Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

im

1985. március 4. • PETŐFI NÉPE • 9

SEGÍTŐNK A TÉVÉLÁNC

WSßfßm

Video

az iskolában

Köpeczi Béla művelődési miniszter a Videotonban' jelképesen átvette az első mar gyár—japán képmagnót. • A (gyár ezzel a gesztussal mintegy aláhúzta az eszköz okta- ' tási-nevelési folyamatban való fontosságát. Ebben a dicséretre méltó akcióban megyénk több iskolája^ is jutányosán jutott korszerű eszközhöz, amellyel ezekben a napokban ismerkednek a pedagógusok. A kecskeméti Petőfi-iskolában már évek óta eredményesen használják á'Videót.,

A számítógépek, 'a digitális televíziótechnika és más egyéb '-„csodák” korában nehezen tud megfelelni az iskola a comeniusi. szemléletesség - elvének, amely az oktatás nélkülözhetetlen eleme. Ha ma bekapcsolunk, mondjuk egy diavetítőt, egy viszonylag élsötétített osztályteremben, abban reménykedünk, hogy érdeklődést keltünk, hogy a befektetett energiánk mégtérül, mert .korszerűen (!) szemléltetünk, és minden tanulónkban kitörölhetetlen nyo-’ rhot hagyunk, ami természetesen a: tudásukat gyarapítja. Ebből az alapállásból kezdtük el intenzívén fejleszteni mintegy másfél évtizede a korszerűnek nevezett eszközökkel iskolánkat. '

If Az iskolavezetés már akkor'is meggyőződéssel vallotta annak fontosságát, és azon az állásponton volt, hogy elsődleges cél lehetőségeket teremteni a tanároknak, hogy minden eszközt bevet- h.éssenek az oktatás-nevelés eredményességének fokozásához. Ezzel olyan sóhajdkat is megelőztünk, hogy „bezzeg könnyű ott a munka, ahol minden audiovizuális eszköz rendelkezésre áll.”. Évek teltek el, amíg átestünk alkalmazásuk gyermekbetegségein, és mindinkább a tartalmi gazdaságosságuk szerint használtuk azokat..

{Bokáig bosszankodtunk amiatt, , hogy a televízió adásaiból csak igen keveset tudtunk hasznosítani. Ezért'szereztünk be egy Videomagnót. Az MTV 20-as (Unitra) VCR készülék vételét kedvező ára, kazettáinak időtartama, valamint az akkoff' "ptbgriÖZis . indokolta.' Seázévdéid§kblaiépfSlfetüftkbe'n' Zart“ vjideöfáiSí/ót' éfr fiáit imk ki, amely-’’ bien csátornaegységen kérésztől juttattuk el a. képet és a hangot az osztálytermekbe, Sajnos el- i avult/ nemcsak á készülék, hanem a VCR-rrendszertts, de az

• Szakköri foglalkozáson is jó hasznát veszik

a videónak.

• Sebők Jenő tanár, programkészítés közben, az iskola stúdiójában, (Somos László felvételei)

addigi tapasztalataink feltétlen szükségességét igazolták.

Sikerült modernizálnunk. Magnónkat fel tudtuk cserélni egy SONY T7 ME BETAMAX típusú készülékre, amelynek nagyfrekvenciás jelét erősítve adjuk be az ötkörös, rendszerünkbe. Ekkor .még kollégáink yagyj><Nrc- re_ tflppígs^ ináításb^értek a köz- , pantrestg^bteójo vngXiáiszpécsér- j vonalon, érintkeztek a kezelővel. Nagy előrelépés, volt a biztos, jó minőségű rögzített adás vételé, de nem volt eléggé rugalmas. Ezért hosszas töprengés után sikerült kidolgoznunk egy olyan eljárást,

amelynek segítségével mindany- nyiunk megelégedésére a következők szerint dolgozunk:

Minden tantárgynak van vagy lehet külön kazettája, ákár több is, amelyeken 180—200 percnyi hely van. Szaktanáraink kijelölik á. rögzítésre érdemes ITV-műso- rokat. A megfelelő részt a stúdióban óra előtt, 3^&áig]#dó segítségével" bekéár tilBPkeíbe ferg- ' ják a távirányifotesoemennekl. az órára. Bekapcsolják a vevőt és a tanítási óra bármely részében helyből indíthatnak, képet kimerevíthetnek, megismételhetnek, lassíthatnak, kikapcsolhatnak. A

mintegy száz órai „konzerv anyagunké mellett állandó figyelemmel kísérjük a tv más adásait is, és az oktatási szempontból ígéretes műsorokat felvesszük. Ezekből azután' kiválogatjuk a hasznosítható anyagokat, amelyek alkalmas időben felhasználhatók.

Minthogy egyetlen olyan helyiséggel (tornaterem, aula, nagyelőadó, alkalmas udvar) sem rendelkezünk, ahol iskolai szintű rendezvényeket tudnánk tartani, szükségessé vált egy kamera beszerzése. Azóta az ünnepélyeket, j szülői értekezleteket, közérdekű bejelentéseket stb. a tévé- lánc segítségével oldjuk meg. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a módszer nem egyenértékű az „élő műsor” adta hatással, de helyzetünkből következően pillanatnyilag a legjobb (és legolcsóbb) megoldás.

Természetesen fontos a továbbfejlesztés tartalmi és technikai szempontból egyaránt. Először is a meglevő fekete-fehér monitorokat folyamatosan színesekkel váltjuk fel. Ez sajnos hosz- szú időt vesz igénybe a pénzügyi lehetőségeink korlátái és a beszerzés nehézségei miatt. Tartalmi vonatkozásban pedig szeretnénk jobban bevonni ezt a rendszert a pedagógiai műhelymunkába: mikrotanítások, tanítási órák, napközi foglalkozások, a mozgalmi munkgk elemzése...

| -’Kétségtelen, az egyik leghasz-V nosabb segítőtársunk pedagógiai

' munkánkban ma már az iskolai tévélánc.

Szepes Lajos

iskolaigazgató

LEMEZFIGYELÖ

„Dunának, Oltnak egy a hangja”

Az utóbbi esztendőkben örven. detes módon szaporodó népzenei hanglemezek sorában a legfrissebb az az ötvenperces válogatás, amely a Duna menti Folklór- fesztivál 1968 és 1981 közötti mű- .soraibol készült. A ‘Kárpát-medence népeinek sokszínű kultúrájában éppen a zene és a tánc az, amely mindenfajta korábbi törekvések ellenére képes volt, s képes'ma is megteremteni és képviselni a szomszédos nemzetek igazi internacionalizmusát. A sokszor és több helyütt megfogalmazott gondolatok szerint ez teszi különösen értékessé a Bács-Kis- kun megye által kezdeményezett és éltetett fesztiválsorozatot.

Az, hogy 17 évet kellett várni a különböző színvonalú magnó- felvételek hanglemezre küzdéséig, s az, hogy az anyag szerkesztője, Martin György néptánc- és népzenekutató azóta testi valójában már nincs közöttünk, kissé beárnyékolja az ismét hallható, emlékezetes műsorszámok csokrát.

A remek válogatásnak az élő, helyszíni felvételek által" felidézett hangulat tudatos érzékeltetése az egyik fő erénye. A hanglemez első oldalán1 a 17 népzenei tétel Magyarország, illetve a magyar nyelvterület kiváló együtteseinek és szólistáinak felvonultatásával mintegy keresztmetszetet nyújt a még élő népzene- és mögötte jól érzékelhetően a néptánckultúra különböző szintjeiből.

Palócföld és Erdély, Észak- Bácska és Kelet-Magyarország „folklórízei” sorjáznak itt egymás után. A második lemezoldal a környező népek kiemelkedő népzenei műsoraiból vett válogatást tartalmazza. A magyar fül számára hosszú idők óta ismerős, lábat és kart egyaránt ritmusra mozdító román, cseh, szlovák, jugoszláv, lengyel és bolgár tételek szólalnak meg újra.

A hanglemez tasakjában betétként Pesovár Ernő rövid, de igen színvonalas összefoglalója ad képet Bács-Kiskun és Tolna megye vállalkozásáról. Közérthető módon értelmezi a felcsendülő (népzenei számok történeti rétegeit és a kapcsolódás közös szálait. (Hungaroton)

K. V. J.

.■.%%*.v.v.v.v.v.v,v,

Az örök kisember

Száz éve született Salamon Béla

• Salamon Béla Szendrő Józseffel.

(19.) — Ne butáskodj. szivilKét hete gyilkolták meg az unokahúgomat :..

A fetjébe! "Ha; Ruth nem fi- gyeljneztet, elkövettem volna ezt a- baklövést. — Á'kárpdJ hogy elmenjünk máshová?

—I Hát ami ■ azt illeti,- nem ártana...

— Oké!_ — Intettem a pincér-:, nek; a zsebemből előhalásztam egy tízdollárost.

•A pincér megállt ~ az- aszalnál.

„ — Ha nem sértem meg magukat, éré az italra a'vendégeim voltak — mondta, és kezeit a. két üres poháron- pihentette. Aztán körülnézett, és fojtott hangon megszólalt:-— Eszembe jutott valami Angélával kapcsolatban ... Egy hónappal ezelőtt történt. Angela érdeklődött Ma- rylouról. ij, tudja, árról' a lányról. akit nem sikerült yisszáhó- dítáijom. Beszámoltam .neki az újabb kudarcról, mire Csaik any- nyit válaszolt, hogy semmi1 vész, talán jobb j is. hogy így történt. Aztán hozzátette, hogy valószínű, ő sem fog .férjhek menni. Persze, azt hittem, csak , engem akar .vigasztalni, hiszen- neki már három éve ’ vőlegényé volt, így aztán, -nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget a megjegyzésnek. Aztán& halála előtt néhány nappal szinte szóról szó- 11 megismételte .-'ti-1 /

— És- maga mit szólt ekkor? —: kérdeztem.

^ — Azt ,.. válaszoltam, hogy ugyan. Angela, legalább engem ne etessen, mire rámnézetfj és ' Ikijelentette,, hogy '..véglegesen döntött. — És ezt miért nem közölte a nyomozókkal? — kérdeztem ösz- sz-eráncolt szemöldökkel.

— Elmondtam én, uram — nézett rá.m csodálkozva. — Volt itt egy nyomé zó, akiinek' elmondtam, ahogy most, rnaguko.ak is elmeséltem.

— Hogy nézett (ki? i

A pincér pontos személyleírást adott Max , Harvey-ról. A gyomron! remegni kezdett.

— Másokkal nem közölte? '.

— Nem uram,

— Annak a Brook -hadnagynak sem?— P csak egyszer volt itt, de nem kérdezett az semmit se.

?•(— Köszönöm, Mr ..

— Hartley. Ben Hartley.

— Mr. Hartley, ugye köztünk marad ez a, beszélgetés?- Ha úgy gondolja...

— Szeretném úgy gondolni. És ha lehet, Brook hadnagyot is mellőzze. Nem akarom megijeszteni. de lehet, hogy az életéről van szó.

Egy pillanatra megremegett, aztán csak ennyit -mondott:

— Meglesz, uram.

Fölálltunk, s' elindultunk kifelé.

Végre egy használható nyom, gondóltam, és jókedvűen bele-, karoltam Ruthba. Holnap elmegyek Hairry Walkerhez, és kiverek belőle mindent. Igaz, legszívesebben 'már most elindultam volna, de Ruthnak megígértem a «táncot. Már áz előtérben voltunk, amikor valaki a nevemen szólított.

•Hátrafordultam.

Macska volt.

Dermedten néztem vele farkasszemet. H^ most elindulunk, talán még elérjük a kijáratot, futott át az agyamon; Ruthot magam előtt tolva, igyekeztem az ajtó felé, Ruth az egészből csak annyit érzett, hogy bajban vagyok. Már majdnem elértük az ajtót, amikor kinyílt, és a küszöbön megállt Ben McLoui két másik alakkal.

— Remélem, Buttonhoz igyekszik —^szólalt meg Ben McLoui. Szeme szúrt, akár a kés.

— .Holnapra beszéltük meg a randevút:

— Valami közbejött, úgyhogy ma kell .odamennie.

— És ha nem. megyek?

— Ugyan, Wittgen, maga sokkal okosabb fiú annál — vigyorogta Ben McLoui; szemevei intett Macskának; aki ügyesen vé- gigzongorázott -rajtam. Miközben végezte a dolgát. Ben ..zakója zsebében észrevettem a 404-es Smith and Wesson körvonalát.

— Nincs nála stukker '— jelentette ki Macska.

/ — Sajnos, má-r évek óta nem

hói dók m a s amnál — jegyeztem meg keserűen, és -letöröltem néhány izzadságcseppet a homlo-' komról,. — De hát mi történt?

— Eltűnt' egy kis pénz.

— És mi közöm nekem ehhez? —■ Button szerint rengeteg,

— Elbúcsúzhatok iá kisasszonytól? — kérdeztem mintegy, az utolsó szó jogán. .

— A kisasszony is velünk jön — válaszolta Ben. — A végin még főlszívódi'k I a dohánnyal együtt.

A méltó válaszon törtem a fejem. amikor észrevettem a sarokban lógó olcsó tükörben Ben Hartley képét; a résnyire nyitva felejtett ajtó mögött állt. Amikor pillantásunk összeért, rámkacsintott.

— Na indulás — mondta ellentmondást nem tűrő 'hangon Macska.

B^ben a pillanatban nyílt az ajtó. & kilépett rajta Ben Hartley. Egyenesein Rúthoz sietett.

— Bretall kisasszony, telefonon -keresik — mondta neki.

— Máris megyek.

Mielőtt Ruth lépni tudott volna. Ben MCLoui megszólalt:

— Mondja meg az illetőnek, á kisasszony már eltávozott. — Hangja jéghidegen villant Ben Hartléy felé.

— Már elnézést uram, de a kisasszony még itt tartózkodik — kacsázott vissza az ajtóhoz a pincér.

— Maga téved. Én nem látok itt'semmiféle kisasszonyt.

Ben 'Hartley ínyeit egyet.

— És mit mondjak az illetőnek, hol keresse magukat?

— Már mondtam volna a Napraforgó 'bár címét, amikor ismét észrevettem iBen McLoui zsebében a Smith and Wessont.

— Fogalmam sincs, hol fogunk kikötni — válaszoltam helyette. '

Henry Button irodájában minden bagólészínű volt, és ragadt a kosztól. .

— Ugye nem gondolta volna, hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást? — kérdezte viharvert íróasztala mögül, amikor meglátott; tekintetében a győztes hadvezérek örömlángja csillogott. Ingj éljek mandzsettáján koromcsíkokat fedeztem fel.

— A gorilláinak megmondhatná, kicsit jobban is tisztelhetnék a női nemet — válaszoltam, és Izsebembe nyúltam egy cigarettáért. Hagyták a kotorászást; tudták. hogy nine's nálam fegyver.

— Sajnos, elbliccelték az illemtanórákat — vigyorgott Button.

. — Gondolom, azér( nekik is volt anyjuk ...

Ben McLoui megmozdult, de Henry Button rávillanfbtta szemét. Ben mogorván hátralépett, és fogai között elnyomott valami káromkodásfélét.

(Folytatjuk.)

Mi a titkuk a nagy komikusoknak? Nehéz megfejteni. Miért szeretjük őket? Talán, mert olyan elesettek, száinnivalóan kétbalkezesek, mert 47-es cipőt viselnek, mert kissé hebegő a beszédmodoruk. mert vörös a haluk, mert gyávák a nőkkel szemben, és megijednek a főnöküktől.

(Szeretjük a komikusokat, szerettük Salamon Bélát is. a pest* kisember utolérhetetlen megtestesítőjét. akinek kiszólásai: „Lepsénynél még megvolt”. „Ha én egyszer kinyitom a számat..— szálló:gévé váltak.

Humora olyan volt. mint az orvosság: gyógyított. Sőt. életet is mentett. Állítólag a sajátját is az mentette meg. 1944 késő őszén, abból a házból, ahol meghúzódott, hatvanéves korig . elhurcolták a férfiakat, ö akkor 59 éves volt. Amikor a nyilasok megkérdezték, hány éves. így,felelt: ..Hatvan leszek. március negyedikén”. S gzonnal visszakérdezett: „Tessék már mondani, leszek hatvan?” E tragikomikus viccre a nyilasok elnevették magukat. így menekült meg Salamon Béla.

Éppen száz' esztendeje született. 1885. március 4-én.

„Születtem Beregszászon 1885- ben — írja Hej. színművész ... című könyvében. — Mivel komikus vagyok, ezt az esztendőt őszintén bevallhatom. Ha véletlenül hősszerelmes vagy bonviván lett volna -Belőlem, nincs kizárva, hogy néhány pontot tennék e dátum első két szálmi eg ve után. Arról nem is beszélve, mit val- lanék be akkor, ha Primadonnának születtem volna ...”

Nem volt se bonviván, se -hős- szerelmes. Először kereskedő tanon? volt a Rákóczi út 2-ben, Lusztig Ede üzletében. Söpröge- tett és csomagokat cipelt, például a művész urak és hölgyek számára, /rézsűt a Nemzeti Színházba. S ahelyett, hogy visszasietett volna az üzletbe, a kulisszák mögött állva, megbabonázva bámulta ezt a- csodás világot.

Sosem végzett szinidskolát Elő. szőr á Szabók Szakegyesületének vasárnap délutáni műkedvelő előadásán, a Rendlelőóra című egyfelvonásosban lépett a közönség elé. Sikere volt. s attól kezdve ő lett a - szakegyesület vasárnapi előadásainak kedvelt komikusa. Aztán barátai, ismerősei biztatására megpróbálkozott egv igazi színházzal is. Steinhardt Géza szerződtette a' Rákóczi úti kabaréjába.

Első nagy sikerét a Royal Orfeumban aratta, ahol eljátszotta a megbetegedett író-komikus. Szőke Szakáll helyett a főszerénél A házasságszédelgő című komédiában.

Játszott az Apollo Kabaréban (1921-ben itt aratta legnagyobb sikerét Szőke Szakáin Vonósnégyes című jelenetében), tagja volt Nagy Endre kabaréjának, társigazgatója az Intim -Kabarénak, és később a Terézkörúti Színpadnak. tagja az 19öl-ben megnyílt Vidám Színpadnak.

A közönség egyik kedvence volt. Kedves slemilsége, esetlen tartása, ártatlan kék szeme, kacsázó járásá. külső és belső adottságai már a pályája eleién biztosították számára a sikert.

Ösztönös színész volt. műkedvelőből küzdötte fel magát a legnépszerűbb művészek sorába Smink, jelmez nélkül lépett estéről estére a közönség elé. szerepednek szövege úgy hangzott a szájából, mintha abban a pillar natban rögtönözte volna.

Alapítója tagiá volt a Vidám Színpadnak, s onnan • U ment nyugdíjba érdemes művészként. Egv nappal a halála előtt — 1965 júniusában — ezeket mondta a betegágyához látogató Fejér Istvánnak. a színház egvkord igazgatójának: „Mondd meg a kollégáknak. ha már nem leszek többé. ne sajnáljanak, mert nagyon szén. teljes művészi életem volt Szeretett a közönség, és én is szerettem a közönséget... A legnagyobb boldogságnak tartom, ha valaki azzal- keresheti a kenyerét. amit a legjobban szeret csinálni.”

Ezek voltak utolsó szavat A fal felé -fordult talán aludni próbált.-Másnap meghalt.

Ám alakításai, szerepei élnek ma is. Bennünk, akik láthattuk, hallhattuk, akik szerettük Salamon Bélát a színészt és az embert.

K. Gy.

\

(