Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-14 / 61. szám
198S. március 14. csütörtök • PETŐFI NÉPE # 5 • Ki kit szeret? Giannina (Holl Zsuzsa), Constanca (Fekete Györgyi), Riccardo űr (Budai László), Alberto (Gulyás Zoltán), Filiberto (Vitéz László), De la Coterie (Beratin Gábor). "VT *1 • 1 y f (Karáth Nem mindennapi hazassag «ä A kiszámíthatatlan színházi világban minden megtörténhet. Biztos sikernek ígérkező tragédiákat, komédiákat utasított el a közönség, műsorkitöltőnek szánt előadások jegyeiért tolongtak fiatalok és öregek. Goldonival — tudtommal — csak Goldoni bukott meg. A velencei, itáliai színházak megújítására törekvő népi-kispolgári szemléletű szerző, aki — mint emlékirataiban, tudatta — „százötven verses és prózai, jellem- és cselvígjátékot vitt színre vagy adott nyomdába, s aki színpadi műveinek tizennyolc kiadását érte meg ... miért is hagyta el hazáját?" Mert a hanyatló állam képtelen volt elviselni a gondolások, az inasok, a mosónők, a szobalányok, a halászok, halaskofák, a matrózok színpadi elő- léfitétésgt- A jjjjgn emberséget, a természetességet, az igagi ...érzef; meket . viszik diadalra látszólag mókás játékaikban. A mai emberek .számára vonzóan érdekesek Goldoni színes, nyüzsgő életképei. A kis kávéházak, a jellegzetes ' terecskék, a piacok, a kikötők, a fogadók, a nagyúri szalonok Világa leköti a nézőket. Goldoni kimondottan környezetvígjátékokat is írt, de egyszerű vonásokkal, ám finom beleérző és megfigyelőképességgel készült jellemvígjátékait, társadalmi komédiáit is szívesen játszatták látványos életképek színes füzéreként. ■ Gágyor Péter, a kecskéméti Nem mindennapi házasság rendezője bízott a szövegben, a velencei komédiaszerző szituációteremtő képességében. Az egyszerű történet azonban kevés lehetőséget ad számára — a színházi műsorlapban is említett — teremtő ábrázolási stílushoz. Kedveset tudok a Nem mindennapi házasságról; feltehetően a színészi rögtönzésekre csábító, egyenesen megkívánó művei közül ~ való. Bizonyára közkedvelt színészek töltötték meg élettel a típusfigurákat. Már föltűnésükkor kacagott a közönség, mert'biztos lehetett abban, hogy a „zanni”, a szolga túljár gazdája eszén. Látszólagos együgyűsége kiszolgálta tot,tsE(i4í. ®s i ISwSÍfffJKSs riadsz?, ságöt. tákaVjg- aadasi-íííaBiíiaa í Csak Vitéz László r (Filiberto úr) érezte maradéktalanul a játék ízét. Meggyőzően túlzott, ügyesen komédiázott, hiteles figurát formált. A , kecses Holl Zsuzsa (Giannina) halványabb volt a szokottnál, ám teljesítménye így is szabatosnak mondható. Több szín, több ötletcsíra, több derű van a Beratin Gábor által megformált szerepben (De la Coterie hadnagy), mint ameny- nyit sikerült megjelenítenie helyenként felpörgetett játékával. Gulyás Zoltán (Alberto) számára egyelőre túlságosan nehéz feladat az ilyen sok egyéni leleményt, ábrázoló erőt, komikai érzéket kívánó feladat. Tóth Rita (Marianna>, Fekete Györgyi (Constanca), Budai László (Ric- cardo) is közreműködött a Vezér András fordításában színre ' került komédiában. Horváth Ferenc — valahonnan visszaköszönő — jelenete is hozzájárult az előadás kedvező fogadtatásához. Gágyor Péter kézben tartotta a vékonyszálú cselekményre épülő komédiát. Óvakodott a belemagyarázó „korszerűsítésektől”. Jó ritmussal próbálta feledtetni: nem nagyon volt mit játszani a színészeknek, akik közül többen meglevő játéklehetőségeiket sem használták ki. A rendező részt vett a kissé .tágasnak bizonyult , színpáSteép_ kialakításában és Só-^ men Mariával, Szakácsi tártával együttműködve a XVIII. századi Velencét idéző jelmezek tervezésében. Azzal kezdtem: Goldonival nem lehet megbukni. De az is igaz, hogy csak néhány műve ígér a mai nézőnek is maradandó élményt. A Nem igazi házasság aligha sorolható az olasz író életművének tartós értékei közé. Heltai Nándor (28.) — Kösz, de remélem nem kell már holnapig a városban maradnom — mondtam, mire megvonta vállát, és elhagyta a szobát. Még egyszer elolvastam a cédulát, megittam egy vizespohár whiskyt, hónom alá csaptam az Ursula With-féle dossziét, és elindultam lefelé. A pia a napfény hatására eltompította érzékeimet; néhány járókelőt majdnem fellöktem, míg Charlie kocsmájáig értem. Charlie, mint mindig, most is mosolyogva fogadott. Föltornáztam rrjagam a bárszékre, és kinyitottam a jelentést. Először a fényképeket néztem át. A lány arccal a kapunak feküdt a hátán. Egyetlen késszúrás végzett vele is, akárcsak Angela Bretallal. Az arcán viszont valami megfoghatatlan csodálkozást vettem észre. Mintha nem hinné el, hogy meg fog halni. A gyilkos tehát nagyon közeli barátja lehetett. Legalábbis jó ismerőse ... Bal felől jólismert szuszogást hallottam. Fölnéztem: Brook közeledett. Miután sikerült átverekednie magát néhány láb között, megállt előttem. — Jó napot, Mr. Wittgen — mondta, és kezével megtörölte izzadt homlokát. — Már vagy másfél órája keresem. — A szállodámban voltam. — Különös — rázta meg a fejét Brook. — Odacsörögtem, de azt mondták, vagy két órája elment. — És mi az a sürgős dolog, ami miatt végül is idefáradt? — Beszéltem Walkerral. Az mondta, mindent kipakolt magának. — Ebben a városban gyorsan terjednek a hírek — villantottam rá a szemeimet. — Bizony, nem szeretnék a maga helyében lenni. Brook vizenyős szemeiben könyörgést fedeztem fel. — Hát éppen erről van szó — kezdte akadozva. — Szeretném, ha ez a paci dolog köztünk maradna. Maga piás ember, úgyhogy igazán megérthetne ... — És hogy áll az Angela Bre- tall-ügy? — tértem ki a válasz elől. Brook elkeseredésében a levegőbe ütött. — Sehogy. Azt hiszem, meghaladja az erőmet. Szóval, Mr. Wittgen számíthatok magára? — Még gondolkozom rajta — válaszoltam, és Brookra kacsintottam. — Holnap délig. — Miért pont holnap délig? — kérdezte a hadnagy. — Addigra fejezem be a Thom- son-ügyet — blöfföltem. — S aztán? — Majd meglátjuk. — Hát akkor viszlát — mondta szárazon Brook. Dühös léptekkel vonult az ajtóig. * Korán volt még, így hát visz- szasétáltam a szálloda felé. A Lótusz bárban akartam folytatni a munkát; valami azt súgta, ott találom a Thomson-ügy kulcsát. A szállodában nagy nyüzsgés fogadott. A hall pályaudvari váróteremre emlékeztetett: bőrönd bőrönd hátán. A levegőben izgatott félmondatok úsztak, néhányat sikerült elkapnom; azt hiszem, kevesen fogadták el a szálloda gondoskodását az áttelepítést illetően. Fölmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Már törülköztem, amikor alig hallhatóan kinyílt az ajtó. Hátamon remegés futott végig; amióta ebben a szobában lakom, az ajtónyitást általában kopogás előzte meg. Fürdőköpenyemet gyorsan vállfára akasz- ottam, fölhelyeztem a zuhanyrózsára, majd behúztam az áttetsző nylonfüggönyt, és az ajtó mellé léptem. Első pillanatban valóban emberformát sejtetett. A víz halk surrogása ellepte a parányi helyiséget. Fülemet az ajtóhoz szorítottam,' és vártam. A lépések mintha megszűntek falna ... De nem. Mégsem. Halkan közeledtek az ajtó felé. Aztán valaki hirtelen fölrántotta, és tüzelni kezdett a függöny mögött levő sziluettre. Hangtompítót használt. A golyók halk fütyüléssel hagyták el a tárat. Lábaimat kicsit berogyasztot- tam az ajtó mögött, majd hirtelen mozdulattal elkaptam a gyilkos csuklóját; tekertem rajta egyet, és teljes erőmmel berántottam a fürdőszobába. A mozdulat gyors volt, és hatásos; a stukkert azonnal kiejtette a kezéből. Ben Hartley volt, a pincér. Krétafehéren feküdt a padlón. A pisztoly már az én kezemben volt. HELYZETKÉP PÁHIBAN, CSENGŐDÖN ÉS IZSÁKON Könyvtárak, könyvtárosok Az Elet és Irodalom február 15-1 számában Fehér Klára cikkét olvashattuk az író—olvasó találkozókról, s ennek kapcsán a könyvtárosok is szóba kerültek. Azok a megszállott emberek — legtöbbször pedagógusok —, akik mindenütt ott vannak, szerveznek, könyveket, folyólratcsomagokat cipelnek. Meg mi mindennel kell még bíbelődniük? Fehér Klára szerint: „. .ők bonyolítják le és adminisztrálják a kölcsönzést. Kérésre ők másolják szalagra a lemeztár nyelvleckéit, ők adnak tanácsot az olvasóteremben, ők leltároznak és selejteznek, ők rendelnek új könyveket, ők tartanak könyvtári órákat az iskolás gyerekenek, ők intézik a könyvtárközi cseréket, ők segítenek a helytörténeti tanulmányok íróinak és adnak anyagot az egyetemistáknak szakdolgozataikhoz, ők gondoskodnak a középiskolások kötelező olvasmányairól... úristen, még mi mindent csinálnak?” Aztán tovább sorolja a cikk szerzője, hogy ml is múlik még a könyvtárosokon. Sok ez, valóban. A kisebb településeken szinte mindent egyedül kell elvégezniük, minden feladat rájuk vár, ami munkájukhoz kapcsolható. Ml a fizetségük? Az emberek, az olvasók szeretető. Kell-e több ennél? Főképp gyerekek PÁHIBAN, amikor a .könyvtárost keresem, rögtön útbaigazítanak : menjek az iskolába, ott italálom. Arra már nem kapok választ a fejkendős nénitől, hogy hol van a bibliotéka épülete. Nem tudja. Soha nem járt még a könyvtárban. Az *1500 lelket számláló községben mindig gondot okozott, hogy ki legyen a könyvtáros. E szép feladatot ellátta már óvónő, tanár, középiskolát végzett fiatal, kultúrházvezeitő. Csak szakképzettet nem találtak sosem. Most Kruchio Mihályné matematika— fizika—orosz szakos pedagógus nyitja ki a könyvtárat, hetente kél alkalommal, kedden és csütörtökön. Augusztusban kérték fel erre, mert előde gyesre ment. Évek óta szorgalmas látogatója volt a könyvtárnak, talán ezért is esett rá a választás. Szívesen vállalta a nem könnyű megbízatást. Miért nem könnyű? Páhiban sem egyszerű megmozgatni az embereket. Mindössze nyolcvanötén iratkoztak be a könyvtárba ... Most már többen vannak, mintegy százhatvanan. Főképp gyerekek fordulnak meg sűrűn a könyvek között. Ha Kruchioné nem nyit ki a szokásos napon, kérdezgetik tőle: mikor 'lesz ott legközelebb? A múltkoriban három alkalomr mai zárt ajtókat találtak a könyvbarátok, mert nem voét jó az olaj kályha, s hidegben senki sem válogat szívesen a polcokról. Alig várta már, hogy ismét fogadhassa olvasóit. Hiányoztalkne- ki. Sokszor azok a Kiskőrösön tanuló fiatalok is felkeresik, akik a városban is tagjai a könyvtár, nak. Mégis „hazahúz” a szívük. S mint állítják: Páhiban nagyobb a választék a fantasztikus regények közül... A szűkös, 28 négyzetméteres könyvtárban hétezer kötet várja az olvasni vágyókat, s néhány újságba is belelapozhatnak: a Forrásba, az IM-foe, a Családi Lapba, a Rakétába^ a Petőfi Népébe. Itt tartják az általános iskolásoknak a könyvtári órákat, a vetélkedőket, de még az úttörő- foglalkozásokat is. Író—olvasó találkozó még sohasem volt Páhiban. Csak arra emlékeznek, hogy Keres Emil járt a faluban, a faluban a pinceklub fiataljainak meghívására. A tanárnő tiszteletéi ja ezer forint, ezért a pénzért neki kell takarítania is a könyvtárban ... A művelődési házban és az iskolában CSENGŐDÖN, a művelődési házban találtak helyet a könyvtárnak. Itt Kelemen Istvánná fogadja az olvasókat kedden és csütörtökön délután kettőtől ha• Az izsáki könyvtárban. (Méhesi Éva felvétele) — Üdvözlöm, Hartley — mondtam vigyorogva. — Nem válaszolt, csak szemében lángolt a gyűlölet. — Na gyerünk, kifelé f — parancsoltam rá. Stukkerrel a kezemben még sohasem öltözködtem, de azért sikerült magamra kapnom a ruháimat. — Thomson úr megbízásából? — kérdeztem fagyosan. Nem válaszolt. Teljes erőmből az arcába ütöttem. Ben Hartley elterült a földön. Kezemet ismét ütésre emeltem, mire kezét az arca elé emelte. — Thomson úr megbízásából? — kérdeztem ismét. Ben Hartley bólintott. — Beszélj, vagy lelőlek, mint egy kutyát! — Délután telefont kaptam, hogy meg kell ölnöm magát — nyögte, még mindig a földön fekve. — Mikor és hol? — Azt rám bízták. Mindenesetre megadták a szállodájának a címét. — Ügy értem, magának mikor telefonáltak? — Másfél órával ezelőtt. Pontosan fél háromkor. — És kicsoda? — Azt nem tudom. Női hang volt, azt mondta, Thomson megbízásából beszél... Velem mindig ez a női hang tartotta a kapcsolatot. — Angela Bretallt is maga ölte meg? — kérdeztem. Éreztem, amint hátamról folyni kezd az izzadság. — Igen. — És Ursula Withot? — őt nem. Esküszöm magának, semmi közöm hozzá ... — És miért akart félrevezetni tegnap ? — Angela valóban nem akart hozzámenni a vőlegényéhez ... — Rendben van, Hartley. Akkor most szépen elmondja, hogy ki rejtőzik a Thomson név mögött. Ben Hartley lassan fölállt, arcáról törölgetni kezdte a vért. — Fogalmam sincs. Az életemre esküszöm, hogy fogalmam sincs! — Angela Bretall meggyilkolásának a parancsát is telefonon kapta? — Igen. Ugjfanettől a női hangtól. Töltöttem magamnak egy pohár whiskyt. Egy hajtásra kiittam. — És magának mit kell tennie az akció után? — Nekem semmit, ő fog fölhívni telefonon. — Mikor? — Este nyolckor. — Hol? — A lakásomon. — Ben Hartley fájdalmas arccal tapogatta csuklóját. — Azt hiszem, eltörött — mondta. — Nyugodjon meg, . elviszem egy kórházba. De előtte meghallgatjuk azt a bizonyos telefont. — Agyamban lázasan keringtek a gondolatok. Lassan Ben Hart- leyra pillantottam: — Mikor került kapcsolatba Thomsonékkal'? — kérdeztem tőle. — Talán két hete. Fölhívott ez a bizonyos nő, és közölte, hogy tud néhány dolgomról. Kábítószer-élvezés és betöréses lopás. Valóban precíz listát készített. Ezután megkérdeztem, hogy mit akar tőlem. Apró szívességeket kért; néhányszor át kellett vennem egy-egy táskát, s egy-két napig őrizni. Aztán egyszeresek azt kérte, hogy öljem meg Angela Bretallt, még aznap éjszaka ... Azt is megmondta, hogy miért... — Maga pedig megtette. — Nem volt más választásom — mondta kényszeredetten. — Ha beköpnek, legalább tíz évet sózhattak volna a nyakamba. Aztán mondott még néhány különös dolgot. Végül beültünk az autómba, és elindultunk Ben Hartley lakása' felé. Eléggé lepusztult kégli volt, azt hiszem, egy jobb érzésű ember képtelen lenne két . napnál tovább tartózkodni ilyen helyiségben. (Folytatjuk,) tig. Az általános iskola és a művelődési ház .igazgatója!, Zódor Mihály és az iskolai könyvtáros, a magyar—történelem szakos tanár, Pivarcsi János a beszélgető, partnerem. — A könyvtárban gyakran bú* várkodnak a gyerekek — mondja az. igazgató. — Van szakkörünk, ahol a könyvtár használatával ismerkedhetnek meg a hetedikesek, a nyolcadikosok. A kétezer-hétszáz lakó közül mintegy kétszázan iratkoztak be eddig, . ami nem sok. Talán az . a magyarázata, hogy könyvet inkább vásárolnak, és nem kölcsönöznek az itteniek. Négy bizományos van a faluban, 150—200 ezer fői int értékű kiadványt adtak el tavaly. Elsősorban az értelmisé. giek adnak ki pénzt könyvre. A könyvtárnak évente negyvenezer forintja van új könyvek vásárlására. Érmek az összegnek a fele az iskolai könyvtár gazdagítására szolgái. Csak a hely szűkös! A magyar teremben sorakoznak a polcok, hatezer könyvvel tömve. A községi bibliotékában 13 ezer katalóguscédula jelzi az állomány számát. Pivarcsi János azért panaszkodik, mert — véleménye szerint •— a diákok kevesebbet olvasnak. Régen nagyobb kedvvel jártak könyvtárba. Ma megváltozott a helyzet j — Emlékszem, milyen varázsa volt azoknak a vasárnapoknak, amikor nyitva tartottuk a községi könyvtarat. Komoly forgalom volt. jöttek a felnőttek, a diákok, az ipari .tanulók... Most pedig? Minden nagyobb rendezvényre pénteken kell sort keríteni, mert hét végién nem szakítanak időt szórakozásra az emberek. Hogy váltanának-e jegyet író—olvasó találkozóra? Talán. A jó szóért is jönnek. AZ IZSÁKIAK nem panaszkodhatnak. Tágas könyvtáruk van: százhárom négyzetméter alaipterü'leten helyezkednek el a zsúfolásig megpakolt polcok, a katalógusszekrény, a lemeztár. Tizennyolcezer könyvből 2163 olvasó böngészhet. Kilenc helyen letéti állomány várja a környék könyivíbairátaat. Még a kisizsáki vegyesbolt pultján is felfedezhetők a kiadványok... A vevők olykor belelapoznak, s hazaviszik elolvasni az izgalmasabbakat. Mi a kelendő? A krimi, a tudományos-fantasztikus történetek. s kevesebb számban a szépirodalom. Kárászné Dalmady Lenke „megszállott” könyvtáros. Tíz órakor már benn van munkahelyén. Még akkor is bejárt, amikor egy hónapig „zárva” voltak, mert a gázt vezették be a könyvtár épületébe. S olyankor is rányitották az ajtót Két óra leforgása alatt harminchatan. Odabenn hideg volt — odakinn is! —, de nem volt gond, síruhába öltözött... Sűrűn megfordulnak itt a gyerekek, könyvtári órákat szerveznek nekik. Az olvasópályázatuk is népszerű. A legtöbben az újságíró—olvasó találkozóra sereglenek össze. Az Élet és Irodalom valamint a Petőfi Népe munkatársai és az izsákiak is jól emlékeznek még a sikeres beszélgetésekre. De azt nem tudhatják, hogy ezeket a találkozókat menynyi szervezés, tál palás előzte meg. Évente 220 ezer forint aiz izsáki biblotéka költségvetése. Sok ez? Ha azt nézzük, hogy könyv- beszerzésre ötezer marad; nem. S az új kiadványok rendelőjegyzéke kéthetente érkezik... Szinte csak a kézikönyveket, a .szükségesebb köteteket tudják beszerezni. Ritkán vehetnek egyes szépirodalmi művekből feettőt- h ár ma|t. Mi a legszebb a könyvtáros hivatásában? Kárászné Dalmady Lenke eképpen fogalmazza meg: — Tizenhat éve, hogy az izsáki könyvtáriban dolgozom. Nem tudnék elképzelni számomra más e) foglaltságot. Izsákról sem szeretnék sohasem elköltözni. Munkámban az a legszebb, hogy emberekkel kerülhetek kapcsolatba. Beszélgetünk, elmondják örömeiket, bánatáikat. Boldog vagyok, ha látom, nemcsak azért jönnek be az olvasóink a tanyáról, hogy kicseréljék a náluk levő könyveket. Többet várnak tőlünk... □ □ O S többet várnak máshol is a könyvtárosoktól. Barátságot, szerété tét. így biztosan élértk azt, Tiógy még több olvasót neveljenek, s örömmel járjanak az emberek a könyvtárakba. Koraik Tibor
