Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

J.WO5« IftOttll IP Bevált az új ösztöndíjrendszer Évszázados hagyományai vannak hazánkban a tanulmá­nyi ösztöndíjak adományo­zásának. Egykoron a maguknak a későbbiekben jó gazdatisz­tet, jószágkormányzót. az általuk alapított iskolába tu­dós professzort akaró főurak, később ugyanilyen céllal hí­res iskolavárosaink — Debre­cen. Nagyenyed, Pápa. Sáros­patak — alapítottak ösztön­díjakat. de mintegy száz esz­tendővel ezelőtt mecénássá lé­pett elő az állam is. A negyvenes évek második felétől végbement kultúr- forradalom új, s nagyobb fel­adatokat rótt a népi államra az új értelmiség képzésébe^, az iskoláztatás feltételeinek újrateremtésében. Harminc­öt éve annak, hogy a nagy tár­sadalmi átrétegződés során munkás- és paraszti iatalok is eljuthattak az egyetemekre, főiskolákra. Az a tanulmányi ösztöndijrendszer. amely 1982 decemberéig — legalábbis alapelemeibe — érvényben volt, akkortájt alakult ki. A hallgatók anyagi támogatási rendszere azóta elöregedett, nemcsak az adható pénzösz- szegeket kellett megemelni két évvel ezelőtt, hanem meg kellett változtatni a juttatási mechanizmust is. Olyan fur­csa helyzet állt elő a nyolcva­nas évek elejére, hogy lé­nyegében a hallgató nem tud­ta. milyen összeget, mikor, s miért kap. Tisztázni kellett — újból — a jogosultságot is, hiszen egy — esetleg több éves — kereseti igazolás önmagában nem nyújtott már elégséges alapot a támogatásra. Meg­érett a változtatásra a tanul­mányi ösztöndíj folyósításá­nak feltételrendszere is, hi­szen e téren általánossá vált. hogy a jobb anyagi körülmé­nyek között élő. a művelődési- kulturális lehetőségeket adott­ságaiknál fogva jobban ki­használni tudó családok gyer­mekei a jobb tanulók. Az öszr töndíjrendszer legutóbbi mó­dosításáig sem az if júsági szer­vezetnek, sem más jellegű hall­gatói kollektíváknak nem volt beleszólásuk abba, hogy mennyi ösztöndíjat is kaphas­son társuk. Előfordulhatott, hogy jól tanuló, de önmagát a közösségi munkától távol tartó, jóformán antiszociá­lis viselkedésű hallgató ma­gasabb összegű ösztöndíjat kapott, mint az a társa, aki jól elvégzett tanulmányi mun­kája mellett sokat tett a kö­zösségért is. Amikor a kormányzat el­határozta. hogy megváltoz­tatja az ösztöndíjrendszert, többirányú feladatot kellett megoldania egyszerre. Meg kellett oldani, hogy olyan ösz- szeghéz jusson a hallgató ta­nulmányi ideje alatt, amivel már gazdálkodni tud. ami alkalmas arra. hogy minimá­lis szülői támogatással fenn­tarthassa magát. (A Központi Statisztikai Hivatal és egyes szociológiai vizsgálatok sze­rint egy-egy hallgató évi negy­venezer forintba kerül szülei­nek, azaz: a diploma körülbe­lül .kétszázezer forintba ike­rül a családnak.) Ügy kellett kialakítani az állami támoga­tás rendszerét, 'hogy viszony­lag tág lehetőséget biztosítson a hallgatóknak a különböző szociális juttatások közötti választásra: igénybe veszi-e a kollégiumot, ha igen, az in­tézmény esetleg több kollégi­uma .közül melyiket, az ol­csóbbat vagy a drágábbat? Kell-e a diáknak a menza­jegy vagy a kapott pénzből ma­ga kívánja megoldani étke­zését? Ilyen szempontok messze­menő figyelembevételével alakult ki az új ösztöndíjrend­szer, amelyet 1982-ben vezet­tek be. Három évvel ezelőtt a magyar egyetemeken és fő is­kolákén 63 ezer hallgató ta­nult, akik közül valamennyi­vel több. mint 59 ezer volt ré­szesíthető az új rendszerű, új nevű, úgynevezett általános , Ösztöndíjban. Az új rendszerű ösztöndíjat az 1982/83-as tanév első * féleveiben huszonötezer hallgató élvezhette, de mert KÖNYVESPOLC az elsőéves hallgatók az első félévben nem kapnak általá­nos ösztöndíjat, számuk öt hó­nap után hozzávetőleg hét­ezerrel megemelkedett. Át­lagosan harminchétezer azok­nak a halgatóknak a száma évente, akik szöciális támo­gatást kapnak az egyetemek- től-főiskoláktól. A szociális támogatás összege viszont már az első félévben is folyósítha­tó. Az új rendszerben is dön­tő szempont a hallgatót eltar-' tó család szociális helyzete, a családban az egy főre jutó jövedelem. Ez a jelenlegi szá­mítások szerint egy helyben, jjz intézmény székhelyén lakó hallgató családjánál átlago­san 3600 a vidékieknél 4300 forint. E két szám úgyneve­zett számított minimum, ami lényegében, azt jelenti, hogy a hallgató annyi szociális ösztöndíjban részesíthető, 'hogy ez az összeg juthasson egy főre az illető családjában. Ez a rendszer Így már elég tág differenciálási lehetőséget kínál, s nagyobb anyagi segít­séget jelent a családoknak is. Természetesen megmaradt a hallgatók tanulmányi ösz­töndíja is. A .két ösztöndíjfaj­ta együttesen .képezi az álta-' lános ösztöndíjat, amely egy jól tanuló, családon belül, átla­gos anyagi viszonyok között , élő hallgató esetében elérheti a 2900 forintot. Ebből az ösz- szegből a hallgató maga fi­zeti a kollégiumi díjat — eset­leg az albérletét, amihez az ösztöndíjon kívül külön ki­egészítést kaphat — és az ét­keztetését. s egyben választá­si lehetősége is ván: igénybe veszi-e ezeket, vagy pénzt kí­ván, amiből jó belátása sze­rint gazdálkodik. Kétségtelen, hogy vannak ennek az új ösztöndíjrendszer­nek is hiányosságai, de az ed­dig eltelt két tanév azt bizo­nyította, hogy jóhb és demok­ratikusabb a réginél, jobban figyelembe , veszi i.a, család anyagi lehetőségeit és a hall­gató egyéni teTiesítménvét. 'ér­dekeit. Hegyes Zoltán PARASZTLÁZADÁS Levelek F-nének Már rég nem F-mé. Felfedték kilétét: Fülöp György né t rejti „iagába a titokzatos F betű. Esete is ismerős. A Valóságban Hatiák Péter történész tanulmá­nyában jelent meg az a levél, amelyet 1917. Október 21-én da­tált a „szerencsétlenségbe” ke­veredő asszony. Férjét, Fülöp Györgyöt az első világháború olasz hadszínterére 1915-ben vit­ték eL Szép felesége, örzse idő­közben itthon bűnbe esett. Sze­gény volt. várta haza urát, ne­velte 'kislányukat, s szót foga­dott gazdájának. Mindenben. Elcsábult a korosodó ember ígé­reteitől. örzse kétségbeesésében levelet irt a frontra', mindent bevallott, még azt sem titkolta el, hogy kislánya született a gazdájától. Kérte urát: ítélkez­zék tette fölött, visszafogadja-e öt (őket) hazatérte után? A kérdés Németh Pál köny­vének utolsó fejezetéig megvá­laszolatlan marad. Ugyanis a háború után történtekre akkor derül fény, amikor a szerző fel­keresi a szemtanúkat. A sztori valóban izgalmas, annyira, hogy könyvet érdemes belőle írni, de előbb azonban van még más olvasnivaló is ... Németh Pál tehát Hanák Pé­ter Valóság-beli cikkének kö­szönheti áz érdekes élettörténe­tet. A címzett, az orvietói ha­difogoly, a férj nem kapta meg a szóbanforgó levelét,' a Monar­chia cenzúrája kiemelte a to­vábbítandó küldemények közül. A levél azonban fennmaradt. Németh Pál 1973 tavaszán kü­lönböző középiskolákba kopogta­tott be. hogy felolvassa az ere­deti levelet a diákoknak. Egy­ben arra kérte őket: válaszol­janak F-nének. Ezerhatszáz fiatal lepődött •meg F-né cselekedetén. A lá­nyok leírták gondolataikat F-né tettéről, leveléről, továbbá azt, hogy hasonló helyzetben ' meg­történhetett volna-e velük is ez -az F-né-féle .eset. A fiúkat arra kérte a szerző, hogy képzeljék magukat a hadifogoly helyzeté­be, s válaszoljanak a levélre, közöljék szándékukat, döntésü­ket. Németh Pál összegzi nagya­rányú kérdezősködését: a vá­laszadók többsége ((55,1 száza­lék) megbocsátott F-nének, jó harmaduk (36,7 százalék) nem, határozatlannak a levélírók 8,2 százaléka bizonyult. , Amíg a .könyvet — pontosab­ban a diákok válaszleveleit — olvastam, mindig arra gondol­tam. vajon mi lehet ma F-né- vel, az urával, a gyerekkel, a gazdával. Persze izgatta ez a szerzőt is, éppen ezért 1974 nya­rán elutazott Fülöpék lakóhe­lyére. A Fejér megyei község­ben, Perkátán nem vették szí­vesen az ötletet, hogy könyv készüljön a családról, miután épp elég botrány volt már a hetven éve történtekből. Németh Pál tehát nem túl nagy remény­nyel indult riportútjára. Beszél­getett a „másik kislánnyal” is, aki miatt megíródott az egyko­ri levél, ö, a „másik” hozta ösz- sze örzsével, azaz F-nével — a családban csak „nyanya” —, aki találkozásukkor nyolcvanket- tedik életévét taposta. (Vajon él-e még?) Azért sikerre jutott a riporter, ha nem is szenzációs a beszélgetés, amelyet rögzitett. A sors kikerekedik: Fülöp György hazatért a frontról, meg­bocsátott — bár sokára — és ezután született még egy fiú­gyermekük. Idős korára Fülöp György megzavarodott, s 1973- ban, nyolcvanhárom éves korá­ban halt meg. örzse néni „nem tud semmit” — egyre csak ezt hajtogatja. Mit is mondhatna még? Tetté­ért alaposan megszenvedett: egy életen -keresztül gyötörte a lél- kiismeret. Ha él még, bizonyára most is eszébe jut néha az a bizonyos levél... Ami sohasem érkezett meg olaszföldre, s mé­gis ekkora nyilvánosságot kapott. (Kozmosz) Borzák Tibor BAJÁRÓL SZÁRMAZIK UDVARDY ERZSÉBET KIÁLLÍTÁSÁN Különös, felejthetetlenül har­monikus világ fogad a Vígadó termeiben egy minden rezdülés­re fogékony művész, Udvardy Erzsébet művelnek kristálytisz­ta világában. Nehéz Egry József európai magasságokba ívelő mű­vészete után újat mondani a Balatonról, de Udvardy Erzsé­betnek sikerült. A bemáthi tra­dícióból ívelt fel letisztult, őszin­te, lírai hangvételű festészete. Udvardy Erzsébetet a Balaton tette jeles festővé. Baján született, elemi és kö­zépiskoláit is ott végezte. Művé­szet iránti hajlama már tizen­három éves korában megmutat­kozott, és a középiskola utolsó évében Rudnay Gyula festőmű­vész bajai szabadiskolájának nö­vendéke lett. 1948 és 1953 között a Képzőművészeti Főiskolán Bemáth Aurél mesterkeze irá­nyította, de DomanovsZky End­re, Hímez Gyula és Főnyi Géza is oktatták. 'Bemáth Aurél művészete el­határozó befolyást gyakorolt műveire. Színér zékenysége, át­szellemült hangja a Bernáth-tra- díció méltó örökösének mutatja napjaink művészetében is. 'A főiskola elvégzése után öt éven át a budapesti Vendel utcai 'Tanítóképzőben rajzot és művé­szettörténetet tanított. 1958-ban költözött Badacsonytomajba, ahol a Balaton varázsa egy élet­re megfogta. Gyökeret vert a kis hegyi községben, ma is ott él és alkot. A Balaton tükre, a szelíd iankájú domboldalak, a víz per­cenkénti változó szín- és fényjá­téka, amely már Egry Józsefet is megigézte, a szőlővidék ezer­nyi arca, az ott lakók egyszerű, tiszta embersége magához lán­colta, erős kötéssel megkötötte. Mesterré érlelte, akit minden hangos hírverés .nélkül is művein keresztül megismert az egész or­szág. Alkotásai a kiállításokon osztatlan sikert arattak, és meg­hozták számára a Munkácsy-dí- jat, 1975-ban a 'Magyar Népköz- társaság Érdemes Művésze, 1981- ben pedig a Magyar Népköztár­saság Kiváló Művésze kitünte­tést kapott. 'Fő témája az ember és .táj ösz- szeforrottsága. Művészete las­san, fokozatosan érlelődött láto- . mássá. Képein először inkább a vízpart köveit, nádasait, a nád- vágókat, a parti tocsogókat, a vízben ezüstösen felvillanó hala­kat, ritkábban a táj embereit, munkáját ábrázolta. Azután to- . válbblépve a mindinkább össze­foglaló körvonalak, egy-egy szín tónusaiban tartott tájképi rész­letek mögött felsejlettek látomá­sai. A véletlenszerűnek tűnő, de rendkívül bravúros kivágások az okker, majd a hideg színék ár­nyalataiban kevés arannyal, vagy KÉPERNYŐ A csend költészete • Badacsonyi vázlatok. VIII. • Anyám ezüsttel gazdagítva, kollázs os technikával, szinte japános feöny- nyedséggel festve egy ismerős és mégis soha nem látott Balatont idéznek. A víztükör állandó lá­tása, az őrsi öböl sarkallta arra, hogy a vizuális élményen túl még valami többleteit is nyújtson ké­pein.: ,minél jobban ismerem, annál inkább ösztönöz a vágy, hogy magamat is belefessem, ér­zéseimet, egyéniségemet”. A hatvanas évek elejétől ala­kult át piktúrája. Szabadabban bánit a látott Világ, elemeivel. A könnyed, levegős akvarelTt a la­zúros festés váltotta fel a belső, rejtettebb világ vízióival, a múlt emlékének idézésével. Képein az arany és ezüst használatával a fény mágikus szerepét hangsú­lyozza, Ú jabb képei egyre inkább át­írtak, erősödő szimbolikus tarta­lommal, különösen magávalna- gadó bibliai tárgyú kompozícióin, az ikonok aranyába és ezüstjé­be burkolt, a látomás és álom határterületein 'lebegő Szent Ka­talin' eljegyzésén és a Mária ol­tárképen, melyekkel éppúgy, mint a badacsonytomaji temp­lom Utolsó vacsora oltárával mű­vészete új szakaszába lépett. B. L Az Edda-mítosz végén Csehszlovákia felszabadításá­nak 40. évfordulójára a Barran- dov Filmstúdió néhány egész es­tét betöltő játékfilmet gyárt. Nagyszabású a szovjet filmesek­kel való együttműködés a „Moszk­vai csata” című négyrészes film­ben, amelyet Jurij Ozerov rendez. Lengyel koprodukcióban készül a „Kakukk a sötét erdőben”, egy lidicei kislány története, akit .át- nevelésre” a náci Németországba visznek. A film rendezője Anto­nín Moskalyk. A felszabadulás utáni első hónapokban, a határ- menti emberek történeteiről, szól a „Varázsló visszatérése” Anto­nín Kachlikkal. A koncentrációs táborban elpusztult Jozkai Ja- búrková újságírónő életét mutat­ja be a „Még van mennyboltunk” című film. Rendezte Juraj Herz. A háború utolsó napjainak tra­gikus eseményeit idézi Antonin Kopriva, fiatal rendező „Mindvé- gig” című filmje, melyben egy német katonai egység túszul ejt egy fiatal lányokból álló csopor­tot. Azt kell szavatolniuk, hagy a németek ne kerüljenek szovjet fogságba. Ennyi könnyező fiatalt régen nem láttam egyszerre, mint a legutóbbi Péntek esti randevú­ban. Az Edda Művek búcsúkon­certjén hullottak a könnyeik: so­ha többé nem láthatják bálvá­nyaikat. Azokat a miskolci fiú­kat, akiket példaképüknek tar­tottak, legtitkosabb dolgaikról is beszámoltak nekik levélben, s problémáikra megoldást vártak tőlük. Feljutottak a siker csúcsára a kitartó vidéki zenészek, ám még­is bedobták a törülközőt néhány •év után. Pontosabban: megcsö- mörlöttek, megundorodtak attól, amit a szakmában tapasztaltak. Váltig állítoltták a riportban, hogy nem a pénzért zenéltek öt­hat éven át. Hanem miért? Kér­dezem, amikor szinte másról sem tudtak beszélni a zenekar­tagok, mint az anyagiakról. Fel­oszlott a zenekar, .hazamentek a zenészek”. Szétosztották „vagyo­nukat”, vitatkoztak, s azóta sem válaszolták meg a „mi lesz to­vább?” kérdést. A tizenévesek más bálványo­kat találtaik, talán már azokat a dalszövegeket is elfelejtették, amelyeket hangosabban énekel­tek á koncerteken, mint az éne­kes Pataki Attila. Elfeledték, nem sírnak már. Eltűnt az Edda, volt egy mítosz. Szertefoszlott. Most már lehet, hogy jut idejük a fiúknak azt a számtalan, levelet megválaszolni, amiről a róluk szóló filmben panaszkodtak. Az öngyilkossággal fenyegető lányok talán meggondolták magukat..: Igen, igen, nagy felelősségük volt Eddáékmak. S az is igaz, amit mondott a .bajszos ex-Eddás: ők nem osztogathatnak tanácsokat, nem nevelhetik meg azokat a fiatalokat, akiket a szülők, a pe­dagógusok nem tudtak. A Pomezanski György szer­kesztette Kölyfcöd voltam alcí­mű Péntek esti randevú — pon­tosabban. Edda-dokumentumfilm — nem volt rossz. Talán azért nem, ment őszintén nyilatkoztak a leköszönt zenészek, s végre ar­ra ijs fény derüűt: miért hagyták abba. Csak azt nem értem: miéit kellett ezt a riportot egyórásra nyújtani? A téma annyit érne, hogy a Péntek esti randevú egész műsoridejét ennek kellett szen­telni? Nem, nem ér annyit. & T. A fogadóban hirtelen ki­aludt a villany. Amikor ismét fölgyulladt, az elnök így kiál­tott: „Ki itta meg a sörömet?” Csönd lett. ,,J6l van — mondta az elnök —. zárják be az ajtót! Nyomozás le'sz”. Amikor bezárták az ajtót, az elnök hozatott még egy sört, éppen olyat, mint az előző, le­tette a pultra, és így rendel­kezett: „Most pedig egyenként ki fogunk menni. Főkönyve­lő elvtárs, kérem, fáradjon ki!” A főkönyvelő kiment. „Most pedig öt percre eloltjuk a vil- . lányt” — mondta az elnök. Kialudt a villany, öt perc elteltével ismét felgyújtot­ták. A korsó üres volt. „A főkönyvelő ártatlan, a tettes köztünk van — jelen­tette ki az elnök. — Ügyin­téző elvtárs. hagyja el a he­lyiséget! Kérem a kővetkező sört. Figyelem, villanyoltás!" Megismételtük a művele­SLAWOMIR MROZEK Nyomozás teti Amikor újból világos lett, kiderült, hogy ismét megitta valaki a sört. „Uraim, szűkül a gyanúsí­tottak köre! — kiáltotta győ­zedelmesen az elnök. — Űj sört, aztán villanyoltás!” Néhányon megszólaltak, hogy a nyomozás érdekében jó lenne egy kis harapnivalót is rendelni a sörhöz. A sör azon­ban igy is minduntalan el­tűnt. Nyilvánvalóan a tettes még mindig a helyiségben tar­tózkodott. Az elnökön kívül már csak hárman maradtunk. Én, a párt­titkár, és a személyzeti osz­tály vezetője. Az elnök utasí­totta a párttitkárt, hogy men­jen ki. „Csak most is megigya va­laki” — suttogta a párttitkár nekem és az osztályvezetőnek, miközben fölvette a kabátját". Egyedül maradtam a személy­zetisset. Az elnök alig tudta leplezni izgatottságát. ~ Ki­aludt és felgyulladt a villany. A sör eltűnt. „Osztályvezető kartárs! — mondta az elnök. — Most pe­dig Ön távozik”. Az osztályvezető felállt, mé­lyen a szemembe nézett, és megindult a kijárat felé. Meg­értettem, hogy föl kell hajta­nom az utolsó sört. Az elnök előre élvezte a dön­tő' pillanatot. „Egy sört kérek! —' kiáltot­ta. — Már csak egy sört ké­rek! Ez lesz az utolsó!” „Nincs több sör — jelentet­te ki a csapos. — Elfogyott!'. A tettes ismeretlen maradt. Fordítottam Adamecz Kálmán t • Gyurcsek Ferenc szobra. Filmek a 40. évfordulóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents