Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. Január 8. MATHIÁSZ JÁNOS-DÍJASOK Követik szellemben, akaratban „A Bács-Kiskun megyei Tanács 2/1978 (VI. 8.) számú tanácsrendelete és az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottsága Gazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának állásfoglalása alapján az 1984. évi ,Bács-Kiskun megyei Tanács Mathiász János-díja’ kitüntetés adományozására, kiemelkedő munkásságuk elismeréseként az alábbi szakembereket javaslom: dr. Sümegi József, Csipkó Sándor, dr. Pavisa Ernő.” Az illetékes szervezet — a megyei tanács vb — miután a javasoltak Szakszövetkezet élén enHancos embernek ismerik megyeszer- te Csipkó Sándort, a 'keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnökét. Olyannak, aki érveket sorakoztatva győzködi igazáról, akit keld, hogy célt érjen, s nek egy nagy közösség látja hasznát. — Ha arra gondolok, hogy régen a szakszövetkezeti formát egyesek nem tekintették szocialista jellegűnek ... — sóhajt Csipkó Sándor — s ma már bebizonyosodott, hogy egyes természeti és közgazdasági adottságok között ez szolgálja légjobban a nép, a szocialista gazdálkodás érdekeit... Nos hosszú út ez, küzdelmes is, de ami a legfontosabb, eredményes: nemcsak bebizonyítottuk a szakszövetkezeti forma létjogosultságát, hanem azt is igazoltuk, hogy a gyenge földeken is lehet hasznosan és egyre jövedelmezőbben termelni. Egyedül persze semmire sem lettem volna képes. A segítséget, a bizalmat a tagságtól, a vezetőtársaimtól és a fölötteseimtől egyaránt megkaptam. És az itt élő népnek, a tagság elkötelezettségének és bizalmának —a politika, a társadalom, a szövetkezeti mozgalom ' iránt — van-e erőteljesebb, jobb bizonyítéka, mint az, hogy saját pénzüket adták kölcsön szőlőtele- pitéshez, bortároló és palackozó építéséhez? Gyorsain forrósodik a levegő a hévtől, amellyel történetüket mondja Csipkó Sándor. Az az érzésem, akkor beszél magáról, ha a földről, a gazdálkodásról, a szőlőről, a 'borról szól, s a természet- áta'laikító munkáról. — Tudomásul kell venniük a magyar borászoknak, hogy az alföldi borvidék már nem a régi, egyáltalán nem .mondható egységesnek, sőt olyan zárt tájrészei jöttek létre, mint például a kiskőrösi—keceli—soltvadkerti, vagy a hajósi, a vaskúti, a kiskunfélegyházi, a nyárlőrinci—lakiteleki... s még sorolhatnám, ahol a szőlő és bor önálló fajta, íz stb. jegyeket visel, s mindenütt óriási a minőségi javulás! A legnagyobb telepítések is az Alföldön, a mi megyénkben voltak az elmúlt negyedszázadban. Nagyon megdolgoztunk azért, amit ma itt aranyhomoknak nevednek, s elfeledik, hogy ahány itt a homokszem, annyi verejték- csepp is hozzá tartozik ... Lemaradásunk persze így is van, mégpedig a szövetkezeti borászat területén. De remélem, már nem sokáig: a megyére jellemző, hogy pártolják az újat, a kezdeményezéseket, s ez a „háttér" teszi lehetővé, hogy a tagság hozzájárulásával — sajátos hitelezésű formában — megépüljön szövetkezetünkben is a palackozóüzem. munkásságát röviden méltatja az előterjesztő, egyhangúlag elfogadja a névsort. Ennyi legalábbis formailag, ott az ülésen. £s mi az előzmény? __Csupán annyit említek: a mezőgaz dák körében nincs olyan, aki ne ismerné, és ne becsülné a kitüntetetteket, s ez már önmagában is sejteti, hogy komoly, kemény munka áll mindhármuk mögött; s következetességben, akaratban követői és méltó utódai Mathiász Jánosnak. ke. Örülök, hogy sikerült „megcsinálni” a hajósi Cabernet borunkat, amellyel nemzetközi elismerést is szereztünk. A mostani kitüntetésem nagy boldogság nekem, de mert a borászat csapatmunka, az elismerés is valamennyi társamat illeti. A vezetők között — de tágabb körben is — a segítőikészség dominál nálunk, így baráti légkörben eredményesebben tudunk dolgozni. Pedig nem könnyű — különösen a tavalyi esztendő után — jó bont piacra „dobni”, de megtalálni, felkutatni sem egyszerű a vevőikert. A vezóriigazgató-ihelyert- tesnek ez is egyik feladata, most talán a legfontosabb, valamint az, hogy a megrendelő, potenciális fogyasztó, vásárló igényeinek- változásához rugalmasan alkalmazkodjanak. A tájékozottság nagy előny, ebben segíti, hogy kitűnően beszél németül, ha pedig lehetősége van, nemcsak a hazai, hanem a külföldi borászait! üzemeket is felkeresi. — A legcsodálatosabb a hat évvel ezelőtti közép- és nyugat-európai szakmai társasát volt, ahol jelentős tapasztalatokat szereztünk. A jó ötleteket, példákat ér-' demes meghonosítani. Egy dologért irigylem is a külföldi borászokat: náluk nem tilos a borreklám. Ezzel kapcsolatos a legnagyobb — talán egyetlen — „sérelmem” is. Nem kaptam még elfogadható magyarázatot az itthoni tilalomra, amely szerintem gátolja a kulturált, egészséget nem károsító borfogyasztást. Még egyszer mondom, hogy sérelmes, hogy hazánkban, ahol az egy főre számított termelés és az export a világon a legnagyobbak egyike, ahol igazi hagyomány és szeretet övezi a szőlőt és a bort, nem ajánlhatjuk a fogyasztóknak, nem mutathatjuk be termékeinket. Ha a propagandát tiltó törvény nem változik, itthon még tán az ünnepi asztalról is kiszorul e nemes ital . . . A kandidátus főmezőgazdász Borászatból doktorált — Hogy mit jelent kertésznek lenni Bács- Kiskunban? — ismétli kérdésemet dr. Sümegi József, a ■ Hosszúhegy i Mezőgazda- sági Kombinát vezérigaz- gató-helyette- se, s nem késik a válasszal sem. — A legtöbbet, mert ez csodálatos szakma, különösen az enyém az, mert a kertészeten belül is a megye „szent" növényével, a szőlővel foglalkoztam mindig, és a borászattal. Nem mondható általánosnak az . út, amelyet eddig járt. Ugyanis két évtizeddel ezelőtt kertészmérnök i diplomával a kezében, a hosszúhegyi gazdaságban kezdte a munkás férfikort. Sikerrel teljesítette, amit rábíztak. A . 70-es 1 évek közepén már a megye egyik legjobb borászaként emlegették. Az italkészítéshez 'kapcsolódik tudományos munkássága is. — Mindössze húsz éve, hogy a világ legjelentősebb borászati üzemeiben elkezdték a meleg-steril borpalackozást. Ezt a technológiát az országban a mi gazdaságunk honosította meg tíz éve. E témakörrel foglalkoztam doktori disszertációmban. Tehát a kutatómunkát a célszerűség irányította, a tenniaka- rás a gazdaság érdekében. Ami azt is sejteti, hogy az ilyen kutatásra, fejlesztésre itt igény is van. — Általános a gazdaságban a jobbra törekvés, s az, hogy mielőbb vezessük be az új dolgokat, hogy minőségileg kiválóbb termékeinkkel a fogyasztók nagyobb táborát nyerjük meg. Nap mint nap vizsgázunk a vásárlók előtt, hiszen a palackokon ott a felirat, melyik gazdaság terméAgránköz- gazdász, végzettsége szerint, dr. Ravi- sa Ernő, a mélykúti Lenin Tsz főmezőgazdásza. De nemcsak „az” ... — A mező- gazdaságot szeretem, a gazdálkodást, úgy ahogyan van, az egészet. Mert minek is kellene szétszeletelni, amikor ez egy sejt, amelyben minden egymásra utalt, az egyik a másik nélkül nem lenne életképes — magyarázza hit-- tel Pavisa Ernő. — A főmezőgazdászé a legszebb beosztás, közvetlen kapcsolatban vagyok mindennel, a termelés ütőerén tarthatom a kezem, és intézkedni tudok, ha kell, s láthatom is munkám közvetlen eredményéi: Harminc évvel ezelőtt, 1954. január 1-én kezdett dolgozni. Kitűnő eredményű diplomájával jött falura. Bácsalmáson kezdett, hogy közel legyen a kunba jail szülői házhoz, mert ahogyan mondja: „Egyes gyerek vagyak, úgy éreztem, a szüleim mellett a helyem”. Lehetett volna hivatalban vezető, egyetemen előadó, de ezt választotta. — Volt itt mindig mit tenni, nem bánok én semmit, és ma már azért sem haragszom, ha olykor igazságtalanul bántottak ... Művelhettem, képezhettem magam. Először — meg 1958-ban — doktort, majd tíz évre rá, 1967-ben kandidátusi címet szereztem. Oroszul is megtanultam a német mellett. Azt mondták még külföldön is, hogy anyanyelvi szintű a némettudásom. Csaknem minden héten hasznát veszem, különösen manapság. Akár az agrárszakkönyvek, prospektusok olvasásával, de úgy is, hogy az ide érkezőkkel közvetlenül meg tudok beszélni egy-egy témát. Most holland szerelők dolgoznak nálunk, jól megértjük egymást németül. Egyébként a téeszünk az NDK-beli Aschara-i szövetkezettel alakított ki baráti kapcsolatot. Tíz éve ismerem már ezt a gazdaságot, és mondhatom, hogy haszonnal cseréljük ki tapasztalatainkat. Nagy és jó gazdasággá szerveződött a mélykúti Lenin Tsz, ahol nem jelentéktelen az az évenlte tízezer tonna zöldségféle sem, amelyet értékesítenek. Pavisa Ernő nevéhez sok kezdeményezés fűződik. A legutóbbi, amely a legnagyobb jelentőségű is, a folyékony műtrágyázás meghonosítása. — Mindig piszkáltak bennünket, hogy nem tároljuk jól a műtrágyát: . : ' Azt is mondhatom, tárolóépítéssel kezdődött, s napjainkra az egyik legkorszerűbb műtrágyázást technológia alkalmazásához jutottunk el. Nemcsak a mi gazdaságunkban, hanem 30 kilométeres körzetben levő part| nereinknél is tért hódított ez a módszer, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy még vannak ma is, akik vitatják lét jogosultságát. Elsősorban külső bírálói vannak ennek a technológiának, főként azért, mért a módszer ellenzői egyoldalúan vizsgálódnak. Ha azonban hatékonysági szemlélettel értékelik eredményeinket. kiderül, hogy megéri ennek a módszernek az alkalmazása. Az utóbbi mondatok már a napi küzdelmek porondjára vezetnek. A fontos az. hogy lehet alkotni, amihez az összeforrott, jó szövetkezeti közösség ad időről időre alapot, erőt és biztatást. Csabai István MEGSZŰNT AZ ORSZÁGOS KÖZPONT V áltozások az állami gazdaságokban Az újságok még 1984 őszén közölték a hírt: 1985. január elsejétől kezdve megszűnik az Állami Gazdaságok Országos Központja. Azóta már azt is tudjuk, hogy az állami gazdaságokat két irányítási csoportba sorolják: 77 gazdaság esetében vállalati tanács, 43 gazdaságnál közgyűlés, illetve küldöttgyűlés irányítja majd a vállalatokat. A két kategóriába a besorolás a létszámalakulás figyelembevételével történt. Az országos központ megszűnésével lezárult egy .igen jelentős, szinte történelminek nevezhető korszak az állami gazdaságok életében. A haladás bázisai Ma már elvitathatatlan, hogy a szocialista Mezőgazdaság átszervezésének időszakában óriási szerepük volt az állami gazdaságoknak: gondoskodtak vetőmagvakról, szaporítóanyagokról, általuk szerezték be a szövetkezetek a tenyészállatokat. Az intenzív búzafajtákat is az állami gazdaságokban próbálták ki először. Szerepűik volt az állami gazdaságoknak a hib id- kukorica-termesztés kialakíU ’,á- ban és a hibridüzemek létrel o- zásában. Klenczner András, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgatója egyik visszapillantásában azt írta, hogy a gazdaságok útkeresői, kísérletezői, fejlesztői voltak a nagyüzemi állattartó telepek létesítésének. .tartástechnológiai gépek, berendezések alkalmazásának . és terjesztésének. Eredményesen vettek részt a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére kidolgozott kormányprogram végrehajtásában. Ennek köszönhető, hogy megteremtődött a magas tejhozamú szarvasmarhaállomány az országban, és kialakult a racionális tartástechnológia. (Egy kimutatás' szerint 1983-ban az egy tehénre jutó - tejtermelés meghaladta az évi 5 ezer litert). Ma már folyamatosan termelnek a korszerű állami gazdasági sertéstelepek, a baromfiágazatban nemzetközi szinten is elismert eredményeket érteik él, és jelentős áz állami gazdaságok kutató, fejlesztő és szervező munkája. A termelés magasiskolái Az állami gazdaságok által szervezett és alapított termelési rendszerekben meggyorsult a műszaki fejlődés, tervszerűbbé, szervezettebbé és fegyelmezettebbé vált a termelés, és ezáltal eredményesebbé a gazdálkodás. A termelési rendszerek kihatással voltak iaiz egész mezőgazdaságira, mivel az itt bevált új fajta, gép, vegyszer, agrotechnikai eljárás gyorsan elterjedt az egész országban. A magyar mezőgazdaság termelése 1970 és 1980 között gyors ütemben, évi 4,8 százalékkal növekedett. Az állami gazdaságokban ugyanebben az időben 7,6 százalékkal tudták növelni a termelést. A gazdaságok jelenlegi területi . arányuknál nagyobb mértékben — 17 százalékban — vesznek részt a lakosság ellátásában és az exportban. Az állami gazdaságok termelési szerkezete is eltér az országos arányoktól. Az állatsűrű- ség 30 százalékkal , meghaladja az; országosat. Másfélszer több szarvasmarhát, . négyszer több sertést, három és félszer több baromfit ' és ugyanannyi juhot tartanak területegységre vetítve, mint í! termelőszövetkezetek. A nagyüzemií szőlő-, gyümölcsültetvények aránya is jelentősen meghaladja az országosét és a termelőszövetkezetekét. Hogy az állami gazdaságokat évek óta a mezőgazdasági termelés magasiskoláinak nevezték, ahhoz hozzájárult a gazdaságok személyi állománya, annak ösz- szetétele, képzettsége. A múlt évben az állami gazdaságokban 145 ezer dolgozó tevékenykedett, ezek között 7 ezernek volt egyetemi és főiskolai, 10 ezernek középiskolai végzettsége. A gazdaságok képzett dolgozói, mint falun élő értelmiség, nagy számban vettek részt a' közéleti munkában, s azon fáradoztak, hogy kialakítsák a szocialista falu típusát, ami sikerült is. Függetlenebbül A január elsejei változások lehetővé teszik az önállóbb, függetlenebb gazdálkodást az állami gazdaságok számára, de szükségessé válik ugyanakkor egy, a gazdaságok együttműködését biztosító szervezet megalakítása is. Ez a tervek szerint a rpiinisztérium mezőgazdasági főosztálya keretében tevékenykedik majd, mint állami gazdasági osztály. Magyar Gábor MÉM-minisiz- terhelyettes szerint az állami gazdaságoknak továbbra is feladatuk marad a termelésfejlesz- tésben való kezdeményezés: a biológiai alapanyagok, vetőmagvak, szaporítóanyagok, tenyészállatok előállítása, az új termelési technológiák kidolgozáséi, alkalmazása és mindezek útján olyan magas szintű és eredményes gazdálkodás megvalósítása, amely tovább formálja, alakítja a magyar mezőgazdaságot. Olyanra tervezik a gazdaságok új együttműködési formáit, amelyek lehetővé teszik más gazdálkodó szervezetek részvételét is a munkában, és amelyek kiterjedhetnek kereskedelmi tevékenységre is. Szerves része marad az új társulási szervezetnek az ÁGKER Korlátolt Felelősségű Társasig is. összegezve az elmondottakat: 1985. január elsejével új szakasz kezdődött ja hazai állami gazdaságok történetében. TÁRGYALÓTEREMBŐL 1 Dinnye, a kegyetlen Mintha egy gyéren folydogáló cselekményű bűnügyi film forgatókönyvéből léptek volna ki az alábbi történet szereplői. A történet nem több, mint egy izgalmas Sztori, mégis inkább, egy szerencsétlen sorsú, 19 éves fiatalember „félhomályos” életének egyetlen — remélhetően utolsó — olyan cselekménye, amelyet az érintettek kivételével sokan és sokáig fognak emlegetni. Fájsz községben szinte mindenki ismeri a népes Rafael családot Ok azok. akik a faluban mindenféle fuvarozást elvállalnak. A megfelelő anyagi körülményeket teremtő családfő a jó hír érdekében fiaitól elvárta, hogy becsületesen dolgozzanak, az érte járó pénzzel elszámoljanak. Ám Ernővel mindig volt valami probléma. Hároméves korában agydaganattal kórházba vitték. A műtét elkerülhetetlen volt. mert az átmeneti agynyomás fokozódása a fejlődő szervezetben károsodást okozott, és hátráltatta az értelmi szint normális kialakulását. Sorsát mégsem ez befolyásolta leginkább, hanem nevelésének elhanyagolása, a fiú iskolázatlansága. A szülők arra sem fordítottak figyelmet,^ hogy a gyerek legalább a kisegítő iskola alsóbb osztályait elvégezze. Ha a betűkkel nem is. az alkohollal korán megismerkedett, 14 éves kora óta rendszeresen, szinte naponta ivott szeszes italt. Viselkedése alapján környezete a „Dinnye” nevet ragasztotta rá. Praktikus gondolkodású apja az egyszerű számolási műveleteket megtanította vele, s azt is megengedte, hogy önállóan vállaljon fuvarokat. Egyedül nem volt könnyű rakodnia, ezért legtöbbször a húga élettársával, Nagy Károllyal dolgozott együtt, akit a községben „DUÓ” néven ismertek. A faluban általános szokás volt, hogy a fuvardíjat Csak a szállítás befejezése után, fizette ki a megrendelő. Általában előre nem is kötötték ki az árat, s utólag a fuvaroztatók többnyire a kért összeget fizették. Ugyanígy nem beszélt a pénzről özvegy Karászi Mátyásné sem, amikor a fiatalembert megkérte, hogy a lakásától két kilométernyire lévő telkéről szállítsa ki az összegvűj- tött rőzsét a szeméttelepre. Csak annyi volt a kikötése, hogy őt is vegyék föl a szekérre, mert ellenőrizni szeretné a munkát. Tavaly május 9-én, néhány délelőtti fuvar után. 12 óra körül jelent mea Dinnye Karasziné lakáén. Tvi-s nvi>ar>dtan várta a kocsin, hegy jöjjenek. Pár perc múlva kiabálásra, veszekedésre figyelt föl. A 77 éves asszony túl soknak találta a fuvardíj összegét amelyben a szokással ellentétben most előzetesen, szeretett volna megállapodni. Dinnye erre dühösen felült a kocsira, s a lovak közé csapva gyorsan falképnél hagyta áz asszonyt. Csak a Vida kocsmánál álltak meg, ahol lehűtötték magukat néhány pohár borral. , Az asszonynak szüksége volt a fuvarra, ezért utánuk ment. Délután kettőre sikerült is a rőzse- kötegek egy részét elszállíttatni, majd ebédszünetet tartottak. A legények még az evés előtt újból ellátogattak a kocsmába, hogy leöblítsék a torkukat. Közben Dinnye édesapja is betért az .italboltba és látta, hogy a fia, meg a lánya élettársa már igen ingadozó állapotban van. Rövid jelenet után elkérte az addigi keresetüket, majd hazazavarta őket, A lovas kocsit átvette tőlük azzal, hogy majd ő hajtja itovább. Dinnye haza is ment. Pihent egy keveset, majd átöltözött tiszta ruhába. Közben eszébe jutott, hogy nics egy fillérje sem. Ilyen pedig ritkán fordult elő, hiszen apja minden nap adott-neki 200 forintot, amiből szabadon gazdálkodhatott. Most viszont ez is hiányzott. A kocsmába.» pedig pénz nélkül nem adnak semmit, ezért felötlött előtte, hogy Karasziné- től ki lehetne csikarni a fuvardíj egy részét. Délután négy óra tájban fel is 'kereste az asszonyt, aki bevezette őt a konyhába, s leültette egy támlás székre. Dinnye fuvaronként 150 forintot kért. s miután összesein háromszor fordult. 450 forintra tartott igényt. Az asszony kijelentette, hogy ez a munka eny- ny.it nem ér s csak háromszázat hajlandó fizetni. Majd átment a szomszéd szobába, s az éjjeli- szekrényből előszedett pénzből a „járandóságot” átnyújtotta. Dinnye közben egyse hangosabban követelte a maradókot. Az aszony meg csak fújta a magáét, és a fiú származására utalva még néhány sértegető szót is használt. Dinnye ezek hallatán olyan indulatba jött, hogy felkapta a támlás széket, amin ült. s több-1 szőr Karaszinéra ütött vele. A sértés és az ellenállás miatt magát egyre jobban felhergelő Diny- mye mind erősebben ütött. Az asszony a fájdalomrtó} lerogyott a földre, s már alig bírt védekezni. Dinnye csak akkor hagyta abba a verést, amikor az összetört szék kiesett a kezéből. Miközben kifújta magát, látta, hogy a sezlonon hever egy- halom vasalnivaló ruha. Ezt fölnyalá- boTta, s a földön elterült, sok sebből vérző, eszméletlen asszony arcára dobta. Majd kilépett, a 'konyhából, s az ajtót kívülről kulccsal ráfordította. Ezután be- <{ ment a folyosóról nyíló másik helyiségbe, és elkezdett kutatni a fiókos szekrényben. Csak egy piros pénztárcát talált, amelyben mindössze harminc forint volt. Ezér.t kutatni kezdte a lakás többi helyiségét is. Az egyik szobát zárva találta, ezért egy fadarabbal beütötte az üveget, majd a jókora résen bemászott. Ám a nyitott szekrényben nem talált semmit, így megnézte a harmadik helyiséget is. Ott meglátott egy franciabársony öltönyt. Hirtelen jött ötlettel a saját ruháját levetette. s felvette az „újat”. Végül a villanyokat égve hagyva, hóna alatt az összegöngyölt ruháival távozott, A kocsma felé tartva a ruhacsomagot bedobta az iskola udvarára. Az italboltban Diló azonnal észrevette a változást, ezért megkérdezte: „mi az.'-az apád ruháját vetted fel?”. A meglepő kérdésre csak a kocsma udvarán adott Dinnye választ. Megsúgta cimborájának, hogy az öltönyt lonta, s megölte Karaszinét. Ekkor — az erősen ittas — Diló rá akarta beszélni Dinnyét, hogy men jen el a rendőrségre és jelentse fel magát. Dinnye ebbe beleegyezett, csak előbb egy filmet szeretett volna megnézni Kalocsán. Miután vol't .330 forintjuk, a kora esti ódáikban induló busszal mindketten Kalocsára utaztak. Dinnye a városban kezdte először kényelmetlennek érezni az új ruhát, ezért úgy döntött,^ hogy felkeresi a rég nem látott rokonokat. .Kérésre kapott is egy erősen kopott ruhát, így a bársonyt ösz- szecsomagolta, majd a közeli parkban eldobta. Amikor túlestek a kalocsai programokon, az autóbuszmeg- állóban várták, hogy jöjjön valami jármű, amely hazaviszi őket. A pádon — ittasságuk miatt is — gyorsan elalvó fiatalembereket késő éjjel a rendőr járőr ébresztette fel... Faj szón. már alig egy órával a cselekmény után kiderült minden. Éppen Dinnye édesapja ment el az asszonyhoz, hogy folytassák a fuvarozást. De hívásira nem jött ki senki, ezért a szomszédokat kérdezte meg, tudnak-e az asz- szonyról valamit. Furcsának táplálta hogy, .égnek a villanyok a lakásban. A szomszédasszony hir- i télén arra gondolt, hogy az^ idős özvegy rosszul lett. ezért a férjét azonnal orvosért küldte, a vejét pedig Karasziné lányáért. Amikor bejutottak a konyhába, segíteni már nem tudtak. Az or- vosszaikértői vélemény szerint a halál a durva, koponyacsont,törést okozó ütések után 1—2 percen belül beállt. » * * A bíróság Rafael/Ernőt nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek. Ezért őt 14 évi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s mellékbüntetésül 8 év.r.e eltiltotta a közügyék gyakorlásától. Enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy beszámítási képessége enyhe fokban korlátozóit, s őszinte, beismerő vallomást tett. \\ Viszont terhére értékelte a bíróság, hogy italozó életmódjával összefüggésben haszonszerzési céllal bántalmazta az idős asszonyt. Ezért elrendelte Rafael Ernő kényszer- gyógyítását is. Tuza Róla.
