Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. március 7. csütörtök MEGSZEDTE A DÉZSMÁT A VIHAR, A HIDEG Mi van a fóliasátrakban? Ügy tűnik,' végérvényesen bú­csút mondhatunk a télnek. So­kan nehezen fogják elfelejteni az 1985-ös esztendő első két hó­napját, a fólia alatt primőrt ne­velő kertészek közül is. A vá­sárlók aggódnak: a tavalyinál még drágább lesz a korai 'zöldség, gyümölcs? Erre a választ Kiskunfélegyháza környékén keressük, ahol a legtöbb a fólia Bács-Kiskun megyében. • Darányi József: — Ha jön a vihar, pillanatok alatt tönkre­mehet az egész évi munkánk eredménye. — Már eddig annyit fűtöttem a palántanevelésre, mint máskor egész évben. Ilyen olajárak mel­lett már csak a fiataloknak éri meg fóliázni. Azt hiszem, ez volt az utolsó telem, hogy nagyban csináltam. A fólia alatt szépen fejlődik az aprócska retek, paradicsom, ubor­ka, sárgadinnye. ö is megerősíti „kollégája” vé­leményét | — Nem hiszem, hogy maga­sabbak lehetnének az árak, ter­mény azonban kevesebb lesz az idén, és valószínűleg kereslet is. A félegyházi Zöldért-kirendelt- ség vezetője, Laczkó Gyula akét- három hét múlva kezdődő primőr­szezonról mondja: — Mintegy 35 millió forint ér­tékben vásárolunk korai zöldsé­get. Ide sorolható a retek, zöld­hagyma, hajtatott uborka, pap­rika, paradicsom, fejessaláta, kínai- kel, korai karalábé, kar­fiol, káposzta. Kétezer kisterme­lővel állunk kapcsolatban. A kirendeltség célja a minél nagyobb áruforgalom. Ezért közvetlen szerződést rkötöttek a gyors szállításra a pápai, veszpré­mi; kaposvári; siófoki; kazincbar­Normális időben csendes erdő­zugnak is mondhatnánk Darányi József tanyájának környékét. A sárga ház mellett vázak. Fólia még csak kettőn van. Házigaz­dánk nyögdécselve panaszkodik. Elcsúszott, bordája bánta az esést: eltörött. A február eleji nagy viharban mégis minden munkáskézre szük­ség volt. — Tudja, nem is a hideg a mi ellenségünk, hanem a viharos szél — mondja, amikor a nehéz napokról kérdezem. — Bebúvik mindenhová, cibálja a sátrat, amíg szét nem szakad. Ilyenkor éjjel is ugranunk kell. A csizma, a pufajka mindig az ágy mellé ván készítve, rohanunk menteni, amíg nem késő. Ez nem is csoda, hiszen min­den mag egy forintba került. Megtudom, hogy a kertészkedést 1968-ban kezdték. Hozzáértésüket, no és szerencséjüket bizonyítja, hogy csak egy esztendő volt, ami­kor az időjárás mindenüket el­vitte. Jelenleg csak két sátort fűtő­nek, ezekben nevelik a paradi­csompalántát. Ha az idő jobbra fordul, akkor ültetik ki hat „hi­deg” fólia alá. Három család baj­lódik a sok ezer növénnyel. A várható árakról kérdezem. — Nekünk az lenne a legjobb, ha minél magasabbak lennének, de ezt a kereslet szabja meg. Ügy gondolom,-a 'tavalyi volt a plafon, ennél csak olcsóbb le­het. Zömmel a Bosnyák térre visszük, no és a félegyházi Zöl- dért-telepre. Máshová nem érde­mes. Emlékszem, régebben volt olyan idő, hogy körüljártuk a Balatont. Nagy kínkeservesen sikerült vevőt találni a portéká­ra. Később derült csak ki, hogy a közeli Zöldért-telepen ennél jobb árat kaptunk volna érte... Jászszentlászló határában fek­szik Csányi István „birodalma”. A környékbeliek a gyors beszé­dű kertészt páradicsomkirály- nak ismerik. Való igaz, értője a szakmának. Számos újítást vezetett be. Ala­csony, a szélnek ellenálló fává- ■ zas sátrait, nem úgy mint sok környékbelit, nem tépázta meg a szél. • A két üzlet között csak 1300 méter atáVdlság.* • Csányi István: — Eddig nyolcvan hektó olaj fogyott el. cikai, ózdi, miskolci Zöldért-ki- rendeltségekkel. így talán sike­rül elejét venni a munka nélkül jövedelmet szerző, árdrágító nep­perek tevékenységének. Ez tehát a jelenlegi helyzet. Reméljük, az elkövetkező hóna­pokban nem lesz megfizethetet­len vitaminforrás a primőr. * * * Búcsúzunk Laczkó Gyulától, s betérünk a Holló Lajos utca és az Árok utca sarkán lévő Kon- zum 2107-es számú boltba ciga­rettát venni. De nem ez az érde­kes, hanem az ott talált fokhagy­ma ára: 40 Ft, hirdeti a tábla, holott épp néhány perce a ki­rendeltségvezető asztalán látott 3. számú összesített árulistán a fokhagyma mellett 12,80 forint szerepelt mint nagykereskedelmi ár. Tovább megyünk. A gépkocsi kijométerszámlálója szerint 1300 métert teszünk meg. A Kossuth utcán, a Zöldért-boltban az ár­cédula ugyanezt a portékát már csak 15 forintért kínálja. A fokhagyma nem primőr. Kis kerekítéssel az egyik ár 2,7-sze- rese a másiknak, a reálisnak. Ez pedig már elgondolkodtató... Czauner Péter A szárazvirág-export tanulságai A szárazvirágok külföldre szállításának még alig né­hány éves múltja van. A sikerek és az örömök közé azon­ban máris bőven keverednek olyan apró bosszúságok, amelyek a termelők kedvét fékezik. A sikeresebb termékek közé tartozik a Statice tatarica, amely­nek termesztését elsősorban a háztáji gazdaságok és a kertba­rátok vállalják magukra, de 1983-ban és tavaly telepített né­hány nagy gazdaság is. A MO- NIMPEX és a GENERÁLIMPEX külkereskedelmi vállalat tavaly mintegy ezer tonna tatarica-féle- séget szállított külföldre,- zök­kenőmentesen. A felvásárlás és az értékesítés az idén is kedve­zőnek mutatkozik, de tovtább nö­velni a termesztést — a múlt évi tapasztalatok erre intenek — fö­lösleges lenne. A kiskertek gazdáinak bevéte­le a szárazvirág-exportból tavaly SZERZŐDÉS — IDŐBEN igen változó képet mutatott, elő­fordult kétezer forintos árbevé­tel, de többen nyolcvanezerrel is dicsekedhettek. A szárazvirág-kötészet nem nélkülözheti • a mákgubót, a mohnköpfet sem. Az elmúlt év­ben azok a kertészek és kertba­rátok jártak jól, akik még au- gusztuban értékesíteni tudták ezt a terméket. A 2 millió megter­melt mákgubóból mindössze 800 ezret tudtak külföldre szállítani. A termelők hitegetése hónapokig tartott, így tehát nem valószínű, hogy ezek az emberek az idén egyáltalán hozzáfognak a mákgu­bó hosszadalmas kikészítéséhez, osztályozásához, csomagolásához. Igen sok kertbarát szeretett volna bekapcsolódni ä Typha, köz­ismertebb nevén gyékény, vagy buzogány exportálásába. A GE- NERALIMPEX júliusban fordult a termelőkhöz, negyvenezer typha begyűjtését kérte. Ebben az idő­pontban azonban a gyékény már túlérett, még ha a szára zöld is. Így hát ezt a mennyiséget kül­földre szállítani nem lehetett. A rossz tapasztalatból remélhetően okulnak az üzletkötők és már most, az év elején szerződést kötnek a felvásárló szervezetek­kel, és rajtuk keresztül a terme­lőkkel. A szárazvirágok tőkés export­jának bevezetése új lehetőség a háztáji munkaerő hasznosítására. A sok türelmet és szaktudást igénylő tevékenységet azonban még a virágot legjobban kedvelő termelő is csak úgy végzi, ha tisztességes számítását megta­lálja benne. L. T. • A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben is termesztenek szárazvirágot. (Tóth Sándor felvétele) A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Új átmenő vasútvonal Űj vasúti át- CSEHSZLOVÁKIA - SZOVJETUNIÓ járó létesült ________ . C sehszlová­kia és a Szovjetunió között. Ezt egyrészt a két ország között gyor­san növekvő áruforgalom, más­részt a meglévő vasútvonalak túl­terheltsége tette szükségessé. Az új vasútvonal építése Nagy- kapos és Ungvár között 1981-ben kezdődött. Az eredeti tervek sze­rint 1985-ben kellett volna elké­szülnie, de már 1984 novemberé­nek elején üzembe helyezték. Az új vonal párhuzamosan ha­lad az Ungvár—Jánoska vonal­lal, és áthalad a Nagykaposban lévő vasúti csomóponton. Ezen a helyen épült az új átmenő ál­lomás, Matyóé. Körülbelül öt ki­lométerre északra fekszik Nagy- kapostól, s hasonló távolság vá­lasztja el az ungvári átrakótól. Matyóé négy bejárati és ugyan­ennyi kijárati vágánnyal rendel­kezik. Az átkelőhely agya a négy- relés biztosítóberendezéssel, te­lefonközponttal és adminisztra­tív munkahelyekkel ellátott fo­gadóépület. A két transzformá­torállomáson és a tartalék áram­forráson kívül Matyóé javítómű­helyekkel és raktárral is rendel­kezik. Matyóc átkelő állomáson kívül felépítettek, vagy rendbehoztak további hat állomást, néhány ki­térőt, hidat, felüljárót, gyalogos- aluljárót, utat. Az egész vonalat relés biztosítóberendezéssel és vonalbiztosító berendezéssel lát­ták el. Ezzel nőtt a teherforgalom teljesítménye és biztonsága. Az új átkelőhely útvonala rö- videbb, mint az Ágcsernyő— Kassa közötti vonalé. A Szovjet­unió felé megnyílt új vasúti át­kelőhely segített tehermentesíte­ni a túlterhelt ágcsernyői átra­kóhelyet, lényegesen növelte a teher- és személyforgalom át­eresztő képességét. • A forga­lom irányt­• tásában segít a modem technika. MONGOL GAZDASÁG Előtérben a korszerűsítés A mongol gazdaság hagyomá­nyos, évszázadokon keresztül vál­tozatlan formában megmaradt ágazata, a nomád állattartás szo­rosan összekapcsolódott az élet­móddal, a szokásokkal. A forra­dalom győzelme, amelynek ered­ményeképpen a mongol nép a feudalizmus után — átugorva a kapitalista történelmi korszakot — a szocialista utat választotta, mégr ha nem is- egycsapásra; de meg^ártfctótátta^'áz "Ország -£táf9a- dalmi,:jÉ'g[azdááágil sZéifltézé^ét. Igaz, Mongólia lakosságának szin­te a fele még ma is jurtákban la­kik, fő foglalkozásuk — még ha állami gazdaságok, avagy a ter­melőszövetkezetek keretein belül is — az állattartás. Mongólia — gazdasága, társa­dalma — azonban határozottan új utakon jár. A 60-as évektől már agrár-ipari államként tartották számon, s ennek jelei sok helyen felfedezhetők. Különösen látvá­nyos a nehézipar, a bányaipar és az arra épülő feldolgozó ágaza­tok fejlődése. Ehhez a legnagyobb segítséget a Szovjetuniótól kapta az ázsiai ország. Napjainkban már fél évszázádos múltra tekint vissza a mongol—szovjet geoló­giai együttműködés, amely meg­teremtette a korszerű kutató­feltáró tevékenység alapjait, s a felfedezések nyomán elindította a páratlan -értékű nyersanyag­lelőhelyek kiaknázását. Ennek a következetes munkának a leg­újabb és talán méreteiben a jö­vő szempontjából is legjelentő­sebb állomása a még csak tíz- esztendős fennállását ünneplő erdeneti réz- és molibdéndúsító kombinát, amely a * Szelenge- völgy, Mongólia ásványokban leggazdagabb térségének termé­szeti adottságaira épül. A Szovjetunió mellett más eu­rópai szocialista országok is be­kapcsolódtak a mongol ipar fel­futtatásába. Csehszlovákia jelen­tős szerepet játszott a mintegy 25 millió állatállomány ipari hasz­nosításában, főként a bőrfeldol­gozásban. A magyar közremű­ködéssel üzembe helyezett szon- ginói biokombinát (tápszer- és ol­tóanyaggyár) az állategészségügy területén mutatott új utakat a mongol szakemberek, számára,. A mai Mongólia nem mentes a gondoktól sem. Gondot jelent — s ezzel számol is a mai mongol vezetés —, hogy az igényeknek megfelelő szakmunkás- és irá­nyító réteget képezzenek ki. S hasonlóképpen nem lehet figyel­men kívül hagyni azt sem, hogy a hagyományos életmódhoz szo­kott lakossággal elfogadtassák azokat az alapvető szabályokat, amelyeket a gyárban dolgozás, az ottani kötött munkaidő, a telje­sítmény szerinti bérezés meg­kíván. Mongólia reális célkitűzéseket, távlati terveket állít maga elé. Az iparban mindenekelőtt az ener­giatermelést, a nyersanyagok ki­aknázását kívánja fokozni, a könnyűipar területén az új ága­zatot^ bevezetése mellett a már bevált feldolgozó . módszereket akarja tökéletesíteni, a mező- gazdaságban pedig a meglevő ál­lomány megőrzése mellett szán­dékozik fokozni a gépesítést, szer­vezettebbé tenni a termelés és szállítás néhol még akadozó mód­szereit. Elsősorban az export- termékeket előállító ágazatokat (bányaipar, könnyűipar) helye­zik előtérbe, támogatják. M. A. (22.) Henry Button kényszeredet­ten elvigyorodott. — Na persze. De nekem ugrott kétezer dollárom. Benyúltam a zsebembe, és a kapitány pénzéből leszámoltam neki az összeget. — Parancsol­jon. Remélem, most már kárta­lanítottam. Átvágtunk a szűk folyosón, s néhány pillanat múlva a szabad levegőn találtuk magunkat. Leintettem egy taxit. A Ló­tusz bárig tartó út háromnegyed részét csendben tettük meg. Időnként hátrapislantottam. de nem láttam, hogy üldöznének. Aztán Ruth-hoz bújtam, és meg­kérdeztem tőle: — Honnan van neked piszto­lyod? — Ha egy írónak lehet, miért ne lehetne egy egyszerű szám- lázónak >is? — kérdezte válasz helyett. — Ami azt illeti, a lehető leg­jobbkor tetted a táskádba. — A barátnőmtől kértem köl­csön. Eléggé beszari alak, aki annak ellenére, hogy ketten la­kunk egy szobában, állandóan cidrizik a betörőktől... — Áldom az eszét. — Aztán, amikor megtudtam, hogy a Lótusz bárba megyünk csörögni, bevallom, én is megijed­tem egy kicsit. Így aztán kölcsön­kértem tőle. A Lótusz bár előtt kifizettem a taxit, átültünk az én autómba. — Hazaviszlek, jó? — kérdez­tem, és megfogtam a kezét. Ahogy kitapogattam a pulzusát, bizony nem hasonlított az egészséges ember megszokott . lüktetéséhez. Begyújtottam a motort. Ruth megmondta a címét. Elindultunk. — Reggel fölhívom Peter Wil- sont, és közlöm vele, hogy nálam van a dohány — jelentettem ki, miután rákanyarodtunk a Brad­bury sugárútra. — Aztán? — hallottam, amint Ruth fogai összekoccannak. i— Megkérem, hogy hozzon egy kis kábítószert, különben ugrott a lóvé. Ha nála lesz az anyag, megvan a bizonyíték. — És ha nem? — Százezret senki sem hagy lógva. Aztán tisztázom vele Max ügyét. A többi már a rendőrség dolga, azt hiszem, Bradley örül­ni fog. — Ki az a Bradley? — A kábítósok túlbuzgó főnö­ke. Utálatos pasas. Ruth rámnézett. Arca komoly volt, amikor megkérdezte: — És ebben az ügyben szántál nekem valami ilyen szerepeit? Bólintottam. — Az ülés alatt van a pénz, egy kopott tarisznyában, Amikor majd a szobámba csalom Wil- sont, fölhívlak telefonon, te pe­dig lesétálsz az autóhoz, kive­szed belőle a csomagot, és fel­hozod ide. A kesztyűtartóban vannak a pótkulcsok, légy szíves, tedd a táskádba. — És ha nem telefonálsz? — kérdezte, miközben táskájába rejtette a kulcsokat. — Ha negyed tizenkettőig nem telefonálok, csörögj a rendőrség­nek. — Kicsit furcsa... — tűnődött Ruth; arca, akár a gipsz, fehér volt és mozdulatlan. — Mi a furcsa? — Két napja ismerjük egymást, és ennyire megbízol bennem. — Tudom, hogy meg akarsz gazdagodni, de nem ilyen áron — válaszoltam. — Különben is, meg­mentetted az életemet. * Reggel fél kilenckor ébredtem. Lefürödtem, felöltöztem, a regge­lit viszont kihagytam; túlságosan remegett a gyomrom. Ha minden az elképzelésem szerint zajlik, Thomsont ma még a rács mögé dugom. Zsebemből előhalásztam a táviratot, és föltárcsáztam a Peter Wilson neve mellett levő számot. A, negyedik csöngetésre vették fel. — Mr. Wilson? — Igen — hallatszott a vonal másik végén. — Itt Flint Wittgen beszél. Nagy újságom van az ön számá­ra, talán érdekelni fogja. Hosszú szünet után hallottam ismét a hangját: — Mr. Wittgen, csak tömören. Nincs sok időm — hangja öblös volt és fölényes, mint a sikeres üzletembereké. — Nálam van a dohány. — Nem értem, miről beszél... — Megszereztem a százezer dol­csit Henry Buttontól. Ha meg akarja kapni, ide kell fáradnia érte a Nazir szállóba. Kettőtizen- hetes szoba. És még valamit. Hoz­zon egy kis port, különben ug­rott az üzlet. — Maga megőrült. — Nem. Csak rabja vagyok a drogoknak. Szóval tizenegykor. De por nélkül ne is jöjjön. És sem­mi próbálkozás, megértette?! — mondtam, és letettem a kagylót. Ellenőriztem a pisztolyomat, és vártam. Nem akartam az ablak­hoz menni, Ruth miatt: egyikünk­nek se tenne jót. Legszívesebben azonnal felhívtam volna a kapi­tányt vagy Bradley-t, de biztos­ra akartam menni. Mert mi van akkor, ha Wilson átver? Ha nincs nála a por? A rendőrfőnökök rendszerint utálják a feltételes módokat, tehát nem lenne sok értelme idebolondítani valamelyi­küket. És Brook? Neki tulaj­donképpen szólhatnék, de túlsá­gosan nehéz felfogású ahhoz, hogy megértse, miről van szó. A maximum, amit elérhetnék nála: letartóztatna lopásért. Hiába egyedül kell végigcsinálnom az ügyet. Illetve Ruth-tal, ezzel a kedves, kissé együgyű lánnyal... Aztán fölhívtam Lilit, és közöl­tem vele, ha minden igaz, a nap folyamán elkapom Thomsont. Ne­hezen múlt az idő. Váratlanul megcsörrent a tele­fon. A portás volt! azt mondta, valami Brook nevű pasas akar velem beszélni. — Rendben van, küldje fel — mondtam, és letettem a kagylót. Néhány pillanat múlva kopog­tak az ajtón. — Jöjjön csak, Brook — mond­tam, és fegyveremet az ajtóra szegeztem. Brook döbbenten állt meg a küszöbön. — Ejnye, Wittgen, tudhatná, a fegyver nem játékszer — mond­ta és, megvakarta irdatlan nagy fejét. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents