Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

1985. január 9. • PETŐFI NÉPE • 3 FALUGYŰLÉS NAGYBARACSKÁN A ma útjait az unokáknak is Keresetlen egyszerűséggel, de ízes magyarsággal megfogalma­zott hozzászólások, önzetlen fel­ajánlásokat is magába foglaló javaslatok emléke kavarog ben­nem a nagybaracskai falugyűlés után. S egy néhány nappal ko­rábbi beszélgetésé, amikor a vi­tatkozók egyike — többeket is meghökkentve ezzel —. kijelen­tette: véleménye szerint a jó ve­zető éppen olyan művész, mint a hangversenyt adó zongorista, vagy a katedráltsokat tervező építész. Hozzátette: a szeretet, az odafigyelés, a biztatás művészé. Hiszen enélkül nem bontakozhat ki alkotó légkör, nem szökhet vi­rágba semmiféle ambíció. A tények azt mutatják: Nagy- baracskán nincsen hiány az ilyen vezetőkben ... A nagyobbik rész: saját erő Igaz, önmagáiban nem valami nagy szenzáció az, hogy tavaly hiát utcában építettek iárdát. De az már kikövetel magának némi c-o''ái'kozást. hogv az első kapa­vágástól az utolsó simításiig min­dent társadalmi munkában vé­gezték a lakók, sőt a szükséges anyagok felét is ők teremtették elő Hasonló módon — tehát szo­katlanul ielentős ánva.gi áldoza­tokat vállalva — kapott szilárd tervezik burkolatot az egyik forgalmas ut­ca: az 1 millió 46 ezer forintos 'költségből csupán 400 ezer forint­nyi volt az állami fedezet — a többit a beruházásban érdekelt helyi áfész és az utca lakói ad­ták össze. Ami az utóbbiakat il­leti: egy-egy háztartás 8 ezer fo­rintnyi készpénzt adott s annyi társadalmi munkát, hogy annak összesített értéke végül megha­ladta a 350 ezer forintot. Igaz. eb­ben már benne van azoknak a gépkezelőknek a teljesítménye is, akik három szombatot—vasárna­pot töltöttek el a helyi ter.me’ő- szövetkezet gépkocsijainak, trak­torainak és markolóinak a nyer­gében. hogy a szükséges föld­munkákat elvégezzék. Csak megismételni lehetne az eddig leírtakat a sporttelep ese­tében: a két futballoálya és az azokat körbe ölelő atlétikai pá­lya építéséből a falu apraja és nagyja egyaránt kivette részét. Szombatonként az úttörők ros- t.á.’t’áik át az* a salakot, amit a felnőttek aztán agyaggal kever­tek. a futósávok burkolásához. Úttörők és felnőttek Jól tudom persze, hiszen ma­gamon is tapasztalhatom: az ilyen • Társadalmi munka Nagybaracskán néhány évvel ezelőtt. A lakos­ság áldozatkészsége ma sem kisebb. (Archív felvételek) • A kis község könyvtára. hírek hallatán is egyre óvatosab­ban lelkesül manapság az ember. Mert a szomorú példákat sem feledheti: itt is. ott is összefog­nak. kollektív erőfeszítéssel meg­épül a nagy mű — ám az első nekibuzdulás hetei, hónapjai után bizony gyakorta elnéptele- - nedik és kihasználatlanul marad, akár egy forgalomból kivont ipar­vágány. Nyugodtan leírhatom: Nagy­baracskán nem fenyeget ilyen ve­szély. A focipályákon három csapat — a felnőtteké, az ifiké és a ser­dülőké — váltogatja egymást az edzési napokon: mindhárom első helyen áll pillanatnyilag a baj­nokságuk tabelláján. Az egyik edzőt, ifjabb Sümegi Pétert, alig lehetett .Jelöni”, mi­után a jövő felől kérdezgetni kezdtem: „A pályák hamarosan elkészül­nek. de mi nem állunk meg: már gyűjtik a deszkát a rúgófalhoz, aminek a segítségével akár egye­dül is gyakorolhatnak a játéko­sok, az edzési időn túl. Biztosan élnek is ezzel a lehetőséggel, mert nagyon szorgalmas a gárda, min­den korosztályban. Persze, igyek­szünk is őket ambicionálni; az úttörők . legjobbjait beállítjuk egy-egy félidőre az ifikhez, az ifiket pedig a felnőttek közé”. Mind magasabban a léc Mindig magasabbra tenni a kö­vetelmények lécét — úgy tűnt Kereskedők: nem — vásárlók: igen Vélemények, javaslatok a piaccsarnoki nyitvatartásról Érdemes-e délután is nyitva tartaniuk a kecske­méti piaccsarnoki üzleteknek? Ezt kérdeztük az 1984. július 22-i „Más ez a mai piac!” című cikkünk­re visszautalva az árusításban érdekelt éladóktól. — Nem — így fogad Farkas József né vezető a ba­romfifeldolgozó vállalat boltjában. — Nézze meg a délutáni bevételeinket ehben a füzetben: 140 fo­rint. tizenöt, huszonkilenc, tizenhét, harminchat fo­rint hetven fillér. Kinek éri meg ennyiért árusíta­ni, gázpalackból fűteni és villanyt használni? Azért legyünk itt. hogy csak egymást nézzük? kokat az eladók nem bonthatják fel. Veszi, nem ve­szi .— a vevő csak eközött választhat. Ezt a legtöb­ben kényszernek érzik. Joggal, hiszen sokan kis té­telben is vennének kukoricát. A húszforintos zsák árát az állattartók inkább megspórolnák. Ez a faj­ta ámgöngyöleg-kapcsolás, Némethné szerint is, visszatetszést kelt. ö.k ezen neon változtathatnak. A Zöldért Válla­lat. vagy a szállítók viszont igen! — Délután a piac l„meghal" — állítja a Konzum Kereskedelmi Vállalat 1177-es számú szerződéses üzletének bérlője. A nvitvatartás költségei délután nagyobbak a bevételnél. Mivel jó kínálatot tudtak nyújtani, élelmiszerekről lévén szó. náluk volt a legmagasabb délutáni forgalom: 600—1000 forint. nekem, hogy ez általános gyakor­lat. nem pedig ritka kivétel Nagy­baracskán. A 'felszólalok egyi-' két — Laszinger Imre termelő­szövetkezeti hrigádvezetőt — így mutatta be a mellettem ülő is­merős; „ö volt az útépítés leg­főbb szervezője: még a befizetés­hez szükséges csekkeket is ház­hoz vitte ..A körzeti orvosról. dr. Nagy Attiláról pedig ezt je­gyeztem fel: „Szombatokon és vasárnapokon végigoltotta az egész falut vér mérgezés ellen, pedig ez nem tartozik a köteles­ségei közé”. Hasonló szellem csendült ki Fölföldi Lajos tanácselnök sza­vaiból is. akinek a beszámolóiá­ból a következőket jegyeztem föl: „Némelyek sokallják azt a pénzt, amelybe a félkilométernyi úi út került. Valóban, ki lehetett volna hozni kevesebből is. ha belenyug­szunk. hogy a szélessége nem ha­ladja meg a három métert. Mi azonban ragaszkodtunk a négy méterhez, s meggyőződésem, hogy így volt a helyes, már csak a jö­vő nagyobb követelményeire valló tekintettel is, hiszen a fa­luban egyre több a gépjármű, egyre nagyobb a forgalom”. Jó Volt ezt hallani egy olvan faluiban, ahol az elmúlt eszten­dőben is mintegy kétszázzal csök­kent a lakosság száma: Jó tudni, hogy bár fogynak azért bíznak e folyamat megállithatóságában, megtörd í tha tóságában. Hagy a ma útiait az unokák számára is tervezik. Káposztás János Építkező Császártöltés Mindössze négy utca nélkülözi a szilárd burkolatot Császártöltésen. A község vezetői úgy tervezik, hogy az idén és jövőre költségvetésükből — némi társadalmi munkával — befe­jezik a járdaépítést. Tavasszal eldől az is, hogy mikor vezetik be a tele­pülésre a földgázt, amelyre a helyi termelőszövetkezet baromfitelepének és szárítóüzemének lenne nagy szük­sége. A lakások 50—€0 százalékába akarják bevezetni a földgázt. Szélesebbre a nagykaput! „Én nem tudtam azt ké­rem, hogy a nagykapuk mel­lett mindig van egy kisebb, ahol bemennek." Ma már az egykori slágerben kislány naivitásával a jogban járat­lan emberek között is alig lehet találkozni. Az számít ritkaságnak, ha valaki a ha­tóságtól kapott határozatot egyszerűen tudomásul veszi, s teszi az abban foglaltakat. Szinte tartalmára való tekin­tet nélkül írja a fellebbezést, vagy kapja a telefonkagylót, hogy ismerősnek, mindent el­intézni tudó „valakinek" szól­jon. Jóformán népmozgalom- ■mjá vált, /hogy akár a legegysze­rűbb igazolásért, tanúsítmá- 'nyért előbb a mellékösvénye­ket- jobban ismerő sógorhoz, komához fordulnak, akiknek, úgymond, csak egy szavába kerül az egész. Ha ez a jelenség csak á látszólag jelentéktelen ügyek esetében volna megfigyelhető, különösebb baj még nem len­ne. De ugyanezt láthatja az éberebb szemlélődő a válla­latoknál, üzemeknél, szövet­kezeteknél, hivataloknál, min­denhol, ahol a gazdálkodási és életviszonyokat a jogsza­bályok konkrétan meghatá­rozzák. Legalábbis papíron. Mert legtöbbször módszeresen átértelmezik a jogszabály szövegét, s ezzel elferdítik a jogalkotó valódi akaratát. S ha mégsem ez a járható út, hát keresnek másik szabályt, amely már megfelel az érde­keiknek. Ennek' — sajnos — nem min dia csak a tisztességtelen szándék az oka. Jelentős sze­repet kaptak azok az egyéb­ként tetszetősen szövegezett jogszabályok is. amelyek — nem tudni miért — sokszor maguk mondanak ellent az előzőknek, vagy végrehajtási rendeletükben maguk cáfol­ják meg az őket létrehozó elveket. Fövik jogász ismerő­söm fogalmazott úgy vemré- niben. hogy ..szakember le­gyen a tolván. aki eligazo dik ebben a szabálydzsungel- ben.” Így nem lehet azon cso­dálkozni, hogy a szabály be­tartása helyett azt vizsgálják gyakrabban, mi van mögötte, hol lehet megkerülni, miképp lehet kibújni alóla? A bevezetőben említett só­gor, koma, jóbarát keresése is lényegében kiskapu a leg­többször szélesre tárt, ám az érintettek előtt — saját vagy más hibából — láthatatlanul maradó nagyok mellett. Alig jelent meg például a múlt év végén a tisztességtelen ha­szon tilalmáról szóló jogsza­bály, máris akadtak, akik a tisztesség fogamét kezdték szélesíteni, átértelmezni, for­málni. Olyannyira, hogy ka­barétéma is lett belőle. Pe­dig ami a fogalom valódi tar­talma, az a korrekt üzlet el­engedhetetlen eleme. Mert hát hiába ad a jogszabály magya­rázatot általánosan, a konk­rét esetben mindig a jogal­kalmazó az, aki eldönti, mit tud a tisztesség fogalmába belegyömöszölni. Tudom, van­nak megfelelő fórumok, ellen­őrző szervek, amelyek rendet tehetnének minden esetben. De valószínűleg mégsem ná­luk van a kiskapu kulcsa, hogy becsukják azokat. Oly­kor-olykor még az is előfor­dul, hogy ők mennek át rajta. Aki csak egy kicsit is is­meri az életet, s ért valamit a jog nyelvén, tudja, hogy nem lehet minden életvi­szonyt szabályokkal igazgatni. A jog csak követni, és nem megelőzni tudja a változáso­kat. Így aztán nem ritka, hogy az újabb kiskapuk megnyitá­sának lehetőségét éppen a ré­giek bezárására alkotott jog­szabályok jelentik. A kör azonban csak látszólag ördögi. Nem biztos, hogy minden­áron a kiskapuk bezárására kell törekedni. Inkább a na­gyokat szélesebbre tárni, és a mellékutakon járókat felelős­ségre vonni. S közben nem elfelejteni, hogy az élet hriad. tovább. Tűzz Béla Teljesítették felajánlásukat a gemenci erdészek (Tudósítónktól.) A csaknem 40 ezer hektáron gazdálkodó Gemenci Állami Er­dő- és Vadgazdaság 1984-ben minden' eddiginél többet expor­tált a tőkés országokba fatermé­kekből, vadból és vadhúsból. A kivitel értéke meghaladja a 135 millió forintot. Főként Ausztriá­ba, Olaszországba, a Német Szö­vetségi Köztársaságba és Hol­landiába szállítottak rönköt és fűrészárut. Az eredményekhez hozzájárult a több mint 90 szo­cialista brigád, mélyek tagjai kö­zött sok a fiatal. A kollektívák jelentős vállalásokat tettek a párt XIII. kongresszusa és fel- szabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére. Elhatározták: úgy dolgoznak, hogy mintegy 10 mil­lió forinttal növelik a gazdaság eredményét. Az előzetes értéke­lések szerint a felajánlást tel­jesítették. Az export alakulása azért is fontos, mert teljesítése, illetve túlteljesítése hatással van a bér- fejlesztési lehetőségekre is. Az el­következendő években a haté­konyabb termelés függvényében 6—9 százalékos évi bérfejlesztés válik lehetővé, s ez önmagában is biztató annak a több mint 300 listainak, akik itt keresik bol­dogulásukat. A gazdaság vezetése sokat tesz azért, hogy a pályakezdők be­illeszkedjenek a kollektívába. Az elmúlt években például 30 fiatal dolgozó kapott személyen­ként 30—100 ezer forintig terje­dő pénzbeni támogatást Lakás­építésre, vagy -vásárlásra. A vezetőség évenként mintegy fél­millió forint >ösztöndíjjal tá­mogatja a továbbtanulókat vagy a- második, harmadik szakmát szerző fiatalokat. Gulyás Jenő CSÚSZTATOTT FORINTOK, CÉDULÁS TRÜKKÖK — Nem tudunk fűteni — mondja egy másik üz­letben Bartha János hentes s hozzáfűzi: — Az egyik délután kétszáz forint értékű hús fogyott el. Szrenka Sándor nemrég óta vezeti a Zöldségter­mesztési Kutató Intézet "'árudáját. Hétköznap 6—12, s minden második vasárnap 6—10 óra között várja a vevőket. A délutáni árusítástól ő is visszalépett. Szerinte déltől itt már csak „csellengenek” a vá­sárlók. Szeretné fellendíteni a forgalmat. Választék- bővítésül lisztet, zsírt, cukrot, fűszereket, üdítőket és tubusos zöldségkrémet kínál. Milyen eredmény­nyel? Az majd elválik. Vágséllei Imre a Magyar—Szovjet Barátság Tsz standjának helyettes vezetője. Mutatja, a pult fe­letti villanyégőkből csupán hármat használnak. Szükség is van erre a takarékosságra, mert a fű­téssel — egészségük érdekében — nem spórolhat­nak. 6-tól 14 óráig tartanak nyitva, ©gy műszakban, mivel a vezető három hete beteg, és a délutáni for­galom különben is gyér. — Déltől csak az árcédulákat rendezgetjük, és hogy ne unatkozzunk, félóránként sepregetünk — hallom a fiatalembertől, annak jeléül, hogy a 100— 200 forint bevételek miatt lemondtak a délutáni nyitvatartásról. — Hallgasson meg bennünket is! — kéri Németh Sándorné boltvezető-helyettes a Zöldért 1-es szá­mú piaci üzletében. — Itt a tél. Nekünk, eladóknak nem kellemes reggeltől estig ebben a „hideg ho- dályban” tooarosni. Ketten reggel 5 órára jövünk dolgozni. Látják? 'Móst is körbe vagyunk pakolva árukkal! Van itt lencse, dióbél. lila- és vöröshagy­ma'. szaloncukor, ká.ooszta fokhagyma ... minden, ami kell. Délelőtt nincs egy percnyi megállásunk) sem. Havonta 300—350 ezer forint a bevételünk. De délután? ... Egy-egy vevő a 'átogatónk. Valamelyik naD 18 óra előtt két nerccel jött valaki két szál gyökérért. Tanulságos Némethné észrevétele. Ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy van náluk égy. a ve­vőket .kiszolgáltatott helyzetbe hozó ténv is. A kis­termelők. a háziállat-tartók a Zöldért-bo'ths-i oc"\- 40 kilogrammos zsákos kukoricát kaphatnak. A z?á­Megértjük a kereskedőket. Nem akarnak ráfizet­ni a „boltra” (a délutáni nyitvatartásra). Fagyoskod- ni kinek van kedve a pult mögött, ha egyébként üres a kassza? Viszont megértjük azokat is. akik a délután és estefelé már néptelen csarnok, a kis­kereskedők letakart standjai és a tucatszámra le­húzott redőnyű üzletek láttán azt kérdezik: ..Csak­ugyan kimozdíthatatlan jelenlegi helyzetéből ez a délutáni visszavonultság? Hagytak elegendő időt arra, hogy a vevők megismerjék és megszokják a — különben tiszavirág életű — változást?" Ezek mellett a — hosszabb távra szóló — kérdé­sek mellett van egy mindennapos: a lehetőségekhez képest bőséges élelmiszer-, de kiváltképpen jó zöld­ség- és gyümölcsellátást nyújt-e a megyeszékhely központja, ahol a piaccsarnok szerepe meghatározó? A szomszédságában lévő. ABC-ből átalakított UNI- VER-élelmiszerüzletben a korszerűsítés nyomán szemlátomást javult az üdítők, a borok, a pezsgők, a röviditalok és a sörök választéka — igaz. a felvá­gottaké is —. de a friss tőkehús és a zöldség—gyü­mölcs árusítását abbahagyták. Nem kaphatók napi kozmetikai szerek és háztartási vegyiáruk sem. Az, hogy a Centrum Áruház élelmiszerosztálván hiá­nyoznak a kertészeti termékek, az áruház ielle?“- nél fogva még érthető, viszont azzal nehéz megbékél­ni. hogy az ugyancsak idén felúiított Szabadság té-i csemegeboltban egy kis állványra szűkült a zöld­ség- és gyümölcsfélék ‘kínálata. A vásárlási lehetőségeket nem szűkíteni, ellenke­zőleg bővíteni kell. Mivel az említett városközponti üzletek korszerűsítésével egyidejűleg bizonyos visz- sza.lépés is észlelhető a megyeszékhelyi zöldség- és gvümölcsellátá'iban. még inkább .kívánatos a folya­matos. napközbeni piaci árusítás. Nem éiiel-n®pr>a- li. fényárban úszó piaccsarnokot szeretne látni a lakosság, „csak” olvat. »hol déltől 18 óráig legalább egy zöldség-, egy élelmiszer- és egy húsboltot nyit­va talál. Túl nagy kívánság? Nem gondoljuk. A kitartó kísérlet a délutáni áru- sassal — ha azt a vásárlók megismerik és meg­szokják — eredményt hozhat. Kohl Antal Visszaélések az autóalkatrész-piacon A kereskedelmi felügyelőségek a fővárosban és az ország tíz megyéjében 29 állami vállalat — főként az ellátásért felelős Autó­technika és a Mobil Vállalat — üzleteiben és lerakaitaiiban, vala­mint 29 szövetkezetnél és 97 ma- gánkereskedőnél, összesen 200 helyen vizsgálták az autóalkat­rész-forgalmazást. Megállapították: a kiskereske­delmi értékesítésbén az utóbbi, 1981. évi ellenőrzés óta lényeges változás nem történt. A koráb­bihoz hasonlóan a fővárosban az üzlethálózat jelentős mértékben egy-egy típusra szakosodott, a a megyeszékhelyeken és egy-két városban pedig több típusra sza­kosított üzletek vannak. Vidéken azonban többnyire más műszaki árukkal együtt árusítják az autó­alkatrészeket. Az értékesítésben országszerte egyre nagyobb sze­repet töltenek be a benzinkutak mellett csaknem 400 helyen mű­ködő, autófélszerelési cikkeket, akkumulátorokat, gumiköpenye­ket stb. árusító üzletek. Mind töbja magánkiskereskedő kínál autóalkatrészeket, s így egyre inkább mutatkoznak 1 a kereske­delmi verseny jelei. Tény azon­ban az is, hogy az értékesítésben részt vevők számának növekedé­sét nem követte a rendelkezés­re álló árualapok bővülése. A kiskereskedelem többnyire a nagykereskedelmi vállalatoktól szerzi be a döntően szocialista importból származó alkatrésze­ket. A nagykereskedelmi válla­latok egyre intenzivebben foglal­koznak a hazai termeltetés-szer­vezéssel is: az Autótechnika Vál­lalat 150 millió, a Mobil pedig 50 millió forint értékben gyárta­tott tavaly autóalkatrészeket. A kialakult gyakorlat szerint szin­te kizárólag a magánjavítók és -kereskedők foglalkoznak a hasz­nált alkatrészek — például fék-, és kuplungbetétek, vezérmű-ten- gelyek — felújításával, értékesí­tésével. A használt és felújított alkatrészek forgalmazásában le­vő tartalékok feltárására a kö­zelmúltban létrehozták az Alkat­rész Koordinációs Irodát, amely irányítja a forgalomból kivont járművek bontását, s az így nyert alkatrészek értékesítését. A vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy bár a korábbihoz képest összességében valamivel javult az alkatrészellátás, ám mégis bővült a hiánycikkek kö­re. Jobban előtérbe került ugyanis a személygépkocsik ál­lagának megóvása; a tulajdono­sak igyekeznek minél hosszabb ideig használni autójukat, ehhez pedig a korábbiaknál lényege­sen több alkatrészre van szüksé­gük. Mindez hozzájárult ahhoz is, hogy az autóalkatrész-keres­kedelemben nem csökkent a visszaélések száma, aránya. A boltokban — feltételezhetően a csúszópénz reményében — több ízben tapasztalták, hogy a rak­táron levő árukat nem szolgál­ják ki, és nemritkán bizonyta­lan a kínált áru eredete. A bi­zonylati fegyelem gyakori meg­sértését is tapasztalták az ellen­őrök. A korábbinál gyakrabban for­dult elő, hogy a magánkereske­dők a kiskereskedelemből sze­rezték be, és indokolatlan felár­ral adták tovább az 'autóalkat­részeket, noha ezt jogszabály tiltja. Megsértik az árfeltüntetés­re vonatkozó előírásokat is: Bács-Kiskun megyében például az üzletek csaknem felében hiányzott az árcédula az alkat­részekről. Borsod és Fejér me­gye, valamint Budapest több magánüzletében is tapasztaltak hasonló hiányosságokat az ellen­őrök. A kiskereskedőknél egyre több a magánkisiparosok által gyártott nem megfelelő minőségű alkatrész. A szervizek egy része nem is hajlandó ezeket az alkat­részeket beépíteni a javítandó gépkocsikba. Az ellenőrök a vizsgálat során a 200 nagy- és kiskereskedelmi lerakat, illetve üzlet több mint egyharmadában állapítottak meg olyan mulasztásokat, amelyek miatt felelősségre kellett vonni a kereskedőket. A szabálytalan­ságok miatt a kereskedelmi fel­ügyelőségek és az Országos Ke- reskedelmi Felügyelőség tíz eset­ben tett büntető feljelentést, 12 alkalommal pedig szabálysértési feljelentést. Ötvenötször szabtak ■ki személyi pénzbírságot, össze­sen 220 000 forint értékben. |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents