Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

JS85. február 35. © PeíGffa Népe ® 5 NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT SZÉPEN MAGYARUL — _ _ • • , A ® • o » m mm .... ........».... — S ZÉPÉN EMBERÜL Az ifjúság egységéért MAGYAR UNTOM es FIUK! A múlt év végén egy újabb forráskiadvány megjelenése, A MADISZ 1944—1945 című kö­tet gazdagította a felszabadulással kezdődött sorsforduló történelmi irodalmát. Ügy gon­doljuk, hogy e válogatásból átvett megyei vo­natkozású adatok az olvasók szélesebb köré­nek érdeklődésére is számot tarthatnak. Négy. évtizeddel ezelőtt a kommunista párt- szervezetek mellett az ifjúsági csoportok szer­vezése is megkezdődött. A kezdeményezés me­gyénkben is követőkre talált Baján, Kiskun­félegyházán és Kiskunhalason. Kecskeméten Kommunista Ifjúmunkás Szövetség néven alakult meg a szervezet 1945. január 21-én, az MKP helyiségében. A Rákóczi út 3. 'szám alatt működő szervezet — melynek vezetője Kalmár Tamás lett — a szabad Magyarország felépítését tűzte ki célul. Ennek megvalósu­lását „a szellemi és fizikai munkásifjúság harcos egységének megteremtésével” szándé- .koztak elérni. ' 1 Az MKP politikai irányvonalának érvénye­süléséhez az ifjúság közötti összefogás meg­teremtéséhez szükség volt a Függetlenségi Front pártjainak együttműködésére, az ifjú­sági egységszervezet megalakítására. Előbb a debreceni, majd a szegedi fiatalok határoz­ták el, hogy az ifjúság összefogását, demokra­tikus szellemű nevelését a Magyar Demokra­tikus Ifjúsági Szövetségben valósítják meg. A közlekedés és hírközlés, nehézségei és lassúsága miatt,' a Duna—Tisza közén kissé vontatottan indult meg a szervezés. Volt, ahol a kommunista ifjúsági csoport alakult át MADISZ-szervezetté. Kecskeméten a helyi újságban közölt felhívással, nyomdában ké­szült plakáttal toborozták a fiatalokat az első 3 gyűlésre. A megalakulás körülményeit, han­gulatát megőrizte az említett kötetben is kö­zölt jelentés, amelynek szövegét a következők­ben idézzük: „Mint az ország többi részén, úgy Kecske­méten is megalakitottuk a Demokratikus If­júsági Szövetséget. A lefoglalt székházat rö­vid egy hét alatt teljesen berendeztük. A könyvtár megszervezése folyamatban van, mert még nem rendelkezünk elegendő meny- nyiségű könyvvel. Vasárnap, 25-én tartottuk alakuló gyűlésünket, ezt megelőzően plaká­tot állítottunk össze, melyen felhívtuk Kecs­kemét figyelmét a gyűlés fontosságára. Egy jelölőbizottságot hoztunk létre, mely az ala­kuló közgyűlésen demokratikus alapon, a je­lenlevők beleszólásával, megválasztotta a ve­zetőség tagjait. A vezetőség tágjai között kép­viselteti magát munkás-, diák- és parasztifjú. A vezetőség mindjárt egy szervező bízott-- ságot hozott létre, mely bevonta a szervező bizottságba a jelenlevő gyárak, iskolák és pa­rasztinak küldötteit. Az alakuló közgyűlésen fölszólaltak az új vezetőségi tagok. Rövid program keretében ismertették az Ifjúság összefogásának szük­ségszerűségét, felhozták a múlt hibáit és igazolták azt, hogy az ifjúság nem magyar szellemben volt nevelve. A vezetőség megegyezett abban, hogy nfin- den héten ülésre hívja össze a vezetőség tag­jait, a hét egy napján ifjúsági délutánt ren­dez, sportbizottságot alakított és .minden va­sárnap délután táncot tart. A tánc közben egy kis előadást rendez, amelyen keresztül a tag­létszámot akarja emelni. Folyamatban van a dalkórus megszervezé­se és kultúrgárdák alakítása. A gyűlésen kö­rülbelül nyolcvanan vettek részt, és több új tag mindjárt be is iratkozott.” A vezetőségbe kommunista, szociáldemok­rata és pártonkívuli fiatalokat választottak. Az elnök Vári László, alelnök Székely György, a titkár Kalmár Tamás, helyettese Rajnák Bo- riska lett. A vezetőség tagja volt még Alb­recht István, Pethö Sándor, Csák Júlia, Szi­geti László és Huszár István. A kecskeméti szervezet tevékenysége a to­vábbiakban is az ifjúsági egység létrehozásá­ra és kiterjesztésére irányult. A fiatalok ér­deklődésének megfelelő, színes mozgalmi élet megteremtésére törekedtek. Ehhez a sport­szakosztály, a színjátszó és irodalmi kör, az énekkar és a zenekar létrehozásával terem­tettek lehetőséget. A hatékonyabb, demokratikus tartalmú po­litikai munkát szolgálta a vezetőség megújí­tása is május közepén, amikor Kádár József az elnök, Pullai Árpád a titkár, Szigeti László a társtitkár tisztét vette át. Három kecskemé­ti fiatal a központi vezetőképző iskola három­hetes tanfolyamát! sajátította el a mozgalmi ismereteket. A MADISZ tevékenysége a város nyilvá­nossága előtt zajlott. Június 10-én a Kossuth- szobor előtti nagygyűléssel, zenés irodalmi és sportrendezvénnyel tették emlékezetessé a magyar ifjúság napját. A hazatérő hadifog­lyok fogadása, a megsegítésükre indított gyűj­tésben való részvétel, az újjáépítésben vég­zett rohammunka, a taglétszám növelése — csak néhány az akkori feladatok közül. 1945 nyarán kiépültek a területi, megyei és járási titkárságok, a MADISZ irányító szer­vei. Ekkoriban még kevés politikailag képzett BSh ERTHMSÉGI. MUNK!' Hívunk mindnyájotokat a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe. ALAKULÓ GYŰLÉSÜNK február 25-én, vasárnap délelőtt fél II órakor Szék­hazunkban, Bdt Unánv-u. B. Minden ha/alíasan gondolkodó iljúnak itt .van a Hőivel f qvölt keli dolgoznunk és harcolnunk az új, demokratikus Magyarország lelépftóséértj M. D. I. Sz. Szervezd Bizottsága MAS;1-’*/ .»HM**»-»»« ***** pJpflfeS r, i és vezetésre alkalmas ifjúsági vezető volt, ezért a vezetőségek nem működtek teljes lét­számmal. A községi szervezetek létrehozása is ebben az időszakban történt. A mostani Bács-Kiskun megye területén egy augusztus­ban összesített jelentés szerint a taglétszám megközelítette a 15 ezret. Azt már az ifjúsági mozgalom történetéből tudjuk, hogy a MADISZ-nak nem sikerült az ifjúsági egységet megvalósítani. Ugyanis a demokratikus pártok időközben létrehozott ifjúsági szervezetei jelentős rétegeket vonzot­tak magukhoz. Emellett felélénkült a jobbol­dali ifjúsági szervezetek tevékenysége is, amelyben az ellenforradalmi rendszer ideo­lógiája a legkülönbözőbb módon érvényesült. Mindez még csak kezdete volt a politikai pártok harcának, amely mindenekelőtt a ha­talomért, de ugyanakkor az ifjúság megnye­réséért is folyt. Négy évtized távlatából már megállapít­hatjuk, hogy a MADISZ a felszabadulás utá­ni ifjúsági mozgalomban tevékenységével hoz­zájárult a harcos, tettrekész fiatalok nevelé­séhez, akiknek többsége a szocialista társa­dalom aktív építőjévé vált. Bársony Ferenc Milyen cucc tetszik neked? A Táskarádió műsorát hallga­tom. „Te milyen cuccot sze- ( retsz?” „Milyen cucc tetszik ne­ked?” Ezeket a kérdéseket teszi fel a beszélgetés vezetője a fia­talokból álló társai-ágnak. Ve­szem a jegyzettömböt, hiszen ha Így hangzik a kérdés, valószí­nűleg még néhány Ifjúsági nyel­vi szó előkerül. Hát semmit sem jegyezhettem fel, a kérdésre fe- lelgető fiatalok köznyelvi szókin­cséből szőtték a mondataikat, s még véletlenül sem neveztek meg valamit a holmijukból az ifjúsági nyelv szavával. A ripor­ter pedig újra. meg újra így ad­ta fedi a kérdéseit, az 'Értelmező Szótárunk által tolvajnyelvinek minősített cucc szót nem vál­totta fel a köznyelvi holmival. A cucc a harmincas években a diáknyelvben már ismert szó volt. Valószínűleg a tolvajnyelv­ből került át, bár csak az 1963- ban megjelent tolvajnyelv! szó­tár közli először az argó szavai között. Ezekben az években azonban erősen rosszalló jelen­tése volt, ugyanis cuccnak csak a más holmiját neveztük, az olyan holmit, amely saláta tan­könyvekből és füzetekből, gyű­rött és piszkos ruhaneműből állt A saláta szó már abban az idő­ben a piszkos, gyűrött és ron­gyos füzetek és tankönyvek diák­neveként élt. Azóta cucc szavunk eléggé nagy pályát futott be. A hetve­nes évek elején megjelenő Ér­telmező Kéziszótár már a bi­zalmas stílusminősítést ad ja a szónak. Tehát a tolvajnyelvből, majd a diáknyelvből átkerült a közvetlenebb, a fesztelen hangú társalgási nyelvbe. Jelentésiköre is kibővült, ma már nemcsak a holmit jeteiti, hanem a csoma­got, a szatyrot is. Sőt többes­számban is használatos (az Ér­telmező Szótár még kiemeli, hogy csak egyesszámban élő szó). „Kicsomagolom |a cuccaimat”, „Szedd össze a cuccaidait!” — mondatokat a fiatalság körében naponta hallunk. De találko­zunk efféle mondatokkal is már: „Ez most menős cucc”, „állati jó cuccaid vannak”... Mindig meghökkenti és za­varja az embert az, 'ha leirt# vagy hallott szövegekben oda nem illő szavakat, kifejezéseket használ valaki. A Táskarádió ri­portjában a cucc szó nem illett a szövegbe. Persze lehetséges az, hogy a riporter valami fesztelen hangú és közvetlenebb beszélge­tésre készült. Nem sikerült el­érnie ezt, ezért „lóg ki” a szö­vegéi e szó. Csakhogy túlságo­san gyakran találkozunk ma ilyen szövegekkel. Egyet ezek- közül hadd említsek meg még! Egy évnyitó ünnepély kissé emelkedett hangú, ünnepélyes évnyitó beszédébe csúszott be ez a mondat: „A diákok lógnak az órákról.” Bachát László Szobrászok a bécsi Künstlerhansból Az Osztrák Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége egy esztendeje kötött egyezményt egymás­sal. Az Osztrák Szövetség elnöke, Hans Mayr professzor válogatásá­ban most négy ausztriai szobrász — Wolfgang L. Haidinger, Kurt Ingerl, Walter Kölbl és Osamu Nakajima — munkáit mutatják be a Fényes Adolf teremben. I Könyvek feláron ilenc könyvet vettem 146 t forintért,. átlagot számol* ' va darabját 16 forint Húsz fillérért. Nem sokért, sőt a mai könyvárak mellett potom olcsón. Ha pedig a könyvek tartalmát, témáját, belső értékét nézem, ak­kor szinte főnyeremény. A legvastagabb köztük 640 ol­dalas, tizezerhatszáz példányban adták ki Pozsonyban a magyar és csehszlovák közös könyvkiadási egyezmények keretében, ebből nyolcezernyi került a hazai bol­tokba 1962-ben. A neves szlová­kiai magyar író, Dobos László két regényét rejti a könyv. A negyvenes évek izgalmas éveit elevenítik meg. Az a tény, hogy a polcon, raktárban maradt, azt mutatja, hogy nem keltett elég érdeklődést. A legvékonyabb, amit kibá­nyásztam a polcokra sűrűn ra­kott és féláron kínált könyvek közül, egy úgynevezett hasonmás kiadás. Mindössze ötezer pél­dányban adták ki újból a „Ma­gyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai” című könyvecs­két a megjelenésének 150. évfor­dulója alkalmából. Egy kis 32 ol­dalas füzet volt ez annak idején „A Magyar Tudós Társaság kü­lönös használatára”, melyhez most — mármint 1982-ben — Ke­resztúri/ Dezső irt gondolatéb­resztő, a magyar írásbeliség fon­tosabb állomásairól tudósító és el­igazító jegyzetet. Ügy látszik, hogy mind a mai napig nem kel­tette fel senkinek a figyelmét. Nagy László rajzolta le Kor­mos Istvánt, s ez a rajz díszíti A vasmozsár törője című könyvet, amely „Szegény Yorick” össze­gyűjtött prózai munkáit tartal­mazza. En is csak most vettem észre a polcon, talán annak ide­jén nem is volt ott megtalálható. , Csak örvendeni tudok, hogy eiőbújt és kínálta magát Darvas József könyve, amely A léleknek kenyere címen az 1967 és 1973 között, élete utolsó hat évében elhangzott előadásait, cikkeit, a vele készített interjúk szövegét tartalmazza. Megtudha­tom, hogyan vélekedett a népi kollégiumokról, a költészetről, s miként emlékezett a szárszói kon­ferenciára. Több meglevő Simon István-kö- tet után a Gyönyörű terheim har­madik kiadását tartom a kezem­ben, és ebben verseit 1943-tól 1972-ig, az őseim címűtől a Téli rapszódia csöndes elégiát sejtető — a kötetben az utolsó — versé­ig. őszinte kíváncsisággal lapoz­tam fel Szobotka Tibor összegyűj­tött novelláit, melynek A vető- kártya főhadnagya címet adta az elrendező.szándék. Az életmű je­lentős része ez a — tudjuk, hogy évekig hallgatásra ítélt szerző nehezen napvilágra törő novellá- . it tartalmazó — kötet, több, mint ötszáz oldal. Mi lett volna, ha ... 1 Egy kismonográfia Karinthy Frigyes pályaképéről a kolozsvá­ri Dácia Könyvkiadó gondozásá­ban, aztán Gyurkó László négy kisregénye A halál árnyéka cí­mű kötetben, továbbá Garai Gá­bor Meghitt beszélgetések című könyve, ,a beszélgetések, ^melye­ket pSlyáHáfSÁkIM' fblytdfott a rádió nyilvánossága előtt. Valahogy úgy adódott, hogy a könyvterjesztők most éppen az olcsóbb könyvektől igyekeznek szabadulni, vagyis azoktól, ame­lyek még 1982-ben kerültek a polcokra, illetve maradtak a rak­tárban. Harminc forint körüli áron kerültek a boltokba. Az a furcsa helyzet állt tehát elő, hogy szinte kétszeres árleszállításnak érzékeli az ember a meglehetősen nagy könyvválasztékot, amit még mindig dúsítanak szinte naponta, például a kecskeméti központi könyvesboltban. Persze sok könyv akad itt olyan, amit annak idején teljes­áron megvettünk, és most egy kicsit dünnyögünk, lám féláron lehetne a miénk. De ez csak csöppnyi mérgelődés, hiszen vé­gül is a pillanatnyi „nyereség” érzete a fontos. Talán nem is fo­rintban, hanem, hogy „lépre men­tünk”, s megint könyvet vittünk haza. Pedig már alig van helye az újabbaknak ... F. Tóth Pál • Kurt Ingerl: Struktúra (13.) A kapitányt pedig nem lehet zavarni bizonytalan, fél­kész ügyekkel, öt már csak a le­zárt akták érdeklik. Talán ezért érez most valami lelkiismeretfur- dalás-félét, hogy megkeresett en­gem Max miatt. Aztán itt van ez az éjszakai szobakutatás. Vajon miért csinálták? Mit akarták megtudni? Lehet, csak figyelmez­tetni akartak. Csak meg akartak félemlíteni, hogy vigyázz, tahó- kám, tisztában vagyynk vele, hogy miért jöttél 'ide, úgyhogy jobban teszed, ha fölszívódsz a fészkes fenébe... No, meg Ruth ... De Ruthot azonnal fölmentet­tem. Nem hiszem, hogy egyszerű, buta leikével belemászna ilyen históriába. Ilyesmihez sokkal dörzsöltebb nőket találni az alvi­lágban..-. Gondolataimból' a fekete Chev­rolet érkezése zökkentett ki. Pu­hán, méltóságteljesen gurult a szálloda elé; a szőke férfi szállt ki belőle. Ruganyos léptekkel in­dult az ajtó felé, combjánál fe­kete diplomatatáska ringatózott. Ahogy belökte a szálloda lengő­ajtaját, csuklóján széles arany­lánc villant. „Itt aztán lehet dohány” — gondoltam, és az órámra pillan­tottam: tizenegy óra múlt három perccel. Ruthnak igaza volt: a tag mintegy húsz percet töltött oda­benn. Amikor megpillantottam, elfordítottam az indítókulcsot. Közvetlen mögé kormányoztam a járgányt, mivel semmifélekép­pen nem akartam szem elől té­veszteni. Végigfurikáztunk né­hány belvárosi utcán, aztán be­fordultunk a Darwing Avenue-ra. A szőke herceg a Napraforgó bár előtt fékezett; jómagam tovább hajtottam az utca végéig; fél ke­rékkel fölugrattam a járdára. Még zsarukoromból emlékeztem érre a köpködőre: kimondottan a nehézfiúk tanyája. A bár egyéb­ként non-stop nyitvatartással üzemel. A visszapillantóból fi­gyeltem az utcát: rozoga, csepegő házak düled’eztek mindkét olda­lon. Hála, nem kellett sokáig vár­nom a tagra. Amikor beült az autóba, láttam, már nincs nála a táska. „Vajon mi a fenét' csinálhatott odabenn?” — tettem fel magam­nak a szónoki kérdést, és be- gyújtotam a motort. Szinte egy­szerre indítottunk. Nem diktált eszeveszett tem­pót, viszont látszott, mestere az autóvezetésnek. Rövidesen él­hagytuk a belváros szűk, kacska- ringós utcáit, keresztülhajtottunk az üzleti négyeden, s néhány perc múlva az újgazdagok negyedében furikáztunk. Újabb és újabb, ha­talmas gyepszőnyeggel körülvett villák nőttek ki a szemem előtt, úszómedencéstől, kocsifeljárós- tól. A nagyobb, palotáknak szánt épületek giccses eklektikája vi­szont émelyítően hatott a gyom­romra. Régi bérpalota előtt fékezett. Az aranyozott kapu önműködően ki­nyílt, s- méltóságteljesen elnyelte a Chevroletét. Lassan elhajtottam a ház előtt. A kapu fölött két ara­nyozott kőangyal tartotta a ház­számot. Fölírtam a cimet, majd ráléptem a gázpedálra, és visz- szakanyarodtam a város felé. A kapitány őszintén meglepő-- dött, amikor megálltam az író­asztala előtt. — Nahát, Mr. Wittgen, nem gondoltam volna, hogy ilyen ha­mar viszontlátjuk egymást — kö­zölte vidáman, s a zsebem felé bökött: — Csak nem a jelentést hozta? — Az még korai lenne, kapi­tány. — Akkor? Leültünk a szoba bal sarkában kialakított társalgóba, és elmond­tam neki mindent, kivéve Ruthot, mivel ezt a kapcsolatot mégiscsak a magánügyemnek tekintettem. Amikor befejeztem, a kapitány - megkérdezte: — Es mihez fog most kezdeni, Mr. Wittgen? — Razziát kérek a Napraforgó bárba — jelentettem ki. A kapitány bólintott, s a tele­fonkészülékhez nyúlt. — Most azonnal? Az órámra pillantottam — Nem. Másfél óra múlva, te­hát pontosan fél háromkor. Egy perccel sem előbb, ha lehetséges. A kapitány kiadta az utasítást. Megvártam, amíg leteszi a kagy­lót, csak utána szólaltam meg: — És szeretnék beszélni a kábító­sok főnökével is ... Ismét a telefon után nyúlt. — Mr. Bradley? — köhintette a kagylóba. — Kérem, jöjjön át hozzám... Nem, mindössze né­hány kérdésről lenne szó. Igen, minél előbb. Köszönöm. — A kagyló halk kattanással került a helyére. A kapitány rám nézett: — Néhány perc múlva itt lesz. Segíthetek még valamiben? Bólintottam. Zsebemből előha­lásztam a cetlit, amire fölírtam a bérpalota címét. — Szeretném megtudni a lakók névsorát, ha lehetséges, rövid életrajzokkal együtt... Tudja, bolondja vagyok a részleteknek. Egyetlen pillantást vetett a cé­dulára, s már hívta is a nyilván­tartót. Aztán hosszú percekig hallgat­tunk A kapitány szólalt meg el­sőnek: — Mr. Wittgen, maga szerint Max még életben van? Cigarettát raktam a számba. A gyufa meggyújtását sokáig el­húztam. — Valami azt súgja, hogy igen. — Adná az ég, hogy igaza le­gyen — sóhajtotta a kapitány. Kopogtattak az ajtón. Bradley volt, a kábítószercso­port főnöke. Nagydarab, jóvágá­sú férfi benyomását keltette, nem lehetett több negyvennél. Sötétkék öltönyét mégjobban ki­emelte vakítófehér ingje. Simára borotvált arcában apró, de élénk szemek ültek. A kölcsönös bemutatkozás után azonnal a lényegre tértem:. — Mit tud a Nazir szállóról? — kérdeztem; a füstöt a cipőm felé fújtam. — Közepes hely, elfogadható árakkal — válaszolta egykedvű­en Bradley. — Nem volt még dolguk az al­kalmazottakkal? Gondolom, tud­ja, hova akarok kilyukadni... Bradley megrázta a fejét. — Ha lett is volna, sajnos, ak­kor sem szolgálhatnék felvilágo­sítással ... Ügy tudom, maga már nem tartozik a Rendőrség kötelé­kébe. — Kiválóak az' értesülései. — Ereztem, ahogy a pír elönti az arcomat. Bradley elmosolyodott. — Nem az értesüléseim kiválóak, hanem a memóriám. Emlékszem még az ügyére. Elég nagy port kavart annak idején... , (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents