Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-12 / 85. szám

1985. április 12. • PETŐFI NÉPE • 5 „A magyar társadalom egyetemes érdeke” Molnár Erik és Veres Péter a nagybirtokrendszer megszüntetéséről „Földreformot akarunk! Föld­höz juttatunk sok százezer föld nélküli szegényparasztot, hogy gyarapítsuk a magyar nemzeti erőt, és évszázadokra megszilár­dítsuk a demokratikus magyar áilamrendet." A Kiskunságban, Felső-Bácska lészaki szegélyén már 1944 karácsonyán a hazaté­rő képviselőktől értesülhettek az Ideiglenes Nemzetgyűlés törté­nelmi fontosságú debreceni állás­foglalásáról, az Ideiglenes Nem­zeti Kormány nyilatkozatáról. Alig egy hónappal a harci zaj megszűnése- után elfogadták Bu­dapesten az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. Me. számú rendeletének tervezetét. Másnap nyilvánosságra került „A nagy­birtokrendszer megszüntetéséről, és a földműves nép földhöz jut­tatásáról” intézkedő rendelkezés. Teljes szövegét négy nap múlva közölte a Kecskeméti Lapok. A megye déli részén megkezdték a földigénylő bizottságok szerve­zését. Húsvétkor a Dunától a Tiszáig osztották a földet. Remények, kétségek között várták az emberek, mit hoz a holnap. Megkapják-e a kért szántót, szőlőnek valót. Kikhez fordulhatnak védelemért, segít­ségért, tanácsért? Kiktől tudják meg, hogy merre tart az ország, mi lesz a paraszt sorsa? Mit vár­nak tőle, kiknek aratnak, szüre­telnek új földjükön? A Függetlenségi Front pártjai­nak gyűlésein valamennyi szó­nok helyeselte a nagybirtokok felosztását, ám a földreform cél­ját, következményeit, végrehaj­tását illetően kisebb-nagyabb el­térésekkel ismertették, magya­rázták. Így volt ez Kecskeméten is. A Magyar Kommunista Párt 1945. március 11-i nagygyűlésén Révai József, a Központi Veze­tőség tagja újabb földigénylő bi­zottságok megalakítását, a ren­delet következetes végrehajtását sürgette. Dr. Molnár Erik nép­jóléti miniszter szavait sűrűn tapsolta a színházat zsúfolásig megtöltő hallgatóság. „A magyar föld végre azoké lesz. akik azt megművelik. De ennek nemcsak az igazságosság szempontjából van jelentősége; rendkívüli nagy a politikai je­lentősége is, jól tudjuk, hogy •egészen a legutóbbi időkig a feu­dális szellem uralkodott, a nagy- birtokosok, grófok és az azokat szolgáló bürokrácia, a politikai hatalom útját állta a magyár nép érvényesülésének, megaka­dályozta a magyar nép felsza­badulását, pedig egész hatalmát abból a vagyonból merítette, amit számára a nagybirtok je­lentett. Magyarországon nincs, és nem lehet demokrácia, népura­lom mindaddig, amíg a nagybir­tok önálló lesz. Tehát az a má­sodik legfontosabb feladatunk, hogy megszüntessük a nagybir­tokrendszert, és ezzel megnyis­suk útját a szabad, demokratikus fejlődésnek. Nem elég azonban a feladatokat és azok megvalósí­tását akarni. Ebben az ország­ban vannak politikai előfeltéte­lek is, amelyeket szintén meg kell teremteni. Ezen politikai feltételek között a legfontosabb: a harc a reakció ellen.” (Kecs­keméti Laipok, 1945. március 15.). Darvas József és Veres Péter április végén a Nemzeti Paraszt­párt szemszögéből szólt időszerű kérdésekről. Az értelmiség meg­változott szerepéről, nagyobb fe­lelősségéről beszélt a kiskunfél­egyházi tanítóképző egykori diákja. A pártelnök személyes sorsá­val is érzékeltette á paraszti műit nyomorúságait, öntudato­san ' cáfolta a sanda aggályosko- dókat. „Azt állították, ihogy ha a kis- parasztoknak szétosztják a föl­det. éhezik a város. Nem fog éhen halni, mert a paraszt szor­galmasan termelni fog, piacra viszi terményét, hogy megvehes­se, amit ő nem termel. De más­felől: nem. fog mindent a piacra vinni ezentúl, mert nem akar éhenhalni munkája mellett. A vá­ros lakosságának tudomásul kell venni, hogy ezentúl nemcsak termelni akarunk, hanem végre fogyasztani is. Megszűnik az, hogy a paraszt a termény sze­metét eszi, lakása disznóól, és nincs bútora. Az egész magyar társadalom egyetemes érdeke, hogy ez így legyen. A földet könnyű szétosz­tani, de nehéz lesz rajta jobb és becsületesebb életet teremteni. A törpebirtokos a múltban csak a fáról lehullott gyümölcsöt fo­gyasztott. Nekem tehenem volt, s öt gyermeket kellett nevel­nünk. Mindig fölözött tejet kel­lett inniok, és vajaskenyeret csak akkor ettek, ha a piacra szánt vaj sarkából lecsippentet­tek egy-egy parányit. Nem dús­kálni akarunk a termelt .javak­ban. nem azt akarjuk, hogy bő­ségben terpeszkedő réteg legyen a parasztság, hanem azt, hogy a többi réteggel módban és kultú­rában egyenlően éljen demokra­tikus társadalmi viszonyok kö­zött.” (Kecskeméti Lapok, 1945. április 26.) Az azóta élteit négy évtized igazolta a kiváló valóságismerő realitásérzékét. H. N. A felsza- badulás előtt a mai Bács-Kiskun megye terüle­tén a kis- és középparaszti gazdaságok voltak túlsúlyban, de — bár az országos aránynál ki­sebb mértékben — olyan feudális jellegű nagybirtokok is akadtak, ahol a ténylegesen termelő agrárproletárok ezrei rendkívül kedve­zőtlen körülmények között dolgoztak. Mai megyénkben ' mintegy 1300 gazdaság területe haladta meg a száz holdat, de övéké volt az összterület 46 százaléka. Az évszázados elnyomás és kizsákmányolás alóli felszabadulást valójában csak ezen igazságtalanság megszüntetése hozhatta meg. Kenyér-levesen tengődve Az akkoriban 163 ezer kataszt- rális holdnyi Kecskeméten mind­össze három ezer holdnál na­gyobb területű nagybirtok volt, közülük az egyik magának a vá­rosnak, több mint 43 ezer hold­nyi tulajdona. Eme óriási birtok művelhető részének nagyobb fe­lét (18 ezer holdat) kishaszonbér- letbe adva műveltették, de mint Erdei Ferenc megírta Futóho­mok című művében, e tanyai, külterületi népesség szinte gyar­mati sorban élt. 1930-ban Kecs­keméten a lakosság 56,2 százalé­ka (körülbelül 44 ezer ember) la­kott a külterületen, közülük mintegy 22 ezren voltak a cselé­dek, munkások, részesek, és 12 ezren azok a törpe- és kisbirto­kosok, akik a várostól távoleső földjeiken, éjt nappalé tevő mun­kával töltötték életüket, kenyér­levesen tengődve. Mégis óriási különbségek voltak gazdasági •helyzetükben, mert az intenzív szőlő-, gyümölcs- és zöldségter­mesztés, azaz az árutermelés, el­sősorban a városhoz közelebb eső területeken, illetve az e szempont­ból fejlettebb nyugati részen ka­pitalista jellegű fejlődést ered­ményezett. A szőlőstanyák birto­kosai már nem voltak a hagyo­mányos értelemben vett parasz­tok, hanem vállalkozók, akik ap­ró birtokaikat célszerűen haszno­sították. Jellemző e fejlődésre, hogy 1895 és 1935 között a Kecs­keméttől nyugatra eső területeken a szőlők aránya 1—3 százalékról 10—12 százalékra nőtt, a szántók és legelők rovására. Ezzel szem­ben a keleti részeken (Lakitelek kivételével) változatlanul meg­maradtak a szántóföldek, Buga- con és környékén pedig az állat- tenyésztés. A háború végigpusztította az egész országot, a mezőgazdasági termelésben is óriási károkat oko­zott. Kecskemét határában, pél­dául 1945 tavaszára maradt a mintegy hatvanezer katasztrális hold szántóterület megmunkálá­sa, a szántáshoz szükséges iga­erőnek (ló és ökör) azonban csak 12—13 százaléka maradt meg. A csekély” számú traktorhoz (40 da­rab) pedig nem volt üzemanyag. A férfiak nagy része különböző frontokon szolgált, a kiürítés után sokan nem tértek vissza. A nagyabb birtokok elhagyottan, parlagon hevertek, eszközeik, fel­szereléseik jórészt elpusztultak. (A 449 iközépbirtokosból elmene­kült kb. 100, írták 1945 január­jában.) Mivel létkérdés volt az ország kenyerének előteremtése, nem tűrt halasztást a munka meg­indítása. Ezt pedig csak a föld- igénylők jogos követeléseinek ki­elégítésével lehetett megoldani. Mint a „Földhöz juttatandók tíz- parancsolata” címmel a Kecske­méti Lapok J945. március 8 . szá­ma írta: „A föld, amit kapsz, nem öledbe hullott ajándék, hanem nemzedékek küzdelmes munká­jából származó örökség, meljt té­ged megillet, de kötelez is továb­bi küzdésre — munkára.” „ ... ne­ked a termelő munkában az első tavaszi naptól kezdve most még nagyobb igyekezettel kell részt- venned, hogy érdemességedről ezzel is bizonyságot tegyéli” Aprólékos munka A földreform-törvény nem so­ká váratott magára, a Magyar Közlöny 1945. március 18-i szá­mában jelent meg. Kivonatát — nyomtatásban — húszezer pél­dányban osztották szét Kecske­méten, megalakították a Föld­igénylő Bizottságot, megkezdték a földigénylők és az igénybe ve­hető birtokok összeírását. Még­sem haladtak túl gyorsan a mun­kával, április 4-én még mindig a végrehajtás módozatain vitat­koztak, mert mint Tóth László polgármester a pártközi értekez­leten elhangzott hozzászólásában mondotta: „ ... más a Tiszántúl és más Kecskemét gazdasági helyzete a földosztás szempontjá­ból. Itt nincsenek egy tagban ezerholdas szántóföldek, itt gyü­mölcsösök, zöldségesek és kisebb terjedelmű szántóföldek válta­koznak. Ezért itt a földosztás el­végzése lassúbb, de aprólékosabb munkát igényel.” Elsőnek Héjjas István hatszáz holdas borbási birtokát osztották ki, húsvét vasárnapján. Az új tu­lajdonosok a birtokleveleket is kézhez kapták, írta a Kecskemé­ti Lapok április 5-i száma. Ápri­lis 26-án már csak Bugacon és Ágasegyházán voltak igényelhető területek. Május közepéig elvé­gezték a munka zömét. Á föld­nélküliek aránya 26 százalékról 5,5 százalékra csökkent. Ekkor kezdődtek a gondok, mert még mindig sokan vártak jogos igé­nyeik kielégítésére. A népakarat feszegetni kezdte a rendelet ke­reteit, minél nagyobb volt az igénylők száma és kevesebb a föld, annál több középbirtokot nyilvánítottak „úri birtok”-nak, azaz feloszthatónak. Különösen sok vitás kérdést ve­tettek fel az úgynevezett „minta- gazdaság”-ok. Az erdőfelügyelő­ségek hamar ráébredtek a hely­zetre és bekapcsolódtak a Föld­igénylő Bizottságok munkájába az erdők megmentése, az erdősí­tésre szolgáló területek kijelölé­se érdekében. Nem így a szőlé­szeti és borászati szakszervek; ezek alig-alig bírtak egy-egy na­gyobb, szakszerűen kezelt és va­lóban mintaszerűen művelt bir­tokot kiemelni a szétosztandók közül, pedig a felosztás a legtöbb esetben a szőlő és gyümölcs lega­lább részleges kiirtását eredmé­nyezte, mert az új birtokosoknak elsősorban létfenntartásukról, mindennapi kenyerükről kellett gondoskodniok, ezért szántóföldi gabonatermesztést kellett beve- zetniök. Néhány esetben pedig a szakértelem hiánya okozott jóvá­tehetetlen károkat. A Földbir­tokrendező Tanács Kecskeméten hét kísérleti és tangazdaságot mentesített júliusig, összesen 456 hold terjedelemben és további két gazdaságot javasolt állami gaz­daság céljára (Platter-telep és ; Helvécia egy része, 332 hold). Házhelyeket is osztottak Az ellentétek áthidalásának egyik eszköze lett a földműves­szövetkezetek alakítása. Megyénk­ben az első Hildpusztán jött lét­re, alakuló jegyzőkönyve április 20-án kelt. Kecskeméten decem­ber végéig három szövetkezet alakult: a szikrai, a helvéciai és a Kláber-telepi szőlőbirtokok egy részén. (Mellékesen meg kell jegyeznünk, hogy ezekből lettek 1949—50-ben az első állami gaz­daságok. 1945 júliusára már csak 760 hpld szántó és 318 hold szőlő ma­radt felosztatlanul. A szántóföl­dek 58,3 százaléka oszlott fel 25 hold alatti birtokokra (a földre­form előtti 37,4 százalékkal szem­ben). A szőlők 77,6 százaléka öt holdon aluli birtokokra tagoló­dott, a földeform előtti 69,1 szá­zalék helyett. (A mai Bács-Kis­kun megye területén mintegy kétszázezer 'katasztrális holdat osztottak fel 37 ezer igénylő kö­zött!) Nem volt könnyű dolguk az új földtulajdonosoknak, mint példá­ul 1947 januárjában írták Bugac- monostorról. Ott a lakosok már 1945 tavaszán megkapták birto­kaikat, de igaerő hiányában majd­nem minden munkát kézzel kel­lett elvégezniök, saját földjük művelése miatt még napszámmal sem tudták jövedelmüket kiegé­szíteni. 150 olyan család élt ott ekkor, akik még a mindennapi kenyerüket sem tudták megter­melni és húszán közülük férfi munkaerő nélkül dolgoztak. Any- nyira nem volt pénzük, hogy a jegybe kiutalt' tüzelőt sem tudták megfizetni. A földreform keretében nem­csak birtokokat, hanem házhe­lyeket, házakat is osztottak a rá­szorulóknak. E munka kissé meg­késett, s nem járt megfelelő eredménnyel. Egy 1947-es kimu­tatás szerint a tíz holdon aluli föld­területhez juttatottaknak mind­össze 15 százaléka kapott lakó­házat, 18 százalékuk még ekkor is cselédlakásban, csaknem 2 szá­zalékuk putriban vagy kunyhóban lakott. A nehézségek és gondok elle­nére a földhözjuttatott paraszt­ság nagy erővel látott hozzá a háború okozta károk felszámo­lásához, a termelés megindításá­hoz. Bállntnó Mikes Katalin VOLT FÖLDOSZTÖ, OKTATÓ, TÉESZSZERVEZŐ, MEGYEI IRÁNYÍTÓ Gazsi vitte a nagy hírt Irigyeltem a kezembe ke­rült fényképen látható diák­gyereket. Cselekvő részese lehetett a földreformnak. Kevesen mondhatják el: tíz­egynéhány évesen a sorsfor­dítókkal együtt formálta né­pe jövőjét. Csak annyit tudtam: valahol a Kiskunságban, valamikor 1945 tavaszán készült aj könyvekben, filmekben is bemutatott fotó. Nemrégiben derült ki: régóta ismerem az immár hatodik évti­zedét taposó hajdani ifjút, a'ki a magyar mezőgazdaság, a ma­gyar parasztság történelmi át­alakulásának minden állomásán feladatot kapott. Élete József Attila szép sorait idézi: „A tö­meggel együtt majd felszállsz.” Az új földtulajdonosok adatait feljegyző falusi középiskolás az ötvenes években intézményveze­tőként. majd járási 1 elnökként, párttitkárként küszködött az át­szervezés gondjaival, diplomás­ként a szocialista mezőgazdaság megalapozásával. Mint megyei irányító testületek tagja, támo­gatta a nagyüzemi termelési for­mával adott lehetőségek, előnyök kibontakoztatását. Dr. Kőrös Gáspár, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának ve­zető titkára ma is sejtjeiben ér­zi azt az örömet, amivel a kis Kőrös Gazsi — szülőfalujában, Soltvadkerten csak a „Gazsi” — a nagy hírrel hazarohant szü­leihez. „Igényelhetnek a sze­gényemberek. kidobolták.” — Ma úgy mondanánk, fél- proletár édesapám — 900 négy­szögöl szőlőnk jövedelmét alkal­mi munkákkal egészítette ki — már hallott a készülő földre­formról. Újságolvasó, tájékozott ■ember volt. A családi tanács azonnal elhatározta: mi is igény­lünk. — Szorgalmas emberek éltek Soltvadkerten. A birtokmegosz­lás is egészségesebb volt, mint a legtöbb faluban. Jutott-e ele­gendő föld a kétkezieknek? — A kertészkedés, a szőlő va­lóban munkára késztette az em­bereket. A kitűnő vasúti össze­köttetés révén viszonylag köny- nyen értékesítették a terméke­ket, nagyon gyorsan gyarapodott a vegyes lakosságú falu. Néhány nagyobb birtok így is kialakult. Sokan hiába vágyakoztak saját' gazdaság után. 509 katasztrális holdat osztottak ki 177 család között a Gatter-, a Gyarmati-, a Fuszanecker-, a Németh Lajos- és a Kürti-féle birtokokból. Sze­retném megjegyezni, hogy ez utóbbi borkereskedő család saját jószántából ajánlott fql 60 hol­dat* a nincsteleneknek. — , Mikor alakult meg Solt­vadkerten a földigénylő bizott­ság? — Emlékezetem szerint még a földreform-rendelet hivatalos közzététele előtt. Részben azért, mert gazdátlanná váltak az el­menekült családok földjei, rész­ben azért, mert a felnőtt lakos­ság egyhetede már januárban kérte fölvételét a Magyar Kom­munista Pártba. A helybeli Csá­ki Mihály és a kiskőrösi Pesti László sokat tett az új eszmék megismertetéséért. A taglétszám rohamos emelkedésében a német származásúak aggodalmának is szerepe volt A magukat magyar­nak érző idegen ajkúak így is mentesíteni akarták magukat -az esetleges kitelepítés alól. Nyil­vánvaló volt, hogy a község ve­zető ereje már 1945 tavaszán a kommunista párt volt. Még * a politikában járatlanok is tudták, hogy ez a párt követeli a leg­erélyesebben a kizsákmányolás megszüntetését. — Mivel bízták meg a kis Gazsit? — A többiekkel együtt kigya­logoltam reggelente a megadott gyülekezőhelyre. Ott felolvasták, hogy aznap ki és mennyi főidet kap. A kezembe adott listáról én szólítottam az igénylőket. Min­denki hozott magával birtokje­lölő karókat. Kimérték a hatá­rozatban rögzített földterületet, majd a nyilvántartásra rávezet­tem a szükséges adatokat. Álta­lában 8 órakor kezdtünk mun­kához, és kora délutánig dolgoz­tunk. Szerencse, hogy édesanyám élelemért jó ruhát, cipőt szerzett batyuzó pestiektől, így akkor sem fáztam, amikor csípős tavaszi szelek cidriztették a vékonyan öltözötteket. — Hol. milyen célból ké­szült ez a beszélgetésünk szöve­géhez mellékelt fénykép? — A magyar filmhíradó egy munkacsoportja látogatott el a faluba. Hallottam, megmaradtak a felvételek, állítólag a Hazám című összeállításban is látható ebből néhány kocka. — Voltak jobb és gyengébb földek. Nem elégedetlenkedtek azok, akiknek a silányabból ju­tott? — Szerencsére — már mint a földigénylő bizottság szerencsé­jére — a jó .földek eléggé távol estek a falutól. így aki a homo­kos területekből kapott, azzal vigasztalhatta magát, hogy ’gyor­sabban, könnyebben megművel­heti. — Kőrösék is megkapták, amit kértek? — Igen, három katasztrális hold szántót, és egy hold szőlőt, a Németh-féle birtokból. 1949- ben léptek be szüleim az Új Al­kotmány Termelőszövetkezetbe. — Olvastam, hogy az új gaz­dáknak vasárnaponként szakmai, ‘Óolitikai előadásokat tartottak a homoki településen. Körös elv­társ hol tanulta meg a hasznos közéleti munkához szükséges is­mereteket? — A felszabadulás után évekig a sóit vadkerti községi elöljáró­ságon dolgoztam, majd a moson­magyaróvári mezőgazdasági aka­démián tanultam. A sikeres Vizs­gák után a Földművelésügyi Mi­nisztérium káderképző iskolájá­ban, Kuhfehértón voltam politi­kai. előadó. 1950. október 1-én neveztek ki az intézet igazgató­jává; néhány hónappal múltam húszéves. Traktorosokat képez­tünk. Semmink sem volt. Szem­léltető eszközöket a kiskunhala­si tanács mezőgazdasági osztá­lyától kaptunk, két régi Ford Cornic traktorral a hallasd gép­állomás ajándékozott meg ben­nünket. Kitűnő munkatársaim voltak Schön born János mérnök, Dr.brádi István és Herceg Gyula. — „A földosztó’’ tehát az ak­koriban létfontosságú szakem­berképzésben vállalt fontos fel- hdatokat. — Tapasztalataimat a kiskő­rösi Járási Tanács mezőgazda­sági osztályvezetőjeként haszno­sítottam 1954-ben. Az ellenforra­dalom úján választottak meg a járási tanács elnökévé. 1959. szeptember 1-től mint a járási pártbizottság titkára dolgoztam a meglevő .termelőszövetkezetek megerősítéséé.Tt, az átszervezés előkészítéséért. — Azokban a tá.voli jövőt is megalapozó években sokan és so­kat tanakodtak o. legalkalma­sabb termelési formákról. Sehol az országban nem alakult any- nyi szakszövetkezet, mint a kis­kőrösi járásban. — Nem volt könnyű a döntés. A megyei pártbizottság első tit­kára, dr. Molnár Frigyes több­ször, tanácskozott .Fehér Lajos elvtárssai. Én is jó néhányszor véleményt cser éltem K. Nagy elvtárssad, a minisztérium főosz­tályvezetőjével . Magam. is részt g vettem a megyei párt-végrehaj- tóbizottság az on ülésén, amikor elhatározták, hogy hol kell szak- szövetkezetek et alakítani. A kis­kőrösi járásr a vonatkozó javas­latokat én ismertettem. — 1966-tóU — a termelőszövet­kezeti mozigalom megszilárdulá­sát követőé n — a megyei tanács elnökhelyet teáéként terület- és településfej Vesztéssel foglalko­zott. Miké nt emlékezik vissza erre az id őszakra? ■ — Aligha gondolták az 1945- ben földhöz juttatóitok, hogy két évtized múltán már olyan nagy­szerű kommunális I fejlesztésre nyílik le hetőség, mint ezt az idő­sebbek, a középkoriak jól tud­ják. Megkezdődött a tanyák vil- lamosit/isa, törpe vízműveket lé- tesitettiak a nagyabb községek­ben. Ak falusi iparfejlesztés ho­belte a községei^ népességmeg­tartó képességét. ? Mi minden eszébe jut az ero­bern« ík egy régi fényképet né­zegetve ... Heltai Nándor • A nagy pillanat: a földhöz juttatott, s a bizottság tagjai, közöttük á- diáksapkás Kőrös Gáspár. • A Kecskeméti Lapok tudósítása. : Földbirtokrí^^^Rctómétei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents