Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-20 / 116. szám
1985. május 20. « PETŐFI NÉPE • 3 FELADATOK AZ ŰTXTARISZNYÁBA Képviselőjelöltek Egy választókerület — tizenkét község Ha a képviselői választókerületeket aszerint rangsorolnánk, hány települést foglalnak magukba, a megyei listát a solti székhelyű 17. számú kerület vezetné. Dunapataj, Dunavecse, Harta, Dunatetétlen, Solt, Üjsolt, lApostag, Dunaegyháza, Dunaszentbenedek, Géderlak, Ordas, Úszód — tizenkét község lakói választanak együtt parlamenti képviselőt június 8-án. A népfront által állított, s megszavazott két jelöltnek — Gottschall Péternek és Madár Istvánnak — nincs köny- nyű dolga. A napokban együtt járják végig a településeket, bemutatkoznak és tájékozódnak a helyi tennivalókról. Az itteni jelölőgyűlés egyik hozzászólója így fogalmazott: Szeretnék néhány feladatot rakni a jelöltek tarisznyájába. A választókkal való találkozások során körvonalazódnak az elképzelések, s gyűlnek a feladatok a képvise- lőjelölti útitarisznyába. Hogyan látják a tennivalókat ők maguk? GOTTSCHALL PÉTER A hartal községi pártbizottság titkára. Kalocsán született 1944- ben, az általános iskolát Hartán végezte. Dolgozott Budapesten, gyári munkásként kezdte, majd 1967-ben — hazakerülve Har- tára — igazságügyi és takácsi területen dolgozott. Ezután a mai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet jogelődjében brigádve* zető, 1973-tól párttitkár lett. Nős, két gyermeke van. 1966 óta az MSZMP tagja, s ötödik éve dolgozik jelenlegi beosztásában. •— Meggyőződésem, hogy a tizenkét községben sok képviselőségre alkalmas ember él. Megtisztelő sizámomra a szavazók előzetes bizalma — eleinte nem volt könnyű megszokni a jelöltséget. Külön örülök, hogy ilyen korrekt, komoly, jól felkészült jelölttársam van. Korábban nem találkoztunk, most a választási előkészületek során ismerkedtünk össze. A jelöltséget én elsősorban mint feladatot fogom fel, s a napi gyakorlat oldaláról közelítem meg — talán azért, mert valamikor kétkezi munkás voltam. A leendő képviselőre váró feladatcsomagot a termelésből vezetem le. Abból indulok ki, hogy a választókerület mind a tizenkét településében a mezőgazda- sági jelleg a meghatározó. Végiggondolva az azonosságokat és különbségeket, egyfajta szórtságot látok a mezőgazdaságban. A bajokkal küszködő szövetkezetektől a tartósan kiválóakig mindenféle megtalálható a kerületben. A képviselőnek részt kell fíiajd vállalnia gondjaikból. A legfőbb kérdés napjainkban a termelőszövetkezetek és a néhány iparvállalat teherbíróképességének megítélése. Fel kell tárni, hol vannak még tartalékok, és reálisan el kell ismerni, ahol segítségre van szükség. Ez kollektív munka, nem egyszerűen a központi hatóságok, vagy egy hivatal feladata. A . településfejlesztés lehetőségei összefüggnek a termelés eredményességével. Ügy látom, itt sok az azonos tennivaló. Útról, járdáról, közművekről, az óvodák, iskolák tárgyi feltételeiről esik szó a legtöbb helyen. Biztató jel, hogy kialakultak itt a Duna mentén a települések közötti együttműködés első formái is. Fontos, hogy a megválasztott képviselő majd tovább lépjen e területen. Az egészségügy, oktatás, közművelődés lehetőségeit is meghatározza a gazdálkodás eredményessége. Szintén fontosnak tartom, hogy a megválasztott képviselő tovább vigye a korábban kialakult jó hagyományokat, s az újszerű megoldásokat ötvözze a • bevált régebbi módszerekkel. Alapvető a szoros kapcsolattartás a választókkal — ez a sok település miatt nem egyszerű feladat,—, és az együttműködés a különböző testületekkel. A magam részéről nagy izgalommal és várakozással nézek a választási gyűlések elé. Várom a választópolgárok kérdéseit; hogy minél több hasznosítható útravalót pakoljanak abba a bizonyos tarisznyába. MADÁR ISTVÁN A solti általános iskola igazgatója. Solton született 1940-ben, és itt is kezdett dolgozni 1961- ben, magyar szakos tanárként. 1965-től tíz évig a helyi művelődési ház igazgatója volt, majd 1981-ig az MSZMP Kecskeméti Oktatási Igazgatóságán tanított. 1963 óta párttag, jelenleg a községi pártbizottság társadalmi titkárhelyettese. Nős, két gyermeke van. 1981 óta dolgozik ismét Solton, jelenlegi beosztásában. — Közös gondunk jelölttársammal, hogy a választókerülethez nagyon sok település tartozik. Ahhoz, hogy megválasztása esetén akármelyikőnknek konkrét elképzelése legyen, meg kell ismerni a helyi gondokat. Én fontosnak tartom — szóltam erről már Géderlakon is — a területi szemlélet kialakítását és erősítését a települések között. A jelölőgyűléseken is hangot kapott, milyen fontos a községek együttműködése, egymás tapasztalatainak, gazdaságának és kultúrájának megismerése. A mezőgazdaság dinamikusabb fejlesztését is úgy lehetne elősegíteni itt a Duna mentén, ha Du- navecsétől Úszódig erősödne az együvé tartozás érzése, gyakorlata. A megválasztandó képviselőnek — bármelyikünk is legyen az, — nagyon ügyelnie kell a területi és országos érdekek egyezr tetésére. Nem szabad, hc#;y a választókerület valamelyik része, a szűkebb helyi érdek indokolatlanul előtérbe kerüljön. A kisebb települések gondjait ugyanolyan fontosnak tekintem, mint a nagyközségeket. Gondolok itt a déli kisközségek alap-\ ellátásának helyzetére, vagy a szűkös helyibeli munkalehetőségekre. Több községben nagyon hangsúlyosan vetődött fel az idős emberek problémája. Én úgy tartom, a róluk való gondoskodás nemcsak szociális kérdés — humanitárius feladat is. Az öregek elsősorban nem a szociális otthonokra tartanak igényt. Szeretnének saját házukban, saját községükben maradni. Nagy és sürgető feladatként jelentkezik a házi szociális gondozás általánossá tétele. Ez jelentené az idős emberek számára megnyugtató, közmegelégedést eredményező megoldást. Módom volt jelölttársammal együtt megismerni a községek VII. ötéves tervi célkitűzéseit is. Az a véleményem, hogy ezek a célok reálisak, a jelenlegi feltételek mellett elérhetők. A leendő képviselő feladatát abban látom: ösztönözze a vezetőket, hogy minél szélesebb körű társadalmi összefogást alakítsanak ki a célok megvalósítására. " Az együttműködés, az értelmes célokért való cselekvés igénye megfogalmazódott a választók részéről is eddigi találkozásainkon. Lovas Dániel ♦ Egyetemtörténeti kiállítás nyílt az ÉLTE alapításának 350. évfordulója alkalmából. Képünkön: Trautmann 'Rezső megtekinti a kiállítást dr. Székely György, a Történeti Múzeum főigazgatója, és Fü- löp József, az ÉLTÉ rektora társaságában. 350 ÉVES AZ ELTE AZ ELSŐ ERŐFELMÉRÉS Az MKP 1945 májusi konferenciája Negyven éve, pünkösd két napján, május 20-án és 21-én országos értekezletre jöttek össze Budapesten a Magyar Kommunista Párt küldöttei. Ez volt a felszabadulás után az első alkalom, amikor országos ügyeket szabadon tárgyalhattak meg a párt szervezeteinek megválasztott képviselői, azok, .akik egykor csak ezer veszély közepette, titokban találkozhattak. A régi harcosok sorai tragikusan megritkultak, az újak tapasztalatok hiányában tanácsért, eligazításért jöttek, hogy sikeresen folytathassák a mindössze néhány hónapja, néhány hete megkezdett munkát. Harc az újjáépítésért A tanácskozásnak négy napirendi pontja volt. Elöljáróban a nemzet/egészére váró roppant feladatokról volt szó, a háborús sebek begyógyítá- sáról, az életkedv és a bizalom feltámasztásáról, az újjáépítésről, I a munkásosztály, a falu dolgozó népe és a párt előtt álló terihivalókról. Az elnyomás idején kicsiny létszámú, üldözött párt,' ekkor már százötvenezer tagot számlált, alkalmassá lett arra, hogy az ország és a nép sorsa alakításának elhatározó tényezőjévé, a fejlődésnek — ahogy már akkor is mondták — motorjává váljék. Régi, sokat kiállt harcosok találkoztak az országos pártkonferencián. Évtizedekig emigrációban élt, börtönben járt vezetők, és azok, akik itthon irányították a harcokat, a szervezkedési szabadságért, a jogokért, a több bérért, a nagyobb darab kenyérért. Apró Antal Tatabányát képviselte, Bandur Gyula Salgótarjánt, Drahos Lajos Csepelt, ifjabb Fock Jenő Kőbányát, Gyuska János Békéscsabát, Kállai Gyula Debrecent, Keresztes Mihály és Komócsin Mihály Szegedet és Csongrádot, Krancz Pál Pécset, Oláh Mihály Hódmezővásárhelyt, Pálfi Ernő Nyíregyházát, és sorolhatnánk hosszan a kiküldő pártszervezeteket és a megjelenteket. Rákosi Mátyás előadói beszéde a Harc az újjáépítésért címet viselte. Az előadó megemlékezett a második világháború végén, a fasizmus fölött aratott világtörténélmi jelentőségű győzelemről, hálával szólt a szovjet hadsereg hősi küzdelmeiről, amelyekkel kivívta az ország felszabadítását. A földosztás a demokrácia nagy győzelme volt. A háromezer községben működő földigénylő bizottságok a konferencia kezdetéig 'hárommillió-hatszázezer hold földet ír- itak össze, s már 3 millió 350 ezer holdat kiosztottak, több mint hatszázezer föld nélküli agrárproletár és törpebirtokos között. A földhözjuttatottak átlagosan öt és fél hold földet kaptak, indökolt esetben hathét holdat. A régi jómódú parasztcsaládok nagy részének még meghagyták a kétszáz holdas birtokot, és az úri birtokosok részére is száz-száz holdat. Rákosi szembeszállt azokkal a türelmetlen hangokkal, melyek — mint mondotta — a földmunkás szakszervezet három héttel korábbi kongresszusán hangzottak el, és azt követelték, hogy ötven, sőt mindössze húsz hold legyen a birtokolható föld felső határa. Milyen erők mozgósíthatók? A küldöttek hozzászólásaikban a vasutak helyreállítása körüli sürgős teendőkről beszéltek, a szénbányászat megindításáról, az ipari munkásság és a dolgozó, parasztság összefogásáról, egymás kölcsönös támogatásáról, gazdasági problémák, megélhetési gondjaik enyhítéséről, a párt szervezési politikájának elveiről és módszereiről, az ideológiai nevelésről, a demokratikus államapparátus, a közigazgatás, a rendőrség átszervezéséről, és sok más feladatról. Az országos tanácskozás második napirendi pontja során a résztvevők arra összpontosították figyelmüket, hogy vizsgálat tárgyává tegyék, milyen erők mozgósíthatók az ország újjáépítésének gigászi munkájára. E napirend elő-, adója Kádár János volt, aki elöljáróban a szakszervezetek jelentőségéről és hivatásáról szólott. „Ha a kommunisták feladatairól beszélünk a szak- szervezetekben — mondta — először arra kell gondolnunk, hogy ez a pártmunka egyik legfontosabb területe. Arra kell gondolnunk, hogy a szak- szervezetekben végzett kommunista munka, és maguk a szakszervezeti kérdések felölelik a munkásosztály életének összes döntő kérdését.” Elmondta, hogy a szakszervezetek hatalmas tömegmozgalommá váltak, megvalósul bennük a munkásosztály egysége, megteremtődtek a további szoros együttműködés feltételei. Külön szólt a vasutasok, a postások, a városi és közalkalmazottak munkájáról, feladatairól, a hibákról, az üzemi .kollektív szerződésekről, s nem hallgatta el azokat a jelenségeket sem, amelyek arra mutattak, hogy az ország gazdaságát infláció fenyegeti. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenséges erők gazdasági zűrzavar előidézésére ■törekszenek. „Az egész munkabérkérdést, a munkásság ellátását, létfenntartását egyetlen dolog oldhatja meg — mondotta —, az ország gazdasági újjáépítése és elégséges árumennyiség. Az oldja meg, ha a munkásnak a- béréért ténylegesen árut adhatunk, ha az ország biztosítani tudja az ipari dolgozóknak a lét- fenntartásukhoz feltétlenül szükséges élelmet, és egyéb árucikkeket... Ahogy szembe kell szállni a túlzásokkal és a baloldali elhajlásokkal — figyelmeztette a küldötteket Kádár János —, ugyanolyan mértékben szembe kell szállni a más irányú elhajlásokkal is, amelyek a szakszervezeteknél és az. üzemi bizottságoknál megmutatkoznak, ma, amikor lemondanak a munkások érdekeinek helyes képviseletéről. A munkások jogos érdekét minden körüímények között és minden nap meg kell védeni.” Szervezeti kérdések A konferencia harmadik napirendi pontjaként a párt- szervezetek képviselői az ideiglenes szervezeti szabályzattal kapcsolatban foglaltak állást. — Ahogy a politikai kérdések gerincét az ország újjáépítése jelenti — húzta alá zárszavában Kádár János —,‘ úgy. nem véletlen, hogy az ország újjáépítésének ebben az időszakában a szervezeti kérdés került a pártélet homlokterébe. A konferencia negyedik napirendje a központi vezetőség megválasztása volt. Rajk László javaslatára az' addig tizennégy tagból álló testületet tizenegy új taggal, és öt pót- i taggal egészítették ki. A Magyar Kommunista Párt I. országos konferenciája, amely áz ország újjáépítésére összpontosította figyelmét, eredményesen jelölte ki a következő hónapokra mind az ország valamennyi megyéjéből összesereglett résztvevők, mind az általuk képviselt városi, falusi, munkahelyi pártszervezetek feladatait. V. F. Öröm a kecskemétieknek, ha az ide látogatók elviszik jóhírüket az ország, sőt a világ minden szegletébe. Fölösleges felsorolni, hogy az elmúlt évtizedben mivel gazdagodott a megyeszékhely, hiszen nemcsak az itt élők ismerik jól a „világszínvonalú” városrendezést.' Igen, bátran leírhatjuk mi is a „világszínvonalú” jelzőt, hiszen a Városépítészet című szaklapban is így vélekednek a kecskeméti „mentésről”, a hagyományok őrzéséről, az újabb épület- együttesek kialakításáról. A jövő is izgatja a megyeszékhely lokálpatrióta vezetőit. Pályázatokat írnak ki és neves építészekkel terveztetnek a hasznosítandó területekre új épületeket. Már több ötéves tervben szerepelt egy modern megyei könyvtár felépítése. Tervek készültek, a Batthyány utca és a DOMUS közötti térre, de a szükség úgy hozta, hogy másra kellett a közös pénz. Néhány év elteltével most ismét napirendre került a téma és hamarosan az eredményt is nyilvánosságra hozzák. (Lapunkban még visszatérünk a ,,könyvtár-ügy”-re.) A „könyvek birodalma’* az Arany János utca—Kom- szomol tér—Luther köz szögletében lesz. A terveket már elbírálta a zsűri. Hogy mikor látogathatjuk a várva várt könyvtárat? Bízunk abban, hogy a kővetkező ötéves terv végére befejezik az első ütem építési munkálatait. A városképet meghatározza majd az új intézmény, miközben a közeli Kiskörút is rendeződik. Erre szintén elfogadták már a terveket. Nem is titok, bárki megtekintheti a Tudomány és Technika Háza előcsarnokában. S jó lenne, ha a városlakók véleményt is alkotnának az elképzelésekről esetleg javaslatokkal állnának eio, vitáznának. Több ötlet, jobb megvalósítás! Farkas Gábor, Vas Tibor és öveges László például a Széchenyi tér—Úttörő utca—Kiskörút területére, a hosszú épületrész fedett árkádjai alá teraszos vendéglőt, üzleteket, szobrot, bemutatótermet képzelt el, s később a tetőtér beépítésének lehetőségét is látják. Markolt László építész ruházati, csemege-édesség-, valamint ajándékboltot és cukrászdát javasolt a Kiskörút házainak alagsorába. A város Boros Pál és Vas Tibor tervét vette meg. A kétszintes házsor árkádjai alatt fedett udvar, folyóiratbolt, üzlet, kiállítóterem, antikvárium épül majd. A közeljövőre vonatkozóan: tovább halad a Kiskörút nyomvonala az Aranyhomok Szálloda mögött, ahol — még az idén — a helyi buszok pályaudvara nagyobb helyet kap, és lehetőség nyílik a szálloda bővítésére is. Foglalkoztatja a város jövőjéről gondolkodókat a' Dobó István körút—Batthyány utca sarkának beépítése is. Ugyancsak a Tudomány és Technika Házában tárták közszemlére az ide vonatkozó elképzeléseket, az 1984-es tervpályázat díjazott munkáit. A város havi újságjában, a Kecskeméti Szemlében hónapokkal ezelőtt már megjelent az utcafrontokat ábrázoló rajz. A bíráló bizottság a BÁCSTERV kollektívájának — Farkas Gábor, Vas Tibor, öveges László — terveit jutalmazta első díjjal. A Dobó körútra garzonház néz majd, esztétikus belső udvarral, parkkal. Később itt szálloda alakítható ki. Az épületegyüttes a Vám- és Pénzügyőrség székházával, vendégházzal, ételbárral, panzióval, tekepályával, s a rendőrség épületével folytatódik majd oly módon, hogy a Batthyány utcán nem bontják le a még megmaradt házakat. Ha majd állnak a ma még csak tervekben szereplő házak, épületek, újabb színfoltokkal lesz gazdagabb Kecskemét — lakói és látogatói örömére egyaránt. Rorzák Tibor kOztebOlet-felCgymOk báján MI LESZ A DOMUS MELLETT? — ÁRKÁDSOR A KISKÖRÚTON — ÚJ MEGYEI KÖNYVTÁR \ Tervezett városkép • A leendő hotel a Dobó kőrút felől. Olykor büntetnek is Éppen most jártuk körbe a Petőfi-szige- tet. Jön a fürdési szezon, és tájékozódni akartunk a vízpartoknak, a beljebb fekvő parkoknak az állapotáról, őszintén szólva, nem valami rózsás a kép. Eléggé elhanyagolt állapotban találtuk például az ifjúsági továbbképző központ szomszédságában fekvő parkot, amelynek a közepén egy kis szökőkút áll: a hozzá vezető aszfaltjárdát árok szeli át — valószínűleg egy régebbi csőrepedés emlékeként. A sporthorgász-egyesület épülete mögött pedig valóságos szemétbányát találtunk. £s a tilosban parkírozó gépkocsik tucatjait. Szóltunk a tulajdonosoknak, hogy keressenek más helyet, mert később, ha már lesz fényképezőgépünk, az ilyesmi esetleg pénzbe is kerül... Mindezt szinte egy- szuszra mondja el Mészáros Zsolt, a bajai tanács egyik közterületfelügyelője, aki maga is különösnek találja még ezt az új mesterséget: — Zenészként is, fizikai munkásként is ahhoz szoktam — mondja, —, hogy minél alaposabb munkát végzek, a-nnál mélyebb megnyugvás a jutalma. Itt meg éppen fordítva tapasztalom: minél tüzetesebben vizsgálódunk, annál jobban idegesítenek bennünket a nemtörődömség jelei. Tény, hogy ezekből a jelekből eléggé hosszú listát lehetne összeállítani jelenleg Baján. Müller Imre, a hat közterület-felügyelőből álló csoport vezetője ezek közül a parkrongálást emeli ki. A figyelmeztetésben részesülők gyakran hivatkoznak arra: nem .tudták, hogy park területén tartóz* kodnak. Ez többnyire sajnos hihető is, mert egyiket-másikat már teljesen tönkretették a sok átjárással, parkírozással. Ráadásul sok autósnak éppen itt jut a csikkekkel megtömött hamutartót Ilyen, és ehhez hasonló okok miatt több száz lakót figyelmeztettek már a bajai közterület* felügyelők, sőt, az utóbbi időben jó néhányat meg is bírságoltak. — \ Természetesen igyekszünk az összeget az elkövetett szabály- sértés súlyához igazítani — mondja Müller Imre. — Nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb a vétke annak, aki kivág a háza előtti utcarésze* egy szép fát csak azért, mert lusta a lehulló le* * veleit söprögetni, mint aki ugyanerre. a fára csak egy hirdetőcédulát szögez. Sőt, még ezt a kisebb vétket is elnézőbben kezeljük, ha az illető történetesen kis fizetésű nyugdíjas. Hiszen végül is nem a büntetés — a nevelés a célunk. Más kérdés, hogy — sajnos — ez olykor már csak szigorúbb eszközökkel érhető el. *= káposstóe = i
