Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-21 / 117. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. május 21. Szolgáltatóipar Az idők változnak. Mintegy két évtizeddel ezelőtt még vita lett volna ennek a cikknek a ibairtiailma. Mégpedig azokkal, akik úgy véltek, hogy a szolgáltatások elterjedése nyugaton dekadens jelenség. S ez, ha nem is két évtizede, de a század elején még igaz is volt. A szoláltatások nagyrészt a háziinasok, helyenkénti a cselédek munkáját jelentették, így teljes joggal tartotta minden haladó tudós a szolgáltatásokat az élősdiség egyik jelének. Azóta azonban sok minden változott a világgazdaságban is. Nemcsak az történt, hogy az új típusú szolgáltatások jelentősége összezsugorodott, hanem az is. hogy az új típusú szolgáltatások ipari módon szerveződtek. S napjainkban közismert tény. az is, hogy a szolgáltató tevékenységet folytató emberek száma növekszik a legdinamikusabban. Következésképpen új helyzettel álltunk szemben. Űj helyzettel, melynek jellegét és jelentőségét érdemes átgondolni. S ami 'talán a legfontosabb: azok a szolgáltatások, melyeknek gazdasági jelentősége napjainkban ugrásszerűen növekszik, nem, csak — és nem elsősorban — személyi szolgáltatások. Megnövekedett a személyi szolgáltatások fontossága is (ezeket lakossági szolgáltatásnak is szoktuk nevezni), a szolgáltatások nagyobb része azonban ipari szolgáltatás, közvetlenül a termeléshez kapcsolódik. A modern ipar széles körű szolgáltatóhálózat nélkül teljesen elképzelhetetlen. A szolgáltatás fejlettsége teremti meg ugyanis azt a hátteret, amely nélkül a modern ipar fejlődésképtelen, sőt működésképtelen is. A" szolgáltatások elmaradottsága viszont bármilyen nagy beruházások esetén Is annyit jelenít, hogy a beruházások értékét nem lehet érvényesíteni a termelésben. S ha ezen a kérdésen tovább elmélkedünk, rendkívül' fontols következtetésekre juthatunk. Anélkül, hogv fel akarnánk sorolni azokat a kezdeményezéseket, amelyek magyar gépi termékek, szerszám- és munkagépek exportja érdekében történtek az utóbbi években, látnunk kell, hogy bizony a gépipari export gyakran komoly nehézségbe ütközött. Ennek igen sok oka van. Lehet minőségi probléma, korszerűségbeli hiány, az ipari formaterv nem megfelelő volta, csomagolástechnikai. De tudnunk keli: nagy volumenű ipari export nem is jöhet létre anélküli, hogy egyúttal megfelelő szerviz- hálózatot, mégpedig rugalmas és gyors szervizhálózatot nie biztosítana az exportáló. Többféle módon szokták az ilyen típusú szolgáltatások megoldását biztosítani. A legjobb módszer a közvetlen .szervizhálózat kiépítése. Ennek a követelménynek csak abban az esetben tudunk megfelelni, ha a gyártó cég megfelelő alkatrész-tartalékkal rendelkezik, és ha szakemberei készen állnak arra, hogy bármelyik pillanatban a megrendelő által megjelölt helyre utazzanak. Szükségtelen most felsorolni az állandóan visszatérő alkat- r ész-utánpótlási gondokat, melyekkel belkereskedelmünk mindeddig képtelen volt megbirkózni. S nép- gazdasági szinten minden alkatrészhiány miatt álló munka- vagy háztartási gép. gépkocsi összességében igen nagy kárt jelent. De nem elhanyagolható az sem, hogy exportunk szempontjából mit jelent ez. S e mögött nem egyszerűen gazdasági, hanem szélesebb értelemben vett szemléleti kérdés áll. Noha már senki nem tekinti a szervizt az élősdiség egyik megnyilvánulásának, mégis a szerzivhálózat jelentőségének gyakorlati alábecsü- lése érezteti hatását n;ap- janmkiban is. S nem szabad még egy naigyoih fontos kérdésről elfeledkeznünk. Amennyiben egy több országot behálózó szervizhálózat van egv-egy exportcikke1 kaoc'Oilatban ez. a- hálózat szinte spontán módon nem csupán szolgáltatási funkciót tölt be. A vásárlóval víailó áiPl-amdó kapcsolat, s egyúttal az. ieé- rwekkel és szükségletekkel kialakuló megismerési folyamat igen érdekes eredményekkel jár. Nemegyszer közös vállalkozások kialakulását segíti elő, de a szolga Itatási hálózat sokkal konkrétebben jelezheti az ipar számára az előrehaladás irányait, a konkrét, speciális és megoldandó problémákat, minit az „egyszerű” gazdasági piackutatás. Ebben az értelemben azt kell mondanunk, hogy a bank felülről ellenőrzi a termelési folyamaitokat, és szolgáltat információkat, a szolgálgatási ipar pedig mintegy aluliról kíséri figyelemmel a termelést az iparágban, és adja az információkat. Mindebből . következik, hogy az olyan fontos jelszavak. mint a minőség követelménye, csakis üresen csenghetnek akkor, hogyha nincsen mögöttük megfelelő infrastruktúra. Társadalmi infrastruktúráról, de ipari infrastruktúráról is szó van, mely sok tekintetben éppen a szervizhálózat meglétét vagy meg sem létét jelenti. A szolgáltatások ilyen értelmű felfogása nem csupán ipari kérdés, hanem — mint láttuk — az exportgazdálkodás lehetőségeinek szempontjából is perdöntő. A szolgáltatás ebben az értelemben gazdasár gilajg átfogó és komplex feladatkör. A szolgáltatóipar fejlődése éppen úgy érinlti a társadalmat, mint ahogy érinti az ipari fejlődést és aa exporitfejlődés problémáit is. A szolgáltatások fejlődése, de nem utolsósorban nemzetgazdasági szempontból a takarékosságnak is része. H. L Korszerűsödő géppark növekvő termelés • Gazdag Istvánná, az új (röccsöntőgép . kezelője. A lajosmizsei Béke Szak- szövetkezet a kedvezőtlen adottságú gazdaságok közé tartozik, s eredményeik elérésében nagy szerepe van a műanyagüzemüknek. Tavaly 25,2 millió forinttal járultak hozzá a szakszövetkezet árbevételéhez. Mucha József üzemvezetővel beszélgettünk a napokban az idei tervekről, illetve az első negyedév eredményeiről. — Jól kezdtük ezt az esztendőt — mondta Mucha József. — Március végéig már 8 millió forint volt az árbevételünk, s a következő hónapokban sem csökken a termelés üteme. Megrendelésünk van elegendő, partnereink elégedettek a munkánkkal. Fröccsöntő üzemünk tevékenységét jelentősen segíti a múlt év őszén vásárolt nagy teljesítményű gép, amelynek társát most a napokban helyeztük üzembe. Jelenleg már öt korszerű géppel elégítjük ki a megrendelőik — a BRG, a házgyár, gyógyszergyárak — igényeit. A másik üzemrészünk üvegszálas poliészter termékeket készít: kombájnte tőket, ipari csarnokok fedésére használatos különböző elemeket. Reméljük — mondta befejezésül az üzemvezető — hogy a meglévő és ezután érkező megrendelések jóvoltából az idén is túlteljesítjük terveinket. O.L. TANULSÁGOS FORDULATOK Ösztönzés és érdekeltség Gépek ^másodvirágzása” Hullámzik a tejtermelés. A kormány 1972-ben hirdette meg a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési programját. Ekkor egy tehéntől átlagosan 2363 liter tejet fejtek, összesen 1,7 milliárd liter tejet termeltek. A meghirdetett program jótékony hatása elmaradt, mert még négy év múlva is csak 1,87 milliárd literre nőtt a tejtermelés. Ekkor bevezették az azóta sóikat emlegetett tej- prémiumot, s szinte egycsapásra megváltozott minden a tejtermelés (körül. A szakemberek agyából szikrázó ötletek pattantak ki, mindenütt nagy buzgalommal fogtak hozzá a tenyésztéshez és a tartás 'korszerűsítéséhez. Kevesebb a tehén A következő esztendőkben tapasztalható fejlődés önmagáért beszélt. A tejprémium bevezetésekor 2706 liter tejet fejtek átlagosan egy tehéntől, hat esztendő múlva pedig már 4023 litert. Ugyanebben az időben az ország tejtermelése az 1,87 milliárd literről 2,7 milliárd literre emelkedett; A növekedés szinte példa nélküli a világon. Mindez ma már szót sem érdemelne, ha nem bizonyítaná maradandóan, hogy a kellő anyagi ösztönzés termelési kedvvel és az eredmények gyors javulásával párosul. Csakúgy, mint az ösztönzés elmaradása a termelés fékeződésével. A A legutóbbi években erre is bizonyság a tejtermelés példája. A 80-as évek elején — a tejprémium megszüntetése után — romlott a tejtermelés jövedelmezősége, s erre a gazdaságok is reagáltak. Számolni kezdtek, s rájöttek, hogy érdemesebb eladni az abraknak való gabonát, mint föletetni, hiszen a gabonatermelés jövedelmezősége mintegy négyszerese a tejtermelésének. Ennek következménye, hogy néhány gazdaságban fölszámolták a tehenészetet, a legutóbbi évben mintegy 20 ezerrel csökkent a tejhasznú tehénállomány. S ezt már nem ltudta ellensúlyozni a tehenek javuló tejtermelése sem, az idei esztendő első negyedében például 6 százalékkal csökkent a tej felvásárlása. Az anyagi ösztönzés javulására várnak a gazdaságok, hiszen, mint mondják, jelenleg a tejtermelés nem 'tartja fenn magát, nincs akkora jövedelmezősége, hogy érdemes legyen fejlesztésére pénzt költeni. ■ A változás tehát csak az érdekeltség javításától várható. Ékes bizonysága ennek az ösztönzés példája is. 1979-ben az öntözésre berendezett területeknek 61 százalékán kaptak mesterséges csapadékot a növények, 1982-ben már csak 52 százalékán. Tavaly az öntözéshez gépvásárlási kedvezményt kaptak ä gazdaságok, nem kellett vízdíjat fizetniük, s megnyitották a berendezések csapjait. A tavaly tavaszi tervek szerint mindössze 140 ezer hektáron pótolták mesterségesen a hiányzó csapadékot, s a berendezések kihasználása 76 százalékos volt. Kukorica gondok A közvetlen anyagi érdekeltség és a termelési kedv összefonódására lehetne a példák sokaságát emlegetni. Legfrissebb közülük a gabonatermelésben tapasztalható ellentmondás. A jövedelmezőségi különbségek miatt a búza egyre inkább kiszorítja még a jó földekről is a kukoricát. Az oka roppant egyszerű: 1977 és 1983 között a kukoricatermelés költségei több mint 50 százalékkal emelkedtek, de a felvásárlási ár csak 19 százalékkal növekedett. Számottevően .romlott tehát a jövedelmezőség, miközben a búzáé alig változott. Érthető tehát, ha a gazdaságok erre a termelési szerkezet átalakításával válaszolnak, hiszen csupán csak saját érdekeiket tartják szem előtt. Az említett példákból is kiderül, hogy az érdekeltséget a gazdálkodók számára a legjobban az árrendszer közvetíti,' ez a leginkább közérthető eszköze az ösztönzésnek. Természetesen más módszerek is vannak, így például az adózás és a támogatások rendszere. Ezeket külön-külön vagy együttesen alkalmazva, a szabályozórendszernek az a feladata, hogy megteremtse az összhangot a népgazdasági és a vállalati érdekek között. Ha ez az összhang elmarad, akkor arra egyre Inkább a termelés átalakításával, kritikusabb esetekben felszámolásával válaszolnak a termelők. Ennek egyik példája, hogy van az országban olyan termelőszövetkezet, amely tejfel- dolgozó társulásnak a gesztorgazdasága, de a tejtermelés alacsony jövedelmezősége miatt fölszámolta tehenészetét. Változásra várva ' Ellenben, ha zavartalan az összhang — mint a példákból is kiderül — a termelés bővítésére, fejlesztésére is igyekeznek megfelelő módszerekét kitalálni és alkalmazni a termelők. Ez alapvető érdekük, hiszen minden vállalat a nyereség növelésében érdekelt, akkor tudnak ugyanis fejleszteni, dolgozóiknak tisztes és biztonságos megélhetést nyújtani, ha ennek anyagi alapját Is megteremtik. A közgazdasági szabályozás álltai közvetített érdekeltséget ezért aztán igyekeznek saját gazdaságukon belül tovább bontani; magyarán, mindenkit érdekeltté tenni a termelés bővítésében, a nyereség növelésében. A gazdaságoknak kedvező szabályozás tehát az üzemen belüli érdekeltségnek is gerjesztője. Erre az ösz- szefüggésre egyre inkább tekintettel vannak a szakemberek, mielőtt meghozzák döntéseiket. V. Farkas József — Senki .többet!? Harmadszor! — és lecsap a kalapács. Ezt olvasva — úgy hiszem — sokunk szeme előtt jelenik meg egy kép-, ékszer-, esetleg régiségárverés, és csak kevesen gondolnak egy mezőgazdasági nagyüzem gépudvarára, ahol teherautók, ekék, boronák kerülnek kalapács alá. Pedig napjainkban egyre több a példa arra, hogy termelőszövetkezetek és állami gazdaságok már nem használt, le- vitézlett, (úgynevezett nullára leírt gépei ily módon kerülnek új tulajdonosokhoz. A kiszolgált masinák így megmenekülnek attól, hogy a gépudvarok sarkaiban esőtől verve, rozsdától marva pusztuljanak, és azután valamelyik MÉH-telep közvetítésével a dunaújvárosi, vagy ózdi kohóba kerüljenek. Ha beszélünk másodlagos nyersanyagról ami tudvalevő, hogy a termelési fel- használás során keletkező, de még újra hasznosítható hulladékot jelenti, akkor beszélhetünk másodlagosan hasznosítható munkaeszközökről is. Értve ez alatt olyan használt gépeket, amelyek alkalmazása már nem gazdaságos egy termelőegységnek, viszont egy másiknak a munkáján sokat lendíthet. Klasszikus példa erre, hogy a mező- gazdasági .nagyüzem által „levetett” traktorok a kistermelőknek igen jó szolgálatot tehetnek. Munkájukkal a piaccsarnokban zöldség és gyümölcs formájában találkozhatunk. Tulajdonképpen egyfajta takarékosságról van szó. Népgazdasági szinten azért, mert nő a termelőeszközök, a gépek kihasználtsága. A ki ad érte többet elv alapján licitáló számára azért, mert minden bizonnyal jobban megéri az árverésen vásárolni, mint új gépet venni Az aukciót meghirdető gazdaság pedig az árverés menete soi'án rendszerint .több bevételre tesz szert a kikiáltási árnál. Az így befolyt összeget az „ajtón szüntelenül kopogtató” új és korszerű technika megvásárlására költhetik. Ez a magasabb színvonalon történő termelés megvalósítása, a versenyképesség megőrzése érdekében feltétlenül kívánatos. A közelmúltban ilyen árverés volt a két jánoshalmi termelőszövetkezetben. A vártnál 30—100 százalékkal nagyobb összeget kaptak a szolgálatukat megtett masinákért. Meggyőződésem, hogy a vásárlók közül sem járt rosszul senki. L. Szabó László MÁKTERMESZTÉS A MEGYÉBEN Exportalapanyag a vegyészeti gyárnak Három bácskai termelőszövetkezet és a Városföldi Állami Gazdaság is hozzájárul az export növeléséhez, ugyanis a Tiszavasvá- ri Alkaloida Vegyészeti Gyárnak a négy mezőgazdasági nagyüzem több mint száz hektáron termeszt mákot. Ebből a Szabolcs megyei vegyi üzem gyógyszer- alapanyagnak való morfiumot állít elő, amely világszerte keresett cikk. Legrégebben — kilenc éve — a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezet szállítja a mákot Szabolcsba. Az idén 30 hektárra kötöttéit szerződést. Gorecg Ferenc növénytermesztési főágazat-ve- zető elmondta, hogy az összes vetésterület háztáji művelésben van. A mélykúti Lenin Termelőszövetkezet tagsága is háztájiban termeszt mákot. A kelet-magyarországi termeltető ingyen adja a vetőmagot és gondoskodik a szak- tanácsadásról is. Az idén vetett 36 hektárról csupán a gubókat szállítják el feldolgozásra. A mákszemeket mindenki egyénileg értékesíti. A felsőszentiváni termelőszövetkezet a múlt évben csatlakozott a már említett két tsz-hez. Húsz hektáron .figyelik az ipari növény fejlődését. A Városföldi Állami Gazdaság kiskunfélegyházi kerületében foglalkoznak máktermesztéssel. Ladányi Endre kerületvezető elmondta, hogy kísérletképpen ebben az évben húsz hektáron részesművelésben termesztik a mákot. Ha megfelelő jövedelmet hoz, jövőre növelik a vetésterületet. A tanyai postaládák mikor Bekő Jóska bevonult katonának, Szabó Julika úgy sirt, mintha örökre el kellett volna válniuk. — Ne félj, működik még a posta, majd írunk egymásnak — vigasztalta őt a fiú. Julika könnyeit azonban nem lehetett megállítani. Amint megtudta Jóska címét, azonnal írt is neki, s ettől kezdve minden héten háromszor is bement a tanyáról a városba, hogy feladja a postán a levelet. Jöttek a válaszok is rendre. Csakhát a tanyákra nem járt ki naponta a kézbesítő, így aztán volt olyan, hogy Jóska levele egy hetet is késett, mire Julika kezébe került. Hanem egyszer, mintha csak a két szerelmesen akartak volna segíteni, ahol a dűlőút a. kövesútba torkollik, apró kis postaládákat szereltek fel a tanyasiak számára. Mindenkinek külön kis ládikája volt, mely kulcsra járt, s ebbe dobta be az autón érkező kézbesítő a lapot, újságot, levelet, éppen úgy, mint a városi házak levélszekrényeibe. Az egymás mellé szerelt postaládák végén külön gyűjtőrész volt a továbbítandó leveleknek. Julika eleinte minden este elment megnézni, érkezett-e levele, aztán nem győzte az estét kivárni, kitapasztalta, hogy az autó délután négy- óra felé hozza a postát, s akkorra mindig odament. A postát egy göndörhajú fiatalember vezette, s ő rakta be a rekeszekbe a leveleket is. Eleinte fogalma sem volt róla, ki az a Szabó Julika, de hogy a lány naponta ott volt, ha érkezett valamije, nem dobta be a ládába, hanem személyesen adta oda. — Hogy gyorsabban olvasd! Julika mindig elpirult, mikor a fiútól átvette Jóska levelét. Előfordult, hogy az autó késett egy kicsit, ilyenkor Julika türelmesen megvárta. De olyan is volt, hogy korábban érkezett, ilyenkor viszont a fiúnak akadt valami dolga vagy a gyújtóiddá zárjával, vagy az autó motorjával. — Hej, de szeretnék én ennek a katonának a helyében lenni — sóhajtotta egyik alkalommal. — Ilyen szép lánynak én is sok levelet írnék ám — mondta máskor. — Ma nincs leveled — tárta szét a kezét legközelebb. — De várj egy pillanatig! Azzal kapta magát, odaszaladt a néhány lépésre levő eperfához, leszakított róla egy levelet, s azt adta oda a lánynak. — Nesze! Ezentúl ha nem lesz postád, mindig kapsz tólem egy falevelet. Julika úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. ^ — Gondoltam, nagyon vártad a levelet — nézett rá a fiú. — Hát:.. annyira azért nem. — Tényleg nem? — Ha mondóm. Ettől fogva mindig volt egymásnak valami mondanivalójuk. Sőt, egyik nap, hazaérkezve, a lány elfelejtette felbontani Bekő Jóska levelét. Akkor volt ez, amikor a postásfiú meghívta őt a hét végére moziba. — Hát nem furcsa — mondta a film után hazafelé a fiúhoz bújva Julika —, ha nincs Jóska, sosem ismerlek meg. — Vagy ha nem szereted őt annyira, hogy naponta kijössz a leveleiért. — Én azért egy kicsit szégyellem magam. — Miért? Nem te vagy a hibás. — Hát? A fiú elmosolyodott. — A postaládák, amiket a dűlőútnál felszereltek. Julika másnap levelet irt Bekő Jóskának. Megírta benne, hogy köztük vége mindennek. A postaládákról ugyan nem tett említést, de azt megírta, hogy ha nem kapott volna tőle annyi levelet, talán még mindig szeretné. Annyi becsület azonban volt benne, hogy ezt a levelet nem akkor dobta be a gyűjtőládába, amikor a göndörhajú fiú is ott volt. Tóth Tibor
