Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

1984. december 14. • PETŐFI NÉPE • 5 A népek közötti barátság nyelve 125 éve született Ludwik Lazar Zamenhof Az orosz birodalom lengyel tartományának Eialystok nevű városában 1859. december 15-én született Ludwiik Lazar Zamen­hof, az eszperantó nyelv alapszó­tárának és alapnyelvtanának a megalkotója. A vallásilag és nyelvileg erősen megosztott — lengyelek, litvánok, németek, zsi­dók és oroszdíj lakta — város szinte állandóan feszült .légköre nagy 'hatással volt az emberi szen­vedések iránt igen fogékony, jó nyelvérzékkel megáldott fiatal­emberre. Ügy gondolta, hogy' a város különböző .nemzetiségű la­kói között fel-feHobbanó gyűlöl­ködésnek nem lehet más oka, mint hogy az emberek .nem értik egymást, s egy közös nyelv egy csapásra megszüntetné a nemzeti előítéleteket. Életcélul egy ilyen nyelv megalkotását tűzte ki. 1878-ban — alig tizenkilenc- évesen — szőkébb baráti körben mutatta be a Lingwe Uniwersale nevű tervezetét, amelynek az alapelvei már ugyanazok voltak, mint a kilenc esztendővel később a széles, nyilvánosság elé tárt eszperantónak: egyszerű, logikus nyelvtan és a nagy európai nyel­vekből merített szókincs. Az orvosi diploma megszerzése után 18'87-ban megnősült, s fele­sége támogatásával jelentette meg először ofosz, majd lengyel, né­met, francia és angol .nyelven Dr. Esperanto álnév alatt nem­zetközi nyelvének rövid szótárát és. nyelvtanát. A kezdeti évek igen nehezek voltak a világnyelv-alkotó ifjú szemorvos számára. . Varsó sze­génynegyedében tudott csak ren­delőt nyitni, napi 30—40 beteget fogadott, hogy családja megélhe­tését biztosítani tudja, s az esti és éjszakai órákban munkálkodott az álneve nyomáta eszperantónak elnevezett nyelv terjesztésén és • R. Rossetti: Zamenhof. művelésén. Tevékenysége mégis sikeres volt; néhány esztendő alatt szinte minden európai nyel­ven jelent meg eszperantó nyelv­könyv, s évről évre nőtt az esz­perantó nyelven kiadott irodalmi művek száma. Zamenhof igen nagy jelentőséget tulajdonított a nyelv irodalmi alkalmazásának: az ő fordításában jelent meg esz­perantóul 1894-ben Shakespeare iHamletje, s ez nem csupán a nyelv kifejezőerejének a fej­lesztéséhez, hanem tekintélyének a növekedéséhez is hozzájárult. Zamenhof műfordítói tevékeny­sége igazából 1901-től kezdve bontakozott ki, amikor a neves párizsi Hachette könyvkiadó esz­perantó szerkesztőséget hozott létre: itt jelentek meg Zamenhof fordításában Moliére, Goethe, Schiller és Gogol művei, valamint a teljes Biblia. Az igazi sorsfordulót azonban 1905 augusztusa jelentette. Ekkor rendezték meg a franciaországi Bonlogne-sur-Mer városában az eszperantisták első kongresszusát. Az addig főleg írásban használt nyelv ragyogóan kiállta a szóbe­liség próbáját: a húsz országból összesereglett 638 eszperantista kitűnően megértette egymást, sőt még eszperantó nyelvű szímielő- adás is szerepelt a találkozó prog­ramjában. A siker nyomán elha­tározták, hogy ezután évente meg­tartják az eszperantisták világ- találkozóját: Genf, Cambridge, Drezda, Barcelona, Washington, Krakkó és Bern az első világhá­ború előtti kongresszusok szín­helyei. Zamenhof szinte minden alkalomal nagy hatású ünnepi beszédet mond, amelyek központi gondolata a népek közötti meg­értés és barátság elősegítése. A nyelv akkorra már megszűnt az alkotó személyes ügye lenni, százezrek használták, és tízezrek tevékenykedtek a terjesztése ér­dekében világszerte. Zamenhof 1912-ben a .krakkói kongresszuson visszavonult minden mozgalmi tisztségéből, hogy ezzel is hang­súlyozza: az eszperantó nyelv nem az ő tulajdona, hanem a nyelvet használó nemzetközi kö­zösségé. Az első világháború kitörése őt is megrázta, ugyanakkor törekvé­seinek a megvalósulását láthatta abban, hógy a nemzetközi eszpe­rantó mozgalom svájci irodája tízezerszámra közvetített levele­ket, üzeneteket a hadviselő or­szágok polgárai között. A háború végét már nem érhette meg, 1917. április 14-én hunyt el Var­sóban. S ha műve, az eszperantó nyelv, nem is szüntethette meg a nemzetek közötti ellentéteket a világon, az elmúlt évszázad során a népek barátságának tagadhatat­lanul hatékony''eszköze lett. B. V. SÍRSZÁLLÍTÁS, RESTAURÁLÁS, KIÁLLÍTÁS Honfoglalás kori ritka lelet ffl l ádában a honfoglalás kori sír. Tereprendezés közben csontok­ra, ipezolit-, réz-, kora bronz- és szarmatákon leletekre bukkantak három éve Kunadacson. A lelet­mentések során tavaly egy vi­szonylag ép, honfoglalás kori sírt is találtak a régészek, amelyet nemrég — egészben! — a kecs­keméti Katona József Múzeumba szállítottak, s a napokban meg­kezdték a kibontását. A deszkával körülvett homok­tömeg közepén egy férficsontváz, lábánál lócsontok, lókoponya, to- yábbá egy ezüstkarperec és egy ezüstveretes bőröv maradványai. — Nem akartuk Kunadacson kibontani ezt a sírt, félve, hogy szétesik — .magyarázza H. Tóth Elvira régész, a feltárási munkák vezetője. — Látva, hogy egy hon­foglalás kori, ritka leletre buk­kantunk, meg akartuk menteni az egészet. — Mennyire ritka? — Bács-Kiskun megye terüle­tén az elmúlt huszonöt évben alig féltucatnyi lelet került elő az ásatások során ebből a korból. Külön ritkaságnak számít, hogy a X. század közepén elhárított tetem csontjai ennyire ép álla­potban vannak még. — Hogyan tudták kiemelni az egész sírt, és hdfiyan szállították Kecskemétre? \ — Mélyen körbeástuk, és úgy­mond egy fakalodával- vettük kö­rül. Azután alul lassan átfűré- szeltük a talajt, deszkákat csúsz­tatva a sír alá. -Eléggé fáradságos munka volt, hiszen homokos ta­lajról van szó. Szerencsére a kun- adacsi termelőszövetkezet és a lakosság nagyon sokat segített. Egy jó hétbe telt, míg sikerült ki­emelni ezt a több mint két' és fél tonna súlyú sírt. Végül kecske­méti katonák vállalkoztak arra, hogy a megyeszékhely múzeumá­ba szállítják. — A lókoponya hogyan került a csontváz mellé? — Ez őseink temetkezési szoká­sai közé tartozott. Letaglózták az állatot, azután megnyúzták, s a koponyáját, a bőrét és hosszabb; ■csontjait a halott mellé - tették, • A leletek és az ásatás veze­tője, H. Tóth Elvira. (Straszer András felvételei) míg a húst valószínűleg elfo­gyasztották a halotti toron. — Ez volt az egyetlen honfog­lalás kori csontváz, amelyet Kun­adacson találtak? — Nem. Volt még egy, amely­ből egy kislány csontmaradványa és égy gyöngyös amulett került elő. A feltárást természetesen folytatjuk, s remélhetőleg még több értékes régészeti leletre bukkanunk a jövőben. •— Mi lesz a behozott sír to­vábbi sorsa? — A pergő homokot vegyszer­ről itatjuk át, hogy megkössön-; majd a csontokat és a mellette látható egyéb leleteket konzervál­juk. Azután a Sír díszesebb bur­kolatot kap, a tetejét pedig üveg­lappal fedjük le. 1986-ban mú­zeumunkban nagyobb régészeti kiállítás nyílik, s azon szeretnénk majd bemutatni ezt a nem min­dennapi sírt is. KolohrElek Jurij Musketik: Fájdalom^ Mintegy ?0—80 nyelven írott alkotások képezik a soknemzeti­ségű szovjet irodalmat. Így ez a literatúra méreteiben és sokrétű­ségében is világirodalmi jellegű. Az ukrán irodalom fejlődésé­nek egyes szakaszait olyan kivá­lóságok jelölik, mint Sevcsenkó (Ukrajna lantosa), P. Ticsina, V. Szoszjura, A. Golovko, valamint 1. Bábel, V. Katajev, Ilf—Petrov, V. Inber, Szasa Csornij, akik szin­tén ukrajnai születésűek, és Ju­rij Musketik, számtalan regény, novella és dráma szerzője, a Sev- csenko-díj tulajdonosa, az Ukrán Írószövetség titkára. A moszkvai Druzsba Narodov (Népek Barátsága) irodalmi lap­ban 1981-ben megjelent Fájda­lom című regényében klasszikus hagyományokra építkezik. így tárja fel egy ember vívódásait. Az elkövetett bűntől való meg­szabadulás lehetőségeit elemzi .megkapó művészi eszközökkel. A Dosztojevszkij-léptékű, meg­rázó lélektani regény cselekmé­nyének színhelyéül kezdetben a második világháborús harcme­ző szolgál, ahol Mikola, a főhős kipróbált, edzett . felderítőkkel kénytelen átkelni a frontvonalon: „... a front itt nagyon bélera- gadt az ingoványba, szinte eltűnt, s igen ritkán álltak a csapatok, ezt még Mikolának is éreznie kel­lett ... Mentek tovább a mocsá­rón át, amely csak nemrég fa­gyott be, a lábuk alatt... néha egy kavics roppant, ami olyan volt, mintha a szívük reccsenne egyet”. Mikola nem képes megbirkóz­ni halálfélelmével, és kiadja tár­sait az ellenségnek. A későbbiek­ben ezt a gyengeségét gyötrő őr- lődését használja ki Klara, aki, miközben gyógyítja a. sebesült Mikolát, mindent megtud Zselaj, Skurko és Bászov, a három fel­derítő tragikus sorsáról. Az asz- szony különös viselkedését ta­pasztalva, már a háború utáni években a szeretet és a gyűlölet együttes megnyilvánulása hatá­rozza meg Mikola kényszerűség­ből nőül vett felesége iránti érzel­meit. Az író ábrázolásmódjának megfelelően a férfi szinte egyide­jűleg kerül e két ellentétes ér­zés hatalmába. Végül, hogy ren­det teremtsen saját lelkében, a §szívében uralkodó káoszban, ha­tároz: magára vállalja, kicsapon­gó, sikkasztó felesége bűnét, ab­ban bízva, hogy az ítélet felol­dozza gyötrő bűntudata alól. Király Zsuzsa, aki K. Grigor- jev fordítását (ukránból oroszra) ültette át magyar nyelvre, lehe­tővé teszi számunkra, hogy az eredeti'mű kínálta művészi-esz­tétikai élményből meríthessünk. (Magvető, Bp., 1984.) Magocsa László GYERMEKEVEK-GYERMEKELET Az elmúlt napokban tizenegy kisdobos és kilenc úttörő érke­zett Kecskemétre, hogy a Katona József Megyei Könyvtár és a me­gyei úttörőelnökség mesemondó­versenyének területi győztesei­ként összemérjék tudásukat: ki mondja el legszebben az általa kiválasztott magyar népmesét. A bírálók — Káka Rozália me­semondó, a népművészet ifjú mestere, dr. Losoncz Mihályné főiskolai tanár és Ramháb Mária, a könyvtár igazgatóhelyettese — .megállapították, hogy az utóbbi évek legjobb színvonalú vetélke­dőjének voltak tanúi. A kisdobosok 'közül kiemelke­dően jól szerepelt a kiskőrösi Még néhány nap ... és itt a té­li szünet! Reméljük, hóval, jég­gel, —, hogy mindenhol, ahol ter­vezték, sikerüljön a korcsolya­pályát megépíteni, a .jegekájikör- simává, fagyasztani! .-umsga'í Az ágasegyházi gyerekek ezek­ben a napokban nyitották meg a Te mit gyűjtesz? — című kiál­lítást. i A kecskeméti Hoffmann János utcai iskola úttörői a budai he­gyekbe, a II. Rákóczi Ferenc ta­nulói a Pilisbe készülnek téli tú­rára. A szünet idejére bárakúti sítábort is szerveznek. Korcsolyapálya-építésbe Kecs­keméten a Zrínyi Ilona, a kert­városi és a Boróka utcai iskola tanulói és tanárai fognak. A la- josmizsei pajtásak szintén ezt tervezik. ■Bácsalmáson javában készül­nek már az úttörőkarácsonyra! Népszokásokat kutatnak, és a tervek szerint népi ételeket ké­szítenek, fogyasztanak majd el közösen. Játszóházúkban min­den érdeklődőt szívesen fogad­nak! Csikérián a KISZ-tagokkal ta­lálkoznak az úttörők a fenyőün­nepen. Kiskunfélegyházán a város valamennyi úttörőcsapata ré­szére szervezik a szánkótúrát. Lesz gyermekszilveszter és síki- rándulás a Mátrába, színházláto­gatás Kecskemétre, több gya­logtúra a környező erdőkbe. És természetesen ők is várják a jó hideget, hogy megépítsék a kor­csolyapályájukat ... Kiskőrösön közös mese- és ze­Már az utolsó bogyók is meg­értek. Lehullottak az első leve­lek is. A réten és erdőn Télapó parádét tartott. A kis és nagy állatok, a hétal­vók és a madarak, amelyek a me­leg déli tájakra utaznak — mind topogtak, lépdeltek, tipegtek, fu­tottak, vagy elröpdöstek Télapó előtt.­„Hadd látom, elkészültetek-e már a télre?” — szólt Télapó. És a bogyók megmutatták vastag bundájukat, a rókák a dús far­kukat, amit mint piros kendőt csavartak a nyakuk köré. „És hogyan akartok a hóban élelmet keresni?" — kérdezte Télapó az etős agancsú szarvaso­kat. „Így!" Kiáltották, és patáikkal rúgták a földet, hogy a fűcsomók csak úgy röpdöstek jobbra, bal­ra. „Jól van. Ügy látom, tudjátok, mi a teendő”, | Télapó a kis állatokhoz for­dult. örült a sün gombákkal tűz­delt tüskekabátjának, és megfe­nyegette az egérkéket, akik a lo­pott gabonát vitték bátran a há­tukon. Megdicsérte az ügyes hó- dok várait, mert a hódok az épí­tőmesterek az állatok között. Abádi Györgyi, aki bábbal eleve­nítette meg a mesében történte­ket. Első helyezést a borotai Csizmadia Ágnes, másodikat a kecskeméti Zrínyi iskolából érke­zett Mészáros Gyula, illetve a kecskeméti Buday Dezső iskolá­ból jött Gazdik Tamás, harmadi­kat a keceli Árvái Péter ért el. Az úttörők közül első lett Ma­darász Attila (Balotaszállás), má­sodik Szanda Anita (Kecskemét, Műkertváros), harmadik Gszek- mann Róbert (Soltvadkert) és Kriminál Mihály (Kecskemét, Hunyadiváros). Valamennyi résztvevő könyv- jutalmat és emléklapot kapott. nehallgatás lesz. Karácsonyfa­dísz-készítést terveznek, s nagy­szabású Télapó-műsort. A Pető­fi iskola úttörői rajtúrákat szer­veznek, tornatermükben’ • pedig játékos vetélkedőkét. SoltvacÍtíé?ténv' már' KOrénátóe- hozták a szánkókat, és kijelölték az útvonalakat —, kívánunk ne­kik sok havat! Bócsán teremfoci-bajnokság a téli szünidő nagy terve. Sottszentimrén úttörős mó­don (rendezik meg a szüneti prog­ramot: riadóláncon értesítik egy­mást a diavetítéssel egybekötött fenyőünnep időpontjáról. Csengődön közösen készítenek ajándékot, játékot. Császártöltésen is nagyszabá­sú fenyőünnepre készülnek, és nagy hóesésben reménykednek, hogy szánkózhassanak ... Amikor ezek a sorok megje­lennek, Kecskeméten a Szabad­ság lángja akció keretében hir­detett szellemi vetélkedő zaj­lik a széchenyivárosi pártszék- házban, harmincegy úttörőcsa­pat részvételével. Szombaton a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Otthonban a kisdobosok mérik össze tudásu­kat, hogy a szakértő bírálók dönt­senek: ki tud közülük a legtöbbet megyénk és hazánk felszabadu­lásáról. (A résztvevők a csapat­vetélkedők győztesei közül kerül­nek ki.) Minden megyénkben élő kisdo­bosnak, úttörőnek és pedagógus­nak hasznosan eltöltött szün­idei napokat kívánunk! —s— Barátságos szóval bocsátotta el a vidám mókusokat, amelyek diót és gombát gyűjtöttek, Az erdei tisztás lassan kiürült. „Hol vannak a békák, siklók, a rovarok, a hernyók, a szúnyo­gok, a lepkék?" — kérdezte Tél­apó. ,JKra-a, azok már elbújtak”, — károgott a varjú a fáról. „Így van jól” — kuncogott Tél­apó. Elégedetten nézett az égre, amely szürkén és súlyosan lebe­gett az erdő felett. Valóban! Ha­vazott már, és hangtalanul száll­tak a pelyhek. Télapó felvette gyapjú kesztyű­jét, a szőrmekucsmát is, és a hom­lokához kapott: „A nyulakat. a nyulakat. nem láttam!” „Itt vagyunk! Itt vagyunk!” És vadoitatúj fehér ruhájukban ugrálták körül Télapót. „Ti hun­cutok! Semmilyen ellenség nem ismer fel benneteket, Mennyire kicicomáztátok magatokat!” — csodálkozott Télapó. És a nyu­lacskák, mint apró hófelhők ug­rándoztak erre, arra, huss, huss, huss. Télapó elégedetten nézett kö­rül. V. Vorobjov Fordította: Zoltán Aranka akció keretében október 12-től november 14-ig vittétek a fáklyát a Vörös Hadsereg katonáinak egykori útvonalán, községről köz­ségre és a városokba. A csapat­naplók megörökítik mindazok ne­vét, akik kiérdemelték, hogy fáklyavivők legyenek. Az akció további fordulóiról folyamatosan tájékoztatunk benneteket. A láng természetesen Kiskő­rösre is megérkezett. Ezzel csak­nem egyidőben vendéget is fo­gadtak, Moszkvából: Jevgenyija Szinyelnyikova Kongyejeva sze­mélyében. A Petőfi iskola úttörői­nek kutatómunkája segített neki megtalálni édesapja, Szinyelnyi- kov százados örök nyughelyét. A háború idején 8 éves kislány fel­nőttként sem hagyta abba apja sírjának kutatását. Megrendítően szomorú találkozás tanúi lehet­tek a Petőfi iskola úttörői: hazaá földdel hintette be apja sírját a moszkvai ápolónő, aki maga is .családanya, öt napot töltött Kis­kőrösön, és meghatottan fogadta ■a^gyerekek -ígéretét: folyamatosan gondozzák a négy évtizede kere­sett sírt. 5 Jevgenyija asszony búcsúzóul azt kívánta ifjú vendéglátóinak, hogy soha ne ismerjék meg a háború borzalmait, élhessenek bé­kében, egészségben. Kisdobosbecsület Az elmúlt napokban egy egész osztály­nyi kisdobos játszott Kecs­keméten a Szé- chenyiváros- ban, a garzon- háznál lévő játszótéren. Labdáztak a Lánc­híd utcai iskola legkisebbjei is. Közöttük volt a 3 a osztályos S. Juhász Róbert, aki észrevette, hogy egy női táska az egyik pá­don őrizetlenül áll... A kisfiú magához vette a nyil­vánvalóan ottfelejtett tárgyat, és gondolkodott hova is vigye a va­laki számára bizonyára nagyon fontos táskát? A közeli pártház mellett dön­tött. A pedagógus-pártalapszer- vezet titkárával együtt nyitották ki a pénztárcával, személyi ok­mányokkal teli táskát. Együtt mentek el a tulajdonos lakására is. A fiatal fodrásznő feldúltan fo­gadta őket; már mindenhol ke­reste a táskát, és azt hitte, vég­képpen nyomuk veszett a számá­ra olyan fontos tárgyaknak... Robi visszament a térre játsza­ni. A párttitkár pedig megdicsér­te a kisfiút, szót ejtve arról ~is, hogy milyen fontos dolog, hogy' figyeljünk egymásra! Hozzáfűzzük: minden • kisdo­bos és úttörő nevében büszkék vagyunk S. Juhász Róbert talp­raesettségére. segítőkészségére! Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt fej­törőt sokan ügyesen fejtették meg. Akinek nem sikerülj, íme, közöljük a helyes megfejtést: 907—624 = 283 ? + 528:12 = 44 379—52 = 327 A jó megfejtést beküldők között tíz könyvet sorsoltunk ki, s postáztunk címükre. A nyertesek: Gelányi Márta, Felsőszentiván, Krizsik Gyöngyi, Kis­kunhalas, Szilágyi Ramon, Baja. Ar­nold József. Dávod. Gubicza György, Kecel, Turcsányi Renáta, Madaras, Novák Lajos, Tiszaalpár. Szűcs Gá­bor Ferenc, Kiskunfélegyháza. Vass Ildikó, Kunszentmiklós, Magyari Le­vente, Kecskemét. A közelgő szünidő hírei Télapó parádéja Mesemondóverseny A Szabadság lángja...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents