kialakítása. Szolgálati lakások építésével gondoskodni a pedagó­gus-utánpótlásról. Az egészség­házhoz a tervidőszak közepén kezdenék. Talán a legnehezebb­nek ígérkezik a posta és a tele­fonhálózat kiépítése — ez az egész választókerületre érvényes. Szükséges az öregek napközi ott­hona, de mindenképpen erősíteni kell a családokat. S ami meg­határozó lehet véleményem sze­rint Jászszenti ászlón az ezredfor­dulóig: az itt található 70 Celsi- us-fokos hévíz hasznosítása, ami­re a turizmus is ráépülhet. * A programbeszédek után az egyetlen felszólaló, Kovács Ká­roly kifejtette: oly gazdagok a tervek, hogy azokhoz nincs mit hozzátenni, a megvalósításra kell majd a lakosságot mozgósíta­ni. S mint mondta, föl van adva a lecke a választópolgároknak, hi­szen törhetik a fejüket, hogy a három alkalmas jelölt közül kire is adják szavazatukat június 8-án. Váczl Tamás I Az első portugál—magyar közös vállalatnak 73 százalé­kos tőkerészesedéssel tagja a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát, de bátran mond­hatjuk, hogy létrehozója is. Rajta kívül a portugál Amo­rim cég 25, a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat pe­dig két százalékkal részese a vállalatnak. A parafából ké­szülő termékek egyetlen ha­zai előállító üzeme eddig is a kombináthoz tartozott. Mar­gittal Tihamérral, a kombi­nát műszaki igazgatójával erről is beszélgettünk abból az alkalomból, hogy a vegyes vállalat új üzemét átadták. ~ Miért egy borászati kombi­nát a parafagyár gazdája? — Már 1953-tól a bőriparhoz tartozott az üzem, majd a tröszt, s végül a HUNGAROVIN kezelé­sébe került, 1981' óta pedig válla­latunkhoz kapcsolták. Indoka, hogy az iparágunk a parafa leg­nagyobb felhasználója és az utób­bi években 'is kötelezettségeink szerint elláttuk parafadugóval társvállalatainkat. — Mégis kevesebb készült, mint amennyire igény volt... — Tavaly is 50—60 millió da­rab borosdugót gyártottunk, fe­lét kielégítve az igényeknek, ami az elmúlt öt évben felfokozódott. —■ Ennek milyen okai vannak? — Az OIV (nemzetközi borhi- vatal) 1981-ben Bécsben tartott kongresszusán határozott, hogy a minőségi borokat csak parafadu­góval lezárt palackokban lehet forgalmazni. — Ettől jobb lesz a bor? — A palackban a bor ..léleg­zik”. ehhez szükségeshez a poró­zus parafadugó, s a bor megtart­ja a minőségét. Tőkés országok­ba csakis parafadugóyal lezárt palackokat lehet értékesíteni. A magyar borexportban kulcskérdés a minőség, ami egyébként a pa­rafadugóra is vonatkozik. — Miért választották a portugál eéget? — Mert egyike a világ legna­gyobb parafa-feldolgozóinak ugyanakkor termékeinek minősé­ge is a legjobb. Az Amorim cég • Egy hónappal ezelőtt hazánk vendége volt Jaime Gama portugál külügyminiszter — balról a második —, aki megtekintette a veresegyházi üzemet, ahol Borsódy Miklós, a kombinát vezérigazgatója bemutatta a próbaüzemben dolgozó gyár termékeit. szállította eddig is az alapanyag jelentős részét a régi budapesti gyárunkba, és az új üzem létre­hozásával nemcsak egyetértett, hanem jelentős tőkét, technoló­giát. know-how-t adott át. Nem­csak kitűnő partnerünk maradt a portugál cég az üzemlétesítésben, hanem az esetleges termékfeles­leg értékesítéséről is gondoskodik. '— Felesleget említ, holott az idén még az ország Importál du­gót. — Remélem, jövőre már nem. Bizonyítani fogjuk, üzleti verseny keretében, termékminőségben és árban, hogy a mi dugóink vásár­lása a legelőnyösebb. Ugyanak­kor kapacitásban is felnövünk a feladathoz: 120—150 millió dugót készítünk évente. Az import meg­szűnésével az ország évente fél­millió dollárt takarít meg. — Mennyibe kerül egy dugó? — Mérettől, minőségtől füg­gően 1,60—4.50 forint közötti. — Hányféle készül? — Több mint harminc. Pezsgő- palack-dugót nem gyártunk, a mostani igény még félmillió, gé­pünk, technológiánk nincs hozzá, ilyen mennyiség népi is indokol­ja. — Miért éppen Veresegyházán épült i gyár? — Több oka van. A régi gyár­ban dolgozó szakembereinket csak a fővároshoz közeli településre lehet naponta szállítani, a köz­ségben már évtizede volt raktá­runk, és munkaerő is elegendő, ottani dolgozóink 80 százaléka nő. — Mennyibe került, hány évet vett igénybe a beruházás? — Száztizenhét millió forint a beruházás értéke, a megállapodást 1984 januárjában írtuk alá. vagy­is másfél éven belül üzembe he­lyeztük. Az előkészítő munka vi­szont hét esztendeje kezdődött. — Mi lesz a műszakiparafa- gyártással? — Folytatjuk, ugyanis a dugó­gyártáskor keletkező mellékter­méket granuláljuk és többféle műszaki dolgot készítünk belőle, például tömítéseket, cipőipari se­gédanyagot. kuplungtárcsákat. A. parafa ugyanis a legkopásállóbb a természetes anyagok közül, ezért parkettát is gyártunk a jövőben, s mivel kiváló hőszigetelő, hűtő • házak szigetelésére parafa táblá­kat. de még a lakásokban hasz­nálható tapétát is készítünk. Csabai István TÁJVÉDELEM — KI ELLEN? (IV.) Űt a megállapodáshoz Egy héttel ezelőtt hírül adtuk, 'hogy ankétot rendezünk Baján, a Gemenci Tájvédelmi Körzet horgászati lehetőségeiről, veszé­lyeztetett növényvilágáról. A kö­vetkező napokban nemcsak a mi telefonunk csöngött a szokásos­nál is gyakrabban; a bajai ta­nácsot és a hongászegyesületet is „megostromolták” az érdeklődők. Az ankét -helyét szándékosan nem tettük közzé, hiszen az a kétezer bajai 'horgász, akinek az érdekeit képviselijük, ugyanazt mondhatta volna el, ami már köztudott. Mint emlékezetes, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1977-ben hozott határo­zatával védetté nyilvánította a gemencd körzetet. Ezzel egyúdő- ben egyes vízterületekről kitil­totta, másokon korlátozta a hor­gászatot. A horgászokat már egy - évvel később kártalanítani sze­rették volna, de a Bajai Űj Élet Halászati Termelőszövetkezet nem adhatta horgászkezelésbe a tervezett vizeket, mert a halá­szati szövetkezetnek ellenérték­ként ígért, állami támogatással építendő 100 hektáros halastavat nem kapta meg. A gemenci vi­zekre szóló horgászati tilalom azonban változatlanul érvényben hiairadt. Űjaibíb gondot jelent, hogy a Duna szabályozása, a nemzetkö­zi víziút biztosítása miatt meg­szűnt a víz természetes vissza­fogása a holtágakba, amelyek ezáltal csaknem kiapadtak. Ve­szélybe kerültek a hongászvizek, és kipusztulás fenyegeti az ős­honos növényvilágot. E két alapvető gond indokolta az ankét összehívását, amelyen részt .vett dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, Várnagy István, a bajai pártbizottság tit­kárai, valamint a bajai Városi Tanács, aiz Alisó-dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság, a Gemenci Állami Erdő- és. Vadgazdaság, a bajai Üj Élet Htsz, a MOHOSZ, a horgászegyesület és szerkesztő­ségünk képviselője is. A résztve­vők keresték annak lehetőségét, hogy a Gemenci Tájvédelmi Kör­zet egyedülálló növény- és állat­világa megmaradjon, s az em­bert se kelljen kizárni a termék szét bői. Végül azzal a megnyug­tató döntéssel álltak fel a tár­gyalóasztaltól, hogy a kiapadás­sal fenyegető holtágak helyzetét, vízutánpótlásának lehetőségeit meg kell találni. A gemenci horgászati lehetőségekről pedig egy hónapon belül tervet készít a horgászegyesület, amelyet egyeztet a Gemenci Tájvédelmi Körzetet kezelő állami erdő- és vadgazdasággal és a halászati termelőszövetkezettel. A bajai Üj Élet Halászati Termelőszövet­kezet megfelelő feltételek — en­gedély, a szabályok betartása — ellenében nem zárkózott el at­tól, hogy a hogászok ismét visz- szamehessenek a tájvédelmi kör­zetbe. Bízunk benne, hogy a múllt pénteki bajai ankét olyan út a megállapodásihoz, amely nem­csak a gondokat vetette fel, ha­nem a megoldáshoz is elvezet. Valamennyi érdekelt egyetér­tésével. Banczik István Mire tanít a Bajális? A hétfői közgyűlésen került sor a Szerencse és biztonság címmel méghirdetett tagszerve­zési -akció sorsolására. A -nagy izgalommal várt sorsoláson dí­jat nyert: Potyesz Istvánná Jfiszszentlászló, Molnár Mihály, Miske, Kalán János, Tass. Or­szág Béla Jakabszállás, ifj. Ózdi József Kalocsa. A közgyűlés a sorsolással vé­get ért, azonban a Magyar Autó­klub fényszóró-beállítási és ked­vezményes belépési akciója a Tudomány és Technika Háza előtt május 26-ig — naponta" 7— 19 óráig — folytatódik. Lázas készülődés napjait élik most a fia­talok Baján: pénteken kezdődik a Bajális! Természetesen a városi KISZ-bizottság por­tája körül tetőzik a nyüzsgés, azon belül is Sipos Kálmánnak, a háromnapos rendezvény- sorozat főszervezőjének az irodájában. Egy tizenéves ifjú már másodszor nyit be hozzá: Zsuzsa nénit keresi, aki a bérleteket árulja. Egy korosabb, már szakállal is ékeskedő ifjú a rendezőknek kiadott URH-s adóvevő ható- távolságáról érdeklődik. Sipos Kálmán telefonál... Mégpedig —■ ez szemmel is látható — egyre paprikásabb han­gulatban: ujjai mind gyorsabb ritmusban ko­pogtatják az asztal tetejét, s hangja pedig egyre halkul. Végül, letéve a kagylót," szinte már csak sóhajtva mondja: — Hát, úgy látszik, ez nem jött be... — Micsoda? — Az ökörsütés. Az ötlet gazdája engem úgy tájékoztatott, hogy aki vállalkozott a sütésére, az hozza majd az ökröt is. De ngm: az ökröt nekünk kellene beszereznünk. Illet­ve most már késő, mert egy ilyen hatalmas testet nem lehet csak úgy a tűz fölé tenni: előtte legalább egy hétig pácolni kell. Ennyi időnk viszont akkor sem volna, ha már itt várná a taglót az a szerencsétlen jószág. — Sok a hasonló meglepetés? — Akadt néhány. Programba vettük példá­ul a Sugovica csoportos és versenyszerű át- úszását. Hogy a látvány „festőibb” legyen, előírtuk azt is: benevezés kizárólag klottga- tyában. Arra viszont gondolni sem mertünk, hogy milyen nehéz ilyen alsóneműt manap­ság szerezni. Az effélék persze csak néhá- nyunknak okoznak gondot... Áz viszont saj­nos többeket is érint, hogy a Kecskeméti Ka­tona József Színház péntek délutánra meg­hirdetett előadása — a Kétbalkezes varázsló bemutatása — elmarad. Egyszerűen lemond­ták. A Fővárosi iRockszínház sem a Sztárcsi- nálók című műsort hozza majd szombaton, hanem a Bábjátékos címűt. Ennyi változás persze; igazán nem meglepő, ha tekintetbe vesszük: a három napra több mint félszáz programot terveztünk. — Én is inkább a többit tartom meglepő­nek: a több mint félszáz programot. Nem lesz ez sok egy kicsit? Már az elmúlt években is visszatérő gondot okoztak a párhuzamossá­gok: az egyik helyen tólongás volt, másutt pe­dig alig lézengtek néhányon. — Ez önmagában — úgy hiszem — nem olyan nagy baj. Főként, ha az értékes produk­ció vonja »el az érdeklődőket a kevésbé érté­kestől. Az viszont szomorú — sajnos, 'volt rá példa —, ha fordítva történik. De hát éppen ebben látjuk a Bajális-rendezvények egyik fő feladatát: tanítsanak válogatni! Jelentkeztek a kutyakiképző iskola képviselői, hogy szeret­nének ők is tartani egy bemutatót. Aztán jöt­tek a motorosok, s a sárkányrepülők: ők is! Mások azzal álltak elő: szívesen megszervez­nének egy uszodai vetélkedőt. Lehet, szabad visszautasítani ennyi önzetlen ajánlatot? Mi úgy gondoltuk, hogy nem — inkább vállaljuk a túlzsúfoltság veszélyét. Olyan gond ez, ami­re talán még büszkék is lehetünk: rendezvé­nyeink közül egyre kevesebb a csupán bá- mészkodásra késztető import-látvány. A vá­ros lakói — élükön természetesen a fiatalok­kal — nem csupán nézői, de tevékeny része­sei az eseményeknek. Káposztás János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents