Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET MŰHELYMUNKA Eszter az asztalon... Maholnap negyed évszázada, hogy Szoboszlay Péter Ba­lázs Béla-díjas rajzfilmes, a Pannónia Filmstúdó kecskeméti műtermének művésze az animációra „felesküdött”. Azóta 11 rövidfilm, 16 szignálfilm, előfilm és főcím, valamint egy so­rozat tette közismertté a nevét. Alkotásait több nem­zetközi és hazai animációs fesztiválon díjazták. 1977-ben, A rajzfilm címmel könyvet is írt, amely a Corvina gondozá­sában, a Műhelytitkok-sorozatban jelent meg. Négy eszten­deje él Bács-Kiskunban. — Eit a húszegynéhány egyé­ni alkotásodat soknak vagy ke­vésnek tartod? — Az elmúlt csaknem két és fél évtizedet tekintve, nagyon kevésnek ... Igaz, a pályám kez­detén sokáig 'háttértervező vol­tam, az első önálló rajzfilmmel csak a 'hatvanas évek végén je­lentkeztem — magyarázza. — Az igazsághoz tartozik azonban, hogy filmötleteim nehezen, hosz- szas vajúdások árán születtek, születnek. Például a most ké­szülő 12 perces filmem témájá- vál is nagyon sokáig kínlódtam. A forgatókönyvét akkor kezd­tem el _ írni, amikor még olyan pöttöm volt a lányom, hogy ép- pén csak elérte az asztalomat. Most pedig már hatéves ... — Mi a címe készülő alkotá­sodnak? — Egy kérdés: Hogyan kerül Eszter az asztalra? Igen, a kis­lányom inspirálta a film témá­ját, aki kissé megkésve toppant az életembe. Mindenekelőtt az izgat, milyen a világ, amit mi a gyermekeinknek csinálunk, milyen célokat, útmutatásokat tücTunk adni nekik? Nemcsak értük tartozunk felelősséggel, hanem a jövőért is, ahová nekik kell továbbvinni az emberi ér­tékeket. — Valamilyen sztorira épül a film? — Nem. hanem rengeteg ese­ményfüzérből áll össze. A szín­tér az asztal, ahol minden elő­fordulhat, vagyis szimbolikus értelemben olyan, mint a világ. A tárgyak — telefon, földgömb, tévé stb. —, amelyekkel Eszter találkozik, ugyancsak szimboli- kusak, s már mást, többet je­lentenek annál, mint amikor az ember megalkotta őket: egyfaj­ta új életformát, gondolkodás- módot, félelmeket. Ilyen és eh­hez hasonló dolgokat szeretnék megfogalmazni ezzel a filmmel, az animáció «ívelvén. Pontosab­ban: filmünkkel. Ugyanis szep­tember óta ketten dolgozunk rajta Anri Kulevvel, a hallatla­nul ötletaazdag. kitűnő bolgár grafikussal. — Mi indokolta ezt a kopro­dukciót? — Rajzi problémáim voltak, • Anrl Kulev egyik grafikai terve. — Milyen eredményeket ho­zott az eddigi közös munka? — Kulev kifogyhatatlan az öt­letekből, s fantasztikus inten­zitással dolgozik. Így a tervezés, az előkészítés és a grafikai .fel­dolgozás után, várhatóan egy­két hét múlva elkezdődhet e film fázisrajzolása, vagyis a gyártása, s a terveink szerint az év végére be is fejezzük. Egyéb­ként ez az első koprodukció« al­kotás, ami Kecskeméten készül. — Közben más filmeken is dolgozói? — Igen. Toró Annamáriával közösen csinálunk egy reklám- filmet. amely a felelőtlen víz­tékozlás ellen agitál. Továbbá elkezdtük egy 13 részes mese- filmsorozat előkészületeit is a televízió megbízására. Ez egy kis kentaurról szól majd, grafikai tervezője Gyulai Liviusz buda­pesti művészbarátom. Koloh Elek és vannak ezzel a filmmel, s féltem, hogy az én tervezésem­ben túl érzelgőssé válik, s hogy nem tudom kikerülni a giccses vonásokat. A bolgár animációt régen ismerem: nagyon jó, Ku­lev munkái különösen. így esett rá a választás. Elküldtem neki a forgatókönyvet, s ő vállalta a közös munkát, amihez az őszön kaptuk meg a hivatalos enge­délyt. Azóta már töltött Kecske­méten .egy hetet, én is nála Szó­fiában, s a napokban megint ide étkezik. • Számtalan fázisfotó készült a Hogyan kerül Eszter az asztalra című filmhez. A fent látható egy a sok küzfll: a rendez®, Szo­boszlay Péter és kislánya Esz­ter. (Gábris Elek felvétele) KISS DÉNES: Hajsugár 1 A szívcsúcsok behavazéd. tak süvölt a lélekrengeteo Arcomon véralvadó Nap szememben sugárdermedet Csak a vakok vigasztalód­nak Mind elveszett és mind bo. lond aki tudja és fáj neki hogy amit az ember elront Isten ise igazítja ki 2 A fák közt hajsugár lombok árnyalják arcod Az idő .egyetlenegy nyár és tenger tenger! Sehol a partok Csak roppant csillogásé tér A pillanat hullámzik lustán Nincs mi ugyanoda ér Ne haragudj rám SASS ERVIN: Halló Magyarország itt vannak a számok , nulla nulla harminc­hat hatvanhat jön jön a kagylóba Magyaror­szág a határon túl az asztalodon cseng a te­lefon egy kattanás a hangod mosolyarany halló halló Magyar- ország a pénz a pénz csörömpöl visszaesik de a hangod a hangod mégis itt ivóit két má­sodpercre Bell úr az istenért mért végzett félmunkát hogy csak ó és én nem kiálthatok csak te csak te BÜKI ATTILA: Elrobogtak a vonatok kialszik a legtávolabbi lámpa hold bukdácsol a peronon s az űr alatt beláthatatlan • ösvény lejtő melyen ereszkedem emlékezetemben zöldellő időikkel az egyre sűrűsödő sötétben miközben porlik ereimben a kő morzsolódik az útmenti szobor Isten kőbordája PALOTÁS DEZSŐ: Stop Jó nyolcvan kilométer volt még a városig, gyalog semmi­képpen nem vághatott neki az útnak, nyilván alkalmi kocsit kellett fognia; a fiú mégis bal­lagott előre, görnyedten a háti­zsák súlya alatt, s csak amikor egy-egy motor felzúgott mögöt­te, fordult az út felé integetni. Vágóállat-szállító teherkocsi állt meg végül előtte. Éppen előt­te, csak kettőt kellett lépnie az ajtóig — ezen elvigyorodott, hi­szen annyira megszokta már, hogy ilyen alkalmakkor• szaladnia kell a fékező kocsi után... A pilóta negyvenes lehetett; haja vállig érő, de gondozott, szakálla, mint némely ótestamen- tumi prófétaábrázolásokon, két­ágú. Megvárta, amíg a fiú fel­kászálódik, indított, aztán végig­mérte utasát: — Szedd magad elé a zsáko­dat. Ha eldől, éppen a sebváltó­ra esik. Hol tegyelek le? — A kempingnél... valamit meg kell mondanom. — No? — Nincsen pénzem, nem tu­dok fizetni a fuvarért. — Miért most mondod ezt? Szólhattál volna akkor, amikor leszállsz. — Gondolom, igy becsülete­sebb. . — A kempingben meddig ma­radsz? — Két-három hétig ... amíg futja. — Akkor helytelenül fogal­maztál, öreg. Úgy kellett volna mondanod, hogy nincs elég pén­zed. Mért te becsületes vagy ugye... A fiú hallgatott. — Ne izgulj, én. soha nem ké­rek pénzt. Sőt, nem is fogadom «I. — Ritkaság — hízelgett a fiú —, mit szállít? — Disznókat. Disznókat a vá­góhídra. Hat tonna visító, tlpró­dó, büdös disznót. Odakintről nem látni? — De igen — sunyta le a fejét a fiú. A sofőr néhány perc múlva is­mét ránézett: — Jártál már vágóhídon? — Nem... milyen? — Izgalmas. Normára dolgoz­nak a legények, tudod... aho­gyan ledöfik a disznót, ugyan­azzal a mozdulattal lökik is be­le a forróvizes medencébe. A disznó visít, és próbál kimászni, de közben már fő... nagyon szó­rakoztató. — Hihetetlen. _ Ne is hidd el. Hazudtam. Csak döglött disznók kerülnek a medencébe, erre nagyon vigyáz­nak. Külön állatorvosaik vannak, akik megtapogatják a disznó pul­zusát, felhúzzák a szemhéjukat, és megállapítják, hogy beállt az exitus... — Ne haragudjon, de ha lehet, ne csináljon hülyét belőlem. — Jó —. mondta a sofőr. Megint hallgattak egy sort. — Maga mindig sofőr volt? — kérdezte aztán a fiú. — Miért kérded ezt? _ Nem úgy beszél, mint... mi nt a sofőrök általában. _ _ Hogyan beszélnek a sofő­rök általában? — H át... nem úgy, mint ma­ga. _ Mindig sofőr voltam, öreg. Mór úg y születtem. Csikorgott a fék, a kocsi meg­állt. Éppen az integető öregem­ber előtt, annak csak két lépést kellett tennie az ajtóig. — Jó napot, elvinne a városig? — Egy: oda megyek. Kettő: megálltam. Magának mi a lele­ménye, mi következik ebből. _ Hehe ... köszönöm. Az öreg felmászott, a fiú át- csúszott a pokróccal letakart mo­tortetőre, hogy amaz leülhessen a kocsikísérő helyére. A vezető indított. _ Kényelmesen ülsz ott? — ké rdezte a fiútól. _ Igen ... kényelmesen. — De nem olyan kényelmesen, mmt az imént a széken, ugye? — Hát..,, nem éppen olyan kényelmesen. — De nem ám... mit gon­dolsz, igazságos az, hogy a ré­gebbi utas a kényelmetlenebb helyre szoruljon az új utas miatt? — Nem igazságos. — Miért nem az? — Hiszen mondta... én régeb­bi utas vagyok. Az öregember ijedten pislo­gott, feje alig észrevehetően jobbra-balra ingott. — És maga mit gondol, öreg­úr — firtatta tovfibb a vezető —, igazságos dolog volna az, hogy egy fiatalabb utas a kényelmes széken üljön? Az a fiatalabb utas aki eddig különben is a széken terpeszkedett? Az öreg hallgatott. — No? Igazságos volna ez? — Nem volna igazságos — nyöszörögte az öregember. — Tehát maradjon minden úgy, ahogy van? — Maradjon... — Szerinted is így igazságos, fiam? — így — mondta a fiú. A sofőr néhány percig szi­szegve fütyörészett. — Aztán mi dolga a városban, öregúr? — Izé... személyes ügyek... — Annyira személyesek, hogy nem akar beszélni róluk? — Dehogy — ijedt meg az öregember — kezelésre me­gyek ... injekcióra... a buszt meg lekéstem, ugye, hát... A munkáskülsejű, középkorú férfi már messziről lengette a karját; aztán látva, hogy a ve­zetőfülke tele van, elfordult. De a kocsi megállt előtte — természe. tesen. éppen előtte. — Nyissa csak ki az ajtót, öreg­úr... halló, a városba menne? A fSrfi már a felhágón állt; bólintott. — És mi dolga van ott? A férfi bamba' képpel, feszeng­ve válaszolt: — El kell érnem a hathúszas személyt... — Miért olyan fontos ez? — Hát... én vagyok a segéd­mozdonyvezetője. — Akkor még mit keres itt? A férfi elpirult, zavarodottan bámultí a sofőrre, nem felelt. — Hát nézzék — kezdte a pi­lóta —, én pénzt nem fogadok el maguktól. A kocsiban csak két utas számára van hely. Az jön velem, akinek sürgősebb dolga van ... így igazságos. Csend. — Lásd be. fiam, hogy neked kell leszállnod. Valamivel később találkozol a haverokkal, a nyara, lásba ez még belefér... ennek a kettőnek itt sokkal fontosabb dol­ga van. A fiú hallgatott. — Szállj ki, öreg. Sajnálom, de ni/ncs más megoldás. — Minek áll meg. ha tudja, hogy nincsen már hely?! — tört ki a fiú. — Nyomás. A fiú morogva elnyomakodott az öreg mellett, a hátizsákját is maga után cibálta; a középkorú férfi felmászott a fülkébe, és be. húzta az ajtót. Az induló kocsiból valamennyien az elmaradó fiút nézték a visszapillantó tükörben; az dühös arccal, mutatóujjával a halántékát furkálva bámult utá. nu fc. — így volt igazságos, nem? — kérdezte végre a sofőr. Vigyor­gott. Nem válaszolt senki. — Talán nem így volt igazsá. gos? — De igen. igy... — hagyta rá az öregember. — így — mondta a másik. — Kényelmesen ülnek mind a, ketten? — érdeklődött a vezető. — Igen..nagyon, nagyon kényei, mesen — sietett válaszolni az öregember a motortetőről. és kö. nyörgő pillantást vetett a sofőr, re. — Mondják meg nyugodtan, ha más véleményük van... én iga. zán nem akarom magukra erő­szakolni a magamét. Semmi je­lentősége annak, hogy én 'ülök a volánnál... csak az igazság szá. mit. Csak az! — mondta a sofőr. A másik kettő nem válaszolt. Hosszú ideig hallgattak, a so­főr halkan fütyörészett. Aztán egy kanyar után feltűnt egy in. tegető alak. A kocsi előtte állt meg, éppen előtte, az illetőnek csak két lépést kellett tennie az ajtajáig. HÁROM KÖTET A HARMINCHÁROMBÓL Mezőgazdasági könyvhónap Huszonnyolcadik alkalommal rendeznek Magyarországon mezőgazdasági könyvhónapot, amelynek országos megnyitó­ja tegnap volt Mezőhegyesen, a megyei megnyitót pedig kedden tartják, Nagybaracskán. Ez alkalommal nem keve­sebb, mint 33 művet — 251 ezer példányban — kínál a Mezőgazdasági Könyvkiadó az érdeklődőknek. A harminc- háromból az alábbiakban hármat ismertetünk. Vállalkozók, vállalkozások a termelőszövetkezetekben A , Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácséinak főosztály, vezetője, Perczel János szerkesz­tői irányítása és társszerzői köz. reműködése. mellett öt termelő- szövetkezet. — a nagyrédei Sző­lőskert. a szentesi Árpád, a má- gocsi Béke. a hernádi Március 15., valamint a füzesgyanmati Vörös Csillag — azon tapasztala, tait adja közre ez a kötet, ame­lyeket a közös és a háztáji gaz­daság kapcsolatrendszerének a fejlesztése során szereztek, külö­nös tekintettel a közösben és a háztájiban végzett munka' vál. lalikozői minőségére. Niaigyrédén a szőlő, és a borgazdasági, vala­mint a hűtőipari termelés. Szen­tesen a haj tatottzöldség. terme, lés. Hernádon a broiler- és a ser. téshústermelés Füzesgyarmaton pedig a több irányú termelés gya. korlátában születtek > elgondol, kodtató, kritikai értékelést ér­demlő eredmények. Az öt szö­vetkezet földrajzi elhelyezkedé­se más és más. gazdasági adott, ságaik eltérőek, termelési szer­kezetük különböző. A közös és a háztáji gazdaság együttműkö­désében azonban mind az öt fo­lyamatosan kereste és keresi a legkorszerűbb megoldásokat, s gyakorlatukban ezek az új meg. oldások a közös gazdaság ered­ményeire épp olyan előnyösen hatottak, mint a tagság jövedel­mére. Benedek Aifdráis, Csillag Nán­dor, Lóczi János, Perczel János és Tőkés Imre itt közreadott ta. nulmányai és elemzései semmi­képpen sem kívánnak országosan követendő például szolgálni. Azért kapnak nyilvánosságot eb­ben a .könyvben, hogy tanulságok levonására, alkotó továbbgon. dolkodásra késztessék a szakem. berek legszélesebb körét. A fácán és vadászata A hazai fácánállomány az utóbbi két évtizedben az előző időszakhoz képest öt-, hatszoro­sára. a vadászzsókmány nyolc­tízszeresére növekedett. Nem­zetközi összehasonlításban ez annyit jelent, hogy jelenleg, egy­ségnyi területre vetítve, világvi­szonylatban nálunk van a leg­több fácán, és egy vadászra vo­natkoztatva a legnagyobb zsák. mány. A megnövekedőit . állo­mány hetven százaléka az Al­földre, huszonkét százaléka a Du­nántúlra. nyolc százaléka pedig az északi megyékre esi'k. Ezek a mindenképpen elisme. rést érdemlő nagy eredmények annak köszönhetők, hogy a fácán tenyésztését, jelentős szellemi és anyagi ráfordításokkal, új tech­nológia kidolgozásával és alkal­mazásával sikerült nagyüzemi, vé tenni, s a természetben be. következett veszteségeket .mes­terséges telepítéssel, pótolni. Az ország területén ma több mint ötszáz vadgazdálkodó egység ' foglalkozik rendszeresen fácán, tenyésztéssel és állománytele. pítéssel. fácán vadászataink pe­dig, színvonaluk és szervezettsé­gük révén kivételes rangot vív. tak ki maguknak szerte Európá­ban. Dr. Nagy Emil, a kérdés nem. zetközi tekintélyű szakembere, könyvében egyfelől azt a korsze­rű ismeretanyagot foglalja ösz- sze. amely alapjául szolgált a fá. cántenyésztésben elért eredmé. nyéknek, másfelől a további fej­lesztés lehetőségeit és módszereit részletezi, vadgazdának és sport­vadásznak egyaránt hasznos, ta­nulságos olvasmányt nyújtva. Sertéstenyésztők kézikönyve A szerzők — az egyes szakterü­letek kiváló képviselői — a ser­téshústermelés teljes vertikumát átfogó tudományterületek is­meretanyagát az újabb kutatási eredményekre, szakirodalmi ad? tokra, de főként a hazai, tapasz, tálatokra alapozva foglalják ösz- sze. Ismertetik mindazokat a leg. újabb biológiai, műszaki, ökonó. miai és szervezési ismeretekeit. . amelyek a termelés differenciált feltételeihez adaptálva a sertés- hústermelés mennyiségi növelé. se mellett, főként és elsősorban a minőség javítását, és a ráfordítá­sok csökkentését, szolgálják. Külön fejezetekben és részletesen tárgyalják a sertéshústermelés műszaki, ökonómiai, és szervezé. si teltételeit, a nagyüzem által integrált vágósertés-termelés tár­sadalmi és gazdasági kérdéseit, valamint a minőségre ható ténye, zőket. A nemesítés, a takarmá­nyozás, a környezethigiénia, tartástechnológia, a gépesítés, a termelés ökonómiája, valamint a munkaszervezés alkalmazott is. meretanyagát egymáshoz kap­csolva. a különböző feltételeikhez adaptálható differenciáltsággal mutatják be. Nem ismertetnek részletes tech, nológiai leírásokat, hanem olyan elveket, tendenciáikat, törvény- szerűségeket foglalnak össze, amelyeket a különböző üzemek feltételrendszerüktől függően használhatnak fel. A könyvben megfogalmazott tenyésztési, tartási, műszaki, öko­nómiai törekvések összhangban vannak a mezőgazdasági irányi, tás ágazati céljaival, a képzés és továbbképzés tennivalóival. A gyakoittó gazda, a kutató és az oktató egyaránt hasznos kézi. könyvet kap kézhez, mely remél, hetően hosszú ideig hasznos for­rásmunkául szolgál. A mondanivaló megértését jól szerkesztett, táblázatok, szemlé. letes ábrák, és a legelterjedtebb fajtákat és hibrideket bemutató színes fotók szolgálják. A köte. tét dr. Kovács Ferenc szerkesz­tette. Lehmbruck-kiállítás Budapesten Az expresszionista szobrászat egyik vezéralakjának, a német Wilhelm Lehmbrucknak nyílt ki­állítása a Szépművészeti Mú­zeumban. A magyar—nyugatné­met kulturális egyezmény kereté­ben a duisburgi Lehmforuck-mú- zeuim bocsátotta rendelkezésünk­re' a művész szobrainak, rajzai­nak igényes válogatását, hogy a magyar közönség is megismerhes­se a századunk forrongó művé. szeti mozgalmaiban oly jelenté, kény szerepet betöltő művész munkásságát.

Next

/
Thumbnails
Contents