Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-05 / 29. szám

1988. február S. • PETŐFI NEPB • I KIVÁLÓ IFJÚSÁGI KLUB Tízesztendős közösség: Anonymusék Tízéves a kecskeméti Er­dei Ferenc Mű­velődési Köz­pont Anony­mus klubja. Egy évitized alatt sok min­den történt velük, ha néha válságba is ju­tottak, hamar újjászerve­ződtek. Igazi közösség 'ko- vácsolódott a társaságiból. Hétköznapja­ikról Szabóné Mikus Edit népművelőt és Tóth Sándor klub­vezetőit kérdezzük. Nekik köszön­hető, 'hogy most is „jegyzik” a városban. Anonymusékat. — Nem is gondolná, hogy mennyi jelentkezőnk volt a klub alakuló foglalkozásán — kezdi Szabóné Mikus Edit. — Nyolcvan - hatan jöttek el, s még további öt­ven fiatal szeretett volna 'beke­rülni a csoportba. Válogatnunk kellett, s ötvenen maradtak. Pezsgő viták zajlottak, órákig be­szélgettek a klubtagok egy-egy feldobott témáról. Ez persze most is így van. — Milyen programokat kínál­nak? — Kezdetben az irodalom, a művészetek és a politika téma­köréből hívtunk előadókat. De rájöttünk: tudunk m'i is tartal­masán beszélgetni. Ez egyben önképzést is jelentett. Később aztán változott a kluib profilja. — Honnan az elnevezés? — Tanakodtunk, mi legyen a ,klub neve. Már ott tartottunk, hogy névtelenek maradunk, ek­kor találtuk ki, legyünk Anony­mus (Névtelen) klub. Pályázatot hirdettünk, tanulmányokat vár­tunk az egykori történetírónkról. Antalialvi János dolgozata lett a legjobb, őt aztán klubvezető­nek is megválasztottuk. Én ek­kor mentem gyesre. Ezután rit­kábban találkoztak a fiatalok, s egyre inkább elmaradoztak. —| Mégis megszervezték a klu­bot másodszorra is ... — Igen, de más profillal. Ügy tapasztaltam, hogy erősebb a hu­szonévesek közösségigénye. Erre építettünk. Alacsonyabb nívójú programok születtek, de nagyon jó csépat jött lösszé. Tartott mind-. ez■> a második' gyermekem meg­születéséig. ^Ezúttal nem szakadt meg a kapcsolatom a klubbal, to­vábbra is együtt dolgoztunk. Képek a klub életéből — Negyedik éve Tóth Sándor irányítja a klubot. Sikeresen? — kérdenem tőle. — Hogy milyen közösséget al- kotunk, azt csak akkor tudná igazán érzékelni, ha megnézné az összes fotót, kisifilmet, amelyekét az évek során készítettünk. Sza­ba J klubnapot tartunk, kirándu­lunk, sportolunk, megünnepel­jük egymás névnapjait. Több­ször összejövünk a klubfoglalko­zásoktól függetlenül is. A szülő­ket minden évben egyszer meg­hívjuk körünkbe. A fiúk tavasz- szall, a lányok ősszel sütnek-főz­nek. Hogy nincs állandó műsor- kínálatunk? Itt vagyunk a műve­lődési házban, a programok-kö­zül "választhatunk. Az Anony­mus klubban inkább egymás örömeiről, gondjairól társalgunk. — Az átlagéletkor? — Huszonöt-huszonhat év. A legidősebb tagunk ötven-, a leg­fiatalabb tizenhatéves. Vannak olyanok is, akik itt találtak rá életük párjára. Januárban nosz­talgia-találkozót rendeztünk, ahová meghívtuk a régi klubta­gokat. Jól sikerült az est, ötve­nen jöttek el. — Végezetül: árulja el, milyen kitüntetései vannak az Anony­mus klubnak? — Nem gyakori, hogy a klubok — főleg az ilyen kis közösség — elismerésekkel büszkélkedjenek. Ha kérdezte, felsorolom: kiváló ifjúsági klub vagyunk, megkap­tuk a KISZ KB, majd a városi KTSZ-bizoíttság dicsérő okleve­lét. Egyelőre ennyi... Borzák Tibor MŰVÉSZI KIVITELEZÉSŰ KÖNYVEK A gyomai Kner Nyomda alapítója \ Ezernyolcszázhatvanban, tehát 125 éve született, és 1935-ben, vagytis. kereken ötven éve halt meg Kner Izidor, a hírnevessé vált gyomai nyomda megterem­tője. Pályafutása a kiegyezés után nálunk, hirtelen fellendült gazdasági fejlődés körülményei közötlt bontakozott ki, sikereiben mégis tehetsége, ízlése, üzleti ér­zéke és vasszorgalma vitte a dön.- tő szerepet. Könyvikötő volt, akárcsak a Vág rrh’!,("l Békés megyébe átte- lepüü * fcT?í. A székesfehérvári Szamnuv Nyomdában dolgozott, és szabad idejében igyekezett megismerkedni a 'betűszedés és a nyomtatás .mesterségével is. Konyított tehát valamit a nyom­dászathoz, amikor Gyomára ha­zalátogatva, az ottani főszolgabí­ró és egyben a takarékpénztár elnöke arra biztatta, hogy éljen a lehetőséggel, alapítson nyom­dát, erre a célra bankkölcsönt kaohat. 1882-ben tizenkét fiöknyi betű és egy kis kézisajtó beszerzésé­ből állt, a nyomdaalapítás'. S egyetlen nagyobbacska, deszka­fallal kettéosztott szobában ka­pott helyet a nyomda és a nyom­dász lakása. Naponta általában tizenhat órát dolgozott. A szedést, a nyomtatást éveken át maga végezte, s a kinyomtatott köny­veiket természetesen maga kötöt­te be. Eközben arra is szakított időt, hogy karcolatokat írjon a Borsszem Jankóba és Jókai Üs­tökös című lapjába. 1 Nemsokára házat vásárait, kor­szerű gyorssajtót szerzett be, majd 1902-ben nagyobb beruhá­zásba kezdett: a nyomda elhelye­zésére új épületet emelt. 1900-ban tizenkétten, 1914-ben pedig már 150-en dolgoztak a gyomai Kner Nyomdában. Hogy télen—nyáron egyenletes legyen a nyomda munkával való ellátottsága, ki­választott két olyan .nyomtatvány- fajtát, amelyet nem szükséges, ■sőt nem is. lehet a megrendelés pillanatában előállítani, hanem raktáron 'kell tartani. Ilyenek ■voltak a közigazgatási nyomtat­ványok és a báli meghívók. A szép. többszínnyomású báli meg­hívókat, amelyeket jónevű ma­gyar festőművészeik terveztek, a Kner Nyomda nemcsak belföldön hozta forgalomba, hanem száz­• A Kner Nyomda emblémája. lg! ‘*38 w II LESZNAl ANNA I Edénkérti VEKSJEK |Kf I # M 111 * M KMII izmon KIAOASA IV» (ÍVOM A 8# I Kner Izidor egyik kiadványa. ezer számra küldte megrendelői­nek Ausztriáiba, ‘Német- és Fran­ciaországba, sőt még Egyiptom­ba is. Kner Izidor arra töreke­ded, 'hogy az ízléses báli meghí­vók, plakátok, üdvözlőkártyák és borltékcímkék tervezésére minél nevesebb művészeket nyerjen meg, vagyis megteremtse nálunk is az alkalmazott grafika rang­ját és becsületét. Mire azonban e téren eredményeket mutatha­tott volna fel. megváltozott kö­rülötte minden: a határok, a gazdasági körülmények és a szo­kások is. A báli meghívók divat­ja elmúlt, ám Kner Izidor nem jött zavarba. A grafikusokat ez­után címlapok tervezésével és könyvek illusztrálásával bízta meg. >Az I. 'Világháború előtt Kner Izidor két (külföldi szerzőt szó­laltatott meg magyarul. Kiadta Gorkij egy kötetét és Thomas Mann Halál Velencében című re­gényét. A magyar szerzők művei közül ekkor Gyomán jelentek meg Thury Zoltán munkái, He­vesi Sándornak egy drámája, Er­dős Remlée János tanítványai cí­mű regénye és Saláta Béla ver­sei, novellái és drámái, köztük A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos színműve. Még az 1900-as évek elején, amikor romlani kezdett a szeme, első riadalmában Imre fiát ki­vette a gimnáziumból, és Lip­csében. beíratta a Maser-fóle nyomdaipari technikumba. Kner Imre három év múltán, 1907-ben fejezte be tamulmányait Lipcsé­ben-, és -hazatérése után' — apja bizalmából — 17 éves fejjed át­vette a nyomda műszaki vezeté­sét. Kner Imre azonban nemcsak alapos szakmai felkészültséggel érkezett 'haza, hanem az akkor Nyugat-Európában hódító új stí­lus, a szecesszió ismeretével is, és megérintette őt William Mor­ris hatása, aki az 1890-es évek­ben londoni nyomdájának, a Kelmscoft Fressnek feltűnést keltő, míves kiadványaival meg­indította a „szép könyv” moz­galmat. A magas igénnyel meg­formált, művészi kivitelezésű könyvek első hazai műhelye a gyomai Kner Nyomda lett. 1915-től kezdve az öregedő Kner Izidor a könyvkiadás irá­nyítását is legidősebb fiának, Imrének adta át. Az 1880-as évek elején még kezdetleges 'kis nyom­dát Kner Izidor gyors ütemben fejlesztette nagy teljesítőképessé­gű üzemmé. Erre nézve jellem­ző, hogy századunk első évtize­dében' a vasútigazgatóság kény­telen vodt meghosszabbítani a vonatok tartózkodási idejét a gyomai állomáson, hogy a Kner Nyomda rengeteg küldeményét berakhassák a mozgóposta ko­csijába. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Hogy vagytok, szabadszállási úttörők? jégpályán! Zenekar az iskolában smaria NN, Szőrmentén mese • Ilyen volt Szabadszálláson a láng-akció! munka-, KRESZ-, atlétika-, ka­rate-, és aerabik-szakkörünk. .— Néptánccsoportunkat Ha­ránt Károly és felesége készíti fel a különböző szereplésekre. — Tehát fellépnek a nagyköz­ségen túl is? — Igen, most a Szovjetunióba, Rigába készülnek! — És azt is el kell mondani, hogy nagyon tetszett nekünk a szabadság lángja! Izsákról érke­zett hozzánk, és egész éjszaka őriztük, felváltva, a tanácsházán. Másnap kétéltű katonai jármű­vel vittük Orgoványra! Arra gon­doltunk, hogy pontosan ezen az úton jártak a szovjet katonák, akik talán olyan idősek voltak, mint a mi bátyáink most... — Elkészült a jégpályánk! Ezt tessék rólunk megírni! December közepe óta csúszkálunk, korcso­lyázunk a testnevelő tanáraink irányításával készült szabadtéri Ekkorra elkezdődött az elő­adás. Jaj, micsoda hangzatok! Űristen! De szerencsére ez csak a hangolás volt. Azután Béla bácsi elmondta, hogy mit kell tudni Johann Se­bastian Bachról. Beszélt nekünk a Brandenburgi versenyről, ame­lyet meg U hallgattunk. A nevet- gélés abbamaradt, a zene elbű­völt minket. Szó nélkül hallgat­tuk végig a d-moll kettős ver­seny II. és III. tételét. Legjob­ban mégis a h-moll szvit nyerte el tetszésünket. Ebben fuvola is szerepelt, Dratsay Ákos fújásá­val. Gyorsan eltelt a rettegve várt óra. Úgy érzem, máskor nagyon szívesen indulok ilyen hangver­senyre. Az előadás végén megnézhettük a nagybőgőt, és a hozzávaló szé­ket is. A szék olyan, mint a kis­babáké, hogy felérjék az asztalt. Mikor már mindenki elment, a zenészek pedig a könyvtárban itták a Márkát, hozzáfogtunk az ebédlő rendberakásához. És kitüntetésnek vettük, hogy pont mi vihetjük a kottatartókat az ajtó elé. Amikor végeztünk, mi is kap­tunk Márkát, utána pedig, saj­nos, haza kellett menni, tanulni. Veszelka András 6/c Kecskemét, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolai Bármelyik városi iskola meg­irigyelhetné a tágas, tiszta, új épületet, ahova csaknem kilenc- száz kisdobos, és úttörő naponta jár tudását gyarapítani. A Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagjai eszten­dők óta jól szerepelnek a kultu­rális és szellemi vetélkedőkön, élénk náluk a sportélet, és erős az önkormányzat. Hogyan látják mindezt a csa­pat tagjai? — erre keresünk vá­laszt. — Abban a szerencsés helyzet­ben vagyunk — mondja a nyol­cadikos Kiss Marianna —, hogy tevékenységiünket minden formá­ban támogatja a községi KISZ- bizottság, a Nagyar Néphadsereg két alakulatának KISZ-fiataljai, a szülői munkaközösség, a 'ter­melőszövetkezet vezetői, tagjai, szóval minden felnőtt. A beszélgetésbe bekapcsolódik Czine Andrea, Takács Zoltán, Plangár Tamás, Zrínyi Péter, Borók Róbert és Novadovszky Nóra is. — Nagyon emlékezetes volt, mert még mindig beszélgetünk róla, a Magyar Tanácsköztársaság •tiszteletére rendezett emlékver­seny és a láng-akció! — A Tanácsköztársaság tisz­teletére rendezett akadályver­seny lebonyolításában az volt az érdekes, hogy térképpel dolgoz­tunk, kerestük a következő lé­péshez szükséges tárgyak helyét. A játék közben pedig alaposan megismertük a százharminchá­rom nap történetét, ezt nagyon lényegesnek éreztük, valameny- nyien. — Sok nálunk a szakkör! A nyolcadikosok szinte kivétel nélkül látogatják a nyolcadiko­sok klubját. Nagyon sok érdekes, az elkövetkező években hasznos tudnivalót hallunk a foglalkozá­sokon. Van játék-, tánc-, kézi­(Az itt olvasható írás nem . tu­dósításnak, hanem magyar-dol­gozatnak készült.) A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjai megérkeztek is­kolánkba, eaért osztályunk fe­lének székpakolás ügyben gyü­lekezni kellett az ebédlőben. iNagy nehezen berendeztük a termet. Igaz, a székek egy kicsit össze-vissza álltak, de ez mellé­kes volt. Nekünk csak az volt a fontos, hogy az első sorban fog­laljunk helyet. Sikerült. Néhány osztálytársam panaszkodott, hagy ott nem lehet cukrot enni. Végül is hátra kellett ülni, hogy az elsősök jobban lássák az elő­adást. Persze, csakazértis előre furakodtunk. Ha már nem ehe­tünk cukrot, legalább lássunk va­lamit ! Közben megjelentek a muzsi­kusok. Gyorsan megtárgyaltuk, hogy kinek van nagy füle, orra stb. Amikor társalgásunkból me­gint feltekintettünk, elállt a lé­legzetünk! Kovács Béla matema­tikatanár bácsit láttuk, amint kottatar.tókat rendez. Gyorsan megkérdeztem tőle, hogy ő is benne van a zenekarban? Azt válaszolta: igen! Megjegyeztük, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, és azt is, hogy a zenekarban ő a legszebb! Később kiderült, hogy most nem fog játszani, ha­nem az összekötő szöveget mond­ja. Így már nem is voltunk .olyan büszkék rá. Egyszer volt, hol nem, de az biztos, hogy itt a közelben, ahol la háromke- reki dombok guggolnak, élt egyszer egy szücsmester, akit nemkülönben Szűcsnek hívtak. Szűcs, a szűcs dolgozott nappal, és éjlel, s csak akkor állt meg a miunká­jával, amikor a nappal elköszönt, ment jött az éjjel, illetve akkor hagyta ab­ba a munkáját, mikor az éjjel is el­köszönt, mert jött a nappal. Háromkereiklben Szűcsöt, a szűcsöt nem szerették, mert mogorva volt, senkihez sem szólt, csak a szőröket készítette, szőrmenti bundákat, boá­kat, keppeket és neppeket, tán még nlppekat Isi Egyszer aztán, egy szomorú őszi napon, Pufód, a világ legtonkosabb, és éppen ezért legéhesebb fiúja elha­tározta, hogy ő bizony felkeresi ezt a szőrösszívű szűcsöt, és munkát kér tőle. Arra gondolt, hogyha dolgozni fog a szőrösszívű szűcsnél, talán ba­rátságot is kötnek, talán még meg Is lágyul, ha másért nem, hát azért, mert ez a szűcs is nagyon szerette a finom ételeket. Szűcs, a szűcs meglepődve nyitott ajtót Pufóéinak. — Mi a szőrt keresel Itt, fiam? — Munkát! — vágta rá Pufóci. A szőrösszívű szűcs hümmögött, gondolkodott, magában szőrözget- te a helyzetet, aztán végül belecsa­pott Pufócd tenyerébe. — No, jő, akkor egyezzünk meg egy nagy dobostortában. — És mit kell csinálnom? — kér­dezte riadtan Pufóci, mert a dobos­torta szerinte túl kicsi fizetségnek tűnt. — Szőrszálat kell hasogatnod, fiam — mondta száraz hangon Szűcs, a szűcs. Esetleg valami könnyebb mun­kát nem tudna adni, mester? — nyelt nagyot Pufód, és lelki szemei előtt gombostűfej-nyíre zsugorodott a do­bostorta. — Én szűcs vagyok, fiam. Kákát nem adhatok, hogy kicsomózd. Nos, áll az alku vagy nem? Pufóci sandán végigmérte a raktár­ban tornyosuló szőrbegyet, miközben Szűcs, a szűcs visszament munka- padjához, "és egy szőrös kesztyűvel foglalatoskodott. Csak akkor kapta föl a fejét, amikor Pufóci nagynehe- zen újra megszólalt. — Szőrteüenitésről nem lelhet szó? Szűcs, a szűcs hitetlenkedve nézett Plútódra. — Szőrtelenítésről? Ejnye, hogy té- rlngettét, hát mit nem képzelsz, fiam, te szőrkótyagos, csupasz bőrű, te! Szégyenszemre, szűcs létemre ilyet kelljen hallanom! — azzal a kezében lévő szőrös kesztyűt a rémült fiú után hajította. Pufóci kimenekült a házból. Az utca végén még hallotta, amint a szőrösszívű Szűcs, a szűcs sopánko­dott. — Szőőőőmyű! Szőőőőőőőmyű! Pufóci szomorúan ballagott haza, miközben arra gondolt, hogy ez a szűcs tényleg egy szőrösszívű szörny. — Most úttörőszobát akarunk csinálni'! A berendezésre meg­keressük a pénzt, megyünk gyü­mölcsöt szedni, gyomlálni, a tsz- be. Legutóbb így tudtunk befi­zetni nagyobb összeget a Nemze­ti Színház építésére. — Készülünk a farsangra. Mert sokan vagyunk, külön tartjuk a kisdobosokét, és külön a mién­ket. Reméljük, olyan jól sikerül, minit tavaly meg azelőtt. Kívánjuk, tiszta szívből, hogy jól1 mulassatok, mind a kilenc- százan! Használjátok korcsolya­pályátokat, szép tornatermeteket, legyetek mindig vidámak és teittrekészek, majd felnőtt koro­tokban is! Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt fej­törő helyes megfejtését a mellékelt ábrán közöljük. A beküldők közül a következőiknek kedvezett a sorsolás­nál a szerencse, számukra könyvet postáztunk: Kanizsai Andrea, Szalk- szentmárton: Balogh Annamária, Kis­kunhalas ; Nagy Roland, Kecskemét; Szabó Márta, Ágasegyháza; Boros Judit, Kunszentmiklós; Baki Sándor, Kunfbábony; Krisztián Gabriella, Ja- kabszállás; Nagy András, Tass; End- ler Zsolt, Nemesnádudvar; Hammer István, Vaskút. Tudósítóink jelentik Ezen a héten ismét jelentkeztek hű­séges tudósítóink. A többieket bizo­nyára elfoglalta a sok tanulás, a fél­évi blzonyitványosztás előtti, izgatom. De reméljük, már minden csapatnál készülődnek a farsangra, az úttörő- kaimaválra. Arra kérjük valamennyi tudósítónkat, a krónikásokat, írják meg, náluk hogyan zajlott le a far­sang, volt-e jelmezes felvonulás, és ha díjazták az ötletes — maguk ké­szítette! — jelmezeket, kik lettek a győztesek? Erről várunk beszámoló* kát, február 14-ig, kérjük adjátok postára! • Borbély Dóra a Heflvécia-Ftíketeer- diel iskoláról irt figyelemre méltó so­rokat. „Észrevettem, hogy milyen ritkán írunk tanárainkról. Ezt most pótolni szeretném, mert úgy érzem, a mi is­kolánkban egész életünkre szóló út- ravalót kapunk nevelőinktől. Igazgatónk, Garat Zoltánná fárad­hatatlan, önfeláldozó és nagyon szi­gorú. Tudjuk: mindig a javunkat akarja, csupa-csupa jóindulat. Igaz­gatóhelyettesünk Butsi Rozália, csak értünk fárad, csapatvezetőnk, Cseh Miklósné, matematikatanárunk Pé- czeli József, Lakatos Éva néni törté­nelmet és oroszt, Brezina János pedig •testnevelést tanít nálunk, s mindent megtesz, hogy tudásunk gyarapod­jon. Osztályfőnökünk, Molnár Csabá­mé éneket tanít. Sajnos most beteges- jcedik, nincs közöttünk. Ügy hiszem, mindig szeretettel és tisztelettel fogok gondolni rájuk, és jó lenne tudni: minden iskolában ilyen sok szeretettel, figyelemmel ta­nítanak, mint nálunk!” „Igazi lovas szánon ültünk az elmúlt napokban — írja Lantos Péter Bajá­ról — amikor a< pörbölyi kisvasúiról leszálltunk, és bementünk a téli er­dőbe! Csodálatos volt! Láttunk sok vaddisznót, szarvast. Ittunk jó meleg teát, mert az orrunkat csípte a hideg. •Később a magunk hozta szánkókkal- •rendeztünk szánkó versenyt, alaposan elfáradtunk. Köszönjük a kirándulás szervezői­nek munkáját, ai lovasszánkó-élményt, mert ilyenen közülünk még senki sem ült!” Összeállította: Sdmecf Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents