Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

1984. december 30.

PETŐFI NÉPE

Benedek Péter festőművész, életének 96. évében december 25-én elhunyt. Temetéséről később intézkednek.

MINDIG A FALUJÁT FESTETTE

Benedek Péter emlékezete

KÉPERNYŐ

A Kalocsa környéki Úszódon egy múlt században épfiit parasztbarokk gazdaház nemrég új feladatot kafrott. A községi tanács addig serénykedett, amíg sikerült megszereznie azt a pénzt, »méllyel helyreállíthatták a műemlék jellegű épületet. A helység szülöttje, Benedek Péter parasztfestő munkásságát mutatják be benne.

Az oszlopos tonná.cú ház tisztaszobájában egy ideiig az eredeti alkotásokban gyönyörködhettek a látogatók, amelyeket a Nemzeti Galériiá, a ceglédi Kossuth Múzeum és több magángyűjtő adott kölcsön erre az alkalomra. A látvány felidézte • a századforduló uszódi életének emlékeit; a máig ólő színes népviseletet, az egykori falusi mulatságokat, lakodalmakat, a vasárnap délutáni korzózást, a mo- sóasszonyokat a Dunáin, a 'kofahajót, az uszódi esperes, meg a bíró alakját, utcák, baromfiudvarok valamikori kópét.

Azóta a féltve őrzött vásznaik, akvareliek visszakerültek a köz- gyűjteményekbe és a magán- gyűjtők otthonaiba. A falakat most a színes reprodukciók töltik be. A középső helyiségben Tóth' István .Balázs Béla-díjas fotóművész Benedek Péterről készített felvételei kaptak helyet, aki egyébként a Benedek- ernlékiház létrehozásán és berendezésén sókat munkálkodott. A harmadik szoba népművészeti vándorkiállítások fogadóhelyéül szolgál; faragók, takácsok, fazekasok, bőrösök, hímzőasszonyok remekei vendégeskedhetnek

majd ott. Benedek Péter házát szeretnék idegenforgalmi látvánnyá is tenni.

Az idősebb falubeliek ismerik á portrék modelljeit, tudják még, hogy ki a Simó, aki sze• Mennek a menyasszonyért. (Tóth Sándor felvétele)

kerén inamlik a vihar elől, felismerték Pásztor JulcSát, a valamikori szép parasztlányt, az Űj utca részletét, ök is megerősítették, hogy az egykori uszódi népéletet hiteles rajzban örökítette meg a művész.

A négy elemit végzett, napszámosként festegető Benedek Pétert nem volt elég egyszer felfedezni, pedig 1923-barrj- eüső budapesti kiállításán Az Est-lapokban és a Nyugatban nem kisebb írók méltatták, möntl Szabó Éőrinc, Móricz Zsigmondi Lyka (Károly, Tersánszky J. Jenő. Néhány évvel később a bécsi Burg múzeumlátogató közönsége ünnepelte lírai bájú, finom humorú alkotásait, de sohasem tudott megélni művészetéből.

1949-ben Cegléden kapott egy ONCSA-házat a város szélén, de ő még mindig uszódi emlékeiből élt, s 3 amíg elhatalmasodó szem- betegsége az ecsetet le nem tetette vele, mindvégig szülőfaluja ismerős arcait; utcáit, régi élményeit vitte a vászonra, öreg korára l,£tt csak osztályrésze a méltó megbecsülés. Előbb a Népművészet mestere címet kapta meg, majd a Munka Érdemrend. arany fokozatát. Kilencvenedik születésnapjára a a ceglédi Kossuth Múzeumban — az intézmény tulajdonában levő értékes anyagból — nyílt meg állandó kiállítása.

Benedek Péter, ha személyesen nem is térhetett haza Úszódra, élete munkáját küldte el. Ezentúl nemcsak a budai Várban, a ceglédi múzeumban és a kecskeméti naiv művészek múzeumában láthatók képei. Az életmű hazaérkezett. T. P.

SZÁRNYAS ELEFÁNTOK A SZAKKÖRI FOGLALKOZÁSOKON

Ismerjük meg önmagunkat!

A pályaválasztás a gyermekévek végét. jelenti. Míg a gyermekkort a Világ dolgai, jelenségei felé való kitárulkozás, az információgyűjtés jellemzi, addig a serdülő inkább befelé fordul, s önirrtagát teszi vizsgálat tárgyává; Érzékenyebbek lesznek, önálló- ságra11 törekednek, gyakrá'tíbáii keverednek konfliktusba a felnőttekkel. Ki Vágyók én? Miire vagyok képes? Ezekkel a kérdésekkel szembesülnek; s a rájuk adott helyes vagy téves válaszok alapvetően befolyásolják pályaválasztásukat. Högy minél kevesebb vargabetűvel jussanak el a megfelelő döntésig, az iskola és a család segítségére van szükségük. Azonban erre gyakran hiába várnak, így kezdődnek a kudarcokkal tűzdelt, félresiklott pályák.

Hívogató levéllel kezdődött

Pályaválasztást előkészítő személyiségfejlesztő önismereti kis- csopóntos szakkör. Ez a riasztóan túlkomplikált elnevezés egy remek kezdeményezést, pontosabban egyelőre még csak kísérletet takar. Az Qrszógos Pedagógiai Intézet ez év elején, néhány budapesti mellett, tíz Bács-Kiskun megyei általános iskolát vont be a kísérletbe. Miről is van szó? Ezzel a kérdéssel fordultam Lisztes Lászlónéhoz, a megyei pedagógiai intézet munkatársához, aki nemcsak összefogja a megyei ki- * sérletet, hanem maga is szakkörvezető a ménteleki iskolában.

— Lelkes, vállalkozó kedvű pedagógusok dolgoznak megyénkben — említhetném például az új tantervi anyagok kipróbálását —, ezért gondolhatott Bács-Kis- kunra ezúttal is az OPI. Tisztában vagyunk mindannyian, .azzal, hogy a gyermekék mennyire nem tudnak pályát választani, nem tudják, mire képesek, éppen ezért tudatosan ‘kell fejleszteni önismeretüket. A szakköröket ja- nuárbah indítottuk a hatodikosoknak, mint az elnevezésből is kitűnik, kiscsoportokat, tíz-tizen- két tanulót toboroztunk égy-egy helyen. A kísérlet előkészítésekor jó néhány pedagógus jelentke-., zett, végül tízen maradtak. Valamennyien hatodikban osztályfőnökök, így jól ismerik a szakkörre jelentkező tanulókat. Elsősorban Olyan gyerekéket hívtak, akik az iskolában minden más szakkörből kimaradtak, bátortalanabbak, gátlásosabbak az átlagnál. Már az invitálás rendhagyó módon kezdődött: az érdeklődők személyre szóló levelét kaptak.

Varázspirulának jó a C-vitamin

A kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában Botos Júlia tanárnő segítségével ismerkedtek önmagukkal és a különféle szakmákkal a gyerekek.

A szakköri tagokkal egyik délután leültünk beszélgetni. Igaz,

hogy voltak köztük bántortalanaJb- bak is, legtöbbjük mégis alig akart kifogyni szakköri élményeiből.

Tóth Csilla: — Én már korábban is sokat gondolkodtam azon, hogy milegyek, így kapóra jött az önismereti .szakkör. Itt dőlt él‘Végül, 'hogy eladó leszek, bőrdíszmű- vagy iiilatszerboltban. Mindig is szerettem boltost játszani, pakolhatni, tetszik az is, hogy udvariasnak' kell lenni. Az már biztos, hogy a széchenyivá- rosi kereskedelmi szakmunkás- képzőbe jelentkezem.

Szabó Éva: — Mondta a tanár néni, hogy játékos foglalkozások lesznek, de azért komolyan kell yennii. Az a fontos, hogy miinél jobban megismerjük magúnkat, ez azt hiszem, sikerült is.

A • különféle cselek ed tető feladatok, játékok, problémahelyzetek jól motiválták a gyerekeket, megmozgatták fantáziájukat, nyitottá tették őket más emberi sorsok iránt. Ilyen volt például a Szárnyas Ormányocska „esete”. Egyformák vagyunk, de mégsem vagyunk egyformák. A szárnyas üdséléfánt története — amit a gyerekeknek kellett befejezni — a testi fogyatékosokhoz való viszonyukat derítette föl. A többségükben tanulságos, népmeséi motívumokkal átszőtt mesékben, pozitív válaszokat adtak; az elefánt éppen szárnyai segítségével, tűz- ibőí, gödörből mentette ki társait, a legritkább esetben fordult elő, hogy valamelyikük megszabadította volna kényelmetlen testrészétől. A kérdéslcuitúra fejlesztését, a lényeges és lényegtelen dolgok közti különbség felismerését szolgálta Flupi és Jupi, a két ellentétes tulajdonságú földöntúli lény megjelenése, a velük szóban és írásban történő kapcsolatteremtés. Óriási sikere volt a varázspirula játéknak. Jól tudták, ravaszság az egész, mégis komolyan . vették; C-vitamint

■vagy kemény cukorkát szopogatva nagy átéléssel vallottak elképzeléseikről, kívánságaikról. Ve- szelszki Ilona mesélte:

— Bevettük a pirulát, s belekén zeltük magunkat abba a szakmába.- amelyet szeretnénk megszerezni. Akinek nehezebben ment a dolog, az kettőt is bekapott. Én először úgy gondoltam, óvónő leszek. Alsós koromban sokat visszajártam az óvqdába, s nagyon tetszett, hogy a kicsik csodálkoztak, hogy én mi mindent tudok. Viszont nem vagyok elég türelmes. Nemrég jártunk a rajzfilmstúdióban, oda szívesen elmennék kifestőnek. Jó lenne olyan híres filmet csinálni, mint a 101 kiskVtya.

El-Salem' Leilla: — Én már negyediket koromtól tudom, hogy nyélvtanárnő leszek. A szakkör arra volt jó, hogy megtudjam,

I alkalmas vagyok-e rá. A legjobban az eproátia témája tetszett. Kiderült, jól bele tudom élni magam mások helyzetébe. Volt eev történet, j amelyben fiúk fociztak az udvaron, s a ricsaj miiül f5scT*''+ikö7é®b“ kerültek a la- " kókkal. Persze, mindenki másaképp ítélte meg a helyzetet. A nyelvórzékem is jó, oroszt és angolt tanulok tA pályaválasztás előtt álló gyerekek szakmaismerete rendkívül hiányos, legtöbbjük még azt sem tudja, a szülei 'milyen munkát végeznek. A szakkör egyik célja

vertei, de mindenképpen megéri, hiszen ezek a gyerekek minden bizonnyal könnyebben tudnak majd dönteni, remélhetőleg kevesebb kudarc is éri őket jövendő életükben. A Rákóczi iák oda hetedikeseivel hosszúra nyúlt a beszélgetés, már éppen elköszön- ten tőlük, amikor még egy kéz1 magasba lendül;

— És a néni hogy lett újságíró?

Kormos Emese

«Mii

Hétszer fordult elő a karácsony főnév vagy a karácsonyi jelző a • televízió háromnapos, ünnepinek szánt műsorában. Alkalmi időszerűséget jelez töhb más cím: Téltől tavaszig. Zenés téli utazás, Händel: Messiás. Pásztorok hódaMsa.

Az egész valónkat átjáró, énünket feldebegtető nagy élményre hiába vártunk.

Már aki várt.

Rokonok j ö ttek-men tek, hazatértek a másutt élő családtagok, a terítésnél, az italok töltögetésé- nél if jak és korosabbak egyaránt közreműködtek. Senki se sziszeg- — mint szilveszterkor —. ha valakiből kikívánkozik valamilyen- fontos közölnivaló, ha egy vicc eltereli a figyelmet a képernyőről.

Figyelembe vette-e a műsor- szerkesztőség a 'karácsonyi tévénézési szokásokat?

Békességben -reménykedtek mindenekelőtt.

Kapjon inindenki valamit az ünnepeken.

És semlki se bosszankodjon!

Tehát biztosra mentek.

Ezért maradt el az a bizonyos felejthetetlen két óra. M-ert a .kockázatvállalás éppen úgy elképzelhetetlen a kimagasló művészi teljesítmény, mint bejgli nélkül a karácsony.

" A jelek szerint a tévé pénztárcája is összement az év végére. Másként aligha- vették volna élő a Barátom, Bonca című kényelmesen folydogálói ifjúsági (tévéjátékot aiz archívumból. Ismétlés volt a „Háztetőmet magammal viszem” az Egy úr az űrből is. A Vigyázat, vadnyugat! és a Szereti ön Bramhsot? is sáerepelit már műsoron. A gyerekek a szomszédos, baráti államoktól vásárolt filmekkel <a csehszlovák Bárány- számláló, az NDK-beli Tündérszép és a szörny, a szovjet Mese Szaltán cárról és az Alice csoda- országban tartozik ebbe a sorba) múlathatták az időt.

A felnőttekét a szintén gyere- keltnek való Csillagok háborúja című amerikai szuperprodukcióval kívánták megajándékozni. A karácsonyi műsor legfőbb főidejében vetítették. Közkívánatra, ez áll a rádió- és -teieívízióújságban. Mentségnek tekinthető ez az ajánlás, avagy a televízió áldozatkészségének a -bizonyítóka? Sajnálom, hogy nem kérdeztem meg vetéS-én találkozásunkkor Horváth Jánost; mennyibe került ez a produkció a Szabadság téri intézménynek. Gondolom, viszonylag olcsón adhatták a hét esztendeje készült űrbéli kalandfilmet, mert már behozta fantasztikus -költségvetésének sokszorosát. A produkciót pénzel-ők és a vezető munkatársak -többet kerestek a fény-karddai és a lézer- fegyverekkel felfegyverzett harcosokon — -külön-külön -r- mint a -magyar filmgyártás több éves költségvetése. Azóta már az újabb „epizódokért” rajonganak v.ilág- szerte a mozinézők. Sokan tudják, az amerikai álomgyár (Hollywood) azért állt ró a másfél—két évtizede a szuperprodukciókra, hogy kilábaljon a -televízió elterjedését kövét» válságból. A kisméretű képernyőn nehezen.

Karácsony

alig-alig érvényesülő" stílust _ honosítottak meg.

'Jött a szex.

jöttek a látványos trükkfesztiválok, jöttek

a ' filmipar, a filmművészet gyerekkorára, Melles kezdeményezéseire visszakacsintó történetek. Ezeknek a törekvéseknek a klasszikusa, George Lucas valóban korszakot indító Csillagok háborúja. A parányi feketefehér' mezőn elsikkadtak John Barry látványkompozíciói. Gilbert Taylor operatőr színikaval- kádjai. Maradt a bugyuta mese.

A békességes karácsony három napján -tucatnyi embert megpü- föitek. megvertek, megruháztak, megsebesítettek, iepuff ontották, vízbeöltek. hasonlóképp a korábbi évekhez. Elképzelhető, h-ogy legalább a fenyőillatú ünnepeken száműziJg a képernyőről az erőszakot?

Két színészportrét is bemutattak. A jobbikat, a Mensáros Lászlót ábrázolót kedden- késő este. a gyöngébbiket, az „A” Csákányi-t főidőben. A' Nemzeti Színház egykori statisztájával a régi barát, Görgey Gábor beszélgetett. A két rutinos színházi. ember nyilvánvalóan előre megbeszélné; úgy csinálnak, mintha négy- szemközt vagy szűk baráti körben beszélgetnének. Az első negyedórában még érezhettük — a szín vonalas —• csináltságo.t. de az érdekes társalgás elterelte a figyelmet a -fonák helyzetről. (Beszélgethetnek-e cimborák ol- dottan, természetes könnyedséggel -több millió néző előtt?) A könnyed csevegés sodra -mázsás gondokat, sorsproblémákat gór- _ getett. Látszott, mindketten ko- ‘ molyán vélték feladatukat, mindketten erős egyéniségek. célos emberek.

A Vidám Színház művészének aligha .tett jót a róla készített dokumentumműsor. A riporter nem tudott mit kezdeni Csákányi -különleges helyzetévé!, szerepkörével. Szokványos ügyetlen -kérdései, olykor magyartalan megjegyzései, nem segítették a Kőszegről indult színész pályafutásának .megértését. A rendező rájátszott a- már-már giccses hangulatokra. Akkor volt igazán Csákányi „a Csákányi”, amikor testére szabott színpadi helyzetekben, szerepekben láthattuk. Qtt deiül-t -ki hogy ez a kedves ember-milyen kitűnő színész, -milyen jó partner, mennyire' belé tud illeszkedni adott együttesbe.

Nem akarok hdnná a szememnek. mindössze 40 percig tartott- a Palást című dokumentumfilm. Hosszadalmasnak éreztem, noha szeretem az efféle filmeket, noha időszerű vállalkozás volt a koronázási palást történetének oknyomozása; nemcsak a -koronázási ékszerek visszaadása, hazai kiállítása miatt. Valóban csodálatos a modern technika! Még •néhány évtizeddel ezélőtt is elképzelhetetlen titkokat deríthet fel az elektronmikroszkóp. Örültünk. hogy szó esett a megyénkben Szvetnlk Joachimról. Eck T. Imre rendező és dr. Hálák László operatőr nem, találta meg a koronázási -palást bemutatására alkalmas formát, a nyilatkozatok nem szövődtek egységes egész- szó. Heltai Nándor

a tanulók szakmaismeretének elmélyítése vdlt. Megtudták, milyen ‘képességek, készségek szükségesek az egyes foglalkozásokhoz. Sokuknak fogalmuk sem volt arról, hányféle szakma között választhatnak. RiportjeOllegű írásokiban mutatták be szüleik, rokonaik foglalkozását, munkahelyét.

Be kellene vezetni

El-Salem LeiUa: — Egy emiber -több szakmára is alkalmas. Voltak olyan feladatlapok, amelyekből fény derült arra, mire vagyunk képesek, s így „bekeríthettük” magunkat. Hiába akar valaki mondjuk védőnő lenni, ha elájul a vér láttán. A különféle szakmákat egy-egy gyerek bemutatta, s utánanéztünk annak is, melyik iskolába kell jelentkezni.

— Antal Anikó: — Eredetileg orvos akartam lenni, de most úgy döntöttem, inkább a szépséggel fogok foglalkozni. Kozmetikus vagy fodrász pályára készülök. Másokat szépíteni, éhhez van igazán kedvem. Izgalmas volt, amikor az eltérő szakmák közötti hasonló vonásokat kerestük. Nem is gondoltam, hogy a kozmetikus munkája milyen sok más foglalkozással hozható kapcsolatba.

A kétszer tízórás önismereti szakköri kísérlet februárban fejeződik be. A módszerek még nincsenek pontosan kidolgozva, sokat várnak az OPI-ban a foglalkozásvezetők tapasztalatai tóL

Annyi mó-r kétségtelenül megállapítható, hogy ezt a fajta szakkörit érdemes lenne bevezetni az általános iskolákban. Valószínű, hogy a kísérlet feldolgozása után készül egy .kézikönyv, amelyet osztályfőnöki órákon, úttörő-foglalkozásokon használhatnak majd a pedagógusok. A tanároktól ugyan jókora többletmunkát köAz évek és az emlékezet

Az évek vonulását ki állítja meg?

Mézes Lajos' tanár úr reszkető mutatóujja közel három óra hosszat sorjáz az egykori pedagógiai gimnázium — a „fiúkép- ző" — harminc évvel ezelőtt érettségizett növendékeinek névsorán. Ők voltak azok, akik négyéves képzés után egy esztendőt ,igyakorlóéves tanítóként” dolgoztak valamelyik falusi iskolában, s csak azután tettek pedagógiai vizsgát, szereztek képesítést az általános iskola alsó tagozatában való oktatásra.

— Mi voltunk azok, akik vállaltuk ezt a nehéz, de komoly és felemelő feladatot; s lám, mindannyian sokra vittük — mondja a tánctanár, feledve, hogy már az egykori értékelés is hangsúlyozta: a tanítójelöltek nem voltak kellően felkészülve, nem álltak helyt a várt mértékben.

A-tól Z-ig hosszú a névsor, öt éve találkoztak legutóbb; van, aki harminc év után csak a mostani érettségi találkozóra jött el. Fél évtized vagy három — ugyanaz az izgalom, feszültség az arcokon; hogyan lehetne néhány percbe belesűríteni az éveket?

Az óvónőképző intézet adjunktusa nem válaszolt a hivó levélre; nem »olt bizonyos benne, hogy el tud jönni, hogy ideér az ország másik végéről. S most mégis itt van. Tíz mondat; ennyi jár neki, ennyi mindenkinek. Minflen szó megfontolt és megszenvedett; egy zaklatott magán- és közélet állomásai; család, válás, öngyilkossági kísérlet; huszonöt év nevelőtanárkodás egy szakmunkásképző fiúkollégiumában; főiskola, egyetem, kitűnő vizsgák,, de tanári katedra nem jutott neki; ebben a városban nem. öt éve elhívták innét docensnek. Némileg kárpótolva érzi magát a süllyesztőben töltött két és fél évtizedért.

A Közmű- és Mélyépítő Vállalat mérnökével csupán annyi történt, hogy lánya mára másodikos gimnazista lett; ennyit tart fontosnak elmondani.

A neves gyógypedagógusból a szakma iránti rajongás beszél; legyetek nagyobb figyelemmel a gyermeki lélek iránt! Magunk között szólva, rengeteg a dege- nerált, az emberi közömbösség által megfertőzött, tönkretett óvodás és kisiskolás; legyetek figyelemmel, legyetek figyelemmel.

A plébános az egykori igazgatóhoz intézi szavait; emlékezem az igazgató úr megdöbbent arcára, amikor közöltem, hogy papi szemináriumba iratkozok be; hallom, tán még .ma sem bocsátott meg nekem.

Ne ‘nyugodjék le a nap a te haragvásoddal,' mondja a volt igazgató; legtehetségesebb növendékem voltál, nagy dolgokra hivatott; mostanig alig hallottam sorodról.

' A szakközépiskolai kollégium igazgatója üdvözletét küldi: mondják, hogy pszichológus lett; bizonyára, sajnálja azt a tíz percet, ami alatt közeli lakásáról idesétálná. így van ezzel a szállítási vállalat osztályvezetője is; tán kétszáz méterre lakik ide;

innét a harmadik ház, egészíti ki valaki; nagyon messze van, a világ vége.

Kanada is messze van; a turistaútlevéllel távozott egykori gimnazista ezért- maradt távol; ahogy a Svédországban élő világhírű építészmérnök is. A római' sebészprofesszor, neves orvostanár üzent; még ma telefo- . vélni fog. (Nagy zsivány volt világéletében, mondja Mézes tanár úr; négy-öt dolgozatot if diktált egyidöben.)

A hatvanból vagy tizenöten nem jöttek el a találkozóra. Ki látta őket? Ki találkozott ve- * lük? Ki tud róluk?.

A bécsi vállalat személyzeti és oktatási osztályának vezetője keresi' a szavakat; 1946-ban, amikor falusi gyerekként idekerültem, még kopaszon álltam itt; mára megkopaszodtam; . köszönöm a levelet, amelyben • csak ennyi áüt; „ha időd engedi, gyere; meglátod, megéri.” ■ „

Mézes tanár úr másik névre bök. Aztán újra másikra, és újra és újra.

Meghalt. Meghalt. Meghalt. Születtek 1932-ben.

Bepárásodnak a szemek; most melyikünk következik?

Komorabb lesz mindenki ezután, megkeményednek az arcvonások. Több szó esik betegségről — a kifáradt idegekről, a rakoncátlankodó gyomorról,, légszomjról beszél az is, aki életében nem szívott cigarettát.

Nagy szobrász az idő, Súlyosak a lélek legmélyén mérlegre tett évek.

Herceg Árpád