Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-25 / 96. szám

1985. április 85. • PETŐFI NÉPE • 5 SOKIRÁNYÚ TÁJÉKOZÓDÁSRA KÉSZTETTÉK A VERSENYZŐKET V etélked ők tanulságai A „Négy évtized” vetélkedő az évtized egyik legjobban előké­szített, legnépszerűbb kulturális akciója volt. Sikerének előidézőit kutatva mindenekelőtt — bármilyen fur­csán hangzik — a témaválasz­tást kell dicsérni, nevezetesen azt, hogy a szervezők jól, ará­nyosan elegyítették az országos és ihelyii vonatkozású tudnivaló­kat, a .politikai, közgazdasági, munkásmozgalmi, és művészeti kérdéseket. Sokirányú tájékozó­dásra késztették a versenyzőket. Búvárkodhattak a könyvtárak­ban, tudakozódhattak idősebbek­től, egykori közéleti személyisé­gektől. Mindezek révén tudato­sultak eddigi homályos ismere­tek. A vetélkedőkben közremű­ködők számára „beszédesebb” lett környezetük, de ugyanakkor határozottabban körvonalazódtak az országos összefüggések. Mérnök és lakatos Jó , elgondolásnak bizonyult, hogy szoaiiailista brigádoknak hir­dették meg e nemes versengést. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy nincs igazuk azoknak, akik a munkásbrigádok háttérbe szorí­tásától tartottak. Jó néhány üzemben, vállalatnál a fizikai dolgozókból álló csapat szerepelt a legjobban. Gondosabban ké-* szültek, jobban átérezték vállalt feladatuk szépségét, felelősségét. Számos vállalatnál serkentette a helyi kulturális tevékenységet. A szükséges forrásművekért a szokottnál töhben keresték fel az üzemi könyvtárat, megnőtt a tá­jékozott, művelt munkatársak becsülete, a tudás rangja. Kide­rült. hogy kik azok, akiktől meg­bízható eligazítást kaphatnak közérdekű ügyekről. A vetélkedő ösztönözte az üzemtörténeti ku­tatásokat is. A gyáralapítással a KÖNYV KSPOI.r régi munkásmozgalmi küzdel­mekkel, a felszabadulás utáni új­jáépítéssel, az államosítással kap­csolatos dokumentumok kerültek elő, vagy váltak szélesebb kör­ben ismertté. A vállalati vezetők többsége korábban szokatlan oda­adással segítette a versenyző szocialista brigádokat. Jó néhá- nyan a rendezésben, a bíráló bi­zottság munkájában ds közremű­ködtek. Alapos fölkészülés A lelkesedésnek, nagy igyeke­zetnek tulajdoníthatók a kisebb — ám hatásukban olykor kelle­metlen — hibák. Az egyik nagy­üzemben például a népművelés­ben kevésbé járatos aktíva vál­lalta a többfordulós, százakat megmozgató vetélkedő forgató- könyvének összeállítását. Hetekig búvárkodhatott, amíg elkészült a több száz kérdés. Sajnos, ezek között teljesen fölöslegesek, vagy túlhaladott, hiibás szemléletű, pontatlan adatokkal szeplözött, szinte hozzáférhetetlen forrásmű­vekből merített kérdések is akad­tak. Egy másik vállalatnál mind­össze 6 brigádot kértek föl az indulásra. Amikor a dolgozók ki­fogásolták a versengés oktalan szűkítését, gyorsan megváltoztat­ták korábbi döntésüket. Az üze­mi vetélkedőn induló 17 szocia­lista brigád közül egy olyan kö­zösség került az élre, amelynek korábban kevés esélyt adtak. Minden elismerést megérde­melnek a városi döntők szerve­zői. A tanácsi és a szakszerveze­ti kulturális intézmények minde­nütt szívesen, odaiadóan teljesí­tették, amit az előkészítő bizott­ság kért. Sőt, újabb javaslatok­kal, fölajánlásokkal gazdagítot­ták a programot. Jól meghatáro- zr tt. körülírt célért dolgozva kö­zelebb kerültek az egy-egy tele­Milyen lesz a vállalat 2000-ben? Korunk egyik izgalmas új tu­dománya a futurológia. Amire hajdan csak nagy fantáziájú írók, költők, filozófusok mertek vállalkozni, azt most tudós team­ek kutatják és fogalmazzák meg. A múlt és a jelen tendenciáinak ismeretében bizonyos tűréshatá­rok között „kiszámítható” a jö­vő. Jogigal vetődik fel a kérdés, hogy miért van szükség erre? Elégséges magyarázat lenne az ember örök kíváncsisága, vagy ha úgy tetszik, játékos kedve is, de itt többről és másról (is) van szó. A kockázatról, amely mérsé­kelhető, ha kelllő támpontokkal, ismeretekkel rendelkezünk a jö­vő alakulásáról. De van a jövő­kutatásnak egy máris hasznosít­ható — ha úgy tetszik hangula­ti. politikai haszna ds: arra kényszeríti a kutatót és az olva­sót is, hogy alaposabban, kriti­kusabban Vizsgálja meg a jelent! lényegében ezt tette Pirityi Ottó, az ezredforduló magyar vállalatáról szólván tömör elem­zést ad a gazdasági reformról, a gazdaságiirányítás ma még fel­oldhatatlannak tűnő ellentmondá­sairól, s — mintegy mellékesen — néhány tabunak vélt állításisal, tétellel is vitázik. Mostanában gyakran halljuk, hogy nem elég pontos, mert elbizonytalanodott a szocializmusképünk. Kétségtelen, hogy ennek egyik oka éppen a gazdaságii reform, • illetve né­hány, eddig ismert gazdasági, s következésképp társadalmi jelen­ség. Pirityi Ottó ezekkel is szem­benéz, ezekről is szól, de minti egy a jövőből visszatekintve. A jövő vállalata meg fog szabadul­ni néhány ballaszttól, amely ma még gátolja az önállóságát, a vállalkozó kedvét, motiválja a tulajdonosi viszonyt, és tudatot magát is. Hogyan oldhatók fel ezek az ellentmondások? A szer­ző egyértelműen a reform mel­lett teszi le a voksát, azaz a gaz­dálkodás. az ár- és piactörvények érvényesítése, figyelembevétele mellett. A jövő vállalatában ke­ményen, szakszerűen és jól fog­nak dolgozni — állítja a szerző —, de ennek meg is lesz az eredménye: a tisztes haszon. Megnő az egyén szerepe a vál­lalaton belül. Nem ellentmondás ez. 'hiszen a nagyobb jövedele­mért mindenki a legjobb képes­ségeit és tudását mozgósítja. Ha megéri. Márpedig meg fogja érni — ígéri optimistán a szerző. A munkaiintenzitás mellett maga a termelés fogja kikényszeríteni a munkaviszonyok humanizálását is. Drágább lesz az élő munka, azaz az ember maga, tehát a vál­lalatnak is többet kell tennie az elismerésért, nyági és erkölcsi megbecsülésért. A ma még sok­szor csak formális és szólamsze­rű érdekképviselet (szakszerve­zet), érdekvédelem valóságos súlyt kap a vállalaton belül. Pirityi korántsem valaminő konfliktusmentes, idilli jövőképet rajzolt ebben az olvasmányosan megírt, izgalmas kis könyvben. Feltételezi, 'hogy a gazdaság fej­lődése átformálja-színezi az egész életünket, a politikait is. öntü- datosabbak leszünk, s Igényeseb­bek is az élet minden területén. Megnő a teljesítmény ‘és az em­beri képességek értéke. Mindennek persze az a felté­tele, hogy a fejlődés üteme és iránya töretlen marad, azaz béke lesz a kis és a nagy politikában egyaránt... De ezt már a szerző sem jósolhatja meg, csupán re­mélheti az olvasójával együtt. Horpácsl Sándor Képernyőn A falu jegyzője A XIX. század kiváló ismerője. Sőtér István szerint „A falu jegy­zője: agitáló alkotás. A nép. me­lyet A karthausi Armandjának alakjában Eötvös nem, tudott még megjeleníteni, — A falu jegyzőjé­ben fontos szerephez jut." örvendetes, hogy a televízió magyar klasszikusokat bemutató sorozatában a magyar feudaliz- ' must a maga szomorú valóságá. • A kecskeméti döntő résztvevői. pülésen működő — egymástól olykor távoli — intézmények. Ez a kibontakozó együttműködés to­vábbi közös akciók erjesztője lehet Városi döntők Kecskeméten, Kiskunfélegyhá­zán, Kiskunhalason és máshol a városi, tanácsi és tömegszérve- zeti vezetők is részt vettek a többnyire jó hangulatú, tartal­mas, az értelmet gyarapító, az érzelmeket felüdítő rendezvénye­ken. Számunkra is tanulságosak voltak az izgalmas vetélkedések. A jó érzékkel meghirdetett, já­tékosnak tűnő, ám átélten lebo­nyolított várospolitikai fórumo­kon ezreket foglalkoztató ügyek­ről vitáztak. Nagyszerű lele­ményként az egyik csapat az ér­dekelt testületet vagy vállalatot képviselte, másik a lakosság vé­leményét, kívánságát. Így lehető­vé vált bizonyos — a tanácsülé­seken és a közvéleményben gya­korta egyoldalúan megvilágított — kérdések dialektikus megvizs­gálása. Az egyik brigád például olyan szakértelemmel, olyan vá­lasztékos érvekkel próbálta elhá­rítaná a kecskeméti tömegközle­kedést bíráló észrevételeket, hogy mindenki azt hitte: egy Volán szocialista brigádnak ju­tott a „védőügyvéd” szerepe. Ál­talános meglepetést keltett, ami­kor kiderült, hogy a Fémmun­kás Vállalat szocialista brigádját egy olyan tanácstag vezeti, aki aktív részt vállalt a testület munkájából. Mozgatók: a szakszervezetek Mi tagadás, magam is jóleső ölömmel tapasztaltam: hála az előzetes felhívásnak, a versenyző brigádok általában figyelmesen olvasták lapunkat. A Petőfi Né­pében megjelent közleményekre vonatkozó kérdéseket többnyire jól válaszolták meg a verseny­zők. Az Irodalom, a művészetek népszerűsítésében akad még ten­nivaló: ez a tanulság is leszűr­hető a több ezer munkást, értel­miségit hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztató „Négy évtized” ve- télkédőből. A vártnál kevesebb versrészletet azonosítottak. A fel- szabadulás utáni magyar iroda­lom remekművei közül csak né­hány ismeretes a dolgozók köré­bon. A városokat díszítő szob­rok alkotóiról is kevesebbet tud­nak a szükségesnél. Még annyit: a városi szakma­közi bizottságok, a szakmaközi kulturális intézmények irányítot­ták a fölkészülést, a lebonyolí­tást. Köszönet illeti őket körül­tekintő munkájukért. Minden al­kalommal érződött „a lélek tü­ze”, a szeretetteljes figyelem. Heltai Nándor Könyvtárépítési konferencia Tegnap befejeződött az orszá­gos könyvtárépítési konferencia Szolnokon, a helyőrségi művelő­dési otthonban. Legutóbb 13 év­vel ezelőtt Székesfehérvárott ke­rült sor 'hasonló tanácskozásra könyvtárügyi szakemberek és építészek részvételével. A szolnoki rendezvényen a ha­zai könyvtárépítészet időszerű kérdéseivel foglalkoztak a meg­hívottak. Mint a vitaindítóban elhangzott: a közművelődésben és a tudományos életben egyre nagyobb szerepet vállaló könyv­táraknak külső megjelenésükben, és belső berendezésükben is ido­mulniuk kell a koa* követelmé­KARTONOZOTT CÉHÍR ÁTOK, HAGYATÉKI LELTÁRAK, TANULMÁNYOK A megyei levéltár országos kutatásai A levéltárakban nemigen akad­nak szezonális jellegű teendők. A kutatók birodalmában nem le­het kampányszerűen dolgozni. A feldolgozandó anyagok, dokumen­tumok folyamatos munkát adnak, amelyet előre összeállított terv szerint végeznek. A levéltárosok munkája éppen ezért nem látvá­nyos, holott számos érdekes, ér­tékes papírt forgatnak meg. A szorgos kutatásnak, adatgyűjtés­nek időnként beérik a gyümöl­cse, tudományos dolgozatok, fon­tos kiadványok formájában. A Bács-Kiskun megyei levéltár igazgatójától, Iványosi Szabó Ti­bortól megtudtuk, hogy a kecs­keméti intézmény munkatársai részt vesznek országos feladatok­ban is. A Művelődési Miniszté­rium levéltári osztálya kezdemé­nyezte, hogy az ország jelentősebb levéltárainak anyagáról, készül­jön kartotékrendszer. Így köny- nyebben áttekinthetővé válnak a források, $ a kutatók a lyukkár­tyák segítségével hamarabb meg­tudhatják, hogy hol, melyik in­tézményben bukkanhatnak a szó­ban forgó, keresett témára. Ez a vállalkozás azért is jelentős, mert pontos képet kaphatunk meglevő értékeinkről. A kecskemétiek ta­valy készültek el ezzel a hossza­dalmas, sok időt kívánó feladat­tal. Mintegy hat kilométer hosz- szúságú. polcokon sorakozó pa­pírhalmazt kellett rendezniük. Miután a.megyei levéltár tár­gyi és személyi feltételei nem a legjobbak, így az országos kuta­tások közül csak néhányba kap­csolódhatnak be. Felkérték őket például a céhkataszter anyagá­nak feldolgozására, a céhiratok­ról kartonokat „gyártanak” úgy, hogy azokat számítógépbe is vi­hessék. (Sajnálatos, hogy a me­gyei levéltárban még nincs szá­mítógép!) Az említett kartonok már vaskos kötegben állnak. A Néprajzi Múzeum felkérésére ösz- szeállíítják az alföldi mezőváro­sokra vonatkozó inventáriumok (hagyatékok hivatali leltára) „lis­táját”, melynek segítségével tájé­kozódhatunk a XVII—XVIII. szá­zad néprajzáról, történelméről is. Ennek feltárása jelenleg is tart ■ megyei intézményben, ám hosz- szadalmas, pontos munkát igé­nyel, hiszen gazdag anyag áll ren­delkezésükre. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen belül mű­ködik a Közép-kelet-európai Gaz­daságtörténeti Intézet, melynek munkatársai szoros kapcsolatot tartanak a térség hasonló profilú intézményeivel. A magyarországi mezővárosok életét, fejlődését is figyelemmel kísérik. A Kecske­métre vonatkozó gazdasági, tör­ténelmi kutatást a megyei levélt tárosok végzik, s már összeállt egy kötet is, ami a nyár folyamán lát napvilágot Gazdaságtörténeti tanulmányok a XVII—XVIII. századból címmel. A kutatásokat tovább folytatják, a lakosság ösz- szetételének és a gazdálkodás vál­tozásának középpontba állításá­val. B. T. nyaihez. Így szükségszerűség a tervezők számára egy-egy épülő könyvtárban az otthon megszo­kott komfort megteremtése, mert az elkövetkező évtizedekben csak e környezetben várható az intéz­mény által nyújtott szolgáltatá­sok rendszeres igénybevétele. A jövő könyvtárának meghatá­rozására — miint hangsúlyozták — a város „dolgozószobája” a leg találóbb kifejezés, ahol ké­nyelmes körülmények között egy- időben dolgozhatnak tudományos kutatók, és kereshetnek szellemi felüdülést a kikapcsolódásra vá­gyók. > síi! tssr áBS+* Szorgos munka a levéltárban. (Tóth Sándor felvétele) ban ábrázoló mű is a nézők elé kerül. A négyrészes film forgatását július közepén fejezik be. A főbb szerepeket Koncz Gábor. Avar István, Vajda László, Rajhona Ádám. Bán János, Deák Sándor. Juhász Jácint. Andai Györgyi, Pécsi Ildikó. Sinkovits Imre, Szi­lágyi Tibor. Hámori Ildikó. Ko­zák András alakítja. Rendező: Zsurzs Éva. Az erőszak bizony rossz pe­dagógia. De annál is rosz- szabb: az engedékenység: Mert az erőszak lázadót ne­vel, az engedékenység meg zsarnokot. Meggyőződésem, hogy nincs magasabb rendű munka, hi­vatás a nevelésnél. Ám leg­magasabb rendű csak úgy le­het, hogy szuverén. Gépies ellenőrzése, alárendelése hi­vatali adminisztrációnak, ügy­rendnek, előírásoknak — kontraszelektív hatású. A ne­velői szuverenitást elnyírbál- ja, a jó nevelőt elkedvetlení­ti. Felglóriázza viszont a buz- gómócsingot, a hivatalnoktí­pust. Hiszen a legmagasabb rendű munkát hiearhikusan irányítani, egzecérozni csak egy még magasabb rendű munkával lehetne — de hát ilyen nincs; legkivált, a hiva­tali adminisztráció szintjén képtelenség. • A hivatásának élő író, mű­vész, pedagógus az a fajta ember, akinek nem elég a sa­ját — akárhány — gyereke: a mások gyerekeit' is igyekszik elhódítani: megszerezni szel­lemi utódjának, folytatójának, örökösének. Akarja vagy sem — min­denki pedagógus. A hatéves gyerek, aki a kishúgára vi­gyáz, már pedagógus. Nincs még egy olyan, képesítéshez kötött szakma, ahol annyi műkedvelő dilettáns, kontár, autodidakta működne, mint a pedagógia áttekinthetetlen té­réin. Mint a tömegvonzás a FEKETE GYULA: . T engercsepp Aforizmák, írói jegyzetlapok a nevelésről világmindenséget, úgy át-, meg átszövi a társadalmat ez az örök emberi viszony;, min­denki hat — és akar Írhatni — mindenki másra <T környe­zetében. S mint a világmindenség­ben: éppoly szükségszerűen kialakulnak a társadalomban is az erősebb gravitációs köz­pontok körül a „csillagtársu­lások’’, tömörülések, bolygó- rendszerek. * Ha olyan irgalmatlanul ne­héz megjavítani az embert, miért sikerülhet oly könnyű­szerrel — különösebb progra­mok, s erőfeszítések nélkül is — elrontani? • A személyes élmények, ta­pasztalatok i>alóban a legjobb hatásfokkal nevelnek, de a bo­rotva, a szublimát, a konnek­tor, a gázcsap mégsem kívá­natos kellék a gyereknek ta­pasztalatszerzésre. Ha a ké­nyelmes be nem avatkozás módszere célra vezető volna, akkor a pedagógia volna a legegyszerűbb tudomány. Hol­ott elég bonyolult tudomány­nak tartják, pedig az benne még a legegyszerűbb, ami — csak tudomány. • A legbonyolultabb, a leg­magasabb rendű tudomány — vagy inkább művészet — o nevelés. Már csupán ezért is: a se­lejt itt a legnagyobb. Talán több értéket képviselnek itt a rejtett tartalékok, mint a.z összes szakmákban együtt­véve. * Valószínű, akkor születik egyéniség, amikor a szokatla­non elgondolkozik. És attól nevelődik az egyé­niség, amikor már elgondol­kozik a megszokotton is: miért ne lehetne másképpen? • Érzelmeinkkel is tanuljuk a világot — meglehet, az ér­zés fogékonyabb az észnél. Vajon számba veszik ezt a tankönyvirók és az oktatás­ügyi szakemberek, politikusok is? Ezt, hogy egyetlen, a lé­lek mélyéig kavaró tisztító érzelmi vihar többet alakit, változtat, nevel az emberen, kivált serdülő koráig, mint bármilyen vaskos kötetben összepréselt „ismeretanyag”? • Mindig szebb a magunk gyereke — mindig szófoga- dóbb és hálásabb a másé? • A pedagógus nem helyette­sítheti a szülőt, sem ma, sem száz-, sem tízezer éves táv­latban nem helyettesítheti. Minthogy szerepük a nevelés­ben nemcsak hogy nem azo­nos, de egyben-másban ellen­tétes is. Hiszen a jó pedagó­gus minden rábízott gyerek­hez egyformán igazságos, szi­gorú, gondos, nem kivételez, nem elfogult. A szülő viszont éppen attól jó, ha — kellő mértéktartással — elfogult. Ha érzelmi menedéket ad a gyerekének, aki bármikor odahúzódhat hozzá, egy-két valakihez a világon, aki az övé. Aki őt szereti legjobban — minden idegen gyereknél jobban — akkor is, ha ö nem olyan okos, nem olyan erős, nem olyan ügyes, mint más; ha nyűgös, ha beteg, ha csú­nyáéska, ha rossz, ha keserű­séget okoz, akkor is. És ha aprócska korában ta­lál ilyen menedéket, később majd keres. Mert a vonzalom vonzalmat indukál, a közöny — közönyt. Ilyen vonzalmak­kal családon túl is könnyeb­ben beilleszkedhet közössé­gekbe, ezek nélkül családban nevelkedve is magára marad. Valami efféle érzelmi indí­tás tett elfogultságra hajla­mos emberré bennünket is, mindnyájunkat, akik nem tud­ják, s nem akarják kiküszö­bölni életükből a vonzalma­kat, s akik épp ezért nem „tárgyilagosan”, a napi kíná­lat szerint váltogatnak bará­tot, szerelmet, hazát, esz­ményt. * A pedagógiában a szeretet a legerősebb katalizátor. ‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents