Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSA ACZÉL GYÖRGY A szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés — Az elmúlt években a szocialista építés fő területein — marxista—leninista pártként — új formákat, új szocialista megoldásokat kezdeményeztünk. Új, és legtöbbször jó megoldásokat találtunk. De tévedtünk is. Mindez együtt bizonytalanságot, idegenkedést is keltett, s ez próbára tette a párttagokat és pártonkívülie- ket. Egyik oldalnak sem Megélénkültek az ideológiai, ja kulturális viták, amelyek elsősorban történelmi utunk, alapértékeink, gazdasági és politikai fejlődésünk kérdéseivel foglalkoztak, és — sajnos — lényegesen kevesebb szó esett magáról a kultúráról. A vitákban hémelyek egy korábban kialakult, már akkor is sokban téves szocializmus-képet kérnek számon mai valóságunkon, mások nemzeti fejlődésünket féltik, hagyományos értékeket látnak veszélyben forogni. Itt-ott hangosabbak lettek a marxizmustól idegen nézetek, amiben szerepe van a megélénkült burzsoá propagandának is. Vannak olyanok is — szerencsére számuk és befolyásuk elenyésző —, akik, látván nehézségeinket, a közérzet romlására játszanak, s az évtizedes munkával megszerzett nemzeti közmegegyezést igyekeznek megbontani. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasztaltuk, hogy némelyek parttalan liberalizmust, mások túlságosan merev magatartást vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vagdalkozó „rendcsinálást” vagy korlátlan engedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási időszakban sem engedett egyik oldalnak sem. Továbbra is kitartunk amellett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a következetes elvi magatartás és vita. Feltétele továbbhaladásunknak az elmélet alkotó alkalmazása, s a küzdelem eszmei ellenfeleinkkel, amiben elkényelmesedés is mutatkozik. Pedig egyidejűleg kell türelemmel lennünk azokkal, akik a mai bonyolult világban őszintén keresik az előrevezető utat, és következetesen kell fellépnünk minden rosszhiszemű, a közösség ügyének ártó szándékkal szemben. Ennek a kétfrontos politikának szellemében hoztunk fontos, hosz- szú távra szóló határozatokat a közművelődésről, a művészet- és tudománypolitikáról, a közoktatásról, a felsőoktatásról, s ebben a szellemben kell tevékenykednünk továbbra is — hangoztatta Aczél György, majd az oktatásról szólva kiemelte: Az érték nem pusztán tananyag — Iskoláinknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szocialista szellemű közösségi nevelésre, a világszemlélet megalapozására. De a szocializmus értékeit nem lehet pusztán tananyagként tanítani. Az oktatási-nevelési intézményekben olyan légkörre van szükség, amely bizalmat ébreszt a nevelőintézmény és a társadalom iránt egyaránt, ahol a tananyag és a nevelés összhangban van az iskolán kívüli világgal. Az iskola, ha nem is mindent, de sokat tehet a társadalmi eredetű egyenlőtlenségek, a családban öröklött hátrányok csökkentéséért. De minden fiatálnak tudnia kell, hogy maga is felelős saját sorsáért, arcáért, azért, hogy miként él lehetőségeivel. A szocializmus pedig soha nem adhatja föl alapértékei közül a születés véletlene ellen, a társadalmi esélyegyenlőbbségért folytatott küzdelmet. Iskolarendszerünkben tovább kell javítani, bővíteni, fejleszteni a hazánkban élő nemzetiségek anyanyelvi oktatásának feltételeit. A lenini tanítást követjük: a többség soha nem lehet elég figyelmes a kisebbséggel szemben. Ez alapvető szocialista nemzeti érdekünk. Megújítani a szövetséget «Hazánk történelmében először valósult meg olyan egységes kulturális értékrend — folytatta Aczél György — amelyben találkozott a művészeti élet és a kulturális politika, a mérvadó kritika és az értő közönség ítélete. Egyetlen jelentős művész sem kényszerült a szocialista hatalmat ellenezve alkotni, s minden jelentős mű eljutott a közönséghez. Oj nemzedékek nőttek és nőnek fel, új törekvések jelentkeznek, új eszmei problémák támadtak és támadinak, új vitákat kell lefolytatnunk. Felelősségteljes kötelességünk most és a jövőben is megújítani ezt a szövetséget a generációk között és a generációkon belül egyaránt. Itt jegyzem meg, nem vettük észre, hogy nálunk elterjedt egy különös szóhasználat: alkotó értelmiségnek szinte kizárólag az írókat, a művészeket, az elvont tudományok művelőit nevezik. Ez elfogadhatatlan. Ideje már, hogy megillesse ez a rang és elismerés az alkalmazott kutatót; a tervező és fejlesztő mérnököt; az erőforrásokkal és piaci adottságokkal kalkuláló közgazdászt; a növénynemesítő vagy honosító agrárszakembert; a minden egyes emberért másként küzdő gyógyító orvost; az újító szellemű pedagógust; az ipari, mezőgazda- sági üzemek szervezőit, a környezetünket alakító és védő szakembereket, a közlekedés, a hírközlés, az információ-feldolgozás rendszereinek, eszközeinek fejlesztőit is. Bizonyára így gondolják ezt a művészek, tudósok is. S ne feledjük: hazánkban mintegy 600 000 értelmiségi dolgozik, s közülük minden harmadik tagja a pártnak. Bármilyen problémákat kell is megoldanunk, az utak sosem vezetnek visszafelé, sem a Lenin által a kommunizmus gyermekbetegségének nevezett dogmatikus szemlélethez, sem a nemzet sorsát a nemzetköziségtől elválasztó zsákutcához, sem a polgári demokrácia számunkra történelmi- - leg túlhaladott illúziójához. Három vitakérdés Hadd említsek három, napjainkban különösen hangsúlyos vitakérdést. Művészeti alkotások, tudományos munkák, visszaemlékezések, közéleti megnyilatkozások sora foglalkozik visszatérően az úgynevezett „ötvenes évek” értékelésével. Ez helyes, erre szükség van. Vannak azonban, akik az ötvenes évek torzulásait, bűneit elítélve mindent megkérdőjeleznek, ami akkor történt, mindenkit pellengérre állítanak, aki akkor élt és tette a maga dolgát. A történelmi igazságnak tartozunk azzal, hogy kimondjuk: amit a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, pártmunkások százezrei, milliói teremtettek akkoriban, arra tisztelettel gondolunk ma is. S ne tévesszük össze az akkori párt tömegeit egy vezető klikkel, amelynek eltorzult politikája volt az első azok között az ókok között, melyek végül is a nemzeti tragédiát okozó ellenforradalomhoz vezettek. Pártunk negyed- százados munkával bizonyította be, hogy ezzel a politikával végérvényesen szakított. Lgyre több szó esik a nemzet sorsáról, a nemzeti értékek és érdekék védelméről. A szocializmus körülményei között is indulatkavaró viták jelzik a nemzeti tudat még lie nem küzdött zavarait. A „mai magyarok’’ cselekvő hazafi- ságábói fakadó bármennyi okos tett nem lehet elég sok. De nacionalizmusból bármilyen kevés is nagyon sok. A nacionalizmus a nemzeti lét nagy kérdéseire adott korlátolt, szűk látókörű, veszedelmes válasz. Rendszerint indulatokra, érzelmekre apéllál, s ezért ideig- óráig népszerű lehet. S vannak, akik demagóg módon tudatosan építenék is erre. Van tisztázni való a demokrácia körül örvendetesen bontakozó vitákban is. Programunk a marxista—leninista párt vezető szerepének érvényesülésével, ösztönzésével megvalósítandó demokratizálás. Sokszor elmondtuk már, hogy ebben szívesen tanulunk használható megoldásokat, ahonnan csak lehet. De tévednek, akik a szocialista demokrácia kétségtelenül meglevő fogyatékosságait a burzsoá demokrácia receptjei szerint gondolják „kijavítani”. A szocialista demokráciát akarjuk gazdagítani. A vita a pártdemokráciának is nélkülözhetetlen feltétele. A Magyar Szocialista Munkáspártban a lénini demokratikus centralizmus szabályának kell érvényesülnie. Vitatkoznunk kell, hogy legyen mit közösen képviselni. Nehezebb időkben persze nehezebb képviselni az olykor nem éppen népszerű határozatokat. De a kommunista, aki kiáll a nép elé, nemcsak a tapson, hanem az elgondolkozó,' töprengő arcokon is lemérheti szavainak az érvényességét. • • * SZŰCS LÁSZLÓ, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola' főigazgatója, Heves megye küldötte a Központi Bizottság írásbeli beszámolójának az oktatásügy-; gyei, az iskolával és a pedagógusképzéssel foglalkozó részéhez szólt hozzá. Korunkra egyértelműen jellemző — mondta —, hogy tömegessé vált az oktatás az általános iskolától az egyetemig, s ez nagyon jó dolog. De közben az iskolák zsúfolttá váltak, s a már tartós, kényszerű, tömegesség fokozódása nem tett jót a minőség alakulásának. A magyar oktatásügy színvonala csak megfelelő képzettségű pedagógusokkal, szaktanárokkal emelhető. Ezzel párhuzamosan pedig olyan anyagi és bérezési feltételek megteremtésére van szükség — beleértve a felsőoktatást is —, hogy a frissen végzettek katedrára álljanak, a már ott dolgozók a pályán maradjanak, az elmentek pedig visszatérjenek. VIRÁG JÓZSEFNÉ, a Kaposvári Ruhagyár varrónője. Somogy megye küldötte felszólalásában a nőik képzéséről, továbbtanulásáról szólva megállapította, hogy a munika, a gyermeknevelés és a háztartás teendői a meglevő szabad időt kitöltik, hiszen a mind drágábbá váló szolgáltatásokat a gyermekes családok nehezen tudják megfizetni. így a háziasszonyok többsége a hétvégeken az elmaradt otthoni munkát pótolja HORVATH MIKLÓS, a Vas megyei pártbizottság első titkára, Vas megye küldötte a pártmunkások előtt álló feladatokról szólva kifejtette: a pártszervezetek úgy válhatnak képessé a dolgozó kollektívákban kialakítani a tulajdonosi szerepből fakadó jogokkal való élés felelősségét, ha maguk is mindennapi politikai munkájukban gyakorolhatják á mérlegelés, a döntés, a szervezés és ellenőrzés művészetét, éppúgy, mint á következmények — eredmények és esetleges kudarcok — számbavételének és hasznosításának módját. A kádermunka demokratizálásával erősödik a társadalmi ellenőrzés, a nyíltság, a bizalom a vezetők, s a politika iránt egyaránt. OLÁH ISTVÁN vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Néphadsereg küldötte elmondotta: ma, amikor a 'katonai erőfeszítések és lépések szinte meghatározói a nemzetközi helyzetnek, a honvédelem ügye, a védelem helyzete a párt politikájának is fontos része. Ugyanakkor honvédelmi politikánk sarkalatos, tétele — mondotta —, hogy 'hazánk védelmének ügyét, feladatait a Varsói Szerződés szövetségi rendszerében a testvéri szocialista országok hadseregeivel szoros egységben lehet és kell megoldanunk. A jövőről szólva kijelentette: A következő időszakban szövetségeseinkkel összehangoltan, és a körülmények figyelembe!, vételével — tovább folytatjuk a néphadsereg fegyverzetének, felszerelésének, a hozzá kapcsolódó infrastruktúrának a fejlesztését, a szervezeti korszerűsítést. A jövőben még nagyobb hangsúlyt adunk az emberi tényezőknek. Ennek pedig döntő feltétele, hogy néphadseregünk mindenkor, s minden tekintetben rátermett és felkészült hivatásos állomány- nyai rendelkezzen. Ezt követően DR. CSERHÁTI ISTVÁN, a szegedi Orvostudományi Egyetem rektora arról beszélt, hogy a kórházi klinikai ágyak további létesítésétől nem várható az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, mert már nem a mennyiségi kérdések a döntőek, hanem a minőség. JANZER FRIGYES szobrászművész (Budapest) méltatta a párt és a kormány kultúrpolitikáját, majd javasolta a képzőművészeti intézményrendszer korszerűsítését.. Ennek lényege a decentralizálás, vagyis a központi mecenatúra helyett egyes területek váljanak saját gazdáikká. Az átszervezés eddigi eredményeként a centralizmus gyengült, ám a megyék nem rendelkeznek sem anyagi, sem személyi feltételekkel e fontos feladat fogadására. SZABÓ ISTVÁN, a TOT elnöke kifejezte egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, majd arról szólt, hogy a termelőszövetkezetek az elmúlt öt évben a terveknek megfelelően növelték hozamaikat, miközben ráfordításaik arányosan magasabbak lettek. A termelőszövetkezetek fejlődése igazolja azt is, hogy az agrár- és szövetkezetpolitika egybevág a parasztság érdekeivel, ám az elmúlt fél évtized arra is megtanított bennünket, hogy hazánk természeti adottságai még a mi színvonalunkon álló mezőgazdaságnak is hozhatnak meglepetést. HEGYI ISTVÄNNE, Szolnok megye) küldötte a KISZ-tagok felelősségét állította a figyelem középpontjába, majd RÄDULY LÁSZLÓ (Veszprém megye) a párt nevelő munkájáról szólva kifejtette: a párttagnak munkatársaival való mindennapi kapcsolata során mind kevésbé kell betöltenie az országos és világesemények hírnökének, magyarázójának szerepét, mert ezt a feladatot a tévé, a rádió, az újságok ellátják. Ezt követően KRASZNAI LAJOS (Pest megye) kapott szót, majd KÖPECZI BÉLA művelődési miniszter. Elmondta: bár a magyar iskolarendszer ma is viták kereszttüzében áll. gyors, azonnali változtatást nem lehet elérni, 'csak lassú, fokozatos reformok útján lehetséges a haladás. Az iskolának ugyanakkor megfelelő követelményeket is kell támasztania, mert csak így felelhet meg történelmi feladatának. A keddi utolsó felszólaló HUSZAR ANDOR, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazgatója volt. * * * Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Benke Valéria, Sarlós István és Majoros Károly elnökölt — véget ért. A tanácskozás szerdán reggel a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések megvitatásával folytatódik. • Fiatalok eszmecseréje!. Megyesi Lajos Komárom megyei, Sós Tamás Heves megyd és Gráner Gyula Bács-Klskun megyei küldött a kongresszusom. Érdekeltté tenni a A Kecskeméti Kádgyár termelési osztályvezetőjét Szeredi Józsefet arról kérdezem, mi ragadta meg leginkább a kongresszus első. papi vitájában. — Nagyon tetszettek Grósz Károdynak, a budapesti pártbizottság első titkárának a műszaki értelmiségről kifejtett gondolatai. Nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi tekintélye, vonzereje, s ami még ennél is nyugtalanítóbb, s ezt nagyon is hangsúlyozta a felszólaló: csökkent a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Szeredi József úgy látja, hogy a műszakiak jövedelmük kiegészítése céljából mostanában egyre nagyobb számban dolgoznak kisvállalkozásokban, ahol nagyon kevesen végeznek magasabb színvonalú, értékes mérnöki munkát. Tízért is nagyon szüksé,,Kérdéseimre is Krepsz Erzsébet, a Dunavecsei Általános Iskola igazgatóhelyettese: — Őszintén mondom, a kongresszust előkészítő testületi ülések vitáját alaposabban ismerem, műszakiakat ges lenne a műszaki értelmiség nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülése. A vállalatok saját erejükből csak a bérfejlesztés egy részét teremthetik elő. A változtatás érdekében a pánt- és társadalmi szerveknek is többet kellene tenni. — A műszaki fejlesztés nyilvánvalóan nem képzelhető el műszaki értelmiség nélkül. A fejlesztésre pedig mindenképpen szükség van, 'hiszen csak így tudunk korszerű gyártmányokat előállítani, modern technológiát bevezetni. A gazdaságtalan termelés megszüntetését színvonalas technológiai megoldásokkal, a munkafegyelem megszilárdításával lehet elérni. S ebben érdekeltté kell tenni a műszaki értelmiséget. G. G. válaszolt” mint azt, ami a tanácskozás első napján hangzott el. Tegnap reggel fél nyolckor menitem be az iskolába, és ott voltam este hatig, foglalkozásokat vezettem, és még haza ,ls vittem munkát: füzeteket kellett javítanom. „Háttérrádiózóként” figyeltem , este a. napi összefoglalót. Kádár János beszédében két gondolat ragadott meg. Az egyik, hogy ismét kiemelte az iskola szerepét a nevelésben. Szerintem ezzel jelét adta, milyen fontos a pedagógusok munkája a tömegek és a politika kapcsolatának erősítésében. őszintén örültem annak — és bevallhatom, meg is lepett —, hogy külön is foglalkozott a magyar nyelv megbecsülésével, a nyelvművelés feladataival. Érdekelt az is, amit az első ' titkár a jövőnkről mondott. Sokan keressük a választ, várható-e a jövőben életszínvonalunk emelkedése. Egyáltalán: hogyan és mikor kezdődhet ismét fejlődésünk korábbi dinamikája? Kérdéseimre is válaszolt Kádár János, amikor azt mondta: a fejlődés a mi munkánkon, teljesítményünkön múlik, hiszen felelősséggel csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Kedden reggel — a felszólalásokat ..részletesen közlő napilapok csak délután, vagy csak este kerülnek a kezünkbe — már a hallottakról vitatkoztunk a kollégákkal. A nevelői szoba olyan volt, mint egy zsongó méhkas. Számomra ez is' bizonyította, hogy Kádár elvtárs és a többi hozzászóló «beszéde tartalmas, és hatásos volt. Szerintem sok érdekességet hozhat a további vita is. F. P. J. Nálunk bizonyítottak a vgmk-k Kovács Tiborné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat toll- üzemének szocialista brigádvezetője: — A pártkongresszus első napján több felszólaló is foglalkozott a vállalati gazdasági munkakö- zöségekkel. A munkások egy része a jót, a másik része a rosszat látja benne. Nálunk négy vgmk működik, s meg kell mondanom, nagyon jó a hírük. Ez 'a közösség választóvíz, ugyanis, aki nem dolgozik, lóg, netán iszik, nem kerül be soraikba, mert ott meg kell fogni a munkát. Nekem tehát az a véleményem: ha ezek az emberek, akik éjjel-nappal, sőt szombaton és vasárnap is dolgoznak, megtalálják számításukat, akkor itt is maradnak. Ez jó a munkásoknak, a vállalatnak, a népgazdaságnak egyaránt. Ezekben a közösségekben nem lehet ügyeskedéssel pénzt szerezni, mert csak a-tényleges és szükséges munkát fizetik meg. Különösen igaz ez itt nálunk a gyárban, mert nem azt csinálják fő munkaidőben, amit a gmk-ban. Példát is mondott Kovács Ti- borné. Az üzemfenntartási vgmk tagjai Salzburgba mentek ki, hogy ott leszereljék, majd itt Kecskeméten üzembe állítsák a tollosztályozó gépet. A gyors és jő munkával jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalat teljesíteni tudja az évi 2500 tonnás tollexportját. Az nyilvánvaló, hogy a feldolgozott tollért többet fizetnek. — Szerintem ezt a formát, a vgmk-t fenn kell tartani, mert ez sokkal kifizetődőbb, mint egy új szervezetet, hadd ne mondjam: „vízfejet” létrehozni. A vállalati gazdasági munkaközösségekben nemcsak a szervezettség, de a munka intenzitása is magasfokú ... —s—r Gyorsabb haladást, településfejlesztést — Az elmúlt két kongresszusra gondolva mondom: ezt a mostanit jobb előkészítés, szélesebb körű vita előzte meg. — Ez volt az első véleménye Szirmay Lászlónak, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet párttitkárának, amikor a XIII. kongresszusról beszélgettünk. — Már az első napon szó volt a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekről, amelyek támogatását természetesen folytatják — mondta a párttitkár. — Ez azonban kevés. Véleményem szerint nagyobb lehetőséget kell nyújtani az ipari tevékenység, a melléküzemágak fejlesztéséhez, hogy ennek segítségével jussanak pótlólagos jövedelmekhez a kedvezőtlen adottságú gazdaságok. Sokkal több korszerű gépre is szükség volna, ezért fontosnak tartom a mezőgépipar gyorsabb fejlesztését, amihez viszont a hazai szellemi tőke „mozgósítását”, a műszaki értelmiség fokozottabb megbecsülését kell elérni a gyakorlatban is. — A településfejlesztés meggyorsítása is szükséges. Ez éppúgy vonatkozik a megyeszékhelyre, amely az országban az utolsó helyen áll például a középiskolai ellátottságban, és Jakabszállás- ra, ahol a társadalmi munka fejlesztette igazán a községet. i Cs. L i I Ip X t
