Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

1985. március 16. • PETŐFI NÉPE • 3 •qy Lakás: kalocsai gondok sikerekkel Országos lapok méltatták 1981 tavaszán a kalocsaiak elhatározá­sának nagyszerűségét, amikor (akkori) tanácselnökük, dr. Geri Ist­ván bejelentette: három éven belül — valamilyen módon — min­den fiatal házaspár lakásgondját megoldják. Milyen körülmények közepette tette dr. Geri István ezt a megye­határon túl is figyelmet keltű Ígéretet? Ml jogosíthatta fel erre a bízvást rendkívülinek minősíthető ajánlatra? Például az, hogy az utóbbi évtizedben folyamatosan csökken a ka­locsai lakásigénylők száma. 1975-ben 745-en, 1980 végén pedig 623- an szerepeltek a nyilvántartásban. Ml az, ami — az ígéret ellenére, attól függetlenül — gondokat okozott és okoz Kalocsán a lakásépítésben? 1. Az, hogy a városnak nincs épí­tőipari kapacitása. Emiatt már a múlt ötéves tervüket sem tudták teljesíteni. Kapitány István, a vá­rosi tanács (akkori) elnökhelyet­tese 1980 végén a Petőfi Népe kér­désére így válaszolt: „V. ötéves tervi célkitűzését, 1231 otthon átadását, a város képtelen volt elérni, s csak 934 új lakás készült el. Az ÉPSZER a szerződésben vállalt 150 otthonból egyetlenegyet sem csinált meg.” Ugorva néhány évet: tavaly nem zárultak ered­ménnyel a DUTÉP kalocsai tár­gyalásai, mert a nagyvállalat ál­tal ajánlott négyzetméterenkénti 18 eier forintért — a tanács és az OTP együttes felmérése szerint — nem lett volna fizetőképes ke­reslet, azaz, nem tudták volna kinek eladni a lakásokat. Azt a kalocsai sikert tehát, hogy szenzációszámba menő ígé­retüket mind a mai napig teljesí­teni tudták, beárnyékolja az a gond, hogy mind a mai napig nem szűnt meg a városban a ka­pacitáshiány. E mondatot — más nézőpont­ból — úgy is megfogalmazhatjuk: azt, hogy erőfeszítések ellenére sem sikerült megoldaniuk a tö­meges lakásépítést, a lehetőségek széles skáláján játszó akciók el­lensúlyozzák jótékonyan. Mindkét nézőpont, mindkét ál­lítás igaz. m Vegyük szemügyre előbb a négyéves ígéret teljesítését. Szalóki István, Kalocsa város Tanácsának elnöke: — Az 1981-ben lakásra várók között kétszáz volt a fiatalok szá­ma. A mai napig majdnem há­romszáz ifjúnak adtunk lakást vagy telket. Jelenleg még körül­belül száz fiatal igénylő várja a segítségünket. Hadd tegyem mindehhez hozzá: ha annyi ál­lami lakást építhettünk volna, amennyit terveztünk, s ha lenne tömeges építésre alkalmas kapa­citásunk, ma nem lenne otthon nélküli fiatal Kalocsán. Jelenleg — ezt dr. Németh Jó­zsef, a tanács igazgatási osztályá­nak vezetője mondja — 280 a la­kásigénylők száma összesen, az idén 38 OTP- és 44 tanácsi bér­lakást adnak át. Rendkívüli gon­dokat okoz a magas ár. öt éve 300—400 ezer forintba került egy kétszobás otthon. Ma ugyanezért 750 ezret is elkérnek. — Tudnak ezen segíteni vala­hogy? — A rászorulók között, saját és megyei forrásból, összesen 5 millió forintot oszthatunk el. — Kit tekintenek „rászoruló­nak"? — Mindazokat, akik tanácsi bérlakásra jogosultak, azaz, akik­nek családjában az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot. Ezt az összeghatárt rugalmasan kezeljük: gyermekét egyedül nevelő szülő esetében 3000, gyermektelen házaspár szá­mára pedig 3500 forint. Mindőjü- ket szeretnénk arra ösztönözni — rászorultságuk személyenkén­ti elbírálása alapján —, hogy ne várjanak tanácsi lakásra (külön­ben is hiába várnának...), hanem lépjenek be a Petőfi KISZ La­kásépítő és Fenntartó Szövetke­zetbe, s készítsenek maguknak családi házat. — Nincs abban ellentmondás, hogy azokat próbálják meg rá­venni építkezésre, akiknek nincs pénze? — Ez nem ellentmondás, ha­nem nehézség. Tudjuk persze, hogy vannák olyanok, akiket még a maximálisan adható 200 ezer forinttal sem tudunk elin­dítani. — Mekkora tehát az érdeklő­dés? — A napokban hatvan — fel­tételeinknek megfelelő — igény­lőt hívtunk meg. Hosszú, alapos, részletekbe menő beszélgetés során tisztázták az őket érdeklő összes kérdést. — Kritériumaik egyike sze­rint a tanácsi támogatást attól teszik függővé, ad-e segítséget a vállalata is az igénylőnek ... — ... a vállalati kollektív szer­ződések azonban csak öt letöl­tött év után engedélyezik a köl­csönnyújtást. Nos, ha kell, mi et­től nagyvonalúan eltekintünk. Magát a munkahelyi támogatást sem csak pénzben tudjuk elkép­. zelni: a C, menetlevelet, vízveze- . ték-szerelő brigád másfélhetes munkáját éppúgy beszámíthatjuk — mondjuk — 50 ezer forintnak, mint a korrekten kiállított csek­ket. < Az a gond, amit a lakások tö­meges építésére alkalmas kivite­lező-kapacitás hiánya okoz, vál­tozatlanul feszítő. Kalocsa ta­nácselnöke a megyei pártértekez­let elé terjesztett írásos hozzászó­lásában is hangsúlyozta: komo­lyabb eredményeket az elmúlt években azért nem érhettek el (ígéretük teljesítésén túl), mert nem dőlt el a vita, hogy blokkos vagy paneles (házgyári) techno­lógiát alkalmazzanak-e. Még pontosabban: vállalkozó híján nem épült se ilyen, se olyan lakás. Az ok: az iparnak már a jelen­legi árakon-árakért sem üzlet a lakásépítés. Így aztán adva van egy hosszú évek óta (!) előkészí­tett terület, ahol gyorsan, köny- nyen lehetne lakótelepet építeni, gyakorlatilag megszüntetve ezzel a mennyiségi lakáshiányt. Kü­lönös gond: mivel Kalocsán nincs gáz, a széntüzeléstől pedig egyéb okok miatt kénytelenek eltekin­teni, viszonylag korszerű fél-köz­ponti fűtést csak olajjal lehetne üzemeltetni, ami még tovább nyújtóztatná az árakat. Nemcsak magának a lakásnak az ára len­ne elviselhetetlen a kalocsaiak­nak, hanem otthonuk fenntartása is. 5. Sikereik büszkeségre adnak okot. Gondjaik megoldásra vár­nak. Mit tesznek? Szalóki István kalocsai tanács­elnök: — A megyei pártértekezlet elé terjesztett hozzászólásomban ki­fejtettem: teljes megoldást csak akkor várhatnánk gondjainkra, ha a lakás iránti kereslet fizető- képességét sikerülne megteremte­ni. Ez nem rajtunk múlik. Amíg ez bekövetkezik, addig csak rész- megoldásokkal operálhatunk — és ezek rajtunk múlnak. A ta­nácsi támogatási rendszerre, a munkahelyi segítségre, az idősek nagy lakásának kisebbre való cserélésére, a nagyközösségi ka­lákára, a félkészház-akcióra gon­dolok. Ezek ugyan csak részered­ményeket hozhatnak, ám a mai helyzetben ezekért is érdemes — és kötelességünk is — küzdeni. — És a tömeges lakásépítés? Mi lesz az előkészített területtel? — Pályázatot hirdetünk a ki­vitelezésre házgyári technoló­giával. És — várjuk a jelentke­zőket. ‘ — Lesznek? — Remélem, hogy igen. Végére kívánkozik Szalóki Ist­ván pártértekezleti hozzászólá­sának zárómondata: „pártunk bí­zik a jövőnkben; az a helyes, ha mi is bizakodunk — de még he­lyesebb, ha teszünk is a megva­lósítás érdekében". Bács-Kiskun megyei napok a Krímben (Azt már csak a helyzet ösz- szes ellentmondását látni kívánó olvasó számára teszem hozzá: a fennálló rendelkezések szerint a lakásfűtés akkor kaphat állami dotációt, ha ötszáznál több ott­honról van szó, itt pedig 180 la­kás épült volna csak. De mivel nem lakásonként, illetve szobán­ként fűte(né)nek, a fűtőolajat nem kaphatnák lakossági, ha­nem csak az ennek kétszeresénél is nagyobb közületi áron...) 'wtm ___|---------------------------­V an-e kiút ebből a gondokkal teli állapotból? A jelek szerint Kalocsán nem várnak a sült ga­lambra: a kényszer olyan ötlete­ket csiholt, amelyek másutt is alkalmazhatóak. A Petőfi KISZ Lakásépítő és Fenntartó Szövet­kezet akciójáról van szó. Amint arról lapunkban áz elmúlt he­tekben háromszor is írtunk, le­hetővé tették, hogy rendkívül alacsony indulótőkével elkezd­hető legyen az építkezés, amely­nek első fázisa az első szoba tető alá hozásáig tart. A bővítés az igények és az anyagi lehetőségek függvénye ezután. A házilagos kivitelezést saját építőbrigádjuk segíti, s elvárják, hogy a leendő tulajdonosok is csatasorba áll­janak. Voltaképpen tehát a szer­vezett, nagyközösségi kalákát találták fel és alkalmazzák. Hogy miért dolgozhatnak a nagy építőcégekhez képest szinte (képletesen szólva) fillérekért, az talán a szép nevű szövetkezet ki­csinységéből is következik: egész irodájuk egy faház, amelyben he­tente háromszor félnapos ügye­letben intézik a papírmunkát, s még telefonjuk sincs. A nagy- vállalati (nagy) „általános költ­ség” tehát egész egyszerűen fel sem merülhet. Sok ember tudatában a Krím a fekete-tengeri tájjal, a medi­terrán és a mérsékelt égövi klí­ma sajátos keverékével, emlék­helyek százaival, a rengeteg nap­fénnyel, az októberben is fürdés­re alkalmas tengervízzel, a több száz szanatóriummal, üdülő­hellyel, az ősi taurisz temetkezé­si helyekkel, a szemet gyönyör­ködtető cseppkőbarlangokkal, a nemzeti parkokkal, botanikusker­tekkel és múzeumok sokaságá­val, vagy Puskin, Tolsztoj, Cse­hov, Gorkij és Majakovszkij em­lékét őrző helyekkel, a Medve­heggyel, Jaltával, Artekkel, a Voroncov-kastéllyal, Livádiával vagy Baihcslszeráj legendájával azonos. Pedig mindez csak a turista számára jelent emléket. Szov­jet-krími testvérmegyénk több ennél, fejlett a könnyű-, az élel­miszer-, az elektronikai, a vas­úti, a gépjárműipara és egyre híresebb a hajógyártása. A szovhozokban és kolhozok­ban évről évre jobb termésered­mények születnek. A félszigeten harmincnál több tudományos ku­tatóintézet, -állomás működik. A közeli napokban egyre töb­bet emlegetik Kecskeméten és Baján, Kalocsán és Bácsalmáson, iparvállalatainknál, termelőszö­vetkezeteinkben, állami gazda­• Több százan utaznak turista vagy szakmai tanulmányút keretében évente a krími testvérmegyébe. (A kép a Bács-Kiskun megyei út­törővezetők jaltai látogatásakor készült.) Ballal József MÁJUS 31. — JÚNIUS 5. Ünnepi könyvhét A Művelődési Miniszté­rium Kiadói Főigazgatóságán elkészült az 1985. évi Ünnepi Könyvhét kiadványainak lis­tája. A jegyzékben — a tava­szi könyvünnep megújításá­ról szóló határozatnak meg­felelően — az elmúlt évekhez képest jóval kevesebb mű, összesen 78 kötet szerepel. A könyvhét tartalmi változásá­hoz igazodva a kiadók első­sorban kortárs magyar írók köteteit jelentetik meg a je­lentős kulturális eseményre. Az új, a ma irodalmi valósá­gát tükröző művek mellett a listán ezúttal is helyet kaptak gyermekkönyvek, kortárs vi­lágirodalmi, magyar történeti munkák és induló sorozatok első kötetei. A könyvheti vá­laszték újdonság-központú; főként első kiadások kerülnek a sátrakba. Az irodalmi könyvünnepen 14 könyv, illetve lap és könyv­kiadó jelentkezik. A legszéle­sebb választékot ezúttal is a Magvető kínálja: a Kórkép •’85, a Rivalda 83—84 és a Szép versek 1984 című. antológiák­kal — amelyeket ekkor fél­áron árusítanak — összesen 40 kiadványt jelentet meg. Az Ünnepi . Könyvhét két. nappal rövidebb lesz, péntek­től szerdáig tart majd: május 31. és június 5. között. S zabadság, szerelem! E kettő kell ne­kem" — írta a huszonnégy esztendős 77 Petőfi Sándor és nem sokkal később elesett a nemzeti függetlenségért folyó harc­ban. Mi, kései utódok, kissé tanácstalanul ál­lunk a történtekkel szemben: nehéz elképzel­ni, hogy ilyen veszélyes is lehet a szabadság utáni vágy. Hogy bele is lehet halni. Kissé döcögve is indult a beszélgetés Ba­ján, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola kollégiumában, ahol három elsőéves diáklány ül velem szemben. Az első kérdésre — hogy tudniillik mit jelent számukra a szabadság? — oly sokáig keresik a választ, hogy más iránt kezdek érdeklődni: előfordult velük már olyan, hogy valamiféle korlátba ütköztek? Hogy nem sikerült valami, amit pedig nagyon szerettek volna? Kis szünet után a bódajki Szabó Katalin (édesapja művezető, édesanyja védőnő) vála­szol: — Már hetek óta keresem a Prognózis együttes kislemezét, de egyszerűen nem lehet kapni. — Amire én vágyom — az új Magyar Lexi­kon — abból van az üzletekben. Csak a meg­vételéhez szükséges ezerkétszáz forintot nem sikerült még összehoznom — kapcsolódik a társalgásba a kecskeméti Tóth Erzsébet (édes­apja segédmunkás, édesanyja gépi varró). Utolsóként a kiskunmajsai Nagy Erzsébet (édesapja művezető, édesanyja meós) vála­szol: — Én nagyon szerencsésnek érzem ma­gamat, mert amit nagyon akartam, az még Márciusi beszélgetés a szabadságról mindig sikerült. Például kicsi koromtól peda­gógus szerettem volna lenni és első nekifu­tásra föl is vettek ide a főiskolára. Szinte kínálja magát a folytatás: beszél­jünk arról, ki hogyan képzeli el az általa vá­lasztott pályát — föltéve persze, hogy az el­képzeléseit szabadon meg is valósíthatja majd. Mellesleg: ezt mindhárman természe­tesnek tartják, csakúgy mint azt, hogy álma­ik vázolását azzal kezdik: kiktőí is vették a mintát... Nagy Erzsébet: — Bár a nevét már nem tu­dom, máig emlékszem az óvónénimre, aki ren­geteg mesét, verset mondott, s olyan lelkesen, hogy azóta is élek-halok az irodalomért. Sőt, magam is versmondó lettem. Ügy gondolom, az igazi tanító ott kezdődik, amikor az isme­retek átadása közben módot talál a szemé­lyes vélemény formálására is. Szabó Katalin: — Az általános iskolai orosztanárom nagyon szigorú volt, de most hálával gondolok vissza rá. Itt ugyanis orosz szakkollégiumba kerültem. Ügy gondolom, a tanítói magatartás egyik legfontosabb alap­elve ez: követelek tőled, mert szeretlek. Tóth Erzsébet: — Szeretlek — én pedig ezt emelném ki. Soha nem felejtem el, hogy a ta-, nító néni hogyan oldotta föl bennünk az isko­lától való félelmet. Az első órára behozott egy böbebabát, s az ő hangján szólt hozzánk: most a böbebaba az ablak mellettiekre figyel, most a hátul ülőkre. A nevében meg is dicsért min­ket, és így tovább. Később a legügyesebb, a legjobb padsoriak el is nyerhették, ott ült az első pádon és az nagy dicsőség volt. Én is mindent el fogok majd követni, hogy belop­jam magamat a diákjaim szívébe. — S hogyan tartanák meg azt az órát, ame­lyen március tizenötödikét ünnepük? — Először is föltűzném a nemzeti színű ko­kárdát, úgy mennék be a tanterembe — mond­ja Tóth Erzsébet. — Számomra ez az apró gesztus elválaszthatatlanul hozzátartozik már­cius ünnepéhez. — Én sok verset vinnék magammal, és ver­senyt rendeznék; hogy ki olvassa föl ezeket legszebben — folytatja Nagy Erzsébet. — Én pedig elbeszélgetnék a gyerekekkel arról — fűzi tovább a szót Szabó Katalin —, hogy mit gondolnak: mit tenne Petőfi, ha ma élne? — Csakugyan: mit tenne? — Amit hajdan is tett: nagyon figyelne a kö­rülötte zajló életre, és pontosan tudná, hogy mit kell személyesen is vállalnia a legfonto­sabb nemzeti gondjaink megoldása érdeké­ben. Káposztás János ságainkban a fekete-tengeri fél­szigetet, ahol negyven gazdasá­gunknak, intézményünknek van testvérüzeme. Hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulója külön is jelentőséget ad Bács-Kiskun megye és a Krím terület negyed- százados kapcsolatának. A ket­tős évforduló alkalmából már­cius 23—30 között Bács-Kiskun megyei napok kezdődnek a Krím­ben. Az egyhetes rendezvényso­rozaton a megye iparát, mező- gazdaságát, tudományos életét, tájait termék- és fotókiállításon ismerhetik meg a szimferopoliak. Bács-Kiskun hagyományőrzésének bemutatásáról a solti szövetkeze­ti néptáncegyüttes gondoskodik, tájegységeink ízeit a lajosmizsei Tanyacsárda szakácsai mutatják be. A krími kisiskolásoknak a kecskeméti Ciróka bábcsoport a Brémai muzsikusok című mese­játékot adja elő orosz nyelven. A barátsági hét rendezvényeire százötven fős — a testvérvállala­tok, üzemek, intézmények, MSZBT-tagcsoportok képviselői­ből álló — turistacsoport is uta­zik a Krímbe. A kettős évforduló tiszteletére a megyében vetélkedőket ren­deznek, amelyeken a történelmi és helyi ismeretek egyaránt sze­repet játszanak. De mit is kell tudni szovjet—krími testvérme­gyénkről az évfordulókhoz kap­csolódva? A következőkben erről tájékoztatjuk az olvasókat. (Folytatjuk) Kovács István RÁDIÓJEGYZET A foci — hiv atás & — A külföldi profikluboknál az mindig fokmérő, hogy a megvá­sárolt játékos szerepel-e országa válogatottjában. A magyar foci­nak különösen nagy ázsiója volt mindig határainkon túl, még ak­kor is, amikor nem ért el ilyen nagyszerű eredményeket nem­zeti tizenegyünk, mint most Me- zeyvel... A tekintélyt már a ré­gi nagyok kiharcolták. Amikor én Belgiumba kerültem, az FC Bruges öltözőjében Béres Bandi bácsi sorra bemutatott .a játéko­soknak, majd a csapatkapitány­nak azt mondta, hogy én nem beszélem az ő nyelvüket, hát se­gítsen át a kezdeti nehézségeken. Mire ő azt felelte, hogy a foci az egy nemzetközi nyelv, s aki hat- vanszor tudott magyar váloga­tott lenni, az biztosan nagyon jól beszéli ezt a nyelvet... A fentieket Bálint László mondta, abban a rádióműsor­ban, melyet Jöjjön el egy kávéra címmel, szerdán délután sugár­zott a Petőfi-adó. Honnan ez a furcsa cím? A stúdióbeszélgetés készítője, Vass István Zoltán sze­rint az embereknek sokkal több idejük nincs egymásra — ilyen beszélgetésre —, mint amíg meg­isznak egy kávét. Ha ékelődni akarnék, erre azt mondanám, jó nagy adag feketéket osztogathat­nak a Rádiónál, ha fél órába te­lik, míg behörpöli az ember. Ugyanis ez a beszélgetés nem ke­vesebb, mint harminc percig tar­tott. Viszont nagyon érdekes, el­gondolkodtató műsor volt: szíve­sen fizettem volna az interjú- alanynak és a kérdezőnek én is egy kávét, csak ne hagyják abba a beszélgetést... Köztudott, hogy Bálint László bizonyos tekintetben úttörő: az első hivatalosan külföldi profi klubhoz szerződött magyar focis­ta. Elmesélte, hogyan kezdte pá­lyafutását, s milyen áldozatokat kell hoznia ma egy labdarúgó­nak, hogy az élvonalba kerül­hessen. Bálint például jogi tanul­mányairól mondott le azért, hogy minden energiáját e labdajáték­nak szentelve, NB egyes játékos, majd Válogatott lehessen. — Nagy dolog bajnokságot vagy MNK-t nyerni, de a leg­csodálatosabb mégis a nemzeti tizenegyben játszani, s kijutni egy VB-re —4 vallotta a szerdai műsorban. — Ha olyan csapat­ban rúgtam a labdát, amelyik, különböző klikkekre oszlott, én igyekeztem egyikhez sem tartoz­ni, közben mindenkihez alkal­mazkodni. Meggyőződésem, hogy a klikkeket fel kell számolnia minden-egyesületnek, s a 11 em­ber, aki pályára lép, egyet kell hogy akarjon, csak akkor lehet kimagasló eredményeket elérni. Ha a labdarúgó abból él, hogy focizik, akkor azt érezze is hiva­tásának, s mindent tegyen meg, a siker érdekében. Vagyis hiva­tástudat és jó közösségi szellem kell ehhez is, mint minden más munkához... Ez a lényeg! S .kétségtelen, hogy az utóbbi időkben ezt si­került is tudatosítani a magyar foci vidékén. Hiszen hazai lab­darúgásunk feljövőben van, s a nemzetközi sikerekkel egyre több hívet szereznek ennek a nagy­szerű labdajátéknak. S ha Bá­lint szerint a magyar foci tekin­télyét külföldön a régi nagyok alapozták meg, akkor nem túlzás azt állítani, hogy az új felvirág­zást pedig az olyan felfogású, akaratú és tehetségű játékosok, mint ő, aki minden lemondást hajlandó vállalni hivatásáért, s hogy hasznos tagja legyen a kö­zösségnek, amelyet választott, amelyben él, dolgozik. Koloh Elek í ’ Több hűtőgépkompresszor isi ' Minden eddiginél több M- tögépkompresszort , gyártanak »8 idén >az. Egri' Finomszerel- vénvgyár ban: összesen 390 ezer ifyen 1 berendezést küldenek piacra. Hazai partnereiknek a tavalyinál 30 ezerrel többet, összesen 250 ezer kompresz- szort adnak d — ebből 239 ezret a Jászberényi 'Hűtőgép-, gyárnak, 20 evet pedig » ja- Vfté ti wHpBÉp cégeknek —, a Hbbtt expvrttliák. I Az egriek által készített hű­mMmm 111111 tőgépkompresszoroknak egyre nagyobb keletje van minden piacon. A kismotorok mellett évről évre nagyobb számban gyártanak nagyobb teljesítmé­nyű készülékeket mély hűtőlá­dákhoz Az egri konstrukciók ^fejlődésére jellemző hogy a növekvő teljesítmény ellenére kevesebb villamosenergiát fo­gyasztanak. mint a korábbi, ké­szülékek, s az újabb típusok lényegesen kisebb zajjal mű­kődnek. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents