Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

1981. február 1. • PETŐFI NÉPE • I SZOMSZÉDOLÁS MATINÉT IS SZÉRVEZNEK □ Városi rádiózás Szolnokon „Nem lelhet társadalom anél­kül, hogy tagijai: rendszeresen! ne lássák, hallják, tehát érzé­keljék egymást” (Erdei Fe­renc). Több mint harminc éve, \ hegy megkezdődött a rendsze­res körzeti.rádiós műsorszórás hazánkban. A köziponti főmű- sorokat relézö kis átjátszó adókkal sugárzó • regionális stúdiók között a szolnoki az egyetlen,, amelyik saját adó­val, önálló'hullámhosszon jut­tatja el programját a hallga­tókhoz. (1330 KiHz-s frek­vencia). Három évtized i múltán most struktúraváltás elótt áll a szolnoki rádióstúdió. Közpon­ti párt- és állami döntés ér­telmében — tekintve, hogy a közeljövőben új körzeti stú­dió lép be a hálózatba Szege­den, majd Debrecenben — városi rádióstúdió lesz. Szol­nok és közvetlen vidéke adó- körzettel. Ugyanakkor vannak olyan elképzelések, hogy a je­lenlegi stúdióház (a város szi­vében, az autóbusz-pályaudvar mellett) otthont adhatna a fo­kozatosan kiépülő kábelteleví­zió központi műsorstúdiójá­nak is. Ily -módon tehát a ter­vek szerint-egy úij tömegkom­munikációs forma jöhet lét­re, a Szolnoki Rádió és Veze­tékes Televízió. A Magyar Rádió szolnoki stúdiója kezdettől fogva kettős irányítással működik, egy­részt a Magyar Rádió illeté­kes főosztálya (jelenleg a Kör­zeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztősége) szakmai, másrészt a megyei pártbizott­ság ideológiai, politikai irá­nyításával. Ebből következően feladata is kettős: önálló he­lyi műsorok készítése és ak­tív részvétel a központi mű- 1 sorfőosztályok munkájában. Változatlanul gond, hogy az igazi profil még mindig ke­restetik: ennek — alapjában véve — objektív okai vannak. Régi gondja ugyanis a stúdiók­nak a körzeti és helyi jelleg összemosódása. Ez következik a profil meghatározatlanságá­ból, a kettős függőségből, in­formációs háztartásunk szer­kezeti hiányosságaiból, vagyis a céntrum és a perifériák mindmáig létező különbségei­ből, abból, hogy tömegkom­munikációs rendszerünk túl­ságosan központosított, erősen vertikális tagoltságú. s nem épült ki a valőban helyi, ho-> rizontális kommunikáció rend­szere. A stúdiók műsorszóró gyakorlata tehát egyszerre he­lyi és körzeti, városi és vidéki, 'de bizonyos fokig központi is. A kis létszámú stúdiók, Han­kies Elemér terminológiáját használva, túlságosan lekötöt­tek az „első társadalom első nyilvánosságának” közvetíté­sével, s nem marad erejük és lehetőségük egy kölcsönössé­gen alapuló, az állampolgári népesség érdekeit és problé­máit valódi közéletté generá­ló, teljesebb körű, demokrati­kus sajtónyilvánosság meg­teremtésére, Még mindig töb­bet adnak felülről lefelé, „eszi nem eszi nem kap mást” ala­pon, és nem képesek igazán „betagozódni” azokba' a pó­rusokba, ahol nagyobb szük­ség lenne rájuk, ahol a mély­tengeri áramlások szereplői­nek és folyamatainak hű ímeghallóiként valóban hozzá­járulhatnak, közvetíthetnek a feszültségek, a konfliktu­sok kezelhetővé tételében, esetleg megoldásában. A mai kommunikációs ver­senyben csak az a rádió őrizhe­ti meg és fokozhatja frissesé­gét — írta több mint tíz éve a Népszabadság —, amelyik nem egy vagy két adóra és a tudósítói hálózatra épül, hanem lokális stúdiórendszere révén valóban ott van min­den esemény helyszínén, tör­ténjék az 'bárhol az országban. Az akkor húszéves vidéki stú­diókat köszöntő cikkben meg­fogalmazott „egyidőben min­denhol” követelmény soha nem látott és hallott méreteik­ben kezd megvalósulni a 80- as évek közepén. Egy városi rádió alapfunkcióit tekintve ma sem lehetünk korszerűb­bek annál a Bertolt Brechtnél, aki már a harmincas évek elején azt követelte, hogy a rádiót egyoldalúan disztribú­ciós (szétosztó, szóró) appará­tusból kommunikációs (össze, kötő) apparátussá kell vál­toztatni, mivel így a rádió a közélet lehető legegyszerűbb összekötő gépezete, fóruma le­hetne. A városi rádióknak ennék a feladatnak hatványozottan kell megfelelniük, hiszen az információ értéke megnő, ha rólunk szól, vagy hozzánk szól, ha mintegy egész valónkban „megérint”, „telibe talál” ben­nünket. Erre egy városi, vagy városrésznyi (például lakóte­lepi) közösséget szolgáló lo­kális rádiónak — terjedjen az sugárzással vagy kábelen — az információ rétegzettségé­re. (ami bizonyos fokig meg­felelhet a városbeliek csopofó- jai, szükebb rétegei speciális Az idei rendezvények közpon­ti gondolata a fasizmus feletti győzelem 40. évfordulójának meg­ünneplése. Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központja több kö­zös programra készül a hazánk­ban működő többi szocialista kul­turális központal is. így Heves megyében külpolitikai fórumot rendeznek öt szocialista ország képviselőinek részvételével. Az NDK Kulturális és Tájé­koztató Központ rendezvényei sarában mindig nagy sikere van az NiDK—«magyar barátsági na­poknak. Ezeket az általában egy hétig tartó rendezvényeket elő­adások, fórumok, baráti találko­zók, ikiállítások, filmvetítések mellett NDK-beli művészcsopor­tok fellépései színesítik. Az 'idén április 22—,26. között Vas megyé­iben, május 21—24. 'között Tolná­iban, október IS. és 18. között pe­dig Bács-Kiskun megyében tarta­nak barátsági napokat. Több he­lyütt a testvérmegyék találkozói egészítik ki a rendezvényeket, így például Tolna megyébe az NDK-beli Kari Marx megye 'kép­viselői látogatnak el. Székesfehérváron az Ikarusz gyáriakkal közösen emlékeznek meg a város felszabadulásának 40. évfordulójáról. Köztudott ugyanis, hogy az NDK városai­ban és országútjaln magyar Ika­rusz buszokkal bonyolítják le a 'közlekedést. Az NDK Kulturális és Tájékoz­tató Központ -találkozókat szer­vez a kiemelkedő német szemé­szükségleteinek) nagyon ko­molyan tekintettel kell len­nie. Csak így lehet a rádió műsora — szemben az orszá­gos főprogramokkal — más és hatásos, egyidejű, és helyi érdekű, vagyis a mi esetünk, ben Szolnok és vidéke műso­ros szószólója, adott esetben szellemi népgyűlés, a helyi ta­pasztalatok, gondok és gondo­latok szabad gyülekezőhelye, az ókori görög városállamok mintájára: egy korszerű kom_- munikációs agóra. A helybe- liséget. a város beliséget avá- roskörnyékiséggel együtt fel­vállaló rádióadónak — Szol­nokon és másutt is — számot kell vetni azzal, hogy műsor­idejét, adókörzetét és műsor­politikáját a lehető legkörül­tekintőbben, a helyi sajátossá­gokhoz, szükségletekhez iga­zodva válassza meg. Célsze­rű egymásra épülő műsorokat, többlépcsős programokat in­dítani a városi televíziónak. Apellálni kell egymásra (né­mi verseny nem is ártana). A két szerkesztőség viszonyla­gos autonómiája mellett le­het közös, egyidőben egy he­lyen zajló élő adásokat köz­vetíteni, kinek-kinek a közlé­si sajátosságai szerint. Az adásidő meghatározásával is tekintettel kell lenni egymás­ra. Mivel a szolnoki stúdió to­vábbra is abban a régióban marad, ahol eddig, ezért most majd jobban a székhely vá­rosra kell „állítani az anten­nákat”, és egy olyan nyílt adó-vevő rezgőkört kell léte­síteni, amely a várospolitika minden regiszterében ottho­nosan szólal és szólaltat meg. A műsorokban bátor helyi illetékességtudattal mást és hatásosabbat kell adni, mint ahogy tettük ezt az eddigiek­ben. Rendszeresen szem előtt kell tartani Szolnok tér- és társkapcsolatait a megyén be­lül és kívül egyaránt. A hely- beliségből fakadó, arra apel­láló új műsorfajtákat kell ki­munkálni (például üzenetek, apróhirdetések' közvetítése, utícák, terek versenyei, játé­kok, speciális rétegszolgálta­tások, helyt adni minden ér­telmes állampolgári kezdemé­nyezésnek, részt vállalni g a kommunális elefíér “ mjEndeiüT' napi gondjaiból). Vagyis le­gyen a városi rádióadó a mar­xi igényeknek megfelelően: mindenoldalú, mindenütt je­lenvaló, mindentudó, egy vá­ros megtestesült bizalma ön­magához. Pálréti Ágoston SS BARÁTI TALÁLKOZÓK ORSZÁGSZERTE Az NDK Kulturális Központ jubileumi éve Fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli az idén az'NDK Kulturális és Tájékoztató Központja. Az intézmény az elmúlt negyedszázad alatt több mint 12 ezer rendezvény­nyel járult hozzá ahhoz, hogy Magyarországon minél széle­sebb körben megismerjék a baráti ország népének életét, gaz­daságát, kultúráját. A rendezvényeket a budapesti közpon­ton kívül, a Hazafias Népfront helyi szervei közreműködé­sével a városokban és a falvakban is megtartják. Paul Klee emlékére lyiségek — Wilhelm Pick, Thäl­mann, Clara Zetkin stb. — nevét viselő szocialista brigádok részé­re. • A központi rendezvények sorá­ban márciusban NDK idegenfor­galmi hetet tartanak. Bizonyára sokak érdeklődését felkelti, hogy ebből az alkalomból azok, akik az NDK -centrumban fizetnek be valamelyik NDK-ba szóló uta­zásra, harminc százalék kedvez­ményben részesülnék. • Németit Miklós metszete. A városok tövébe települt kis* községek sorsa mindig nehéz... sokan hiszik így. a Kiskőrös kör* nyékén, élők közül is. Tabdin. pontosan az ellenkezőjéről győ­ződtök meg: a kisközség lakói csaknem elővárosi szintre emel­ték településüket. Gyermekeik világos, tipzta. „egyműszakos” is* kólába járnak, az alig néhány esztendeje átadott ABC-áru- házban minden van, ami Kiskő­rösön kapható... És megoldódott a "régi gond is: felújították a kis* község néma moziját! A község főutcáján lévő ta* nácsházán az elnökasszony Win­ter Istvánná világosan fogal­mazza meg a tényeket. — Másfél ezren élünk Tabdin, az emberek fő megélhetési lehe­tősége a szőlő. Olyannyira homo. kos a talajunk, hogy július vé­gére már kiégnek a zöldségesker­tek. A környező tanyákról folya­matos a bevándorlás. Mindig van eladó telkünk, persze, nem 200 négyszögöles, az mifélénk kicsi­nek számít! Szorgalmasak az itt élő embereik, ezért van a falu­ban pontosan kétszáz magángép­kocsi. Nem jelent gondot a vá* rosba beszaladni... — Gyakran mennek be Kiskő­rösre? — Nem sűrűbben a kelleténél. De egy jó színházi előadásra nem sajnálják a jegy árát, sem a ben* ziraköltséget. Az elmúlt esztendő végén nagy munkába fogtunk: le­raktuk a víztorony a lápjait. Biz. fosnak látszik, hogy az idén nyá­ron már vezetékes vizet iszunk. A másik nagy esemény, hogy be­fejeződött a mozink felújítása. Mert tulajdonképpen volt ne­künk mozink a művelődési ház­ban. viszont, néző egy szál se. mert... — De. tudja mit? Néz­zük meg együtt, milyen modem, szép. jó akusztikájú mozink lett! • A tabdi művelődési házban található a felújított mozi is. (Gábris Elek felvétele) Amíg a felújított moziig el­érünk. minden utunkba kerülő embert megkérdezek. — Mindenképpen járok majd az új moziba, remélem több tör­ténelmi filmet fognak bemutat­ni! — ez Kothencz Attila véle­ménye. — Az lenne jó, ha gyakran len­ne western! — íme Halmai Erika szakmunkástanuló vágya. — A vetítési napok sorába kel* lene iktatni a hétfőt, és akkor nagyon hamar megszoknék az emberek: van mozink! — így lát* ja dr. Molnár Judit fogorvos. A művelődési ház 1988-ban épült. A moziteremben a falak minden hangot, zenét, zörejt tö­kéletesen elnyeltek ...! And­riska László tanácstitkár felvet­te a kapcsolatot a megyei mozi. üzemi vállalat egyik vezetőjével, Molitorisz Károllyal, kérve se­gítségét. A községnek vglt erre a célra félmillió forintja, és több. társadalmi munkát vállaló kis* iparosa. Kaptak a megyéi tanács* tói is pénzt. Molitorisz Károly pedig ingyen készítette el az akusztikai terveket. Jud&k Fe­renc, Szőlőst Károly. Kothencz Attila pedig kiváló minőségben elvégezte a villanyszerelést, fes* tést, Varga Károly tiszakécskei kisiparos pedig az asztalosmun­kát. A helyi tsz asszonybrigádja jött takarítani, s máris megnyit, hatiák. a százötven személyes fel­újított intézményt, ahol tökéle* tes a hangminőség, megfelelő a hőmérséklet és hetenként három* szór van előadás. A következő terv a falu gyer­mekeinek szól: vasárnap délelőtt matinét szerveznek a felújítás szorgalmazói. 9. K. Szép volt lenni katonának A toborzási felhívás 1945. ja­nuár 30-án jelent meg. Az Ide. iglenes Nemzeti Kormány zászló alá hívta azokat a magyar ifja­kat, akik részt kívántak venni a hitleristák elleni harcban. Nyolc — megfelelő fegyverzettel ellá­tott — hadosztály felállítására a Moszkvában 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény kötelezte Magyarországot. S mi­vel nem sorozás, 'hanem önkén­tes jelentkezés útján kívánták a honvédség vezetői kiállítani a nyolc hadosztályt, az új, demok­ratikus magyar hadsereg katonáit csak a saját lelkiismeretűk, a hit­leristák elleni gyűlölet, a hazafias érzés kötelezte arra, hogy a zász­lók alá álljanak. Az a kötet, amelyet most, e negyvenedik születésnap alkal­mából adott közre a Zrínyi Ka­tonai Kiadó, felidézi az akkori hangulatot és az akkori lelkese­dést. A visszaemlékezők több­ségűkben még sokáig szolgáltak a néphadseregben, esetleg — mint például Oláh István vezérezredes, aki a könyv nyomdáhaadásakor még nem volt honvédelmi minisz­ter — még ma is egyenruhát vi­selnek. Kis András — hadtörté- nészkénit is feldolgozta a honvéd­ség 1945—1948-as történetét, de ezúttal visszaemlékezéseit mond­ja el — a gyűlölt Horthy-hadse- regből átszökött a frontvonalon, partizánkiképzés után huszadma- gával visszajött Magyarország­ra és mint Balmazújváros MA- DlSZ-titkára jelentkezett az új hadseregbe. Valahonnan szerzett egy 'katonazubbonyt meg egy kö­penyt, ezt kiegészítette egy civil csizmával és egy világos színű nadrággal, barna kucsmájára pedig vörös szalagot varrt. Így vonult be a 6. hadosztály gyüle­kezési helyére, a debreceni Pavi­lon-laktanyába. ’ Mások szovjetunióbeli hadi- fogolytáborokból érkeztek, me­gint mások, akik partizánkikép- zésben részesültek, egységes ala­kulatként (jöttek. Nádudvarról 250 önkétes indult útnak — köz. tűk 70 lány. Ok is a 6. hadosz­tályhoz kerültek. A Budai ön­kéntes Ezred katonái az 1. had­osztály sorait gyarapították: ezt az alakulatot Jászberényben gyü- lekeztették és indították útnak a frontra, ahová közvetlenül a há­ború befejezése előtt meg is ^ér- kezett. Ebben a hadosztályban szolgált Szalvay Mihály alezre­des, a spanyol nép háborújának hőse; akit több visszaemlékező is „magyar Csapajev” néven em­lít Tőle és más kommunistáktól tanulták ezek a katonák, hogy milyen "is egy néphadsereg fel­adata. & bár valamennyiüket hívta haza a falu, ahol a család közben földet kapott, a család és a munkahely, fegyelmezetten maradtak katonák, amíg csak szükség volt rájuk. Különösen a Cörgényi Dániel — egykor hiva­tásos tiszt Horthy hadseregében, akiknek ugyancsak hadifogságban, az antifasiszta iskolán nyílt ki a szeme — parancsnoksága alatt ál­ló utászzászlóaljra várt nagy fel­adat, a nácik által felrobbantott hidak közül a legfontosabbaknak az újjáépítésében. A budapesti Szabadság-híd, a déli vasúti ösz- szekötő híd, az algyői és tiszaugl hidak nélkülözhetetlenek voltak az 'ország vérkeringésének fenn­tartása érdekében. A katonák — a hídépítő munkásokkal együtt dolgozva — elvégezték ezt a fel; adatot, majd — néhány hónapos „rendelkezési állomány” után — KÖNYVESPOLC az újra megszervezett műszaki hadosztálynak az volt a feladata, hogy az országban mindenütt szanaszét heverő és a békés la­kosságra életveszélyt jelentő aki náktól, lőszertől megtisztítsák as egykori hadműveleti területet. Ez a hadsereg a maga módjáa harcolt és a politikai harcok sa­játos színtereként folyt a hare magáért a hadseregért is. Létre­jött a nevelőtiszti intézmény (bár a nevelők közül a legtöbb csak őrvezető, esetleg szakasz vezető volt, de közülük töhben, mint például Stráhl Sándor, ezredes» ként, vagy éppen tábornokként mentek — megfelelő tanulás és több évtizedes szolgálat után — nyugdíjba), amely az antifasiszta egység megszilárdításáért küz. dött és a demokratikus kibonta­kozás szükségességének és cél­jainak nyerte meg a honvédség tagjainak többségét. A nevelők intézményét a katonapolitikának mindig megfelelő jelentőséget tulajdonító Magyar Kommunista Párt Irányította. A hadsereg — bár a reakció arra törekedett; hogy a hadsereg fejlődésének irányát a maga érdekei szerint befolyásolja — egyre szilárdabb támaszává vált a népi hatalomé nak, majd pedig a szociálisig fordulatnak. A visszaemlékezések olvastán felidéződ ik a negyven esztendő­vel ezelőtti' ifjak hazafias lelke»' sedése, áldozatvállalása. SokszflJf korgó gyomorral, kincstári ba­kancs híján saját, lyukas lábbeik ben, de igaz célért szép volt len­ni ‘katonának. A kezdet is mu­tatja, amit az utódok annyi miiu denben tapasztalhatnak: a Ma­gyar Néphadsereg nem cs$k ou vében a népé. r. & C sökkentsük a fölösleges importot! Az aprócikkek gyárában ■már évek óta működött egy készülék, amelyet egy bizo­nyos Przybyszewski konstru­ált azzal a céllal, hogy ne kelljen hasonló készülékeket drágán importálni. Przyby­szewski készüléke gemkap­csokat gyártott irodák és ma­gánszemélyek részére. Eleinte a készülék kézi meghajtással, kurblizással működött, de az utóbbi évtizedben, amikor kor­szerűsítették az ipari beren­dezéseket, ezt a gépet is vil­lamos meghajtásúvá alakítot­ták át. Ekkor azonban a készülék olyan gemkapcsokat kezdett gyártani, amelyek egy nagy S-betühöz hasonlítottak, mert a motor forgási sebessége túl nagy volt a konstruktőr által’ annak idején számításba vett tűrési határhoz képest. De alapjában véve ezek mégsem voltak rossz termé­kek. Végül is a gyártási mód­szer korszerűbb volt, mint ad­dig, a gyártás mennyisége pe­dig alig csökkent. Tehát érde­mes volt folytatni. Csakhogy a gép hirtelen tel­jesen megzavarodott. Serrikap­csok helyett egyszerű drótda- rabkákat kezdett szórni a kü­lönleges fogantyúra felakasz­tott vödörbe (ez is újítás volt, még a háború utáni időkből, azelőttit a vödör a padlón állt). A készüléket alaposan át­vizsgálták, de eredménytele­nül. — Ez nem fog tovább men­ni számítógép nélkül — mond­ta Plucha igazgató — a XX. században élünk, nem vagyunk kiszolgáltatva gépek szeszé­lyeinek. így hát importáltak f egy számítógépet. Ez még mindig gazdaságosabb volt, mintha a gemkapcsot importálták volna messze a tengerentúlról, bár­mennyire felélérékült is az utóbbi időben a tengeri áru­szállítás. 'Csak az volt a baj, hogy a számítógéphez senki sem ér­tett. — Hát ez így nem lesz jó — mondta Plucha, az igazgató. — Én majd kiutazom a gyár­tóhoz, és ott, a helyszínen ta­nulom meg a számítógép ke­zelését. — Megéri? — kérdezték Pluchát. De 6 csak legyintett. El is utazott, és amikor visszatért, mindent tudott a számítógépről. Azonnal hozzá is kapcsolta a számítógépet a készülékhez. Rögtön kiderült, hogy mindössze egy csavart ■kell szorosabbra húzni. A dolog már sínen van. Most már csak egy csavar­húzót kell vásárolni. Az aprócikkek gyárának igazgatósága bízik abban, hogy a jövő év elején meg tudják szerezni az ehhez szük­séges pénzeszközöket. Megan (A SzpWciból ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Felújították a mozit Tabdin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents