Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-22 / 44. szám

y

1985. február 22. • PETŐFI NÉPE • 5

Csökkentett adminisztráció (?)

A pedagógusok nem panaszkodhatnak. Mostanában odafigyelnek rájuk, könnyítik, segítik az új oktatási tervezetet, csökkentették az adminisztrációt. Riportunkban ez utóbbiról kérdezősködtünk Solton, Kiskunhalason és Kunszent- miklóson. Mit mondanak a tanárok: tényleg kevesebb az adminisztráció ?

A solti általános iskola tanári szobájában hűvös volt a légkör: cttjártunkikor nem fűtötték kellően a helyiséget, így a pedagógusok magykiabátban mondták el véleményüket.

Górgényi Istvánná matematika—fizika szakos tanár, de csak matematikát tanít a gyerekeknek:

— Az osztályfőnököknek, így nekem is figyelemmel kell kísérni a tanulókat a négy év alatt. Hogy jobban megismerjük őket, felkeressük a tanítványokat családi körben is. Ezekről a látogatásokról régebben jegyzőkönyvet kellett készíteni, most ezt nem kérik. De mégis felírtunk egyet s mást, .hiszen nem lehet mindent fejben tartani. A négy év alatt összegyűjtött adatokat a továbbtanuláshoz szükséges jellemzés megfogalmazásakor hasznosítjuk. Igaz, ez nem gyakori feladat. De azokból is van bőven! Mindennap . hat órát tartok. Ezekre valamikor fel kell készülni. Otthon legalább három órát fordítok vázlatkészítésre.

Kovács Jánosné jelenleg gyesen van, az iskolában óraadó:

' i — Nekem kevesebb jut az adminisztrációs' feladatokból. Szinte csak annyi, amíg a naplót beírom. Németet, tanítok az alsósoknak, négy harmadik osztályban. Ha visszajövök a gyesről, bizonyára rám is több munka vár majd ...

Váradi Gáborné magyart és orosz nyelvet oktat a solti nebulóknak. immár húsz esztendeje, ű is bekapcsolódik a beszélgetésbe :

— Kolléganőim mondandóját azzal egészíteném ki, hogy egyre több az .iskolán kívüli feladatunk. Például most vittük a gyerekeket az egészségházba, tüaő- szűrésre, s oda névsort kellett írni. Ez is az adminisztrációs munkáink közé sorolható. Sokat bíbelődünk a dolgozatok javításával. Mennyit kall átnéznem? Számoljunk csak! Egy évben három dolgozatot és három Ki mit tud? jellegű tesztet írnak a tanulók! Nyolc osztályban tanítok, tehát mintegy 1440 felmérőt kell átböngésznem. a munkafüzeteket, az orosz nyeiv.i szótárakat. Igyekszem a következő órára mindig kijavítani, mert várják a gyerekek. Tudja, nem az adminisztrációt kellett volna csökkenteni, hanem a diákok és a tanárok egyre növekvő terheit!

Hasonlóképpen vélekednek a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium pedagógusai is. Négyen ülnek körülöttem: Kékesi Tiborné magyar—orosz szakos, Paczolay Gyuláné testnevelő tanár, Pesta- lity Antal osztályfőnök, .párttit- kár és Sallay Sándor igazgató.

Az osztályfőnök:

— Az iskola vezetői régebben sem követelték meg azokat az adminisztrációs feladatokat, amelyekről úgy gondolták, hogy. feleslegesek. Az osztályközösségre vonatkozóan félévenként helyzet- elemzéseket készítek, ez bevált módszer. Könnyebben áttekinthető a gyerekek fejlődése, tanulmányi eredménye stb. Most februárban sok a dolgom, a továbbtanuláshoz szükséges jelentkezési lapokat rendezem. Három-négyoldalas jellemzést kell írnom a felvételizőkről. Ez komoly fel- i adat, bár igaz, csak négyévenként ismétlődik.

Az igazgató:

— Higgye el, a pedagógusok túlterheltsége nemcsak ezekből a tennivalókból adódik, hanem abból, hogy a kötelező óraszámokon túl is sok dolguk-akad. Sokan vannak olyanok, akik tíz nap alatt hatvan órát tanítanak, s délután más jellegű elfoglaltságok várnak rájuk. A tanár ideje is lekötött, hát még a tanulóké! Szinte egész nap itt vannak az iskolában. Kérdezem: mikor jut idejük a felkészülésre, a másnapi feladatok maradéktalan megoldására? A tantervek és a tankönyvek egyre magasabb követelményeket állítanak elénk, sokszor nem az életkori sajátosságoknak megfelelek. A színvonal magas, s hogy mi követhessük, bizony nem elegendő a főiskolán, egyetemen szerzett tudás. A fakultáció szintén hozott újabb feladatokat.

I A magyar—orosz szakos tanárnő:

— Nekem az órák anyaga okoz

nehézséget, óriási témakört ölel fel. S ja könyv: majdhogynem egyetemi szintű. Sokszor nem tudjuk befejezni az egy tanévre-, előírtaikat,,'S a . hiányosságokat a következő tanévben kell pótolnunk. Feszített a tempó. Kollégáimmal gyakran úgy érezzük, elveszünk, belefáradunk a munkába. S előbb-utóbb kialakul egy stresszállapot: sosem vagyunk

szinkronban a tanmenettel.

A testnevelő:

— Nagy bajban van az a tornatanár, aki délután is meg akarja mozgatni a középiskolásokat, hiszen tengernyi elfoglaltsággal ütköznek az időpontok. Előfordul, .hogy úgy kell egyenként „összegyűjteni” a gyerekeket. El- váriák tőlünk, hogy egyre több tömegsport-rendezvényt szervez, zünlk. De .kiknek? ... Az adminisztráció? Abból is jut nekünk: e. felmérések eredményeit rögzíteni kell.

A „panaszórának” 'vége. Már csak azért is, mert időközben mindegyik beszélgetőpartnerem elrohant megtartani a következő óráját...

* * *

Kunszentmiklós, a 620. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet

• Szertárnyilvántartás

kollégiuma, ötvenkilenc fiú Iákik itt. Rájuk „vigyáz” — többek között — Vörös János igazgató és Németh József nevelőtanár. Az irodában találom őket, a szokásos napi teendőiket végzik.

Egy évre összeállítják munika- tervüke’t. A nevelési területekre, a tanulmányi, a politikai, a kulturális tennivalókra, külön programot dolgoznak ki. A gyerekek naponta összegyűjtött érdemjegyeiket a csoportvezetők füzetébe írják be. Így a nevelők is naprakészen figyelhetik: ki hogyan áll a tanulásban. A kollégiumi napló vezetése negyvenöt perces elfoglaltságot ad a tanároknak. Vörös János megjegyzi: Csak olyan adminisztrációt vezetnek, aminek szükségét látják.

A tavalyi rendelkezésben azt is megfogalmazták, hogy nem kötelező feljegyzéseket készíteni a kollégistákról, a pedagógusra bízzák, csinálja-e ezt. Csinálják. Aki lelkiismeretesen akar dolgozni, annak elengedhetetlen, hogy alaposan ismerje tanítványát. A ikunszentmiklósi kollégir umban a^f'ts ízáröofit&rtják, högy1 a beteg ;gyérekek -melyik ' orvosJJ nál jártak, milyen gyógyszert kaptak, hol tartózkodnak betegségük idején. Ez nem lenne kötelező, mégis szükségét látják.

Németh József naplót vesz elő. A tanulmányi lapon ott áll zárójelben: (NEM KŐTELEZŐ!) Már hogy ne lenne fontos beírni a növendékek osztályzatait! Csak ránéz a lapra a tanár, és már tudja is, hogy kire kell még jobban odafigyelnie.

* * *

Csökkent-e az adminisztráció? A gyakorlat azt mutatja, továbbra is jegyzeteik készítésével kívánják a tanárok, nevelők megkönnyíteni Saját munkájukat. Mert például jellemzést írni csak akkor tudnak, ha adatokra támaszkodhatnak, ha alaposan ismerik tanítványaikat S a másik: egyéb adminisztrációs tennivalóikat nem végzi el senki helyettük.

Borzák Tibor

Klasszikusunk, Bornemisza Péter

450 éve született

A 16. század három nagy író- alakja közül ő az, akiről a legkevesebb szó esett a magyar irodalom történetében. Balassi Bálintnak valóságos divatja volt a

19. század végén, de Heltai Gáspárt is sokan emlegették, hiszen századának legjelentősebb prózai elbeszélő tehetsége volt Hanem Bornemisza Pétert, aki pedig hát a régi magyar irodalom kiemelkedő klasszikusa, méltatlanul mellőztük. Csak az újabbkori magyar irodalomtörténetírás fedezte fel igazából.

Születésének körülményét kalandos-homályos történet övezi. 1535. február 22-én született vagyonos budai polgárcsaládból. Hat év múlva török kézre kerülésekor elveszti a szüleit, és a Felvidékre kerül, ahol különböző távoli rokonságú nemesi udvarházakban nevelődik. Tudni kell, hogy a korból van egy érdekes híradásunk,, miszerint a budai tanács úgy próibálja megmenteni a várost a felprédálástól. hogy a legszebb asszonyt, égy bizonyos Bornemisza Tamásnét, felajánlja a szultánnak. Díszes kísérettel viszik a szultán sátorába, aki örül a szép ajándéknak és magával viszi Sztambulba. Na mármost Bornemisza Péter apját Bornemisza Tamásnak hívják, de hogy a budai polgárok szép túsza Péteir anyja lett volna, erre közelebbi hiteles adatunk nincsen.

A Felvidékre került ifjú elsősorban a Balassi család oltalmát élvezte, először Kassán tanul, itt esett meg véle a híres kísértet- história. Az tudniillik, hogy a protestánsüldöző kassai kapitányt fehér lepedőben riogatta, aki azonban „elővonta a sutból Péter diákot, megverte, és börtönbe csukatta. Bornemisza azonban

ügyesen megszökött”. Nem ez volt élete egyetlen szökése, sokszor kellett még élete folyamán különböző börtönökből engedély nélkül távoznia. Mindenesetre ekkor indult arra a bizonyos nyolc évig tartó tamulmányútjára, melyről neves kortársa, Bőd Péter azt írta, hogy nyolc forinttal indult, nyolc évig tartott., és nyolc forinttal tért haza. Induláskor írja talán legismertebb versét: „Siralmas énnéköm tetüled megválnom, /Áldott Magyarország tőled eltávoznom...”

Padova, Bécs, Wittemberg a tanulás főbb állomásai. Az utóbbi helyen Melainohton tanítványa, és Becsben 1558. tavaszán fordítja le Szophoklész Elektráját magyar nyelvire. Ekkor huszonhárom éves. És nem véletlenül szólaltatja meg a görög tragédiát magyarul. Ezt a kérdést vizsgálja: „Vajon akkor, midőn a haza durva rabságban senyved, szabad-e erőszakkal szembeszállni a zsarnokkal, vagy pedig biztonságosabban arra kell-e várni, 'hogy az idő hozza meg az orvosságot és az enyhülést?” A dráma a magyar társadalmi problémák merészen aktualizált jellegével tűnik ki. 1561-ben aztán végleg élethivatást választ: lutheránus lelkésszé, református prédikátorrá válik, a reformáció lelkes hívévé. Ekkor Balassi János udvari lelkésze, Balassi Bálint tanítómestere. Amikor gazdáját letartóztatják (Dobó Istvánnal együtt), gróf Julius Salm feleségének, Thurzó Erzsébetnek a szolgálatába áll, ahonnan majd az Ördögi Kísértetek kiadása miatt kell eljönnie.

Már korábban megjelent Ötkötetes Prédikációs könyve, az 1573—79 között kiadott PostiU lák is országos hírt szerzett neki.

Ez a mű lázadás a hatalom erkölcsi és politikai praktikáival szemben. Támadja Rudolf császárt és élteti Báthory István lengyel királyt, kifejezve azt a reményét, hogy majd Báthory egyesítem fogja Erdélyt és a Habsburg-ura- lom alá került magyar részeket. Bornemiszát korábban is gyűlölték a katolikus főpapok, most azonban olyan hajsza indul ellene, melyben nemegyszer csak a véletlen menti meg életét Becsben elfogják, felségsértés a vád. Mint Galileivel, • vele is visszavonhatják azt, amit kinyomtatott, de ezzel együtt életét csak újabb kalandos szökésének köszönheti. Végül Balassi Bálint detrekői vára lesz az otthona, itt rendezi sajtó alá. Énekeskönyvét és itt hal meg 1584-ben, a Balassi-bir- tok egyik falujában, Rárbokon. Halála után Károli Gáspár az. ő nyomdájának betűivel adja ki a vizsolyi bibliát, abból a pénzből, melyet még az élő Bornemisza szerzett neki, erre a célra, erdélyi forrásbóL

Sz. M.

; ISMÉT VÍGJÁTÉK

Goldoni-bemutató

A barokkos, tülifüggönyökkel díszes szobában De la Coterie hadnagy (Beratin Gábor) és szolgája (Gulyás Zoltán), a nézőtér ellső sorában Gd- gyor Péter, a Nem mindennapi házasság rendezője és a próbára bekukkantó újságíró, hátrább Horváth Ferenc, a rendező munkatársa. Sohasem olvastam, sohasem láttam ezt a Carlo Goldoni (1707—1793) komédiát. Állítólag Nem mindennapi történet címmel még a múlt században játszották hazánkban.

A többször ismételt jelenetet így is könnyen beilleszthetem a történetébe! Az ágrólszakadt, ráadásul — nevéből is sejthetően — külföldi- tiszt hirtelen indulattal távozni óhajt titkos szerelme közeléből. Inasa azonban szeretné tartóztatni, mert őt is idehúzz& a szíve, itt él az ő választottja is. Beratin földúltan rohangál. Minden lépést kiszámítanak. Gágyor Péter (aki először rendez a kecskeméti nagyszínházban) arra kéri, hogy egy-egy pillanatra huppanjon az egyik karosszékbe. ezzel js jelezze: otthonosan érzi magáit ebben a környezetben. Egyetértenek a javaslattan, ámde nem ás olyan egyszerű az ötlet kivitelezése. Az ifjú szerelmes oldalán csüngő kard beleakad az ülőalkalmatosság meHettl asztalba, kézenfekvőnek látszik a megoldás: arrébb kell tolni. Az _ egyik későbbi jefflenetben azonban a karosszéknek közvetlenül az így fontossá vált bútor mellett kap szerepet. Percekbe telik, amíg kialakul a célszerű megoldás.

Majd Holl Zsuzsa, Giannina, a szép és mondani is fölösleges, szerelmes ifjú hölgy és a rendező között bontakozik ki kisebb, mindvégig szelíd és szakszerű vita bizonyos hangsúlyokról. Végül is. kölcsönös engedményekkel megegyeznek a (fikcióban.

Ennyiből csak arra következtethetek, hogy Gáevor Péter igen aorólékosan kidolgozta, kidolgoztatja a nagy színházi reformer vígjátékénak Kecskeméti előadását.

Természetéből adódóan a rendező is inkább munkája természetéről, mint a várható hatásról szól.

— Amikor megbíztak ezzel a feladattal még nem tudtam, hogy mennyire modern magatartásokat írt Goldoni. Századunkban fedeztük föl az elidegenedést, de a Nőni mindennapi házasság szereplői sem tudnak igazán közeli keriiini egymáshoz, mert az össze tartozók, sem tudják igazán szeretni egymást. Szó sincs persze filozo- fálgatásról, elmélkedésről; gyorsan pergő jelene-’ tekből csendüli ki ez a felismerés. Bámulatos az álleit látszólagos apróságai iránti vonzalma, erős megfigyelőképessége. Ez a fogékonyság is századunkat idézi, gondoljunk csak Örkényre.

— A próbán többször is kemény, gyors tempóra hívta fel a szereplők figyelmét.

’ot-”"Nézelfiém szerint minden műnek adott a ritfhúsá.“EZit ’fceM*ímegiérezni, megéreztetni. A mesterkélt föílpergetés a hatáskeltés olcsó módja. A meséhez hasonló fontosságú Goldoni szöveget érvényesíteni szeretnénk.

— Túlontúl is divatba jött hazánkban a zenés vígjáték számomra felemás műfaja. A Nem mindennapi házasság plakátján nincs föltürvtetve zenei közreműködő.

— Goldani műveit egyebek között a pontos környezetrajz élteti. Láttatóan, élvezhetőén teszi a színpadra, amit tapasztalt, megfigyelt. „A vígjáték menetéből következő” cselekménybonyolí- tásra és játékra maga a szerző is kérte a színészeket. A mozgásokat kíséri csupán egy erős ritmusú, folklorisztikus nápolyi dallam. Más zenei betétek gyöngítenék a játék .hitelességét, egészséges ritmusát.

A próba folytatódik, és már csak annak a közlésére maradt hely, hogy sokszor játszottak már Kecskeméten Goldonit. Mátyási József itt' magyarította 1794-ben egyik komédiáját Á lovag és a hölgyet sokszor műsorra tűzték a vándortársulatok. A hírős városban szülletett. tanult Révai József. Göldoni műveinek egyik legszorgalmasabb és leghivatottabb fordítója. Színházunkban jól sikerült előadásban láthattuk a Mirandolinát, a Két űr szolgáját, bemutatták A chioggiai csetepatét isi

A Nem mindennapi házasságot mától, Vezér András fordításában láthatjuk. hallhatjuk. Az említetteken kívül Vitéz László és Tóth Rita kapott nagyobb szerepet. H. N.

(11.) Ruth arcáról lassan szívódott föl a félelem.

— Akkor kicsoda? — kérdezte még mindig remegő hangon.

— Mondtam már: író vagyok.

— És az? — mutatott a sarakban heverő pisztoly felé.

— önvédelem — feleltem nyugodtan. — A múlt héten megöltek egy táncosnőt a Lótusz bárban.

Ismerte?

— Nem. Egy barátom peqlig eltűnt. Megpróbáltam keresni, de egyszerűen nyoma veszett: így

aztán merő félelemből vettem magamnak egy stukkert. — Odamentem a fegyverhez, felvettem, s Ruth felé nyújtottam: — Tessék. csináljon amit akar.

Ruth arcán a megkönnyebbülés jelei mutatkoztak.

Reggel egyedül, ébredtem. Ruth helyén kis cédulát, találtam: „Szívesen maradtam volna még veled. de 'be kellett mennem dolgozni. Ha átmész a szobádba, feltétlen gyere az ablakhoz. Ne feledd, ma van negyediké, tehát megjelenhet a szőke pasasod. Már tisztára féltékeny vagyok rá. Ha valami 'közbejön, hívjál fel ■telefonon. Ha nem. úgy öt órakor találkozunk. Millió csók: Ruth.”

Bevallom örültem ennek a néhány sornak.

Tisztálkodás után felöltöztem, megreggeliztem, és a hallban átfutottam a reggeli lapokat. Az Ursula With-féle gyilkosság mi- nuszos hírként szerepelt a bűnügyi krónikában. „Lesz még ebből címlapra való történet is” — gondoltam keserűen, azzal felmentem a szobámba.

Ahogy átléptem a küszöböt, láttam, hogy valami nem stimmel. A bőröndömet például tegnap egészen más helyen hagytam. A függönyt is elfelejtettem behúzni. most pedig igazán katonásan el volt sötétítve a szoba. A takarítónő nyilván nem tehette, ha csak nem éjjel takarított. A 'bőröndöt visszahelyeztem az ágyra. kinyitottam. Nem vagyok túlságosan rendszerető férfi, de ha utazok valahová, általában az alsógatyáimat teszem a csomag legaljára, melléje a zoknikat, ingeket. és így tovább. Szóval a látvány mindenképpen felháborított: a pakk legtetején alsógatyáim díszelegtek a legteljesebb összevisszaságban.

Becsuktam az ajtót, és dühösen lerohantam a lépcsőn. A recepcióban már a nappalos portás ült. szemmel láthatóan unatkozva.

— Az igazgatóval szeretnék beszélni — rontottam rá.

Sovány, beesett arcú férfi volt. alkoholista orral, és gondosan stuecolt bajusszal.

— Történt valami, uram? — kérdezte: dereka megroppant, amint áthajolt a pulton.

— Az éjszaka átkutatták a szobámat ...

■ — Uram. ön remek alvó lehet.

— Semmi kedvem a tréfához — közöltem egy lapos pillantás kíséretében. — Hol találom az igazgatót?

— Már megbocsásson, de ebben a szállodáiban nem szokás a vendégeink holmijai között' kutatni. Szigorúan tiltja a szabályzat. Az igazgató úr egyébként még nem érkezett meg. — Szemében káröröm villant, amikor megkérdezte: — Eltűnt valamije?

— Szerencsére nincsenek értéktárgyaim — tértem ki a kérdés elöl.

A portás arcizmaival elnyomott egy ásítást.

— Ha megérkezett az igazgató úr. természetesen felküldöm a szobájába — közölte érdektelenül. de a szemében ismét észrevettem valami különös vibrálást. — Remélem, mindent ugyanúgy hagyott, ahogy az állítólagos behatolók hagytak.

— A függönyt, például már széthúztam. S mivel utálom a rendetlenséget, a holmijaimat is elpakoltam.

— Ebben az esetben azt hiszem, felesleges szólni az igazgató úrnak.

— Azért csak szóljon neki — fejeztem be a különös beszélgetést.

Visszamentem a szobámba, és felhívtam Ruthot.

— Képzeld el, mi történt- — dühöngtem a kagylóba —, az éjszaka átkutatták a szobámat!...

— Gyere az ablakhoz — hallottam Ruth hangját a vonal másik végén. Az éjjeliszekrényről leemeltem a készüléket, és megálltam vele az ablak előtt.

— Szerinted ki lehetett?

Ahogy álltam az ablaknál, szájáról le tudtam olvasni a szavakat.

— Fogalmam sincs — válaszoltam. — De jelentettem a portásnak.

— És?

— Fura figura. Mindenesetre jó volt éreznem a hátam mögött a fegyvert ...

Ruth nyelt egyet, aztán megkérdezte: ;

— Miben maradtatok?

— Várom az igazgatót. — Eszembe jutottak Charlie poloskái. Megborzongtam, ahogy benyúltam a zsebembe, és az asztalra dobtam a gyufásdobozt.

— Mit csinálsz? — érdeklődött Ruth.

— Néhány poloskát hajítottam az asztalra.

— Különös szokásaid vannak — jegyezte meg, és rám mosolygott. — Egyébként eltűnt valamid?

— Nem hoztam magammal különleges dolgokat.

Ruth elnevette magát; fogai hófehér gyöngysorként villantak a szájában.

— Mikorra várható a szőke herceg látogatása? — kérdeztem, miután kigyönyörködtem magam a látványban.

— Olyan tizenegy körül í §. Csak arra kérlek, legyél nagyon óvatos.

(Folytatjuk.)

PEDAGÓGUSOK ^LEMfiSOflfe

SOLTRÓL, HALASRÓL É$:'*WSlftTMIKLÓSR0L i