Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-20 / 116. szám
1985. május 20. • PETŐFI NÉPE O 5 AZ EGÉSZSÉGHÁZ MÁR KÉSZÜL, AZ ISKOLÁT TERVEZIK Orgovdnyi örömök, remények Sohase jártam az orgoványi iskolában. Amikor munkám odaszólítótt, emeletes, mutatós épületet kerestem a faluközpontban. Véletlenül vettem észre az ovális zománctáblát: Általános iskola, Orgovány. Jellegtelen, szegényes küllemű ház. Itt tanulnának az orgoványi gyerekek? El sem férnek. • Ez csak egy beállított felvétel, de az igazi tornaórán sem jut több hely az elsősöknek. (Straszer András felvételei) • Épül az egészségház. zadban tíz tanító, tanár költözhetett pedagóguskölcsönből készült lakásba. Ok már itt telepedtek le vagy itt maradnak. A tantestületnek csaknem a fele családilag is kötődik a tanyás településhez. A diplomás fiatalok már közel sem riadoznak annyira a szülőfalujukba való visszatéréstől, mint akár egy évtizede. Megnőtt a falu rangja! Az általános iskolában végzett fiúk, lányok többsége szakmunkásként képzeli el életét. Tizenhét-tizennyolc évesen sokan vállalnak szakmunkát a szövetkezetben, a helyi kisiparban. Növekedett — a meghonosodott kifejezéssel szólván — a község megtartóképessége. Legalább ennyire kívánatos, hogy a képességek kifejlesztésére, megtartására is minél alkalmasabb legyen a falu, az iskola. A sport- és tanulmányi versenyeken szerzett néhány helyezés, az új sportudvar, a szülői munkaközösség aktivitása, a szakos ellátás javulása és az oktatás-nevelés körülményeinek megjavítását szorgalmazó közvélemény, s a helyi vezetőség táplálja a reményt. Heltai Nándor Nehezen, mint megtudtam. Hat tanulócsoportnak csak délután jut hely. Városban sem ugrálnak örömükben az illetékesek, ha ilyen intézkedésre kényszerülnek. Olyan tanyás községben, mint Orgovány. igencsak fejfájdító a váltakozó tanítás. Minden hetedik gyerek legalább negyvenöt—hatvan percet bán- dukol, amíg hazaér. Novembertől március elejéig már a harmadik órán Villanyfénynél tanulnak és erős szürkületben, sötétben indulnak távoli otthonukba. Érthető a szülők aggodalma. Fekete György- né igazgató szerint négy új tanterem talán megoldaná a gondokat. Ügy gondolom: enyhítené legfeljebb. (A 24 éve itt tanító pedagógus nyilván a legégetőbb feszültségekre, a legsürgetőbb tennivalókra utalt.) Az egykori csendőrlaktanyából kialakított két-három tanterem ugyanis a legelemibb igényeknek sem felel meg. Kellene napközi, szertár, tornaterem, meg nagyobb előtér gyülekezésre, kisebb ünnepségekre. A népesebbeket, a nagyobbakat és a testnevelési órákat a korszerű művelődési ott- honban tartják. Bárcsak a több gyerek okozná a szűkösködést. Az 1952-ben önállósult településen mind kevesebb a nagycsaládos. Az utóbbi két évtizedben csökkent a lélekszám. A nyolcosztályos tanítás bevezetése és az életformaváltás miatt szoronganak a központi iskolában a diákok és a nevelők. Az elnéptelenedett tanyákban élő gyerekek képzése is a központi iskolára várt. Napjainkra csupán három külterületi tanulócsoport maradt. Senki sem vitatja: amint lehetséges, azonnal meg kell kezdeni egy új iskola építését. A helybeliek tőlük telhetőén segítenék alapozását, falazását, berendezését. (A mostani tantermekből is lakossági közreműködéssel, házilagos kivitelezésben készült négy.) A feltételes mód azért indokolt,- mert e pillanatban nem tudni: mikor lesz elegendő pénz új épület kivitelezéséhez. Mindenekelőtt be kell fejezni az egészségházat. A község népe nagyon várja az új, modern rendelőket, az orvosok pedig a hivatásukhoz illő lakást. A központi támogatás ellenére is megapasztotta ez az építkezés a község bu- gyellárisát. Remélhető, sőt bizonyosra vehető: az új ötéves tervben elkészül az oktatás új otthona is, és a régivel együtt kielégíti a jogos igényeket. Addig is csinosítják, amennyire lehetséges, korszerűsítik a meglevőt. Nemrégiben vezették be például a központi fűtést. Talán még a tárgyi feltételeknél _ is meghatározóbb a pedagógusok munkája. Az előírtnál kisebb létszámú tantestület csak ideig-óráig birkózhat a siker esélyével a feladatokkal. A négy hiányzó munkáját túlórában vállalták a többiek. Ot képesítés nélkülit is alkalmaztak. Ráadásul korábban elég sokan csak átmeneti állomásnak tekintették életükben Orgoványt. Az utóbbi negyedszáKÖNYVESPOLC Lukács György élete Ítélőszék önmagunk felett — ez Hermann István új könyvének egyik fejezetcíme, s valamiképpen ez a gondolat kísérti mindvégig az olvasót. Lukács György életéről szólni egyet jelent a szocialista gondolat útjáról, sorsfordulóiról véleményt formálni. Az első világháború végén lépett be a pártba és 1971-ig — haláláig — meggyőződé- ses, elkötelezett tagjának vallotta magát. Eszméivel több mint öt évtizeden át jelen volt a kommunista világmozgalomban, méghozzá rendszerint viták kereszttüzében ! Olyan gondolatokat adott közre, amelyeket odafigyelésre méltóknak ítélt századunk európai közvéleménye is. „Én, amennyiben módomban volt kompetens elvtársakkal beszélni, mindig azt a véleményt képviseltem, adjanak szólásszabadságot ennek a marxista álláspontnak, ismerjék el az én álláspontomat is, mint az egyik véleményt a marxizmuson belül, és tekintsük a lehetőségeket úgy, mint a most megindult, épp a marxizmus becsületének teljes helyreállításáért vívott teoretikus küzdelem fontos periódusát, amelyben minden jószándéknak szólásszabadságot kell adni és bízzuk a történelmi tényekre, mely nézetek fognak, mint igazi marxista nézetek végül megszilárdulni.” Lukácsnak ez a javaslata természetes fo- lyamánya egész életútjának. Sorsa nem kímélte őt a megrendítő erejű fordulatoktól, történelmi méretű változásoktól, társadalmi átalakulásoktól, de nem rekedt meg pusztán az események horizontján, képes volt folyvást a teljességet igénylő világszemléletre. Egyszerre igazodó és önálló útkereső életet élt és ez a kettős célkitűzés szükségképpen okozott számára konfliktusokat csakúgy, mint gyarapodó elismerést. Ez a kettősség döntően jövőidejű, így valamiként életének későbbi szakaszaiban rendre beigazolódtak korábbi álláspontjai, ha még oly nehéz történelmi útváltások nyomán is. Reményei természetesen jelentős változásokkal, átformálódásokkal valósultak meg, de elvitázhatatla- nul az általa is remélt irányba halad történelmünk. Amiből az is következik, hogy Lukácsnak módjában volt megélni saját nézeteinek beigazolódását, de folytonos korrekcióját is. Gondolkodó ember volt, alkotó, kritikus és önkritikus elme. Az elmélet és gyakorlat egységét, mint szükségszerűséget sürgette, hogy legyen gyakorlati cselekvésünk tudományos megalapozottságú! Kell-e mondani, hogy ez szüntelen tanulást követel, olyan munkát, amely egyáltalán nem mondható ma ná-, lünk sokaktól gyakőroltnak. A tudomány persze nem öncélú, nem azért kell tanulni, hogy szép bizonyítványt szerezzünk. Ellenkezőleg, az önkritika gyakorlásához, kell a tudomány, a társadalom eredményeinek és fogyatékosságainak, valóságos méreteinek föltárásához. A tudományos helyzetértékelés lehetővé teszi a személyes látóhatáron túl tekintő világkép megfogalmazását. Annak megértését, hogy ami itt és most igaz, még nem örökérvényű bölcsesség. Amire most rájöttünk, könnyen lehet, hogy mások által már régtől fölismert közhely. Lukács egész élete során erkölcsi nézőpontból is vizsgálta a társadalmi-politikai folyamatok céljait és a résztvevők magatartását. A politikai és erkölcsi döntések számára együtt jelentek meg. Tartalmi értelemben — nézeteit illetően — Lukács hűsége a párthoz nem napi kötődés volt; itt is érvényesítette a teljesség igényét. A kommunizmus megépítésére törekedő emberek szövetségéhez Lukács hűséges volt és ezt a hűséget megőrizte haláláig. Egy óriást nehéz elviselni politikai szervezetének és ideológiai környezetének egyaránt, már csak azért is, mert tévedései is nagyok. Lukács például sok szerint túlságosan konzervatív ízlésű volt ahhoz, hogy értse, személyiségével átélje századunk modernista művészeti irányzatait. Századunk egyébként is bővelkedik úgymond nagy egyéniségekben, akik nehezen tűrik a tőlük eltérő véleményeket, s gyakran erős vonzalmat táplálnak az erőszakos önérvényesítés iránt. Ezért is nagy- fontosságú megtalálni és másoknak is megmutatni a cselekvés lehetőségeit, az önmegvalósítás másokat Inem sértő formáit. Lukács erre vonatkozóan jelölte meg a demokratizálás nem szűnő folyamatát, mint a szocialista ember formálásának legjobb, történetileg igazolódott útját. Vajon, ismerjük-e eléggé ennek az európai és magyar gondolkodónak munkásságát? Valóban jelen van szellemi közéletünkben, s oly mértékben, ahogy ez megilleti jelentőségét? Egyáltalán, olvassuk-e műveit? Hermann István Lukács György élete című könyve sokaknak segíthet az ismerkedésben. (Corvina Könyvkiadó, 1985.) Tráser László AZ ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁRBAN • A Budavári Palotában 6$ otthont kapott Széchenyi Könyvtárban automatikus/ lift rendszer' segíti, gyorsítja a kölcsönzést, A könyvek a raktárból mintegy 1200 méteres pályán jutnak el as olvasókhoz. A lift 56 állomáshelyre irányítható. 1. Petőfi bukásának Választások Magyarországon Az épület nemcsak gyönyörű, hanem méreteiben is monumentális alkotás, 268 méter hosszú, 118 méter a legnagyobb szélessége, magassága pedig a Duna felső rakpartjának járdájától számítva a kupola tetejéig 96 méter. A kupola tetején esténként három méter átmérőjű vörös, ötágú csillag ragyog. Az épület összterülete 17 745,5 négyzetméter. Tíz udvara, huszonkilenc lépcsőháza van, és 11 lift működik benne. 691 helyiséget tartanak számon, ebből 250 irodahelyiségben a Minisztertanács, az Elnöki Tanács, V az országgyűlés irodái, s a különböző állami és kői mányihivatalok kaptak helyet. Az épület négy szintiből áll: az alagsorban műhelyek helyezkednek el. a földszinten, s a félemeleten a hivatali helyiségek, a főemeleten találhatók az üléstermek, a fogadótermek, az ebédlő, és a büfé. Az épületben kapott helyet az Országgyűlési Könyvtár is. Az épület középpontja természetesen az országgyűlés ülésterme. A sajtópáholyokból az újságírók figyelhetik a parlament munkáját. Az első és a második emeleti páholysorban pedig mintegy 400 hely várja a vendégeket. A kongresszusi teremben, amelyet az egykori főrendházi ülésteremből alakítottak, 566 küldöttnek, és 460 vendégnek van helye. Épült: 17 esztendeig Épült 1885-től (első kapavágás; októher 12.) 1902-ig (az első ülés az épületben október 6.), vagyis 17 esztendeig, éppen nyolc évvel tovább, mint az eredeti, az .1884 márciusában elfogadott, az állandó Országház építési tervének jóváhagyásáról, és az építés végrehajtásáról szóló 1884. évi XIX. te. megszabta. Az 1884. évi XIX. te. tárgyalására és elfogadására a Sándor utcai (ma: Bródy Sándor utca), régi, ideiglenes képviselőháziban került sor. A magyar nemzeti gondolat szószólói már a reformkorszak idején Pestre kívánták költöztetni az országgyűlést. 1843 júliusában a pozsonyi rendek ülésén Pest város egyik követe, Koller Ferenc sietett is küldői nevében ígéretet tenni, miszerint Pest város „mindenről fog gondoskodni, hogy az ország- gyűlést méltóképpen elhelyezze” ... A rendek nem törődtek az elnöki figyelmeztetéssel, amely Pestre költözés esetére a tanácskozások megszakításával fenyegetőzött, hanem határozatot hoztak arról, 'hogy a Pesten építendő Országház ügyét a nádor őfenségéhez intézett üzenettel elfogadják. 1843-ban még Kossuth Lajos is egyik élharcosa volt annak, hogy a rendek Pesten ülésezzenek. Klauzál Gábor indítványára „közegyezéssel országos választmány rendeltetett. amely még az országgyűlés folytában azonnal érintkezésbe tegye magát Pest városával, ha szükséges, a hely színére is menjen ki. mint 1832-ben az álló híd tárgyában .. Történelmi jelentőségű törvények Egy bizottság utazott Pestre, amely az 1838-as, pusztító pesti árvíz után szabályozott Duma- partot „alkalmasnak és teljesen biztonságosnak” találta. Az Országházat a mai Tudományos Akadémia helyén kívánták felépíteni. 1844. június 23-án a Kossuth szerkesztette Peslti Hírlapban napvilágot látott a „Pesten építendő Országház és e’ körüli sétaügét (parque) tervének készítésére vonatkozó Csőd-hirdetés” már a épület színhelyéül az úgynevezett Üj Vásár- piacot — „Neuer Marktplatz” (a mad Engels teret) jelölte meg. A pályázati hirdetmény kikötötte, hogy az épület homlokzata a Duna felé nézzen, a térnek csak öt-tizennyokadát foglalhatja el, a terület többi része pedig sétaligetté képzendő ki. A november végi határidőig mind a magyar, mind a külföldi pályázók, gróf Keglevich főpohárnok mester úrhoz Pozsonyba juttassák el terveiket: „Az elfogadandó terv készítője 800, az ehhez legközelebb járó 200 cs. k. spécies arannyal volt jutalmazandó.” Összesen 42 pályamű érkezett be, a pályadíjat azonban soha nem adták ki, az 1847-ben összehívott országgyűlés Pozsonyban látott munkához. Itt hozta meg történelmi jelentőségű törvényeit, többek között az 1848. évi IV. és V. törvénycikket, s ettől kezdve Pesten (és nem Pozsonyban vagy Budán) háromévenként tartandó nemzetgyűlés képviselőit nem egyedül a nemesek, hanem azok az országlakosok is választották, akik a választójoghoz törvényileg kívánt vagyonnal rendelkeztek. Kik szavazhattak? A történészek mai ítélete szerint is a korban, haladónak számító választójogi rendszer szerint került sor az 1848-as forradalom és szabadságharc napjaiban az első magyarországi népképviseleti választásokra. Szavazhattak — a születés alapján szavazati jogaikat megőrző nemeseken kívül — a Magyar- országon született, vagy honosított, huszadik életévüket betöltőét, a törvényesen bevett vallásokhoz tartozó férfiak, 'ha nem álltak atyai, gyám-, vagy gazdai hatalom, vagy hűtlenség, csempészés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt. De ezen felül a választójog megszerzéséhez meg kellett felelni bizonyos feltételeknek, „cenzusoknak”. Csak az gyakorolhatta ezt a jogát, akinek a szabad királyi városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben legalább 300 forint értékű háza, földje, más községekben 1/4 úrbéri telke, vagy ezzel egyenértékű birtoka volt, vagy mint kézműves, kereskedő, gyáros állandó lakhellyel, saját műhellyel, üzlettel vagy gyárral bírt, s ha kézműves volt, legalább egy állandó segéddel dolgozott, vagy legalább saját földből vagy tőkéből eredd száz forint évenkénti állandó és biztos jövedelmet kimutatni képes volt Jövedelemre való tekintet nélkül választhattak a tudósok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a Magyar Tudós Társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők, és tanítók.' Jogfosztott többség Ez a törvény nagy lépést jelentett előre, de még mindig sokakat. mondhatni a többséget, kizárta a választójogból. így például azokat a zselléreket, akiknek 911 744 családját számlálták abban az időben. Jóval többet, mint a legalább negyed telekkel rendelkező jobbágycsaládokat, amelyeknek száma 619 527 volt. S miként például Petőfi akkori szabadszállási bukása is bizonyította: nemcsak a szavazásra jogosultak köre, hanem a választás módszere sem biztosította, hogy az igazi népakarat érvényesülhessen. A nyílt szavazás úgy folyt, hogy a választás előre kitűzött és megfelelően közzétett napján aj választók gyűlésen döntöttek a jelöltekről. Mégpedig úgy, hogy a jelenlévők ott tették meg ajánlatukat. Ha több jelölt volt, akkor a s zavazats zedő választmány megszavaztatta a megjelenít szavazásra jogosultakat. Ha nem, akkoir az egyetlen jelöltet kiáltotta ki követnek. Az elkészített jegyzőkönyv egyik példánya egyszersmind a képviselő megbízóleveleként szolgált. A jelöltek természetesen a választások előtt igyekeztek — az úgynevezett kortesekre támaszkodva — megszerezni a szükséges szavazókat. Sem a javaslatok, sem az ügynevez ett közfelkiáltások, semi a türelmesen várakozó választók nem születtek maguktól. Petőfi ellenfélét, Nagy Károlyt is tökrészegek kiáltották ki a Kiskun kerület követévé. Pintér István (Következik: 2. Haza csak ott van, ahol jc>g is van.)
