Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-25 / 20. szám

1985. január 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Könyvtárak külföldre nyíló ablakai ELÉGIKUS HANGVÉTEL f§ff||g Kurucz D. István művészete A legszélesebb olvasóközön­ség számára nyitott bibliotékáink hagyományos. természetes és szükségszerű feladatai közé tar­tozik bizonyos külföldi kiadvá­nyok beszerzése és iközkinccsé té­tele. Aligha nélkülözhetők pél­dául egyes lexikonok, főképp az olyanok, amelyekből magyar ki­adás nincs, vagy ha van. ősrégi. Ugyancsak nem hiányozhatnak a polcokról némely szótárak, egye­bek .között az egynyelvű értelme­ző szótárak, a hazaiaknál, mi .ta­gadás gyakran jobb külföldi nyelvkönyvek. képzőművészeti albumok, útikönyvek, útleírások. A különböző hobbik rabjai ron­gyosra forgatják a bélyegkataló- gusokat, a népszerű. ábrákkal gazdagon illusztrált modellezési füzeteket, a kisebbek a leporel­lókat, a gyermeknyel vüinokat. Solkan keresik a külföldön meg­jelent magyar vonatkozású törté­neti munkákat, és — természete­sen — eredeti nyelven a szépiro­dalmat. Akár olcsó papírkö lés­ben is. Mert — bár túlbecsülni nem szabad, és sajnos nem is le­het az idegen nyelvet bitók szá­mát — lebecsülni Is hiba lenne, nem szólva azokról, akiket, eset­leg éppen az idegen nyelvű kí­nálat serkent tanulásra. A közművelődési könyvtárak sohasem mondhatták el. hogy kül­földi könyv- és folyóiratbeszer­zéseik az igényekkel lépést tar. tottak volna. Kétségtelen azon­ban hogy a gondok az utóbbi években megsokasodtak. A szak­emberek gyakran és okkal pa­naszkodtak, hogy az erre a célra fordítható pénzösszegük nem. vagy csak kismértékben növeke­dett. a külföldi — nyugati — könyváremelkedésektől messze elmaradt. A beszerezhető kiad­ványok száma tehát csökkent, kö. re szűkült. A költségvetési intézmények szigorú rovatgazdálkodási kötel­meinek feloldásával két éve le­hetőivé vált. hogy a könyvtárak magúik dölntsék el: a fenntartó tanácsok által rendelkezésükre bocsátott pénzt miként osztják el. mire költik. Mennyit fordíts, nak abból például villanyszám­lára. fűtési díjra, hazai, illetve külföldi beszerzésre. Tekintet­tel airra. hogy íközben mindezek ára tisztesen emelkedett. az ön­állósággal a könyvtárak nem ju­tottak előbbire. Annak ellenére sem. hogy — miként a Művelő­dési Minisztérium könyvtári osztályán elmondották,— a ta­nácsok lehetőségeikhez mérten mindenütt növelték a könyvtárak költségvetési összegét. Igaz. nem az ármozgásokhoz, nanem min­dig az előző esztendőhöz viszo­nyítva ... A gondok más oldalról is sző­ri tébbá váltak. Csökkent a kül­földi kiadványokat importáló Kultúra Külkereskedelmi Vál­lalat devizaösszege. Némi — és nem is csekély — segítséget je­lentett. hogy tavaly egyszeri pót­kerethez. többletdevizához ju­tott. a hazai könyvtárügy: első­sorban a tudományos célokat szolgáló bibliotékák külföldi ál­lományát sikerült érezhetően gyarapítani, de nem szorultak tel­jesen háttérbe a közművelődési könyvtárak sem. Ezenkívül a mi. nisztériumnak is rendelkezésre áll évente 4,5—5 millió forint. FILMJEGYZET Szirmok, virágok, koszorúk Lugossy László rendező, aki hosszú pályafutása kezdetén ~ Grigorij Csuhraj asszisztenseként is dolgozott, a Balázs Béla Stú­dió munkatársaként , rendezett filmjeivel ismertette meg nevét. Az Azonosítás (1975) rende. zó je hősével közvetlenül a háború utáfn keresteti helyét, személyiségét az egyelőre kao. tikus új világban. Az 1980- ban született Köszönöm, meg­vagyunk már napjaink problé­máinak egyikét, az értékek de. valválódását ábrázolja. Tematikus előzményekről nem beszélhe­tünk tehát Lugossy László élet­művében, a Szirmok, virágok, fco. szorúk kapcsán. Az 1848—1849-es szabadságharc utáni időszak nem tartozik történelmünk filmesek által elkerült periódusába, bi- zonyiték erre a közelmúltban ké­szült filmek sora. (Klapka légió. Mária-nap. Eszmélés). Lugossy László azonban másról, s másho­gyan beszél a mindenkori bukott forradalom utáni idő­szakról. a terrorról, cselek­vésképtelenségről, beletörődés- ről, megalkuvásról és remény­ről. . Segít megérteni a fórra, dalom és függetlenségi ■ háború utáni helyzetet egy család tagjai, nak cselekedetei tükrében. A film cselekménye az 1848— 1849.es forradalmat és szabad, ságharcot lezáró világosi fegyver, letétel napjaiban indul. A cári csapatokkal körülzárt, hadtest fő­hadnagya. Majláth Ferenc kény- télén végignézni tiszttársa öngyil. kofságát. majd eltűrni, hogy köz- legényként az osztrák hadseregbe sorozzák. Két év múltán azonbcín Ferenc — magas katonai beosz­tásban álló rokona közbenjárásá­ra — már családja körében él. Kiábrándult, csalódott, ő nem kért ebből a szabadságból, a családot néhány hónapja másik tragédia is sújtotta, meghalt Ferenc felesé­gének. Máriának húga. A meg. özvegyült férj. Kornél s néhány hónapos gyermeke a bajban ősz. szeköltöznek a Majláth családdal. Koméinak, a sajtóhivatal cenzo­rának politikai elvei szöges el. lentétben állnak Ferencivel is. Egy éjjel váratlanul feltűnik haj. dani parancsnoka, az Ezredes, aki álmaival, a láthatatlan hadsereg víziójával egyetlen éjszakára el. varázsolja Ferenc és Mária lelkét. Reggelre az Ezredesnek hűlt he. lye, nyomában azonban ott a rend. őrség. Letartóztatják az egész csa­ládot. Ferenc kivételével szaba­don engednek mindönkit. Hosszú fogságából, a politikai foglyok bőr. tönéből a ..legnagyobb magyar, hoz" hasonlóan az elmegyógyinté. zetbe szállítják. Nyílt levele egy svájci lapban — őfelségének cí­mezve — rövidre zárja számára útjának végét, öngyilkos lesz. Lugossy László eddigi filmjei­vel már bizonyította, hogy átté. telesen is képes pontosair. fogal­mazni. elhivatottan szólni a min­dennapok gondjairól, vagy akár nemzeti létünk, magyarságunk kérdéseiről. Filmjének korhű, ségét. igazságát nem az elsőd le. gesen érzékelhető gyakorlati cse­lekedetek. a történelmi minden, napok tükrében kell keresnünk sokkal inkább az eszmél:, hitek és érzelmek jóval nehezebben fel­térképezhető útjain. Három külföldi művészt ..ma­gyar" színészként üdvözölhet, tünk: G. Szapolowskát (Egymás­ra nézve!), Boguslaw Lindát (Eszkimó asszony fázik) és .firt Adamirát (Pesti felhőjáték), öze Lajos utolsó filmszerepében is mea tud avózni arról, hogy a leg. jobbak közé tartozott. A Ragályi Elemér kamerája által kibontott, tüzek fényével átvilágított átlő­ni ifirü metafórák érzékletes lá­tomások a hitről, élet és halál le. hetnséoeiröl. Az utóbbi évek történelmi film­jeinek ismeretében — ábrázolt tárgyának mélységét, a kitűnő színészi munkát tekintve — el­mondhattuk. hogy a rendező e filmjével a magyar filmművészet történelemmel foglalkozó adós. ságát törlesztette. Károlyi Júlia amellyel hozzájárul az állomány- gyarap í táshoz. Tervszerű és gvakorlatilag zökkenőmentes a szocialista or­szágokban megjelenő könyvek, folyóiratok, újságok beszerzése. Bizonyos áremelkedések Ugyan ott te tapasztalhatók, ezek azon­ban érdemben inam befolyá­solják a kiadványoknak sem a mennyiségét. sem a kö­rét. Számos nagyon értékes, külhoniban magyar nyelven meg­jelentetett művel gyarapodnak évről évre közművelődési könyv­táraink. Mindezt, összevetve a könyvtá­rak külföldi kínálata a korábbi­nál mégiscsak szegényesebb, a kép szürkébb. Abban azonban — megalapozottan — lehet bizakod­ni. hogy sikerül gátat állítani a kedvezőtlen, tendenciáknak. A Művelődési Minisztériumban úgy látják, hogy nemcsak többlet- pénzzel. halnem például jobb szer. vezéssel. s újabb lehetőségek fel. mutatásával is lehet segíteni. A szakemberek megkülönböztetett figyelemmel kísérik, hogy a kül­földi kiadványrendelések kény­szerű megrostálásakor érvénye­süljön valamilyen munkameg­osztás a könyvtárak között. Ne­hogy egy-egy országrész, tájegy­ség. város valamennyi közmű­velődési intézménye ugyanazo­kat a folyóiratokat, kézikönyve­ket mondja le. s az olvasó mesz- szeföldön ne találja meg megszo­kott kiadványát. Jobban előtérbe került a könyv­tárak együttműködése, a könyv­tárközi kölcsönzés: s napjaink­ban bontakozik ki a másolat­szolgáltatás. D* G­Tanulmány a magyarországi szlovákokról A magyarországi szlovákok éle­téről tanulmányt jelentet meg a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége és a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat hazáink felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából. A szlovák és magyar nyelvű kiad­vány vázolja magyarországi letelepedésük körülményeit, is­merteti, miként alakult a szlo­vák nemzetiség helyzete, élete országunkban, főleg a felszaba­dulás óta eltelt négy évtizedben. Bemutatja művészeti csoportjai­kat, íróikat, költőiket, képzőmű­vészeiket. A magyar píktúra meghatározó tája az Alföld, a síkság, ezért beszélünk immár évtizedek óta több nemzedék vizuális termése után is al­földi iskoláról. A mai magyar al­földi iskola mestere, Kurucz D. István most lett hetven­éves, évfordulóján újabb magas állami kitüntetést kapott a Munka csy-díjas, SZOT-dijas festő, a Magyar Népiköztár­saság Kiváló Művé­sze. Születésnapja tiszteletére rendez- *> , tek kiállítást a Mű­csarnokban. 1914-ben született Hódmezővásárhelyen. Kiemelkedő része van abban, hogy 1946—47-ben létrejött a vá­sárhelyi művészek szervezete, s az évente megrendezett vásár­helyi őszi tárlat fontos eseménye képzőművészeti életünknek. Ku­rucz D. István 1953-ban műter­mes házát átadta a Művészeti Alapnak, hogy létrehozhassák a 8. számú alkotóházat. Szőnyi István magániskolájá­ban képezte magát, később, 1940­• Tejbegyűjtők ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula, Nagy Sándor, Benkhard Ágost, Varga Nándor Lajos tanítványaként Kitűnő oktatói voltak, akik ma­nuális képességét messzemenően kibontakoztatták, így ő lehetett a vásárhelyi (központú alföldi is­kola megújulásának egyik veze­tő mestere mind a tájfestés­ben, mind a portré műfajában. Hódmezővásárhely hagyományai - hoz híven a város Tornyai Tár­sasága Kurucz D. István részére tanulmányi ösztöndíjat biztosított még 1934-ben. Kétszer kapott római ösztöndíjat, 1962-ben részt vett a velencei bienmálén. Kurucz D. István legnagyobb érdeme, hogy történelmi hitellel alkotja műveit Lényegében Mó­ricz Zsigmond novelláit folytatja elégikusabb hangvétellel. Gubás parasztokat fest, akik vásárrá igyekeznek, kendőbe burkolózott asszonyokat, akik beszélgetnek a széles vásárhelyi utcán, és ez a terefere hétköznapjuk, ünnepük, eszmecseréjük, színházuk — a valóság „egyeteme”. Kurucz D. István festészete az átalakuló valóságnak megfelelő hangvéte­lű. Fóliás tanyát fest, gyarapo­dást, nem nosztalgiát idéz. Üjabb honfoglalást jeleznek azon képei, ahol kombájnok takarítják, be a termést, gép veszi át a munkát, szünteti az emberi fáradtságot, a robot keserűségét. 1961-ben festett Női feje remeklés — ma­ga az Alföld testesül benne, a föld, a nyár. Előrehaladásának újabb jele, hogy a hazai tér kibővül, növe­kednek nemzetközi sikerei, s ez nem egyszerűen Kurucz D. Ist­ván offenzívája csupán, hanem pfktúránk hiteles térnyerése öt világrészen. Losonci Miklós • Disznóvásár Negyvenöt... Egymás után elolvastam — helyesebben összeolvastam, három tábornok könyvét. És beleképzeltem életem egy darabját. (Akkor, 1945. május 8-án, Lübeck ellőtt, az országúton meneteltünk katonák, németek, olaszok, magyarok, szovjet hadifoglyok zárt és szétszórt rendiben. A betonúton 100 kilomé­ter hosszúságban nyüzsögtünk, összekevered­ve, autóban utazó tisztekkel, sebesülteket szál­lító vöröskeresztes buszokkal, ágyneműjüket, vagyonkájukat kocsin húzó civilekkel. Az ég - kékjéből félóránként angol Musztángok zu­hantak ránk, golyószóróikkal lőttek bennün­ket, dunnát, emberit találtak. Különös menet voltunk — vérben, toliban fürösztivé. Az árok­ban egy kopasz szovjet hadifogollyal lapul­tam, remegtünk, 21 évesek voltunk, tovább­mentünk. Most kezemben, eszemben, szivemben há­rom tábornok (tábornagy) három könyve: Ko- nyev, Montgomery és Zsukov csapást mérő, a fasizmust szétverő győzedelmes vallomásai. Negyvenöt karácsonya előtt itthon voltam. Három hadifogságból szöktem. Tavasszal már a 3. sz. út építkezésén dolgoztam, de a lübecki országúira gondoltam. Nem esett nehezemre szembefordulni a múltammal, akkor falevél voltam a viharban, a magyar fasizmus utolsó 21 éves, tényleges „felkoncoltatik”-tól félő bevonuló katonája. A rendőrségen 44 augusz­tusában egy csinos nő adta át a behívómat, némi fenyegetés kíséretében. Negyvenöt de­cember 24-én ismét behívtak a rendőrségre és ugyanaz a nő igéző kék szemével megvizs­gálta a hónom alját, nincs-e SS-pecsét, teto- váció félbarna bőrömön. Azóta mindenütt újra jártam szabad és fel­nőtt emberként, ahová akikor a rosszsorsom vezényelt, Zemplénben,, ahol tankcsapdát ás­tam, Miskolcon, ahol rádiós lettem, Érsekújvá­ron, Tornócon, ahová Miskolcról gyalog me­nekült ezredünk, Stettánben, illetve Szcse- csinben, az Odera torkolatánál, ahol akkor a jégbe fagyott tengerjáró hajó árnyékában vé­gezte el dolgát a magyar baka, Pasewalkban, ahol a kaszárnya udvarán az évszázados pla­tánfákra szemünk láttára akasztatták a de­portált franciákat, Güsztrohowban, ahol az állomáson bombáztak szét bennünket az ame­rikai Liiberátorok, LUbeokben, Hamburgban, Schleswig-Holsteinben. Kiéiben te jártam, ahonnét ötvemháromkilósan szállítottak Wup- pertalba. Innét is megszöktem. Moszkváiban kétszer is jártam, a voloka- lamszki országúton te. A Fekete-tenger hős városában, Novaroszijlkszban te találkoztam veteránokkal, akik kiverték a fasisztákat. El­mentem Párizsba, onnét tovább nyugatra, Nonmandiába, ahol Montgameryók part rá­szállták. Visszajáró kíváncsi újságíró lelkem Halié - ben 1970. május 9-én vesztette el rugalmas­ságát. Egy küldöttség tagjaként, egy protokoll- ünnepség protokalitagja voltam. Küldöttsé­günk nevében Varga József, a Népsport fő- szerkesztője mondott köszöntő beszédet, a bé­ke szent nevében, természetesen magyarul. Mellettem ült Szabó Zoli fiatal1 kolléga. Fel­állt és szintién szépen, szívből, értelmesen, vi­lágosan, először németül, aztán oroszul for­dította Jóska barátom, illetve a mi üdvözle­tünket, örömünket. Néhány férfikönnyosepp a kaviárra, rákra, pezsgőibe hullt. Irtózom a fér- ficsófcdktói, Zolit, a tolmácsoló kollégát azért .gondolatban arcon csókoltam. .Május 9-én, 0.45 órakor befejeződött a fel­tétéi nélküli fegyverletételről szóló okmány aláírása... ezek a férfiak (a szovjet táborno­kok — a szerkesztő megjegyzése), akik ma­guk te megszokták, hogy a legcsekélyebb fé­lelem nélkül nézzenek szembe a halállal, bár­mennyire tartották is magukat, nem tudták visszaszorítani könnyeiket.” E gondolatokat Zsukov irta az „Emlékek, gondolatok” című könyvében. Az „Alulírottak, a Német Főparancsnokság nevében, beleegyezünk abba, hogy egész szá­razföldi, tengeri és légi haderőnk, valamint a jelenlegi német parancsnokság alatt álló erők feltété) nélkül letegyék a fegyvert a Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnoksága, vala­mint a Szövetséges Expedíciós Erők Főpa­rancsnoksága előtt." Keitelék ezt május 9-én 0 óra 43 perckor Írták alá. A magyar ezred megmaradt csel­lengő, rongyos, éhes katcmói, május 9-én, dél­előtt 10 árakor estek fogságba. Ez a nap volt békés életünk első napja. Egy fényes éjszaka után egy fényes nap. A béke fénye az egész emberiségre, a mi bünitelen-bŰTiös 21 éves, ko­pasz fejünkre is hullt. A háború 2194 napjában 44 millió ember halt meg és 35 millió megsebesült. Csak For­tuna a megmondhatója, hogy aki ott megma­radt — hogyan maradt meg. Különös, de most, hogy a tábornokok köny­veit, Zsukovét újra — elolvastam, agyamban még tisztább, még élesebb lett a kép, a há­ború okát, célját, lényegét, s benne porszem szerepemet illetően. Pedig, közel négy évtized alatt mennyi könyvet olvastunk, mennyi fil­met láttunk a pusztításról, kegyetlenségről, a helytállásról, a hazaszeretetről. Közepes és jó könyveket, gyenge és nagy filmeket. Konyev, Montgomery, Zsukov könyvei történeti doku­mentumok. Nem irodaDmi remekművek, nem is léptek fel Ilyen igénnyel, de nagyon érde­kesek és izgalmasak. „Egy háborús emlékirat szerzője... azzal teszi a legnagyobb szolgála­tot, ha elsősorban, azokról az eseményekről és dolgokról ír, amelyekkel maga is közvetlen érintkezésbe került... A háború általános ké­pe csakis sok visszaemlékezésből állhat ösz- sze...” Konyev marsall vall így — epilógus he­lyett. Három tábornok, két nagy iskola, három különböző alkat, de katonák, bármennyire kü­lönbözött is felfogásuk, .természetük, taktiká­juk és stratégiájuk. Az írás, minden írás azzal a veszéllyel jár, hogy az ember önmagát adja, kendőzetlenül. A szerző az olvasó elé lép, s legyen bár zse­niális hadvezér, egyenruháján átsüt az ember. Az olvasó szubjektív, az vagyok én is. A leg­színesebb, a legnagyvonadúbb a három között Zsukov volt. Es, bocsánat, Montgomery időn­ként angolosan prűd, kicsinyes, saját felső ve­zetőivel is ellenségeskedő. Konyev számom­ra a legszimpatikusabb, mert katonának is emberien volt szerény. Csapatai, derék tábor­nokaival az élen, már Berlin külvárosaiban harcoltak, amikor Moszkvából közölték vele: vonuljanak Drezdáiba, illetve Prága fölszaba­dítására. Így a fasiszta főváros elfoglalásának dicsősége az I. Belorusz Frontra és parancsno­kára, Zsukov marsalllra várt. Konyevék útjá­ban volt Drezda, felszabadították. A vezér sze­mélyesen segített a drezdai 'képtár felbecsül­hetetlen értékű elrejtett anyagát megkeresni, megtalálni. Konyev a kőbányában csodálta meg a Sixtusi Madonnát, a képtár leghíre­sebb képét. Es ... május 9-én, hajnali há­rom órakor csapatai behatoltak Prágába. .. Azután más ügyek zúdultak rám ... nem nagyon élvezhettem én akkor a Győze­lem Napjának örömeit...” — vallja be őszin­tén Konyev, a Negyvenötös esztendő című könyvéből. Montgomery marsall természetesen az ma­rad szemünkben, alki volt, az alameini hős. Rammelt verő győztes, antifasiszta katona. Nem hittem volna, hogy megúszom az utol­só perceket, hogy egyszer hazakerülök. Azt még kevésbé hittem akkor, hogy valaha a győztes tábornokok könyveit olvashatom. Soha Andor Napjainkban egy-egy olyan, a nyugati or­szágokban kiadott könyv, amelyre bármely nagyobb hazai közművelődési könyvtár igényt tarthat, átlagban körülbelül 2500 fo­rintba kerül. S sok ilyen megyei, városi könyvtár van, 200-nál is több; a könyvek, folyóiratok igénylőinek számát pedig még megbecsülni is nehéz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents