Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-11 / 34. szám

1985. február 11. • PETŐFI NÉPE • 5 ! NÉPSZERŰ ISKOLA — KIÁLLÍTÁSOK — KÖZÖSEN OLCSÓBB A művelődés új otthona Kiskunhalason- A kiskunhalasiaknak Roszik Pál, a BÁCSTERV tervezőmér­nöke álmodott csodapalotát; Olyan több funkciójú épületegyüttest, amire már régen szüksége volt a városnak. Első pillantásra ha­sonlít a kecskeméti Szőrakáté- nuszhoz. legalábbis stílusjegyé* ben. Hófehér falak, barnára pá" colt faelemeikkel, tetővel, lépcső- korlátokkal. Ha már a tervező nevét megemlítettem, essék szó a beruházóról is. a BÁCSÉP- SZER.ről és á 'kivitelezőről, á KUNÉP-ről. Szép munkát végez­tek. büszkék lehetnek a halasiak a szeptember elején átadott in­tézményre! , Az Általános Művelődési Köz. pont Igazgatója. Szemerédi László örömmel mutatja meg a ' néhány^ hónapos épületet. Benyitunk az osztálytermekbe. Tíz csoport, ka­pott itt helyet/Alsó tagozatos is­kolások népesítik be a nyolc tan­termet. Hallom a tervet: még ebben az évben elkészül, az is­kola számára (is) nélkülözhetet. len sportcsarnok. 1986-ban és 1987-,ben további szaktantermek­kel bővül a máris szűkösnek bi. zonyuló iskolarész. A városban hamar óriási népszerűséget ví­vott ki az Általános Művelődési Központ iskolája, sók szülő sze­retné ide beíratni gyermekét. En­nek bizonyára az az oka. hogy kiváló pedagógusok okítják a csemetéket. S a modern elrende. zés is vonzó, hiszen nem a klasz­4 Kovács Dóra igazgatóhelyet­tes: — A szakfelügyelők is ked­vezően bíráltak bennünket. szikus értelemben vett iskoláról van szó. Itt „mozgathatók” a fa­lak. nagyobb-kisfebb tér képezhe­tő az elválasztók segítségével. A kiállítóterem labirintust képez, ottjártunkkor Kiss István szob­rászművész alkotásai ékesítették a helyiségeket. Ha koncertet szer­veznek. azokból az oldalsó ré­szekből is jól hallanak-látnak a zenebarátok, akiknek nem jutott szék a központi teremben. Egyéb- ■ ként ennek a! blokknak neve is 'van: Szabó Ferenc-zeneterem. A kétszeres Kossuth-díjas zeneszer­ző szobra pedig a tággs előtérben áR. A városban tanító művész emlékét őrizve. Szabó Ferenc öz­vegye alapítványt hozott létre: meghatározott időnként nemzet­közi kamarahangversenyt rendez­őnek Kiskunhalason. Az elsőt 1986- ra tervezik... Mire lehet használni az óriási előteret? Sok mindenre. Kará­csonykor például színes forgatag volt itt, népi játékokat elevení­tettek fel a gyerekek, amit video­filmen rögzítettek a központ mun. katársai. A technikus egyébként programozó matematikus, ö lesz majd az igazán hozzáértő ember a már megrendelt japán stúdió­berendezéshez. Az épületben ki­építették a zárt tévéláncot, s már vezetik a lakótelep felé irányuló kábelcsomót, a kiskunhalasi ká­beltelevízió létrehozásához. Mi minden lesz még a várha­tóan 1987-re teljesen elkészülő halasi palotában? Presszó — szesz nélíkül —. idős pedagógu­sok napközi otthona, kozmetika- szalon. orvosi rendelő, szolá­rium ... Itt olyan közösségi te­ret akarnak kialakítani, áhol az emberek megtanulhatnak min- » dent, amire igényt tartanak. A szolgáltatások épp olyan fonto­sak. mint a művelődés, a tanu­lás. Már kedveltek a halasi szár­mazású színész. Bodor Tibor iro­dalomórái. de sok jelentkező akadt az angol és a német nyelv- tanfolyamokra is. (A közvéle­mény-kutatás Szerint az arab. a francia és a szerb-horvát nyelv alapjait szintén szeretnék elsajá­títani a halasiak!) Az igazgató a tervekről: az el­képzelésekről beszél, de halad­junk sorjában, nézzük meg. mit is tettek néhány hónap alatt. Fel­léptek kubai és ausztrál ven­dégművészek. Kiss István mu­tatta be szobrait, kisplasztikáit. Bodor Tibor három előadást tar­tott az Árpád-kor a magyar iro­dalomban. a Mátyástól a II. Rá­kóczi Ferenc bukásáig és a Re­formkor címmel. Csáki-Maronyák József, Moldován István és Sza­bó Vladimir alkotóművészek is elhozták Halasra műveiket. Ok­tóberben sporttalálkozó, decem­berben Télapó-ünnepség volt. Itt tartották a csapatévnyitót, a fe­nyőünnepet. A zenei, világnap kiemelkedő programját Szabó Ferenc szobrának avatása jelen, tette. Diószegi Balázs festmé­nyeit is láthatták már az érdek­lődök. Márciusban perzsavásárt ren­deznek az Általános Művelődési Központban, áprilisban pedig a lengyel kultúra hetére kerítenek alkalmat, ekkor dokumentum­kiállítást nyitnak meg Lengyel- ország életéről. Gyermekrajzokat is láthatunk majd. Tehát egyre több kulturális program várható, s nemcsak az iskolások hangjától zeng az új épület... Óriási szerepe van a település életében egy iiyen intézménynek, mint a halasi. A keceljek tevé­kenysége országhatáron innen és túl elismert, nem kell sokáig vár­ni. hogy a kiskunhalasiak is megalapozzák hírnevüket. Szeme­rédi István igeizgató eképpen fogalmazza meg az Általános Mű­velődési Központ jelentőségét: Szerte a világban rendeznek évente vagy alkalmanként olyan seregszemléket, amelyeken a vi­lág filmterméséből különböző szempontok szerint válogatva, ál­lítják össze a programot. A leg­híresebbek több évtizedes íriültra tekintenek vissza, és rangjuk van, mint a cannes-i, a moszkvai, a velencei vagy a Karlovy Vary-i fesztiválnak. Aztán évente oda­ítélik az amerikai filmakadémia díjait, az Oscar-szobrokat. Ezek a díjak a legrangosabbak közé tartoznak. Természetes, hogy a magyar filmátvételi delegációk a kitüntetett filmek legjobbjait át­veszik magyarországi bemuta­tásra. Az idei' filmprogram terve­zetében harminc díjazott játék­filmmel találkozhatunk, a legkü­lönbözőbb filmstúdiók produk­cióival, amelyek különböző nem­zetközi és nemzeti fesztiválokon' kaptak díjat. Kezdjük a felsorolást az Ara­nyoskámmal, nem azért, mert ez a legjelentősebb produkció kö­zöttük, hanem mert tíz Oscar-díj kitüntetettje. Eredeti címe Toot­sie, és Dustin Hofmann nyújt benne parádés alakítást — mint nő. Sydney Pollack vígjátékának hőse ugyanis húsz éve színész, és hiúsz éve sikertelen. 'Nem csoda • Szemerédi László igazgató: — A központ szükségét érzik a halasiak. —í Manapság elengedhetetlen, hogy a gazdasági szempontok is érvényesüljenek. Üj intézmé­nyünkben az oktatás, a közmű­velődés és a sport eseményei kap­nak helyet, mindezt egy személy­zettel oldjuk meg. Az adott tér így többszörösen kihasználható, a fűtés, a világítás sem sokszoro- zódik meg. Kevesebb a számla, mintha mindenért külőn-külön fizetnénk. A központ szükségét érzik a halasiak. , Kovács Dóra igazgatóhelyettes az iskoláról alkot véleményt: — Féléves tapasztalataim jók. A szakfelügyelők is kedvezően bíráltak bennünket, azt mond­ják. sókkal kevesebb problémát fedeztek fel, mint más induló is­koláknál. A pedagógus közösség kiforrott, s az igazgató szabad kezet adott nekünk... Borzák Tibor hát, ha minden kínálkozó alkal- mat megragad. Így lesz Michael- ből 'Dorothy... Dustin Hofmann partnere az ugyancsak Oscar-dí- jas-fessica Lange: Maradjunk. továbbra is az ara- nyozott ' szobrocskánál. 1 Ingmar Bergman Fanny és Alexander című produkcióját a legjobb kül­földi filmnek járó Oscarral tün­tették ki, megkapta a Cézár-dí­jat és díjat nyert Velencében is. Osoar-díjas • Az eltűnt frigyláda hajszolói című, nagyon izgalmas amerikai kalandfilm. Rendezője Steven Spielberg, főszereplője Harrison Ford. Oscar- és Cézár-díjas A tűz háborúja című kanadai film, és a legjobb eredeti dal Oscarj át kapta a Flashdance című ameri­kai produkció. A cannes-i díjazottak között van a Párizs, Texas című NSZK alkotás, rendezője Wim Wenders, főszereplője Nasstasja Kinski és Harry Dean Stanton. A történet egy férfiről szól, aki a családját keresi. A Narajama balladája cí­mű japán produkció' ugyancsak Cannes-ban kapott dí jat. A Moszkvában kitüntetett fil­mek közül a Férfias nevelés cí­mű szovjet, a Ha már egyszer megesett című csehszlovák, a • Esztétikus belső tér. (Straszer Andris felvételei) BERGMAN, POLLACK, SPIELBERG Díjnyertes filmek a moziban SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Az információ problémája Az idegen szavak indokolt vagy indokolatlan használatáról sokat írtak már; nem akarunk vizet vinni a tengerbe, csak éppen né­hány szót ejtünk róla. Áz iskola általános feladata, hogy a helyes magyar beszédre (írásra) oktassa- nevelje gyermekeinket. Mai vilá­gunkban a szülő meglehetősen keveset látja gyermekeit; s logL kusnak látszik az az igény, hogy az iskola adja meg az anyanyelvi műveltséget: Miként beszélnek azonban a tanárok? A pedagógia szívesen használ idegen szavakat, s ezek nem kor­látozódnak a szó szoros értelmé­ben vett szaktudományra, hanem a mindennapos munka, az érte­kezletek. az iskolalátogatások gyakorlatában is élnek. Sok tan­tárgynak a neve — főként a kö­zépiskolákban — visszalatinoso- dott. A probléma szó csaknem minden jelentésben előfordul (például nehézség, kérdés stb.), sőt a tanuló is lehet problémás vagy problematikus (nehezen ki­ismerhető. rossz családi körül­mények között élő, tanulmányi előmenetele ingadozó stb.). Káros dolog több fogalmat egy szóba ' sűríteni, mivel éppen a lényeg sikkad el; mi is a probléma való­jában. és miért problematikus a tanuló? Ugyancsak megszokottá vált már az információ és ennek szócsaládja: információszerzés, illetve -közvetítés, informatív kér- dezés. információs tevékenység. Az újabb kifejezések között is találunk olyanokat, amelyeket első hallásra alig-alig értünk. Az integrált anyanyelvi nevelés he­lyett könnyen találunk magyar szót is: egységes. Kissé meghök­kentőnek érezzük a következőt: „a tanulók anyanyelvi kompeten­ciába”. Egyszerűbben, érthetőbben hangzik magyarul, ha a kompe­tencia szót (^szakértelem) „le­fordítjuk”. persze az sokkal egy­szerűbb lenne, ha ezt írnánk: a tanulók nyelvérzéke. Mindenki megértené! A mikro- előtagú sza­vak divatba jöttek; a 15—20 per­ces. kötetlen, nem tantárgyszerű foglalkozást mikrotanitásnak ne­vezik. A pedagógus (tanító, ta­nár) ma már komplex (több ösz- szetevőből álló) módszerekkel ita* nít. nem a verbális (bemagolt) tudásra kíváncsi, hanem a prob­lémalátásra (az összefüggések meglátására), szituatív (különbö­ző helyzeteket teremtő) beszéd- gyakorlatokat tart. felhasználja a tömegkommunikációs (tömeg tá_ iékoztatási) eszközöket, sőt ő maga improvizálhat (rögtönözhet) is. esetleg megkérheti valamelyik tanítványát rövid referátumra (kiselőadásra). Természetesen igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy a pedagógia nyelvezete csupán felesleges idegen szavakat, kife­jezéseket tartalmaz. Mi csupán néhányat emeltünk ki — a hasz­nálat majd eldönti, hogy med­dig élnek. A pedagógia nyelvé­ben meglevő (vagy kialakulóban levő) idegenszerűségek kiküszö­bölésével anyanyelvűnk szépségét szolgáljuk, hiszen nem 'lehet kö­zömbös számunkra, hogy az utá­nunk következő nemzedék mi­ként 'beszél és ír magyarul. Mizser Lajos • Jare Kulié és Peruilla Wallgren a Fanny és Alexanderben. Vad mező cintű vietnami, A ki­rály és a madár című francia fil­met emeljük ki, valamennyi sze­repel a 'bemutatási tervben. A Nyugat-Berliniben a külön­böző kategóriákban kitüntetett filmek közül láthatjuk majd A bál című, szöveg nélküli, zenés francia—olasz produkciót Ettore Scola rendezésében; Az öltöztető című angol filmet, amelynek fő­szerepeit Albert Finney, Tom Courtenay és Edward Fox játsz- sza, és amelynek színpadi válto­zatát a Madách Színház mutatta be; a Hideglelés című lengyel filmet, és az Egy tanév Hakkari- ban című török produkciót. A Megalexandrősz című kétré­szes görög filmet Velencében tün­tették ki több díjjal. Az Ele­fántember, amelynek ugyancsak láthattuk színpadi változatát, szintén többször és több fesztivá­lon kapott díjakat. . Mind a harminc kitüntetett filmet nem soroltuk fel, csupán mutatóban néhányat az 1985-ös filmprogram várható érdekességei köziüh E. M. A.I. Six HATTYÚDAL ti.) Hogy miért hagytam félbe ké­szülő regényemet, látszólag egy­szerű oka volt: megkeresett a ka­pitány; ;V " Négy éve rúgtak ki az n.-i rend­őrségtől, ahol nyomozó hadnagy­ként tevékenykedtem. Tulajdon­képpen szerettem a munkámat, igyekeztem a maximumot kihoz­ni magamból, egyszóval minden a legnagyobb rendben ment, már amennyire egy rendőrségen rend­ben mehetnek a dolgok. Aztán egy szép napon a kapitány elkezdett szarakodnd velem. . Kifejtette, hogy túlságosan gyakorta nézek a pohár femekéire, s ez a tevé­kenységem összeegyeztethetetlen a rendőri hivatással. Az első lel- kifröccsöt követően jött a máso­dik, a 'harmadik, de nem rago­zom tdvább. Végül a kapitány ta­nácsára beadtam a. lemondáso­mat. Elköltöztem Silver Citybe, kibéreltem egy kis szobácskát a város végén, s elhatároztam, hogy megvalósítom régi álmomat: írni kezdek. Tulajdoniképpen már gyermekkarom óta vonzódom az irodaiamhoz. Egyetemi éveim alatt próbálkoztam néhány no­vellával, aiAelyek meg is jelentek a helyi lapokban. A honorárium­ból whiskyt és könyveket vásá­roltam. Azt hiszem, nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom: fé­nyes karrier előtt álltam. S hogy mégis a rendőrségen költöttem ki, Maxnak, a barátomnak köszönhe­tem. Telibeszélte a fejemet min­denféle hülyeséggel, hogy egy író­nak előbb meg kell ismernie az életet, s ehhez az „életanyaghoz” a rendőrség a legjobb iskola, meg ilyesmi, szóval addig beszélt, amíg beálltam zsarunak, öt év szolgálat után kirúgtak. Végül is nem törtem le túlságosan, ahogy az ábra mutatja. Nem álltam össze egyetlen nő­vel sem, .mert a nőkről megvan a külön véleményem, s amúgy is szereltem a magányt. Ha rámjött a kangörcs, bementem a húszdol­láros Marylouhoz, elvégeztem a dolgomat, és kész. Meg aztán izgatott a készülő regényem. Már negyedik hónapja dolgoztam rajta, s számításaim szerint két hónap múlva elké­szültem volna életem első főmű­vével. Emlékszem, azon a bizonyos délutánon is jól ment a munka. Még csak három órája melóztam, de már sikerült tizenkét oldalt lekopácsolnom. Éppen új kézirat- papírt fűztem az írógépbe, ami­kor megszólalt a csengő. Amióta Silver Cityben lakom, nem fo­gadtam egyetlen látogatót sem. Mindenesetre csengőm szüzessé­gének lőttek, aminek egyáltalán nem örültem. A berregés megismétlődött. Megfordultam a széken, de nem álltam föl. — Nyitva — eresztettem ki a számon. Az ajtó lassú nyikorgással ki­nyílt. A kapitány állt a küszö­bön, teljes életnagyságban! Kezé­vel még a külső kilincset szoron­gatta. 'Pillanatra ellátottam a számat, a Titán erőt vettem magamon. In­tettem, kerüljön beljebb. Veszet­tül nyíkorgott a padló ahogy kö­zeledett, s leült az ágy sarkára. Fekete öltönyben volt, mint min­dig. (Szerinte ez illett a legjobban őszülő hajához.) Orra alatt vé­kony kis bajuszt viselt, amitől in­kább nézte volna az ember vala­mi pénzügyi szakembernek, mint­sem N. város rendőrkapitányá­nak. — Kapitány úr, maga egyre kö­vérebb lesz — mondtam, és ke­zembe vettem az asztalon levő sörösüveget. — Látja, nem tud­tam róla. leszokni. A kapitány megpróbált az ar­cára illeszteni egy mosolyfélét. — A - kicsapott diákot meglá­togatja a tanár úr — folytattam ugyanolyan cinikusan, és. meg­húztam az üveget. — Szóval? Mi­nek köszönhetem e váratlan láto­gatást? — Aát hittem, jobban megle­pődik, Mr. Wittgen ... — Hagyjuk ezt. Ha nem tudná, valamikor zsaru voltam, tehát tisztában vagyok a kriminaliszti­ka alapvető tételével: a tettes visszatér a tett színhelyére. Eb­ben az esetben persze kicsit átté­telesen 'értendő a dolog, de be­következett, és ez a lényeg. A kapitány bólintott, és igye­kezett barátságos képet vágni. — Olvastam néhány novellá­ját — ‘köszörülte meg a torkát. — Nem is tudtam, hogy érdekli az irodalom! Talán megunta a napi jelentéseket, hogy novella- olvasással tölti a drága idejét? Pedig maga mindig megkövetel­te a precíz, írásbeli házi felada­tokat. — Ebben semmit se változtam — jelentette ki, és jelentőségtel­jesen maga elé nézett. Csák most vettem észre azt a jókora bőrtáskát, amit a lábai között szorongatott. — Whisky vagy sör? — kérdez­tem némi szünet után. A kapitány megrázta a fejét. — Mással sajnos nem szolgál­hatok — tártam szét a kezeimet. — Gondolom, tisztában van vele, hogy egy részeges palit jött meg­látogatni. Mikor is találkoztunk utoljára? — Négy éve. — Hogy repül az idő! A kapitány ölébe helyezte a bőrtáskát, és a fényesre suvic- kolt zárját kezdte simogatni. — Nézze, Mr. Wittgen. Azért jöttem magához, mert bajban va­gyok. Érre a mondatra nem számí­tottam. A 'kapitány észrevette csodálkozásomat, s így gyorsan folytatta: — Azt hiszem, maga tudna rajtam segíteni... — Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben. Különben sem ér­dékelnek a bajai — nyertem vissza önbizalmamat. — Maga engem négy évvel ezelőtt kirú­gott. — Maga mondott föl, Mr. Witt- ■gen... — Kizárólag az ön nagybecsű tanácsára! Mindenesetre különös, hogy négy év elteltével eszébe jutott a részeges Flint Wittgen, akit maga megpróbált tönkreten­ni... — Ne túlozza el a dolgokat. — Rendben. Engem viszont nein érdekelnek a szaros ügyei! A kapitány visszahelyezte lábai közé a táskát, majd apró. malac- szemeivel az ablak felé pillantott. A nap rézsűt osan világította meg a szemben levő kopár tűzfalat; töredezett téglái alól előburján- zott a gaz. — A panoráma érdekli? — kérdeztem epésen. — Kiválóan alkalmas a gondolkodásra. Saj­nos, jobb lakással nem szolgálha­tok. — Adna egy sört? Már vártam a kérdést. Kimen­tem a konyhába, előhalásztam a frigóból két üveget, az egyiket a kezébe nyomtam. Látszott rajta, hogy nem ízük neki. — Maxról van szó — próbálko­zott újra. — Maxról? Tudomásom szerint a legnagyobb rendben vannak a dolgai. — Maguk barátok voltak, igaz? Tagoltan ejtettem ki a szava­kat; — Vagyunk. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egy hete kaptam tőle levelet. — Egy hete? — Pontosan. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents