Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
•VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V. i XL. ÉVF. 13. SZÁM 1985. MÁRCIUS 28. CSÜTÖRTÖK Ára: 1,80 Ft AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Tanácskozik a XIII. pártkongresszus Szerdán reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa; napirenden továbbra is a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vita szerepelt. A tanácskozást Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök, Győr-Sopron megye küldöttei nyitotta meg. Elsőként Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöke, Pest megye küldötte kapott szót. GÁSPÁR SÁNDOR A szakszervezetek támogatnak minden hasznos kezdeményezést Gáspár Sándor kifejezvén egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és az egész szakszervezeti mozgalom — hivatásának megfelelően — hogyan tudja minél eredményesebben szolgálni a dokumentumokban megfogalmazott célok elérését. Űjra átgondoljuk dolgainkat A szakszervezeti mozgalom tevékenységéről az elvek tisztázottak. egyértelműek — mondotta. Ezeket megerősítette a párt Központi Bizottságának 1983. októberi állásfoglalása. De hogy hagyományos feladatainkat még színvonalasabban tudjuk végezni, az újakhoz pedig hozzá tudjunk‘igazodni, ahhoz most, gondjaink közepette újra át kell gondolni dolgainkat. Természetes, hogy a töprengésben, a jó és hasznosítható javaslatok mellett születnek olyan ötletek és gondolatok is, amelyeket nem tudunk használni. Az olyan ajánlásokat például, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból, és a különböző társadalmigazdasági folyamatokat minden beavatkozás nélkül hagyjuk öntörvényeik szerint érvényesülni. Az ellenkező végleten viszont olyan ajánlásokkal is ’ találkozunk, hogy a feszesebb vezetés érdekében a párt irányítson közvetlen eszközökkel minden folyamatot. Az ilyen véleményeket természetesen nem tudjuk elfogadni. Ott voltunk a döntéseknél Ezt követően Gáspár Sándor beszélt a szakszervezeti mozgalom legutóbbi 40 esztendejéről, hangsúlyozva az időszak tanulságait, majd így folytatta: — KA. szülünk á szakszervezetek XXV. kongresszusára. Ebben a munkában nagy segítséget jelent a XIII. kongresszus határozata, de természetesen használni kell a saját tapasztalatainkat is. Felada- l taink kialakításában figyelem- jbe kell vennünk az új vállalatvezetési formákat, a megváltozott ösztönző- és szabályozórendszerünket, a vállalati gazdasági munkaközösségek tapasztalatait. Vannak tehát jó eszközei a vállalati önállóság növelésének, a hatékony termelésnek. Azt várjuk ezektől a hajtóerőktől, hogy növekedjék a népgazdaság jövedelemtermelő, értéktermelő képessége. . A szakszervezetek támogatják ezeket a törekvéseket, és a maguk eszközeivel segítenek minden hasznos kezdeményezést, amely növeli az ország gazdasági és morális-erejét, A szakszervezetek hivatása bonyolult. A beszámolóban is jelzett gazdasági és szociális problémák vitáiban az életszínvonallal összefüggő kérdések kapcsán a dolgozók szóvá tették: ezekben a folyamatokban hol. volt a szak- szervezet, mi volt az álláspontja? Jogos a kérdés. Nálunk a szak- szervezetek nélkül egyetlen olyan kérdést sem lehet eldönteni, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti. Ott voltunk tehát ezeknél a döntéseknél. Kádár János találkozója pártonkívüliekkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresz- szus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek, a pár- tonkívüli szövetségesek képviselőinek egy csoportjával. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen ott volt: Aczéí György és Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Lakatos Ernő és Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetői, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a megjelenteket, a munkásokat és az értelmiségieket, az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szakembereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. Hangsúlyozta: az MSZMP szövetségi politikája is kifejeződik abban, hogy a párt legfelső fórumára immár hagyományosan meghívják a pártonkívüli küzdőtársakat, barátokat, a közös boldogulásban nélkülözhetetlen szövetségeseket. A kongresszuson is kitűnik, hogy a nyílt politikát folytató MSZMP megbecsüli szövetségeseit, s megosztja örömeit, gondjait velük. Tapasztalhatják, hogy a tanácskozáson a felszólalók felelősen — gyakran kritikával, sőt önkritikával — állnak ki amellett, hogy népünk azon az úton kíván továbbhaladni, amit az előző nemzedékek az utóbbi évtizedekben kijelöltek, megalapoztak. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a szövetségeseknek a szocializmus építésének mindennapjain nyújtott támogatásukért. Ez nagy és nélkülözhetetlen hozzájárulás terveink megvalósításához. A közvetlen hangú találkozón Keresztury Dezső akadémikus a fényes szelek korszakát felidézve utalt arra, hogy — a magyar pártnak köszönhetően.— hatalmas változás ment végbe az országban, az emberek gondolkodásában. A párt következetes politikájának eredményeként a magyar nép visszanyerte önbizalmát, minden nehézség ellenére hisz jövőjében és mérhetetlenül büszke elért eredményeire. Az MSZMP XIII. kongresszusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együttműködésével' épülhet, szépülhet tovább az ország, boldogulhat a nép. Az ilyen döntés sohasem köny- nyű. Ezek kényszerintézkedések voltak. Az ország jövője érdekében a nagyobbik helyett a kisebbik rossz mellett döntöttünk. Középpontban az érdekvédelem A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége iránt ma konkrétabban fogalmazódnak meg az igények. Ez érthető. A munkás- osztály annak Idején érdekeinek képviseletére és védelmére hívta életre a szakszervezetekét. Az érdekvédelem ezért egész története során a szakszervezetek egyik jellegadó központi feladatát jelentette és jelenti ma is. Időnként ennek módszerein is igazítani, változtatni kell. Teszi ezt abból a reális felismerésből, hogy a gazdaságpolitikától, a gazdaság eredményességétől, a végzett munka színvonalától elszakított érdekvédelem nem létezik. Társadalmunk egyik legfájóbb adóssága a nyugdíjasok helyzete. Azoké, akik egy egész életet becsülettel ledolgoztak, szerencsére sokáig élnek, nyugdíjuk viszont devalválódott, és koruknál fogva jövedelemkiegészítő munkára már nem képesek. Főként ezen a nyugdíjas rétegen kell segítenünk. Lázár elvtárs beszédében utalt bányász elvtársaink felszólalására, arra, hogy a jobb időben a kormány majd nem feledkezik el a bányászokról. A kormánnyal együttesen már dolgozunk azon, hogy a bányászok helyzete javuljon. Az eddigieknél jobban kell foglalkozunk azzal is, hogy a munkaerőt és a béralapot hogyan használjuk fel. Amikor mi elkezdtük a szocialista iparosítást, akkor fő törekvésünk az volt: mindenkinek legyen munkahelye. Kádár elvtárs utalt erre a történelmi áttekintés során: termelünk, amit termelünk — csak dolgozzon mindenki. Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett; Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy a differenciált bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson azonban gyengék vagyunk. Nem ott használjuk a munkaerőt, ahol a leghatékonyabban lehetne, és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználni arra, hogy ösztönző legyen. Erről most már ne csak beszéljünk, ezt most már csinálnunk kell! Politikaformáló erő Az MSZMP politikáját jellemezve Gáspár Sándor kiemelte: — Az MSZMP tevékenységét mindig a rugalmasság, a bátor kezdeményezés jellemezte. Volt politikai bátorsága, ereje és hajlékonysága ahhoz, hogy — a tapasztalatok és fájó tanulságok birtokában — újrafogalmazza a párt vezető szerepének érvényesülését, a szövetségi politika alkalmazását. Visszatekintve az elmúlt 28 évre, megállapíthatjuk, hogy a helyesen értelmezett vezető szerep gyakorlata szüntelenül változott, követte az igényeket. Nem is lehetett másképpen, hiszen a reális politika kialakításához, megvalósításához ez elengedhetetlen. Az MSZMP állandó megújulásra kész alkotó jellegű vezető ereje a szocialista építőmunkának. A párt vezető szerepének érvényesülése nem azonos a csalhatatlanság hitével, nem azonos a szüntelen helyesléssel. Ezért az MSZMP úgy tekint a* szakszervezetekre is, mint saját véleménnyel rendelkező politikaformáló erőre. Reális a program A szakszervezetek most világszerte nehéz helyzetben vannak, A kongresszusi dokumentumokban ajánlott program gazdaságpolitikánk folytatására szólít fel. Ez helyes, reális program. Célunk, hogy a lehetséges mértékig növeljük a gazdasági fejlődés ütemét. Tovább kell enyhíteni a tőkés adósságainkból származó terheket. Megkell állítani a reálbérek csökkenését, hatékonyabbá kell tenni — a jövő érdekében — a termelői beruházást. Az emelkedő termelésnek növekvő fogyasztással és reáljövedelemmel, nagyobb jövedelmi biztonsággal kell járnia. Törekedni kell arra, hogy a fogyasztói árnövekedés üteme a jövőben a korábbinál alacsonyabb legyen. Ha a gazdasági növekedés üteme gyorsul, növelni lehet a felépített lakások, főleg az államiak számát. Fontos, hogy a lakásokat valóban azok kapják, akik a leginkább rászorulnak. Célunk változatlanul, hogy szebbé, jobbá, gazdagabbá, emberibbé tegyük életünket. A dolgozók készek ennek a megvalósítására. Támogatnak minden olyan törekvést, amely az eddigi eredmények megszilárdítására, az ország gondjainak mérséklésére, a szocialista fejlődés elősegítésére irányul. Jóleső érzéssel és meggyőződéssel helyeseljük a beszámolót, a határozati javaslatot, mert a jó politika, a szocialista építőmunka folytatását, gondjaink enyhítését látjuk bennük. Embert próbáló, szép feladatok ezek. Ezután Boldog Jánosné, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kertészeti brigádvezetője, Bács- Kiskun megye küldötte kapott szót. BOLDOG JÁNOSNÉ A tanya már nem zárt világ Eddigi munkám csaknem teljes egészében egybeesik a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásával. 1979 óta dolgozom a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajői kerületében, mint a szőlő- termesztés területfelelős kertész üzemmérnöke. Olyan feladatok megoldásának lehettem részese, mint kétszáz hektár szőlő- ültetvény telepítése, amely ötvenmillió forintos beruházás volt. Pályakezdőként tehát jelentős feladatot kaptam. Huszonkét éves koromig városban éltem, de a családalapítás, pályakezdés eddigi időszaka merőben új körülmények között, számomra alig ismert környezetben, a kiskunsági tanyavilágban kezdődött. A pályára indító munkahelyemtől, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságtól, mindenekelőtt bizalmat, megbecsülést, s nem utolsósorban magas követelményeket állító feladatokat kaptam. Szerintem ez adhat rangot az embernek. Életem három színtere a munkahely, a család és a közélet. Ezen a fórumon a közéleti munkáról szeretnék szólni és arról a könyezetről, ahol élünk és dolgozunk. Társadalmi munkámat a KISZ- alapszervezetben kezdtem, még néhány évvel ezelőtt is KISZ- titkár voltam. Szívesen emlékszem vissza a munkához kötődő vállalásainkra, emberi kapcsolatokat teremtő rendezvényeinkre. Mindezek az ifjúságot, környezetem fiataljait mozgósító rendezvények a tanyavilágban zajlottak. Bács-Kiskun egyike a tanyás megyéknek. Kiskunhalas lakos- ) y w. ságának fele még 1949-ben is külterületen élt. Jelenleg ez az (Folytatás a 2. oldalon.)
