Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

\ IMS. április f. • PETŐFI NfFE • * „ELJUTNI A MAGYAR ETNIKUM LEGSZÉLSŐBB HATÁRÁIG” Látogatóban Kálmán Lajos népzenekutatónál Dr. Kálmán Lajos Kecskeméten élő népzenekutató otthonában a polcokon szinte csak zenei és néprajzi jellegű könyvek sorakoz­nak. Az asztalon egymás hegyén- hátán állnak a feldolgozásra vá­ró munkák. Az ismert kutatót — aki tagja a Kórusok Tanácsa (KÓTA) országos népzenei bi­zottságának, megyei szervezeté­nek pedig a vezetője — a kecske­méti népzenei találkozók legré­gebbi szervezői között kell emlí­teni. Nem múlhat el népdalköri, népzenészi minősítő seregszemle sem, ahová ne hívnák meg érté­kelőbizottsági tagként. Beszélge­tésünk során elsőként ezek a mostanában lézajlott erőpróbák | kerülnek szóba: — Őszintén be kell vallani: a megyei és az országos minősítő versenyek még ma is — vagy különösen ma? — sok dilemmát jelentenek. Nem azért, mert a stílusbeli problémákból adódó nehézségeket nem tudnánk ki­küszöbölni, vagy nem vagyunk eléggé felkészültek. Ennél sok­kal bonyolultabb a dolog. Ne­künk és a fellépőknek egyaránt stresszállapotot okoznak a minő­sítők, s ennek az az oka, hogy még mindig nem eléggé kiforrot­tak az elbírálás országosan ér­vényesítendő szempontjai. ' Így sokszor nem lesz egyértelmű a döntés, még ha hosszas viták után dől is el az eredmény, a rangso­rolás. Ráadásul könnyen „érdem­jegy-központúvá” válhat a ver­sengés, s a minősítésekre való felkészülés. A népdalkörök, a népzenészek ötletesek, igyekvők, de érzékenyek is, sokukat letör, visszavet egy-egy sikertelen sze­replés. Pedig megyénk népzenei együttesei általában igen jól dol­goznak, fejlődőképesek. A páva- körök vezetői gondos képzést kapnak. Harmadik alkalommal szervezünk részükre kétéves tan­folyamot. Havonként gyűlnek össze Kecskeméten. Ezek az em­berek nem /.hivatásosak”, hanem inkább lelkes hagyományőrzők, a népi kultúra ápolói, s el tudják sajátítani azokat az ismereteket, amelyek segítik őket népzenei együtteseik irányításában. — Az élő népművészet meg­honosítását tűzte ki célul az is­kolák tanóráin... — Szeretném, ha az élő folk­lór az eddigieknél erősebb alapot képezne az ének-zene oktatásban. Erre többször teremtettünk mó­dot Kecskeméten, főképp a nép­zenei találkozók idején, de más­kor is ellátogattak az iskolákba előadók, művészek. A személyes népzenei élménynek nagy a hasz­na, sokkal többet nyújt az ilyen „órai bemutató” a tényszerű, tu­dományos, esetlegesen száraz magyarázatnál. Ma is vannak ugyan rendhagyó órák, csak rit­kábban. Szervezési, órarendben kérdések nehezítik a dolgunkat. (Persze nem megoldhatatlanul!) Sajnálom azt is, hogy mostaná­ban sorra elmaradnak az egyko­ron szokásos májusi, ifjúsági nép­zenei napok. — Hamarosan szervezni kell a X. Kecskeméti Népzenei Találko­zót. Ennek előmunkálataiban mi­lyen gondok jelentkeznek? — Évente, majd kétévente ren­deztük meg ezt a jelentős sereg­szemlét: a népművészek, a zene­tudósok, a költők, a zeneszerzők kecskeméti összejövetelét. Az utóbbi időben erre már csak há­romesztendőnként kerülhet sor. Augusztusban lesz a jubileumi, a tizedik találkozó. Ám egyre ne­hezebb körülmények között kell lebonyolítani ezt az országosan is rangos eseményt, főképp anya­gi akadályok miatt, ötletekben nincs hiány, nemrégiben tizenkét esztendőre szóló tervet dolgoz­tunk ki. A magyar etnikum leg­szélsőbb határáig kívánunk eljut­ni. hiszen tág a horizont... A ta­lálkozókon a modern zene kép­viselői, komponistái, tudósai is jelen vannak, akiknek törekvé­seiben, műveiben fellelhető a népzene gyökere. Célkitűzésünk az is, hogy a Kodály-módszer is­kolai eredményeit népművészek bevonásával színesítsük, gazda­gítsuk. — Ügy tudom, hogy folklórkó­rust is vezetett a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben. — A népdalokat hangszeres kí­séretemmel adták elő a növendé­kek, így rekonstruáltuk a régi népélet emlékeit, dalkincsét. Fő­képp azokat, amelyekhez gyűj­tőmunkával jutottunk. Kecske­mét környékét jártam be, a nép­dalokat lejegyeztem, feldolgoz­tam, s megtanítottam a kórussal. A vágyam az volt, hogy minden intézeti hallgató bekapcsolódjon a munkánkba. Az ötvenes évek kezdetétől mintegy három évtizér • Az ismert népzenekutató ott­honában. (Fotó Somos László) den keresztül működött ez a nagy létszámú csoport... — Milyen tudományos vagy művészeti munkálatok foglalkoz­tatják jelenleg? — Szeretném még teljesebbé tenni a Kecskemét környéki nép­dalanyagot. Kezdetben gépi se­gédeszközök nélkül indultam gyűjtőutakra. így aránylag ke­vés az eredeti hangfelvétel, pe­dig ezekre is szükség lenne. Má­sik nagy vállalkozásom a népdal­rendezés. A régi kategóriák el­avultak, új struktúrák alakultak ki, amelyek alapján csoportosíta­ni, rendezni lehet a magyarság népdalait. Két esztendeje ehhez az óriási feladathoz kaptam a megyei tanácstól ösztöndíjat. Népművészportrékat is írok mos­tanában. Kodályról eddig öt pe­dagógiai tanulmányom, elemzé­sem látott napvilágot intézeti és egyéb kiadványként. Bővítem a sorozatot: a Kodály-módszer megvalósításáról mondok véle­ményt, amelyről még ma is so­kan vitatkoznak a szaklapok ha­sábjain. Gyakran hívnak, előadá­sokat tartani, legutóbb Budapes­ten jártam, ahol az 1943-as szár­szói találkozó szellemét idéztem fel. Mint zeneszerzést is végzett muzsikus, szíves felkérésre nép­zenei vagy másfajta feldolgozá­sokat készítek. Emellett az óvó­nőképző intézetben tanítok. Kálmán Lajosra — hat évtized­del a háta mögött — ma is szám­talan tennivaló ,,yáy ... Borzák Tibor Remekművek a francia „nagy századból” A francia szellem rajongói most nosztalgiájuknak áldozhatnak a Szépművészeti Múzeumban, ahol a virágkor csillantja fel fényét a párizsi Louvre vendégkiállításán. Közel ötven festmény, közöttük a legnagyobbaké — Voueté, Pous- siné, C. Lorrainé, Le Bruné, Mig-' nardé — idézi a „Grand Siede", a Napkirály, XIV. Lajos korá­nak sugárzását. XIV. Lajos kormányrendszere a művészet számára is irányt adott. A Colbert által alapított akadémia a festészet számára is előírta a törvényeket, a klasszi­cizmus szabályait. A példákat az ókorból vették, de velük a kor nagy eszményeit szolgálták, a heroikus nagyság, a bátorság, a katonai erények, a nagylelkűség, a nemes szenvedélyek dicséretét, melyeknek költője Corneille volt. A másik mozgatóeszmény a val­lásosság, de vele állandó harc­ban a racionalizmus is, hisz ez a század Descartes százada. A kiállításon ebből a levegőből megérezhetünk valamit, bár a jellemző nagylélegzetű alkotásokat nem lehet elhozni. Néhány művet láthatunk a meg­határozó jelentőségű Le Bruntól, aki a francia ba­rokk művészet diktátora, a Képzőművészeti Aka­démia és_a királyi gobelinműhely igazgatója, Ver­sailles művészeti kialakítója volt. A Szépművészeti Múzeum XIV. Lajos apotheózisa című olajvázlata révén, melyet a versaillesi tükörgaléria mennyeze­tén festetett meg, képet alkothatunk nagylélegzetű dekoratív munkáiról is. A múzeum márványtermében a stílusformáló művészek mindegyike jelen van Poussintől Mig- nardig. A kiállítás a század utolsó kétharmadának anyagát öleli fel, a klasszikus eszmény kialakulá­sát és diadalát nyomon kísérve. A mérték és har­mónia, az érzelmek és az értelem egyensúlya arat diadalt a képeken az emelkedett széliem pátoszá­val. Az antikvitás és az itáliai reneszánsz hagyo­mány segített a sajátos formanyelv kialakulásában, különösen Raffaelióé akinek Poussin is nagy cso- dálója volt. Bemutatott Safir halálával című képé­vel éppen Raffaello kompozíciójával akart verseny­re kelni. A nagy olasz mester hatása ismerszik fel F. Perrier Acis és Galathea című képén is. A XVII. század két legnagyobb festője, N. Pous­sin és C. Lorrain noha Rómában élt, először emelte világhírre a francia festészetet. Poussin a heroikus tájképfestészet megteremtője volt. A táj és ember klasszikus összhangját hozta létre borongós, a sár­gák és kékek kiszámított harmóniájával festett ké­pein. C. Lorrain poetikus művein egymástól távol­eső emlékeit olvasztotta össze a természeti jelensé­gek tökéletes ismeretére. A felkelő vagy a lenyug­vó nap fényhatásait örökítette meg tájképein Tur­ner és az impresszionisták előfutáraként. A kor eszményei közül a méltóság és pátosz az ün­nepelt S. Vouet és P. Mignard műveiről sugárzik leginkább._S. Vouet, a XVII. század kiemelkedő francia művésze már életében európai hírű mester volt Sikere annak köszönhető, hogy új, erőteljes festői -nyelvet honosított meg hazájában. A nemzet­közivé váló caravaggiói stílus továbbfejlesztője ne­• Michel Dorigny: Fan és Syrinx. • Philippe de Champalgne: Caritas,* mes formákkal, tiszta színekkel, lendületes előadás­móddal. Az ő műhelye volt a legjelentősebb, a szá­zad második harmadában Párizsban, a művészek nagyrésze megfordult benne, I« Brun és Mignard is. A gazdagság allegóriája című munkája jól mutatja kiváló képességeit a lendületes kompozícióban, a magávalragadó színkezelésben. A gondosan rendezett kiállítás méltó párja az 1971-ben bemutatott nagy francia kiállításnak. B. I. fiatalokról - fiataloknak Tartalmas, érdekes, izgalmas Velem mindig kísérleteztek. Hetedikben dolgozatot kellett ír­nom arról, hogyan fog eltelni egy napom tíz év múlva. Írás­művem fölött ipszichológusok dugták össze fejüket, felszínre hozni és értelmezni legtitkosabb vágyaimat. Egy országos felmé­rés készítői nem sokkal később arra voltak kíváncsiak, mi min­dent tiltanék, engednék meg, he­lyeselnék, illetve tennék köte­lezővé, ha rajiam múlttá. Sike­rült abba a négy évbe is be­csúsznom, amíg gimnáziumunk­ban — kísérleti jelleggel — nem adtak osztályzatot a készség- tárgyakra. (A próbálkozás meg­bukott.) És én voltam az első Kilián- körös, a hatalmas lendülettel létrehozott fakultatív KISZ- alapszervezetek úttörője is. Ki­zárásos alapon választottam a Che Guevara nevűt. Fogalmam sincs, kinek az érdeklődési kö­rét tükrözték az „érdeklődési körök alapján létrehozott” alap­szervezetek —, de engem nem nagyon tudott érdekelni egyik se. A Che csak azt tűzte célul, hogy politizálni fog. Valahová tartozni kell, hát politizáljunk! Talán 'kétszer vagy háromszor hallgattam végig felsőbb éves, ki tudja melyik osztályba járó KISZ-titkárunk ellentmondást nem tűrő, komikusán komoly előadását, melyet a tanári asztal mögül intézett hozzánk. Aztán tizenöt megélt évem minden" ha­tározottságával döntöttem: ha ez a politika, akkor én köszönöm szépen, nem kérek többet belőle. Természetesen (?) ez a kísérlet is kudarcót vallott. Visszaállítot­ták az egy osztály — egy alap- szervezet hagyományos rendjét. Mostanában hallom: megakar­Reformra készül a KISZ ja reformálni magát a KISZ. A középiskolákban, szakmunkás- képzőkben érdeklődési körök alapján szerveződött csoportok­ban folyik majd a mozgalmi munka, ha az ezzel kapcsolatos kísérletek kedvező eredménye­ket hoznak... A legtávolabb álljék tőlem most az olyasfajta rosszmájúság, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Én szurkolok érte, hogy sikerüljön. Ne az legyen ismét, mint tíz évvel ezelőtt, amikor — ahogy a múltkori megyei KISZ-hizottsági ülés egyik hoz­zászólója megjegyezte — több rossz közül a kevésbé rosszat vá­laszthatták a fiatalok. Ne vesz- szen el' az új kezdeményezés megint a papírtengerben, az if­júsági szervezet célját félreértő, eltérítő hivatalnok-tisztségvise­lők miatt. Ne kreált, felsőbb szinten meghatározott profilú KISZ-csoportokba toborozzák a gyerekeket, hanem fordítva: a kis - közösségek határozhassák meg, milyen hasznos (!) tevé­kenységre szövetkeznek. Azokon a helyeken, ahol az új formával próbálkoznak, egyelőre így ' megy. Az alapszervezet-ala- kítást akár egyetlen tag is kez­deményezheti, ha — a KISZ ál­talános programjával összeegyez­tethető — törekvéseihez leg­alább öt társát meg tudja nyerni. A létrejött csoportok működési rendjüket maguk határozzák meg. önállóan gazdálkodnak a — saját rendezvényekből, társadal­mi munkából, tagdíjakból befo­lyó — pénzösszegekkel. A szabadabb, szerteágazóbb mozgalmi munka — főleg a kez­detekben, már csak a részered­mények folyamatos figyelemmel kísérése miatt is — fokozott el­lenőrzést igényel. Ez jócskán megnöveli a felnőtt kommunis­ták, a patronáló tanárok — ko­rábban egyszerűbb, kényelme­sebb — munkáját. De a tapasz­talatok azt mutatják, hogy a pe­dagógusok a diákokéhoz hasonló lelkesedéssel vállalták az érde­kes, izgalmas „túlórákat”. Megyénkben egy helyen, a kecskeméti Kodály-iskola szak­középiskolai alapszervezeteiben térlek át az új formára. így itt még nincs szükség a csoportok munkáját összefogó városi diák- tanács létrehozására. Hódmező­vásárhelyen és Sopronban — ahol minden középiskola részt vesz a kísérletben — már ez is megvalósult. Az új próbálkozások sajátja, hogy a folyamatot törések, hul­lámvölgyek, módosulások, he­lyesbítések tarkítják. A tapaszta­latokat, eredményeket összegezni kell, s a korábbi hibáktól men­tes, kikristályosodott jót lelhet csak általánossá tenni. Ez nem megy máról holnapra. De addig is. míg „kötelezővé teszik” az ifjúsági mozgalomban a nagyobb szabadságot, a KISZ-tagokat semmi, senki nem gátolja abban, hogy új kezdeményezésekkel, valóban fiatalos célokkal gazda­gítsák jelenlegi munkájukat. Hi­szen ha az értelmes tartalom mozgósítani tud; a forma nem jelenthet gátat abban, hogy a tettekkel politizálás váltsa fel a mostani — sok helyen álíelada- tokkal, unalmas szócsépléssel rombolt —, ebből a szempont­ból tényleg megreformálandó mozgalmi életet. —bóklár— ELSŐ AZ ORSZÁGOS VERSENYEN A j -| * 1 11 • Bányai LtfaaM szaktanár M­motor a kocsi lelke “• A tizenhét éves Kara Mihály autószerelő; harmadik osztályos végzős tanuló a 607. számú Gás­pár Sándor Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. A napokban az országos tantárgyi verseny első helyezettje lett. Éhből az alka­lomból beszélgetünk vele. — Elsősorban kinek köszönhe­ti a sikert? — Forcek Andrásné osztályfő­nök és Bányai László anyagisme­reti szaktanár rendkívül sokat segített. Ok mindketten arra tö­rekedtek, hogy szakmailag bizo­nyítsam egyrészt a saját tehetsé­gemet, másrészt az intézet peda­gógiai módszerének az eredmé­nyességét. Bányai László szaktanár ezt mondja kedvenc tanítványáról: — Szorgalmas; kiveszi a részét a mindennapi munkából. Meg­bízható, így van remény arra, hogy egykor igazán hivatásának érezze majd választott szakmáját. Kara Mihály Kecskeméten szü­letett. A Béke téri Általános Is­kolában tanult. Mivel nem sike­rült elektroműszerésznek men­nie, autószerelő lett. —■' Igaz ugyan, hogy az eredeti elképzelésem teljesen más volt, de időközben nagyon megszeret­tem az autót. Az a szép a szak­mámban, hogy nem mondható monotonnak, unalmasnak, mivel szinte percenként más és más él­ményt nyújt. Az egészben ez tet­szett meg leginkább. Én régóta szeretek bütykölni, barkácsolni és mindenfajta motor működése érdekel. Ha pufog, csörög a mo­tor, ma már egykettőre rájövök, hogy mi az oka. Az is tisztán áll előttem, hogy az elmélet és a gyakorlat mennyire összefügg. Vagyis, ha azt akarom, hogy ne kelljen sokat dolgoznom feles­legesen, akkor kipuhatolom a ma­sinák működését. — A tanári eligazításnak, se­gítségnek milyen szerepe van a versenyekben? — Nagy segítséget jelentett, hogy megtanultam: a szerszámok anyagának az összetétele is fon­tos. Az országos döntő nem volt könnyű, hiszen minden megyéből jelen voltak a remekül felké­szült versenyzők. Hogy mi volt a legnehezebb? Az, amikor csopor­tosítani kellett a fémipari tech­nológiákat és a megadott műve­leteket. Ezt a feladatot nem so­kan oldották meg eredményesen. — Milyen tervei vannak? — Jó szakmunkás szeretnék lenni. És egy bizonyos: addig nem nyugszom, amíg nem szerzem meg az érettségi bizonyítványt. Varga Mihály PÁLYÁZHATOK! Az idén tizenharmadik alka­lommal rendezik meg Székesfe­hérváron a fiatal dalosok talál­kozóját. Az együttesek és szólis­ták 10 perces műsor-összeállítá­sokkal nevezhetnek be a pályá­zatra. Indulni lehet saját szerze­ményű mozgalmi, forradalmi, közéleti és békedalokkal, megze­nésített versekkel, a népzenét al­kotó módon felhasználó szerze­ményekkel, folk- és mai dalokkal. A július elején tartandó találko­zóra május elsejéig lehet jelent­kezni. Harminc éven aluliak pályáz­hatnak a Népművészet Ifjú Mes­tere címért a hangszeres népze­ne, népdal, népmese, néptánc ka­tegóriában; a szövők, nemezelők, fafaragók, fazekasok — és a töb­bi hagyományos népi mestersé­gek képviselői — harmincöt éves korukig versenyezhetnek a meg­tisztelő cím eléréséért. A zsűri nagyméretű tárgyak, tárgyegyüt­tesek — játszótéri plasztikák, építészeti és belsőépítészeti meg­oldások — terveit is várja, május 4. és 8. között. Augusztusban tartják Márté- lyon a 20. Országos Ifjúsági Kép­zőművész Tábort. A részt venni kívánók május 10-ig jelentkez­hetnek rövid önéletrajzzal, vala­mint néhány korábban alkotott grafikáról, szoborról készített fo­tóval. A festményekről színesdia- pozitíyot kell mellékelni a pá­lyázathoz. Amatőr diszkósoknak szervez­nek egyhetes intenzív tanfolya­mot az Országos Szórakoztatóze­nei Központ szakemberei. A Sza- bolcs-Szatmár megyei Sóstófür­dőn szeptemberben tartandó tá­borba április 20-ig fogadnak el jelentkezéseket. A pályázóknak egy-másfél órás műsort kell be­mutatniuk — saját felszereléssel — szervezett közönség előtt. A tábor résztvevői a tanfolyam vé­gén ideiglenes működési enge­délyt kapnak. Valamennyi pályázatról a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságán (6000 Kecskemét, Május 1. tér 3/5. Tel.: 21-022/168) tudhatnak meg bővebbet az érdeklődők. SZÉT, ESZET Csaknem másfél évtizede annak, hogy az érettségi nél­küli szakmunkások a SZÉT segítségével a munkapad mel­lől beülhettek a főiskolák, egyetemek padjaiba. Később — az ÉSZET létrejötte után — megkapták ezt a lehetőséget az érettségizett szakmunkások is. Az egyéves előkészítő tanfo­lyam, majd a felsőfokú ta­nulmányok ideje alatt teljes fizetésükért állnak helyt az is­kolában az „újdiákok”. Idén április 15-ig jelentkezhetnek vállalatuk személyzeti osztá­lyán azok, akik hasonló mó­don szeretnének diplomát szerezni. Ott tudhatnak meg bővebbet is az oktatásban való részvétel feltételeiről. Jó tanulást, munkásfiatalok!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents