Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

AZ MSZMP RÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

Ililll®:S V: Foly tatta munkáj át [m ÉÉ a Magyar Szocialista Munkáspárt lim XIII. kongresszusa MÉH|

Kedden reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a hétfőn elhangzott szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt

LÁZÁR

GYÖRGY

XIII. kongresszusa. Szűrös Mátyásnak, a Központi Bizottság titkárának megnyitója után Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldötte lépett a mikrofonhoz.

A döntő lépést megtettük, de az egyensúly még sérülékeny

— A kormány az utóbbi években azt tartotta legfőbb kötelességének — mondta a miniszterelnök —, hogy a korábbinál bonyolultabb feltételek között is érvényt szerezzen a XII. kongresz- szus határozatának, megfeleljen a bizalomnak.

Az utóbbi fél évtizedben a legtöbb feladatot a gazdaság mindennapi, nemegyszer szorító gondjai adták számunkra. Voltak helyzetek, amikor ezeket csak a megszokottnál szorosabb központi irányítással tudtuk megoldani. Emiatt megnőtt az aggodalom, hogy visszatérünk egy korábban már túlhaladott gyakorlathoz. Ügy vélem, ma már világos, ez nem volt szándékunk. A kormány saját döntési hatáskörében és a gazdasági szabályozók célszerűbb érvényesítése közben is a vállalatok önállóságának biztosítására törekedett és törekszik a jövőben is.

Fejlődött a központi és a helyi igazgatás. Jó érzéssel mondhatom, hogy a minisztériumi és a tanácsi köztisztviselők nagy többsége hozzáértéssel és becsülettel végzi munkáját, átérzi felelősségét. Ám népünk politikailag igényesebb és kritikusabb lett. Ismert előttünk és nem közömbös számunkra, hogy a közvélemény gyakran illeti bírálattal munkánkat.Jogosak-e a bírálatok, van-e felelőssége a kormánynak abban, hogy a szükségesnél kevesebb történik a gazdálkodás megjavítása, a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítása érdekében? Igen, a kormánynak ebben van felelőssége és még inkább tennivalója. Ezt számon tartjuk és a kormányzati munkát úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy az még következetesebben szolgálja társadalmi törekvéseinket.

Lázár György ezután a szocialista építés eredményeiről, a négy év alatt megvalósult termelő és kommunális beruházásokról, a nemzeti vagyon gyarapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szólt, majd így folytatta:

— Az összes körülményt figyelembe véve az elmúlt öt év mérlege pozitív. És -talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem vagyunk elégedettek. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Ennek az egyik, bár nem az egyedüli mutatója, hogy amíg a, külkereskedelmi cserearányok négy év alatt 7,5 százalékkal romlottak, a népgazdasági hatékonyság mindössze négy Százalékkal, forintban számolva alig többel javult, mint amennyit a cserearányok romlása miatt vesztettünk. Más szóval a világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulásán kívül munkánk gyengeségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jövedelem a tervezettnél' kisebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső felhasználásra, főleg a felhalmozásra.

A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az

eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházások visszaszorításából származik.

Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően nagyobbrészt csak a belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, aki megkérdőjelezi, vajon szükségszerű és helyes volt-e az életszínvonalat és a beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének. Meggyőződésem szerint igen. Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mutatja —, mert az offenzív gazdaságpolitika kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. A döntő lépést már megtettük, de az egyensúly még sérülékeny, a továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pedig új növekedési energiák mozgásba hozására van szükség. A Központi Bizottság a kongresszus elé éppen ilyen programot terjesztett elő. A kormány ebben a szellemben folytatja a VII. ötéves.terv kidolgozását.

Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításában nem jutunk előre. . .

Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a hatékonyság növelése, a gazdálkodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatása, aminek csak a kezdeténél tartunk, nem csupán a szűkén vett gazdasági’ szféra ügye, hanem annak határait messze túllépő össz-társadalmi ügy. A kérdést azonban úgy is feltehetjük: van-e más választási lehetőségünk, mint erőforrásaink ésszerűbb kihasználásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlődést, ha nem akarunk visszaélni azzal a türelemmel, amivel népünk elviselte az életszínvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Kockáztathatjuk-e, hogy a beruházásokat még alacsonyabb szintre szorítva tovább növekedjen a történelmi okok miatt amúgy is meglevő műszaki hátrányunk? Szerintem a válasz csak egy lehet: ilyen választási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhatjuk, hogy fizesse helyettünk a számlát. De erre nincs is szükség, ha komolyan elhatározzuk magunkat gazdaságunk ismert tartalékainak kihasználására.

Az utóbbi hónapok rendkívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első összegzés szerint az energiakorlátozás miatt bekövetkezett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszönetét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás, a közlekedés és a szállítás dolgozóinak, a katonáknak, mindenkinek, aki a tél nehéz napjaiban áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez. Egyben kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetkezetek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hónapokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért, a szocialista munkaverseny lendülete hozzá fog járulni idei tervünk teljesítéséhez.

Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden láncszemében szemléleti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szükség. Magunkról, a kormányról szólva ehhez még hozzátehetem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésekor ugyanazzal a következetességgel kell eljárnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani és-megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pénzviszonyok következeteGRIGORIJ ROMANOV

Kádár János találkozott az SZKP küldöttségével

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a Budapest Kongresszusi Központban találkozott a Szovjetunió ‘ Kommunista Pártjának küldöttségével, amely Grigorij Romanov- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vesz az ß^SZMP XIII. kongresszusán.

Grigorij Romanov tolmácsolta a szovjet kommunisták, a testvéri szovjet nép üdvözletét, és további sikereket kívánt a XIII. kongresszus munkájához. Kádár János és Grigorij Romanov tájékoztatta egymást az MSZMP, illetve az SZKP napirenden levő feladatairól! Véleménycserére került sor a két ország, a két párt együttműködésének fejlesztéséről, valamint a nemzetközi élet néhány időszerű kérdéséről.

sebb figyelembevétele, az új vállalkozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő nagyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől.

Azt is el kelj fogadtatni, hogy amikor a gazdaság minden elemében megújulásra van szükség, amikor a világgazdasági környezetre a nagyfokú változékonyság a jellemző, csak olyan irányítástól remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely világos és stabil elvekre épül, de képes rá, -hogy mindig a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a cselekvésre ható legcélszerűbb eszközöket. Erre viszont nincs kész recept.

Népgazdasági terveink megalapozásában, mint korábban, most is és a jövőben is pótolhatatlan szerepet töltenek be a Szovjetunióval kiépült gyümölcsöző és bővülő kapcsolataink. A KGST- ben folytatott együttműködés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartott felső szintű értekezlet, amelynek határozatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk nemzeti és egyben közös céljaink felé. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez.

A miniszterelnök felszólalása befejezéseként hangsúlyozta: — A szocializmus útját járva népünk otthonos hazát teremtett magának, tekintélynek és megbecsülésnek örvend a világban. Pártunk XIII. kongresszusa azzal1 a vonzó programmal áll népünk elé, hogy a szilárd alapokra építve, nemzeti összefogással, új lendülettel folytassuk tovább a szocialista társadalom építését.

Az együttműködés fejlesztésének újabb lehetőségeit kell feltárnunk

, Ezt követően Grigorij Romanov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a" szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kommunisták tizenkilenc milliós seregének és az egész szovjet népnek a forró, szívélyes üdvözletét a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának, a magyar kommunistáknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta:

— Nagy hatást gyakorolt ránk Kádár János elvtárs színes és tartalmas beszéde. Az ő személyében a testvéri Magyarország kipróbált vezetőjét, az elkötelezett internacionalistát és leninistát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy tekintélyű személyiségét tiszteljük.

A magyar nép szoros egységben immár négy évtizede építi a^ új világot a Szovjetunió és a többi testvéri ország népeivel. Mindaz, amit ezen évek alatt elért, tanúsítja választott utunk helyességét, (a szocialista rend vitathatatlan előnyeit és lehetőségeit. ü

Az elmúlt Időszakban valamennyien jobban felismertük, mennyire fontos, hogy megbízható és velünk azonosan gondolkodó barátaink legyenek, milyen felbecsülhetetlenülmagy vívmány a szocialista közösség léte. Ez sajátos közösség, amelyben nincs helye sem az uralkodásnak, sem az alárendeltségnek, sem annak, hogy egymásra erőltessük akaratunkat, sem az azonosság mechanikus kialakításának. Ebben a közösségben az egység alapja a marxista—leninista szemlélet azonossága és az, hogy közösek alapvető érdekeink, azonos az osztályszolidaritás elvei iránti hűség, megvalósul az érdekek kölcsönös, gondos számbavétele és érvényesül a kölcsönös segítőkészség.

Az Önök kongresszusán sok dicsérő szó hangzott el a szovjet— magyar kapcsolatokról, népeink barátságáról. Teljes mértékben egyetértünk az elmondottakkal. A sokéves gyakorlat, maga az élet teszi lehetővé, hogy megelégedéssel állapítsuk meg: ezek a kapcsolatok nemcsak felfelé ívelnek és szakadatlanul fejlődnek, hanem egyre jobban érezhető eredményeket is hoznak az élet valamennyi területén: a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában.

E folyamat lényege az SZKP és az MSZMP szoros együttműködése, a mélységes bizalom és egyetértés, amely pártjaink központi bizottságainak és vezetőinek állandó kapcsolatát jellemzi — mondotta az SZKP küldötte, méltatva a Szovjetunió és Magyarország együttműködésének különböző területeit, majd így folytatta:

— Az élet azonban nem állhat meg egy helyben. Ojabb lehetőségeket kell feltárnunk a gazdasági, a tudományos és műszaki együttműködés további elmélyítésére, korszerűsítésére és hatékonyságának növelésére. Erre építünk a jelen időszakban is, amikor véglegesen egyeztetjük az új ötéves időszakra szóló népgazdasági terveinket.

E munka távlatai szorosan ösz- szefüggnek azoknak a határozatoknak a végrehajtásával, amelyeket a KGST-tagországok tavalyi felső szintű tanácskozásán fogadtak el. Az ott hozott stratégiai döntések nagy gazdasági és politikai jelentőségűek mind az egyes testvéri országok, mind az egész közösség számára. Segítik gyorsabb együttes előrehaladásunkat, a termelés intenzívebbé tételét és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, e kulcsfeladatok sikeresebb megoldását. E döntések politikai jelentősége abban rejlik, hogy magasabb szintre emelik a közös cselekvést és együttműködést, erősítik gazdasági függetlenségünket a Nyugattal szemben. Ennek fontosságát a jelen körülmények között — s Önök kétségtelenül érzik ezt saját tapasztalataik alapján is — nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Mi természetesen azon vagyunk, hogy a szocialista gazdasági integráció erősítésével egyidejűleg kölcsönösén előnyös alapon fejlesszük üzleti kapcsolatainkat a kapitalista országokkal is. E kapcsolatok építése során azonban nem engedjük meg, hogy az imperialista erők a politikai nyomás eszközeként használják a gazdasági tényezőket, és beavatkozzanak a szuverén szocialista államok belügyeibe!

E problémákról szólva természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenlegi nemzetközi helyzetet, amelynek kiéleződése egyenes következménye annak, hogy aktivizálódtak az imperializmus — mindenekelőtt az amerikai imperializmus — agresszív körei. E körök készek bármely eszköz felhasználására, hogy aláássák szocialista közösségünk egységét, megállítsák a társadalmi fejlődés és a népek nemzeti és társadalmi felszabadulása történelmileg visszafordíthatatlan folyamatát.

Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy velünk az erőpozíciójából, a fenyegetés mód-' szerével tárgyaljanak, kudarcra van ítélve. A szocialista államok (Folytatás a 2. oldalon.)