Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

1985. március 6. • PETŐFI NÉPE • 5

„AZT MONDJÁK* EZ A PÁLYA FIATALOKNAK VALÓ”

Népművelő-vallomás igazgatói feladat.

Dunaegyházáról

Sokan azt mondják, hogy a népművelés csak fiataloknak való. És ez — ahogy tapasztalom — sok szempontból igaz is.. Nálunk Dunaegyházán egy ideje igen sűrűn váltogatják egymást az intézményvezetők. Volt itt egy kultúros, Pinczés Aladár, talán ő volt az egyedüli kivétel — ezt ne csak dunaegyházi viszonylatban értse! ö volt a környék korelnöke — legalábbis népművelő körökben —, de hát húsz év után belefáradt... föladta!... Ma az általános iskolában tanít. Ide is visszajár, szakkört vezet, de a nehezét már nem csinálja., Egy fiatalasszony követte őt az igazgatói székben — ugye milyen szépen hangzik: igazgató! —, de nem sikerült összeegyeztetni az anyai és az ismeretterjesztői feladatokat. Fölmondott. Csak néhány hónapja volt az én esküvőm, de látom: a férjemnek sem nagyon tetszik a „közösségi elkötelezettségem”. O talán már most mást gondol a jövőnkről.

A kívülálló talán nem is gondolja végig, miivé-1- ■géz egy kultúros délelőtt kilenctől (amikor a munkaidő kezdődik) este tízig. Reggel az első utam a postára és a tanácsházára vezet. Elhozom az újságokat, leveleket és a tanácstól az éppen esedékes adminisztrációt; bálengedélyt, a zenészek kiközvetítését, vagy — ha már a kalocsai bankból megérkezett a kiutalás — a tiszteletdíjakat. Ilyenkor, szezonban mindig van valamilyen rendezvény: bábszínház, kiállítás, disco, néhanap egy-egy politikai vitaest. Nálunk tartják a beszámoló taggyűléseket és az iskolai, tanácsi, szövetkezeti rendezvényeket.

Amikor az adminisztrációs ügyek intézése után a művelődési házba érek, rögtön kezdődik a kupaktanács egyetlen „hivatásos” munkatársammal, a ta- karítónén-ivel, hogy melyik termet" hogyan rendezzük be. Soha nem irtóztam a fizikai munkától, de mielőtt ide jöttem volna, nem gondoltam, hogy egy falusi művelődésiház-igazgatónak ennyi kilót meg kell emelni naponta ... (Nem hagyhatom, hogy a takarító néni, szegény, maga cipekedjen.)

Szervezni, plakátokat ragasztani —amelyeket a barátnőmmel együtt az esti órákban festünk — a délutáni órákban szoktam. Ez azért van így, mert ilyenkor ebédelni úgyis hazamegyek, és közben benézek a boltba, az étterembe és egy-egy házhoz is ajánlani a „portékám”. Gyakran levélek várnak: „Asztalt kérünk a bátyus bálra”, „két jegyet tegyél félre a színházbuszra” — írják azok, akik nem találtak otthon. Tíz, tizenkét plakátot szoktam kitenni Dunaegyházán. A KISZ-es fiúkkal néhányat átküldők a szomszédos községekbe is ... .

A délutáni munkaidő hivatalosan öt órakor kezdődik. Ez itt gyakorlatilag azt jelenti, hogy az intézményvezető kinyitja a kultúrházat és őrzi... (Szervezni tehát csak máskor lehet.) Tegnap például egy pesti szinészcsoport játszott a gyerekeknek. Zsákbamacskaként vásárolom ezeket a' műsorokat — ahogy mindenki —, nem tudom, hogy milyen si- Például rosgg, daj&gfgp. ßCi

, Eljött 12Ö rgyecék,- összesen 2iÖ4iforiptp^jMetíekj Éh. •\a művéSiiéltnek'Jégy ezresS^jtqfjbet 4e ihátiá&y.at

fontos, hogy megvolt. A Veszteséget majd behozza a farsangi bál. Az előadás végén már vártak a felső tagozatosok, űk állandó vendégeink. Sokan közülük nálunk töltik az egész délutánt.

Sportkör (a nagytermünk tornaterem is!), mozi és

néhány játék. Ezt kínáljuk délutánra. Az este a KISZ-korú fiatalságé és a nyugdíjasoké. Igen lelkes mindkét társaság. Jobb híján iltt töltik az estét... szárazon. Merthogy büfé nincs az épületben. Az idősebbek sakkoznak, kártyáznak, beszélgetnek, a fiatalok pingpongoznak, csocsóznak, zenét hallgatnak az ifjúsági klubban. Jó lenne vásárolni néhány játékot, kicserélni a tizenöt éves magnót és a hasonló korú lemezjátszót, de nincs rá keret... Fáj is a szívem, amikor látom, hogy sok városi művelődési központban milyen költekezés folyik, és hogy miként zajlik ott az élet, de hát ez Dunaegyháza, ahol egyelőre nemigen lesz videózás...

Nem félek az esti ügyeletektől. Szelíd a társaság. Nem balhéznak. Néha rájuk kell szólni, ha verik a zongorát, de hallgatnak rám. És, bárkinek szólok, szívesen segít... Ügy látom a hozzáállásukon, hogy segítenének többet is, kérhetnék tőlük, de nincs mihez!

Három éve dolgozom itt. Nem panaszkodhatom, 3500 forintot keresek. Jó viszonyban vagyok a tanáccsal és úgy érzem, az emberek is szeretnek. Voltak emlékezetesen szép rendezvényeink: például, a két szüreti bál, Kustár Zsuzsa iparművész kiállítása, Bajor Nagy Ernő, Erőss Pál és Chrudinák Alajos vendégeskedése... ezek megmozgatták szinte a falut. Két év óta folyamatosan tatarozzák a házat, de alig látszik meg. Tavaly a világítást korszerűsítették, az idén talán sikerül kifestetni is. Mindezek ellenese, úgy,.érzem, valami nem stimmel ja. falusi . közművelődésben • V alahqgaW^á^Sö^^ll^iiá, ..nálnUszaeg) kellene 'újítáíhi, az egészét... Nem tudom, itt, éhhez, elég erős vagyok-e?

Elmondta: Papp Istvánná Sztruhár Ildikó, a dunaegyházi művelődési ház igazgatója.

Lejegyezte:. Farkas P. József

GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET

Úttörők között Bugacon

Híres pusztán élnek, a körülöttük levő tájat akár a szabadság jelképének is tekinthetik. A szép új iskolát körülölelő, végtelennek tűnő havas puszta biztosan csábítja őket szánkózni, csúszkálni, de amint nevelőiktől megtudtam, a falubeliek és a környező tanyákról bejárók a legritkább esetben mulasztanak. Szorgalmas, komoly gyerekek a bugaciak, értékelik szép, tiszta, új iskolájukat, négyezer kötetes könyvtárukat, szaktantermeiket, szakköreiket.

A tágas szoba, ahol leülünk beszélgetni, szüleik jóvoltából ékes: falon, asztalon eredeti népi motívumokkal díszített térítőkét helyeztek el, a felnőtt díszítőművész-szakkör tagjainak remekeit.

— örömeitekről, gondjaitokról szeretnék hallani — mondom — és sorban kapom a választ beszélgetőpartnereimtől: Balogh

•Istvántól, Frank-Szabó Zitától, Vass Viktóriától, Borics Máriától, Mucsi Albertinától, Andro- vicz Mónikától, Bozorádi Erzsébettől, Papp Rozáliától, Balázs Attilától és Bajnóczi Mónikától.

— Az elmúlt hét végén volt nálunk a farsangi karnevál, nagyszerűen sikerült. Mivel négyszáz- negyvenhármán járunk, ebbe az iskolába, az idén külön ‘ rendeztük meg a kisdobosokét, és külön az úttörőkét. Az is újdonság volt, hogy a szülői munkaközösség tagjaiból állt a zsűri, ők díjaztak bennünket!

A legötletesebbnek ítélték a 6/b-s raj: Népek találkozója, az 5/a-s raj: Nagy ho-ho-horgász megjelenítését, és a 6'a-s raj: Szovjet—magyar barátság csoportját. Az egyéni első díjat Balogh Orsolya nyerte „Szülői értekezlet után ..jelmezével.

Természetesen náluk is voltak Tavasztündérek, cigánylányok,, ősemberek és kockás-kalapos* Surdák.

— Nagyon szeretünk kirándulni, táborozni, ezért is neveztünk be-ag-Utezés-:64-eí mű-pályázatra,- amit az IBUSZ tett közzé, öt albumot küldtünk a megadott címre, és meghívást kaptunk Budapestre. Voltunk a Vidám Parkban, a Fővárosi Nagycirkuszban, de az egészben az a legjobb, hogy kapcsolatban maradtunk Máté Kingával, aki kérésünkre máskor is szervez nekünk városnézést — mesélik.

Megtudom, hogy a bugaci 3188 számú Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai pontos „menetrend” szerint ismerkednek hazánkkal. Az ötödikesek Észak-, a hatodikosok Dél-Dunántúllal ismerkednek. A Duna-kanyarba mennek a hetedikesek, az Északi-középhegységbe a nyolcadikosok.

Ettől függetlenül persze túrákra járnak, kiérdemelnek jutalomüdülést, váltótáborban való részvételt és romániai csereüdülést, kihasználnak minden lehetőséget, hogy bővítsék ismereteiket. Bükkszéki táborukról képet is kapok!

— Beszéljünk még a boltról! — mondják, és nyomban akad, aki a lényeget összefoglalja.

— Az úttörőparlamenten vetődött fel, hogy legyen iskolaboltunk. Az áfész vezetői megértették kívánságunkat. A zsibongóban, az eredetileg portásfülkének -kialakított helyen í,esték - -Sán- .dorné nevelőnk irányításával, és ’védnöksége alatt “árusítunk fanszert, iskolatejet, péksüteményt, kakaót, üdítőt, édességet és most már könyvet is! — hallom tőlük.

16 ezer forintos az árukészlet, és nem ritka a napi 3 ezer forintnyi forgalom. Négyhetenként váltják egymást a „boltosok”, hetedikesek és nyolcadikosok. Azután pontos leltárral adják át a következő csoportnak a cseppnyi „üzletet”. (Szavaikat hallva arra gondolok, hogy bárcsak néhányuk pályaválasztási gondját is megoldaná ez a remek kezdeményezés, lennének ügyes kereskedők — felnőttként!)

A legfontosabb a boltban az, hogy százötven társuk a környező tanyákról jön az iskolába, ahol tálcára készített reggeli várja őket.

Népszerűek a szakkörök, különösen büszkék a citeraszakkör- re. Kapcsolatban állnak Pri- bolyszki Mátyás citeraművésszel, akinek a nevét a hatodikos raj felvette.

És amit még el kell mondani: olyan nagy megtiszteltetés érte a szakkör két tagját — Mucsi Szilviát és Bajnóczi Mónikát —, hogy a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére rendezett operaházi-díszbemutatóra meghívót kaptak a száztagú citerazenekar- ba. !

LÖVÉSZVETÉLKEDÖ

Diszkont könyváruház, kötetek egységáron

A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat — a könyvforgalmazó vállalatok közül elsőként — diszkont köhyvraktár-áruházat nyitott kedden. Budapesten, a IX. kerületi Csont utca 1. szám alatt. Az áruház mintegy 20 millió forintos árukészlettel várja a vásárlóikat.

A kereskedelem -más területein

máb bevált értékesítési módszerhez hasonlóan az ezer négyzetméter alapterületű könyvraktár-áruházban töhb nagyobb részleget alakítottak iki. Az első egységben féláron- szépirodalmi művek, a másodikban 10 százalékos árengedménnyel szakkönyvek vásárolhatók. A harmadik részlegben 5 —30 forintos egységáron kínálják

a könyveket, s az érdeklődők olcsóbban juthatnak hozzá a borítóhibás komoly- és könnyűzenei hanglemezekhez. A negyedik részen 10—23 százalékos árengedménnyel könyvesbolti újdonságokat kínálnak. A könyváruház keddtől szombatig, á kereskedelemben szokásos rend szerint tart nyitva. «

A Vörös Hadsereg megalakulásának 67. évfordulója alkalmából a kecskeméti leninvárosi iskolában baráti lövészvetélkedőt rendeztek, amelyre hat szovjet pionírt is meghívtak. Az úttörőcsapat gárdistái, harminchétén, Jakucs Gábor lövészeti vezető irányításával fogadták

vendégeiket és kísérőiket.

Kiváló eredmények születtek: a vendégek közül Honicov, Pavlov és Sziroteni jeleskedett, a vendéglátók közül S. Juhász Jenő, S. Juhász László és Palásti György. A lányok közül Őrző Éva és Görög Edit ért el kimagasló eredményt.

Képünk a vetélkedőt örökítette meg.

Tudósítóink jelentik

nyereménye egy könyv volt. mse egv

<21.) A golyó Macska lábai elölt ’ fúródott i a padlóba.

Aztán Ruth kívánságára. a gengszterbanda fölsorakozott a falnál.

Miután leoldotta rólam a kötelet, fölálltam, és végigzongoráztam a tagokat; a fegyvereket az íróasztal fiókjába dobtam, be-, zártam, és eltettem a kulcsot. J

— Gondolom, megszomjazott Button, nincs kedve a helyemre ülni egy kicsit? — kérdeztem tő- le:

— Akarja? — kérdezte fásultan.

— Lekötelezne.

Button egykedvűen leült. Az iménti öröm teljesen lehervadt róla; krétafehér ábrázatával egy panoptikum-figurára kezdett hasonlítani.

— Nos, Button, honnan menekítette ide azt a százezer dollárt?

te.

' — A rendőrségnek erről más a véleménye. Szóval?

— Tisztában vagyok a jogaimmal!

— Ebben egy percig sem kételkedtem. Viszont, ha nem hajlandó beszélni, kénytelen leszek átadni a zsaruknak. Ott aztán any- nyí ügyvédet fogadhat, amennyit csak akar.

Henry Button összerezzent. Azt hiszem, a mondatom célba talált.

•<— És ha beszélek? — kérdezte aljg hallhatóan.

— Majd meglátjuk. — Button habozott. A többiek egykedvűen támasztották a falat., Ruth az ajtó mellett állt, kezében a pisztollyal, — Egy percet adok — jelentettem ki, és az órámra pillantottam.

— Azt hittem, már kitalálta —

Button hangja száraz volt. — Kábítószer.

— Tovább.

— Nem csinálom régen. Fél évvel ezelőtt keresett meg egy férfi. Alan Hogartként mutatkozott ibe. Előnyös üzletet ajánlott. Mindössze annyi volt a dolgom,' hogy 'havonta egyszer átveszek valakitől egy táskát.

— Kitől?

— Többnyire Alan Hogarttól. Aztán másnap el kell vinnem az Atlantis utca 'harminchétbe, Peter Wilson címére.

— Hogy néz ki ez a Peter Wilson? — kérdeztem izgatottan, és zsebemben megtapogattam a kapitány táviratát. Peter Wilson az egyik lakója annak a bérpalotának ...

— Sosem találkoztam vele. A

gondnoknak kellett átadni a táskát. 1 ,

— És mennyi á maga haszna?

— Kétezer dollár.

— Elég kevés — húztam el a számat. — És annak az Alán Hogart nevű pasasnak milyen a fizimiskája?

— Szőke, magas, kisportolt älk'ätu

Helyben vagyunk. Buttonra néztem, és megkérdeztem tőle:

— A Thomson név hogyan cseng masának?

Henry Button rámmeresztette szemeit. Hangja a félelemtől remegőssé vált.

— Csak nem az arcnélküli gengszterre gondol?

— De igen.

— Hiszen őt még senki se látta. ..

Ez most egyáltalán nem érdekelt.

— Magi szerint ez a Peter

Wilson vajon nem lehet azonos Thoms ónnal?

— Erre nem is gondoltam.

— Lehet vagy nem lehet?

— Hát ami azt illeti... Lehet.

— Mikor kéne elvinnie a táskát?

— Holnap délelőtt tizenegykor. Leültem az egyik irodai székre, néhányszor teleszívtam a tüdőmet, majd határozott hangon kijelentettem:

— Button, ígérem, holnap tizenegyig elintézek mindent. Viszont cserébe néhány napra el kell hagynia a várost.

— S ha nem teszem?

— Akkor sajnos nem tudom megmenteni a rendőrség kezéből. De még Thomsonéból sem.

Sokáig hallgatott. Szerettem volna tudni, vajon • mi jár az eszében, de arca nem árult el érzelmet.

— Oké, Mr. Wittgen — mondta végül. — Holnap reggel elutazok néhány napra. Az embereimmel mi legyen?

— Ezeket legalábbis vigye magával — mutattam a fal előtt ácsorgó tagokra. S ekkor eszembe jutott még valami. Odaléptem az íróasztalihoz, kinyitottam a recsegő fiókot, és az asztalra helyeztem a fegyvereket. Komótos mozdulatokkal kiszórtam belőlük a golyókat, s ismét visszahelyeztem őket. A kulcsot zseb- revágtam, aztán Ruthra néztem: — Mehetünk, kislány. — Az ajtóból Henry 'Button felé pillantottam: — Nem ajánlom, hogy üldözzenek! És fogadja meg a tanácsomat:- higgye el, mindketten jól járunk.

(Folytatjuk.)

Nagyszabású farsangi karnevál színhelye volt a tompái általános iskola: az elmúlt napokban jelmezes mesejátékokat mutattak be szüleiknek a karneválon az úttörőcsapat tagjai. Természetesen fogyott az erre az alkalomra sütött fánk, fogyott a tombolajegy, valamennyi nyertes örült a nagyközségben tevélkenyfkedö szocialista brigádokról kapott ötletes tárgyaknak. A mulatság a helyi művelődési házban este 8 óráig tartott.

Bácsalmásról Iskolai tornaversenyről kaptunk beszámolót. Kisdobosok és úttörők — összesen hatvanan — készültek az erőpróbára. A kisdobosok közül Fodor Anita, 'Illetve Mán- dity Róbert lett első. Az úttörők versenyét a hetedikes OUé Zoltán & a nyolcadikos Gieszinger Andrea nyerte meg.

Farsangi népszokásokat, dalokat gyűjtöttek, abból állították össze a karneváli műsorukat a bajai gyakorlóiskola kisdobosai — irta levelében Magocsa Jutka. Megtudták például, hogy hajdanában a táneqlók lába alá kukoricát szórtak, mert a néphit azt tartotta, hogy aki kukoricán táncol, sok disznója lesz. Megtudták, hogy Szatmárban hogyan kongóztak húshagyó kedden, mit csináltak a Balá- zsolók. Jutkáék rövid műsora után vidáman járták a kacsatáncot, és örültek a tombolának, aminek a fődoboz bonbon.

*

„Farsangolás” címmel rendeztek vetélkedőt a helyőrségi tisztiklubban a kecskeméti úttörőiknek — Irta tudósításában Nagy Dóra, a Petőfi iskolából. Csörszné Boros Tünde néni Irányításával készítettek busóálarcot. írtak vénl&nycsúfolót, öltöztettek menyasszonyt és vőlegényt. Természetesen ettek fánkot is, és diszkózenére táncoltak. A vers pedig, amelyre a zsűri a legtöbb pontot adta. így szólt: Piros Marosa nyekere' bent maradt a tehenet hozza ki de gyorsan/ vőlegényt kap nyomban./

*

Nagyszabású karnevál színhelye volt a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Iskola tornacsarnoka. Képünk a kisdobosok jelmezbemutatóját örökítette meg, ahol a sok szép és ötletes jelmez közül kiemélkedöen jónak ítélte a zsűri Arkossy Csilla boszorkány. Seres Olga cumisüveg, Berényl Béla féliábú kalóz. Fekete Marcell rögbls és Patőcs Róbert Arafat-jelmezét.

Gyermekélet — gyermekévek összeállításunk szintén a hét elejt feladataink miatt kapott — kivételesen — a megszokottnál egy nappal később, ma helyet lapunkban.

Összeállította: Selmeci Katalin

— Higgye el, megdolgoztam ér-