Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-22 / 68. szám

USB. március ZZ. 9 PETŐFI NÉPE • B * Múzsák kedvelte félsziget A félsziget klímája tucatnyi! szépírót, énekest, tudósit csábított a Déli-part üdülőhelyeire, töb­ben közülük munkásságukkal is a Krímhez kötőidnek. Ha csak a névsort nézzük, már az is díszé­re válna akár egy országnak is: Puskin, Gribojedov, Lev Tolsztoj, Majakovszkij, Kuprin, Bunyin, vagy Arnold Zweig, Nazim Hik- met, Andre Wurmster, John Wain. S a szimferappli .fiúgimná­ziumban tanított Mengyelejev, a városi kódház sebésze volt Nyi- kolaj Pirogov, s itt élt és tanult Ajvazovszkij is, a híres tenger - tájkép-festő. Jaltában található az a hófehér, kétszintes, kertes villa, amelyben 1899—1904 között lakott A. P. Csehov. A Sapovalov tervezte há­zat az író gyógyulása reményé­ben vásárolta meg. Rövid idő alatt valódi műhely lett a Cse- hov-villa. Sorra látogatták krími otthonában költők, énekesek, szí­nészek. A ház kertjében adták elő a moszkvai Művész Színház tagjai a drámaíró tiszteletére a Sirályt. A művészek között volt Vaszilij Kolsakov, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij és Olga Knipper is. E nevezetes találkozót ma a múzeummá átalakított villában egy sárgult fotó és szalag őrzi, rajta a következő felirat: „A. P. Csehovnak,' az orosz valóság élet-' hű ábrázolójának.” Az első eme­leti dolgozószoba íróasztalán Tolsztoj dedikált fényképe látha­tó, mell ette Gorkijé. A szolba má­sik szegletében Csajkovszkijra, Levitánra emlékeztető ' tárgyak, képek, középen Csehov-noveUák, drámák kéziratai: a Sirályé, a Kutyás hölgyé és a Menyasszo­nyé. Ha hinni lehet a viss?aem- lékezőkn ek, az itteni villa lakói közül kerültek ki a Három nővér alakjai. A Krímet 1904. május 1-én hagyta el Csehov, akinek műveit eddig több mint 65 millió pél­dányban adták ki csak a Szov­jetunióban. 80 nyelvre fordították le elbeszéléseit, drámáit, amelyek ma reneszánszukat élik a világ színpadain. Hazánkban is állan­dóan műsoron van a Ványa bá­csi, a Sirály, a Cseresznyéskert. a Három nővér. A nagy dráma­író v műveiből, különböző nyelvű kiadásaiból bő kiéliáltás található a Csehov-múzeumban. “ John "Wain, angol író méltán mondta lálogatásakor. hogy „nem tud az ember közömbös maradni e nagy ember egyetlen tárgya iránt sem”. A Krím másik kiemelkedő iro­dalmi emlékhelye Gurzuf, ahol 1900-ban Csehov egy olyan házat nézett ki magáinak, amely köze­lében „a csodálatos, kéklő éa szűzlányok hajára emlékeztető gyöngéd tenger található, amely­nek partján ezer évig sem unja el magát az ember”. Puskin is e faluban lakott 1820- bam, az itt eltöltött idejéről a kö­• Bah csiszeráj, a kán palotája, amely Puskint versírásra Ihlette. vetkezőket írta: „Gurzufban nyu­godt életem vollt, fürödtem a ten­gerben és jókat lakmároztam a szőlőből, megszerettem a délvidé­ki természetet. Éjjel, ha feléb­redtem, órákon át hallgattam a tenger mormolását. Két lépésre a háztól fiatal oitrusfa állt, amelyet minden reggel felkerestem. Ba­rátsághoz hasonló érzelmek fűz­tek hozzá.” Itt több művén dol­gozott. mint például A kaukázusi fogoly elbeszélő költeményéni itt kezdte írni versciklusát Tavridá- ról,, s Gurzufbain határozta el az Anyegin és a Bahcsiszeráji szökőkút megírását is. A SZEGEDI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA A Magyar Tudományos Akadé­mia Szegedi Bizottsága nyilvános pályázatot ír ki az alábbi témák­ban készítendő munkákra: 1. A szegedi városi piarista gimnázium történetének egy, leg­alább két évtizedes, szakasza (pél­dául 1925—1945 vagy 1901—1925). 2. Vertikális termelési rendsze­rek néhány jellegzetessége a Dél- Alföldön. 3. Vállalati nagyság és haté­konyság összefüggései a Dél-Al­föld agrártermelésében. 4. A munkaügyi döntőbizottsá­gok működése Csongrád megyé­ben (esetleg a Dél-Alföldön). 5. Rendszeres testmozgás (spor­tolás) hatása a keringési, légzé­si és izomrendszer funkciójára és morfológiájára. 6. A sejt- és szövetkultúra fel­használási lehetőségei a növény- nemesítésben. 7. Ipari és mezőgazdasági hul­ladékok hasznosítása, illetve újra­feldolgozása. 8. A természetes energiaforrá­sok alkalmazásának lehetőségei, illetve a gazdaságos alkalmazást biztosító új műszaki megoldások. 9. Környezetvédelmi eredmé­nyek ipari és mezőgazdasági ter­melő üzemekben. A pályázaton bárki részt vehet, egyéni vagy kollektív munkával, eddig nem publikáld, máshová még be nem nyújtott tanulmány­nyal. A tanulmánynak az iroda­lomban közöltekhez és az eddigi gyakorlathoz képest lényegesen új tudományos eredményeket kell tartalmaznia. A pályázatot két kötött, esetleg fűzött példányban kell benyújtani a Szegedi Akadé­miai Bizottsághoz (Szeged, Somo­gyi u. 7.) Beküldési határidő: 1986. szeptember 1. A fenti határidőre beérkező pályamunkákat a SZAB által felkért bírálóbizottság érté­keli. Az elfogadott pályamunká­kat a Szegedi. Akadémiai Bizott­ság az alábbi mértékű díjazásban részesíti t I. díj 5000, II. díj 3000, III. díj 2000 forint. A pályázati eredményhirdetés 1986 decemberében lesz. Az ered­ményeket a pályázatok meghirde­téséhez hasonlóan hozzák nyilvá­nosságra. További pályatételeket is kiír­tak, amelyekről részletes felvilá­gosítást u SZAB központjában (Szeged, Somogyi u. 7. I. em. 101.) a 12-586-os telefonszámon adnak. Ez utóbbi pályamunkák benyúj­tási határideje: 1985. szeptember 30. A pályamunkákat értékelésük és az eredményhirdetés után le­het más célra felhasználni. Puskán Bahcsdszerájba 1820. szeptember 7-én érkezett, ahol bejárva a kán' palotáját, látta a „könnyek kútját”, amelyet Omer perzsa mester épített 1764-ben a kán egyik felesége emlékére. Puskin műve Bafhcsiszeráj legen­dáját ugyanúgy idézi, mint a ke­gyetlenséget és a magasztos sze­relmet, ahol „Még most is kéjt lihegnek a / Tört csarnokok, a buja kertek / ... Rózsa lángod, vi­zek szökeWnek.. Kovács István (Vége) Ne nézz utánam „Ne nézz utánam" címmel második, illusztrált kiadásban jelent meg a magyar Baskir- csev Máriaként aposztrofált, segesvári születésű, fiatalon elhunyt erdélyi írónő, Nagy Karola (1906—1933) írói ha­gyatéka, életrajzával és Bene­dek Marcell korabeli tanulmá­nyával. Tartalmazza terjedel­mes szerelmi naplóját, egy szerzetessel és apácafőnöknő­vel folytatott levelezését, há­borús nemzedéke sorsát, szá­mos jegyzetét. „Korának leg­égetőbb kérdései foglalkoztat­ták” — írta róla annak ide­jén a Nyugat. A kötetet bősé­ges illusztráció egészíti ki. Duczynszka Ilona és Berzevi- czy Gizella melleit Nagy Ka­rola Is haladó szellemről tett tanúbizonyságot Irodalmi mü­veiben. A hagyatékot Benedek Mar­cell és az idén 86 éves Bena- my Sándor rendezte sajtó alá. A pipás őrnagy Illés Béla Kassán született 1895. március 22-én, ha élne, ma len­ne 90 éves, de már több mint egy évtizede nincs köztünk, 1974. január 5-én halt meg. Pedig ő is azok közé a kortársaink közé tartozott, akikről azt hittük, él­ve tartoznak életünkhöz örökké. Illés Béla első, nagy meghatá­rozó gyermekkori élménye a szü­lőföld, a Felvidék, a szolyvai fa­munkásoknak, a Schönborn-bir- tok kiszolgáltatott zsellérjeinek az élete, a kuruc hagyomány, a soknyelvű kavargás. Aztán Pest következik: az István úti gimná­ziumba jár, majd a jogi kar hall­gatója lesz. 1916-ban végez, de ekkor már a front várja; és ekét alapélmény — a jogászság és a háború — szüli első jelentősebb munkáját, a gunyoros-ironikus, nyíltan pacifista esszé-novellát, a Doktor Utrius Pál honvédbaka hátrahagyott írásait. Már koráb­ban is megjelenik, nem is akár­hol — a Nyugatban. Barátja, Steinfeld Nándor, Ady Endre tit­kára mutatja be a költőnek, és az ő ajánlólevelével merészkedik el Osváthoz. Újpesti élményei viszik közel a munkásságot fel­szabadítani kívánó eszmékhez, és a korszellem hatása alatt követ­kező művei már előrevetítik an­nak az írónak a képét, aki aztán a nemzetközi munkásmozgalom harcosaként éli le életét. Ezeknek a műveinek nagy' volt a vissz­hangjuk; A szellemi munkások és a szocializmus meg a Sparta­cus élete a forradalmat előkészí­tő irodalom fontos alkotásai. Ami­kor a népharag elsöpri a hábo­rút folytatni akaró hatalmaso­kat, előbb a katonatanács tagja lesz, majd Újpest kulturális éle­tének, később ugyanott — a ve­szély idején — a vöröskatonák- nak a vezetője. Az út innen már egyenek A «Tanácsköztársaság bukása után Becsbe emigrál, és mint kom­munista, a párt fiatal; de egy 90 éré született Illés Béla • Illés Béla életre elkötelezett tagja, ettől kezdve minden tevékenységét — az irodalmit is — alárendeli a célnak, a proletárforradalom győzelmének. „S egy életre szólt ez a szövetség — írta róla Király István. — Jöhettek a vallató pró­bák: bukás, üldöztetés, hányó­dás, emigráció — semmi sem tudta megtörni a lélek erejét A szocializmus harcosának őrizte meg Illést a jellem elszántsága: a meggyőződés és a hűség.” Manapság hajlandók vagyunk a szocialista mozgalom klasz- szikus harcosait — különösen az illegális munkát végzőket — csak a szigorú konspiráció, a fegye­lem megtestesítőinek tekinteni, akik süketek és vakok voltak az élet minden egyéb megnyilvánu­lására. Borzadályos és hamis kép! A gyilkos viszonyok való­ban rendkívüli viselkedésformá­kat követeltek, de ezek az embe­rek azért vállalták ezt, mert sze­rettek élni. Mert szerették az életet, a jó ételt, italt, a szerel­met, a kék eget, a napfényt, ■ tiszta levegőt. S erre Illés Béla alakja és élete fényes bizonyí­ték. Az emigrációban — Bécs és Csehszlovákia után a Szovjet­unióban — vezető író-funkcio­nárius. A Szovjet Írószövetség titkára, majd a Proletárírók Vi­lágszervezetének főtitkára, világ­szerte ismert író, az Aranyliba, az Ég a Tisza és később a Kár­páti rapszódia alkotója — és ren­geteg anekdota élettel teli hőse. Amikor kitör a háború, önként jelentkezik katonának, közlegény lesz, de 1942-ben már őrnagy, és ő intézi a magyar hadifoglyok ügyeit. Aztán ő lesz a magyar nyelvű szovjet katonalapok szer­kesztője, előbb a Magyar Újságé, majd az Új Szóé. Millió történet „pipás őrnagya”, s minden tör­ténet élet- és emberszeretetről, nagyszerű humoráról tanúskodik. A Honfoglalás című regényében Bálint őrnagy alakjában — mint­egy önmagát mintázva meg — maga is sokat elbeszél ezekből, de róla sokkal több történet ke­ringett, és kering még _ ma is. Legendás alak lett még életében, hát hogyne nőtt volna tovább ha­lálában. Béla bácsi történelmet csinált, vagyis együtt élt a törté­nelemmel, de nágyon-nagyon em­berien élte, úgyhogy sokszor le is becsülték érte a „komolyabb” irodalom világában, mert csak Anekdoták könyve kerekedett né­ha abból, amit megélt. Igenám, de a halhatatlanság­hoz — mint tudjuk — sok út ve­zet, lehet valaki egy szállóigével is az, és lehet nagy epikai alko­tásokkal; lehet valaki nagyszerű proletárforradalmár, hűséges harcosa eszméinek, és kiváló hu­morérzékű, vidám életművész, a jó étel, a jó ital kedvelője. Illés Béla mind a kettőt tudta. Nagy­regényei maradandó értékű epi­kai alkotások, emberi alakja pe­dig szeretve-tisztelve él emlé­künkben. M. Sz. KECSKEMÉTIEK ÉS TISZAKÉCSKEIEK AZ OPERAHÁZI DlSZÜNNEPSÉGEN Megtisztelő felkérés Több napdhírnél: a Tisza ’83 és a tiszakécskei Kodály Zoltán citerazenekar, a kecskeméti Ko- dály-iskola egyik énekkara és az Erdei Ferenc Művelődési Központ utánpótlás néptáncegyüttesének egyik csoportja április 3-án este fellép az Operaházban tartandó felszabadulási díszünnepségen. Több napihímél, mert Szinetár Miklós rendező és Bánki László szerkesztő több száz hivatásos és amatőr együttes közül válogatva döntött az említettek meghívásá­ról. Nem akármilyen társaságban szerepelnek az „egyenes” tévé- közvetítésben is látható 65 perces műsorban. Hazánk felszabadulá­sát először a battonyai magyar és román kórus köszönti, majd a Szegedi Nemzeti Színház két operaénekese következik. Debre­cent, Tiszántúlt a Hajdú Tánc- együttes képviseli. Szabó Csilla nagyzenekari kísérettel klassziku­sokat játszik. Természetesen nem hiányozhat az immár világhírű Győri Balett sem. A díszünnep­séget a Honvéd Művészegyüttes zárja Kodály-kompozici ókkal. Egyedi, sajátos szint jelent a Bács-dtiskun megyeiek közremű­ködése. Több naipiihímél a tiszakécskei diákotthon, a kecskeméti énekes iskola és a művelődési központ csoportjainak megtisztelő meghí­vása. mert közreműködésük köz­vetve, közvetlenül a legutóbbi négy évtized kulturális fejlődését jelképezi. A felszabadulást köve­tő társadalmi, művelődéspolitikai • Az elmúlt napokban a Szigeti Károly rendezte Háry Jánosból a Gyújtottam gyertyát részletet próbálták a kecskeméti Katona Jó- zsef Színházban a Kodály-iskola tanulói és a művelődési központ táncosai. Képűnk a gyermekszereplőkről készfiit, középen a Mária Lujzát alakító Hargitai Judittal. (Straszer András (elvétele) Igyekezet Most is mellőztek az értekez­leten. Megemlítették Hanna Dubovát a tehenészetből, meg­dicsérték Anton Hicsek etetőt, v, és megdorgálták a karbantar- f tót, aki ittasan jött munkába —, de rólam megfeledkeztek. Se jót, se rosszat nem mond­tak. Mások talán örülnének ennek, mert a legjobb az arany középút — de én nem! Én megsértődtem. És másnap késve mentem dolgozni. \ Ha megkérdezik, hol vol­tam. majd azt mondom, el­aludtam. És azután intézked- (jenek! Csakhogy a vezetők közül senki sem vette észre, hogy elkéstem, a legkisebb érdek­lődést se mutattak ez iránt, pedig szándékosan úgy men­tem be a munkahelyemre, hogy észrevegyék a késést. Szóval igy vagyunk! Nem akartok rólam tudomást ven­ni? Na várjatok csak! Ebédidőben háromórás szü­netet tartottam, és hogy az eredmény teljes legyen, még be is szívtam. Azután visszamentem, tán­torogtam, hogy lássák a veze­tők, de azok a legkisebb figye­lemre sem méltattak. Lega­lább csak egy megjegyzést tettek volna! Hát ez így nem mehet to­vább, hapsikáim, majd meg­látjátok! Előttem nem fogtok titkolózni, kénytelen leszek ál­lást foglalni! Aznap három előtt hagytam abba a munkát. Gon­doltam, most majd kiverik a balhét, de semmi... Másnap természetesen szin­tén elkéstem, mégsem történt semmi, senki sem mutatott ér­deklődést Fegyakiii iránt. Hát ezt már nem tűrhetem; elhúzom az ebédidőt, koráb­ban megyek el a munkából, reggel elkéstem, néha hétköz­ben tartok szabadnapot, — és sehol semmi! Aztán néhány hónap múlva egyszercsak hivatott az igaz­gató. Na, gondoltam, most mindenért megkapod a maga­dét, F egyakin! Alighogy beléptem az irodá­jába, már el is kezdte: — Jó napot, Fegyakin — mondta, és kezet nyújtott. — Üljön le. Arra gondoltam, már túl régen van ugyanazon a helyen, talán meg is unta, nem? Nem lenne ideje előre­lépésre gondolni? — Én nem vagyok ellene — sóhajtottam. — Hát akkor rendben is van — örvendezett a főnök, és erősen megrázta a kezemet. —~ Mától kinevezem csoport- vezetőnek. A többit majd meglátjuk. Azóta hetenként kétszer já­rok be a telepre. Bemegyek, leülök, elszívok két-három ci­garettát, aztán gyerünk haza. Ugyanis beszélik, hogy az igazgató új helyettest keres. Ezért mindent elkövetek, hogy észrevegyen.., Gserhij Cjurics (Ford.? Lipcseyné Bánfalvi Júlia változások nélkül aligha bonta­kozhatott volna ki hazánkban az énekesiskola-raozgalom. A kez­deti ellenérzések, gáncsoskodások csak lassíthatták az újszerű ne­velési módszerek elterjedését. Hála az illetékes testületek és szervezetek gondoskodásának, az ügyhöz méltó körülmények kö­zött dolgozhatnak, alakíthatják önmagukat az első ének-zenei is­kola tanárad, diákjai. A néphagyományokat gondosan ápoló Bács-Kiskun megbecsülésé­nek is tekinthető a tiszakécskeiek fölkérése.' Itt rendezték meg az első népzenei találkozókat, itt vált az elsők között a művelődés- ügy és a 'hazafias nevelés fon­tos elemévé a folklór éleszflése. Amikor sikeres föllépést kívá­nunk a gálaműsorban szereplők­nek, egyúttal a kezdeményezőkre is emlékezünk. Dr. Tóth Géza teremtő buzgalmának köszönhe­tően alakítottak bábcsoportot, cl- teraegyüttest tanyai gyerekekből Tiszakécskén. A megyeszékhelyen Nemesszeghy Lajosné Szentkirá­lyi Márta kitartásának, pedagó­giai rátermettségének, fogékony­ságának köszönhetően kezdte meg munkáját az énekes iskola. Érthető: a mostani próbán a szokottnál izgatottabban léptek színpadra Kodály Háry János c. dalművének negyedik kalandjá­ban, a Gyújtottam gyertyát kez­detű jelenetben szereplők. (Nem­zeti ünnepünk előestéjén ezt a részt láthatják az Operaház né­zőterén és ja képernyő előtt ülők.) A színfalak mögött elhelyezkedő Sárosiné Szabó Márta intésére csendül fel a csodálatos dallam. A Kodály-iskola és a Katona Jó­zsef Színház mondhatni közös vállalkozásában, Szigeti Károly rendezésében előadott kecskeméti Háry-ban látott táncsoport, vala­mint Lakos Mária (Mária Teré­zia) és Hargitai Judit (Mária Lujza) teljesítménye egyaránt megnyerte a televízió jelenlevő szakembereinek a tetszését. Zoboki Józsefné tanár, a cso­portok vezetője, Pribojszki Má­tyás oiteraművész művészeti ta­nácsadó készíti föl a tiszakécskei- ekeifc a nem mindennapi feladat­ra. Szabad idejében is próbálgatja a szatmári népdalcsokrot Urbán Zoli szakközépiskolás, a fiatalabb Szőke Péter, a pereghaümi Kiss Zoltán. Az Operaház méreteire való tekintettel a 38 tagú össze­vont tiszakécskei csoportot 30 más oiterás erősíti. Ott lesznek a kecskeméti Tánczos Péter együt­tes tagjai, valamint a mezőtúr) cilerások js. H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents