Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-24 / 95. szám
198S. április 84. • PETOVI NÉPE • I SZAKÉRETTSÉGI UTÁN A történelem darabkái Szemes Mari, Horn Gyula, ^Würtz Ádám — három év, három szakma, három sors, három ember — egyvalami mégis közös bennük. Mindhárman szakérettségivel a kézben kopogtattak a főiskola, az egyetem kapuján. £s nem csak ők, hanem sok. ezren, munkás- és parasztfiatalok rajtoltak szakérettségivel. Hogy milyen sikerrel? Tanárok, művészek, kutatók, politikusok, ismert és kevésbé ismert személyiségek élete, munkája bizonyítja: nagyszerű teljesítményre képes az ember, ha lehetőséget kap. A szakérettségi leginkább a.mai SZET-hez hasonlítható,'de egyenlőségjellel nem köthetjük össze őket. A szakérettségik a történelem darabkái. Erről beszélgettünk Diószegi-CsifMtits György főiskolai docenssel, a Volt egyszer egy szakérettségi... címmel születő könyv egyik szerzőjével. , — Egy 1948. szeptember 12-én kiadott rendelet tette lehetővé a szakérettségis tanfolyamok szervezését. A gyors és lelkes szakszervezeti toborzás eredményeként október közepén megkezdődhetett a tanítás. Az alapvető cél az volt, hogy a tehetséges munkás—panaszt származású fiatalok gyorsított ütemben elsajátíthassák a középiskolai anyagot, és érettségit tegyenek. Ennek birtokában jelentkezhettek egyetemre, főiskolára. Már az előkészítőn szakot választottak a hallgatók, ebből a témakörből ugyanis nagyobb, szélesebb ismereteket kellett elsajátítaniuk. Szakra érettségiztek — innen ered az elnevezés. Az előkészítő tanfolyamok a NÉKOSZ keretében indultak, az első 600 fiatallal Budapesten. A következő tanévben már kétezer hallgató volt. 1949-ben hét, 1950-ben pedig 12 városban tartottak előkészítő tanfolyamokat és szakérettségiket. 1951-ig egy, utána két év alatt kellett a diákoknak felkészülniük a továbbtanulásra, a felső korhatárt 35. életévben szabták meg. A 48-as regdeletet megelőzően hasonló módon képeztek Magyarországon képző-és színművészeket. — Nem volt könnyű dolguk a szakérettségire Jelentkezőknek, hiszen ilyen vagy olyan ismeret birtokában mindössze egy, netán két esztendő alatt kellett alapot teremteniük a főiskola, az egyetem elvégzéséhez. — Óriási lelkesedéssel 'láttak tanuláshoz a fiaitalok, tisztában voltak azzal, hogy sok pótolni valójuk van. Ehhez minden segítséget megkaptak tanáraiktól'. Az egyetemeken, főiskolákon nem volt megkülönböztetés, szerették a szakérettségizetteket, mert már gyakorlati ismeretekkel, munkával a hátuk mögött mentek tanulni. m § mm — Rendelkeznek-e valami adattal: hányán jártak előkészítő tanfolyamra, és hányán érettségiztek ily módon? — Azt tudjuk: 17 ezer fiatal járt 1955 júniusáig, az utolsó csoport akkor érettségizett. Koncz Andrási, ■ aki szakérettségis igazgató volt, felmérést készít, a tapasztalatokat közre adjuk a könyvben. — Hárman írják a könyvet, mikor adják nyomdába a kéziratot? < — Még nem fejeztük be teljesen az anyaggyűjtést, bár 'hatalmas anyag gyűlt össze. Levéltárakban, múzeumokban, könyvtárakban végeztürá^Tcutatást, számos egykori szakérettségissel beszélgettünk, rendelkezünk korabeli dokumentumokkal, fotókkal, de további hajdani szakérettségizettek jelentkezését várjuk még. Vizsgálódásainkat szeretnénk teljessé tenni, történeti, társadalmi korrajzba ágyazva tudományos elemzést kívánunk adni, bemutatva az egyéni erőfeszítéseket, teljesítményeket, eredményeket, a ledönthetet Lennek látszó falak ledöntését, az új értelmiség születését. — A könyvet valóban hárman írjuk, Gerő János, Koncz András és jómagam —, én szintén szakérettségis voltam. A kéziratot szeptemberben adjuk nyomdába, a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalat adja ki a könyvet. Reméljük, vállalkozásunk nemcsak a .múlt megbecsülését jelzi, tanulságul szolgál a mai fiatalok számára is. H. T. Sárkánykészítők seregszemléje HONISMERET — HELYTÖRTÉNET ÉVTIZEDEK SZORGOS KRÓNIKÁSA A solti kutató DR. NAGY BÉLA nyugdíjas általános iskolai igazgató. Solt kiváló helytörténésze tavaly szeptember óta kedvére kutathat, olvashat, írhat, búvárkodhat az ősi iratok között. Igaz, régebben is ezt tette, aimíg minden nap az iskolában töltötte idejét. Amikor Kossuth utcai lakásában felkerestük, örömmel mutatta eddig megjelent munkáit, amelyek a nagyközségről és a környező településekről szólnak. Vaskos dossziéiban azonban még sok érték lapul, ezeket is rendszerezte már. Kiadásra vár két műve, a mintegy négyszázötven oldalas Solt-monográfia és a Vécseyről szóló tanulmánya. Kiadóra azonban nem talál. — Erdélyből kerültem Soltra, 1945-ben — mondja önmagáról. — Már akkor is szerettem volna egy összefoglaló művet olvasni a községről, de nem találtam ilyet. Ezen annyira felbosszantottam magamat, hogy megfogadtam: megírom a hiányzó krónikát. 1953-ban lettem a kissolfi általános iskola igazgatója, s amikor távolról idekerülő kollégáim megkérdezték tőlem, mit tanítsanak környezetismeretórán, megerősödött bennem az elhatározás, hogy szükség van a monográfiára. Sok-sok kutatómunkát kellett végezni, ahhoz, .hogy összeálljon egy-egy tanulmány, de a szerencse is hozzám pártolt. Az egyik tanyai iskola földjén „'kincseket” találtunk, amikor kiszedtük az öreg gyümölcsfákat. Az ekék edénytöredékeket forgattak .ki a földből. Kiderült: az időszámítás előtti ötödik évezredből valók a leleteink. A velük kapcsolatos megállapításaim is szerepelnék az 1964-ben kiadott Adatok Solt történetéhez című, 230 oldalas könyvemben, amely ezer példányban látott napvilágot. Több „könyvecske” követte ezt a kötetet. Folytattam tovább a búvárkodást is. Minden nap átnéztem az újságokat, tízféle sajtó- orgánumot figyeltem. Az országos lapokban megjelent összefoglaló jellegű írásokat mindig kiegészítettem solti vonatkozású adatokkal. Megmutathatom, a Petőfi Népe cikkei is együtt vannak, papírra ragasztom fel a Soltról szóló publikációkat. Ezek az utókorra maradnak ... Most már rendszerezve, mert hiába tudtam, hogy valamelyik irathalmazban meglapul az a cikk, amit éppen 'keresek, nehéz volt megtalálni. így téma, intézmény, vállalat stb. szerint csoportosítottam, majd még áttekinthetőbbé tettem a gyűjteményt: hányadik oldalon sorakoz• Dr. Nagy Béla meg sem tudná számolni, hány éjszakán át dolgozott "íróasztalánál. nak a kérdéses anyagok, ki a nyilatkozó és így tovább. A SOLTI HELYTÖRTÉNÉSZ mintha egy kicsit el lenne keseredve. Nem szeretném, ha az elmondottak ártanának neki, úgyhogy inkább a 'helytörténet- író „nagybélák” nevében mesélem el a mással is megtörténhető esetet: Elkészül a monográfia, a helytörténeti munka. Évek szorgos napjait tömöríti, kitartó, alapos kutatás gyümölcse érik be. A kiadónál azt mondják: tökéletes munka, ragyogó írás, de sajnos nincs nyamdakapadtás. A konok író próbálkozik tovább, a megyei tanácsnál. Onnan szintén udvarias válaszlevél érkezik, nem jnegy a kiadás, talán majd a megyei könyvtár. Talán ... S a krónikaíró egyre inkább beleun a kilincselésbe, s elteszi a fiókja mélyére a hosszú évek óta gonddal készített alkotását. így helyes? — kérdezhetjük joggal a helytörténet- írók nevében... Borzák Tibor Akik már megfordulták a Szóra káténuisz Játékműhely és Mú-c zeum épületében, megcsodálhat- f ták a körterem hatalmas légterében felfüggesztett hagyományos és modem formájú sárkányokat, valamint a Bodóczky István festőművész gyűjteményéből . szár • mazó távol-keleti repülőalkalmatosságokat. Közismert, hogy még két—három évtizeddel ezelőtt is kedvelt időtöltése volt főként a vidéki gyermekeknek ja papírsárkány készítése és eresztése. Igaz. azóta egyre kevesebb szabad térség adódik a sárkányok veszélytelen röptetésére. de kisebb — akár írógéplap-méretű — változataik a játszótereken, iskolaudvaron vagy a lakótelepeken ma is jól használhatók. Többek között ezért szövetkezett a megyei úttörőelnökség és a Magyar Sárkányeresztö Klub a Szórak a ténusszal, hogy Kecskemétre május 25—26-án megyei sárkánykészítő és -eresztő bajnokságot hirdet. Ezen a programon szülők és nevelők kíséretében az a 100 fő vehet majd részt. akik a megye területi válogatóin április-május folyamán eredményesen szerepeltek. A zsűrizés során töhb szempontot is figyelembe vesznek. Ezek között a sárkány formai-technikai kivitelezése. díszítésének eredetisége, majd .repülési alkalmassága az elsődleges. A márciusban kiküldő ct felhívás tartalmazza azokat a könyvtárban hozzáférhető munkákat is, amelyek módszertani útmutatóul szolgálnak a gyerekpályázók számára. • A szervezők egyúttal pályázatot hirdettek olyan írásművekre is, amelyek egy-egy település vagy vidék sárkánykészítéssel kapcsolatos hagyományait foglalják ösz- sze, írják le. így az ügyesebb kezű gyerekek köre mellett a toll- forgatásban, hagyománygyűjtésben jeleskedő úttörőkre egyaránt számítanak. E dolgozatokat május 5-ig lehet megküldeni a Szóraka- ténusz címére (Kecskemét. Gáspár A. u. 11.). A Magyar Sárkányeresztő Klub tagjai a kecskeméti gyermeknap alkalmára kisméretű, ún. „kö- lyök-sárkány” lapterveket is kéPÁLYÁZATI FELHÍVÁS A MAGYAR HAJÓFUVAROZO SZÖVETKEZET (6500 Baja, Dr. AlfBMi J. u. 4—0. Telefon: 11.640,12-833 * pályázatot hirdet a szövetkezőt tőmérnöki munkakörének betöltésére A szövetkezet II. kategóriába sorolt. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: — egyetemi végzettség (elsősorban hajómérnöki szakképzettség) — középfokú politikai végzettség — legalább 5 éves, a hajózás területén végzett vezetői gyakorlat — erkölcsi, politikai feddhetetlenség A beküldendő pályázat tartalmazza: — az eddigi munkakörök, tevékenységek felsorolását — jelenlegi munkahelyét, beosztását, munkaköri besorolását, íj jövedelmét — szakmai munkáját és annak eredményeit — részletes önéletrajzot — szakmai iskolai végzettséget, politikai képzettséget, egyéb végzettséget, Illetve alkalmazási feltétel meglétét tanúsító okiratok felsorolását, száma feltüntetésével. A pályázatot a Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet elnöki tit. társágára kell benyújtani, vagy megküldeni 1985. május 15-lg. Bővebb felvilágosítást ad: Szabó István, a szövetkezet elnöke. MAHAJOSZ VEZETŐSÉGE 436 Jószágfüstölés és embervásár szítettek, amelyek egyszerű hajtogatás és rögzítés után már a legkisebb szélmozgásra is reptethetek. E mintákból az április végén Olaszországban megrendezésre kerülő nemzetközi sárkányos találkozón néhányat előzetesen be is mutatnak. A május végi gyermekbajnokságot video- és filmvetítés, valamint a többrészes doboz- és szal- tósár kányák reptetése egészíti majd ki. K. V. J. Levéltári tanácskozás Négynapos nemzetközi levéltári tanácskozás kezdődött kedden Budapesten. Az UNESCO és a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa által szervezett első Európai Levéltári Konferenciának a TOT Oktatási és Továbbképzési Központja ad otthont. A tanácskozást — amelyen a héttagú magyar delegáción kívül 50 külföldi levéltáros szakember vesz részt — Raft Miklós, a Minisztertanács titkárságának vezetője nyitotta meg. Az ülésen napjaink levéltárügyének egyik fontos kérdéskörét, a modern kori iratok keletkezésének és kezelésének problémáit vitatják meg. György-napi érdekességek Szent György napján kihajtom a gulyámat — hangzik a dal, a közismert gyermekmondóka pedig így szól: „Süss fel nap, Szent György-nap, kertünk alatt a kis bárány majd megfagy!” Bálint Sándornak, a közelmúltban elhunyt néprajztudósnak a megállapítása szerint Szegeden a mondókához még hozzáteszik: „Terítsd le a köpönyegöd, adjon Isten jó melegöt. Happ!” A példák bizonyítják: április 24-e, György napja jelentős, fontos, a természet megújulásához, a tavaszkezdéshez kapcsolódó dátum volt földművelő elődeink, népünk életében. Érdekesség az is, hogy nem csak nálunk, de szerte Európában ezt a napot a tavasz kezdeteként ünnepelték. A rómaiaknál ekkor volt Pales pásztoristen ősfi ünnepe, a Palilia, amikor a pásztorok tisztára söpörték az istállókat, vízbe mártott babérágakkal meghintették, majd szalma lángjánál megfüstölték magukat és a jószágokat, hogy ba jtól, romlástól, betegségtől megóvják. A keresztény egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tekintette erre a napra. A legenda hőse egy évezreden át diadalmas hősként, legyőzhetetlen harcosként élt a köztudatban, keresztes lovagok, fegwerkovácsok, szíjj ártök, lóval foglalkozó parasztok patrómusa volt. Egyébként Szent György kultusza hazánkban is elterjedt volt: Károly Róbert 1318-ban Szent György-lovagrendet alapított. A 17. századtól kezdve Körmöcbányán Szent Gyöngy-tallért veritek, harcoló katonák viselték talizmánként. A hiedelem szerint a tallér viselése akkor volt hatásos, ha nem vették, hanem ajándékba kapták, vagy ügy orozták el valakitel. A történelmi példák ellenére kiemelendő, hogy az április 24- hez kapcsolódó szokások az elmúlt évszázadok során nem a szent hős cselekedeteire, hanem a természet megújulását köszöntő pogány pásztorünmepre emlékeztetnek. Április 24-e így a kikelet ünnepe, az istállóban telelő jószág mezőre való ki hajtásának dátuma. Voltak vidékek, ahol a jószágot a kapuba feletetett láncon hajtották át, máshol fejszén, ekevason, a gazdaasszony kifordított szoknyáján. A Jászságban élők hiedelme szerint a boszorkányok és más, rontást hozó személyek ezen a napon támadják meg az állatokat, elsősorban a teheneket. Palócföldön a néphit Szent György éjjelét és napját rendkívüli tulajdonságokkal ruházta feL Aki szeplős volt, annak éjszaka az árpa harmatjában kellett mosakodnia. A kerítésbe fűzfaágakat tűztek, hogy a házra támadó boszorkányok fennakadjanak. Aki szép, sárga vajat akart köpülni, annak György-nap előtt fogott gyíkot kellett a markában szétmorzsolnia. Közéleti ünnep is volt április 24-e: ekkor szegődtek el a pásztorok, kocsisok, cselédek, egyes helyeken e nap zajlott a falusi, városi tisztújítás is. Különös Szent György-napi eseményről tudósított 1934. április 26-án a Friss Újság, a gazdasági gondók szülte munkanélküliség seregszemléjéről adott hirt: „Lezajlott a híres, nevezetes kalocsai Szentgyörgy-napi vásár. Már kora reggel gyűltek, gyülekeztek az érseki város piacterén a környékbeliek, erős, vállas, napbarnított legények, pirospozsgás arcú, ragyogó szemű lányok, menyecskék. A férfiak egyszerű fekete ünneplőben, a leányok sokvirágú, színes szoknyában, ök a vásár portékái! A munkaerejüket bocsátják áruba a „Szent György, napi” vásáron, a dolgos két kezük munkabírását, izmos válluk, szorgos igyekezetük kincseit. Kom- menciósnak, gazdasági munkásnak szegődnek el a kalocsaiak és környékbeliek Szentgyörgy-nap- ján, és ebben az évben egy-két óra leforgása alatt elkelt az »emberportéka«. Féríikommenciósok Szent György-naptól Szent Mihályiig 200 pengőt 'kapnak, a leányok két mázsa búzát és természetesen teljes ellátást”. Kiss György Mihály CSÖRSZ ISTVÁN: Reggel — István! — szólt az asszony a fürdőszobából. — Mindjárt fél nyolc! A fiú az utcai ablaknál állt pizsamában: kicsit rövid volt a nadrágszára. Papucsát a jobb kezébe fogta, bal tenyerét az ablaküvegre szorította. ' — Anyád szólt — mondta a férfi, aki a hallban ágyazott, összehajtotta a lepedőt keresztben, majd hosszában. Homlokráncolva nézte, kibontotta és összehajtotta hosszában-kereszt- ben. Közben szívott egyet a cigarettájából, amely a hamutartóban füstölt. A fiú belebújt az egyik papucsába, de még mindig az utcát nézte: tweedzakós férfi állt az újságosbódé előtt, mélyen előrehajolva, mintha be akart volna bújni a bódé ablakán. A plakátragasztó letette fenyőfa ládáját, meg a ragasztós bödönt a hirdetőtábla elé, és odament az újságoshoz. Az ránézett a tweedzakós felett. — Mindjárt! — mondta rosszkedvűen, merthogy a plakátragasztó valóban ráért. Kritikát és Népszabadságot adott a tweedzakósnak. Háta mögött lecsúszott egy Pajtás-csomag tetejéről az Ezermester négy példánya, aztán még kettő, igy a két csomag pontosan egyforma magas lett. A plakátos ácsorgóit kicsit, aztán visszament a ládájához, kiválasztott egy kék BMK- műsort, a táblához mérte, ragasztót kent a fémlemezre, majd nyeles kefével elsimította a műsort keresztben és hosszában. Kotorászott a ládában, egy Traubisoda-reklám akadt a kezébe, amelyen jégkockák repültek piros buborékok között. Megnézte, fázósan összehúzta a zakóját, és inkább egy sárga plakátot választott. Ezt is a táblához mérte, végigsimi- totta keresztben és hosszában, majd leült a láda szélére, megtörölte a homlokát, kifújt egy párafelhöt, aztán lecsúszott a járdára, ott is ült egy másodpercig, végül lassan a jobb oldalára dőlt, és úgy maradt. — István! — kiáltott az asszony a fürdőszobából. — Elmúlt fél nyolc! — Felhúzta szoknyáján a cipzárat, kivett egy kék pulóvert a szekrényből, arcához próbálta a tükör előtt, majd visszament a szekrényhez, és kicserélte a pulóvert egy lilára. — Jobb lenne, ha ma nem dohányoznál~— mondta közben a férjének. — Tudtál aludni? A férfi intett, hogy nem. ■— Gyere be velem a kórházba, csinálunk egy EKG-t. Nem kell várnod. — Délutánra le kell adnom a rajzokat —• mondta a férfi. Villamos állt a ház elé, barna teteje eltakarta néhány percre a járdát: amikor elment, nem maradt ott más, csak a plakátragasztó. Később megállt mellette egy ballonkabátos asz- szony, és 6 szólt az újságosnak. Mire visszaértek a bódétól, két diáklány is megállt a plakátos mellett. Egyikük átszaladt a közértbe telefonálni, de az URH-kocsi előbb ott volt, mint a mentő, mert éppen megállt a piros lámpánál. Feltolatott a járdára, onnan a harmatos fűre, amelyen sötét csikót hagytak a gumik. Az egyik rendőr a rádióval vesződött, a másik elővette a jegyzetfüzetét, és felírta az újságárus adatait. Akkor érkezett a mentő, szorosan a rendőrkocsi mellé állt, az orvos hátára fordította a plakátost, megtapogatta a pulzusát, felhúzta a szemhéját, és mondott valamit. Az újságárus kihozott egy barna pajdrzsákot a bódéból és letakarta vele a férfi testét: kicsit rövid volt a zsák, kilátszott alóla a cipője. — István! — kiáltotta harmadszor is 02 asszony. — Hol vagy, az isten áldjon meg?! A fiú az íróasztalnál ült és rajzolt. Egyik papucsát maga mellé tette az asztalra. A férfi odament hozzá, az öngyújtóját kereste. Akkor vette észre az utcán ácsorgókat. Szórakozottan felvette a papucsot az asztalról, — alatta volt az öngyújtó. Egy pillantást vetett a papírlapra, amely a fiú előtt feküdt. Az állt a felső szélén árnyékolt betűkkel, hogy FARKASRÉT. Alatta keresztek dőltek jobbra-bdl- ra. A keresztek között emberek álltak. — Zenekar is lesz? — kérdezte a fiú. — Nem hiszem — felelte á férfi. A plakátokat nézte a táblán.