Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. december 13. BAJAI AGRÁRDIPLOMATA A KUKORICA HAZÁJÁBAN alpár. pálmonostora, szakmák Jocotepectől Mexikóvárosig Ezekben a zúzmarás napokban a Sugovica-parti irodája ablakából a ködbe vesző, gőzölgő vízre nézhet Müller Péter. Az elmúlt öt télen ilyet nem láthatott, hiszen Mexikóban volt. Asztalán néhány emlék a közelmúltból: spanyol feliratos mappa, tolli 1979-ben a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer általános igazga- itóhelyetteseként utazott a tengerentúlra, szeptember 16 óta pedig a Bajaii Mezőgazdasági Kombinát kereskedelmi főosztály vezetőjeként dolgozik. • Müller Péter és a „hazai” kukorica Jocotepecben. Haltenyésztők eredményei és gondjai Mintagazdaságot létrehozni A termelési rendszerek hazai megerősödése után némelyik, így a BKR is külföldi piac felé is kacsingatott. Dolgoztak a Szovjetunióban, Bulgáriáiban és terveket készítettek Vietnám számára. Ezért esett rájuk az AGRO- BER AGROINVEST választása a mexikói üzlet kapcsán, összegyűjtötték az alapadatokat, s a kint elvégzett ökológiai, ökonómiai felmérések után megkezdődött a tervezés. A feladat nem volt könnyű. 'Javisco államban Jocote- pec közelében ezer hektáros mintagazdaságot kellett létrehozni, méghozzá olyat, ahol a kukoricatermeléstől a sertésvágóhídig — a nálunk már szokványos — vertikum működne. Ezt az ezer hektárt öt esztendő alatt az ötszörösére kellett volna bővíteni. A tervek szerint a vezérnövény a kukorica, mellette másod-, téli vetésként csicseriborsót és szemescirkot is szándékoztak termeszteni. így utazott el 1979 októberében Mexikóba a Komárom megyei TESZÖV munkatársa, dr. Técsi János — aki ismert téesz-szerve- ző — dr. Rákóczi István tolmács és állatorvos, valamint Müller pé. tér, menedzserként. A szervezés sikere — Rögtön a megérkezésünk után megnéztük leendő munka- területünket — kezdi az emlékezést. — A mexikói gazdálkodásról tudni kell, hogy a földművesek egy részét sorozatos földosztással négyhektáros területihez juttatták. Azt egyénileg, vagy igen laza szövetségiben, — ezt ejidó- nak nevezik, — indián faluközösségiben művelik. — Megkezdtük a szervezést. Először az embereket meg kellett győzni a náluk jórészt ismeretlen kollektív művelés előnyeiről. Hiába a minisztérium támogatása, pénzt is kellett még szerezni, ehlhez a bankárok megnyerése volt nélkülözhetetlen. Ezenkívül, mivel olcsó technológiát akartunk elterjeszteni, a gépek kiválasztásakor előnyhöz szerettük volna juttatni a hazai gépeket, tehát megismerkedtünk a mexikói mezőgazdasági gépgyártással. — Falugyűlésekre jártunk, győzködtük a földműveseket. így lassan kialakultak a 80—100 hektáros táblák. A nehezen földhöz jutott emberek meggyőzése nem könnyű, de a tevékenységünkért garanciát vállaló Mezőgazdasági Minisztérium és a Mezőgazdasági Hitelbank segítségével 1980 tavaszán hozzákezdhettünk a tényleges munkához. Négy hibridet vetettünk nagyobb területen, huszonhármat pedig kispar- cellás kísérletként. Emellett próbálkoztunk a helyi — criollo — ősi, szabad elvirágzású fajtákkal is. Ezek nagyon kis termőképességű, de hihetetlenül szívós, több ezer éves, a helyi körülményekhez alkalmazkodott fajták, s hatalmas genetikai jelentőséggel bírnak. — Az első év óriási sikert hozott. Messzi földről jöttek csodálni. Pusztán a közös művelés, a jobb szervezés és a fajtaváltás eredményeként a hektáronkénti termésátlag megduplázódott, de volt olyan terület is, ahol a régi termés három, és félszeresét takarítottuk be. A hitelbank központjában A kukorica őshazájában évente az ország szükséglete ebből a terményből 15—16 millió tonna. Ennek körülbelül a felét külföldről, főleg az Egyesült Államokból szerzik be. 'Mivel 70 százaléka közvetlenül étkezési célokra szolgál, a változó külgazdasági viszonyok miatt fontos lenne, hogy Mexikó a saját szükségletét kielégítő mennyiséget megtermelné. Müller Péter 1981-iben /már a hitelbank mexikói központjában kapott feladatot. Nem is egyszerűt. Erről így mesél: — A helyi agrárszakembereket kellett oktatnom, a mi fogalmaink szerint ez a posztgraduális képzésnek felel meg. Adott területeken tedhnológiákat kellett elkészítenem, később a helybeli szakemberek által végzett munkát ellenőriztem, és néhány esetben konkrét szaktanácsot adtam. Az ellentétek országa Az eredmények továbbra is biztatóak, látványosak maradtak. Az esztendő végén már négy mintagazdaságban takarították be a kukoricát, 1983-ban pedig már 33 ezer hektáron vetettek a magyar módszerrel. Ez az év roppant kedvezőtlen időjárású volt, mégis ez a terület hektáronként 3,8 tonnát termett, az országos átlag 1,4 tonna volt. Ez év tavaszára a 33 ezerből 90 ezer hektár lett... Nem könnyű feladat a külföldön dolgozó agrárdiplomatáké. Müller Péter családjával együtt hosszú időt töltött Mexikóban. Az ottani életükről mondja: — Kislányom héthónapos, a fiam pedig 10 éves volt, amikor a családom utánam jött. Az első időszakról csak jót tudok mondani. Vidéken éltünk, a Ohapa- la-tó partján laktunk egy gyönyörű villában. Erről a térségről a Nemzetközi Földrajzi Társaság így vélekedik: a világ legkellemesebb környéke. Valóban az. Az örök tavasz birodalma. A váltás lehangoló volt. Ebből a paradicsomból Mexikóba, a fővárosba, egy tizenkétsávos autópálya mellé költöztünk, egy fénytelen, szmogtól teli házba. A fővárosról any- nyit, hogy 22 millióan lakják, és reggelente 3 millió autót indítanak ibe. A bajai kulturális és sportolási lehetőségek összehasonlíthatatlanok a kintiekkel, ott minden van, csak iszonyúan drá-< ga. Például az egyéves klub- bérlet majdnem 50 ezer forintnak megfelelő összegért ad arra lehetőséget, amit a Petőfi-szige- ten Ingyen is megtehetek. De komolyra fordítva a szót: a megszerzett nyelvtudás, valamint a trópusi, szubtrópusi, és felföldi növénytermesztés megismerése szakmailag nagy nyereség volt számomra. Az ott megszerzett alapokat Itthon szeretném máskor is felhasználható tudássá ötvözni — mondja Müller Péter. | a | ,.g Czauner Péter A kereskedelemben aokévi tapasz* tálát, bogy az év végén megnő a la* kosság halfogyasztása. Milyen ellátásra számíthatunk december hátralévő heteiben!' — erről érdeklőd termelőktől és kereskedőktől. A tiszaalpári Virágzó Halászati Termelőszövetkezet idei fogása a tavalyinál jobb volt. Ennek eredményeként 1984-ben száz tonna halat értékesítettek. Jelenleg is tíz vagon ponty, kárász, keszeg, fehér és pettyes busa, valamint 400—500 kilogramm harcsa várja a teleltető tárolókban a kereskedelem rendelését. Mint Kádár Mihály elnöktől megtudtuk: a vevők szükségletét élő és feldolgozott (konyhakész) halból egyaránt zavartalanul ki tudják elégíteni. Miv^l a lehalászás még ezekben a napokban is tart, a lakosság ellátása sem az esztendő utolsó heteiben, sem a jövő év elején nem okoz nehézséget. A gazdaság exportkötelezettségének is eleget tesz. Szovjet megrendelésre szállít készleteiből. Pálmonostorán a Keleti Fény Tsz tizenhatodik éve foglalkozik halászattal. Ez az esztendő a termelésben és az értékesítésben a vártnál kisebb eredményt hozott. A tavak vize sekély volt, emiatt az ivadékok gyengén fejlődtek. Jóllehet a halászati ágazat az évet elhullásmentesen zárja, hátrányosan érinti a téeszt, hogy a kis súlyú halakból csupán 8 ezer kilogrammot tudtak forgalomba hozni. A tárolókban és a telelte- tőkben így jelenleg mintegy 12 vagon a 60 dekagrammos, eladásra vagy ha nem sikerül értékesíteniük, továbbhizlalásra váró hal. A szakmád Petőfi Tsz 300 hektáros halastavában a nagytestű busa elszaporodása zavarta az egyéb halfajták fejlődését. Vén Ferenc ágazatvezető szerint legalább három esztendőbe telik, mire „megszabadítják” a tavat a busáktól. Emiatt a szövetkezeti halászat egyelőre veszteséges. A kétnyaras pontyból horgászok vásároltak: ezenkívül Kalocsán és Kiskőrösön a lakosság ellátására árusítanak halat. Néhány hete nagyobb a kecskeméti piac halfelhozatala, annak következtében, hogy egyidejűleg több termelő is megjelent árujával a standokon. A KONZUM Kereskedelmi Vállalatnál a kirendeltségek helyileg, egy-egy ellátási' terület szükséglete szerint rendelnek halat. Az UNIVER ÁFÉSZ élő helyett fagyasztott halat kínál. Kecskeméten, a Dobó István körúti 3-as számú ABC-ben ötféle fagyasztott balatoni halat árusítanak. A kereslet alacsonyabb, mint az előző években. Naponként 70 kilogramm amurt, pisztrángot, keszeget és pontyfélét adnak el. A vevők kérték, hogy az ABC-ben térjenek vissza a megkedvelt tálcáshalak forgalmazására. K—1 # Dolgoznak az alpári halászok. (Pásztor Zoltán felvétele) Magyar kobalt-mágnes Svájcba Űj vállalatvezetési formák „A gazdaságirányító szervek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hogy növekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka, és bővüljön a vállalatok önállósága, felelőssége a gazdálkodásban” — olvashatjuk az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állásfoglalásában. E megfogalmazásból következik, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének egyik eleme a vállalati szervezet korszerűsítése. Ami együttjár azzal, hogy a jövőben jobban elkülönül egymástól a gazdálkodási és az igazgatási szféra, a gazdálkodók szerepe nagyobb lesz a vállalkozói döntésekben. Hagyományokra alapoznak A Központi Bizottság állásfoglalása és az azóta megszületett állami döntések szerint a vállalatok három irányítási formában működhetnek. A kisebb létszámú és területű vállalatoknál a dolgozók gyűlése vagy küldöttgyűlése lesz a legfelsőbb fórum, s választott vezetőség irányítja a vállalatot. Ahol ötszáznál többen vannak, vagy a mezőgazdaságban nagy kiterjedésű a gazdaság, vállalati tanácsok irányítanak, amelyek majd megválasztják az első számú vezetőt, az igazgatót, s gyakorolják feletté a munkáltatói jogokat. A harmadik forma az úgynevezett államigazgatási irányítású lesz, amelynek jellemzője, hogy az egyszemélyi felelős vezetőt a vállalat alapítója nevezi ki. Ebbe az irányítási formába tartoznak majd a közszolgáltatást végző vállalatok, trösztök, összességében a vállalatoknak mintegy negyede. Az állásfoglalás és a döntések után élénk érdeklődés kíséri szinte mindenütt az új irányítási formák bevezetését. Ez a természetes, hiszen az elkövetkező két esztendőben valamennyi magyar vállalat átáll valamelyik irányítási formára, s jövőre az új irányítási módszerrel vezetnek a vállalatok harmadánál. Ez persze az átlag, hiszen az ágazatok között jelentősek az eltérések. A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és erdőgazdálkodásban már jövőre valamennyi vállalat az új vezetési módszerrel dolgozik. Az agrárágazatok tehát megelőzik az ipari, kereskedelmi vállalatokat. Persze szó sincs valamiféle erőltetett sietségről. Az űj irányítási formáknak közös jellemzője, hogy növekszik az önállóság, erősödnek a demokratikus vezetési módszerek, amelyeknek nagy hagyományuk van a termelőszövetkezetekben. Az ágazaton belüli kapcsolatok révén azonban ezek a módszerek elterjedtek az élelmiszeriparban és az erdő- gazdaságokban is. Az elmúlt esztendőkben többször is korszerűsítették irányítási rendszerüket az állami gazdaságok, az élelmiszeriparban nyolc tröszt és nagyvállalati központ szűnt meg. Az új vállalatirányítási formák tehát egy korábban elkezdődött folyamat kiterjesztését és tovább- » vitelét jelentik az agrárágazatokban, s így a gyorsabb bevezetés is természetes. Kik vezetnek? Igaz, az átállás kisebb gondot okoz az agrárágazatokban, mint az iparban, de így is tízezreket érint az új irányítási .módszer, A 230 mezőgazdasági vállalat 60 százalékánál választott vezetőségek működnek majd, 30 százalékuknál vállalati tanácsok 10 százalékuk pedig államigazgatási irányítású vállalat lesz. Kettőszázharminc helyen teszik fel a kérdést: miként lesz jövőre? Kik vezetik az állami gazdaságot, élelmiszeripari vállalatot vagy az erdőgazdaságot? Az bizonyos, hogy testületek irányítanak majd, de kik lesznek ennek vezetői, képesek lesznek-e megbirkózni a számukra szokatlan és ,nehéz feladattal. A választott vezetőségekben és a vállalati tanácsokban ugyanis a dolgozók képviselői is ott ülnek, véleményükkel, javaslataikkal formálják, segítik a döntéseket. Nagy a felelősségük, hiszen képviselniük kell választóik akaratát, olyan döntéseket kell hozniuk, amelyekkel jó irányba halad a vállalat. A stratégiai kérdésekben ugyanis a testületek határoznak, s ezzel természetszerűen felelősségük is rendkívül nagy lesz. Vállalt feladatuknak csak úgy felelhetnek meg, ha rendszeresen tájékozódnak a vállalat belső dolgairól, figyelemmel kísérik a külső környezetet, s egyeztetik e kétféle információt. Látható, hogy nem lesz könnyű dolguk a testületek tagjainak. Félniük sem kell azonban a megbízatástól, ezt éppen a tenmelőszövetkezeti vezetőségek működésének.' tapasztalatai •bizonyítják. E vezetőségekben is a szakemberek mellett józan gondolkodású parasztemberek ülnek, vitatkoznak, adnak olyan tanácsokat, amelyek valóban előbbre viszik a közösség dolgait. Nem csodaszer Az is igaz persze, hogy' vezetni, tanácsot adni csak alapos információk birtokában tud bárki. Ezért a testületek tagjait fel kell készíteni a döntésekre, s ez a felkészítés a szakmai vezetők dolga lesz. Őszintén fel kell tárniuk a gazdaságok, vállalatok gondjait, mert enélkül eleve nem számíthatnak a legjobb döntésekre. Ahol helyesen értelmezik az új irányítási formák célját, bizonyára nem is maradnak titokban a kellemetlen információk sem. Ez ugyanis nem érdeke a vállalat vezetésének, hiszen a gazdálkodás eredményeiről évente számot kell adni. Másfelől az igazgatót is öt évre választják, jövedelmét a testületek határozzák meg, tehát a vezetők személyes érdeke is egybeesik a vállalatéval. Mért bizalmat többször is csak azok a vezetők kaphatnak majd, akik jó irányiba terelik a vállalatot, s megfelelnék választóik érdekeinek. Az új irányítási formák bevezetése persze önmagában nem jelent csodaszert egyetlen vállalatnál sem. Hiábavaló lesz a nagyobb önállóság, ha nem tudnak vele élni, felesleges a nagyobb döntési szabadság, ha a vállalat belső érdekeltségi rendszere nem ehhez igazodik. Az új irányítás tehát csak a lehetőségét teremti meg az, eredményesebb gazdálkodásnak, valóságot a vállalati kollektívák formálhatnak belőle. V. F. J. 'Nagyértékű ritkaföldfém kobalt-mágnes gyártását kezdték meg a Vasipari Kutató Intézetben. A főként a műszeriparban hasznosítható „Rekoma” elnevezésű anyagot eddig csak importból lehetett beszerezni. Az új technológia révén ezentúl hazai forrásból is előállítják, sőt a VASKÚT a közelmúltban jelentős mennyiségű „Rekoma” svájci exportjára írt alá megállapodást a külkereskedelem közvetítésével. A „Rekoma” - legfontosabb tulajdonsága, hogy kis mennyiségben is rendkívül nagy mágneses erőt fejt (ka. Elsősorban a miniatürizált mérőműszereknél, számítógépeknél alkalmazzák, de jelentős a szerepe az óragyártásban is. Hazai előállítását a. VASKÚT — a svájci iBraun Bowery Co. cégtől vásárolt licemc alapján — a Videotonnal, a Ganz Műszer Művekkel és a Műszeripari Vállalattal együttműködve fejlesztette ki. .'Azóta a hazai gyártók nemcsak a lioenc szerinti fennék előállítására képesek, hanem — további kutatások eredményeként — az eredetinél 20—30 százalékkal nagyobb mágneses erővel rendelkező anyagot is kialakítottak. Részben ennek Is köszönhető, hogy a licencet eladó nyugati cég maga is vásárlói igényekkel jelentkezett. A „Rekoma” 'hazai gyártásával évente mintegy 15—20 millió forint értékű importot lehet megtakarítani. A megállapodások szerint máris több mint 3 millió forint exportbevételre is 'kilátás • van. BOLGÁR KOMPUTEREK Az élet minden területén A múlt évi bulgáriai sakk Európa-bajnokság alkalmával a világbajnok Karpov edzője, Igor Zai- cev nemzetközi nagymester többször megmérkőzött egy szokatlan ellenféllel: Pravaz—82 bolgár személyi számítógéppel. Igaz, a játszmák a kiváló szovjet sakkozó győzelmével végződtek, de Zalcev szerint a mikrokomputer kiváló tréningpartnere lehet a legkiválóbb játékosoknak is. Persze, a sakkjáték nem meríti ki a mikrokomputer lehetőségeit. Segítségével érdekes kalandokat „élhetünk át”, utazhatunk a világűrben, játszhatunk golfot, vagy labdarúgást. Zenét szerezhetünk, keresztrejtvényt fejthetünk, vagy éppen idegen •nyelveket tanulhatunk. Mindez ma már nem újság. hiszen a mikrokomputerek lehetőségei közismertek. A mikrokomputer úgyszólván az élet min. den területén a legkülönbözőbb szakmákban felhasználható. Személyi számítógépekkel dolgoznak ma már ipari alapanyagok, égési eljárások és kazánok hőcseréje gyorsanalízisénél. Gépeket, hidraulikus és pneumatikus építőelemeket, kémiai, technológiai eljárásokat terveznek stb. Nemrégiben Bulgária még importálni volt kény. télén mikrokomputereket, ma pedig maga állítja elő azokat. A bolgár szakemberek a kvarcórák, zsebszámológépek és elektronikus mérőkészülékek tanulmányozása során viszonylag rövid idő alai* eljutottak az ellső személyi számítógépek — az IMKO—1 és az IMKO—2 létrehozásáig. Ez utóbbi PRAVEZ—82 néven vált ismertté, ugyanis a pra- vezl műszergyárban készül. Az eredmény a bolgár elektronika és mikroelektronika, mindenekelőtt a félvezetők és a mikroprocesszorok gyártása a 70- es években történt célratörő fejlesztésének köszön# hető. Jelenleg a bulgáriai mikrokomputereket 'mint taneszközöket az oktatásba vezetik be. Segítenek: az önálló tanulásban és az ismeretek ellenőrzésében. A közép- és főiskolákat folyamatosan látják el velük. A Pravez—82 „előadásokat tart”, foglalkozásokat vezet, sőt vizsgáztat is. Segítségével diplomamunkák készülnek a mikroelektronika, geodézia, technológiai eljárások modellezése területén. Személyi számítógépeket használnak az építő és tervező szervezetek, különösképpen az ad mii nisztrációban. Kimutatták például, hogy bizonyos adminisztratív munkák 14-szer gyorsabban végezhetők el komputer segítségével, mint a hagyományos módszerekkel. A PRAVEZ—82 gyakorlati alkalmazási területe Szinte határtalan. A mikrokomputer részére eddig 3000 különféle program készült a mezőgazdaság, állattenyésztés, gyógyítás, szövegfeldolgozás, jogtudor mány. matematika, szociológia, grafika, zene, oktatás, raktározás stb. területén. A mikrokomputer szükségtelenné tesz egy sor egyhangú és időrabló munkát és gyors elemzést tesz lehetővé. Bulgáriában az idén egy újabb univerzális mikrokomputer, az. „ISOT 1031 S” gyártását Is megkezdik. De már folynak az eredményes kísér, letek a nagy teljesítményű „ISOT 1036 S” és „ISOT 1037 S” mikrokomputerek előállítására, amelyek a mérnöki és : tervezőmunka automatizálását teszik majd lehetővé. G. I.
