Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
MÁTYÁS FERENC: Hogyha baj érne Hegyekbe viszlek, erdők zöldjébe, rádaggatom a csillagok csokrát, vízbe emellek, hab legyen szoknyád, hajnalba mártlak,. friss legyen orcád, égbe doblak fel, szél legyen inged, borban fürösztiek, tűz legyen tested, úgy ölelhess meg. Hogyha baj érne, mint kutya kölykét', szájamban viszlek, ha elmész tőlem, nyomod követve én úgy kereslek, mint hívő az istent. Ha elmész tőlem, átvert szívemmel tűzben égek meg — mert tenélküled a halál is könnyebb. • Zala Tibor: Devecseri Gábor emlékére (grafika). TÚL A NEGYEDSZÁZADON A Duna Fotóklub egy éve Bács-Kiskun amatőr művészeti közösségei közül a bajai Duna Fotóklub az egyik leghíresebb. Tagjai 1984-ben is tovább növelték a fennállásának negyedszázados jubileumát ünneplő klub eredménylistáját. Tizenhárom országos kiállításon 23 szerző 122 fotóját válogatták é bemutatandó anyag közé, s nyolc díjat is nyertek: ez a hazai mérlegük. Az országhatáron túl tíz fotós 15 képe szerepelt tárlaton. A klub által megküldött tavalyi gyorsmérleg távirati stílusban beszámol arról is, hogy — egyéni és csoportos kiállításokon — Gyulavári József, Novák Józséf, dr. Pazar László, Sáfrán László, Sipos István öregbítette hírnevüket. Hárman, vettek részt a pécsi felsőfokú fotótanfolyamon, hárman kaptak meghívást a Nagybaracskai Szociófotós Alkotótelepre. A 'klubalapítás negyedszázados jubileumán Kovács László megyei művészeti díjat, Görbe Ferenc Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. Merre tovább 1985-ben? Aligha kívánhatnánk mást: csak így tovább! B. J. O Novák József: Era. • Romsirs László: Sétálóutca. MŰHELYMUNKA „Legjobban a verseket szeretem...” Már az előszoba falait is polcok hálózzák be, s dolgozószobája szinte teljesen könyvekkel van kitapétázva. Több mint hatezer . kötetet őriz kecskeméti lakásában. Közülük legféltettebb kincsei az Illyés Gyula, Benedek Marcell, Jékely Zoltán és más nagynevű költők, írók dedikálta példányok. íróasztalán hatalmas stócokba halmozódott kéziratok, levelek... Folyóirat-szerkesztőként, kti- tiküsként, irodalomtörténészként, nyelvészdoktorként; - tanárként egyaránt közismert az ötven éves Szekér Endre. Legutóbbi kötete a Forrás Könyvek sorozatban jelent meg, Érték és írás címmel. A harminckét tanulmányt tartalmazó kötetet lapozgatva szembetűnő, milyen széles irodalmi érdeklődés jellemzi szerzőjét. A lírától a szépprózáig, a szociográfiától az olvasáskultúráig minden érdekli. — Valóban, szinte minden foglalkoztat, ami az irodalommal kapcsolatos — magyarázza —, de legjobban a verseket szeretem. Tanulmányt, recenziót is legtöbbet a lírikusokról írtam, írok, s a költői nyelv és stílus az, ami leginkább izgat, érdekel. — Jelentkezel.e új kötettel a közeljövőben? — Most írok egy kismonográfiát Benedek Marcellről, a Magyar Tudományos Akadémia Iro. dalomtudományi Intézetének felkérésére. | a Kortársaink sorozatban jelenik majd meg. Örömmel vállaltam el ezt a munkát. Ugyanis én még hallgathattam annak idején az előadásait a pesti egyetemen, vagyis személyesen ismertem Benedek Marcell! a kitűnő esszéírót, irodalomtörténészt, az olvasáskultúra nagyszerű tanárát. Egyébként szépprózát is írt, bár regényei, novellái révén kevesebben ismerik. Pedig — véleményem szerint — ki. válóak. Ezenkívül egy másik köteten is dolgozóin jelenleg. Tan- könyvkiadó megbízásából. — Tankönyvet is írsz? — Nem, ez egy tudományos igényű könyv lesz, tanárok, bölcsész, hallgatók számára. Mégpedig a mai magyar költői nyelvről, ami jelentős változásokat mutat. — Például? — A vers terjed élem kiszélesedett. a zárt mondatszerkezet felbomlott, s a szószerkezetek, szavak, úgymond önálló tartalmi, képi jelentőséget kapnak ma már a lírában. De lényeges változások figyelhetők meg a költészetben felhasznált stíluselemeket tekintve is . |. Nagyon érdekes, izgalmas jelenségek ezek, legalábbis nekem. — Az elmúlt esztendőben legalább 15 tanulmányodat, kritiká. dat olvashattuk az ország különböző irodalmi orgánumaiban. Hol, miről publikálsz a közeljövőben? — Megjelenésre vár, egy írásom Bella István költészetiről a Kritikában, Tarján Tamás új könyvéről a Somogybán, Kiss Dé. nes Játék és törvény című kötetéről a Jelenkorban. Most írok továbbá egy tanulmányt a Napjainknak József Attila jélzőhasz. nálatáról. az Alföldnek pedig Zám Tibor prózájától. Ezenkívül a Tiszafái is kért egy cikket Her. cég Jánosról, s a Forrásban szeretném recenzálni azt a nagyszerű kötetet, amely Féja Géza hátrahagyott írásait tartalmazza. Most sikerült egyébként megsze. rezni Féja Géza örökösétől az elhunyt író két, eddig még nem publikált elbeszélését, amelyek hamarosan megjelennek folyóiratunkban. — Több mint másfél évtizede vagy a Forrás főszerkesztő-he. lyettese, de mindvégig hű ma- radtál az iskolához, a pedagógusi hivatáshoz.-r- így igaz, mert én mindig tanár akartam lenni. Nem tudom és nem is akarom elhagyni ezt a pályát, inkább rendre megküz. döm az örökös időzavarral. Nem könnyű az iskola mellett a szerkesztői, írói munka, de —, ahogy az eltelt másfél évtized mutatja — nem is lehetetlen, örök fájdalmam csak az, hogy a szerkesztőségbe érkező valamennyi le. vélre egyszerűen képtelen vagyok idejében válaszolni. Egyébként azok a diákjaim, akiknek írói. költői ambícióik vannak, megkeresnek írásaikkal, tanácsot, véleményt kérve. S kétségtelen. hogy a bizalmukat szerkesztői. kritikusi ténykedésemnek is köszönhetem. Az egyik tanítványom például — Szécsi Gábornak hívják i— a napokban( nyert meg egy megyei novellapályázatot. Nagyon büszke vagyok rá... — Mi az, amit nem kérdeztem, de amiről szívesen beszélnél? | . — A családom. Nekem ők — a feleségem és a két gyermekem— minden irodalmi tanulmánynál többet jelentenek. S kétségtelen, hogy e konszolidált családi háttér nélkül, nem tudnám ilyen energiával végezni a munkám, sem a katedrán, sem a szerkesz. tőségben, sérti az írógépem mellett. I. Koloh Elek Itália (Részletek Szekér Endre Az utazás dicsérete című esszéjéből) A legszerényebb utazóban\ is van valami a hódítóból. Igaz, hogy nem fegyverrel indul el, nem akar „gyarmatot” szerezni hazájának, de .valamit mindig haza akar hozni Moszkvától Londonig. A másik ember számára esetleg nevetséges, jelentéktelen pillanatokat hódított meg a távoli országokban: egy párizsi barát kézfogását, egy moszkvai ház múty- illatát Csehov névtáblájával, egy londoni félőrült szónoklatát a Hyde Parkban, Picasso szobrát a val- lauris-i piacon. Mindez — hódítás, jó vagy rossz értelemben vett hódítás. Szerény, fegyvertelen kisember i. Gyermekkoromban már szüleimmel bejártam a Bükköt, eljutottam hátizsákkal a bánkúti turistaházba. Máskor a tihanyi altemplomban tűnődtem a messzi századokon vagy a házsongrádi temetőben Dsida Jenő sírfeliratán. Aztán a távolabbi országok vonzottak: Párizsban a Hotel de Balconon Ady emléktáblája, vagy a baseli székesegyház előtti kis tér hangulata. Utóbb kétszer Itáliában jártam... A közelmúltban amikor Velencében voltam, az jutott eszembe, hogy hány költő járt itt, kereste egymás lába nyomát. .Babits Mihály Zrínyi Miklósét: „Szent Márk dicső terén, amelyet mélán tapostam, / valaha régesrég egy másik bús magyar, / méltóbb költő mint tn, és hős mint senki mostan, / tiport hatalmasan, ki tudta mit akar." A forró napfényben is teli a tér, rengeteg külföldi és kevés olasz kavarog az árusok és kirakatok csábításainak kitéve. Kalauzok, útikönyvek kerülnek elő, az aranymozaikot emlegetik, A Doge-pálotában Tintorettót és sok más látnivalót. Természetes az, hogy minden turista elmegy a leghíresebb helyekre, legnevezetesebb műemlékekhez... Velence — Kosztolányi rímeivel — szelence, századok lelence. S ezt a „lelencet" megtalálni mindig izgalmas,’hisz bennük ezernyi „szelencét’’ nyit fel, Thomas Mann Halál Velencében*című elbeszélésétől Canaletto ^gi városkép-festményeiig ... Trieszt előtt, valamilyen megmagyarázhatatlan varázzsal, „bűbájjal" fogad a tenger. A végtelen víz varázsa, az Időtlenség és az idő múlásának állandó jelzése, a hullámok és a part örök feleselése — ' versbe való. Itt a velencei sétányon, a San Giorgio Maggiorével szemben alkonyaikor, halvány napsugárban üldögélni, elmerengeni — ismét csak emel- kedettebb formát követelne. Cs. Szabó László írja egyik esszéjében, hogy a svájci Luzern fölött a Rigi rózsaszínű csúcsa vagy a San Giorgio Maggiore harangtornya, szemben a Doge-paíotával, felejthetetlen nap-élményei közé tartozik. Rimininél hosszú fövenyés part látható, végtelennek tűnő kabinsorral. A lassan mélyülő homokos part a gyerekek paradicsoma. A hajnal és az alkony páráiban más és más arcot ölt. Régebben a francia tengerparton járva — a nizzai kavicsos, a c.annes-i homokos, az eze-i sziklás part más és .más módon dédelgeti a Vízbelépőt. De a nagyobb tavak is tengerhez hasonló élményt adnak... Könyvek között élek, így utazás közben sem tudok meglenni könyvek nélkül. A csomagba természetesen nem sok könyv fér, így előre el kell dönteni, melyik az az egy-két kötet, melyet magammal viszek. Csoóri Sándor figyelte'meg, hogy a legtöbbször versekkel utazunk, Illyéssel, Szabó Lörinccel, az Évszakok című versantológiával stb. Nincs szebb nyári, gondtalan pillanat, mint a tengerparton vagy hegyoldalban verseket olvasni. És az is természetes, hogy az irodalom vonzásában élő ember szívesen áll meg egy Shakespeare-idézet előtt Veronában vagy egy Goethe-emlékiáblánál a Garda-tót mellett. Bolzano főterén ott áll a nagy német költő, Walter von der Vogelweide szobra. A hárságak... kezdetű híres szerelmes Verse nagyon népszerű nálunk'is. Kiváncsi lennék, hogy szülőföldjén is? Mal- cesinében, a Garda-tó mellett járt Goethe is, a várban különtermet rendeztek be emlékére. Távolabb Catullus, emlékét őrzik, de sajnos ott nem jártam. Veronában pedig nemcsak a közismert Shakespeare- tragédia, a Rómeó és Júlia történetének háttere rajzolódik ki előttünk. A legendás erkélyre mindenki felpillant a kis belső udvaron. De már a mai Júliákat idézi elénk az erkély alatt Constantini törékeny'lány szobra, mely bronzból készült. Igazán sikerült művészi alkotás. Mellesleg az is érdekes, hogy Rómeó házát elfelejtették, omladozik, a külső fal is gyengén áll. S oda nem zarándokolnak el. Az igazi — Júlia erkélye, a, nagy Shakespeare-jele- net színhelye. Nemcsak elutazni jó, hanem hazaérkezni is. Pár hét után már hazavágyik az ember még a legszebb olasz városból is. A hódító utas zsákmányával, élményeivel vonatra száll. Otthon megmelegszik az anyanyelv fészkében, a megszokott hazai táj környezetében. Igaza van Veres Pétérnek, aki hihetetlen erős szálakkal kötődött e tájhoz, a hazához. „Én nem mehetek el innen sehovaBár én láttam Párizst és Rómát, s nekem nemcsak térkép a nagyvilág ... De bolondos XX. századi fegyvertelen hódítóként — hozzuk haza a nagyvilágot, ahogy Veres Péter írta: „Ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes”. • Kovács László: Nádazók,
