Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

8 • PETŐFI NÉPE • 1985. március 30.

SZÉLBARÁZDA, FEHÉR-HEGY

Földtudományi éirtékek a Kiskunsági Nemzeti Parkban

A földtani képződmények a táj arculatának elsődleges meghatározói, az összetett környezeti rendszerek teljes értékű részei, amelyek megóvása nélkül a fajok, vagy az életközösségek védelme lehetetlen. Ezért kapott kiemelten szerepet a felszín, a talaj, a vizek és a táj kutatása, megóvása, vagy éppen helyreállítása a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Itt az Alföldön a földtani, felszínalaktani, hidrológiai, talajtani sajátosságok változatos módón kombinálódnak. A védelem alá vont területek azonban különleges élőhelyék. Átlagon felüli szárazságuk (buckavonulatok, homokpuszták), vízgazdaságunk (mocsarak, lápok, holtágak, árterek) vagy éppen sajátos vízháztartásuk és az ehhez kapcsolódó sófelhalmozódás (szikes puszták és tavak) teszi gazdálkodási szempontból nagyrészt érdektelenné, ugyanakkor kiemelkedő természetvédelmi értékűvé azokat.

A határvonalak meghúzásánál arra törekedtünk, hogy a védelem alá kerülő érintetlen tájrészletek a Duna—Tisza köze egészét jellemezzék. A táj sokar- cúságából következik, hogy komplex igényű nemzeti parkot csak széttagoltan, öt nagyobb és egy kisebb terület egybefogásá- val lehetett létrehozni.

Dauna menti szikesek

A nemzeti park két területe a Duna menti síkságon fekszik. Ez a Budapesttől Bajáig húzódó, helyenként harminc kilométer széles földrajzi táj árterület volt egészen a dunai árvízvédelmi művek kiépültéig — az 1870-es évekig. Vízgazdagsága azonban egészen a Dunavölgyi-főcsatorna létesítéséig megmaradt. Ezután eltűntek a hatalmas mocsarak, turjánok, kiszáradtak az erek. Az ár- és belvízrendezések tehát döntő befolyással voltak a ma máir védett, Itágas látóhatárú kiskunsági puszta jelenkori arculatának kialakulására. Igen előrehaladott itt a talajok szike- sedése. A szikfokok, szikpadkák, vakszikes foltok néhány centiméteres szintkülönbségű mozaikja pedig felszínalaktani mintát erületté teszi a pusztát. Ezért ke resik fel rendszeresen Európa talajtani kutatói Kunszentmik Jós környékét és Apajpusztát.

A Kiskunsági sí tikes tavak (a Kis-rét, Zab-szék, . Kelemen-szék) és szikes mocsarak (Szántó-szék, Pipás-rét, Fehér-si :ék) mélyedéseit hajdani Duna-á gak formálták. Mára ezek szin te teljesen feltöltődtek futóhon lókkal, máskor finom ártéri üle dékekkel. A sekély, erősen lúgos vizű, lefolyástalan vízállások szélsőséges vízjárásúak, időnként ki is száradnak. A kiszáradás után a gyorsan zsugorodó, os zlopos el- válású szikes fenékiszap különle- leges látványt nyújt.

Homokbuckák,

homokpuszták

A Duna—Tisza köze legnagyobb tájegységét Duna—Tiszai közi Hátságnak nevezi a föl dtudo- mány. A Hátság a Duna-vö lgynél átlagosan harminc, a tiszai', ártérnél mintegy negyven méterrel fekszik magasabban. Felszínének döntő hányadát szál.moz- gatta homok, kisebb részben lösz építi fel.

Dunai üledékek a közhittel ellentétben csak több tíz méiter mélységben érhetők el ezen a területen. Ebből egyértelműen következik, hogy a homokimo.z- gás már néhány százezer éve ismétlődik. A nagy mozgási periódusok közül az utolsót (a XVII—XIX. századit) gyakran mint egyedülit emlegetik a mezőgazdasági irodalomban. Ez azonban csak annyiban egyedülálló, hogy részben már emberi beavatkozások eredményeként

— 'túllegeltetés, erdőirtások, a szántóművelés újbóli térhódítása

— indult meg a homok. A vastag szélmozgatta üledékek változatos felhalmozódási és kifú- vási pasztákba rendeződtek: 10— 30 kilométer hosszú, 2—4 kilométer széles buckavonulatok váltakoznak nagy kiterjedésű lapos területekkel. Jellemző a felszíni formák északnyugatdélkeleti irányba rendezettsége, ami a földtörténeti közelmúlt és a jelenkor uralkodóan észak- nyugati szeleinek következménye. A legszembetűnőbb felszínalaktani elemek a szélbarázdák, maradékgerincek, garmadabuckák. Zavartalanságuk ma már csak a nemzeti parkban biztosított.

A nagy buckavonulatok rossz lefolyású előterében gyakoriak a kisebb szikes vízállások. Ezek jellegzetes és világviszonylatban is ritka képződménye az úgynevezett dolomitiszap. A kemény dolomitot a köznyelv réti mészkőként isimeri. A lyukacsos, kemény, ám nem fagyálló kőzetet évszázadok óta épületek alapozására' használták, főleg a Duna—Tisza köze déli részén. A kővágás emlékeinek bemutatására Csólyos- páloson kis kiállítást és a legszebb kőzetfeltárás bemutatását tervezzük. A Hátságon a nemzeti park három területét találjuk. Az Izsák melletti Kolontó csak a térképeken jelenik meg kiterjedt kék foltként. Hazánk egyik legnagyobb, s mindenképp a legérintetlenebb mocsara ez. Föld- történeti jelentősége számottevő, mivel a Duna-völgy közelében, a Hátság pereménél fekszik. Jégkorszak utáni Duna-meder maradványa, amelyet azután 6— 7 méter vastag futóhomok temetett be, s ezt követte a tó, majd a mocsár állapot kialakulása. A Kolon-tóra nyugat felől rányúlő „Bikatorok” változatos forma• Képződő szélbarázda Ffilöphá. zán.

• Hosszá szélbarázdát M- töltő szikes tő: a fülöpházi Szappan-szék. (Béres Fe- rencné felvételei)

&

kincsű buckavidéke tájképileg is kiemelkedő értékűvé teszi ezt a vidéket.

A Kecskeméttől Dunaföldvár felé autózók 20 kilométer megtétele után különleges varázsú tájra érnek. Az 52. számú főút két oldalán a Fülöpháza fátlan homokbuckái sorakoznak. A környék népe adta nevek: a Fehérhegy, Strázsa-begy, Kovács-hegy stb. mutatják, hogy 15—20 méter szintkülönbség a Duna—Tisza közén már valóban ritkaság- számba megy. A buckák mozgási sebessége mérsékelt, évente egy méter körüli.

A buckák északkeleti előterében lévő tavak évek óta szá- razak. A hidrogeológiai szempontból megalapozatlan belvíz- rendezések áttörték a Kondor-tó és a Szívós-szék vízzáró fenék- iszapját. Ugyanígy végveszélybe került hazánk legsósabb szikes vize, a Szappan-szék. Félő, hogy ezek a védett tavak is ugyanarra a sorsra jutnak, mint az a száznál több hátsági vízállás, amelyet a belvízrendezések tüntettek el. Nemzeti parkunk legismertebb területe Bugac (és Bó- csa) homokpusztája. A szélbarázdákkal tagolt, helyenként zsombékosokkal, kis szikes tavakkal tarkított a pusztánál is nagyobb természeti értéket jelentő — két nagy, párhuzamos bucklavonulat jórészt zavartalan morfológiai állapotban maradt. Az erősen tagolt felszín, a talajvíz mozaikosan változó (egy—hat méter közötti) mélysége és a mikroklíma változatossága különleges élőhelyeket és fölöttébb vonzó tájképet teremtenek.

Legszebb tiszai holtágunk

A Tisza árterének, valamint a Hátság homok- és löszbuckáinak találkozásánál került védelem alá Tőserdő- és a szikrai Holt-Tisza. A földtani felépítés változatossága és a vízbőség itt is különleges élőhelyeket hoztak létre. Az Alföldön oly ritka források egyike is itt bukkan a felszínre. A szikrai Holt-Tisza a folyószabályozáskor vált holtággá, a Dög- Tisza és az Alpári rét morotvái viszont természetes holtágak, amelyek a feltöltődés legkülönbözőbb fokozatait képviselik. A terület a kecskemétiek kedvelt hétvégi pihenőhelye, zsúfoltsága azonban már aggasztó méreteket öltött.

Dr. Iványosl Sz. András geográfus, a KNP igazgatóhelyettese

„HOL A MI CSALÁDUNK HELYE?”- JÓ LAKÁSOKAT! — GONDOZZUK KÖRNYEZETÜNKET!

Fiatalok és idősebbek a lakóhelyen

Az év első tavaszi verőfényes napja a mai. Ki a kútra, ki a boltba, ki pedig a városba indul a kecskeméti Árok, Galamb, Borz és Bánffy utcákból: fiatalok és nyugdíjasok, akikről sok szó esett a XIII. pártkongresszuson.

— A fiatalok anyagi viszonyai sem egyformák — hallottuk Kádár János vitaindítójában. Én ekkor magunkra gondoltam: hol a mi családunk helye a mai életviszonyok között? Lakásgondunkat eltartási szerződés révén sikerült megoldani. Férjem az Ezermester Ktsz-nél lakatos. Háromezer-kétszáz forintot keres. Egy kislányunkkal és egy fiunkkal vágyok itthon. Ősztől a szakmámban szeretnék elhelyezkedni (gépírást tanultam), addig is naponta három órát takarítok a Zó- ja utcai Általános Iskolában, hogy a családi munka mellett havonta 1800 forintot keressek.

Hossz telünk volt. Eltüzeltünk 1400 liter olajat. Villanyhasználatért két hónapra 548 forintot fizettünk. S ha orvoshoz kell vinni valamelyik gyereket, egy- egy alkalommal 60—70 forint a gyógyszerek ára. Ügy spórolunk, ahogy tudunk. A kisebb ruhákat kézzel mosom, csak a nagyobbakat teszem bele a mosógépbe. (B. Kiss Bélámé, Galamb utca 4.)

— Jól mondta Kádár elvtárs a kongresszuson. „Most már hatékonyan kell gazdálkodni, és minőségi terméket kell gyártani a belső fogyasztásra és a nemzetközi piacra egyaránt”. Mennyire igaza van! Termék, azaz áru a lakás is. De milyen lakás az olyan, amelybe beköltözés után egy héttel már szerelőt kell hívni az építési hibák utólagos kijavítására? Arról nem is beszélve, hogy egy négyliteres, vagy annál nagyobb fazék fel sem fér a gáztűzhelyre, annyira kicsi rajta á hely. Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet, de nekem az a véleményem: valahol tíz helyett építsenek csak öt lakást, viszont az mindenben legyen megfelelő! (Nagy Lajosné, Bánffy utcai élelmiszerüzlet-vezető.)

„Teljesen más helyzetben van, akinek a családjában három-négy kereső dolgozik, vagy nemrég

ment nyugdíjba, mint aki egyedül él, idős, beteg, már nem tud kiegészítő jövedelemhez jutni” — idézek az Árok lutcai 87 éves özvegy Horváth Istvánnénak Kádár János beszédéből.

— Nagyon egyetértek vele — így az idős asszony, akinek körülményei, sajnos, különben nem tennék lehetővé, hogy ilyen információkhoz jusson. Kevés nyugdíjából újságra nem telik, hiszen — mint mondta — „borzasztó tél volt az idei.” , ötezer forintba került a tüzelője! 35 mázsa fa, hazaszállítással együtt. Ezért számára a százforintos havi lakbér is sok, amit jelenleg fizet.

— A Bánffy utcát errefelé úgy ismerik, mint az idősek utcáját — így vall lakóhelyéről Horváth János. — Ezen az oldalon, ahQl lakunk, csak hárman vannak 70 éven aluliak. A többiek a 80 és a 90 felé járnak. Én 76, a feleségem 72 esztendősen elég jól bírjuk magunkat. Mivel 21 évig vízóra-leolvasó voltam, és 70 éves koromig •dolgoztam, a nyugdíjamra sem 'panaszkodom: négyezer forint. Itthon tartunk tíz tyúkot, tojásért sem kell piacra menni, tehát megoldásra váró személyes gondunk nincs. Egyvalami nagyon elgondolkoztat. Mint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése megállapítja: „Hazánkban is fontos feladattá vált az emberi környezet megóvása, természeti értékeink megőrzése, a környezeti ártalmak elhárítása." Igen ám, de hogyan tegyünk ennek eleget a mi utcánkban, ahol a 8. számú IKV-ház előtt hónapok óta „dísz- íik” egy rakás törmelék? Évekkel ezelőtt a Bánffy utcát úgy tartották számon, mint a város egyik legszebb utcáját. A háza előtti szakaszt mindenki takarította és virágpalántákkal ültette be, Ma? Mintha fogyatkozóban volna az ilyesfajta igyekezet'.. Kohl Antal

Kiállítás 40 év termékeiből

• Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a négy évtized fejlődését bemutató termékkiállítást rendeztek szövetkezetek által gyártott árukból a fővárosban.

SZAKONYI KÁROLY:

A metróban

Már a mozgólépcsőn felfigyeltem rá, ahogy aláereszkedve a mélybe mögéje kerültem; s most is őt nézem, ezt a szerszámosládát cipelő, nyírott bajuszé, kalapos férfit a metróállomás földalatti csarnokában. Jönnek, jönnek itt mindenféle alakok, ki elegáns, ki elhanyagolt, ki divatosan rendetlen, ki pedig divattalanul az; amíg befut a szerelvény, nők, férfiak, csinos lányok, illatfelhőbe burkolódzó asszonyok, székely menyecskék, a mozgólépcsőn végigélt imbolygás rettenetétől még mindig riadt, sá-» padt öregek, bolondos külsejű punkok, térképet böngésző külföldiek bukkannak fel a peron fényei alatt; ez a bajszos iparos zöldes filckalapban, pufaj- kában cseppet sem feltűnő közöttük; akkor hát miért éppen ő tartja fogva a tekintetemet? ,

Márpedig fogva lartja. Valami különös, szokatlan pedantériát vélek felfedezni benne.

Pedantériát?! De hiszen a kalapja nyűtt, homok- színű pufajkája agyonmosott, ráadásul szürke munkaköpenye fölé vette magára, így aztán a derékig grő vattnkabát alól a köpeny szára, mint valami profán reverenda a kifakulatlan kék, éppen csak a bakancsig érő, kurta nadrágszár fölött mulatságosan laífog. Lábbelije is otromba. Nincs ennek _ a férfinak: az öltözékében semmi választékos. És mégis — annyira pedáns.

Ez ragadott meg, ezt figyelem, amíg a szerelvényre várok. Elképzelem, miként indult útnak az imént pinceműhelyéből ez az iparos. Mosószeres vízben tisztára súrolta a kezét; könyökével néhányszor — a lépcsőlejárat világosságában — ledörgölte kalapja karimájáról a port; köpenye gallérja mögé hüvelykujjával gondosan eligazgatta barhent sálját (amit sohasem tesz le úgy, hogy előbb össze ne hajtaná), vászonnadrágja száráról leveregette a .netán rátapadt vasreszeléket; kora hajnalon — vagy még az este — boksszal, kefével fényesre tisztított bakancsát egy rossz flanelldarabbal újfent végigtö- rölgette, s csak azután fogta fel szerszámosládáját, s indult arra a címre, ahová valami elromlott szerkezetet megjavítani hívták.

Akkurátusán jött a metróig, nem loholt, nem tülekedett az utcán. De nem is nézelődött; jött kimért tempóban, igyekezve, rendesen. Ahogy itt áll, türelmesen várakozva, senkivel sem törődve, mondhatnám, a reá váró feladatokra összpontosít; de csakugyan: mintha lelkileg készülne a munkára. ötven év körüli lehet, ősz hajszálak tapadnak halántékára, bajsza is deresedő, arca pirospozsgás.

Kisiparos. Vagy szövetkezeti dolgozó? Valamilyen szerviz alkalmazottja? önrezsiben álldogál itt vagy órabérben? Érdeke, hogy sietve dologhoz lásson vagy minden kényelemben töltött perc talált forintokat fial? Ezt próbálom kitalálni, de rájövök, hogy feleslegesen, mert akár a maga ura ez az ember, akár vállalati dolgozó, egyaránt lelkiismeretes. Hiszen nem ruhadarabjai szerint pedáns, hanem viselkedésében az. Bárhová megy is most, bármit végez is majd, pontos lesz, gondos és megbízható. Nem fogja összecsapni a munkát. Nem mímeli majd a buzgalmat, valóban buzgólkodni fog. Nem is tehet

másként; ilyen a természete; szigorú apjától, jó mesterétől alaposságot tanult egykoron; így élte le edr digi életét is: szorgosan, becsülettel, szerényen, tisztán. Hogy közben gazdag lett-e vagy szegény maradt? Nem tudom. Aligha vetheti fel a pénz, nem a villatulajdonos, a drága autókat évente cserélgető mesterek fajtájából való. Neki mindig a lelkiismeretesen ellátott feladat volt az első, nem pedig a harácsolás.

Na, na! — figyelmeztetem magam a huzatos, mű- fényben úszó földalatti csarnokban. — Na, na! Ilyen eszményi képet festeni csupán annak alapján, hogy egy fényesre suvikszolt bakancsot látsz? Hogy a tisztára mosott munkaruha flóraszept-szagát érzed? Hogy egy avítt kalap megbecsülése elérzéke- nyít?

Nem, nem túlzás, védem az elképzelt jellemeket. Akinek ekkora gondja van rá, hogy mások előtt rendesen mutatkozzék, az minden tettében ilyen. Ez a pedantéria nem önző, nem tetszelgő, nincs ebben kicsinyesség, merevség, ez a többieknek szól, ez miattunk van, ebből az embertársak megtiszte- lése érződik.

Jöhetett volna emberem amúgy porosán, olajosán is az utcára, egyetlen rosszalló pillantás sem érte volna. Hiszen a város tele van a munkájukat rövi- debb-hosszabb ideig odahagyókkal, akik maltero- san, festékesen, kormosán, tisztes munkától bemaszatolódva ugranak be valamilyen hivatalba ügyesbajos dolgukat sebtiben elintézni, vagy önkiszolgáló vendéglőkben, bisztrókban, presszókban falatoznak, söröznek, kávéznak ... Nincs ebben semmi . megbotránkoztató. A munka nem szégyen. A foglalkozás nyomait viselő öltözet sem szégyen. De nem is erről van szó. Ez az iparos nem a többi munkással összehasonlítva tetszik nekem. Pedantériája az emberiség nagy részének mai viselkedésével, megjelenésével szemben rokonszenves.

Az emberiség többsége ugyanis rendetlen. Lompos. Hanyag. Felületes. Ügy öltözködik, úgy él, mintha soha nem is hallott volna ön- és közmegbecsülésről. Szakadt, piszkos, feltűnően bizarr, felci6omá- zott, hányaveti. Minderre belső összeroppantsága ösztönzi.

Emberem mellé most egy friss mozgású, diplomatatáskás úr kerül, betekint, a metró sötét alagút- jába, lesi, nem villan-e már föl a szerelvény lámpaszeme. Amint sürög-forog, eltakarja előlem a szer- számosládás alakot. Bosszant. Látni szeretném, mert megnyugtat jelenléte, de ez az izgága férfi közénk tolakodott. Mellesleg kifogástalan öltözékű, a feje búbjától a talpáig a drapp szín árnyalatait viseli: kávészín kockás kalapja, haiványbarná sálja, jól szabott teveszőr felöltője, mogyorószín pantallója és őzbarna cipője sejteti, hogy nyakkendője és fehérneműje sem bontja meg ezt a harmóniát. Maga a welszi herceg.

— Kérjük a kedves utast, hogy hagyja el a peron szegélyét! Kérjük a kedves utast...

A drapp úr felfigyel, ez neki szól, ott toporog a gumírozott peremen. Hátrál, újra láthatom iparosomat. Még mindig kedvtelve nézem. A welszi herceg kihívó eleganciája nem kápráztatott el. Ez a kínos pontossággal összeválogatott toalett épp oly idegen számomra, mint a gondozatlanság.

Léghuzat tolul ki az alagútból, csattogva berobog a szerelvény. Néhány pillanatig még szemmel kísérhetem a bajszos mesterembert, míg egyszerű, rendes, pedáns alakja bele nem vész áz ingerült^ sietős tömegbe.