Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-14 / 10. szám
I 1985. január 14. ® PETŐFI NÉPE • 5 HÁROM VÁROSRÉSZ: SZÁMOS ÖTLET - AKTÍVÁK-E -A KECSKEMÉTI LAKÓTELEPIEK? Panelkozossegetl(r) A város központjától távol eső lakótelepiek kétszer is meggondolják, hogy buszra üljenek-e, ha a moziban épp az Utolsó tangó Párizsban című' filmet pergetik... Kérdés: milyen művelődési lehetőségek közül válogathatnak a lakótelepeken? Van-e egyáltalán igény arra, hogy közösséget teremtsenek, egymással beszélgessenek, megismerkedjenek, hasznosan töltsék el a szabad időt. Találnak-e helyet, megfelelő helyiséget az együttléthez? A megyeszékhelyen a Műkertvárosban, az Arpádváros- -ban és a Széchenyivárosban kíváncsiskodtam: vajon létezik-e pá- nelközösség?- — Jó, hogy van állandó találkozóhelyünk. A klub összefogja a fiatalokat, nem bolyonganak céltalanul az utcákon. Sok barátot szerezhetnek nálunk. Az én társaságom már' nyolc—tíz éve együtt van, itt lakunk, ismerjük egymást. Megpróbáljuk kitalálni: mi kell aihihoz hogy eredményes legyen a KISZ-munka a lakótelepen. Milyen tanácsokat adhatnánk azoknak, akik épp azon törik a fejüket, hogy nekivágnak- a szervezésnek ... Éva megjegyzi, hogy aki ilyesmit forgat a fejében, az álljon a sarkára-! Csak sok-sok társadalmi munkával ldhet hozzákezdeni, s akkór, ha már van helyiség az összejövetelekhez. Ismerni kell a társaságot, ez sem utolsó szempont, a közösségterem; tő számára. A legfontosabb: szeressenek dolgozni a fiatalok, legyenek aktívak, kezdeményezők! A sorompón túl, a műkertvóro- si házrengetegben lakókról inkább azt tudom elképzelni, hogy panaszkodnak a,buszjáratokra, az ellátásra. Azt nem . gondolnám, hogy pezsgő legyen a közösségi élet. Tévedek. Kovács Évát keresem, lassan egy esztendeje 6 a városrész KISZ-alapszenvezeténiek titkára. Tavaly szeptember óta a Habselyem Kötöttárugyárban dolgozik meóskéntf Előtte szakmunkástanuló volt. Az alápszervezet jelenleg 23 fiatalt tömörít. Kérem, meséljen hétköznapjaikról, tevékenységükről. — Saját erőből tartjuk fenn"' magiunkat, nem kapunk sehonnan sem támogatást — magyarázza. — Sok társadalmi munkát . vállaltunk. Pénzünk a különböző rendezvényekből van: vasárnaponként videofilmeket vetítünk, azok népszerűek. Kedvelt a péntek esti diszkó is, amelyre húsz forint a belépő. Szerdán és szombaton klubestet tartunk. A .műkertvárosi pártaiapszervezet székházában van az állandó helyünk. Nemcsak KLSZ-tagokat látunk szívesen, bárki jöhet, s jön is, még a város másik részéről, is. Ha valaki egyszer itt jár, legközelebb hozza magával a barátait... Szól a magnó, bekapcsoljuk a tévét, beszélgetünk, játszunk, szóval: hasznosan múlatjuk az. időt. A műkertvárosi fiatalok kapcsolatot tartanak az általános iskolásokkal, minden éviben segítenek nekik a korcsolyapálya kialakításában, az idén még bővítették is. Játszóudvart építettek a nebulóknak. Nyáron kirándulá-’ sokat szerveznek a KISZ-esek, Nem nehéz jelentkezőket találni. Szinte csak a zsebpénzről kell gondoskodniuk a túrázóknak, hiszen a rendezvények bevételéből marad erre a célra is. Egy-egy diszkó 3500 forintot hoz a könyv hára, a lemezlovas „bére” 1650 forint, a maradék jövedelemből a büfét „töltik fel”, s az épület, a klubszoba esetleges hibáit javítják ki. Most mór nem kételkedem abban, hogy lehet KISZ-élet a lakótelepen. A műkertiek ' példát mutattak, pontosabban: közösséget teremtettek. Ennék" jelentőségét így fogalmazza meg Kovács Éva: szépén Mkm — SZÉPEN' EMBERÜL Akik most tervezik., még tavaly. Akadna közös helyiség, valamelyik emeleten. Hogy ki legyen a szervező? Én nem tudom vállalni, Ihászén van épp elég intéznivalóm, mint közös képviselőnek. Ogy tudom, alakulóban van a KiISZ-alaipszervezet, majd ők gondoskodnak a lakóklubról. Amikor elhatároztam,' hogy e riporthoz hozzákezdek, a városi KISZ -bi zottságon javasolták, / ■menjek el a Petőfi Sándor ui—^ cai garzonházba is. Az ottani fiatalok tervibe vették, hogy lakóklubot hoznak létre. A helyszínen örömmel fogadtak, s lelkendeztek a házfelügyelők: végre egy újságíró, aki majd csőtörésekről ír. Sajnálattal közöltem, hogy nem ez ügyben érkeztem. A folyosókon „kellemes” hideg, itt-ott virág, kép a falon. Becsöngetek Koncz Katalinhoz, majd Koncz Erzsébethez a nyolcadikon, illetve a hatodik emeleten, . jJJerp, tudnak, .arról,,, ^ í teog-y lalj^kliub szerveződne, ..bár • szükségét érzik,••hiszen/sok'' fifftáPTái5 kik a garzoniban, s még nem is ismerik egymást. Tovább kérdezősködöm. A lakásokiból kiszűrődik a zene, néhol érzem a készülő vacsora illatát. Hegedűs Mária épp hazaérkezik: — Lakóklub? KISZ? Igen, lehetne. Bár attól függ, ki lenne a vezetője, s mát csinálnánk! Tarnóczi Mária, a garzonház OTP-s részének közös képviselője. Dolgozott a járási KlSZ-bi- zottságon, jelenleg belsőellenőr a Gabonaforgalmi Vállalatnál. — Összetartó a kilencven lakás tulajdonosa, ez biztos! — mondja. — A lakógyűlésen felmerült a klub létrehozásának gondolata, A SZÜV-ösökr példája A SZÜV KSH Vállalat KISZ- alaipsaervezete négyszeresen kiváló. A tíz esztendős, vállalat fiataljai most megpályázták a vörös yándorzászlót. Bartal Imre KISZ-titkár négy és fél éve dolgozik a SZÜV-mél, szervezőként. A közművelődéssel kapcsolatos feladatokat Kovács Imrénél vállalja magára. A Szétíhenyiváros kapujában, az Irinyi úton van munkahelyük épülete. Programjaikra jpggál, kérhetnek „belépőjegyet a - JírfjpíL engedik-e ofcetT —* kérdezem Bartal Imrétől'. — Természetesen! Bár nem lehetünk annyira nyitottak, mint szeretnénk. Vannak bizonyos korlátok, védelmi előírások, a vállalat tevékenységére nézve. Ez érthető. A kiállításainkra, sőt néhány rendezvényünkre azonban jöhetnek házon kívüliek is. Sportpályánk is a széchenyivárosiak rendelkezésére áll: focizhatnak, teniszezhetnék, kézilabdázhatnak — díjmentesen. Van is forgalom, néha még a SZÜV-ösök sem jutnak pályához... Népszerűek, kedveltek a gyerekeknek szóló programjaink. Évente két alkalommal ajándékműsorral kedveskedünk a csemetéknek. VáF. TÓTH PÁL A szökevény ősz volt, ónos felhőket kergetett a szél. ,A ’ Tisza felől ágyúmorajt sodort magával, s az elvegyült a zörgő kukoricaszár hangjával, az országúton végeláthatatlan sorokban vonuló szekerek zörgésével, paták csattogásával, motorok zúgásával. Az asszony kint állt a tanya végénél, s onnan nézte a hosszú karavánt. Micsoda nép- vándorlás! ö még sosem látott ilyet, pedig már évek óta tart a háború, s az út mentén élők szeme előtt robogtak keletnek a vidám tankok, a jókedvű, nótás legényekkel megrakott harckocsik, majd n visszafelé szivárgó, sebesülteket szállító szekerek, s a kókadtfejú vándorok. Itt mentek el az élelmes kupecek és üzérek, s a v&nszongó katonák, az eleven élet kavargó és zavaros folyama áradt előttük naponta. A háborús esztendők , furcsa képei voltak ezek, s ők megpróbáltak olvasni belőlük. Mióta az urát behívták, ez is nehezen ment. Nem értett sok mindent, s kérdezni sem volt kitől. Csak a mamával és a két gyerekkel éltek a tanyában, s a város tornya sok-sok kilométerre volt ide. Piacnapokon, ha bemerészkedett, akkor is sietve jött hazafelé, aggódva, mi van a családdal, nem telepedett a nyakukra valami rusnya német, kóbor katona. Az ilyeneknek haprnr kiadja az útját, s azok ijedteú menekültek a nyomorúságtól, 'ami eléjük tárult, jobbmódúbb, gazdagabb helyre, ahol a pohár viz mellé harapnivaló is akadt, ha jól körülnéztek. Az országút most ijesztő volt számára, A kocsikon gyermekek, asszonyok ültek batyuk és bútorok tetején, mintha az egész város útrakelt válna. Kitelepítés — ezt a szót' olvasta a plakátról, amikor bent járt, de nem is nagyon értette, mi az. Most már látja, érti és érzi, s valami kegyetlen rettegés ül a szívére. S nem tud elszakadni az országút látványától. Katonák mennek, gyalogosan és kerékpárral, motoron és autón, vége-hossza nincs a menetnek. 'Egy biciklis katona áll a tanyához vezető út végén. Kicsit takarja az akácos, de azért látni, hogy lehajol és valamit babrál a kerékpáron. Aztán int a társainak, hogy csak menjenek, s leveti a háticsomagját, nekigyűr- kőzik a kétkerekű jármű javításának. De már készen is lehet, mert körülnéz, s mintha észrevenné a tanya végénél ácsorgó asz- szonyt, a ház felé indul. Dankáné ijedten húzódik be a látogató elöl a konyhába, ahol a kis család körében valahogy nagyobb biztonságban érzi magát. Csak akkor lép ki, amikor az ajtón kopognak: — Egy pohár vizet kérnék! — így a katona, s szeme ideges rebbenéssel jár körül. — Tessék! — fordul az asszony, s már hozzá is a poharat. — Ott a kút! ) — Ha lehetne, meg is melegednék. Nagyon átfáztam. Végigméri a férfit. Fiatal még, alig gyerekember. Nincs benne semmi riasztó. — Bejöhet ;— húzódik félre az ajtóból, s beengedi maga mellett. — Leülhetek? — Tessék! Sámlit lök oda a lábával, s a katona ráül. Csend. A mama motoz a félhomályban, a pici lány elaludt, s a fiú, a nagyobbik gyerek, kukoricacsutkával játszik a sarokban, a tűzhely mellett. — Majd én segítek — telepszik mellé a katona és kiveszi kezéből • az egyik csutkát. — Ló legyen vagy ökör? — Ökör — mondja a gyerek boldogan, s visongva örül, amikor az idegen szarvakat pödör háncsból, s farkat is ragaszt, bojtosat, a piros jószágnak. Valami meleg jóízű békesség ül a konyhára. Mint amikor még itthon volt a férj, az apa, s az fnókolt el a két kicsivel néha órák hosszat is. Dankáné vacsorát hoz. Barna, majdnem fekete kenyér és tökmag-olaj. Már tagat jak. Lassan, hogy toyább tartson az evés hangu- • lata. A katona iá eszik. Aztán koniervet vesz elő a zsákjából, felborítja. A gyerek szaglász- sza, majd jóízűen falatozik a szokatlan ételből. ' , Az asszony az urára gondol. „Hol lehet, mit csinálhat? Ki ad neki szállást és meleg rosszerte ismertek bolhapiacaink, kirakadóvásáraink, amelyeket a piaccsamokfoan bonyolítunk le. ötezer ember fordul •meg egy-egy akciónkon. Ilyenkor filmeket vetítünk a legkisebbeknek, az óvodások játékot készítenek. A SZÜV klubjában találkoznak a kismamák, orvosi, lakberendezési, főzési tanácsokat kapnak, s addig a KISZ-esek vigyáznak a gyerekekre. Ezen kívül számos okos kezdeményezésről hallottam már, A Széchenyivárosban viszont nincs egy állandó hely, központi épület, ahol1 eltölthetnek az idejüket az éppen ráérők. Moziba, művelődési háziba. is a centrumba kell buszozniuk. Vajon a SZÜV magára vállalhatja-e, hogy a közművelődési gondokon enyhítsen ? — Nem vagyunk kultúriház, a mozit sem tudjuk helyettesíteni. — magyarázza Bartal Imre. — De fontosnak tartjuk, hogy még jobban kilépjünk a vállalat kapuján., ötleteink, vannak,-a fSfözebc ben találtunk egy alkalmas .épületet a közös együttléthez. Csakhogy pénz kellene! Szeretnénk olyan elfoglaltságot kínálni a fiataloknak, ami az intellektuális érdeklődésüket is kielégítené. A szabadidős sportprogramokról szintén gondoskodnánk. Reggeltől estig nyitva lenne a klubház. Információs füzetet szeretnénk megjelentetni. Ebben segítséget, tanácsot adnánk a széchenyivá- rosiaknak, például benne lenne a buszok menetrendije is ... Miközben hallgatom a fiatal KISZ-titkár elképzeléseit, arra gondolok: milyen szép is lenne, ha mindezek megvalósulhatnának. Borzák Tibor A!*!*!*!*!*!*!*!*!w!w! ételt ebben <l viharban? S vajon visszajön-e épségben?” A katona indulni akar, vagy csak mímeli a dolgot, mert nehezen mozdul. Aztán mégis kimegy a ház elé. Az országúton lámpások pislognak, azok vonulnak, mintha szentjánosbogarak világítanának. Tompa fények, hiszen még az is tilos, amióta repülők kószálnak mindenfelé. • Dankáné utána- szól: — A padláson elalhat. Széna is van oda- fönt. S hallani a mocorgást a mennyezet felől, a katona megfogadta a tanácsot. Hajnalodik, s aztán ismét megvirrad. Cse- perész az eső, a tocsogókból csillámlik a víz. Az ágyúdörej mintha hangosabb lenne, mint tegnap. Most már csak katonák mennek az országúton, egyre gyorsuló iramban, s idehal- lik káromkodásuk, az elromlott járművekről leugrálók kiabálása. A tanya felé jönnek. Már ' itt is vannak. Zöldruhások, németek. Mutatják, hogy baltát, vagy fűrészt keresnek, hogy tartórudat vágjanak a berekből. Feltúrjak a kamrát és viszik a kicsorbult fejszét szó nélkül. A padlásajtó megcsikordul. Az asszony áz ól végéhez áll, s onnét integet föl a katonának, hogy maradjon. S az ólba betolt biciklit betakarja szalmával. t A gyereket hívja és egy kosárral a padlásra küldi. A kosárba egy szelet kenyér, üveg- . ben jó meleg kecsketej. A fiú nemsokára széles mosollyal jön vissza. — Megitta mind — mondja szinte súgva, mintha attól félne, hogy az országút közelében kopácsoló németek meghallják a szavát. Dankáné megsimogatja a gyérek fejét, majd magához húzza. Most már kevesebb benne a félelem. Pedig lehet, hogy a katona még valami bajt hoz rájuk. Ha neadj isten észreveszik. Ha a német is felmerészkedik... A férjére gondol ismét. Ki tudja, hátha q is így menekszik valahol, az életnek, a hit* vesének, a gyerekeinek. És a jövőnek. A jövőnek, amit el sem tud képzelni, hogy milyen lesz, csak azt érzi és tudja, hogy itt kell elkezdeni majd újra valahol, f ami elől nem szabad elfutni gyáván és nyomorultan. Közeledik két ismerős az utcán. Már messziről meglátják egymást, földerül az' arcuk. Üdvözlő szavak hangzanak el, majd hogylétük iránt érdeklődnek. Még a legfrissebb híreik elmondására is szánnak egy kis időt, aztán ki-ki megy a maga dolgára. Jobb hangulatban, mint találkozásuk előtt —. - Persze fontos információk is kicserélődhetnek pillanatok .alatt. Sőt baráti, munkatársi és egyéb partnerkapcsolatokká lényegülhetnek! át a röpke találkozások. 'Ezért is furcsa, hogy olyan eseteket sem nehéz találni. amelyekben az egyik fél. vagy mindkettő kitér a találkozás elől valamilyen módon. Elmulasztja a köszönést az iskolán kívül a nagydiák, mert nem kedvelj tanárát. Hát még ha rossz jegyet kapott előzőleg tőle! Ugyanezt teszi a kamasz, vagy a • bakfis a lépcsőházban az ott lakó felnőttekkel, mert a „Csókolom !”-ot már illetlennek érzi, a „Jó napot kívánok !”-hoz viszont még nem szokott hozzá. Felemásan viselkednek egyes fiatalok más helyzetben is< Munkahelyen, függőséginek vélt kapcsolatokban tisztelettudók, de az utcán véletlenül sem veszik észre mesterüket, idősebb kollégájukat. Vagy a pályakezdő arra sem érdemesíti a már ott levőket, hogy legalább ő vegye fői velük a kapcsolatot. De fordítva is megtörténheti Nyilván nem jó példát látnak az ifjabbak, amikor a tapasztalt kolléga — különösen. hal fontosnak érzett beosztásban — nem akarja észrevenni őket. Az élemedett korra pe? dig kicsiszolják egyesek a mód- - ját, miként lehet valóban, vagy megjátszva Sietni az utcául: előbb félrevágják fejüket, később mereven néznek élőre, utóbb még egy’futó pillantást is megengednek a kirakatra.. .= Sorolhatnánk az eseteket, az elítélendőket és a követésre méltókat is. Nemcsak a fiataloknak és az idősebbeknek, hanem a különböző nemhez, foglalkozáshoz, rétegekhez tartozóknak köréből is. Azután nemcsak a lakótelepen. a munkahelyen, az utcán, Találkozások hapem az üzletekben, a hivatalban, a köz- és magánélet színterein, városban és falun, a legkülönbözőbb helyeken és időpontokban kerülünk öÜZe embertársainkkal. Ez mind alakítja kapcsolattartási szokásainkat, próbára teszi viselkedésünket. Mindez pedig tükröződik nyelvi megnyilatkozásainkban. Aqpílyeneka viszonyaink, olyanok köszönéseink, megszólításaink, nyelvi fordulataink. Nem kétséges, hogy a „Kellemes ünnepeket !v-f éle jókívánsági formákban szoigalel- kűség, érdek és más, ellentétes szándék is 'meghúzódhat. Az esetek többségéből azonban ki érzik, mi van a nyelvi formula mögött: hászoní esés-e, őszinteség-e, vagy csupán megszokás. Egyik véglet sem jó. Mint "ahogyan rosszul eshet, ha szó nélkül elmegy mellettünk a máskor oly. kedves illető. aura sincs szükség, hogy kihívóan integessünk gondjaiba merült ismerősünknek, és harsányan rákiabáljunk. Annyival azonban .mindig tartozunk egymásnak, ’ hogy legalább mértéktartóan köszönitsüík egymást. Talán még hozzátehetjük őszintén —, vagy megértéssel fogadjuk a mentegetőzést: „Ne haragudj (on), most sietnem kell!” Legföljebb majd pótoljuk, a mulasztást: legközelebb jól kibeszélgetjük magunkat. Szinte divat, hogy korunkról, mint a technikai, tudományos, gazdasági és efféle-tényezők századáról szólva' megértsük a túl leegyszerűsített' már-már érzelem nélküli magatartásformákat. Hiába titkolnánk, emberi valónkhoz hozzátartozik az érzé— 'sek világa is. Elég, ha most csak a módosult KKESZ-re hivatkozunk. A közlekedési szabályok rugalmasabbak;, emberibbek lettek: nem a közömbös szemlélésnek, hanem a gondos, segítőkész önállóságnak kedveznek a gépjárművezetésben. Miért ne lehetnének gyalogosan, azaz mindennapi kapcsolatainkban, kapcsolatfölvevő és -tartó nyelvhasználatunkból is figyelmesebbek^, igényesebbek? Jó utat, kellemes találkozásokat! Molnár Zoltán Miklós KÖNYVPREMIER KALOCSÁN Kamionos útinapló Kalocsán, a politikai könyvhetek Bács-Kiskun megyei megnyitóján könyvpremier volt. Cserhalmi Imre: Ha nincs fék, gáz van című rí— portkötete mutatkozott be az olvasók előtt. A még nyomdaszagú példányokból sokat megvettek az érdeklődök, hogy dedikáltassák a művéről, annak keletkezéséről is beszélő szerzővel. Jó vásárt csináltak vagy sem? Erre is igyekszik választ adni könyvismertetőnk. A Kossuth Könyvkiadó nem csupán filozófiát, hazai vagy testvéri párt történetet j-eleoítet meg. Vállalja a szépirodalomhoz közelebb álló műfajokat is. Például a riportok, útirajzok, él-ís ménybeszámoiók közreadását. Az országút vándorairól írt szabálytalan útirajzot Cserhalmi Imre, a Népszabadság rovatvezetője. Ezt a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Az összefüggés világos, mégha nem is nyilvánvaló a legelső ’ pillanatra. Csaknem 300 oldal terjedelem tanúsítja, hogy az útleírás is lehet politizáló mű. Hogyan? A 20 ezres példányszámú kiadvány egy-egy külhoni jelenség kapcsán kifejti képzettársításait az útra- bocsátó ország — hazánk — viszonyairól. Ennek tudatában azonnal több jelentésűvé válik a könw címe: Ha'nincs fék. gáz van. Érthető ez a hegy-völgyeken haladó gépkocsikonvojra. s | érthető bizonyos hazai ügyekre, | olykor . illúzióktól sem mentes ' gazdasági és más -törekvésekre is. Cserhalmi Imre a kalocsai találkozón, szinte hangsúlyozottan vállalta az utalásokat és célzásokat. Számára a 12 napba sűrített, 12 témát, kibontó szabálytalan útleírás olykor inkább ürügyet szolgáltatott arra. hogy elmondja véleményét az itthoni helyzetről, illetve kibontakozást hozó fejleményekről. Ha ez valakinek unalmas, netán mást vár — kifejezett szerzői utasításra — bátran tovább lapozhat.« De miért tennénk? Főleg annak tudatában fontos például a következő mondat, ha tisztában vagyunk vele. milyen lényeges az elkövetkező években a KGST-együttműködés tartalékainak kiaknázása valameny- nyiüpk életszínvonala érdekében. „Nincs okunk titkolni — írja Cserhalmi —, hogy a szocialista országok' közötti fuvarozási tevékenységnek egységét nagyon hiányoljuk”. Rossz dolog az egység hiánya, és rossz az is, ha élő nemzetközi reklámunkként ■mosatlan, piszkos, magyar kamionok húznak el az utakon, tá-" boroznak a parkolóhelyeken és kempingekben. Mert a mosatásra már nem futja az ellátmány, amiből a közlekedési rendőrök kötöZködéseinék csillapítására, lassú határőrök és vámtisztek gyorsaságának előmozdítására, is jutnia kell külhoniban. A' kényesebb kérdésekből is előfordul jó néhány. Kendőzetlen részletek szólnak az autóstoppos lányok elosztásairól, újraelosztásáról egy-egy éjszakai leírásban. Szó esik a válásokról, seft- ről és megannyi más dologról, ami elő-előbukkan a kamiono- sakat érintő legendákban, rágalmakban, vagy irigység diktálta előítéletekben. A száguldó motorok: gazdáiról i őszinte, . felelősségteljes könyv tesz emberi tanúvallomást — anélkül, hogy a Hungaroca- mion Vállalat reklámját vennénk kézbe. Izgalmas, ahogy föltárulnak a versenyszerűség kulisszái, ahogy elénk áll a kockázatvállaló és sokféle — helyzetfelismerő, alkalmazkodó és kezdeményező — képességet egyesítő leleményes ember. Alighanem ezek a tulajdonságok egyre inkább kellenek az élet más területein is. Az olvasmányos stílusú, fordulatos riportkönyv ezért sem csupán a "kamionostk külhoni uta- ■ zásairól és .kalandjairól szól. Tehát tágabb értelemben sem érdemes elfeledni az intelemként is fölfogható címet: Ha nincs fék. gáz van. Ámbár az is igaz. hogy elsősorban, és legtöbb helyen nálunk egyelőre nem a fékre keQL taposni. Halász Ferenc ,
