Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

1985. február 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Zsuzsika 1 Van, akit a hősies tett, a közös­ségért vállalt áldozat, a mártír­halál tesz ‘hallhatatlanná. Mást az ' „opusz”, az utókorra testálódott mű helyez a társadalmi emléke­zet piedesztáljára. Az sem ritka, % Iha valakinek a nevét, alakját, tet­teit — talán nagyobb érdemek nélkül is — csupán azért idézhet­jük századok múlva is; mert rö- vidébb-hosszabb ideig egy géni­usz bűvkörébe került, beépült a Műbe, amit egy-egy zseni hívott életre. A költő-szerelmek, az ihle­tő múzsáik hosszú sorában a ‘Lil­lák, Lédák, Júliák, Sophie-k kö­zött számunkra különösen ked­ves lehet egy szerény, „kicsiny- ! ke,, szőke kislány”, akit Petőfi Sándor szeretett meg, sversei­ben maradandóvá varázsolt. A dunavecsei Nagy Zsuzsika 16 éves volt, amikor Petőfivel "találko­zott. • Balláné Nagy Zsuzsanna kis­lányával, Borbálával 1850 körül készült képe. (Molnár Miklós gyűjtéséből) Az egyetlen tiszta csók... 1 Bár a Petőfi-életrajzi kutatás egyik máig igen homályos része a Petrovics család szabadszállási bukását követő dunavecsei idő­szak, a Zsuzsika-szerelem krono­lógiája és „sztorija” jól megragad­ható. tisztázott. A szerelmes Pe­tőfiről Hatvány Lajos már 1019- ben — időtálló, alapos kutatások­ra épült — könyvet írt „Petőfi mint vőlegény” címmel (most je­lent meg ismét a Magvető gondo­zásában). Hatvány egyébként megkülönböztetett szerepet ad Zsuzsikának a Petőfi-szerelmek sorában. „A lányok nincsenek ar­ra hivatva, hogy ... a zsenit fel­ismerjék,/ tehát Petőfit nemigen rajongták körül” — állítja Hat­vány. —■ „Tán csak a dunavecsei Nagy Zsuzsika, akinek szüleinél a 22 éves- Petőfi három havi mene- ^ déket talált, ez a szimpla falusi kis leány ... volt az egyetlen tisz­ta női teremtmény, aki őt valaha is jé szemmel nézte. Búcsúzáskor csőkot is kapott tőle, az egyetlen tiszta csók Petőfinek fiatal szerel­mi életében.” Szerelem albérletben 1 Ma már nem kell bizonygatni: Dunavecse, az ott írt versek okán jeles irodalomtörténeti emlék­hely. ‘Harmincegy versét datálta ott Petőfi, és ez a szám ötvenig is bővíthető, ha az itteni élmények­kel kapcsolatos, ide címzett ver­seit (Szülőimihez, István öcséip- hez és a Helység kalapácsa nem­egy motívuma) is számba vesszük. 1844 tavaszán, Pétőfi leghosz- szabb vecsei vendégeskedése ide­jén — amikor közönségsiker és családi béke egyaránt övezte — Zsuzsika tizenihat éves volt. A je­les helytörténész, Lukácsi Imre a Beszél a múlt című könyvében megírja, hogy Petrovics István megkérte Nagy Pál jómódú ve­csei gazdát — akitől a mészárszé­ket is bérelte —, hogy tartósabb vendégeskedése idejére adjon szállást nagyobbik fiának, mert az üzlet, illetve a vágóhelyiség, a szülők és a mészáróslegények szobája szűknek bizonyult volna, így kapott otthont a Pesti Divat- lao szépreményű segédszerkesztő­jelöltje az egykori Templom utca legrangosabb házában. (Szeren­csére mindkét épület áll ma is és méltóan őrzi a tizenkilenc verset ihlető három hónap emlékét!) Az időnként betegeskedő — tü­dővésztől rettegő — költő, nem­csak lakást, hanem ellátást, le- gyöngült állapotára való tekintet­tel- pedig ápolást is Nagy Páléi­tól kapott. Eladósorban levő lá­nyuk, Zsuzsika szolgálta föl az igény szerinti „menüt”, hozzá né­hanapján bort, máskor tejet, sa­vót. Igazán nem érthetetlen, hogy hamarosan fellángolt az ifjú szí­vében a szerelem. Tavasz volt — ráadásul a sze­relem hava, május —, nyugodt, kényelmes függetlenségben teltek a napok. Ferenczi Zoltán írja: ,(Petőfi kezdetben csak ártatlan kedvteléssel gondolt a bájos le­ánykára; de majd áz egésznek ko­molyabb alapja lett, s a költő minden lehetetlenség ellenére, már-már nősülésre gondolt; mert ő a szerelmet mindig is a házas­sággal kapcsolta össze.” De a tu­catnyi szép vers — Az éjjel, A faluban utcahosszat..., Te szí­vemnek szép gyönyörűsége, vagy az a két vers, amelynek címébe az ifjú hölgy keresztnevét szedte, nem hatotta meg sem Zsuzsikát, sem a vagyoni, tisztségbeli kü­lönbségekkel alaposan tisztában levő Nagy Pált. A házasságból nem lett semmi. Versek — emlékbe A június 17-é'n lezáruló vecsei Zsuzsika-idill folytatás nélkül maradt. Annyit tudunk azonban, hogy egy év múltán elküldte Zsu­zsikának a hozzá írt versek kéz-' iratait — emlékül. A helyi anyakönyveket jól is­merő Lukácsi Imre dblgozatából megtudhatjuk azt is, hogy Zsu­zsikát 1848-ban a költő egyik leg­kedvesebb vecsei ‘barátja, Bállá István lelkész-tanító vette felesé­gül. Balláról tudjuk, hogy asztalá­nál gyakran megfordult „Petrovics kódorgó fia” —, ahogy akkoriban Petőfit Dunavecsén emlegették. A lelkész-tanító emlékezéseit — ami hűen beszéli el a költő ott töltött napjait — Péchy Imre adta ki 1854-ben. Balláné Nagy Zsuzsanna igen fiatalon meghalt. A kor veszedel­mes betegsége, a tüdővész vitte el harminchat éves korában. A Du- na-parti település lakói időről idő­re büszkén ápolták — néha talán már túl is színezve — a Zsuzsika- hagyományt. Még néhány éve is koszorúzást, irodalmi megemlé­kezést rendeztek február 19-én Zsuzsannakor a sírjánál. A ve- cseiek őrzik a szép szőke kislány, Zsuzsika emlékét.';. Farkas P. József Csiki-csuki — Miért zárják be szom­baton és vasárnap a kecs-' keméti Tudomány és Tech­nika Házát? Várda Egonná, a MTESZ ügyvezető titkára: — Hosszú éveken át nyitva tartottuk, de két- három embernél töibb so­ha nem jött be, ezt — ha szükséges — akár bizonyí­tani is tudom a portás- naplóval. Mod tanában, 'hogy a szokásosnál is ke­ményebb a tél, a (vezető­ség döntött a hét végi be­zárás mellett, de ez az egyesületek szombati prog­ramjait természetesen nem érinti. — Anyagi okok miatt zárnak? — Elsősorban ezért. A ház fűtése, világítása órán­ként ezer forintra rúg. Ta­karékoskodni pedig ne­künk is kell. _ Végleges a döntésük? — Egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy el­zárkózunk a hét végi ki­nyitástól, gondolkozunk például azon, hogy szom­batonként klubnapot ren­dezünk. Elvileg még aizt is lehetségesnek véljük, hogy bérbe adjuk a házat csa­ládi rendezvényeikre, pél­dául esküvőre. Sőt, mivel a fiatailok szórakozási le­hetőségei a városban nem a legjobbak, akár szom­bat—vasárnapi diszkót is elképzelhetőnek tartunk a kilübban. persze megfelelő belépővel. Mindenesetre, amikor a hét végi bezárás mellett döntöttünk, nem az igényeket korlátoztuk, ha­nem azt vettük tudomá­sul, hogy nincs igény a nyitásra. Annyit még hoz­záteszek ehhez: szervezett csoportok számára — elő­zetes bejelentésre — még ilyen körülmények között is 'kinyitunk. íufbnei'» W B. fia* wam A SORSFORDÍTÁST IDÉZIK iSBSB N épszava-kiadványok V. Zaharikovnak, a moszkvai Profiadat — szakszervezeti ki­adó — irodalmi vezetőjének mun­kája a Csillagos tavasz volt cí­mű emlékidéző 'kötet, amely a Magyarországot felszabadító szovjet tisztek, közkatonák negy­ven év előtti 'benyomásait tárja elénk. A hajdani tavasz valóiban csillagos volt, hiszen a vörös- csillagos sapkát viselő katonák a remény szimbólumát villantották fel az óvóhelyeken sápadtan megbúvó öregeknek, nőknek, gye­rekeknek. Az írásokat korabeli fotók és rajzok teszik még átél- hetőbbé. Felszabadulásunk méltó meg­ünnepléséhez segít a Módszerta­ni ajánlás felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésére című összeállítás is. A füzet az általános tudnivalókon túl be­szédvázlatokat közöl, dokumen­tumokat idéz, ajánlott verseket, regényeket sorakoztat fel, film- bibliográfiát kínál. A Sorsforditás (Szabad hazánk negyven esztendeje) című Nép- szava-kötetet társadalmunk leg­több korosztálya haszonnal for­gatja. Az eseményeket megélők dokumentumokat látnak viszont, saját élményeikkel is találkoz­hatnak ... Az ötvenen inmeniek pedig több mint száraz összeállí­tást A dr. Fodor László által szerkesztett könyv 40 esztendő történelmét fogja át, négy feje­zetbe tömörítve a szinte 'könyv­tárnyi anyagból válogatottakat Az első fejezet hazánk felszaba­dulását, a munkáshatalom meg­teremtését, a második a szocia­lizmus építésének kibontakozá­sát, az MDP politikájának torzu­lását, az ellenforradalom leveré­sét és a konszolidációt mutatja be. A harmadik fejezet a szocia­lizmus építésének meggyorsítá­sával. a szocializmus alapjai le­rakásának befejezésével foglal­kozik, végül a negyedik fejezetben napjaink története tárul az olva­só elé. A kiadványt eredeti fotók és dokumentumok teszik teljessé. A közölt anyagok között olyanok is szerepelnek, amelyek az elmúlt években láttak napvilágot, így csak szűkebb kör számára voltak Ismertek. Örömet akarok szerezni Beszélgetés Márkus Lászlóval színházról, szerepekről Amikor .kilép a színpadra, fel­zúg a taps. Ünnepük, mint egy primadonnát'. így van ez immá­ron ,egy esztendeje, amióta be­tegségéből felépülve 1984 febru­árjában visszatért a közönség elé. Mennyien és mennyire aggódtak érte! A kórházban, ahol nemcsak az egészségéért, de valóban az életéért küzdött, egymásnak ad­ták a kilincset művésztársai, ba­rátai. Márkus László alig több mint 40 kilósán, hófehér arccal, legyengülve is arról beszélt már, hogy sietnie kell a talpraállás- sal, hiszen színháza miatta ha­lasztja a Játék a kastélyban cí­mű Molnár Ferenc-vígjáték pre­mierjét. — Bármilyen furcsán hangzik is, a kórházi ágyon nagybetegen, lázasan valóban erőt adott, hogy várnak rám. mégpedig egy Mol­nár-szereppel, és éppen Túráival, amelyet egyszer, 27 éve, már el­játszhattam Debrecenben. Akkor túl fiatal voltam a szerephez, mostanra éppen hozzáöregedtem. — Márkus a Molnár-specialis­ta , sokszor elmondták, leírták már. — Amilyen hálás, annyira ne­héz is Molnár-szerepet játszani. Nekem sok sikert hoztak ezek a feladatok, pedig mindig csak ar­ra törekedtem, hogy pontosan el­játszani, amit Molnár Ferenc a tempón. Én nagyon messziről jöttem vissza, átéltem a poklok poklát, az elmúlástól való félel­met, és megtanultam: az egész­ség a legfontosabb. Addig szá­momra a siker volt a MINDEN. Most már tudom, az ÉLET az, ami a minden. Éjszakai munkát egyáltalán nem vállalok. Más fel­kérést is ezerszer megfontolok, mire igenlő választ adok. Rá- diózgaíok, néha egy-egy televíziós szerep — és a színház. A Ma­dách Kamarában a Molnár Fe- renc-darab, és most egy vendég- fellépés a Játékszínben. — Apropó, a Játékszín. Az el­múlt év végén, szokatlanul, ven­dégszereplést vállalt. — Valóban ez nem jellemző rám. Legutóbb Berényi Gábor hívására játszottam a József At­tila Színházban. Ennek már jó néhány éve. Nagyot buktunk, de Berényi vei kellemesen dolgoz­tam. Most is ő hívott a Játék­színbe Szakonyi Károly Adáshi­bájának Bódog szerepére. Örü­lök, (hogy vállaltam, kitűnő da­rab, s ma még talán aktuálisabb, mint jó néhány évvel ezelőtti be­mutatója idején volt. Kitűnő kol­légákkal játszihatom, és a közön­ség is jól szórakozik. — Mi ebből az ön számára a legfontosabb? igp agg m • Üj szere­pében, az Adáshibá- : ban Komlós Jucival. (Apostol Péter ■ fetv. IBII' KS) megírt. Csak ennyit tettem, sem­mi mást A hattyú, az Olympia, A farkas, A doktor úr, az Ibo­lya, az Egy, kettő, három, az Előjáték Lear királyhoz, és most másodszor is a Játék a kastély­ban Turai-ja. Ajándékszerepek. — Ilyen hosszú sor után, van-é olyan Molnár-mű, amelyben szí­vesen játszana? i— A farkas televíziós változa­tában már felléptem, de szíve­sen vállalnám színpadon is. És talán Az ördög ... Igen, ebben szívesen játszanék. — Betegsége idején érezhette az emberek szeretőiét. Ez több volt, mint egy népszerű ember iránti kíváncsiság. így csak az iránt érdeklődünk, izgulunk, akit igazán szeretünk. Ezt jelzi an­nak a könyvnek sikere is, ame­lyet Harangozó Márta irt Már­kus Lászlóról. — Ez a hatalmas érdeklődés szinte megdermesztett. Százezer példányiban vásárolták meg a könyvet, hát ezt nem hittem vol­na. És a levelek... Rengetegen írtak. Vadidegen emberek meg­fogtak az utcán és csókolgattak. A betegségem óta lassítottam — A színész dolga, hogy ki­szolgálja a közönséget. A néző érezze jól magát két-három órán ált. Ha mosolyt látok az arcokon, boldog vagyok. Örömet akarok szerezni. És nem szégyenlem, én is jól akarom érezni magam, eh­hez kell a jó próbaihangulat, a rendezővel való egyetértés és az, hogy tudjam szeretni a kollégái* mat. és ők is szeressenek engem. Az Adáshiba1 estjei mindezt meg­adják. — Készül-e új szerepre? — A Madách Színházban szó van egy tavaszi bemutatóról, és terveztek egy újabb lemezt, ame­lyen csak énekelek. — Mi a színészi hitvallása? — Hadd idézzem önmagamat, a könyv utolsó sorait: Az a fel­adatom, hogy a humánumot, a kedélyt és az optimizmust á(su­gározzam az emberekre. Hacsak azokban a1 szerepekben sikerült, amiket a nézők szerettek, már eddig is érdemes volt élnem, és hálás vagyok a- sorsnak, hogy életben maradhattam. De én na­gyon hálás természet vagyok, még sokáig szeretnék hálálkod­ni'... S. E. (1.) Különös kívánságai vannak — jegyezte meg Charlie, de azért ígéretet tett az ízeltlábúak be­gyűjtésére. * Dél felé járt az idő. Erősen tű­zött a nap. Legszívesebben ka­romra tettem volna a zakómat, de nem lehetett a stukker miatt. Autók végtelen sora araszolt a Főtér felé, a bennülőknek fény­lett az arcuk az izzadságtól. A por vastagon belepte a járdát, és a házak tűzlétráit. A sarkon hu­szonöt év körüli utcai muzsikus pengette hangszerét. Az előtte lé­vő gitártokban mindössze néhány aprópénz csillogott. Ki a fené­nek van kedve ilyenkor zenét hallgatni? — gondoltam, és egy hú&zcentest ejtettem a tokba. Ügy döntöttem, megnézem ma­gamnak ezt a Harry Walkert; megpróbálok kiszedni belőle va­lamit a menyasszonyáról. Gya­log'vágtam neki az útnak. A Fórum hotel a Főtértől dél­re, az üzleti negyedben épült. Mélybainna színével élesen el­ütött a köréje ragasztott kisebb- nagyobb épületektől. Üzletembe­rek, filmcsillagok, milliomosok felkapott találkahelye... A Sharlon Avenue sarkán meg­álltam egy apró sex-shop kira­kata előtt. A sok kacat láttán megvakartám a fejem, aztán el_ vigyorodtam: elképzeltem azokat a nőket, akik idejárnak vásárol­ni. Már éppen továbbindultam volna, amikor a kirakatüvegből észrevettem, hogy valaki figyel. A túlsó oldalon állt, le nem vet­te rólam a szemét. Ügy rémlett, mintha már láttam volna ezt az alakot Charlie kocsmája előtt Lassan elindultam, s befordul­tam az első mellékutcába. A tag követett Beléptem egy moziba. A pénztárnál jegyet váltottam, amikor követőm feltűnt az ajtó­ban. ö is jegyet váltott. Nagy­darab, húsdaráló forma pasas volt, farmernadrágban, és póló­trikóban. Az utolsó sorba- ültem; a férfi bosszankodva látta, hogy nem tud a hátaim mögé kerülni, Így aztán' kénytelen volt ő is az utolsó sorban helyet foglalni. Negyedóra múlva fölálltam, át- evickéltem néhány lábon, s ki­léptem az előcsarnokba. A he­lyiség kongott aiz ürességtől; a pénztárosnő álmosan ült az ab­laka mögött, és keresztrejtvényt fejtett. Gyorsan végigrohantam a szűk folyosón, és benyitottam a női vécébe. Az első ajtót föl­rántottam. bereteszeltem magam ■mögött, majd néhány mozdulat­tal áttomósztam magam a két­méteres deszkafalon a mellette lévő fülkébe, s onnan szorosan a bejárati ajtó mögé álltam. A pa­sas nyilván a férfivécét ellen­őrizte, mivel még nem hallottam a lépteit. Aztán fél perc múlva puha tornacipők surrogása kö­zeledett. Föllépte az ajtót, s el­lenőrizni kezdte a fülkéket. Az első bereteszelt ajtó előtt elége­detten megállt, én pedig óvato­san elhagytam a toalettet, és ki­léptem az utcára. Megálltam a sarkon, s vagy öt percig figyeltem. Már éppen in­dulni akartam, amikor sziréná­zó rendőrautó kanyarodott a mo­zi elé. Két testes zsaru ugrott ki 'belőle, s pillanatok alatt eltűn­tek az előcsarnok ajtajában. El- vigyorod'tam. A pasas nehezen tudja majd lemosni magáról a kukkolás vádját... Néhány locsolókocsi prüszkölt el mellettem, figyeltem, ahogy a viz hatására gőzölögni 'kezd az aszfalt, aztán nemsokára feltűnt előttem a Fórum hotel impo­záns épülete. A pálmafákkal szegélyezett kocsifeljárón baktat­tam a bejáratig. A portás egy zálogházi becsüs tekintetével végigmustrált, a fe­hér vászonnadrágom, valamint napszítta, világoskék zakóm álla. gából rögtön megállapította, hogy nem szobát bérelni jöttem. Ami­kor pedig megtudta, hogy csu­pán Harry Walkerrel óhajtok beszélni, udvarias de határozott hangon közölte, hogy a szálloda alkalmazottaival bármiféle ma­gánjellegű társalgás szigorúan ti­los. — Már elnézést, főportás úr — igyekeztem adni a hülyét —, de tudja, csak tegnap érkeztem a városba. Harry Walker menyasz- szonya, Angela Bretall az uno­kahúgom volt. Tudja, akit meg­gyilkoltak. A portás erre megenyhült, és föltelefonált Harry Walkerért. A vőlegény huszonöt év körü- ill, magas, napbarnított, kimon­dottan jóképű férfi volt. Ami­kor námnézett, tekintetében gya­nakvást vettem észre. Bemen­tünk a hallba. — Szóval maga lenne Angela unokabátyja? — kérdezte hűvö­sen, miután helyet foglaltunk a díszpálmákkal övezett társalgó­ban. — Igen — válaszoltam. — Érdekes, sosem beszélt ma­gáról — Miért is beszélt volna? Vagy tíz éve találkoztunk utoljára. Hangja, ha lehet, még hűvö­sebbé vált. — S egyszerre ilyen sörgős lett? Magiam is igyekeztem megke- ményítérni a vonásaimat. — Nézze, az unokahúgom meghalt. Szeretném megtudni a körülményeket. Azt hiszem, ehhez jogom van. Harry Walker nem válaszolt: tenyerébe temette az arcát. Az­tán észrevettem, hogy mondani akar valamit, de mégis meggon­dolja magát. — Szóval, nem akar segíteni? — kérdeztem szelíden. — A körülmények érdeklik? — kérdezte sokára. — Azokat én is szeretném tudni. — Talán belekeveredett valami­be ... — Maga rosszul ismerte az uno­kahúgát. — Lehet. De miért ölnének meg valakit csak úgy? — Hát ez az... Miért ölnek meg valakit csak úgy? — sóhaj­totta. — Hiszen Angela a légynek sem ártott. Három éve . éltünk együtt, és soha nem keveredett semmibe. Júniusra terveztük az esküvőt. — Igen, hallottam róla. De még­is... Maga nem gyanakszik sen­kire? ■Harry Walker tágranyitotta sze­mét, arca eltorzult, mintha mér­get itattak volna vele. — Kicsoda maga? — kérdezte gyilkos utálattal. — Nyugodjék meg. Nem aka­rok magának semmi rosszat. — Fejemet kicsivel közelebb toltam hozzá: — Meg akarom találni An­gela Bretall gyilkosát. Harry Walker eszelősen felka­cagott. — Istenem, mekkora balek va­gyok én! Bedőlök egy koszos zsa­runak, . aki kiadja magát Angela unokabátyjának! — hirtelen el­kapta. a zakóm gallérját és föl­rántott a fotelből." A mozdulat vá­ratlanul ért; nem néztem volna ki 'belőle ekkora erőt. — Tűnjön innen a fészkes fenébe, érti?! Utálom a zsarukat, ki nem áll­hatom őket! Mit akartok még tő­lem?! Csak ígérgetni tudtok az­zal a mocskos pofátokkal! — ugyanolyan hirtelenséggel ro­gyott vissza a fotelba, ahogy az előbb fölállt. Ismét tenyerébe te­mette az arcát; sírni kezdett. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents