Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-18 / 90. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. április 18. MÉRKŐZÉS A PIACON Megújuló építőipari szövetkezetek Mostanában a közérdeklődés két szervezetet -tüntet ki figyelmével. ha az építőipar kerül szóba: a nagy állami vállalatokat —, amelyek derékhadát alkotják az ágazatnak — és az egyedi produktumukkal kitűnő kisiparosokat. Közben pedig egy ritkábban emlegetett szervezet is keresi a' helyét az ágazat szerkezetében. a munkamegosztás rendszerében: az építőipari szövetkezet. Egyedi családi ház kivitelezését nem vállalja el az állami építőiipar. mert neki csak a sorozatgyártás jelent anyagi előnyt. Itt tehát a kisiparosokkal kell megmérkőzniük a szövetkezeteknek, s mert áraik olcsóbbak azokénál. van is esélyük a győzelemre. Ez azonban maximált ár, amiért inkább munkához sem látnak, magyarul nem vállalják el. mert nincsen rajta sok nyereség. S ha a szövetkezet rósz. szül is gazdálkodik, lassan is dolgozik, még rá is fizethet. Nagy a konkurrencia A másik fontos feladatuk a felújításban lehetne. Már ma is 40—60 százalékos az építés és a felújítás aránya, ami a jövőben még inkább ez utóbbi felé tolódik majd el. Hamarosan rászorulnak a nemrég elkészült lakótelepek, a ma még korszerű üzemeket is folyamatosan karban kell tartani. De ez a tevékenység sem biztosít gondtalan megélhetést a szövetkezeteknek, mert itt is nagy a konkurrencia. Nagy tudású gépekkel felszerelt téesz- melléküzemágakkal kell felvenni versenyt, és kifejezetten erre a munkára szakosodott nagyvállalatokkal. A két alapfeladat közül mégis egyre több szövetkezet választja ez utóbbit, mert a szabadáras felújítás sakkal vonzóbb, mint a maximált áras lakásépítés. A piaci helyzet gyors változása felkészületlenül érte a szövetkezeti építőipart. A több mipt másfélszáz szervezet közül különösen a fővárosiak kerültek nehéz helyzetbe, mert itt sok a vállalkozó. De nyerni mindenütt csak olcsó árakkal lehet, vagy pedig kifogástalan minőséggel. Ám a szövetkezeti gazdálkodást magas rezsik terhelik, és legjobb szakemberek közül sokan búcsút mondtak, jobb, jövedelmezőbb helyet találva maguknak. Hajsza az anyag után A vidéki városokban aránylag könnyebb a boldogulás. Ott. ahol nemcsak tömeges, telepszerű lakásépítésre van igény, hanem olyan 8—10 lakásos sorházakra, üdülőkre, hétvégi házakra is, amelyek nagy része megfelel a szövetkezeti méreteknek. Különösen az erősen iparosodott megyékben. a jól jövedelmező mező- gazdasági településeken nincsen akadálya a megrendelésnek. Viszont egyre több település kinövi határait, a tanácsok már egyre kevesebb telket tudnak átengedni az építkezőknek. Nagy gond az is, hogy a szövetkezetek területileg nem illeszkednek a túlcentralizált építőanyag-iparhoz. Nem ritkán két—három megyét kell 'beutazni, hogy minden szükséges anyagot megszerezzenek. Persze gazdag vidéken is tönkre lehet menni, és a fővárosban is jól megél az. aki feltalálja magát. Hiszen minden szövetkezetnek van esélye a fentmaradáshoz. Bár kétségtelen, hogy az állami vállalatokhoz képest kedvezőtlenebbek a lehetőségeik. Beruházás- politikájukat. eszközeik nagyságát. bérfejlesztésüket nem tervezhetik „meredeket)”, mert ez rontaná eredményességüket. Keresik a helyüket A veszteséges szövetkezetek nem kis száma jelzi, hogy önmaguk alatt vágják a fát. akik a piac keményebb feltételeire úgy reagálnak, hogy nem vállalkoznak lakásépítésre. De a talponmaradás sokféle kísérletével is találkozhatunk szerte az országban. Van, amelyik korszerű technológiával kísérletezik. olyannal, amivel gyorsan, néhány hónap alatt szép lakásokat lehet építeni. Mások állami vállalattal társulnak, hogy annak biztonságos műszaki-fejlesztési hátterében fejlődhessenek tovább, anélkül. hogy önálló létükről le kellene mondaniuk. A felsorolt esetekben szembetűnő az azonosság: a jövő útja a gyors átállás, megújulás lehet. Természetesen nem arról van szó, hogy a nagyvállalati technikát kellene lemásolni. hanem hogy mindenki a saját környezetében felismert igényhez és saját lehetőségeihez alkalmazkodjék. Keresik tehát a helyüket az építőipari szövetkezetek az átrendeződő építési piacon. S hogy könnyebben megtalálják, az innovációhoz az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium is nyújt anyagi segítséget. Az építők kisbankja, az Építőipari Innovációs Alap is várja a megújulásukhoz konkrét elképzelésekkel rendelkező szövetkezeteket. Ez utóbbit azonban mindenkinek magának kell megtalálnia. Síikor» Katalin TÜNDÉRRÓZSA, VARJÚHÁJ, ORCHIDEA A Kiskunsági Nemzeti Park természetes növényzete IrányjelzőJ Vetélkedők, versenyek Fürj Anikó Lengyelországba utazik A közelmúltban rendezték meg a miskolci sportcsarnokban a X. If júsági Közlekedésbiztonsági Kupa, a XIII. Nemzetközi Iskola Kupa és a VI. KlGST Közlekedési Verseny döntőit. A megyét nyolctagú csapat képviselte, akik közül a legjobb eredményt Fürj Anikó, a solti általános iskola 8. osztályos tanulója érte el. A KGST Közlekedési Verseny döntőjének harmadik helyét szerezte meg, így jogot szerzett arra, hogy a magyar csapat tagjaként Lengyelországba utazzék. Üzemi KBT a takarékosságért A Kiskunhalasi Állami Gazdaság közlekedésbiztonsági tanácsa és a városi KBT közösen szervezte meg azt a vetélkedőt, amelyben a gazdaság dolgozói elméleti és gyakorlati tudásban mérték össze erejüket. A versenyzők KRESZ, műszaki, vezetéselméleti és elsősegélynyújtási ismeretekről adtak számot. A gyakorlatban a vezetéstechnikai tudáson kívül az üzemanyag-felhasználást is értékelték. A díjakat Katona István igazgató és dr. Pálvölgyi István rendőr őrnagy adta át. Nők közül: I. Gáspár Endréné. 2. Csorvási Katalin, 3. Rontóné Koncz JuliGyalogosok és anna. Férfi nem hivatásos gépjárművezetők: 1. dr. Bognár István, 2. Szarvas Imre. 3. Faddi Lajos. Hivatásos gépkocsivezetők: 1. ifij. Kiss József. 2. Ritter Mihály, 3. Nagy Sándor. A legtakarékosabban Uricska József. Törköly József és Deli Tamás közlekedett. Fégyverbarátság a közlekedésben A felszabadulás évfordulójának tiszteletére Fegyverbarátság a közlekedésben címmel ' közlekedésrendészeti vetélkedőt rendezett a kiskunhalasi városi KBT és a BM Határőrség kerületpá- rancsnoksága. A határőrség, a tűzoltóság, a munkásőrség és a Magyar Néphadsereg egyik alakulata, valamint az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai egység és a rendőrkapitányság háromtagú csapatai mérték össze tudásukat. A nemzetközinek számító versenyen elméleti és gyakorlati ismeretekből vizsgáztak a résztvevők. A csapat- versenyben első helyen a rendőr- kapitányság csapata végzett, megelőzve a tűzoltóparancsnokság és a határőrség csapatát. Egyéni versenyben az 1. SomosköVii István rendőr őrmester. 2. Lunger Zoltán rendőr őrmester, 3. Tóth Imre tűzoltó főtörzsőrmester. A díjakat dr. Tóth Antal rendőr ezredes adta át a helyezetteknek. kerékpárosok Vastartalék a nemesítéshez Mint a világ más rezervátumaiban, a mi nemzeti parkunkban >is kiemelt szerepet kapott a természetes növényzet védelme. A mintegy ezerkétszáz növényfajt őrző területeinken az osztályozás négy alapvető élőhelytípust különít el: Tisza-ártér és hullámtér (Tőserdő, lakiteleki hóit ’tisza-ág, az Alpári rét egy része), lefolyástalan mocsarak, lápok, ned- ves kaszálók, láperdők és liget- erdők (izsáki Kolon-tó, az Alpári rét egy része), homokterületek (Bocsa, Bugac és Fülöpháza községek határa), szikesek (kiskunsági szikespuszta. Szabadszállás és Fülöpháza községek határa). Az emberi tájátalakítás következtében a növényzet fejlődésének számos „láncszeme" eltűnt vagy átalakult Az általános tendenciák azonban felismerhetők, és — főként a fokozottan védett területeken — jellemző fajösszetételű növénytársulásokat is találunk. A Tisza-ártér egyik értékes része az erdőkkel övezett lakiteleki holt Tisza-ág. A folyó múlt századi szabályozásakor lefűző- dölt, vízzel telt mederben hihetetlen tömegben tenyészik a gyökerező és a lebegő hínár. Legszembetűnőbb növényei a sárga tavirózsa, tündérrózsa, kolokán, békatutaj és a súlyom. Partjain, a térszínt emelkedésével fűzligetek, tölgy-kőris-szil ligeterdők és gyöngyvirágos tölgyesek maradványai díszlenek. Ä víz játssza a főszerepet a növényvilág formálásában a nemzeti park lefolyástalan mocsaras, lapos területein is. A legmélyebb helyeken számos ritka fajunknak otthont adó mocsári nádasok, zsombéksások és fűzlá- pek tenyésznek. Legszebb állományaik aiz izsáki Kolon-tóban tanulmányozhatók. A természetes növényzet fejlődése itt is az erdő felé tart. Az átjárhatatlan fűzlápokat magyar kőrises vagy páfrányos égerláp-erdők, keményfás (tölgy, kőris, szil) ligeterdők váltják fel a magasabb helyeken. A bugaci és bócsat buckákat vonzó tájjá varázsoló borókás- nyáras erdők másodlagos kiala- kulásúak. Egy feltételezés szerint a török időket megelőző csapadékosabb, magasabb talajvizállású időszakban kocsányos tölgyben gazdagabb, nagyobb borítású erdő formálta ezt a vidéket. Az erdőirtás és legeltetés hatására azonban újra megindult a homok. Tehát a jelenlegi, számos ősi elemet megőrző növénytársulás egy másodlagos, de természetes felépülés eredménye. Külön figyelmet érdemelnek a nemzeti park gyepterülétéi. Ezekből a talaj adottságoktól és a vízviszonyoktól függően négy alapvető típust különíthetünk el: szi- kespuszták, homokpuszták, láprétek, nedves kaszálók. Mindegyik gyeptípusnak sajátos, jól jellemezhető felépítése van. A szikespuszták legelőtípusú gyepei faj- szegények, de az itt élő fajok zöme valami különleges tulajdonsággal (sótűrés, szárazságtűrés stb.) rendelkezik. Néhány közülük csak a Kárpát-medencében előforduló, úgynevezett „bennszülött” faj. A homoki gyepek legnagyobb felületeket uraló tagja a homoki csenkesz- és árvalány- haj-tömegeket érlelő nyílt ho- mokpusztagyep. Ez a szárazságtűrő fajokban gazdag társulás ad otthont a legtöbb bennszülött növényfajunknak (homoki varjúháj, kései szegfű stb.). A nyílt ho- mokpusztagyep átmeneti állapotot képvisel rendszerint a futóhomok és a homoki erdők között. A magas talajvizállású réti talajokon tenyésznek a nemzeti park színekben és formákban leggazdagabb gyepei: láprétek, nedves kaszálók. A rendszeres kaszálással fenntartott magasfüvű gyepállományokban pompázik a legtöbb vadon élő orchideafajunk is. A nemzeti park területein tucatszám találhatók a magas hatóanyag-tartalmú, keresett gyógynövényfajok. Közülük legismertebbek az orvosi székfű, az orvosi ziliz, a farkasalma, a fekete na- dáíytő, az őszi kikerics, a cickafark, az ökörfarkkóró, az üröm, a menta, a kakukkfű és az ezerjófű fajok. Hasonlóképpen keresettek az ipari felhasználásban jelentős, magais illóolaj-tartalmú és a festékanyagot tartalmazó fajok, az ernyősök és az aja- kosok családjába tartozó növények és festőnövényeink, a homokbuckákon gyakori báránypirosító és a lápréteken, nedves kaszálókon ősszel virágzó festő zsoltina. A hazai védett növényfajokból a jelenlegi Ismereteink alapján 42 (ebből kettő fokozottan védett) a Kiskunsági Nemzeti Parkban is megtalálható. Közülük (kitűnnek szépségükkel a sárga, lila és kék színekben pompázó nőszirom fajok, a homokbuckákon májusban lengedező homoki árvalányhaj, a jó vízellátású lápréteket kora tavasszal fehér lepelbe öltöztető gyapjúsás fajok, a sárga virágú tavaszi hérics, a buckákra ősszel lila szőnyeget terítő homoki kikerics, a titokzatos orchideák Itt élő képviselői, a Tőserdőben és az Alpári réten éüő Tisza-parti mar- gitvirág. Nem kevésbé dekoratív megjelenésűek a gomba alakú virágzatot fejlesztő kék szamárkenyér, az (Illatozó kései és buglyos- szegfű, az erdei szellörózsa, a mocsarak és láprétek éke, a karnis tárnics, a tavaszi csillagvirág és a mágas fűben elbújó fehér májvirág sem. Másoknak a tudományos jelentősége nagyobb. Ezek közé tartozik az ősi vízfolyások nyomjelzője. a lépi csalán, a szártalan csüdfü, a kék gyöngy alakú virágokat viselő eper gyöngyike, az egyre ritkuló fekete kökörcsin, a két poloskamag faj, a kis keresztes virágú jaiika tarsóka, a szikeseinken élő erdélyi útifű, az apró termetű homoki . varjúháj, az ágais-bogas homoki vértö. Ma már csak egy helyen él a nemzeti parkban az alföldi lápok talán legszebb virága, a vidrafű. Igazi kuriózum a Duna—Tisza köze bennszülött növénye, a tartós szegfű, a 'hazánkban csak egy termőhelyről (Kunfehértói tölgyes) ismert virginiai holdruta és a két, fokozottan védett orchidea .fajunk, a pókbangó és a légybangó. Ennek a hatalmas, a jelenlegi állapotában is elképesztően változatos, állandóan megújuló természeti erőforrásunknak őrzése azonban nemcsak a nemzetközi kötelezettségünk teljesítését jelenti. A természetes flóra örökletes anyagának (génkészletének) fenntartásával gyakorlati célokat is szolgálunk. A mező- és erdőgazdaságban pillanatnyilag intenzíven hasznosított csekély számú növényfaj közeli és távoli rokonsági köre a szabad természetben él. Példaként említhetjük a különböző here, lucerna, takarmányfű és nyárfa fajokat, vagy a homokbuckákon tömegesen előforduló vadrozsot. Mivel a nővénynemesítés a genetikai változatosságon alapszik, a vadon élő rokonok később nagyon hasznos segítőtársai lehetnek a nemesítőmunkának, annak vastartalékát képezik. Dr. Tölgyesi István A kellemes idő előcsalogatja a téli pihenőre kényszerült kerékpárokat, számuk egyre szaporodik az utakon. A 'gyalogosok sem utaznak jó' időben autóbusszal, a hosszú tél után jólesik a séta a munkahelyre. A gépkocsivezetők öröme efölött nem osztatlan, hiszen számukra a kerékpárosok és gyalogosok fokozott forgalma a veszélyek és akadályok’ szaporodását jelenti. Ez részükről érthető is, mivel tőlük fokozott alkalmazkodást követel a náluk lényegesen lassabban haladó partnerek jelenléte. Ugyanakkor vigyázniok is kell épségükre, nemcsak aizért, mert köztük sok az idős és a gyermek, hanem azért is, mert kevésbé felkészültek a közlekedésre. kevesebb gondot fordítanak szándékuk jelzésére, kisebb az együttműködési készségük, s emellett a legvédtelenebbek a közlekedésben. A helyzet javítása érdekében többoldalú együttműködésre van szükség. Érdemes lenne a fényvisszaverő ruházatot tovább népszerűsíteni. Megfelelő propagandamunkával javítani lehetne az autósok és a kerékpárosok, valamint gyalogosok közti együttműködési készséget. A gépkocsivezetők időnként éljék bele magukat a gyalogosok, illetve kerékpárosok helyzetébe. Fogadják el, hogy a törvény mindenki számára azonos jogot, biztosít az utak használatában. Amíg az adott úthálózaton a jelenlegi vegyes forgalommal kell számolni, csak a fokozott együttműködés szolgálja a biztonságot. Az átkelő gyalogosokat illetően főként a gyermekekre jés az idősekre kell vigyázni. A kerékpárral közlekedőknek tisztában kell lenniök a köziekedés szabályaival. Sűrű városi forgalomban a kerékpárosnak érdeke, hogy mások szándékait időben felismerje, illetőleg saját szándékáról megfelelően tájékoztassa a környezetében haladókat. A kerékpár világítására gondosan ügyelni kell. A hátsó lámpával sokan keveset törődnek, pedig annak nagyobb jelentősége van a kerékpáros biztonsága szémpohtjából, niint az élsőhek. A gyalogosoknak az úttesten, való áthaladás előtt kellőén mér- lc-geíniök kell a közeledő járművek távolságát és sebességét. Átkelési szándékuk jelzésében, illetve az erre utaló magatartásban — ha az egyébként szabályos — tartózkodjanak a megtévesztő, bizonytalan, határozatlan mozzanatoktól, mert az autósok az átkelésük kiszámításakor feltételezik az egyenletes és határozott áthaladást. Ha az úttesten való gyaloglásra kényszerülnek, feltétlenül a menetirány szerinti bal oldalon közlekedjenek. Sötétben a ruházatuk, illetve a rádolgozott fényvisszaverő betét elegendő távolságról tegye őket észrevehetővé. A gyermekeket a szülők készítsék fel a biztonságos átkelésre, az úttest mellett való helyes viselkedésre. Ismertessék velük az ott leselkedő veszélyeket, és ezek elkerülésének módját. Ugyanakkor jó példával neveljék őket a helyes közlekedésre, ne legyen ellentmondás a tanítás és viselkedés között. A pedagógusok érezzék át a közlekedésre nevelés óriási jelentőségét. Ha az együttműködés a közlekedés irányításában és a forgalomban megvalósul, remélhetőleg csökken a tragédiák, illetve a közlekedési áldozatok száma. Szabó András CSÚCSFORGALOM ■ A megyeszékhelyen a Kiskörút — főként csúcsforgalmi időben, a reggeli munkakezdés és a délutáni munka befejezésekor — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A forgalomirányító jelzőlámpáknál annyira összetorlódik a járműsor, hogy forgalmi dugók alakulnak ki, szinte megbénul a forgalom. Képünk egy átlagos, délelőtti időszakban készült, s itt is látható, milyen zsúfolt a Kiskörút. • Borókás buckák az Orgo- ványi Tájvédelmi Körzetben ■ láp»’!} rétegek egyik védett növényfaja a gyapjúsás. • A sárga nőszirom is törvényes védelmet élvez. (jobbra lenn)
