Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

2 © PETŐFI NÉPE • 1985. március 4. SZÓBELI KIEGÉSZÍTÉS A BESZÁMOLÓHOZ Kiegyensúlyozott a politikai • A jó- példák között szerepelt a termelési nagydíjas fajszi Kék Duna Termelőszövetkezet. Képünkön palántáznak a közös gazdaság föld­jén. (Archiv felvétel.) (Folytatás az 1. oldalról.) Indokolt hangsúlyozni, hogy a lezajlott taggyűlések, pártértekez­letek megerősítették: megyénk­ben a politikai közhangulat ki­egyensúlyozott. A beszámoló tag­gyűléseken, az irányelvek, a párt­értekezletek vitáin több mint tíz­ezren nyilvánítottak véleményt. Számos helyen méltatták azt az •érdemes munkát, amit a volt járási pártbizottságok végeztek a falusi emberek közötti pártépí­tés, a községek fejlesztése, a szo­cialista mezőgazdaság kialakítása során. Elmondták aggodalmaikat, ja­vaslataikat, volt kritikai és volt — talán kevesebb az indokoltnál — önbírálat is. A viták, a válasz­tások rendje megfelelt a párt normáinak, demokratikus hagyo­mányainknak. Ez utóbbihoz ér­demes fűzni egy kurta megjegy­zést. Előfordul egyes munkaterülete­ken dolgozók körében, hogy csak az ellentétes vélemények ütközé­sét, a különbségek kiemelését és hosszadalmas taglalását tartják demokratikusnak, mintha nem tartozna bele a demokratizmus érvényesítésébe a jó elképzelések elfogadása, az előzetesen már Bács-Kiskun kommunistái kül­döttértekezletének azt jelentheti a megyei pártbizottság, hogy párt- tagságunk ilyen szellemben, a XII. kongresszus határozatának megfelelően, az 1980. évi megyei pártértekezlet megállapításaira tá­maszkodva dolgozott az elmúlt években. Munkánk színvonala nem volt egyenletes. A követel­ményeknek nem azonos mérték- ■ ben felelt meg minden pártszer­vezet. Pártbizottságaink — bele­értve a megyei pártbizottságot is — felelős módon látták el fel­adataikat, de a kellő és elvárható következetességet nem sikerült minden esetben érvényesíteniük. Ügy gondoljuk, hogy a társa­dalmi kérdések iránti figyelem­nek az élet bármely területén törvénnyé kell válnia, törvénnyé minden állami gazdasági, megyei vagy helyi szerv számára. Sem­miféle objektív körülményre, semmiféle egyéb összefüggésre való hivatkozás nem igazolhatja az emberek társadalmilag indo­kolt szükségleteinek lebecsülését, az' irántuk való közömbösséget, vagy kielégítésükben a látszat­eredményeket. A társadalmi kér­dések elsőrendű fontossága szá­munkra, kommunisták számára elvi kérdés, és az elvi kérdések­ből nem lehet engedni, sem kö­zöttük válogatni. Ha a kitűzött szocialista, célokat a hagyomá­nyos, ismert módon nem tudjuk elérni, akkor keressünk új uta­kat, lemondás, belenyugvás he­lyett gyűjtsünk új erőt, s talá­lunk megfelelő, társadalmi és gazdasági haladásunkat szolgáló megoldásokat. Megyei pártbizottságunk úgy látta, hogy az írásos előterjesz­tések részletes indoklást nem kí­vánnak. Kérjük a pártértekezle­tet, hogy vitassa meg, egészítse ki, majd hagyja jóvá azokat. Szükségesnek tartottuk azonban, hogy a szóbeli kiegészítésben es­sék szó a megyéről, Bács-Kiskun jellegzetességeiről, eltérő vonásai­ról hazánk más tájaihoz képest. Pártértekezletünk kapjon képet továbbá a megyei szervek mun­kakapcsolatairól, s végül foglal­kozzunk a politikai' élet néhány időszerű témájával is. A megye helyzetéről, sajátos­ságairól azért is szükséges szólni, mert — tapasztalataink szerint — bizonyos ismertségük ellenére sem hatnak ezek kellően a megyével kapcsolatos állásfoglalások kiala­kításában. Ügy látszik, hogy nem befolyásolják sajátosságaink — elégséges mértékben és módon — sem a (helyi törekvéseket, itt a megyében, sem a központi dönté­seket. Felsorolási jelleggel és nem teljes körűen szólni kell a kö­vetkezőkről : ® Bács-Kiskun társadalmi szerkezetében nagyobb ütemben növekedett a munkások és a szellemi dolgozók aránya, mint az ország területének na­gyobb részén. Ennek számos elő­nye mellett tudnunk kell a ki­váltott aránytalanságokról, a hátrányokról is. Az előnyök kö­zött említhető e társadalmi cso­portok fiatalsága, a megyébe te­lepült olajbányászoknak és más iparágak képzett dolgozóinak kedvező hatása környezetükre, az igények növekedésére. Nem elő­nyös viszont, hogy a megye ipa­ri termelésének hatvan százalékát két város — Kecskemét és Baja — ipara adja, és a két városban található ipari dolgozóinknak egyeztetett javaslatok egyszerű és gyors megerősítése. A megyei pártbizottság 1982 végén, az úgy­nevezett félidős értekezlete során már foglalkozott ezzel. Bírálta ezt a felfogást, s ugyanakkor elisme­réssel nyugtázta a demokratikus módszereket, az ésszerű eljáráso­kat. Akkor még példának is el­hangzott egy meglepő eset: a reg­gel megkezdett megyei tanácsko­zást 11 órára már be tudták fe­jezni. ■ E rövid kitérőt az is indokol­ta, hogy a jövőben növekszik a jelentősége a helyesen értelme­zett, az élő demokratizmusnak. Bizonyos, hogy megtanulunk majd élni az új választási gyakorlat során a méltányosság, a jóhisze­műség, röviden a politikai etika írott és íratlan szabályaival is. Voltak az utóbbi .években és adódnak a jövőben is olyan, kü­lönböző jellegű elhatározások, amelyek vitát váltanak ki a köz­véleményben, s kezdetben esetleg nem is népszerűek. A vitákat vál­lalnunk kell, talán több is elkel­ne az érdemi vitákból. Több és nagyobb türelemmel, kellő nyi­tottsággal lefolytatott tényleges vita. A párt tagjainak viszont jól kell értelmezni a demokratikus vita és a demokratikus centra­csaknem a fele. Erősítenünk kell tehát a többi város és városjelölt nagyközségek iparát, intenzív gaz­dasági fejlődését is a következő években. A naponta ingázó tíz­ezrek száma így is mérsékelhető. Itt érdemes megjegyezni, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek­ben a nem mezőgazdasági (több­nyire ipari, építőipari) foglalko­zásúak aránya számottevően meg­nőtt az utóbbi esztendőkben. Je­lenleg a mezőgazdasági szövetke­zetekben a fizikai munkát vég­zőknek csak 44 százaléka mező- gazdasági foglalkozású, azaz a kétkezi munkából élő tsz-tagok és tsz-alkalmazottak csaknem hat­van százaléka nem paraszti mun­kát végez. A mi szövetkezeteink­nél nagyobb „nem mezőgazdasá­gi arány” csak a régi ipari körze­tek — Pest, Budapest, Borsod, Ko­márom, Nógrád és Veszprém me­gye — téeszeiben található. A me­zőgazdasági népesség helyét a tér­Folytatni kell © Az előbbiekkel, valamint a települési adottságokkal szerves kapcsolatban levő sajátos­sága ennek a tájnak az agrárvi­szonyok jól kimutatható hatása, a mezőgazdasági termelés sok örömöt és gondot okozó — szin­te állandó és mindenhol megtalál­ható — jelenléte. A megye vál­lalatainak zömét kitevő 164 me­zőgazdasági szövetkezet, állami gazdaság, kombinát és élelmiszer- ipari vállalat eredménye, dolgo­zóinak jövedelme egyértelműen a mezőgazdasághoz kapcsolódik. Az évente elszámolt megyei termelé­si értéknek mintegy 60 százalékát adják (az erdőgazdaságokkal és a faipari vállalatokkal együtt), és ebből a termelési körből szárma­zik a megyéből kikerülő export 65 százaléka. Mindezen felül: a megyében számbavett háztartá­sok 62 százalékában van mező- gazdasági kistermelés, kertészke­dés, állattartás vagy más. A ház­tájiból származó jövedelem több mint 22 százalékkal részesedett — megyei átlagban — a személyes jövedelmekben, azaz csaknem két­szeres volt az aránya 1983-ban, a felméréskor, az országos átlag­nak. Az agrártermelés körében található a megye legnagyobb ter­melési értéket adó vállalata, a csaknem hárommilliárd forintos értéket produkáló Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, amely 'egyben a legnagyobb konvertibilis valutaforrásunk is a megye vál­lalatai között. Évi kétmilliárd fo­rintnak megfelelő értékű expor­tot valósít meg dollárelszámolás­ban. Sorolhatnám a többi — ki­sebb és nagyobb, eredményes — mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemünket, sőt az erdőgazdasá­gokat is. Egyértelmű, hogy a mezőgazda- sági termelés potenciáljának gaz­daságos hasznosítása olyan fele­lősségünk itt Bács-Kiskun megyé­ben, és ez olyan nagyságú az or­szágban, amelyhez egyedül Békés megye részesedése • hasonlítható. Erőteljesen tovább kell folytat­nunk és terjesztenünk ázt a tu­dományos, oktatási, gazdálkodási, szervezési megújulást' amely a legjobb gazdaságokban, vállala­tokban lezajlott az elmúlt évek­ben. Mindez olyan eredményeket hozott, amilyeneket a Termelési Nagydíjak jeleznek i a vaskúti Bácska, a hartai Erdei Ferenc, a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­közhangulat lizmus elveit és gyakorlatát — mondta az előadó, majd a párt belső életével, az alapszervezeti és pártbizottsági felszólalásokkal foglalkozva így folytatta: Mostanában lehet találkozni friss „történészekkel”, főleg al­kalmi gazdaságtörténészekkel, akik most megmondják, hogy mit kellett volna tenni tíz, vagy húsz évvel ezelőtt. Megmondják, de nincs elfogadható válaszuk „az Itt és most” konkrétsága alapján az időszerű kérdésekre. A mi pártszervezeteink nem ezt tették, vitáik nem voltak meddő szócsa­ták, hanem felelősen, saját mun­kájukat elemezve, megmérve mondtak véleményt mind a kong­resszusi i irányelvekről, mind sa­ját tevékenységükről, feladataik ellátásáról. Megfogadták Kádár elvtársnak azt a régi tanácsát, hogy „akkor védjük helyesen a párt, a kommunisták becsületét, ha nem próbáljuk elhitetni a köz­véleménnyel, hogy a kommunis­ták sohasem hibáznak. Azt kell bebizonyítanunk — s ezt köny- nyen megtehetjük —, hogy jó irányba haladunk, törekvéseink becsületesek, tiszták, megfelelnek a helyzet szabta követelmények­nek, s hogy a kommunisták min­den erejükkel igyekeznek megfe­lelően dolgozni.” * melőszövetkezetben az ipari és szellemi foglalkozásúak foglalták el, így az összes munkaerő vala­mennyit növekedett is. Ez utób­bi, nem fizikai foglalkozásúak, jórészt alkalmazottak száma mint­egy 25 százalékkal emelkedett a 70-es évekhez képest a mi mező- gazdasági szövetkezeteinkben. E folyamatok minősítése mesz- sze vezetne. Megjegyezni most csak annyit szükséges, hogy eze­ket a változásokat még követni sem tudta a szakképzés, a szol­gáltatás, az úgynevezett humán- infrastruktúra. Társadalmilag pe­dig az volna az előnyös, ha elé­be mehetnénk az ilyen tenden­ciáknak, az ilyen, az egész tár­sadalomra kiható változásoknak. Nem kétséges, hogy a. következő években sokat kell tennünk az ipari kultúra, az ipari viszonyok — beleértve az építőipart is —, az ipari fejlesztés minősége és igényessége érdekében. a megújulást rútság, a fajszi Kék Duna Tsz, vagy a Bácsalmási Állami Gaz­daság esetében. Több vállalatnál a megváltozott elnevezés, a kom­binát megjelölés, másoknál áruik keresettsége, jövedelmük alakulá­sa igazolja a megújulási képessé­get, az elért sikert. Érdemesek a követésre! © Bács-Kiskun társadalmi­gazdasági viszonyait jelleg­zetes módon alakítja egy másik sajátosság is. Nevezetesen a me­gyére jellemző demográfiai hely­zet és a nagy falvas-tanyás tele­pülési szerkezet. A megyében érvényesített gazdaságpolitika, számos községi és városi tanács figyelembe veszi a helyi viszo­nyokat, de a gyakorlatban és a központi, országos koncepciók­ban nem ismerhető fel minden­kor e sajátosságok következmé­nye. Nem tekinthetünk el pedig ezektől sem a kereskedelmi, sem a kommunális, sem más fejlesz­tésben. 1 Tucatnyi, az aprófalvak mére­tét meghaladó tanyacsopor­tunk, falujelölt településünk. Ezeknek jószerivel nincs, vagy az érintettekkel nem kellően meg­vitatott távlati elgondolásuk van. A legutóbbi népszámláláskor a megyében százezernél több em­ber — azaz fél Nógrád megye né­pessége — lakott tanyákon. Szá­muk folyamatosan apad, a tanyák megürülnek, funkciót váltanak, de a megye lakás-statisztikájában to­vább szerepelnek. Így most is Bács-Kiskun a lakással legjobban ellátott területe az országnak, vagyis mindössze 2,6 személy jut egy lakásra. A megszépült szá­mokban benne vannak az előbb említett, állandó lakásra nem használt tanyák is. A szerényebb adottságokkal mit állítsunk szembe, mivel győzhet­jük a versenyt, hogyan zárkóz­zunk fel? A felzárkózás esélyei O A legjobb gazdasági adottság is csak akkor ér valamit, ha jól tudjuk hasznosítani. A nem .előnyös gazdasági adottság ^s megváltoztatható, ha azzal szem­befordítjuk és jobban hasznosít­juk szellemi kapacitásunkat: A szakmunkásképzéstől a mérnökök, a közgazdászok munkába állítá­sáig megtalálhatók mindenütt sürgető, soros teendőink — mind a párt-, mind az állami szervek életében. Vannak kiváló, bizo­nyító példáink! Hol volt olyan húsipar Baján, mint ami most ott található? Az állattenyésztési, a hústermelési adottság -pedig ré­gebben is létezett ott. A Bácskai Húsipari Közös Vállalat — amely korántsem régi, patinás cég — évről évre félmilliárd forint ér­tékben értékesít külföldön. Ezt annak ellenére tudja megtenni, hogy a szakmai felkészülésük nem volt könnyű. A fiatalokat más­hova kellett küldeni Bajáról szak­mát tanulni. Mind a mai napig a két illetékes minisztérium és a megyei tanács megfelelő osztálya nem tartja indokoltnak a húsipa­ri szakmunkásképzés megszer­vezését Baján. Nem lehetne rá­bízni ennek eldöntését a bajaiak- ra? Vajon lett volna-e Pick-sza- lámi Szegeden, ha száz évvel ez­előtt is két minisztérium és a megye latolgatta volna, hogy hol tanulhatják a szakmát Pick mes­ter hentesei? Másik példa: Félegyházán, az Április 4. Gépipari Művekben most automata és félatumata he­gesztést végez a helyben tanult, 56 minősített ívhegesztő szakem­ber. Ezt a hegesztést’ olyan tö­kélyre vitték, hogy állják a nem­zetközi versenyt az atomerőmű­vek berendezéseinek szállításá­ban. De említhetnénk más vál­lalatokat is. A meggyőző példák sora szerencsére nem rövid, és nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban sem mennek találékonyságért, ' technológiai igényességért a szomszédba. Kecs- kemét-Szikra üdítő italait kedveli az ország, s a megye termékei sok gazdaságból eljutnak külföldre is. Tudják: ha nem tartanak lépést a követelményekkel, akkor bizony a felzárkózás helyett lemaradás, a versenyből való kiszorulás kö­vetkezik be. Ezt nem engedhet­jük meg, segítenünk kell. Itt kell elismerően szólni mind­azoknak áz áldozatos munkájá­ról, akik az évek során . hivatá­suknak tekintették a javunkat szolgáló ismeretek terjesztését, a tanítást, és az előírt kötelezettsé­gen túl is ellátták feladatukat. Igen, a pedagógusokról van szó, az általános iskolákban, a közép­iskolákban, beleértve a felnőttok­tatást és a megerősödött szak­munkásképző intézeteket is, és a főiskolákat. És szó van az iskolán kívüli oktatásról, a pártoktatók­ról, és az olyan vállalati vezetők­ről, akik a szakmai képzést, a po­litikai nevelést a termelőmunka szerves részévé tették. Akik kö­rül munkatársaik is tanultak, akik állandóan képezték és to­vábbképzik önmagukat. És szó van a különböző szervezetekről, jelesül a szakszervezetekről, a szö­O Társadalmi és gazdasági haladásunk természetes kö­vetelményéből indult ki a megyei pártbizottság akkor is, amikor szorgalmazta a jó együttműködés­ből, érdemi kapcsolatokból kelet­kező előnyök minden irányú hasz­nosítását, az érdekeltségi tényezők erősítését. Megyén belül is ösz­tönöztük a különböző szektorok­ba, irányítási szervezetbe tartozó gazdasági és nem gazdasági szer­vezetek, intézményes, szervezett együttműködését, az ennek útját álló akadályok megszüntetését. Az e törekvést segítő különböző szer­vezetek, testületek, adott, esetben vállalkozási formák létrehozását is támogattuk. Ügy látszik, hogy minderre a jövőben is szükség lesz, mert las­san oszlik a bizalmatlanság, az együttműködéstől taszító pénz­ügyi szabályozók kísértő emléke is. Ugyanakkor tudjuk, hogy a jobb kooperáció, új, pótlólagos forrásokhoz juttathat bennünket o e Teendőkről is, erderhényekről is volna még mondanivalóm. Az előbbieket fogalmazzuk meg együtt. Az utóbbiakról, az ered­ményekről pedig szívleljük meg Kádár János elvtárs azon sza­vait, amelyeket éppen egy párt­értekezletén mondott: „A. párt nem az öndicsérők klubja, itt mindig munkát követelnek, és adnak, méghozzá mindig többet.” Munkával, jobb teljesítmények­kel köszöntik szocialista brigád­jaink is a szabad Magyarország születésének 40. évfordulóját. Együtt köszöntsük a felejthetet­len tavaszt, amikor friss, fényes szellők fújtak, amikor élesen el­vált egymástól a fekete és a fe­hér, amikor, a világégés után, a vetkezeti szövetségekről, a külön­böző egyesületekről, amelyek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy kulturáltabb ipar, jobb, a tudomány eredményeit hasznosí­tó gazdálkodás és jövedelmező ag­rártermelés bontakozzék ki ezen O önmagunk megsegítésének, fejlődésünk megalapozásá­nak másik elengedhetetlen felté­tele a vállalati, intézményi veze­tés színvonalának lényeges eme­lése. Vezetésről és nemcsak egy- egy vezetőről van szó. Vezetői testületek alakulnak a vállalatok­nál, ettől sokat várunk politikai és gazdasági értelemben egyaránt. A vezetés, az irányítás problé­máit sokan leegyszerűsítik egy- egy vezető — lehetőleg az első­számú vezető — cseréjére, s utá­lna csodálkoznak, hogy csalód­niuk kell, a helyzet változatlan marad. Gyakorta találkozunk a másik véglettel, az időnként di- vatszerűen emlegetett felfogással is, hogy „a kollektív vezetést” kell megjavítani. Már Lenin hangsú­lyozta : „ ... egyszemélyi felelős­ségre van szükségünk: ahogy a testületi vezetés szükséges a fő mind a termelékenység, mind a gazdaságos termelés területén. A szövetkező szövetkezetek, a Ka­locsai Agráripari Egyesülés lát­ható bizonyítékai ennek. A tanácsi munkában — külö­nösen a településfejlesztésben — gazdag hagypmányai vannak az összefogásnak. Városaink, több községünk lakossága szép sikere­ket mondhat magáénak. Annál feltűnőbb néhány tehetősnek mon­dott nagyközség elmaradása, a közügyek iránti közömbössége: a vezetés befelőfordulása fékezi a haladást. Nagy szükségünk van a települések közötti — a nem alá- és fölérendeltségen alapuló — kapcsolatok további erősítésé­re is. A megyén kívüli gazdasági,, kulturális együttműködésre, azok bővítésére is tudatosan töreked­tünk. Kapcsolataink sorában végül szólni kell arról, hogy Bács-Kis- kunnak van — időrendben sorolva megmaradt élet volt milliók kö­zös öröme, amikor gyors válto­zásokat érlelt az idő. Emlékezzünk arra a tavaszra, amelynek sza­badság-zászlaját a szovjet nép fiai hozták el Magyarországra is, s ámely zászló alatt összegyűl­hettek a magyar nép legjobb fiai. A pártok koalíciójában ott volt az annyi elnyomás, szenvedés után legálissá vált Magyar Kommu­nista Párt, és a másik münkás- párt, a Szociáldemokrata Párt is. Ma már tudjuk, hogy nem holnap lépjük át a kommuniz­mus küszöbét.- Az elért és az el­érendő eredmények nem keve­rendők össze. Az új társadalom építése hosszú történelmi szaka­szának a kezdéténél tartunk. Még­a tájon. Köszönjük munkájukat, és számolunk további közremű­ködésükkel. Becsüljük meg még jobban a többet akarókat, a vál­lalkozókat, a közös, szocialista cél­jainkért nagyobb teljesítményre képes embereket! is — sőt éppen ezért — övezze tisztelet a 40 évvel ezelőtti kezdet munkásait, a haladás. elkötele­zettjeit, és teljes megbecsülésünk pártunk veterán tagjait. Kívá­nunk mindannyiuknak sok örö­met munkájuk, harcuk eredmé­nyei láttán, és kívánunk erőt, egészséget, hosszú életet és bol­dogságot. , Munkájukat folytatjuk, életük példája egységre, elvi szilárdság­ra, népünk szolgálatára tanítson bennünket. Kedves Elvtársak! Kös'Zönöm figyelmüket. A megyei pártbizott­ság nevében kérem, hogy a be­terjesztett pártokmányokat vitas­sák meg és fogadják el. A. társadalmi kérdések elsőrendű fontossága Érdemi kapcsolatok, jó együttműködés Övezze tisztelet a haladás elkötelezettjeit Javítani a vezetés színvonalát kérdések megtárgyalására, ugyan­úgy szükséges az egyszemélyi fe­lelősség és egyszemélyi intézkedé­si jog azért, hogy ne legyen akta­tologatás, hogy ne lehessen ki­bújni a felelősség alól.” Elmaradásunk -nem csökken majd, hanem növekszilr az- ország más területeihez képestj- há nem tudjuk nagyobb ütemben javíta­ni — életünk minden területén — a vezetői munkát, a vezetés szín­vonalát, ha nem szereznek ér-, vényt az illetékes felügyeleti szer­vek erre vonatkozó, saját előírá­saiknak. A képesítés nélküli pe­dagógus még számon tartott és fo­lyamatosan visszaszorul. De a kellő képesítés nélküli gazdasá­gi, vagy műszaki vezető, sőt fő­mérnök (mert ilyen is van), az előírt végzettség nélküli köztiszt­viselő vagy főkönyvelő alkalma­zása miért elnézett dolog? — szovjet, jugoszláv, román, olasz és lengyel testvérmegyei kapcso­lata. Városainknak nem külön­ben. Ápoljuk a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi országához fűződő kapcsolatain­kat, elmélyítve az együttműkö­dést a testvérmegyékkel. Tegyünk á jövőben még többet — főleg ifjúságunk körében — azért, hogy növekedjék mindenhol a más népek értékeinek megbecsülése, erős legyen az internacionalizmus, és érzelmileg is gazdagodjék a szocialista hazafiság, a magyar nép küzdelmeinek, * eredményei­nek megbecsülése, a haza szere- tete. A testvérterületekkel való közvetlen kapcsolatokban sokat tettek és tehetnek a jövőben is közvetlenül a munkakollektívák, valarpint sajtónk, amely jól szol­gálta e kapcsolatokat és szolgálja a továbbiakban is. A továbbiakban időszerű külpp- litikai kérdésekkel foglalkozott az előadó, majd vitaindítóját a kö­vetkező sorokkal fejezte be:

Next

/
Thumbnails
Contents