Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-29 / 99. szám
1988. április 29. • PETŐFI NÉPE • S TANYAIAK JELÖLŐGYŰLÉSE V álasztópolgárok— a tanácstag sarkában Két, mindenki által jól ismert, közmegbecsülésnek örvendő személyre tett javaslatot a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében Pozsár Miklós, a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettese, a félegyházi 50-es számú választókerület tanácstagi jelölőgyűlésének előadója. A hetvenkilenc éves Ágó József nyugdíjas tsz-elnök, a város díszpolgára, 1945 óta tagja a pártnak, s a tanácsok megalakulásától fogva tanácstag is. Kitüntetéseinek listája a legutóbbi Április 4-e Érdeméremmel zárul. Jelölttársa a harminc évvel fiatalabb Gulyás József, a Lenin Tsz pincemestere, akiről egyebek mellett elmondták, hogy szereti ugyan a bort, de nem issza. A szövetkezeti mozgalomhoz való hűségének már tanúbizonyságát adta, s élvezi az emberek bizalmát is: 1980 óta tanácstag. A javaslatot egyetértő bólogatással nyugtázták, majd hozzászólások következtek. A jelölőgyűlés résztvevőinek — csakúgy, mint a választókerület lakóinak — többsége a Lenin Termelőszövetkezet dolgozója. így nem csoda, hogy az első felszólalók olyan munkahelyi problémákkal hozakodtak elő, amelyek termelési tanácskozásra tartoznak. Gácsi Józsefnek, a jelölő- gyűlés elnökének sikerült a közügyek felé terelni a vitát. A választókerület egyike a legnagyobb tanyai körzeteknek, mintegy kétszáz tanyáról van szó. Nem véletlen hát, hogy a gyűlésen megjelenteket leginkább a villany és a telefon kérdése izgatta. Berecz Ferenc panaS2kodott, hogy már egy éve „hajtja” — mindhiába — a villanyt. Két kaBAJAS^ENTISTVÁNI EMLÉKIDÉZÉS Téglagyári munkás, vörősőr, A csendőrök hiába kutattak Kedves, meghitt hangulatú családi ház Bajaszentistvánon. A kerítésen belüli élőkért gondozott, nyírott bokrai a ház asz- szonyának szorgalmát dicsérik. Simity István bácsi három év óta, amikor agyvérzés érte, nem tud dolgozni, de szellemileg friss. Amikor a koráról érdeklődőm, tréfásan válaszol: — Két hetes vagyok — majd komolyra fordítja a szót — hetvenhét éves. Kaposváron születtem, négyen voltunk testvérek, két fiú, két lány, de apánk az első világháború elején elesett, így a gyermekek eltartásának gondja anyámra maradt. Baja- szentistvánra 1926-ban költöztünk, de már azt megelőzően folytattam apám mesterségét, a téglagyári munkát. Az apró gyerekre a gyárban csak a kézi for- mázású cserepet bízták, de néhány év múlva, úgy 15—16 éves koromban a nyéki téglagyárban, Bátaszék mellett már berakó, kirakó, égető voltam. Ízesen mondja el, hogy napi 14—16 órás munka során se vége, se hossza nem volt a stószo- lásnak. Egy-egy ilyen stósznak nevezett rakásban 250 darab tégla volt, s ezt öt targoncával kellett ki- vagy behordani. Embernyúzó, izomszaggató munka volt, nem csoda, ha vásárnaponként be-be- tértek Bene Gyulához, a baja- szentistváni kocsmároshoz, aki szimpatizált a munkásokkal, sőt sejtették: köze van az illegális mozgalomhoz is. — Jónéhányszor bejöttek a csendőrök, s ha ott találtak bennünket, téglásokat, nekünk szegezték a kérdést: „Mit kerestek itt?” A választ tudhatták volna előre, hiszen mindig azt mondtuk, „Inni csak lehet, vagy nem?” Pedig az ivás volt a legkevesebb. Benénél éppen úgy, mint a Czir- fusz Ferenc utcai munkásotthonban tanultunk, beszélgettünk, szerveztük a szakszervezetet, agitáltunk a háború ellen, röpcédulát terjesztettünk. Egyszer majdnem alaposan megjártuk. A csendőrök sejtették, hogy Simity István és felesége nem minden ok nélkül jár be a munkás- otthonba, s hogy miért találkozik Csenyik Józseffel, az építők szak- szervezeti titkárával. Egyik este, amikor éppen jónéhány röpcédulával hazaértek, dörömböltek a kapun. — Csendőrség!... Kinyitni! A röpcédulákat az édesanyja gyorsan a szennyesládába dobta, de amikor az orruk alá tartották a házkutatási parancsot, akkor ijedtek meg igazán. A hi- vatlan látogatók nekiláttak felforgatni a lakást. — Abban mi van? — kérdezte az egyik tiszthelyettes. — Szennyes holmi — mondta az öreg Simityné, s hogy bizonyítsa-, felnyitotta a tetejét, egy alsónadrágba belefogta a röpcédulákat, majd széttárta a kezét. A csendőr kutatott, ujjhegygyei dobálta ki a földre, majd lábbal rugdosta a szegényes masnivalót, de nem találták, amit kerestek. A felszabaduláskor sógorával együtt jelentkeztek a vörösőrségbe, s természetesen a Magyar Kommunista Pártba. — Folcz Antal volt akkor a Szaktársak Miindketten egyszerre értek a munkahely nagy zöld vaskapujához. Az utcán balra fordultak, és csak akkor derült ki, hogy együtt mennek egy darabon a délutáni, hazafelé igyekvő emberáradatban. A fiatalabbon még az a farmernadrág volt, amit az iskolapad deszkái koptattak világoskékre. Csak néhány hónapja dolgozott a gyárban. Egy pár szakmai * fogást már igen jól ismért, de tanulnia még bőven volt mit. Idősebb kollégája, akilhéz lépéseit igazította, túl volt a hatvanon- Tulajdonképpen már nyugdíjas lehetne, de még dolgozik. Nem az az ember, aki máról holnapra nélkülözni tudná . a munkábaindulós reggeleket, s magát a munkát. Azt a tevékenységet, amelyet évek hosz- szú során végzett, amelyből élt, s amii tekintélyt, elismerést szerzett számára. A vállalat is hiányolta volna nagy szakmai tapasztalatát, őt magát. a régi, többszörösen kipróbált, megbízható szakit. Sokat látott, sokat tapasztalt ember hírében állt. Huszonéves emlékvdlága a frontszolgálatból táplálkozott. Együtt élt akkoriban a meneteléssel, az öléssel, s a holnap nyomasztó -bizonytalanságával. A felszabaduláskor az országgal együtt éledt új életre. Dolgozott a helyreállításoknál. Lelkesített, s lelkesedett ő is. A későbbi megtorpanás után örült az új lendületnek, érez-' te, hogy része van a sikerben. A fiatalabb csak a történelemkönyvekből olvasott minderről. Megvárták, míg zöldre vált a lámpa, majd továbbindultak. Lassan közeledett az utca, ahonnan - külön-külön mentek tovább. — Holnap jössz a felvonulásra? — kérdezte a korosabb. — Igen, megyek, hisz én viszem az egyik transzparenst. — Éljen május elseje? — Éljen, éljen! De az enyémre az van .írva: Békét a világnak! — Aha! Az is jó! Na szervusz! Holnap találkozunk a gyár előtt. — Ott leszek! Azzal kezet fogtak. Hi. Sz. L. ró háborítaná ugyan a tsz birtokát, tudja, ennek nem örülnek, de végül is a tsz-nek hizlalja a disznókat/ s a villany kellene a daráláshoz. Fazekas László vetette föl a telefon-kérdést. Mint mondotta, a telefon a haleszi iskolában van, de a tanítás után bezárják, a környékről egyszerűen nem lehet telefonálni. Hová szaladjanak, ha baleset történik, orvost, állatorvost kell hívni? — támogatta, az előtte szólót Vakulya Lászlóné. ' Miután a gyűlés másakat nem ajánlott, az egyik jelölt, Ágó József kért szót. Sajnálkozott, hogy a megjelent választópolgárok nem elég aktívak — két elvtárs időközben el is ment —, pedig ha Fejbólintó Jánosok módjára állnak hozzá saját ügyeikhez, nem mennek előbbre a dolgok. A tanácstagot az serkenti jobb munkára, ha érzi, hogy a választópolgárok folyton a sarkában vannak. Ezután az elnök a jelöltekre vonatkozó javaslatokat egyenként szavazásra bocsátotta. Ágó József 24, Gulyás József pedig 29 szavazatot kapott a harmincegy választótól. H. K. E. párttitkár párttitkár, s azt mondta nekem: „Idefigyelj Simity, neked a raktárban a helyed”’. Kellett is oda egy keménykezű ember, mert a szovjet kórháznak gyűjtöttük az élelmet. Két évig dolgoztam ott, majd megválasztottak a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége városi titkárának, később a Mátéházi Állami Gazdaság párttitkára lettem. Onnan nemsokára a Bári Állami Gazdaságba helyeztek vezetőhelyettesnek. Egy alkalommal Rákosi Mátyás tett nálunk látogatást, beszélgettünk, s mielőtt elment, egy cédulát adott a kezembe, a következő szavak kíséretében: „Jelentkezzen Sztálin- városban Lombos elvtársnál, magára ott van most szükség.” Néhány nap múlva Simity István már a Kordélyos Vállalat vezetőjeként tárgyalt a város főépítészével, Wolf Johannával. Öt évig dolgozott ott, s aztán, mert a vállalatot másikba olvasztották, s mert megunta a távollétet, visszament Bajára segédmunkásnak. Néhány napig rakta csupán a deszkát az asztalosipari vállalatnál, mert hívták korábbi munkahelyére, a cementgyárba művezetőnek, ahonnan 1968-ban ment nyugdíjba. — Mindig a körzeti pártszervezetben végeztem a pártmunkámat, 1957-től 1975-ig voltam a X. körzet titkára, a városi párt- bizottságnak pedig a múlt évvégéig tagja. Ott voltam a munkásőrség alapításánál, de a megromlott egészségem miatt már nem vállalhatok szolgálatot... Pedig, ha jól bírnám magam, nem ücsörögnék itthon az asszony mellett. —- Erőltetett mosollyal folytatja: — Az a baj, hogy az ember megöregszik, pedig most lenne jó élni, dolgozni, amiért korábban olyan keményen harcoltunk ... Gémes Gábor • Ebben a teljesen felújított, megszépített régi házban talált otthonra a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum a megyeszékhelyen. r*m Mint arról lapunkban már beszámoltunk, Bács- Kiskun megyében négy település érdemelte ki — az 1984. évii kiemelkedő társadalmi munka szervezéséért és végzéséért — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának jubileumi Nemzeti zászlóját. Kecskemétnek, Kiskunhalasnak és Mélykútnak már a múlt héten átadták, Jász- szentlászlónak május 1-én adják át a selyem- zászlót és a vele járó jelentős pénzjutalmat. Ezúttal olyan létesítményeket mutatunk be — a sok közül w. —, melyeknek a megvalósító- sa nagyban hozzájárult az el- j ismerés kivívásához ezeken a településeken. (Mébesi Éva és Straszer András felvételei) W • Rövidesen megkezdődhet a tanítás ebben a 6 tantermes, új, mélykúti iskolaépületben. • Horgászok a megtisztított, rendezett halasi Sóstón. Épültek: Nemzeti zászlós településeinken • Jászszentlászlón húsz utcában épült szilárd burkolatú út. A Tavasz utcában a házak is újak. KÉTZONGORÁS BEMUTATÓ VADKÁR ÉS POSTAI PER Futballmeccs ingyenbusszal és ítélettel Az egyik tsz szomszédságában van egy állami erdő- és vadgazdaság. A múlt évben kiderült, hogy a területüket elválasztó kerítés kidőlt, és a vadak a termelőszövetkezet kukoricásában súlyos károkat okoztak. A történtek miatt a városi tanács az állami gazdaságot kötelezte, hogy a tsz-nek 1 millió 140 ezer forint kártérítést fizessen. Ezt a gazdaság sérelmesnek tartotta, és a határozat hatályon kívül helyezéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy a szóban forgó területen két állami vállalat munkásai dolgoztak, és azok a vadvédelmi ‘kerítést megrongálták, a kaput nyitva hagyták. Tehát a bekövetkezett kárért ezek a Vállalatok felelősek. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést nem fogadta el. — A vadvédelmi kerítés a gazdaság tulajdona, és annak állapotáért ő tartozik felelősséggel — hangzik az ítélet. Ha valóban más vállalatok dolgozói rongálták meg, a gazdaságot ez akkor sem menti a szövetkezettel szemben fennálló kártérítési kötelezettsége alól. Felelősségét súlyosbítja, hogy a kerítés állapotát nem ellenőrizte, és annak hiányosságáról csak késve értesült. De a tsz is vétkes. A veszélyeztetett területen köteles volt a terményt őrizni és a vadak elhárításában közreműködni. Ezt azonban elmulasztotta. Noha mezőőre a kerítés megrongálódását észrevette, csak seregélyriasztást végzett, és a helyzetről a tsz-nek egy hét múlva tett jelentést. Szakvélemény szerint a vadászterületről , kijáró szarvasok és vaddisznók a szövetkezetnek 830 ezer forint kárt okoztak. A Legfelsőbb Bíróság ezt az összeget a tsz mulasztása miatt 700 ezer forintra csökkentette, és a gazdaságot ennyi vadkár megfizetésére kötelezte. Az egyik vidéki sportegyesület ellen egy mező- gazdasági termelőszövetkezet fuvardíj fizetéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy a játékosoknak és a szurkolóknak a futballmeccs színhelyére történő szállítására autóbuszt bocsátott rendelkezésre, de a fuvarköltséget nem kapta meg. — Ingyen adták az autóbuszt — jelentette ki a sportegylet elnöke. Máskor is megtörtént ez, és nem fizettünk érte. Nincs is nekünk pénzünk erre. A bizonyítási eljárás során ‘kiderült: korábban egy alkalommal az egyesület fizetett a szállításért, de később már nem. Egyébként is kifejezetten ingyen kérték az autóbuszt. — Nincs bizonyíték arra, hogy a tsz és a sportegylet fuvardíjban megállapodott volna — hangzik a Legfelsőbb Bíróságnak a keresetet elutasító ítélete. Ezzel szemben megállapítható, hogy a tsz autóbuszát korábban is ingyen bocsátotta rendelkezésre. Különben is szokásos, hogy vállalatok, tsz-ek így nyújtanak támogatást az anyagiakkal nem rendelkező sportegyes öleteknek. * Nagy volt az ijedtség egy postahivatalban, amikor zárás után ‘kiderült, hogy a pénztárnak kétezer forint hiánya van. Hosszas ellenőrzés után megállapították: egy vállalat befizetési jegyzékkel 29 ezer 500 forintot adott fel. A jegyzék egyik tételénél azonban hat darab ötszáz forintos címlet szerepelt ötezer forinttal, holott háromezer forintot tesz ki. Tehát biztos, hogy csak 27 ezer 500 forintot adtak fel, noha végösszegként 29 500-at tüntettek fel. A reklamációt a vállalat nem fogadta él, ennek következtében a postaigazgatóság kétezer forint kártérítés fizetéséért pert indított ellene. A Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indoklása szerint a postai dolgozók hibát követtek el, amikor a vállalat összefoglaló jegyzékének adatait kellően nem ellenőrizték. Az a körülmény, hogy a jegyzéken az egyik tételnél szorzási hiba van, még nem bizonyítja, hogy kevesebbet fizettek be. Ennek ellenkezőjét a posta nem tudta bizonyítani és erre a posta alkalmazottai sem alkalmasak. Ü H. E. Hangverseny Kiskoroson „A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatározza.” Ez a Kodály-idézet volt a mottója a megyei zenei iskolák négykezes, kétzongorás hangversenyének, melyet szombaton rendeztek meg a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban. A városi és községi zeneiskoláik növendékeinek három és fél órás műsorában igen szép — esetenként különösen magas színvonalú —, produkciókat hallgathatott meg a nagyszámú közönség. A zongorákon csaknem száz tanuló adhatott számot tudásáról, többségük sikerrel. A bemutatót követően a zsűri elnöke, Lantos István, a jeles zongoraművész, zenepedagógus értékelte a versenyt, s átadta .a rendező szervek által felajánlott díjakat. A megyei tanács 10 ezer forintos ajándékát megosztva a kiskőrösi zeneiskola, valamint a kecskeméti Kodály-iskola érdemelte ki. Eredményes munkájáért a vendéglátók ajándékát, egy értékes 'kristályvázát a dunapataji zeneiskola császártöltési tagozata kapta. Könyvjutalomban 26 tanuló részesült. A zsűri véleménye szerint a rendezvényen a Flórián Emőke és Jóföldi Szabolcs (Kiskőrös), valamint a Horváth Hajnalka és Kovács Miklós, illetve a Methler Irén és Értékes Ildikó (Kecskemét) párosok szerepéitek a legjobban. FP.I. , I
